Karikatúrák a földtani tudományok történetéből

David Bressan
földtan, geológia
szóelválasztás

A tudósoknak a tudományt komolyan kell venniük,
de Ők saját magukat nem veszik komolyan.

Philippe Blanchard [fizikus]

Akarikatúrák vázlatok, amelyek egyszerűen ábrázolnak egy-egy személyt, vagy viselkedést, egy kissé torz, vagy túlzó módon. A karikatúrák első ránézésre csupán egy egyszerű rajzot jelentenek, összességében azonban mély és összetett betekintést nyújtanak a kultúrába és a társadalomba. A karikatúrákat szempontok szerint tagolni lehet. A tudományos karikatúrákban szereplő tárgyak, valamint személyek is részt vesznek a tudományban és a kutatásban. A karikatúrákat információ forrásként is lehet használni a tudomány népszerűsítése érdekében.

Egy tudományos karikatúra is tartalmazhat információt, nemcsak az ábrázolt személyről, vagy a földtani modellről, de tartalmazhat „hangulatjelentést” is a társadalom viszonyáról az új elmélettel kapcsolatban.

A viktoriánus Angliában élénk volt az érdeklődés a természettudományok iránt. Különösen igaz volt ez a földtanra, ahol a radikális eszmék és az ellentmondásos új hipotézisek – az uniformitarianizmus, a jégkorszakok elmélete, és az evolúció – egyaránt jelen voltak, így nagy lehetőség adódott a közönséges karikatúrák kialakulására. Abban az időben az úriemberi viselkedésnek köszönhetően közvetlen kritikára nem volt lehetőség, csupán csak a karikatúrák jelentették az egyetlen lehetőséget a kritizálás kifejtésére.

Professzor „Ichtyosaurus” Lyell

A leghíresebb karikatúra Henry de la Beche (1796–1855) nevéhez fűződik. Alkotásában fejtette ki nem tetszését Charles Lyell és kortársai elméletéről. A prominens „Ichtyosaurus professzor” képei a „Borzasztó változások” (1830) címet viselik. Mellesleg meg kell említeni, hogy e mű sokáig inspirálta William Bucklandot (1784–1856) is. A karikatúra Francis Buckland (William Buckland fia) könyvsorozatában (Érdekességek a természetrajzból, 1857–72) kerültek széles körökben bemutatásra.

1. ábra
A borzasztó változások, ahol az emberek a fosszilis államban élnek, mint Ichtyosaurik. De la Beche karikatúrája Lyell-ről, mint Ichtyosaurus professzor, (F. Buckland)

Ugyanakkor a geológus és az elismert földtudomány történész, Martin J. S. Rudwick 1831-ben néhány rajzot készített De la Beche naplójában, amelyben nevetségessé tette a Lyell által felvázolt megközelítést. De la Beche rajzain egy ügyvéd naplója (utalás Lyellre, aki ténylegesen ügyvéd volt) mutatja, hogy „Én” (Lyell) elméletem terjedt el szerte a világon.

2. ábra
De la Beches karikatúrája Lyell elméletéről. A képen szereplő úr kutató geológus ruhákban tűnik fel, megfigyelhető terepi ruha, a gyűjtő táska és a kalapács. De la Beche nem fejezte be sohasem a rajzot, annak érdekében, hogy majd mások fejezzék be (Rudwick 2008).

Nyilvánvalóan De la Beche sosem tudta legyőzni előítéletét Lyell-el szemben, mint ügyvéd, és mint kutató. A „Borzasztó változások” csak egy része Lyell uniformitarianizmusának.

A második képen De la Beche ugyancsak a jelen okokra visszavezethető, lassú földtani idő alatt történő uniformitarianizmust gúnyolja.

3. ábra
Ok és okozat” 1830 és 1833-ból.
A kép tetején lévő feliratban megjegyzi: „Áldd meg gyermek, amit a völgyben tettél!”. De la Beche dedikálta a lapot Bucklandnek (Forrás: Clary et. al. 2010)

De la Beche karikatúrája vitatja az uniformitartianizmust és a kialakulás lassú folyamatát. A képen éppen William Buckland fia vizelésével alakítja ki az „U” alakú gleccser völgyet.

De la Beche az ihletet a karikatúrához onnan nyerte, hogy abban az időben folyamatos vitát képeztek, hogy az erózió milyen szerepet játszik a völgyek kialakulásában. A jégkorszak kialakulásáról szóló elméletek még gyerekcipőben jártak, ezért nehéz volt Európában megmagyarázni azt, hogy a lassú folyóvízi erózió alakította a völgyek morfológiáját.

A rétegtan kritikája

A karikatúristák szatirikus megjegyzéseivel nem csak Lyellnek kellett megküzdenie. De la Beche egy másik elméletet is, a rétegtant, vagy sztratigráfiát is kritizálta.

1834-ben Roderick Murchinson megerősítette azt a feltevést, miszerint a Grauwacke Formációt (ásv.), kvarc, kovapala, agyagpala alkotta konglomerát, mely majd erősen csillámos, majd igen finomszemű és sokszor palás. Németország szilur, devon és némileg karbon szisztémájában is fontos szerepet játszik roppant kiterjedésénél fogva) megelőzték a növények megjelenése a szárazföldön. De la Beche a formációban néhány kövületet talált, aminek segítségével kijelentette, hogy Murchinson formáció feltételezése hibás. Murchinson ezen felbuzdulva támogatást szerzett a Földtani Társulattól és nyilvánosan megkérdőjelezte De la Beche felfedezését, például azt, hogy képes-e egyáltalán felismerni a sziklaalakzatot, vagy egy növényi fosszíliát.

De la Beche erre válaszul karikatúrát készített, hogy így vegyen részt a heves vitában.

4. ábra
Növények megjelenése idősebb földtani képződményekben, a kép címe: „Feltételezésből vélemények versus Tények”. (Rudwick 2008)

A képek jellegük miatt karikatúrák, azonban ábrázolásuk és komplex tartalmuk miatt, mégis arra készteti megfigyelőt, hogy megértsék a szakmai téma „hátterét”, ebből következően a gúnyos karikatúra is eszköze a földtani fejlődés tanításának.

A játékos oktatás

Clary és munkatársai (2010) tanulmányában rámutatott arra, hogy karikatúrák révén építette be a földtan történetét a főiskolás hallgatók tananyagába. Így a diákok belekóstolhattak a földtani szerkezetek történelmi vitáiba a 19. századból, valamint a társadalmi és politikai környezetet De la Beche és William Conybeare karikatúráiról. Ezzel a módszerrel jelentősen javult tudásuk az uniformitarianizmusról és a katasztrófizmusról a hallgatóknak.

A bizonyításra a hallgatók is kapnak lehetőséget, ugyanis a listából egy tudományos karikatúrák maguk választanak ki, és ahhoz egy rövid leírást készítenek, amelyet nekik kell elmagyarázniuk (referátumot készítenek).

A legtöbb diák értékelte a lehetőséget, egy diák még meg is jegyezte, hogy a móka kedvéért megéri megérteni a témát. Egy másik diák azt mondta, hogy azért tanult vizsgára, mert megértette a témát.

Az evolúció tanát sokan választják a karikatúra témájául.

5. ábra
Népszerű karikatúra Linley Sambourne-tól. Az ihletet e képhez Darwin utolsó könyve adta a földigilisztákról (Sambourne 1822)

Az utóbbi (hamis) kép a fejlődést ábrázolja, ami az alacsonyabb rendű élőlények transzmutációját mutatja a magasabb rendűek felé. E téma még napjainkban is elég népszerű a rajzfilmekben és karikatúrákban, valamint a modern szatírákban a Youtube videókon.

A karikatúrák már nemcsak a távoli múltat tanulmányozzák, hanem a földtudományok fejlődését is a 20. században (például Chicxulub katasztrófa emlősök versus Dinoszauruszok).

Napjainkban kikerülő földtani témával bíró rajzfilmek alap mondanivalója napjaink problémáit vetítik ki, ilyen például a föld erőforrásainak kimerülése, vagy a klímaváltozás…

Hágen András fordítása

Irodalom

  • BROWNE, J. (2001): Darwin in Caricature: A Study in the Popularisation and Dissemination of Evolution. Proceedings of the American Philosophical Society 145 (4): 496–509. p.
  • BUCKLAND, F. T. (1858): Curiosities of Natural History. 2nd edition. Richard Bentley, London
  • CLARY, M. R.–WANDERSEE, J. H. (2010): Scientific Caricatures in the Earth Science Classroom: An Alternative Assessment for Meaningful Science Learning. Science & Education 19 21–37. p.
  • GORDON, E. O. (1894): The Life and Correspondence of William Buckland. John Murray, London.
  • LEEDER, M. R. (1998): Lyell’s Principles of Geology: Foundations of Sedimentology. Geological Society, London, Special Publications 143. 95–110. p.
  • RUDWICK, M. S. (1975): Caricature as Source for the History of Science: DE LA BECHE’S Anti-Lyellian Sketches of 1831. Isis, Vol. 66 (234) 534–560. p.
  • RUDWICK, M. J. S. (2008): Worlds before Adam–The Reconstruction of Geohistory in the Age of Reform. The University of Chicago Press.