Ernest Rutherford egy arcképének története

fizika, Ernest Rutherford, Pjotr Kapica, Niels Bohr
szóelválasztás

Az első négy levél


Elgondolkodtatóak, mulatságosak, ugyanakkor valahonnan nagyon is ismerősnek tűnnek az alábbi levelek:

fénykép a domborműről

1933. március 10.

Niels Bohr professzornak

KOPPENHÁGA

Dánia


Kedves Bohr Professzor,

Lord Rutherford tanácsára írok Önnek, hogy véleményét kérjem a következő kérdésben.

Mint tudja, épp most építettünk itt egy új laboratóriumot a Királyi Társaság támogatásával. Az épület most nyílt meg, a Királyi Társaság Mond Laboratóriuma nevet kapta. Az új laboratóriumról a részleteket megtalálja a megnyitás alkalmából kiadott füzetben, amelyet majd külön küldök el Önnek. Erős mágneses terekkel kapcsolatos kísérleteim megvalósítását teljes mértékben Rutherford támogatása tette lehetővé, s hogy megköszönjem munkánk iránt tanúsított nagy érdeklődését, felkértem egy művészt, hogy készítse el domborművű portréját. A portrét a laboratórium bejárati csarnokának falán helyeztük el. Mint a laboratórium fényképéről láthatja, az épület modern, s úgy gondoltam, helyénvaló, hogy a modern iskola egy művészét kérjem fel a dombormű elkészítésére. Eric Gillt választottam, minthogy ő és Epstein a modern iskola két vezető szobrásza Angliában.

A mellékelt fényképről látni fogja, hogy oldotta meg Rutherford ábrázolását. Az alkotás gyönyörű, de sokaknak nem tetszik. Kétféle vélemény alakult ki e féldomborműről. A „konzervatívok” szerint nem hasonlít Rutherfordra s ez rá nézve sértő, ezért eltávolítását követelik, mások, akikkel én is egyetértek, úgy vélik, hogy a teljes hasonlóság eléréséhez léteznek megfelelő módszerek, mint a fényképezés vagy másolatkészítés, de a modern művészetben a művész feladata: a modelltől ihletve alkosson képet. Amikor Eric Gillnek azt mondták, hogy domborműve nem hasonlít Rutherfordra, elmesélte, mit válaszolt Michelangelo, mikor Lorenzo Medici panaszkodott, hogy a róla készített portré nem hasonlít hozzá: „100 év múlva hasonlítani fog.” Maga Gill úgy véli, hogy az arckép túlságosan hasonlít, ő még jobban szerette volna egyszerűsíteni.

Személyes véleményem a következő: az arckép Rutherford tiszteletére készült, és csak személyes kívánságára lennék hajlandó eltávolítani. A „konzervatívok” véleményét ismerve Rutherford egy beszélgetés során azt mondta nekem, hogy ő nem ért a művészetekhez, még a hasonlatosságot sem képes megítélni, bár úgy találja, hogy az arcképen az orr túlságosan kiáll, inkább asszír típusú. Mindenesetre az arcképen semmi sértőt nem talál, s azt tanácsolta: „Írjon inkább Bohrnak, kérdezze meg az ő véleményét, ő jól ismer engem, és a modern művészetek iránt is érdeklődik: szeretném tudni, ő mit gondol.”

Bocsásson meg hát, hogy zavarom, szeretném az Ön salamoni ítéletét kérni.

Fogadja Ön és a Felesége legszívélyesebb üdvözletünket


Őszinte híve

P. Kapica


Eric Grill vázlata
A Mond Laboratórium archívumából, 1933–1934

1933. március 15.

Dr. P. Kapicának

CAMBRIDGE

Anglia


Kedves Kapica,

levele természetesen igen nehéz, majdnem lehetetlen feladat elé állított. Hiszen ha nem vagyok is eléggé illetékes, hogy a kérdésben helyes ítéletet mondjak, ahhoz sok tapasztalatom van, hogy tudjam, mennyire lehetetlen megítélni egy művészi alkotást fénykép után, környezetéből kiragadva. Ezzel a fenntartással azonban mondhatom, hogy Rutherford szobra szerintem kitűnő, ugyanakkor mély és erőteljes mű. Ezért semmiképp nem osztom a kritikusok véleményét, s ha Rutherfordnak nincs ellenvetése és Ön még van vele elégedve, akkor úgy vélem, a mű elérte célját. Remélem, sokáig helyén marad, s tanúja lesz a jó munkának, ami mint valamennyien tudjuk, új laboratóriumában folyni fog. Kíváncsian várom a laboratóriumáról szóló füzetet; még nem kaptam meg, de e sorokat rögtön el akarom küldeni, mivel ma este sítúrára utazom; a pihenés már nagyon rám fér.

Mrs. Kapicának, Önnek és közös Cambridge-i barátainknak jó kívánságainkat és szívélyes üdvözletünket küldjük feleségemmel; az Ön őszinte híve,


N. Bohr

1933. március 24.

Niels Bohr professzornak

KOPPENHÁGA

Dánia


Kedves Bohr Professzor,

nagyon hálás vagyok Önnek leveléért, amely nagy örömmel és megelégedettséggel töltött el. Igazán nagyon kedves volt Öntől, hogy véleményét ily gyorsan megírta.

Tökéletesen megértem, hogy szobrászati alkotásról nehéz fénykép után ítéletet mondani, de azt hiszem, ez esetben a fénykép helyes benyomást ad. Reméljük, hamarosan láthatjuk Önt Cambridge-ben, s véleménye nem fog változni, ha meglátja az eredeti domborművet.

Fogadja legőszintébb köszönetemet és jókívánságaimat.


P. Kapica

1933. március 21.

Eric Gill, Esq.

Piggotts

North Dean

High Wycombe


Kedves Gill,

meggyőződésem, hogy ha megismeri, értékelni fogja erőfeszítéseimet, amelyeket domborművével kapcsolatban tettem: Műve láthatóan annyira felingerelt néhány igen befolyásos egyetemi embert, hogy az eltávolítását követelték. Nagy vita volt, kemény küzdelmeim voltak, sőt előadásokat kellett tartanom a modern művészetről, annak társadalmi jelentőségéről, olyan elemi dolgokat kellett magyaráznom, mint a fényképész és a művész közti különbség. Nem hiszem, hogy sikerült meggyőznöm őket, de azt hiszem, sikerült megmentenem ezt a műalkotást, melyet nagyra értékelek.

Rutherford – aki nagyon kényes helyzetbe került, mivel az ő mértékadó véleménye nélkül semmit nem lehet tenni, ő pedig. becsületesen elismeri, hogy művészeti kérdésben nem tud ítéletet mondani – azt javasolta, hogy az ítéletet bízzuk egyik leghíresebb tanítványára, Niels Bohr professzorra Koppenhágából, aki értője a modern művészetnek. Fényképet készítettünk a domborműről, és elküldtük neki. Az a véleménye (egyetlen fenntartással, hogy nem látta az eredetit, fényképről ítél), hogy „mély és erőteljes mű”.

Remélem, most már minden rendben van, de még mindig elképeszt az a rendkívül formális viszony a művészethez, amely ebben az országban a legtöbb embernél tapasztalható. Eddig nem kerültem közvetlen összeütközésbe ilyenfajta korlátoltsággal, Ön bizonyára gyakran találkozik vele. Úgy látom, hogy most a BBC-ben akarnak lármát verni az Ön műve körül, s nagyon együtt érzek Önnel, látván, hogy azért támadják, mert alkotásában egyéniség van.

Örülnék, ha alkalmam lenne Önnel valamikor találkozni, ezért ha Cambridge-be jön, ne felejtse el, hogy nagy örömünkre szolgálna, ha vendégül láthatnánk.


Szívélyes üdvözlettel és jókívánságokkal

őszinte híve,


P. Kapica

Forrás

Pjotr Leonyidovics Kapica: Kísérlet, elmélet, gyakorlat. Fordította Fái György. Utószó Boschán Péter. Budapest: Gondolat, 1982. 382–388. p.