Mondolat

A nyelvújítás anti-szótára
nyelvészet, nyelvújítás, Mondolat, Kazinczy Ferenc, szakszavak, szakkifejezések
szóelválasztás
M O N D O L A T.
SOK BŐVITMÉNYEKKEL,
KIEGÉSZÍTETT ÚJJ-SZÓTÁRRAL
EGGYÜTT.
ÉS EGGY
Angyalbőrbe kötve, eggy Tünet-forint.
D I C S H A L O M.
1813.

A nyelvújítási harc a 19. század elején a Mondolat megjelenésével éleződött ki igazán. Addig az írók-olvasók egyetértettek abban, hogy a magyar nyelvet bővíteni kell, és inkább csak a bővítés módjában és eszközeiben tért el a véleményük.

A lavinát Kazinczy indította el a Tövisek és Virágok (1811) című epigrammagyűjteményével és Vitkovicshoz írt episztolájának (1811) kiadásával. Ezekben maró gúnnyal ostorozza a tehetségtelen, ízléstelen írókat, és a nyelvújítók, a neológusok védelmére kel. Az írók a kibontakozott harc hatására két táborra oszlanak, a neológusok és az ortológusok (hagyományőrzők) pártjára.

A Kazinczynek címzett, az ortológusok részéről érkezett gúnyirat, a Mondolat, már évek óta ismeretes volt a neológusok között, mígnem 1813-ban Somogyi Gedeon nyelvész nyomtatásban is megjelentette. A Mondolat alapja egy olyan kézirat volt, melyet dr. Szentgyörgyi József debreceni orvos, Kazinczy jóbarátja állított össze még 1808 körül, a német Schulz az új németséget gúnyoló munkájának mintájára, „a nyelvújítók korcs szavaiból, idegenszerű és affektált stílusában”. Maga Szentgyörgyi később csodálkozva vette tudomásul, hogy paródia-szótára bekerült a könyvbe, és nem győzte kimenteni magát Kazinczy előtt, hogy az ő ártatlan játékát ilyen gonosz célra használták fel az ortológusok.

Somogyi kezében ugyanis a Mondolat teljesen átalakult: ajánlást, jegyzeteket és vezérszót írt hozzá, a szótárt pedig jelentősen kibővítette, úgyhogy körülbelül 1000 szót foglal magába. Somogyi elsősorban az ízléstelen újítókat gúnyolja, de kárhoztatja ugyanakkor a régies kifejezések, a tájszavak, és a szokatlanabb idegen szavak használatát is. Az újítók kifejezéseit oly módon állítja össze a könyv, hogy olvasóit, kik közül sokan megbotránkoztak már az újítók merészségein, a maga pártjára vonja.

Szótár a nyelvmívelő szorgszerények által, részint termesztetett, részint öltöztetett új magyar szók mostani helyesített jelenteteinek értésére.

A könyvet rövid idő alatt elkapkodták, az ortológusok pedig örültek a diadalnak. A neológusok belátták azonban, hogy rosszul áll a szénájuk, s hogy az olvasókat a maguk pártjára vonják, azonnal munkának láttak, és felkészültek a válaszra. Kölcsey és Szemere Pál írták meg a Feleletet a mondolatra, amely 1815-ben jelent meg.

Megtorlásul az ósdi stílust parodizálják, és Somogyit teszik szánalom és nevetség tárgyává. Az egy évtizedig tartó vitát Kazinczynak az Orthologus és Neologus; nálunk és más nemzeteknél című tanulmánya zárta le:

Jól és szépen az ír, a’ ki tüzes orthologus, és tüzes neologus egyszer’ smind, ’s egységességben és ellenkezésben van önmagával.

A 18. század végi legendás megmozdulás alatt szinte egy csapásra tízezer szóval gyarapodott a magyar szókincs. A Mondolatban használt szavak megértése céljából készített szótár olvastán sem csak a bámtest-szerű szószörnyetegeken ámulhatunk el, hanem azon is, hogy mennyi olyan szót találunk benne, amelyekről ma már álmunkban sem jutna eszünkbe, hogy valaha megütközést keltettek és egyáltalán, hogy magyarázatra szorultak.

transindex.ro


Löködönc és fekvenc. A nyelvújítók kicsúfolására született kifejezések legismertebb gyöngyszemei a mozdonynak szánt gőzpöfögészeti tova-löködönc, valamint a nyakkendő helyett ajánlott nyaktekerészeti mellfekvenc. A 19. századi nyelvújítók hasonló túlkapásait gúnyolja ki az ellenmozgalom szótára, a Mondolat. A nyelvújítás anti-szótárát itt olvashatod! Nyomtatásban az alábbi kötet tartalmazza (Mondolat · Felelet a mondolatra · Ortológus és neológus nálunk és más nemzeteknél.):



A magyar nyelvújítás antológiája. Remekírók Diákkönyvtára. Kolozsvár: Polis Könyvkiadó, 1995