Klasszikus mechanika

fizika, mechanika
szóelválasztás

A nagy remete standja a völgy legtágasabb részének a közepén állt, s a tágas területet zsúfolásig megtöltötte a nézők tömege.

Ez a stand egy hatvan láb magas oszlop volt, széles kőlappal a tetején. Ott állt a remete, és most is azt csinálta, amit húsz esztendeje minden áldott nap csinált – szüntelenül és gyors ütemben előrehajlította a törzsét, csaknem a lábáig. Így imádkozott. Stopperórával lemértem az idejét: huszonnégy perc és negyvenhat másodperc alatt ezerkétszáznegyvennégy hajlást végzett. Úgy gondolom, kár, hogy ez a rengeteg energia kárba vész. Ezt a mozgást „pedálmozgás” néven ismeri a mechanika, és a leghasznosabbak közé sorolja; így hát fel is jegyeztem a noteszomba, azzal a szándékkal, hogy egyszer majd kidolgozok egy kis szerkezetet, amely rugalmas hevederekből állna, s a remete energiáját egy varrógép működtetésében hasznosítaná. E tervemet később meg is valósítottam, s így sikerült öt éven keresztül igen előnyösen kihasználnom remetémet; ez idő alatt több mint tizennyolcezer elsőrangú vászoninget termelt a számomra, ami naponta körülbelül tíz ingnek felel meg. Vasár- és ünnepnapokon is dolgoztattam; úgyis működött, hétköznap és ünnepnap egyaránt, tehát kár lett volna szélnek ereszteni az energiáját. Önköltségem egészen jelentéktelen volt, csupán az ingek anyagát kellett szállítanom – úgy éreztem, nem lenne méltányos, ha a nyersanyagtermelést is az oszlopszenttől követelném –, a kész árut pedig úgy vásárolták a zarándokok, mint a cukrot, darabonként másfél dollárért, ami Arthuriában egyenlő volt ötven tehén vagy egy telivér paripa árával. Mindenki szentül meg volt győződve róla, hogy ezek az ingek tökéletes oltalmat nyújtanak a bűnnel szemben; festékesbögrével és betűsablonokkal felszerelt lovagjaim is ilyen értelemben mázolták fel mindenüvé a hirdetéseket; a végén már nem akadt egész Angliában egyetlen szikla vagy várfal sem, amelyről több mérföldnyi távolságból is ne virított volna ez a felirat, tisztán és olvashatóan:


Vigyázzon az OSZLOPSZENT védjegyre!
A főnemesség által pártfogolt üzem!
Szabadalmazva!


Ez az üzlet oly remekül jövedelmezett, hogy alig tudtam hová tenni a pénzt. Később még jobban kifejlesztettem, és új árucikkeket dobtam a piacra, királyoknak való holmit meg egy nagyon sikkes kis kombinét, hercegnők és hasonlók számára, csupa fodorral, szalaggal, azsúrral, pliszével és slingeléssel. Bizonyisten, cuki egy darab volt.

Arthur és lovagjai visszatérnek Camelotba (francia miniatúra, 14. század eleje)