Haditanács Anthroposban

Élettan-politikai dráma és tudománytörténelem
előjátékkal, utójátékkal, happy enddel
Karinthy Frigyes
orvoslás, emésztés, savtúltengés, Salvacid

Karinthy Frigyes a Tres Gyógyszervegyészeti Ipari és Kereskedelmi Részvénytársaságtól megbízást kapott, hogy a cég által gyártott és forgalmazott Salvacid nevű savcsökkentő gyógyszercsaládhoz készítsen egy népszerűsítő brosúrát. A füzet 1933-ban jelent meg, és az íróval készített egyik interjúban, arra a kérdésre, hogy mi volt a legnagyobb sikere a reklám terén, így válaszolt: A Tres Gyógyszerészeti Műveknek [sic!] Salvacid nevű, gyomor-savtúltengést megakadályozó gyógyszeréhez készítettem rendelésre egy propagandafüzetet, amelyre mint irodalmi alkotásra is büszke vagyok, mert lefordították a világ öt művelt nyelvére, s különösen az olasz piacon keltett nagy feltűnést ez a reklámfüzet. Ezt a reklámmunkámat például annyira komolyan vettem, hogy előzőleg hetekig jártam a belgyógyászati klinikákat, és egész sereg orvosi művet olvastam el, hogy a gyomorról és annak rendellenességeiről kellő tájékozottságom legyen. Csak ilyen előtanulmányok után tudtam aztán mesteri egyszerűséggel reklámcélt szolgáló hosszabb hőskölteményt megírni. Lovászy Károly interjúja az íróval. = Karinthy Frigyes: Naplóm, életem. Magvető Könyvkiadó, 1964. 864–865. p. Valóban, a készítményt több országban is forgalmazták, de eddig csak a francia fordításra sikerült eddig rábukkannom. – A szerk.

szóelválasztás

játszák:

Szürke Kéreg, államfő
Szív, miniszterelnök
Csontvelő, hadügyminiszter
Nervus Vagus,a kultuszminiszter
Colon,b kereskedelemügyi miniszter
Bécartia,c külügyminiszter
Spasmus,d az összeesküvők vezére
Nervus Appendicularis,e a Csökevények államtitkára
Parasimpaticus,f államtitkár
Hepar,g Pulmoh és egyéb szervek
Schmalz,i Lézengő Zsírsejt

Összeesküvők, konstruktív és destruktív Hormonok.
Fermentumok, tartalékos és tényleges Vérsejtek.
Szolgálaton kívüli Fehérvérsejtek.
Néhány Stafilococcus, mint kém.

Idő: napjainkban.

  • a nervus vagus – bolygóideg.
  • b colon – vastagbél.
  • c bécartia – ?.
  • d spasmus – görcs.
  • e nervus – ideg; appendicularis – függelékhez tartozó.
  • f parasimpaticus – paraszimpatikus idegrendszer.
  • g hepar – máj.
  • h pulmo – tüdő.
  • i schmalz – zsír.

Előjáték

Szín: Anthropos fővárosának, Gasternek külvárosában, Duodenumban, egy félreeső tasakban. Jelen vannak: anarchista fermentumok, destruktív hormonok, néhány erjedő gomba, stafilococcus, több kifestett fehérvérsejt, valamint Spasmus, a Forradalmi Bizottság elnöke és Nervus Appendicularis, a Csökevények államtitkára.

Spasmus: Egyedül vagyunk?

Nervus: Minden rendben. A pilorust bezárták, a visszaömlés csak egy óra múlva kezdődik.

Spasmus: Nincsenek kémek köztünk?

Egy hormon: Nincsenek, parancsnok bajtárs. Az utcákon csak néhány vörösvérsejt cirkál. Simpaticust elaltattuk.

Spasmus: Rendben van. Tehát figyeljetek. A nagy vállalkozás, amelynek végcélját, Anthropos államéletének gyökeres megváltoztatását mindnyájan ismerjük…

Anarchista fermentumok felzúdulva: Nagyon helyes! Halál az uralkodó rendszerre!

Egy Stafilococcus koketten, rekedten: Halál Anthroposra!

Spasmus: A nagy vállalkozásban fontos határozatot hoztunk. A titkos propaganda eszközeivel sikerült nemcsak Duodenum, hanem az összes külvárosok egész munkássejttársadalmát tervünknek megnyerni.

Destruktív Hormonok és Fermentumok: Halljuk! halljuk!

Spasmus: Ez a terv a következő: Mint tudjátok, Anthropos fővárosának, Gasternek egész kereskedelmi forgalma végeredményben itt, Duodenumon áramlik keresztül, innen kerül a katonai országutakon át a városokba és falvakba. Jól tudjátok továbbá azt is, hogy szövetségeseink, a derék Hepar és Pancreas dolgos lakosai szolgáltatják azt a napi másfél-két liter anyagot, amely a tápanyagokat bontja, építi, és ezáltal az anyagcserét biztosítja…

Közbeszólások türelmetlenül: Tudjuk, tudjuk, térjünk a tárgyra.

Spasmus: Arról azonban kevesen tudnak, hogy a szövetségeseink által termelt áru jelentékeny része naponta többször visszakerül Gaster piacaira, hogy ott elpusztítsa a Fundus-művek által termelt pepsin fölöslegét, és ezáltal nagy bajoktól óvja meg a főváros munkás sejttársadalmát!

Nervus: Amint azt 1908-ban Boldyreff kimutatta: ez a híres Regurgitatio Duodenalis.

Spasmus: Úgy van! Az igazi forradalmárnak műveltnek kell lennie! Folytatva: Uraim! Ez a regurgitáció teszi lehetővé, hogy a Fundus-művek által termelt pepsintömeg fölöslege, ami a külső anyagok felvétele után megmarad, ne támadja meg magának a fővárosnak lakosságát is! Hévvel: És most kérdezem tőletek, bajtársak: Kinek a keserves munkája szolgáltatja a fővárosnak a védelmi anyagot?

Epehólyag-, Pankreas- és Duod.-sejtek kórusban: A mienk, a mi keserves munkánk!

Egy munkás Heparból félre: Attól vagyunk olyan keserűek!

Spasmus: Úgy van, a tietek, csakis a tietek, barátaim, márpedig ennek a megvetett, alig figyelemre méltatott munkának, amit csakis régi idők kérődzéséhez hasonló rabszolga-teljesítménynek tudok minősíteni, köszönheti egész Gaster, hogy piacot talált a rajta áthullámzó élelmiszerforgalom számára, s ezzel Anthropos életét biztosította. Nos, bajtársaim, ezt a teljesítményt nekünk módunkban van megtagadni.

Hormonok: Úgy van, úgy van, le a rabszolgatartókkal!

Spasmus: Ha a visszaáramlás elől elzárjuk Gastert, megbéníthatjuk az egész ország vásárcsarnokát!… A piacot nem találó pepsintermelő munkások, a Fundus-művek kizsákmányolt csőcseléke megtámadja a várost… megakadályozza a forgalmat… kikezdi az alapépítményeket, megtámadja a hámsejteket, s akkor, ha az egész sejttársadalmat a törvénytelen állapot meggyengítette, majd hajlandók lesznek szövetkezni velünk!… Külföldi bajtársaink, a nagyon tisztelt Baktériumok…

Egy Stafilococcus rikácsolva: Éljen a Nemzetközi Sejtmozgalom! A baktériumok is csak olyan sejtek, mint ezek a burzsujok itten! Mi szükség külön államokra?!

Egy másik Stafilococcus: Anthropos egyesüljön a Szerves Sejttársadalommal… Bomoljon elemeire! Nagy lárma:

Spasmus óvatosan: Ilyen messzire ne menjünk, bajtársaim! Mi rokonszenvvel figyeljük a jóindulatú baktériumok mozgalmát, de ami a belügyeinket illeti…

Schmalz dörmögve maga elé: Majd meglátjuk, mi lesz mindebből.

Spasmus: A mi előkelő bajtársunk, Nervus Appendicularis őméltósága, aki a haditerv előkészítésében segítségünkre volt, otthagyva régente előkelő állását…

Nervus Appendicularis idegesen rángatózva: No, persze, kérem… Ott mindenki korrumpálva van… Szürke Kéreg diktátorságot akar… Nekem ugyan nem parancsol… Én az alkotmány híve maradok… Öregebb politikus vagyok, mint ő… Én már Anthropos régi napjaiban, mikor kérem még embrióban volt az ország, lehettem volna kormányfő is… de nekem nem kellett, nekem elég volt a Csökevények államtitkársága.

Schmalz maga elé: Savanyú volt a szőlő.

Egy reflex izgatottan: Ki beszél itt savanyúságról?

Spasmus hallgatózik: Bajtársak, kár volt ezt a savanyúságot emlegetni… Úgy hallom, nyílik a Pilorus!…

Egy hang kívülről: Mindenki a kapuhoz… Paprikaoldó Fermentumok, negyedik osztag, előre!… Tejfölfelbontó ezred, vissza az átjáróhoz!

Spasmus súgva: Paprikáscsirke!… Már megint! Másodszor ebben a ciklusban!… Micsoda munka lesz ezt feldolgozni…

Mind lázban: Megint éjszakai üzem! Túlórázás!

Spasmus: Most mindenki menjen vissza munkahelyére. Dolgozzatok, mintha semmi sem történt volna… Ez a túlhalmozás, amivel odafönn senki sem törődik, csupán a mi malmunkra hajtja a vizet… Óriási mennyiségű sósav és pepsintermelés indul meg, lekonkurrálni a zsír és fűszerbehozatalt… Majd meglátjuk, mi történik, ha mi nem adunk védelmet!

Egy hormon berohan: Itt a hiperémia! Jönnek a vörös vérsejtek!… Kinyitni a gyárkapukat!…

Spasmus: Vissza a műhelyekbe!… Viszontlátásra, bajtársak!

Mindenki szétfut, Duodenum országútjain megindul a forgalom, óriási társzekereken cipelik a félig feldolgozott gyomorbennéket a belek felé. Hallani, ahogy Hepar és Pancreas munkásai felvonulnak. Az epe ömölni kezd a csatornákból. A peristaltikus mozgalom visszafelé megindul Gaster felé. A láthatárt sárgászöld felhők borítják el.

Egy hang felülről a telefonba: Kérem az államtitkár úr őméltóságát!… Nincs a hivatalban?!… Akkor a helyettesét… Azonnal le kell szólni a Fundus Művekhez, hogy még egy szállítmányra van szükség, a déli adag teljesen elfogyott. A Tejfelelhárító különítmény parancsnoka kéreti…

Spasmus halkan Nervushoz: Hallod, újabb pepsint kérnek…

Nervus zord mosollyal: Majd meglátjuk, mi lesz ennek a vége.

Spasmus: Csak ezekre a Fehérvérsejtekre kell vigyázni. Az a gyanúm, külföldi ügynökök vannak köztük… Streptococcusok…

Nervus legyint: Azoktól nem félek. Fő, hogy ezeket a hülye Fermentumokat a kezünkben tartjuk. Duodenum naggyá lesz!

Spasmus: Nagyobbá, mint Gaster! Mi leszünk a főváros!

Nervus: Ahogy annak lennie kellett volna… ahogy őseim az intrauterinalis őskorban megálmodták.

Spasmus: És ennek a ragyogó fővárosnak, amelynek Gaster külvárosa lesz – vajon ki lesz a polgármestere és elnöke? Rákacsint Nervusra:

Nervus nevetve a kezét nyújtja: No, mit gondolsz? Némán rázzák egymás kezét:

Spasmus: Éljen a felszabadító forradalom – amin, siker esetén, igen szépen lehet keresni – ha kettőn áll a vásár.

Nervus rángatózva, rekedten énekel: „Ez a harc…” Távolról hallani az epeszállító munkások forradalmi énekét:

ELSŐ DALBETÉT

Fel a harcra májak, vesék,
Nem kellenek gyermekmesék.
Szervezkedjünk lépek, belek,
Vasat üssük, amíg meleg.
Vége lesz a nyomornak,
Ha befűtünk a gyomornak!
Sűrű sötét az éj,
Dühöng a béli szél,
S legyen gyomorfekély!
Lenyelvén früstököd,
Izzadjon üstököd!
De hiába früstök s ebéd,
Ha nem adunk hozzá epét!
Hadd tudja minden náció,
Mi lesz abban a ráció,
Ha jön a revolució,
S nem lesz regurgitáció!

Függöny

A haditanács

Vagus kultuszminiszter, Csontvelő hadügyminiszter, Colon cserekereskedelemügyi miniszter és Szív miniszterelnök. Szín: a Nyúltagyvelő egyik tanácskozó terme, a fossa romboidea, egy héttel az előjáték után.

Szív csönget: Uraim, nagyjában tudjuk, milyen komoly ügyben hívtam össze a tanácsot.

Mind: Éljen Anthropos!

Szív: Hazánk társadalma egyelőre még nem látja a veszélyt; de mi, akik aggódva figyeljük a jövőt, nyílt szemmel kell, hogy szemébe nézzünk bizonyos nyugtalanító tüneteknek, amik az utóbbi időben nap nap után észlelhetők, s amikről már az államfő…

Vagus: Éljen Szürke Kéreg, szeretett elnökünk!

Hepar súgva: Hallod a strébert?

Nervus Appendicularis legyint: Született lakáj – nincs egy független gondolata!

Szív folytatva… amikről már az államfő is értesült. Sürgönyt vesz elő. „Ma reggel értesítettek a Kabinetirodából, hogy a fővárosból minduntalan nyugtalanító hírek érkeznek. Titkos gyújtogatók járnak-kelnek, egyre-másra kigyullad egy telep, különösen az importszállítmányok beérkezése után. Sürgős jelentést kérek, mi történt, mi az oka ennek a nyugtalanságnak.” Két nappal ezelőtt felkértem a kereskedelemügyi miniszter úr őméltóságát, készítsen mindenről jelentést.

Colon: Tisztelt Minisztertanács, rövid leszek.

Nervus Appendicularis Heparhoz félre: De milyen rövid! A vékonybéllel együtt vagy nyolc méter!

Colon folytatva: Csak a tényeket sorolom fel anélkül, hogy a feltehető okokat vizsgálnám. Magam is a tanács bölcsességétől várom a megoldást. A tények a következők: Mintegy hat hónapja a kereskedelemben bizonyos zavar mutatkozik, aminek hatása egyre inkább érezhető, különösen a főváros anyagcsere-forgalmában, de nyugtalanságot okoznak pénzügyi körökben is. Ugyanolyan import mellett, mint a múlt évben, tehát a kereslet és kínálat hasonló körülményei között, egyre fenyegetőbb mértékben kapjuk a tőzsdejelentéseket, hogy legbiztosabb állampapírjaink, a Fundus-részvények nem tudnak piacot találni. Másrészt a Fundus-művek műhelyeiben olyan többtermelés mutatkozik, ami a fővárosnak s rajta keresztül az egész országnak gazdasági egyensúlyát is fenyegeti. A pepsint és a sósavat, amit a Művek termelnek, részben felveszi a külföldi kereslet, de e felvétel lezajlása után semmiféle belföldi kereslet nem mutatkozik a felhalmozott anyag nyakunkon marad. Az ilyenformán megmaradt túlprodukció természetesen a főváros lakosságán bosszulja meg magát. A pepsin éhes, és előállt az a helyzet, hogy a jószág felfalja a gazdát. A szakértők tanácstalanul állnak e sajátos jelenség előtt, nem tudnak segíteni. A kereskedelem, mely már annyiszor segítette át az országot a nehézségeken, most Önöktől várja a kivezető út megjelölését.

Szív csenget: Halljuk, Uraim, a hozzászólásokat!

Csontvelő recsegő hangon: Mit kell itt sokat hozzászólni?!… Kevés a haderő!… Kérek felhatalmazást a negyedik korosztály beöltöztetésére, három brigád Vörösvérsejtet a fővárosra, majd az rendet csinál!

Vagus idegesen és gúnyosan: A hadügyminiszter úr őnagyméltósága mindjárt mozgósításra gondol. Ha mi nem vigyáznánk, már régen kitört volna a háború!… Csontvelőhöz fordulva. Megbocsát, excellenciád, de javaslatát nem is értem, mert hisz a katonaság összpontosítása ebben az esetben kivételesen nem javítaná, hanem fokozná a zavarokat, mert kétségtelenül emelné a vérbőséget és gyulladást.

Hepar: Talán olajért kellene a külföldhöz fordulni?

Többiek nagy lármában: Micsoda? Olajat a tűzre?

Colon erélyesen: Ilyen megterhelések ellen eleve tiltakozom! Akkor inkább azt ajánlom, hogy Anthropos szüntesse be a tejfeles paprika felvételeket, tartson diétát, és feküdjék le! Óriási lárma.

Szív csenget: Kérem, uraim! Tartózkodjunk az ilyen kivihetetlen ajánlatoktól. Anthropos ebbe sohasem fog beleegyezni! Mit szólnának az urak a sodabicarbonához?

Colon: A Gázművek már ismételten és határozottan tiltakoztak a soda merényletek ellen! Már úgyis eleget marta a nyálkahártyáinkat, de a puffadást sem bírjuk, amit okoz! Ezt Anthropos előtt már említeni sem lehet!

Mind: Nem, nem, soha! Ez már elég bajt okozott! Óriási lárma és felzúdulás.

Szív csenget: Nyugalom, uraim. Vigyázzunk a szisztolémra. Önök jól tudják… szerényen, hogy az a kis neurosisom… ha nem is éppen vitium…

Hepar súgva, megvetően: Már megint a billentyűit félti! Azért mondom, egy zongoraművész ne menjen miniszterelnöknek! Láttuk Paderewsky példáját.

Parasimpaticus államtitkár: Én a magam részéről óvatosan atropint ajánlanék… szerény, nézetem szerint csupán arra van szükség, hogy a Fundus-művek termelését lecsökkentsük, amire helyreállna a termelés és fogyasztás egyensúlya.

Vagus: Mi? Atropin? Gyorsítani a szívműködést?

Szív aggódva: Micsoda? Erről szó sem lehet!

Csontvelő: Jól néznénk ki! Vége lenne az izomtónusnak, az utak járhatatlanokká válnának, mindenki beszüntetné a munkát, a fegyelem megszűnne.

Parasimpaticus: De a vasomotorok…

Csontvelő: Süsse meg a vasomotorjait!

Vagus: Uraim! Az egész zavarnak az az oka, hogy Gaster polgársága ideges. A pepsin-papírok esésének lelki okai vannak… Fel kell világosítanunk, nevelni kell a polgárságot. Volt szerencsém tárgyalni erről az államfő őexcellenciájával. Az idegességet kell megszűntetni… Azért ajánlottam őexcellenciájának, hallgassa meg azt a híres psychoanalitikust…

Csontvelő az asztalt veri: Psychoanalitikus!… Öreganyánk térdkalácsa!… Talán gyermekkori élményektől fáj az ország hasa, ha füstölt csülköt etetnek vele ecetes tormával?!

(Nagy zaj.)

Szív csenget: Uraim – míg mi itt vitázunk, végzetes dolgok történnek a fővárosban. E pillanatban kapom a telefonjelentést, hogy a duodenumi országút közelében lázadás tört ki… A sztrájkoló munkások felszedik a hámburkolatot, és barikádot emelnek…

Colon rémülten: Erosió! Fekély!

Szív: Úgy van… A felszedett burkolat helyén megszűnik az ellenállás… Ha a fűszerszállítmány odaér…

Colon: Szétszedik az egészet!… Áttörik a falat… A forradalmárok rázúdulnak a Peritoneumra… Perforáció!

(Nagy zaj.)

Szív: Uraim – itt azonnal cselekedni kell.

Csontvelő magánkívül: Katonákat oda, mozgósítani kilenc ezredet!

Colon: Ördögöt!… Éppen ellenkezőleg!… Mindenki vissza a kaszárnyákba.

Szív: Uraim! Én nem vállalom a felelősséget. Azonnal érintkezésbe lépek az államfővel… Intézkedést kérek tőle… Hol a külügyminiszter?

Colon: Ki kell nyittatni a pilorust! Az egész forgalmat, akár meg van emésztve, akár nem, át kell bocsátani.

Szív a telefonnál: Csöndet kérek, uraim, az államfő őexcellenciája… Hallgat, aztán leverten leteszi a kagylót. Végső elkeseredésében szódabikarbónát rendelt.

Colon keserűen nevet: Újabb gáztámadás! Láttuk sokszor az eredményt! Hiszen a szódaszállítók egy követ fújnak a sztrájkolókkal… nem érdekük, hogy a normális üzem helyreálljon! Nekik mindegy, a pepsin pusztítja el, vagy a lúg marja fel Gastert…

Vagus: Majd meglátjuk, lehet-e erőszakkal kormányozni. Ezzel csak azt érjük el, hogy a kereskedelem teljesen megszűnik – devalváció, államcsőd! Én nem vállalom a felelősséget! Elrohan.

Csontvelő: Beadom a lemondásomat!… El.

Vagus: Kihallgatásra jelentkezem… Itt csak a lélek segít! Éljen Freud!… El.

Csontvelő: Beadom a lemondásomat!… El.

Pulmo hangja kívülről: A légutakat már elzárja a fejlődő gáz… Nyissák ki a sphinctereket!

Hallatszik a sztrájkolók dala:

MÁSODIK DALBETÉT

(Ég a kunyhó dallamára.)

Ég a gyomrod, ropog a szád,
Ha nyeled a bicarbonát.
Míg a bikát szorongatod,
A karbonát elszalasztod.

(Ad notam: Zsindelyezik a kaszárnya tetejét.)

Röntgenezik a gyomromnak belsejét,
Mind elvitték a hámsejtek elsejét.
Maradt benne belladonna, papavér,
Isten veled szilvásgombóc, bikavér.

Mind eltávoznak.

Szív egyedül a telefonnál: Te vagy az excellenciás uram?

Államfő hangja a telefonban: Én… Rémes jelentéseket kapok… Félek, hogy az intézkedések ideig-óráig segítenek… Telebeszélik a fejemet. Ez a Vagus se hágy békén, éppen most jelentkezett, de nem fogadom… Úgy látszik, csakugyan igaz azzal a sztrájkkal…

Szív: Pardon, excellenciás uram, valaki őrült fontos ügyben keres itten. Azt mondja, élet-halálról van szó. Meghallgatom, aztán majd jelentkezem. Leteszi a kagylót, a szolgálattevő vérsejthez: Eressze be!

Schmalz rongyosan, elcsigázva becsöppen a pitvarajtóról.

Szív: Mit óhajt?

Schmalz súgva: Beszélhetek bizalmasan a Kegyelmes Úrral?

Szív: Egyedül vagyunk.

Schmalz: Duodenumból jövök, az összeesküvők főhadiszállásáról.

Szív csodálkozva: Összeesküvők?!

Schmalz: Sejtettem, hogy itt nem is tudnak róluk, a bajok okát Gasterben keresik. Nos, tudja meg, Kegyelmes Uram, hogy hat hónapja folyik az ország fővárosának aláaknázása, Spasmusnak és kétszínű államtitkár barátjának a vezérlete alatt. Én is köztük voltam, de nem bírta tovább a lelkiismeretem… Megtörve: Én szeretem a hazámat, Kegyelmes Uram, és inkább őket árulom el, mint Anthropost, mégha nem is osztom mindenben a kormány felfogását.

Szív izgatottan: Beszéljen!

Schmalz: Duodenum hat hónapja amerikázik. Nem szállítják az epét, ami felvenné a pepsinfölösleget.

Szív billentyűjéhez kap: Hát persze – most már értem! Ennek az ellenőrzésére senki se gondolt.

Schmalz legyint: Mit tudnak a maga nagyképű miniszterei!… A Regurgitációnak senki nem tulajdonított fontosságot… Most az összeesküvők kihasználták ezt a helyzetet.

Szív gyanakodva: És mivel bizonyítja mindezt, amit elmond?

Schmalz: Csináljanak próbát. Az államhatalomnak módjában van karhatalommal hozni fel epét Duodenumból, majd meglátjuk, nem szűnik-e meg azonnal az erósiót okozó sztrájk.

Szív: Maradjon itt. A telefonba: Excellenciás uram – van módodban szakértőt azonnal meghallgatni?

Államfő hangja: Véletlenül itt van éppen Bécartia külügyminisztere.

Szív: Átküldök egy jelentést, bizonyos összeesküvésről, amit épp most lepleztem le. Ha informátorom nem vezetett félre…

Államfő hangja: Maradj a telefonnál, míg elolvasom. Szünet után hallani a rádióban az államfő beszélgetését Bécartia külügyminiszterével.

Államfő: Van rá mód erővel behatolni Duodenumba, s átszállítani az epetermelést Gasterbe?

Bécartia külügyminisztere. Mi sem egyszerűbb. Gumivonatokat bocsátunk le, felvesszük az epét, elzárjuk az alsó síneket, és az egészet felküldjük Gasterbe.

Államfő: Rendben van. Azonnal meg kell csinálni. A telefonba: Szív?! Kérlek, viselkedj nyugodtan, nem kell izgulni… Idegen csapatok fognak teljes rendben átvonulni a fővároson.

Nagy lótás-futás… A Bárzsing-szoroson megjelenik a gumivonat, a lokomotív áthatol Gasteren, ahol a lakosság szájtátva nézi a különös látványt, azután, szétkergetve a csőcseléket, erővel kinyitják Pilorust, ezen át Duodenumba vonulnak, és hatalmas eperakományt szállítanak Gasterbe.

(Szünet.)

Szív telefonál izgatottan: Mi újság?

Colon örömmel: A legjobb, kegyelmes uram. A sztrájk megszűnt. Pepsin és sósav-felvétel tökéletes. Közélelmezés kielégítő. A Fundus-papírok emelkedtek. A felbontott burkolatnál egyelőre semmi baj. A hámsejtek már munkába álltak, s ha így megy tovább, hamar rendbejön minden.

Szív: Nagyszerű. Azonnal jelenteni fogom a dolgot. Felvételképesség?

Colon: Kifogástalan. Azt hiszem, jöhet a bécsiszelet uborkasalátával.

Szív a másik telefonba: Excellenciás uram – a legjobb újságokat jelenthetem. A beavatkozás remekül sikerült. Kifogtunk az összeesküvőkön – úgy látszik, informátoromnak igaza volt. Majd ki kell nevezni valahová.

Államfő hangja aggódva: Igen ám, de ne felejtsd el, ezt a külső beavatkozást nem lehet fenntartani normális állapotok között.

Szív: Mit tegyünk?! Erővel leverni a lázadást? Csontvelő úgyis nagyon háborús hangulatban van…

Államfő hangja: Nem, nem, mindent, csak nem polgárháborút! Semmi erőszak! Semmi sebészet!… Úgy kell tennünk, mintha nem vettünk volna észre semmit.

Szív: Nekem van egy ötletem.

Államfő hangja: Mi az?

Szív: Nem lehetne külföldről epét szállítani a fővárosba?

Államfő: Mondasz valamit.

Szív: A dolog nagyon egyszerű. Gaster megkapja a szükséges epemennyiséget, megszűnnek a bajok, egy idő múlva az összeesküvők látván, hogy nincs rájuk szükség, rájönnek, hogy hiábavaló a munkájuk, ilyenformán nyakukon marad az egész termelés. Végeredményben nem nekünk ártanak, hanem önmaguknak. S anélkül, hogy erőszakot alkalmaznánk, eljön a nap, amikor saját belátásukból, kényszerűségből nyitják meg a forgalmat és helyreáll a normális anyagcsere, a helyes és egészséges körforgás.

Államfő lelkesen: Nagyszerű!… S a szállított anyagban propaganda iratokat lehet becsempészni Duodenumba, amely felvilágosítja az ottani munkásságot…

Szív kételkedve: De kapunk-e elegendő epemennyiséget külföldről?

Államfő az alkotás lázában: Ha nem kapunk, magunk fogunk készíteni… Semmi akadálya… Én ilyesmiről már régen tárgyalok külföldi államfőkkel… Egy tehetséges feltaláló járt nálam hetekkel ezelőtt, és egy mesterséges készítményt mutatott, ami nemcsak arra alkalmas, hogy megfelelő adagban epével lássa el a fővárost, de olyan anyagot is kever mellé, ami teljesen megváltoztatja Duodenum munkásainak mentalitását… Naponta négy szállítmányt lehet kibocsátani belőle…

Szív lelkesen: Valami jó nevet kellene találni, hogy az akció hazafias jellegét hangsúlyozzuk!… Talán ezt: Salvanthropos.

Államfő: Legyünk szerényebbek. Legyen a neve: Salvacid!

Szív lelkesen: Salvacid!

Államfő: Azonnal intézkedem, hogy a gyártás meginduljon. Kérek vért!

Díszfelvonulás indul Cerebrum vára felé. A várban nagy izgalom, lótás-futás. Emlékképek, emigrammok futnak titkos aktákkal a kombinatív osztály felé, ahol az új szer anyagát állítják össze. Ezeket a szavakat hallani: „Spasmus… hyperpepsia… Thujon… cholsav…” A szín lassan kivilágosodik.

Utójáték

(Két hónap múlva)

Szín: Szív hálókamrája, a jobb pitvarban. Egészséges szívhangok. Áthallani a lélegzetvételt. Éjszaka.

Szív hirtelen gyanús zörejre riad. Kibújik az ágyból, és sötétben nyakon ragad valakit: Hé!… Világosság!… Fény gyullad ki. Ki vagy?!…

Spasmus lesütött fejjel: Ne csináljon lármát, kegyelmes uram, minek ébresszük fel az egész várost? Inkább bevallok mindent.

Szív: Kicsoda ön?

Spasmus: Spasmus vagyok.

Szív diadallal: Ah! Spasmus… Duodenum lázadó vezére!

Spasmus keserűen: Igen. Régi dicsőség… Megbuktunk, vége a komédiának…

Szív: Mi történt?

Spasmus legyint: Hogy mi történt?! Ön kérdi?… Ez az átkozott szer…

Szív: Ah!…

Spasmus: Egy darabig próbáltunk ellenállni. Hiába… Gasternek nem volt többé szüksége ránk… Minden a legnagyobb rendben ment, mióta ez az új anyag elterjedt… A hámsejtek cserben hagytak bennünket, felhagyták a sztrájkot, az erósió elmúlt, a lesió megszűnt… Mit tehettünk a felhalmozott epével, amire nem volt vevő? Elvesztettem a tekintélyemet. Tegnap este bizalmasan figyelmeztettek, hogy mondjak le önszántamból a vezérségről, Duodenum munkásai el vannak szánva, mint jó hazafiakhoz, Anthropos derék polgáraihoz illik, felajánlják termésüket Gaster lakosságának, s hajlandók szerződést kötni, hogy mától fogva elegendő mennyiséget termelnek, bármilyen nagy is a szükséglet.

Szív: És ön?

Spasmus vállat von: Mit tehettem? Nekem már befellegzett. Utolsó kétségbeesésemben merényletre szántam el magam. Egy félórával ezelőtt lopóztam be a pitvaron át azzal a szándékkal, hogy beférkőzve a billentyűk közé, megállítsam az egész vérkeringést. Szünet. Most itt vagyok, mindent tud. Tartóztasson le.

Szív rövid habozás után odamegy hozzá, a szemébe néz: Nem, nem, Spasmus, én nem tartóztatom le magát. Én tudom, hogy a maga helyén minden tehetségnek érvényesülni kell a jó ügy szolgálatában. Szünet után meghatottan. Tudna még jó hazafi lenni?

Spasmus elernyedve: Kegyelmes uram…

Szív melegen: A peristaltikus működés ellenőrzésére új főfelügyelőre van szükségem… Vagus nem bírja már az egész strapát… Nos? Szünet. Kezet rá!…

Spasmus könnyekkel a szemében le akar térdelni: Kegyelmes Uram!…

Szív meghatottan: Álljon fel!… Legyen a jövőben tisztességes!… Holnap megkapja a kinevezését… A jelszó…

Spasmus lelkesen: Éljen Anthropos! Éljen Gaster! Éljen Szürke Kéreg!

Szív enyelegve: No, és a Salvacid-ot se felejtse el – végeredményben neki köszönheti erkölcsi megváltását.

Spasmus elszántan: Óhajtom is, hogy az Államfő mindig készenlétben tartsa, soha el ne felejtse ennek a szernek a nevét emlékeztetésül, ha valaha meg találnék szédülni!

Szív: Úgy legyen! Lelkedben hit – tarsolyodban Salvacid!

Spasmus: Hiába – szíve csak a szívnek van ebben az országban!

HARMADIK BETÉT

Éneklik: Szív és Spasmus, tánc kíséretében,
miközben Szív saját billentyűin kíséri a dallamot.

Ad notam: Ha férfi lelkedet.

Ha a legjobb falat
Torkodon lecsússzék,
És a gyomorfalad
Könnyelműn tépi szét,
Ne gondolj szörnyűt és nagyot,
Műtétet és halált,
Se Atropint, se alkalit,
Amely savat kivált.
Gondolj szerényt s picit,
Kérdezd Jenőt s Lacit,*
Egyetlen szer van: Salvacid,
Az meggyógyítja a pacit,
Pacit, pacit,
Naponta Salvacid!

(Függöny)

  • * Dr. Sági Jenő és Dr. Csáki László Tres Gyógyszervegyészeti Ipari és Kereskedelmi Részvénytársaság igazgatóságának tagjai.
Salvacid hirdetés
Gyógyszerészek Lapja, 1929
Forrás

Karinthy Frigyes: Haditanács Anthroposban. Élettan-politikai dráma és tudománytörténelem. Berény Róbert rajzaival. Budapest: Tres Rt., [19331].