Neumann Jancsi, a „rettenetes”

(részlet NICHOLAS VONNEUMANN (Neumann Miklós) visszaemlékezéseiből)
matematika, axiomatikus levezetés

A Ponticulus olvasói olykor joggal kifogásolják, hogy a feladatok túl nehezek. Az alábbi humoros példával azt szeretném bemutatni, hogy nincs lehetetlen, csak tehetetlen. Igaz, ilyen teljesítményhez legalább Neumann Jánosnak kell lenni. Róla egyébként tudható, hogy nagyon szerette és ismerte a történelmet (is). Még egy megjegyzés. Az axiomatikus levezetés meghatározás nem pontos, hiszen itt néhány ügyesen megválasztott tény a kiindulás alapja, de a gondolati rokonság tagadhatatlan. Persze a címben csak azért használom a rettenetes jelzőt, mert egy játékban valóban félelmetes lehet egy Neumann-kaliberű ellenfél. — A szerk.

Most hadd térjek vissza a vacsoraasztalhoz. Apa meg szokta tárgyalni az érdekeltségi köréhez tartozó ipari alkalmazások technikai vonatkozásait is. Ha érdekelt volt egy lapkiadási vállalkozásban, akkor hazahozta a betűmintákat, és beszélgettünk a nyomdáról. Ha pénzügyi érdekeltsége volt egy textilipari vállalkozásban, mint például a Hungária Jacquard Textil Szövőgyárban, akkor a beszélgetés az automatikus Jacquard-szövőszék és modern változatai körül folyt. Lehetett azonban merő véletlen is, hogy János később beleártotta magát az IBM lyukkártyáiba.

A beszélgetések sok más tárgykört is felöleltek: a politikát, tudományt, színházat és irodalmat (Theater, Kunst und Literatur: ezek a Pester Lloyd rovatai voltak), mutatva már ebben a korai stádiumban János mindenirányú, változatos kíváncsiságát és érdeklődését.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Most pedig egy korai példát mesélnék el az axiomatikus levezetésről. Egy angol nyelvű folyóirat vetélkedőjének kérdése: Ki írta a következő verset:

They know this well my baron and my men
Gascony, England, Normandy, Poitou
That I had never follower so low
Whom I would leave in prison to my gain.
I say this not as a reproach to them
But prisoner I am.
Henry Adams fordítása


Báróm, vitézem mind, mind tudja jól,
a gaszkon, angol, normand: bármikor
bajtársamat, ha úgy került a sor,
kiváltottam én rabláncaiból,
nem haragból szól ajkam, így ha szól,
bár én még rab vagyok.
Illyés Gyula fordítása
  • Oroszlánszívű Richárd: Nem az igazat mondja a fogoly (Ja nuls homs pris ne dira sa raison). Klasszikus francia költők. Harmadik, bővített kiadás. Budapest: Európa, 1969? 90. p.

Mivel nem tudtam a választ, megkérdeztem Jánost, aki azonnal, habozás nélkül válaszolta: Richard Coeur de Lion (I. Richard király).

— Ismerted ezt a verset?

— Nem.

— Akkor hogyan ismerted fel a költőt?

— „Nagyon egyszerű — mondta — Gascogne, Anglia, Normandia és Poitou csak a korai Plantagenetek idejében volt egyetlen hűbérbirtok, és ebből egészen könnyű volt Richard keresztes hadjárataira és európai fogságára asszociálni. Bár természetesen — tette hozzá — ez fordítás, mivel elég nyilvánvalóan a korai Plantagenetek normannul, a középkori francia nyelven beszéltek.”

Sokkal később kiderítettem, hogy a fordítás Henry Adams munkája volt, és hogy a Börtöndal csupán egyike Richard — „az angol irodalom gyöngyszemei”-ként emlegetett — legjobb verseinek.