Hogy is van az az Einstein-féle relativitás?

Kávéházi beszélgetés
Szenes Béla
fizika, relativitáselmélet, görbült téridő, Albert Einstein

2004-ben jelent meg az Akadémiai Kiadó és a Magyar Tudománytörténeti Intézet gondozásában az Einstein és a magyarok című vaskos kötet. A szövegeket Gazda István válogatta. A kötet felsőoktatási segédkönyv, amelynek célja, hogy bemutassa, kik voltak azok a magyar tudósok, akik Einsteinnel együtt dolgoztak, akik Einstein munkatársai voltak különböző tudományos elméleteinek kidolgozásában, különös tekintettel a relativitáselméletre. A mű második célja, hogy bemutassa azokat a tudósokat, akikre Einstein pozitív módon hivatkozott szakcikkeiben, különös tekintettel Eötvös Loránd munkásságára. A harmadik, hogy bemutassa azokat a magyar szerzők által írt, többnyire 1940 előtt született publikációkat, amelyek Einstein elméletét elemezték, mutatták be vagy bírálták az 1911-től kezdődő évtizedekben. Ezen belül külön egységet képeznek a matematikusok, fizikusok és csillagászok Einsteinről szóló írásai, külön csoportot alkotnak a filozófusok, vallásfilozófusok Einsteinről írt dolgozatai, s külön egységet képeznek az újságírók, irodalmárok, publicisták kisebb vagy hosszabb írásai, a nyugatosok Einsteinről készült publikációi, a Diogenesben megjelent, szinte ismeretlen írások, és még jó néhány különleges publikáció.

„A szépírók sem vonhatták ki magukat a kor hangulatát befolyásoló Einstein-elmélet körül dúló vitákból, illett hozzászólni mindezekhez, s ennek okán néhány nagyon kedves megállapítással találkozhatunk Juhász Gyula és Babits, Karinthy és Márai, Nagy Lajos és Fényes Samu, Szemlér Ferenc és Németh László írásaiban.”

Az egyik (leteszi az újságot) Na ebből egy árva szót sem érthet az ember.

A másik Miből?

Az egyik Ez az Einstein vagy hogyhívják-féle izé.

A másik (fölényesen) Hja, az Einstein-féle relativitás elmélete? Nagyon érdekes dolog.

Az egyik (kis szünet után) Mért? Uraságod talán érti a dolgot?

A másik Kérem, gimnáziumot végeztem. Szoktam foglalkozni az ilyen dolgokkal.

Az egyik (tisztelettel) Úgy?

A másik (önérzettel) Úgy. (Vagy hatvan kivágott újságcikket szed elő a zsebeiből.) Ezek a cikkek mind arról szólnak. Még angol cikkek is vannak köztük.

Az egyik Uraságod angolul is tud?

A másik Mért? Kegyed is tud talán?

Az egyik Csak magyarul és németül. Németül bizonyára beszél uraságod is?

A másik Németül nem. Csak angolul, franciául, oroszul és olaszul.

Az egyik (tisztelettel) Úgy?

A másik (önérzettel) Úgy. (A cikkekre mutatva.) Hát amint mondám, ezek mind az Einstein-féle relativitás elméletét tárgyalják. (Egyet kikeres.) Tessék például ezt elolvasni, ez laikusok számára van írva.

Az egyik (elolvassa és leteszi a cikket a többi mellé.)

A másik Na? Most már érti?

Az egyik A fene érti.

A másik Pedig nagyon érthető cikk. (Fölveszi az újságlapot.) Aszondja, hogy „az idő és tér nem abszolút értékű képzetek, hanem csak relatívak” és hogy „két pont között nem mindig az egyenes út a legrövidebb”, de mindjárt meg is magyarázza, hogy miért van így, azt mondja, hogy „mert Földünk nem áll helyben, hanem egyrészt a saját tengelye körüli forgását végzi, másrészt pedig a Nap körüli pályáján is előre halad.” Most már tetszik érteni a dolgot?

Az egyik (csökönyösen) Nem én.

A másik Nem értem, hogy némely embernek olyan nehéz a felfogása.

Az egyik Ha uraságod talán volna olyan kedves és megmagyarázná a dolgot.

A másik Kérem. Nagyon szívesen. Az egyik fontos tétel, ugyebár, hogy az idő nem abszolút értékű fogalom, hanem csak relatív értékű. Ezt, ugye, tetszik érteni.

Az egyik Ezt? Ezt nem egészen.

A másik Majd hozok egy példát. Mondjuk, hogy én az Andrássy-út egyik végénél állok, a Vilmos császár-útnál. Tetszik ezt érteni?

Az egyik (mohón) Hogyne.

A másik Kegyed pedig az Andrássy-út másik végén áll.

Az egyik A millenniumi szobor alatt.

A másik Úgy van. Na már most kegyed is előveszi az óráját, én is előveszem az órámat. Ezt tetszik érteni?

Az egyik (boldogan) Ezt igen.

A másik (elismerően) Na látja. (Tovább magyaráz.) Na már most mind a ketten ugyanabban a pillanatban indulunk el, én a Vilmos császár-útról, kegyed a millenniumi emlékműtől. Pontosan félúton találkozunk és pontosan egyszerre érkezünk meg, én a ligetbe, kegyed a Vilmos császár-útra. És most megnézzük az óránkat és kiderül, hogy míg kegyed az órája szerint 30 perc alatt tette meg az utat, én az én órám szerint 35 perc alatt tettem meg. Mit jelent ez?

Az egyik Mit?

A másik Jelenti azt, hogy az idő nem abszolút valami, vagyis, hogy míg az én órám kissé késik, addig az öné siet. Vagy hogy egy másik példát hozzak. Eddig azt hittük, hogy két pont között a legrövidebb út az egyenes. Vagyis, ha kegyed innen az Emke-kávéházból Újpestre akar kijutni, leghamarabb akkor ér ki, ha egyenesen ebben az irányban nekivág az útnak. Én ezzel szemben nem megyek ki egyenesen Újpestre, hanem nagy kerülővel a Rákóczi-úton és Vilmos császár-úton végig, és mire kegyed a legrövidebb egyenes úton kikutyagolt Újpestre, én már régen kint leszek, hogy lehet ez?

Az egyik Uraságod bizonyára felül az 1-es újpesti villamosra.

A másik (diadalmasan) Na látja! Hát most már csak érti az Einstein-féle relativitási elméletet.

Az egyik Most már értem.

Pesti Hirlap 1920. október 1. 3. p.

Szenes Béla
(1894—1927)
író, újságíró, humorista, kabarészerző.
1917-ben vált ismertté a Budapest ezer év múlva című politikai revüjével és A pesti ember tragédiája című szatírájával. Vidám írásaiból kétkötetes válogatás jelent meg 1920-ban, s a későbbi években is több vígjátéka jelent meg könyv formájában.
(A fotó 1926 februárjában készült.)
Einstein karikatúra
Az Est 1927. február 1-i számából
Einstein és a magyarok

Jegyzet

A Rákóczi út és a Nagykörút kereszteződése
Klösz György felvétele, 1910 körül

A budapesti villamosközlekedésben 1910-ben jelentek meg a viszonylatszámok és viszonylatjelzések. Ezek között a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság (BKVT) által üzemeltetett 1-es számú járat az Erzsébet királyné út—Thököly út—Rákóczi út—Központi városház—Nyugati-pályaudvar—Újpest útvonalon közlekedett. Klösz György felvételén bal kéz felől látható az Emke kávéház, amely előtt éppen a BKVT egyik járata halad el. (Források: HamPage, villamosok.hu, A Váci úti és újpesti villamosközlekedés I., Budapest világváros)

Forrás

Einstein és a magyarok. Szakírók, bölcselők, publicisták a relativitáselmélet bűvöletében 1905—1945. Felsőoktatási segédkönyv. Összeállította Gazda István. (Magyar tudománytörténeti Szemle Könyvtára 38.) Budapest: Akadémiai Kiadó—Piliscsaba: Magyar Tudománytörténeti Intézet, 2004.