Most hadd térjek vissza a vacsoraasztalhoz. Apa meg szokta tárgyalni az érdekeltségi köréhez tartozó ipari alkalmazások technikai vonatkozásait is. Ha érdekelt volt egy lapkiadási vállalkozásban, akkor hazahozta a betűmintákat, és beszélgettünk a nyomdáról. Ha pénzügyi érdekeltsége volt egy textilipari vállalkozásban, mint például a Hungária Jacquard Textil Szövőgyárban, akkor a beszélgetés az automatikus Jacquard-szövőszék és modern változatai körül folyt. Lehetett azonban merő véletlen is, hogy János később beleártotta magát az IBM lyukkártyáiba.

A beszélgetések sok más tárgykört is felöleltek: a politikát, tudományt, színházat és irodalmat (Theater, Kunst und Literatur: ezek a Pester Lloyd rovatai voltak), mutatva már ebben a korai stádiumban János mindenirányú, változatos kíváncsiságát és érdeklődését.


Most pedig egy korai példát mesélnék el az axiomatikus levezetésről. Egy angol nyelvű folyóirat vetélkedőjének kérdése: Ki írta a következő verset:

They know this well my baron and my men
Gascony, England, Normandy, Poitou
That I had never follower so low
Whom I would leave in prison to my gain.
I say this not as a reproach to them
But prisoner I am.

Henry Adams fordítása

Báróm, vitézem mind, mind tudja jól,
a gaszkon, angol, normand: bármikor
bajtársamat, ha úgy került a sor,
kiváltottam én rabláncaiból,
nem haragból szól ajkam, így ha szól,
bár én még rab vagyok.

Illyés Gyula fordítása

  • Oroszlánszívű Richárd: Nem az igazat mondja a fogoly (Ja nuls homs pris ne dira sa raison). Klasszikus francia költők. Harmadik, bővített kiadás. Budapest: Európa, 1969? 90. p.

Mivel nem tudtam a választ, megkérdeztem Jánost, aki azonnal, habozás nélkül válaszolta: Richard Coeur de Lion (I. Richard király).

– Ismerted ezt a verset?

– Nem.

– Akkor hogyan ismerted fel a költőt?

„Nagyon egyszerű – mondta – Gascogne, Anglia, Normandia és Poitou csak a korai Plantagenetek idejében volt egyetlen hűbérbirtok, és ebből egészen könnyű volt Richard keresztes hadjárataira és európai fogságára asszociálni. Bár természetesen – tette hozzá – ez fordítás, mivel elég nyilvánvalóan a korai Plantagenetek normannul, a középkori francia nyelven beszéltek.”

Sokkal később kiderítettem, hogy a fordítás Henry Adams munkája volt, és hogy a Börtöndal csupán egyike Richard – „az angol irodalom gyöngyszemei”-ként emlegetett – legjobb verseinek.