„A Tábla Házának fia”

(akkád nyelvű költemény, a Kr. e. 2. évezred eleje)
oktatástörténet
szóelválasztás

„A tábla házának fia: hová jársz réges-régóta?”
„A tábla házába járok.”
„A tábla házában mit csináltál?”
„Tábláról tanultam, leckémet faltam.

5Mikor táblámmal végeztem: leírtam s befejeztem.
elém tették a gyakorlat tábláját,
délután elém tették a lecke agyagját.
Mikor a tábla háza bezárt, hazamentem;
beléptem a házba – ott ül apám,
10apámnak felmondom a feladott szakaszt,
s táblámról tanulok: apám elégedett.
Odaállok apám elé:
’Szomjas vagyok – vizet adj innom,
éhes vagyok – kenyeret adj ennem.
Mossátok meg a testem, vessétek meg az ágyam:
15gyorsan az ágyba!
Reggel jókor keltsetek,
nehogy elkéssem: megverne mesterem!’

Reggel jókor kelek,
20ránézek anyámra, mondom neki:
’Add ide szám falatját, hadd indulok a tábla házába!’
Anyám a kemencéből két cipót adott:
szeme előtt oltottam éhemet;
anyám a kemencéből két cipót adott:
a tábla házába mentem.

A tábla házában a felvigyázó rám szólt: ’Miért késtél el?’
25Megijedtem, hevesen vert a szívem,
mesterem szeme elé kerülve földig hajoltam.
A tábla házának atyja kikérdezte a táblám,
elégedetlen volt vele, és megütött.
Majd a leckével buzgólkodtam, a leckével kínlódtam.
30Mikor a mester a tábla házának rendjét ellenőrizte,
a nádpálca embere rám szólt: ’Az utcán körül kell nézni:
ruhád nem szabad elszaggatni!’ – és megütött.
A tábla házának atyja teleírt táblát tett elém,
a tanterem embere ránk szólt: ’Írjátok!’
Táblámat kézbe vettem,
35táblámat írtam,
de volt, amit nem értettem rajta, amit kiolvasni se tudtam.
Ekkor a felügyelő rám szólt:
’Engedélyem nélkül miért beszélgettél?’
– és megütött;
A felügyelő rám szólt:
’Engedélyem nélkül miért hajolgattál?’
– és megütött;
A szabályzat embere rám szólt:
’Engedélyem nélkül miért álltál fel?’
– és megütött;
A kapu embere rám szólt:
’Engedélyem nélkül miért mentél ki?’
40– és megütött;
A bot embere rám szólt:
’Engedélyem nélkül miért nyújtogattad kezed?’
– és megütött;
A sumer nyelv embere rám szólt:
Hibásan mondod a sumert!
– és megütött;
45mesterem rám szólt: ’Kezedet nem jól tartod!’
– és megütött;

Az írnoksorsot megútáltam, az írnoksorsot meggyűlöltem.

50(Apám!) A mesterem nem [osztja meg] velem tudását,
erős karja [elzár] engem az írnoki tudástól,
a tudás határától, hogy kis-írnok maradjak:
nem [engedi], hogy a tábla házában felsős testvér legyek.

55Add meg hát a díját, hogy ezzel út nyíljék előttem,
hogy a kikérdezés, leckéztetés elmaradjon;
mikor a tábla házának tudását számbaveszi,
a tábla házának fiai között vegyen számba engem is.”

60Amit a tábla házának fia mondott, apja a szót meghallgatta.
A mestert elhívták a tábla házából.
Mikor a házba lépett, leültették támlás székre,
a tábla házának fia szolgálta ki; majd eléje állt,
s amit az írnoki tudásból megtanult,
apjának előadta.

65Apja szívét boldogság tölti el,
s a tábla házának atyjához boldog hangon így mondja a szót:
„Az én emberkém markát tárja: hullajts belé bölcsességet!
Tanítsd a írnoki tudásra, a mesterség minden fogására,
a számolás, összeadás-kivonás műveletét tárd fel szeme előtt,
s az osztás homályos tudományát világítsd meg neki!”

70„Finom sört töltsetek neki: asztalt terítsetek!
Hátára, hasára jó olajat kenjetek!
S én hadd adok új ruhát reá, hadd adom meg a díját,
karjára hadd húzok ékes karkötőt!”

Finom sört töltenek neki: asztalt terítenek!
Hátára, hasára jó olajat kennek!
75s ő új ruhát ad reá, megadja díját is,
karjára ékes karkötőt húz.

A mester szívét boldogság tölti el, nyelve így mondja a szót:
„Ez az emberke nem fordul el szavamtól, el sem veti:
80megszerzi hát az írnoki tudást, elejétől véges-végig!
Kezembe oly sok mindent adtál, szinte zavarba hoztál;
díjam nagyobb, mint fáradtságom érdeme,
megtisztel a kitüntetés!

85Niszaba legyen Oltalmazód, az Oltalmazó úrnő!
Írjon szépen a metszett nádad,
leckéd agyagtábláján hiba ne maradjon!
Előzd meg testvéreid,
légy az első barátaid között, légy a legerősebb,
légy az élen a tábla házának fiai között,
legyen elégedett veled a királyi házból jövő látogató!
Emberke, ismered apádat – nos, őutána én következem,
hozzád intézett szavam a sorsod szabja meg.
90Anyád, apád igaz keze ügyed támogatja.
Niszaba dolga épp olyan, mint az istened dolga:
áldozatokkal kell hódolni neki;
a mester dolga épp olyan, mint az apád dolga:
tisztelettel kell adózni neki.
Ha tiszteled a mestert, s felsős testvéreid,
akiktől tudásod kaptad,
viszonzásul az ifjú emberek majd téged is tisztelni fognak!”

A tábla házának követelményeiben kitűnt, tudós lett belőle,
s Niszaba, a tudomány földjének úrnője,
dicsőséget rendelt neki.
Ó, Niszaba, tied a dicséret!

Komoróczy Géza fordítása
Ékírásos sumer agyagtábla · British Museum, London

A költemény a kisdiák életének leírása. Ehhez kiegészítendő egy másik szöveg, amely nemcsak a napi teendőket, hanem hosszabb időszak rendjét is bemutatja:

A tábla házában való tartózkodásom szabott rendje havonta ez: kimenőm három nap van havonta, ünnepem három nap van havonta, huszonnégy napot ott benn töltök havonta, életem a tábla házában folyik, hosszú napok ezek.

24–28. sor

A diák persze hazamegy estére, élete mégis az iskolában telik el.

Uruk királya · i. e. 3500
Forrás

„Fénylő ölednek édes örömében…” (A sumer irodalom kistükre.) Összeállította, sumer eredetiből fordította, az előszót és a jegyzeteket írta Komoróczy Géza. Második, bővített, javított kiadás. Budapest: Európa, 1983. 333–336., 469. p.