A tudomány humora

A KöMaL Fórum bejegyzései alapján
szóelválasztás

Végtelen számú matematikus megy be a kocsmába. Megszólal az első:

– Kérek egy korsó sört!

Megszólal a második:

– Kérek egy fél korsó sört!

Megszólal a harmadik:

– Kérek egy negyed korsó sört!

(és így tovább…)

– A nénikétekkel szórakozzatok! – mondja a csapos, és kirak két korsó sört.

Relatív konzisztens változat:

Két favicc ül egy hosszú faágon. Egyszer csak az egyik elkezd nevetni.

– Mit nevetsz? – kérdezi a másik.

– Eszembe jutottál.

Gödeli változat:

Két favicc ül egy hosszú faágon. Egyszer csak az egyik elkezd nevetni.

– Mit nevetsz? – kérdezi a másik.

– Eszembe jutottam.

Híres fizikusok bújócskáznak a mennyben. Einstein szemét eltakarva számol, s a többiek mind elfutottak. Kivéve Newtont. Newton elővesz egy nagy piros négyzetet és lefekteti a földre majd rááll. Mikor Einstein végez a számolással, megfordul, s látva Newtont így szól:

– Hohó, most megvagy, Newton!

– Nono, csak ne olyan hevesen. Én egy Newton vagyok egy négyzetméteren. Szóval Pascalt fogtad meg!

Két rendőr beszélget:

– Te, tudod mit! Ültessünk gömböt!

– Aztán miért?

– Hát csak azért, mert a kocka már el van vetve!

Egy kis szög és egy nagy szög felszáll a villamosra és leülnek mindketten. Később felszáll egy öreg szög is, mire a kis szög udvariasan átadja neki a helyét. Megszólal a nagy szög:

– Jól van! Derékszög!

Egy sorozat.

A halak a következő sorban közlekednek: Először megy a tonhal, utána az ebihal, utána a kardhal, utána a tintahal, és végül a remény hal meg utoljára.

Utazási számtan.

Van egy mikrobusz, pontosan 7 ülés van benne. Elsőként beszáll egy tigris, és leül az első helyre. Másodiknak beszáll egy sas, és leül a második helyre. Harmadik utasként beszáll egy katicabogár, és leül a harmadik helyre. A negyedik beszálló utas egy elefánt, aki leül a negyedik helyre. Ötödik utasként beszáll egy cinege, és leül az ötödik helyre. A hatodik egy kukac, aki leül a hatodik helyre. A hetedik utas egy egérke, ő leül a hetedik helyre. A nyolcadik utas egy hal, de neki már nem jutott hely. Így hát a nyolcadik utas, a hal, áll!

Két diszjunkt halmaz képkereskedést nyit. Belép a boltba egy vevő:

– Egy Dürer-képet szeretnék.

– Sajnos, nincs metszetünk.

Bizonyítsuk be, hogy 2+2=5.

A bizonyítás indirekt. Tételezzük fel, hogy 2+2=6. De hisz ez hülyeség. Tehát 2+2=5.

Fizikatanár

Egy őrült szociológus elrabolt három neves szakembert: egy mérnököt, egy fizikust és egy matematikust. Mindegyiket bezárta egy-egy cellába, ellátta őket rengeteg konzervvel, de konzervnyitót nem adott nekik.

Egy hónappal később visszatért. Először a mérnök cellájába ment, azonban az üres volt. A mérnök a zsebében lévő apróságok segítségével készített egy konzervnyitót, alumíniumreszelékből és szárított cukorból robbanóanyagot készített, és elmenekült.

A fizikus kiszámolta, mekkora erővel és mekkora szögben kell a falhoz vágni a konzerveket ahhoz, hogy kinyíljanak. A karja teljesen megerősödött, és éppen egy új kvantumelmélet kidolgozásával foglalkozott.

A matematikus a konzerveket állította egy nagy halomba, egy döbbenetesen egyszerű megoldást adva ezáltal a Fermat sejtésre. Kiszikkadt teste a falnak dőlt, mellette vérrel a következő volt a falra írva:

Tétel: „Ha nem tudom kinyitni a konzerveket, meghalok.”

Bizonyítás: „Tegyük fel az ellenkezőjét.”

– Elég gázos napom volt. Mondj már legalább Te valami pozitívat!

– Proton…

Két rendőr megy a sínek között, egyszer csak az egyik megszólal:

– Nézd, ott a távolban összehegesztették a síneket.

– Tényleg, nézzük meg.

Egy kis idő múlva hátranéz az egyik:

– Áh, túlmentünk rajta.

Egy városi legenda – Moszkvából.

A Lomonoszov Egyetem fizika tanszén egy időben – mivel pénz nem volt –, a technikusokat tiszta alkohollal fizették ki. E célból rendszeresen rendeltek nagy mennyiségben tiszta szeszt az optikai tengely tisztítására.

Egy híres algebrista érkezik egy nagyvárosba. Az egyetem el is küldet egy tanársegédet a professzor elé a pályaudvarra. A tanársegéd elkésik, látja, hogy a pályaudvaron az érkező/induló vonatok táblájára ír a prof., odasiet hozzá, mire a prof:

– Nem jön ki a bizonyítás.

– Professzor Úr, feljebb baloldali mellékosztályok szerepelnek, itt meg már jobboldaliakat írt.

– Ja, értem, akkor ezért néz rám mindenki olyan furcsán!…

Q: What is non-orientable and lives in the ocean?

A: Möbius Dick…

Persze kell hozzá egy kis világirodalom- meg nyelvismeret – a lüke angoloknak, akik nem tudnak ö-t ejteni, a ’Mobius Dick’ elég hasonlóan hangzik a ’Moby Dick’-hez

Ha a kocsmáros elég ügyes, a híresebb sorozatokat ki tudja mérni véges sok italból is.

Például bizonyos véralkoholszint felett $1 + 2 + 3 + 4 +\dots \quad = -\frac{1}{12}$.

Értelmező szótár:

Abszcissza – Zárdákban, a számviteli ügyekkel megbízott nővér.

Integrál – Több részből egyesített mondabeli kehely.

Rombusz – Összeütközés során mindkét végén ferdére nyomódott közúti jármű.

– Papa azt a feladatot kaptuk, hogy keressük meg a 2/3 és a 5/7 közös nevezőjét – panaszkodik Pistike.

– Érdekes. Harminc évvel ezelőtt mi is a 2/3 és az 5/7 közös nevezőjét kerestük. – Azóta sincs meg? – kérdezi az apa.

Egy tanár gondolatai a dolgozat íratása közben!

Ez igen! Erre számítottam! Bámulnak maguk elé, mint borjú az új kapura. Még nem tértek magukhoz az első megdöbbenéstől. Úgy teszek, mintha nem rájuk figyelnék. Hadd kezdjenek mozgolódni. Kovács már lapozgatja is a könyvet. Azt hiszi, nem látom. Simán kiküldhetném. De minek? Úgyis rossz képletet másol ki. Így is elégtelen, s még nem is voltam szigorú! Még puskázhatott is. Aha! Barabás rátalált a jó képletre. Legalább is azt hiszi. De téved. A jó képlet bent sincs a könyvben. Helyesebben benne van, csak hibásan. Nem véletlenül választottam ezt a példát. Itt ma mindenki egyest ír. Majd a nagy dolgozatra rendesen felkészülnek. Akkor majd kapnak egy primitív példát, amit egy általános iskolás is meg tud oldani. Éppen ez fogja megzavarni őket. Majd elbonyolítják az egészet. Helyes! Barabás kirakta a dolgozatát a pad szélére, a háta mögött ülő már másolja is. Szepesi meg leírta egy kis fecnire a példát, s odaadta az előtte ülőnek. Nagyszerű! A várt sebességgel terjed az egyes. Horváth túl akar járni az eszemen. Megint jól felkészült, és a helyes képletet is tudja. Már legalább öt perce készen van, és büszkén feszít. Na, nem sokáig! Számítottam rá, ezért tegnap délután felírtam a padjára a helyes összefüggést. Most szépen arra ballagok, és véletlenül észre veszem. Na, megvolt! Még neki állt feljebb! Nagyon elkanászodtak ezek a mai fiatalok! Úgy látom, mindenki befejezte, beszedhetem.

Így kell dolgozatot javítani! Nem kell utána órákig vesződni. Az egészet kijavítom egy perc alatt!

Heisenberg sírfelirata tetszik a legjobban: „Valahol itt nyugszik”.

A matematikus szerelmi bánatában megcélozza a legközelebbi kocsmát és bedob 4 üveg sört. Mivel a fájdalom nem enyhül utána küld még 2 üveggel, majd még eggyel. Még mindig kutyául szenved, de felfedez egy érdekes összefüggést. Minél kevesebbet iszom – annál részegebb vagyok!

Bár mint tudjuk, minden szám érdekes hiszen ha lennének érdektelen számok, lenne ezek között legkisebb ami valljuk be, egy érdekes tulajdonság.

– Mikor átlagos egy matekdolgozat eredménye?

– Ha az átlag $e$ és $\pi$ között van.

Az elsős kisfiú kérdezi matematikus apukájától:

– Apu, hogy kell írni a nyolcast?

– Hát fiam, pont úgy, mint a végtelent, csak forgasd el $\pi/2$-vel.

Valamelyik Marx testvér (a híres szórakoztatók egyike, talán Groucho) mondta Einsteinről: Együtt utaztam vele egy hajóúton Amerikából Európába. Az út során Einstein minden nap elmagyarázta nekem az elméletét. Mire megérkeztünk, meg voltam győződve róla, hogy ő már érti.

Két matematikus elmegy a kocsmába, és közben arról beszélgetnek, hogy az átlagember mennyire tudja a matekot. Az egyik azt állítja, hogy semennyire, a másik pedig azt, hogy igenis, tudja. Hirtelen a második elmegy hátra a WC-k felé, és közben észrevétlenül magához inti a pincércsajt. Azt mondja neki:

– Kedveském, néhány perc múlva kérdezünk magától valamit, nem fogja érteni, de azt kell rá válaszolnia, hogy xköbperhárom. Rendben? A pincérnő bólint, a matematikus pedig visszamegy a barátjához. Újra felveszik a beszélgetés fonalát, és azt mondja a másiknak:

– Figyelj, egyszerűen el lehet dönteni ezt a vitát. Itt van ez a pincérnő, kérdezzünk tőle valamit. Ha tudja, nekem van igazam, ha nem, akkor neked. Oké, odaintik a nőt, és megkérdezi tőle az, aki beszélt vele korábban:

– Kedveském, meg tudná mondani, hogy mennyi az xnégyzet integrálja?

– Természetesen, xköbperhárom.

– Köszönöm, csak ennyi volt, nyugodtan mehet a dolgára.

A másik matematikus pedig fogja a fejét bánatában, mire a távozóban levő pincérnő visszaszól a válla felett:

– Plusz konstans.

Egy öreg háromszög

(Matematikai tanmese)


Élt egyszer a végtelenen innen, a váltószámokon túl, egy nagy sötét koordinátarendszer közepén egy öreg háromszög. Nem volt egyebe, mint három daliás szöge: Alfonsó, Bétamás és Gammatyi. Egyszer, amikor közeledni érezte nullára redukálásának idejét, így szólt szögeihez:

– Menjetek szögeim számegyenest látni.

Csomagolt nekik hamuba sült logaritmust és elbúcsúzott tőlük. Ők meg fejükbe nyomták hatványkitevőiket és elindultak. Estére, amikor elfáradtak, leheveredtek egy terebélyes egyenlet alá. Hallgatták a köbgyökök csicsergését és a tangensek távoli üvöltését, egykedvűen interpoláltak. Egyszer csak elébük toppant egy kis piros sapkás sinus, és hamuba sült logaritmust kért. Ők azonban nem adtak neki. Erre a piros sapkás sinus előrántotta törtvonalát és pivel osztotta Alfonsót. Bétamás és Gammatyi sem volt rest, rátámadtak. A sinus idejében 180 fokossá vált, nullára redukálódott, és menekülni próbált. Mentek árkon-bokron át, nevezetes szorzatokon és gyöktényezős alakokon keresztül, míg egy sötét, dőlt síkban lévő koordinátarendszerbe nem értek. Ennek közepén, egy kacsalábon forgó emeletes tört írt le hatalmas köríveket. A sinus elszántan beugrott. Alfonsó, Bétamás és Gammatyi kergették őt a számlálóban, majd a nevezőben, benéztek minden gyökjel alá, kinyitottak minden zárójelet. Gyönyörű, aranyos gyökmegoldó képletek és bíborbársony függvények között siettek tovább. Egyszer csak, amikor bepillantottak az egyik árnyas körképletbe, egy implicit alakba mit láttak? Egy megkötözött polinomot. Gyorsan kiemelték a gyökjel alól, és normál alakra hozták. Ekkor az öreg polinom így szólt:

– Alfonsó, Bétamás és Gammatyi! Megmentettetek! Hálából nektek adom három lányom, Amália, Beáta és Cecília kezét.

Lett nagy öröm, átrendezés, hét perióduson át, hetedhét számrendszeren keresztül tartott a lakodalom. Ezalatt folyt szorzás, osztás, gyökvonás, hatványozás, míg a fiatalok közös nevezőre jutottak. Ezután létrehozták legkisebb közös többszörösüket, és még ma is élnek, ha ki nem vonták őket.

Melyik a kakukktojás?

– Hová temetik a szinusz függvényt?

– ????

– Hullámsírba.

Tudom a $\pi$ utolsó számjegyét!

Kettes számrendszerben 1, mert ha 0 lenne, akkor elhagynánk.

– Hány levelezőlista tag kell egy villanykörte becsavarásához?

– ?

– 24 525

– ????????

1 aki kicseréli a villanykörtét, 14 aki megírja neki, hogy nem így kellett volna, 125 aki rámutat a helyesírási és nyelvtani hibákra, 255 aki rámordul a helyesírás kritikusaira, 1200 aki javasolja, hogy ha erről akarsz írni, menj az ’alt.villany.korte’ listára, 1450 aki felveti, hogy ’alt.villany.korte’ listát kellene alapítani, 2550 aki megírja, hogy erről nem itt kell vitázni, 3880 aki idézi a szabályokat, 13 455 aki mindent idéz, is odaírja, hogy „én is”, 7465 aki idéz minden „én is”-t, és odaírja, hogy „én is”., 8888 aki ír az egészről egy paródiát, és a maradék? Az megírja nekem, hogy elszámoltam magam.

Matematikusok és informatikusok kirándulni mennek vonattal. A pénztárnál az informatikusok megveszik a jegyüket, pont annyit, ahányan vannak (ahogy azt kell). A matematikusok vesznek egy db jegyet (ahogy az szükséges). A vonaton jön a kalauz. A matematikusok bevonulnak a WC-be, az informatikusok egyenként odaadják a jegyüket a kalauznak, az lyukasztja, majd visszaadja. Ezután bekopog a WC-be. A matematikusok kinyújtják a résen a jegyet, a kalauz lyukaszt, visszadugja, elmegy. Visszafelé is együtt jönnek. Az informatikusok vesznek a pénztárnál egy jegyet, a matematikusok egyet sem. Jön a kalauz. Az informatikusok betódulnak a WC-be, a matematikusok a másik WC-be, közben bekopognak az informatikusokhoz.

– Hogyan halt meg Cauchy?

– ???

– Hátulról kapott egy sorozatot.

– És ez hol történt?

– A Weier strassen.

Villamosmérnök-vizsga

Tanár: Zavarja a neonfény?

Diák: Nem

Tanár: Akkor, viszlát legközelebb…

Legközelebb:

Tanár: Zavarja a neonfény?

Diák: Igen

Tanár: Akkor, viszlát legközelebb…

Legközelebb:

Tanár: Zavarja a neonfény?

Diák: De Tanár úr! Ez argon lámpa!

Tanár: Rendben, akkor kezdhetjük…

A matematikus, a fizikus és a mérnök azt a feladatot kapja, hogy határozza meg egy pöttyös labda térfogatát. A matematikus a gömb térfogatának képletével megoldja. A fizikus vízbe teszi a labdát és Archimédész törvényének segítségével kiszámítja. A mérnök pedig előveszi a pöttyös labda katalógust….

Van egy üzletember aki állandóan utazik repülőgépen, naponta többször is. Egyszer elmegy egy matematikushoz, hogy megkérdezze mennyi az esélye annak, hogy ő pont egy olyan gépre fog felülni, amiben bomba van.

A matematikus szerint erre 1:100 000 az esély.

Erre mondja az üzletember:

– Lehet-e csökkenteni ezt az esélyt? Ha igen akkor hogyan? Tudja, én naponta akár 4-szer is utazok repülőn. Erre a a matematikus:

– Természetesen lehet. Méghozzá úgy, hogy felvisz magával a gépre egy bombát. Annak sokkal kevesebb esélye van, hogy két bomba van a gépen, mint hogy egy sem!!!

– Hogy hívják a háromdimenziós szekeret?

– ???

– Térfogat

Megy egy függvény a sivatagban, és szembe jön egy szabály. Azt mondja a szabály:

– Térj ki az utamból, mert lederivállak!

– Nem térek ki!

– Térj ki az utamból, mert lederivállak!

– Nem térek ki!

– Nem félsz tőle, hogy lederivállak?

– Nem.

– Hát az hogy lehet?

– Én vagyok az $e^{x}$-en.

De persze a szabály, aki lényegében egy differenciáloperátor volt ismerte a viccet és jót nevetett. Mert ő volt $\frac{d}{dy}$

Egy kémikus, egy fizikus és egy matematikus utazik autóval, Svájcban. Látnak a legelőn egy fekete tehenet.

– Jé, ebben az országban feketék a tehenek! – kiált fel a kémikus.

– Bocsáss meg pajtás, de csak annyit mondhatunk, hogy ebben az országban van egy fekete tehén? – felel rá a fizikus.

Mire a matematikus:

– Csak annyi a biztos, hogy ebben az országban van egy tehén, amelyiknek az egyik oldala fekete.

A matematikus, a fizikus, a biológus és a filozófus vonaton utaznak egy távoli országban. Egyszer, amikor kinéznek az ablakon, látnak egy csomó fekete bárányt.

Biológus: – De érdekes! Ebben az országban feketék a bárányok!

Fizikus: – Ugyan már! Igaz ugyan, hogy láttunk egy csomó fekete bárányt, de ez nem jelenti azt, hogy minden bárány fekete.

Matematikus: – Még ez sem egészen pontos. Csak annyit tudunk, hogy néhány báránynak az egyik oldala fekete.

Filozófus: – Nem! Ezt azt jelenti, hogy néhány bárány egyik oldalát feketének láttuk.

- Mondja Professzor úr, maga mit szokott csinálni, ha este nem tud elaludni?

– Én? Elszámolok háromig és már alszom is.

– Tényleg? Háromig?

– Háromig, de van úgy, hogy fél négyig is.

Két programozó barkochbázik:

– Gondoltam egy számot.

– Egy?

– Nem.

– Akkor 0.

Egy idős tudós, aki a rekurzív gondolkodásról írt könyveket és egy kicsit már szenilis volt a könyvesboltban nézegette az új könyveket. Az egyik nagyon megtetszett neki és ezt gondolta:

– Pont egy ilyen könyvet akartam én is írni.

Megnézte a könyv hátulján lévő ajánló sorokat és meglepetésére ott ezt olvasta:

Legutóbb mikor a könyvesboltban az új könyveket nézegettem, kezembe akadt ez a könyv. Nagyon megtetszett és akkor azt gondoltam, pont ilyen könyvet akartam én is írni. Megnéztem a könyv hátulján lévő ajánló sorokat és meglepetésemre, pont ezeket a sorokat olvastam ott. Gyorsan megfordítottam a könyvet és a címlapján megláttam a saját nevem. Hoppá! Ezt a könyvet én írtam! – kiáltottam.

Ekkor az író gyorsan megfordította a könyvet és a címlapján meglátta a saját nevét.

– Hoppá! Ezt a könyvet én írtam! – kiáltott fel.

Legközelebb, mikor bement a kiadójába a szerkesztő megkérdezte tőle:

– A következő könyvének hátlapjára is ugyanazt az ajánló szöveget írjuk, mint az eddigiekre?

– Nem – mondta az tudós – Most írjuk helyette ezt. – és átadta a szerkesztőnek ezt a papírlapot.

Egy matematikustól és egy fizikustól egy bizonyos távolságra áll egy gyönyörű, fiatal, kívánatos meztelen nő. Amelyikük hamarabb odaér, azé lesz. A szabály: mindig a hátralévő távolság felét lehet megtenni.

START!

A matematikus, jól ismerve a sorozatot, el sem indul. Nem úgy a fizikus, aki őrült módon belehúz, robog a nő felé. A matekos nem kicsit fitymálóan szól utána:

– Nem tudod, hogy sohasem érheted el?!

A válasz nem késik:

– Ez igaz, de előbb-utóbb olyan közel leszek, ami nekem már elég…!!!

A mérnök, a fizikus és a matematikus Cincinattibe mennek egy tudományos konferenciára. Már minden szállás foglalt, ezért kénytelenek egy lerobbant motelben megszállni. Első éjszaka füstszagra ébred a mérnök. Kimegy a konyhába és látja, hogy ég az asztalterítő. Fog egy vödör vizet, eloltja és visszafekszik aludni. Második éjszaka ugyanez a történet, de a szemetes gyullad ki. Felébred a fizikus, látja mi történik. Fog egy vödör vizet, fejben kiszámítja a felhasználandó mennyiséget, és minimális vízveszteséggel eloltja a lángoló kosarat, majd ő is visszafekszik aludni. Harmadik nap a matematikus ébred füstszagra. Kimegy a folyosóra, a biztosítékdoboz lángokban áll. Meglátja a falon a haboltó készüléket is, majd így szól:

– Ah! Létezik megoldás! – és visszafekszik aludni.

Az alábbi történet a Koppenhágai Egyetemen esett meg, egy fizika vizsgán.

A kérdés így hangzott:

Írja le, hogyan mérhető meg egy felhőkarcoló magassága egy barométer segítségével!

Az egyik hallgató válasza:

Fogsz egy hosszú zsinórt, rákötöd a barométer tetejére, majd a barométert lelógatod a földig. A zsinór hosszúságának és a barométer magasságának összege megegyezik a felhőkarcoló magasságával.

Ez az eredeti magyarázat azonban a vizsgáztatót meglehetősen feldühítette, így a vizsga nem sikerült. A diák azonban nem hagyta magát, mivel szerinte a válasza abszolút helyes volt. Az egyetem vezetősége így kijelölt egy független bírát, aki megállapította, hogy bár a válasz helyes volt, ám semmiféle fizikai ismeretet nem tükrözött. A probléma megoldására behívatta magához a hallgatót, és hat percet adott neki arra, hogy szóban bebizonyítsa, a fizikai alapismeretek birtokában van. A diák öt percig szótlanul ült, a homlokát ráncolva gondolkodott. A vizsgabiztos figyelmeztette, hogy vészesen fogy az idő. A diák ekkor megszólalt, és megjegyezte, hogy annyiféle magyarázatot tud, hogy nem tudja kiválasztani, melyiket is adja elő. A biztos nógatására aztán belekezdett:

Nos, az első ötletem az, hogy megfogjuk a barométert, felmegyünk a felhőkarcoló tetejére, és ledobjuk onnan. Mérjük a földet éréséig eltelt időt, majd a kérdéses magasságot kiszámítjuk a $H = 0.5g t^{2}$ képlettel. Viszont ez a módszer nem túl szerencsés a barométer szempontjából. Vagy pedig abban az esetben, ha süt a nap, megmérhetjük a barométer magasságát, és az árnyékát. Ezután megmérjük a felhőkarcoló árnyékának hosszát, és aránypárok segítségével kiszámíthatjuk a magasságát is. De ha nagyon tudományosak akarunk lenni, akkor egy rövid zsinórt kötve a barométerre, ingaként használhatjuk azt. A földön és a tetőn megmérve a gravitációs erőt, a $T = 2\pi\sqrt{1/g}$ képlettel kiszámíthatjuk a kért magasság értékét. Vagy, ha esetleg a felhőkarcoló rendelkezik tűzlétrával, akkor megmérhetjük, a barométer hosszánál hányszor magasabb, majd a barométert megmérve egyszerű szorzással megkapjuk a kívánt eredményt. De ha Ön az unalmas, bevett módszerre kíváncsi, akkor a barométert a légnyomás mérésére használva, a földön és a tetőn mérhető nyomás különbözetéből is megállapítható a felhőkarcoló magassága. Egy millibar légnyomás különbség egy láb magasságnak felel meg. Itt az egyetemen mindig arra buzdítanak bennünket, hogy próbáljunk eredeti módszereket kidolgozni, ezért kétségtelenül a legjobb módszer a felhőkarcoló magasságának megállapítására az, ha a hónunk alá csapjuk a barométert, bekopogunk a portáshoz, és azt mondjuk neki: – Ha megmondja, milyen magas ez az épület, magának adom ezt a szép új barométert.

A történet csattanója, hogy ezt a renitens diákot Niels Bohrnak hívták, és ő a mai napig az egyetlen fizikai Nobel-díjas dán fizikus.

Erről jut eszembe, egy nagy felfedező egyszer készített egy léggömböt. Nagyon büszke volt rá, és elhatározta, hogy kipróbálja. Így is lett, de sajnos szélviharba került, és az szülőföldjétől egy nagyon távoli szegletben sikerült csak landolnia. Hát éppen arra ment valaki, akitől megkérdezte:

– Elnézést Uram, meg tudná mondani, hol vagyok én most éppen?

–Természetesen. – válaszolta amaz.

– Ön most éppen egy léggömb kosarában van.

A felfedező hüledezett egy ideig, majd így szólt:

– Elnézést, ön matematikus?

Mire az:

– Igen, hogy találta ki?

Mire a felfedező:

– Egyszerű. Az Ön által adott válasz, amit a kérdésemre kaptam, abszolúte pontos volt, és teljességgel használhatatlan.

Mi a különbség az introvertált meg az extrovertált matematikus között? Az introvertált matematikus a cipőjét nézi, miközben veled beszél. Az extrovertált matematikus a te cipődet nézi…

A matematikus az az ember, aki nem halmozza az élvezeteket, hanem élvezi a halmazokat.

Miért konvergens a mozgólépcső? Mert monoton és korlátos.

A matematikus apa próbára akarja tenni három éves kislánya tudását, aki nemrégiben kezdett el számolni.

– Hoztam neked négy cukrot, – mondja, és elővesz a zsebéből hármat.

A kislány gondosan számolni kezd:

– Egy, kettő… négy. Hol a harmadik?

Fizikatanár órán felírja a táblára: Arkhimédész (287–212) A kezdeti mosoly az arcán egyre halványul, végül szinte ijedt tekintettel néz rá az osztályra.

– Kérem, félre ne értsék! Nem visszafele élt, hanem Krisztus előtt!

Valamelyik Dirac mondta (elnézést, hogy angolul idézem, de így frappánsabb): „A mathematician is like a blind man in a dark room looking for a black cat–which is not there.”

A halmazelmélész gondterhelten áll a repülőtéren, és a fejét vakarja:

– Nem értem… Mikor elindultam, a feleségem felírta nekem egy papírra, hogy 5 bőröndöm van. Pedig hiába számolom, mindig: 0, 1, 2, 3, 4…

Hogyan bizonyítják be az egyes tudományágak művelői, hogy minden 1-nél nagyobb páratlan szám prím:

Matematikus: 3 prím, 5 prím, 7 prím, innen biztos kijön teljes indukcióval.

Fizikus: 3 prím, 5 prím, 7 prím, 9 – mérési hiba, 11 prím, 13 prím. Most már elég sok esetet megvizsgáltunk, hogy levonhassuk azt az általános következtetést, miszerint minden páratlan szám prím.

Informatikus: 3 prím, 5 prím, 7 prím, 7 prím, 7 prím…

Bölcsész: 2 prím, 4 prím, 6 prím

Másik hasonló történet, hogy mennyi 2+2:

Matematikus: Azt nem tudom megmondani, mennyi 2+2, de azt be tudom bizonyítani, hogy az eredmény létezik és egyértelmű.

Fizikus: Az eredmény 3,9 és 4,1 között van.

Informatikus: Az eredmény 3.999999999.

Az egyetem folyosóján megállítja a professzort egy diákja:

– Professzor úr, szeretném a segítségét kérni, mondjuk egy negyed órára lenne szükségem. Ebédelt már? Mert ha még nem, elkísérném.

Mire a professzor:

– Megmondaná, hogy melyik irányból jöttem?

Három szórakozott professzor elmélyülten vitázik a vasútállomáson a vonat előtt. Egyszer csak észreveszik, hogy elindul a vonat, és elkezdenek futni utána. Ketten még felszállnak, de a harmadik nem éri el és szomorúan áll a vágány mellett. Odamegy hozzá egy diákja:

– Professzor Úr! De hiszen 3-ból ketten elérték a vonatot, ez egész jó arány.

– Igen, de ők csak engem kísértek ki…

On the other hand, physicists like to say physics is to math as sex is to masturbation.

One professor of mathematics noticed that his kitchen sink at his home broke down. He called a plumber. The plumber came on the next day, sealed a few screws and everything was working as before. The professor was delighted. However, when the plumber gave him the bill a minute later, he was shocked. “This is one third of my monthly salary!” he yelled. Well, all the same he paid it and then the plumber said to him: “I understand your position as a professor. Why don’t you come to our company and apply for a plumber position? You will earn three times as much as a professor. But remember, when you apply, tell them that you completed only the seventh grade. They don’t like educated people.”

So it happened. The professor got a plumbering job and his life significantly improved. He just had to seal a screw or two occasionally, and his salary went up significantly. One day, the board of the plumbing company decided that every plumber had to go to evening classes to complete the eight grade. So, our professor had to go there too. It just happened that the first class was math. The evening teacher, to check students’ knowledge, asked for a formula for the area of the circle. The person who was asked was the professor. He jumped to the board, and then he realized that he had forgotten the formula. He started to reason it, he filled the white board with integrals, differentials and other advanced formulas to conclude the result he forgot. As a result he got $-r^{2}\pi$. He didn’t like the minus, so he started all over again. He got the minus again. No matter how many times he tried, he always got a minus. He was frustrated. He looked a bit scared at the class and saw all the plumbers whisper: “Switch the limits of the integral!!”


[(nem szószerinti fordításban:)

Egy matematika professzor észrevette, hogy eltört a cső a konyhai lefolyójában, kihívott hát egy vízvezeték szerelőt. A mester rendesen meg is csinálta a lefolyót, a matematikus is elégedett volt, egészen addig, amíg kézhez nem kapta a számlát, ami a havi fizetésének közel egyharmada volt. Panaszkodott is a szerelőnek, aki mondta, hogy sajnálja, meg megérti, de hát ez van, jöjjön el ő is a céghez dolgozni, ott sokkal jobban fog keresni. Azt a tanácsot adta még, hogy tagadja le a végzettségét, mert a főnökei nem szeretik a túlképzett embereket. A matematikus jelentkezett a vízvezeték szerelő cégnél, fel is vették, mivel azt hazudta, hogy csak 7 általánosa van.

Ezután mint szerelő dolgozott és egyre többet keresett. Egyszer egy nap a cég vezetése kitalálta, hogy elküldik esti iskolába azokat a munkásokat, akiknek nincs meg a 8 általános. Így a professzort is elküldték. Az első ilyen órán, ami történetesen matematika volt, a tanár, hogy tisztába jöjjön az osztály tudásával, megkérdezte tőlük, ki tudná megmondani, mi a kör területének a képlete. Épp a professzort kérdezte meg, aki ki is ment a táblához, de azt vette észre, hogy hirtelenjében, nem jut eszébe a képlet. Elkezdte hát levezetni, integrált, derivált, és azt kapta, hogy $-r^{2}\pi$. Nem tetszett neki az a mínusz, így újra számolt. De megint ugyanezt az eredményt kapta. Megint újra számolt, de megint ezt kapta. Nem számított hányszor számolja újra, mindig ott volt az a mínusz. Idegesen körbetekintett az osztályon és hallotta, ahogy az összes vízvezeték szerelő ezt suttogja: – Cseréld fel az integrációs határokat!!]