Piszkos Fred és Társai az Akadémián

Derűs tudomány
Dr. Láng István
meteorológia, Rejtő Jenő
szóelválasztás

A tudós akkor sem tagadja meg önmagát és hivatását, ha úgy dönt, hogy átmenetileg hátat fordít a tudománynak. Erre példa Láng István rendhagyó vállalkozása. Az éghajlatváltozás mind riasztóbb jelenségeit tanulmányozó, elemző és az új kihívásokra szakmailag hiteles válaszokat kereső VAHAVA-program irányítója az összefoglaló jelentés elkészítése és elfogadása után úgy döntött: a lehetőség szerinti legteljesebb kikapcsolódás útjára lép. Átmenetileg nem vállal újabb feladatokat. Mindaddig pihenni fog, amíg kiolvassa Rejtő Jenő összes művét.

Terveit nem rejtette véka alá. Elképzelésére nyomban felfigyeltek a Magyar Meteorológiai Társaság és Magyar Hidrológiai Társaság jeles képviselői. Így kristályosodott ki az ötlet: a sok szórakoztató percet, órát ígérő könyvek böngészése közben vegye számba, hogy milyen tonnában, összefüggésben jelentek meg a meteorológiai és hidrológiai események a múlt század harmincas-negyvenes éveiben P. Howard írói néven publikáló szerző légiós történeteiben és más műveiben. Az idő múlásával az is egyértelművé vált, hogy a sokasodó tapasztalatok akár nagyobb nyilvánosságot is megérdemelnének. Így eshetett meg, hogy 2008. április elsején Piszkos Fred, Fülig Jimmy, Csülök úr és társaik megfigyeléseiről, diagnózisairól és kalandjairól szólt egy nyilvános ülés a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében.

Az olvasmányélményeket összegző elemzés 4364 könyvoldal áttanulmányozása alapján megállapította: sok humor jellemezte a művek 44 százalékát, kevés humor volt az oldalak 22 százalékán, míg a szöveg 34 százaléka teljesen nélkülözte a humort. A történetek és események 30–30 százaléka Európában, illetve Észak-Afrikában játszódott. A trópusi Afrika és Ázsia 7–7 százalékkal, Amerika 14 százalékkal részesedett a helyszínekből. A történetek 12 százalékában óceánokon és tengereken kalandozott az író képzelete.

Meteorológiai és hidrológiai eseményekről hatszáznyolcvan helyen esett szó a művekben. Az időjárás szó hét, az éghajlat huszonegy; míg a klíma huszonöt helyen szerepelt a könyvekben. A leggyakrabban, százkilencvennégy esetben napsugárzástól és hőségtől szenvedtek a szereplők. Jó vagy rossz időről kilencvenhat helyen tettek említést a történetek. Szárazföldi felszíni vizekre kilencvenhét, míg tengerekre és óceánokra negyven utalás történt. Szélvihar, ciklon vagy sirokkó hetvenkilenc alkalommal tombolt. A meteorológiáról mint jelenségről ötvennégy helyen esik szó a művekben.

Nagy hidegek vagy hófúvások negyvennyolcszor, özönvízszerű esők és zivatarok harmincegyszer, jégeső, köd és zúzmara hússzor, aszály tizenkétszer, árvíz vagy belvíz négyszer, míg erdő- és bozóttüzek ötször tettek próbára a kalandok hőseinek tűrőképességét. Mindez együtt jelenik meg a művekből kiemelt idézetekben.

METEOROLÓGIAI ESEMÉNYEK ÉS KÖRNYEZET

„A sivatagban soha nincs tavasz. Se ősz, se tél. Nyár sincs. Csak homok és forróság.” Csontbrigád

„A legforróbb nyár perzselt mindent, ez a Szahara legrosszabb időszaka. A végletekig kiszáradt föld félméteres repedésekkel volt borítva, a Wadi Saukra alfafű csomói szalmává égtek.” Vissza a pokolba

„Mint valami őrült káprázat, olyan minden ebben az alkonyban, amikor a nap duzzadtan süllyed az égen, és égető sugarai, mint hosszú, vékony korbácsok verik az átkozott Kongó-vidéket.” A három testőr Afrikában

„A légtelen fojtó melegben egy levél sem mozdult órák óta. Elviselhetetlenné tette ezt a sivár, trópusi estét a rengeteg béka szüntelen vartyogása.” Fehér folt

„Robajló mennydörgés hasított át a levegőn, és egy másodpercre izzó fény duplázott fél az ablaknál… Elvonuló dörgés… Újabb két krétaszerű villanás borította fényözönbe a pálmákat, és egymás után két, eget-földet megráztató mennydörgés csapott le, hogy minden szilánkjába beleremegett a kunyhó… Azután, mint ezer vágtató mentőautó szirénája zúgott át az őserdőn a monszun, és csattogó robajjal lezuhant a trópusi zápor, vastag, sűrű sugarakban, pillanatok alatt kavargó, bugyborékoló, rohanó folyócskákkal árasztva el a tájat.” Halálsziget

„A pontban egy órakor kitörő ciklon, amely emberemlékezet óta ilyen borzalmas erővel nem dühöngött az óceánon, lehetetlenné tette az üldözést. Városokat pusztított el a vihar, szigeteket nyelt el a szökőár, és hajók a nyílt tengeren igen nagyszámban süllyedtek el, ha nem tudtak idejében kikötőbe érni.” Elveszett cirkáló

„A hatalmas tűz idézte elő az esőt. Száraz vidéken jól tudják, hogy a préri égés mindig esőt hoz. Az égő növényekből elpárolgó nedvesség megreked a szélcsendben, és ha a pára eléri a hidegebb régiót, lecsapódik Nagy szemű, sűrű zápor zuhogott a fennsíkra. Eloltotta az itt-ott még lappangó tüzet, leverte a füstöt, azután egyik pillanatról a másikra elmúlt, és a csillagos ég tündöklött az üszkös, elpusztított táj felett.” Pokol a hegyek között

METEOROLÓGIAI ESEMÉNYEK ÉS EMBEREK

„Egyenruhában volt és kínozta a hőség, tehát kigombolta a zubbonyát… keskeny mellkasán minden csontja kiállt. – Éghajlatváltozás kéne, mondja csendesen.” Csontbrigád

„Előtűnt a hold. A karaván tagjai dideregve burkolództak köpenyeikbe, burnuszaikba, a hőmérséklet mínusz alá szállt, úgyhogy a körülöttük kezdődő alfafű-sztyeppén dérlerakódás csillant meg itt is, ott is.” Minden jó, ha vége van

„Öreg sarkkutatók mesélik, hogy ha elviselhetetlennek látszott az örök jég, a szüntelen éjszaka, a fagydaganat és más nélkülözések kínja, valaki visszaemlékezett az útnak indulás előkészületeire és ilyenkor megnyugodtak kissé mivel úgy érezték, hogy aránylag mégis tűrhetőbb most a sorsuk.” Piszkos Fred közbelép, Fülig Jimmy őszinte sajnálatára

„A sarkon egy öntözőkocsi fordult be, és Tropp, a bútoros kezdte berakni a kerti székeit, mert tudta jól, ha locsolják az utcát, az közeli esőt jelent. Sivalkodó kölykök térdig gyűri nadrággal rohantak a csörömpölő víztank után és fröcskölték a vízsugarakat.” Az ellopott futár

„Ezek az emberek igazán semmitől sem féltek. Egyik sem idegeskedett volna, ha a ciklon tengert seprő, fekete felhőrongyának kavargását látják a horizont szegélyén tengerbe lógni. Általában amit láttak, attól nem féltek, azzal számoltak, valahányszor hajóra tették a lábukat. De amit nem láttak, és mégis – éreztek, vagy sejtették, az szorongást váltott ki belőlük.” Megkerült cirkáló

„Nyomasztó fülledtségben, forrón áramlott a délnyugati szél. A parti pálmák hosszú levelei olykor megmozdultak, mint a halódó bogarak csápjai. Az embereknek ilyenkor nyugtalanul kalapál a szíve. – Sirokkó…” Az elátkozott part

„Napóleon kitűnő hadvezér volt, és mégis megtörtént vele, hogy seregének egy rész eltévedt Waterloonál a ködben, amikor a legnagyobb baj volt. Itt azonban nincs köd. De a legnagyobb baj van.” Láthatatlan légió

ÉDESVÍZ

„Amerika. Vadnyugat. Duzzasztógátat akarnak építeni egy folyón. Az alsó szakaszon élő marhatenyésztők és a peon indiánok ellenzik, mert kiszáradástól féltik a legelőket. Megkezdődik az építkezés. A vízmérnököt fejbe lövik. Meghal. Helyi fegyveres harc alakul ki. Új mérnököt hoznak. Végül a katonaság csinál rendet. A peonokat áttelepítik a veszélyes törzsek számára elkerített indián rezervátumba. A zsilip elkészül, a duzzasztógátat felavatják.” Tigrisvér

„A megcsappant sereg vonult vissza Saigon felé. A meredek óriási mészkőszakadékok között rohanó, vad Mekong folyam volt az irányjelző… És ahogy vízesésről vízesésre, sellőről sellőre bukik a folyó, majd tombolva, harsogva több száz méteres kanyonokba zuhan tovább merész kanyarokban, a katonák úgy érzik, hogy nem is folyó a Mekong, hanem egy mennydörögve kacagó ördög, aki egyenesen a poklok mélységes fenekére vezeti őket.” Akik életet cseréltek

„Afrikában a wádik tulajdonképpen hosszú kanyonokat, szakadékos medreket jelentenek, amelyekben az esős időszak idején hatalmas folyók hömpölyögnek, viszont a szárazság idején ezek a folyók hónapokra eltűnnek.” Vissza a pokolba

„Egészen addig haladt, amíg megpillantotta Sárkány Huang óriási vitorlását, melynek fedélzetén sorba rakva állt valamennyi vizes hordó. Az elmúlt zivataros napokban rakták fel így a hordókat, régi hajós szokás szerint, hogy felfogják az esőt, és így az elhasznált vízmennyiséget a bőséges trópusi zivatar állandóan pótolja. Csak leemelik a hordó fedelét, amikor zuhogni kezd, és letakarják, ha kiderül.” Megkerült cirkáló

SÓS VÍZ

„…már feltűntek a hatalmas fehér sottok, amelyek sós ingoványukkal még abból a világkatasztrófából maradtak itt, mikor a sivatag egy hatalmas óceán medre volt. Az óriás hegység csúcsai, mint apró vulkanikus szigetek látszottak ki ebből az óceánból.” A pokol zsoldosai

„A Krakatoa, amióta a világ egyik legszörnyűbb elemi csapását előidézte, és szétrobbant krátere után háromszor kerülte meg a glóbuszt egy dagályhullám, negyvenezer ember halálát jelentve a föld tengerpartjain, a Krakatoa azóta a víz alól sistergi föl vörösbe izzó, kékes láváját, és hullámgyűrűi sokszor távoli hajóroncsokat, egész zátonytömböket sodornak ki a határvízi kikötő magas gátja alatt húzódó fövényre.” Jó üzlet a halál

„Hemzsegtek a zátonyok, sőt korai előhírnökei a sarki nyárnak: egy-egy elszakadt jégkolonc is leúszott már a Blount-fok környékére.” Megkerült cirkáló

„A két szigetország között nagyjából nincs különbség. Ezt is tenger fogja körül, azt is. Itt is, ott is ráérő tudósok kiszámították, hogy mennyi idő alatt mossa el a tenger az egész birodalmat, ha ilyen hullámverés mellett eddig ennyi meg ennyi, partot mosott alá.” A boszorkánymester

„Alattunk, mellettünk mindenütt víz, de sós! És mi szörnyű szomjúsággal fekszünk a sok víz csobbanó lármája között.” Sötét utasok – novella)

„Hogy a Lucretia sörhajó (?) hogyan pusztult el, ez nem tartozik a regényre. Hullámsír, gyilkos vihar ott leselkedik naponta az óceán valamennyi gőzösére. Lucretia sorsát egy viharos éjszaka pecsételte meg. Elkártyázták.” A láthatatlan légió

AKTUÁLIS BÖLCSESSÉGEK

„Ha az emberek szellemi erőfeszítéseit, melyekkel a mindenható elfogultságot és hangulatot tárgyilagos véleményükkel álcázzák, összegyűjthetnénk egy erőmű számára, ez az elképzelhetetlen energia olyan turbinát hajtana, esetleg évszázadokig, amely egymagában pótolná a földünk életéhez szükséges természeti erők összességét, a nap melegétől a szél termékenyítő fúvásáig.” Az utolsó szó jogán

„Fillérből sohasem lesz korona. Fillérből sóhajtozás lesz, gond, őrlődés, beosztás, fejtörés. Az az igen tisztelt közmondás – vagy példaszó – konstruktőr, aki annak idején először mondotta el, hogy fillérből lesz a korona, az a látszólagos igazságok könnyű sikereit kedvelő szélhámosok fajtájához tartozott. Miután ezt megbeszéltük, megállapítjuk, hogy miből lesz a korona. Koronából.” Ezen egy éjszaka

„…ha egész erődöket, ütegeket és vonatoszlopokat lopnak el, ez kisebb feltűnést okoz, mint ha valaki egymagában elcsen 25 deka juhtúrót egy oázisban, amely esetben menthetetlenül elkapják, de odáig el sem jut, mert ha megjelenik egy magányos légionista, nyomban igazoltatja a csendőr és minden arab.” Vanek úr Párizsban

„Lilian nem hazudott. Általában okos szélhámosok tudják, hogy a kitalált hazugság, a blöff, sohasem ér annyit, mint az ügyes igazmondás. Ez a legnagyobb hazugságnál is hazugabb, de célszerűbb és biztosabb.” Az elsikkasztott pénztáros

AKADÉMIKUSOK, NOBEL-DÍJASOK, TUDÓSOK

„Mert igen tisztelt akadémiai aggtársaim, Kit érdekel alássan a távoli fényévek végtelenje? Mi lesz itten a közeli fénytelen évek véges ügyével?” Piszkos Fred közbelép, Fülig Jimmy őszinte sajnálatára

„Kenetteljes, lassú hangon beszél, miközben sokszor vállmagasságig, de igen vontatottan felemeli nyújtott karját. Minden szavának nyomatékot ad, és avval a nemes veretű, de divatjamúlt, reneszánsz frazeológiával szónokol (mert beszélni sohasem hallottam), amit azóta is mint legszebbet siratnak a gimnáziumi tanárok és a Magyar Királyi Tudományos Akadémia tagjai.” Megyek Párizsba, ahol még egyszer sem haldokoltam

„Az egyik ismerősöm, aki író, az Akadémia érmére pályázik. Másik vagyonos ember, annak az ügyvédje szaladgál, hogy valamilyen kitüntetést kapjon. Mit csináljak én? Pályázzak Nobel-díjra?” Járőr a Szaharában

„Gorcsev Iván, a Rangoon teherjáró matróza még huszonegy éves sem volt, midőn elnyerte a fizikai Nobel-díjat. Ilyen nagy jelentőségű tudományos jutalmat e poetétikus ifjú korban megszerezni példátlan nagyszerű teljesítmény, még akkor is, ha egyesek előtt talán szépséghibának tűnik majd, hogy Gorcsev Iván a fizikai Nobel-díjat a makaó nevű kártyajátékon nyerte el Noah Bertinus professzortól, akinek ezt a kitüntetést Stockholmban, néhány nappal előbb a svéd király nyújtotta át, de végre is a kákán csomót keresők nem számítanak; a lényeg a fő: hogy Gorcsev Iván igenis huszonegy éves korában elnyerte a Nobel-díjat.” A tizennégy karátos autó

„…ez a Szivar két év előtt úgy fejbe ütötte Honoluluban a vámházraktárnokot egy iratszekrénnyel, hogy ez az ember azóta percenként csuklik, amiről különben a stockholmi orvosi szemle húsvéti számában igen mélyenszántó értekezést írt egy Nobel-díjas tudós.” Az ellopott futár

„…egészen fiatal lánykák és teljesen öreg tudósok hiszékenysége állítólag korlátlan.” A tizennégy karátos autó

„(Prokányi István tanár magában beszélget) … Szóval őméltósága megígérte, hogy átolvassa ezt a memo… szóval személyesen akar dönteni a balatoni állatvilág tanulmányozására felállítandó intézetről, annak igazgatójáról, annak tervezetéről… mert kétségtelennek tartom, hogy négyéves munkám a Balaton ősállatvilágáról és a kutatási lehetőségéről a maximális, amit produkáltak… Fél tizenegykor fel kell hívnom a Tudományos Akadémiát, hogy Cserebelényi Bonczos András könyve, a Rászkák, árokpászmák és szákrágókák barlangi élete című könyve hol található? Szóval a Magyar Tavak Társasága pályázatot hirdetett egy balatoni őslénykutató intézetre, amelyet a Felszámító és Rovancsbank finanszíroz, a díj ötvenezer pengő és a felállítandó intézmény igazgató állása. És magántanár lennék. Ha én nyerném. És harminc éve várok arra, hogy magántanár legyek. (Egy kis protekció után Prokányi telefonhívást kap) …Itt Prok… Tessék? Személyesen a méltóság… Ez olyan kitüntetés… hogy kegyeskedett elolvasni… és elragadtatva… ó, az a rész bizonyára kimagasló, amit egyes kövületekről írtam… Méltóságodnak is tetszett? Boldogan! Igenis! Akkor holnap! És pontosan! Méltóságos uram, harminc év türelme és négy év munkája ment teljesedésbe, és büszke vagyok… Alázatosan köszönöm… Kizárólag részemről… Végtelen örömmel. (leteszi a kagylót és felkiált!): Kineveztek!” Az áramvonalas új rokon – színpadi mű

ABSZURD TÖRTÉNETEK

„Piszkos Fred lett a kapitány. Először örült, hiszen valamikor tiszt volt egy cirkálón, de később szerencsétlen lett, mert életveszélyes fenyegetésekkel rákényszerítették, hogy megfürödjön. A fürdés és tisztálkodás még néhány kisebb bonyodalomra vezetett, de végül is a nyers erő, részint a rábeszélés hatott. Fürödtek, és úgy-ahogy szabályozták a fülön és tarkőn túli zsíros hajcsomókat meg egyéb követelményeit a higiéniának, melyeket Anglia haditengerészete szem előtt tart.” Elveszett cirkáló

„Mit tudjátok azt ti, hogy milyen szörnyű Afrikában a világ legkisebb zsoldjáért a világ legnehezebb szolgálatát megszokni. Nem szólva a futólépés gyakorlatáról negyvenöt fokos melegben, teljes menetfelszereléssel. Gőzölgő-forró tankokkal járni a sivatagot, naponként nyolcféle védőoltástól szenvedni, háromóránként öt perc pihenővel estig menetelni… kövezni az oráni műutat, ösvényt vágni az Atlaszban, tisztítani az arab fogdát, és dolgozni mindent, amihez semmi közünk: a vasútvonalat kiépíteni, a folyópartot feltölteni, ezenfelül mosni a fehérneműket, és napi kétórás munkával gondoskodni arról, hogy a szíjazat, gomb, cipő, ruha ragyogjon a tisztaságtól. És végül legendásan verekedni Indiában, Madagaszkárban Franciaországért, de ha kell Izlandért is, mert a lobogón nem az áll, hogy »A hazáért és becsületért«, hanem csak ennyi: »A becsületért«.” Az elátkozott part

„Minek mennék haza a kannibálok közül? Békében, nyugalomban maradhatok itt. Így is lett. Jól aludtam, nagyszerűen éltem. Elhíztam. Ez lett a vesztem. A kannibálok kezdtek szemérmes mosollyal nézegetni. Ajándékokat és ínyencfalatokat hoztak. Sejthettem, hogy az ünnepekre hizlalnak, és meghívókat küldenek vidéki rokonaiknak, rám való hivatkozással. A délelőtt a főnök kínos zavarban, elnézésemet kérve közölte, hogy este elkészítenek, és szívesen teljesítik az utolsó kívánságomat: ha akarom spékelve, ha akarom pácolva tálalnak fel, de ha tetszik, tűzdelhetnek is mondották, mivel e törzset nem jellemzi a kegyetlenség. Hiszen ők titokban spékelve szerették a földrajzkutatót, csupán előzékenységből ajánlották fel a választást. De mégsem ettek meg…” Ezen egy éjszaka

„Ezeket a különös, szám nevű ábrákat egy mérsékelten bölcs arab fedezte fel nagyon hajdan, midőn egymagában ült a sivatag kellős közepén és unatkozott. Unalmában találta fel a szám nevű ábrákat. És bár ne tette volna. Meghaladja e regény (és a világ valamennyi regényének) keretét, hogy megkíséreljük leírni, milyen lenne ma földünkön az élet, ha eme eszeveszett arab nem unatkozott volna, vagy ha már unatkozott, miért nem jött arra egy csinos ifjú zarándoknő, hogy mással szórakoztassa. Beláthatatlan, hogy ez esetben milyen kellemes volna ma az élet a világon. Azonban az arab megtette velünk a csúfságot, tehát kár tovább meditálni felette.” Az ellopott futár

„Ez a lány maga sem tudta, hogy mit akar, de abból nem engedett, és semmi sem olyan végzetes erejű, elsöprő hatalom, mint a nő, ha valamiben nincs igaza. Mondd neki, hogy ne tanuljon énekelni, mert nincs hangja, kérd, hogy ne pöröljön, hiszen elveszíti, könyörögj, hogy viseljen más kalapot, mivel ez nem illik hozzá; éppen annyi, mintha felkérnéd a ciklont, hogy foglaljon helyet egy percre. Legfeljebb ez az orkán nem mondja fél válla felett, lekicsinylő mosollyal, hogy nem kell engem tanítani. Bízza csak rám…” Az ellopott futár

ZÁRÓGONDOLATOK

Ez volt Rejtő Jenő irodalmi munkásságának feldolgozása sajátos nézőpontból értékelve. Az előadás elkészítése nekem egy év pihenés volt, a megismerése – reményeim szerint – az olvasónak jó szórakozást jelent. Végezetül két olyan idézet, amely remekül jellemzi a feldolgozott témakört.

Fülig Jimmy mondása: „Nagyon rossz járása van itt az időnek, ilyenkor mindenki veszekedős szokott lenni a kocsmában.”

Részlet a Megkerült cirkáló című regényből: „No, de vihart akkoriban nem észleltek a Déli Sarktól a szigetvilágig, pedig ezek a meteorológusok mindent pontosan tudnak.”

Rejtő Jenő (1905–1943) magyar író