A Vicinális Dugóhúzó

technika, Műegyetem, gépészkar, Vicinális Dugóhúzó

Nemrég került elő öt Vicinális Dugóhúzó Apám hagyatékából, aki két nekirugaszkodással végezte el a Műegyetemet. Első alkalommal Pach Zsigmond Pálné (Gépészkari Matematika Tanszék) rosszul tolerálta, hogy tárgyánál fontosabb az öttusa (MAFC), a filmgyári dublőrködés (MAFILM) és sok más egyéb, ami egy fiatal embert érdekelni szokott. Ezzel közte és a Pach család között egy különleges viszony jött létre (olyasmi, mint az Erdős-féle szám), hiszen Apám gimnáziumi évei alatt, a történelmet tanító Pach Zsigmond Pál egy ízben, hasonlóan intoleránsnak mutatkozott. Második alkalommal már nem voltak ilyen gondok, amit a gépészmérnöki diploma megszerzésén kívül egy öttusa edzői (TF) és egy mérnök közgazdász (Közgáz) diploma is bizonyít. Sokszor anekdotázott a műegyetemi évekről. Az állandó témák közé tartozott PATYI bácsi alias PATTANTYÚS ÁBRAHÁM GÉZA, (1888–1956), a Vicinális Dugóhúzó és jókat nevettünk azon, hogy 18 évesen, milyen lekezelően nyilatkoztam a Gombás-féle Atomfizika jegyzetükről. Beszélgetéseinkben többször emlékezett meg tisztelettel és szeretettel GILLEMOT LÁSZLÓ (1912–1977) professzor úrról, akinek szakterülete a legközelebb állt hozzá. Mindezek figyelembevételével, meghökkenéssel vegyes öröm fogott el, amikor az 1927-es, 1936-os, 1968-as, 1974-es és 1982-es kiadványok kerültek a kezembe, hiszen ez az időbeli elrendeződés a lapra nézve akár statisztikailag reprezentatív mintának is tekinthető. Tehát a fenti kötetekből válogattam, lehetőleg elkerülve az oktatókhoz túl szorosan kötődő humort. Egyetlen esetben tettem/tehettem kivételt, hiszen SIMONYI KÁROLY (1916–2001) professzor urat különféle módokon (A fizika kultúrtörténete, Természet Világa, Magyar Rádió) sokan ismerhetik azok közül is, akik sosem jártak a μ-egyetemre. A szerzők kilétének megállapítása az esetek többségében lehetetlennek tűnt – tudjuk, hogy néhányan több álnév alatt is publikáltak. Azonban az illusztrációk készítői a szignók alapján biztonsággal azonosíthatók, így az ő nevüket feltüntettem. Jó pihenést, jó szórakozást kíván a Szerkesztő.

szóelválasztás

Én rajtam jutsz a kínnal telt hazába,
én rajtam át oda, hol nincs vigasság,
rajtam a kárhozott »gép« városába.

Alkotóm nem vezette az Igazság;
a Gúny hatalma szült pokoli kénnyel,
nem a Szeretet és nem az Okosság:

Belém szagolsz?
Hagyj fel minden reménnyel!

Ezt a verset a Pokol kapujára álmodta: Dante Alighieri, magyarul megköltötte Babits Mihály, sohasem olvasta Babits Viktor, a Vicinális Dugóhúzó jelszavává fésülte: 9. (csak, hogy idejekorán egy sorban szerepelhessen fentiekkel).

Vicinális Dugóhúzó 1936

Most már a nyolcadik esztendeje annak, hogy itt járt közöttünk a mérnök- és gépészhallgatók „Vicinális Dugóhúzó” ördöge. Annyira régen volt, hogy nevét is már alig ismerik. Pedig de hangos volt tőle a technika és környéke! Hogy betöltötte annak minden zegét-zugát kacagással és jókedvvel. Ott kószált a folyosókon, beosont a rajz- és tantermekbe, meglapult a padok között, felszökött a katedrára, átbújt a kulcslyukakon és kileste a tanszékek legféltettebb titkait. Kegyetlen gúnyolódó tolla és torzító, görbe tükre voltak az ismertető jelei. Féltek is tőle a technika szigorú professzorai és asszisztensei, mert bizony néha igen megpiszkálta Achilles-sarkukat. És mégis szerette őt mindenki és senki sem vette rossz néven csipkedéseit, tréfáit. Lesett, fülelt, rajzolt és jegyzett, egy évig gyűjtötte az anyagot egy vastag falú pezsgős palackba és aztán, ha a robbanó nedű már pattanásig feszült, megnyitotta az üveget és kibuggyant, kitódult hangos csattanással a tüzes életeszencia, a fiatalos pajkosság, a sok tréfa és élc. Eme palacknyitó szerepléséért adták neki a gépészek a dugóhúzó elnevezést. A vicinális előnév meg onnan ragadt rá, hogy mindig olyan türelmetlenül várták eme palacknyitást, hogy bekövetkezése a vicinális vonat lassúságára emlékeztetett.

Születési idejét és körülményeit mind ez ideig nem sikerült megállapítani, mindenesetre azonban eleinte igen hiányos, holmi litografált öltözetben jelent meg a technikán és csak 1904 táján kapott rendes, nyomtatott gúnyát. Veszekedő, civakodó természetéből kifolyólag a gépészekkel egy időben összekoccant és otthagyta őket. Ezen időre esik a gépészmérnöki Hírharsona tülkölése Azután, hogy jöttek a nagy, komoly idők, amelyikben nevetni, kacagni tiltott dolog volt, bezárkózott a palackjába hosszú, hosszú téli álomra. És most, hogy felébresztették őt sok sok éves álmából, hogy újra megjelent a technika láthatárán: meleg baráti kézszorítással fogadjuk és köszöntjük annál is inkább, mert az idén nemcsak mint a technika bolond humorördöge mutatkozott be, aki az országépítő nagy munka fáradalmai után szórakoztatni és mulattatni akar minket, hanem mint az irredenta eszme bátor harcosa lelkesít és bátorít egy ország megmentésére. – Vegyétek és szeressétek őt.

A csinos, gondos kiállítású, komoly irredenta és humoros tartalmú könyvecskéből 500 számozott példány készült. Kedvezményes ára „A Technikus” előfizetőinek 90 korona. Kapható Németh József technikai könyvkerekedőnél Budapest, I., Horthy Miklós út 15. (Telefon: József 88–23.) Minden eladott példány után 10 korona a Műegyetemi Segély-Egyletnél létesítendő „Elesett műegyetemi hallgatók emlékszobor-alap” javára fordíttatik. – Bolti ára 120 korona.

Hogyan készül a Vicinális Dugóhúzó? (1936)
A technikus tragédiája (1927)
A technikus és az ördög (1927)
Deltafi és Ennedike (1927)
Az oroszlán barlangjában (1927)
Peri Feri (1927)
Amorfizika alapelvei (1927)
Dr. Tömb Szilárd postafőmérnök fejtegetései (1936)
Egészségügyi papírok méretezése és szabványosítása (1936)
Családi ellipszis (1937)
A Maxwell démona (1937)
MEC-báléji álom (1937)
Bánatos rövid borongás vizsga után, esőben (1968)
Miért szép? (1968)
Gondolatok (1968)
Előadóművészeink (1974)
Szigor herceg (1974)
A dinámok birodalma (1974)
Nem vagyunk szakbarbárok! (1974)
Hanyas vagy? (1982)
Szegény vegyész balladája (1982)
A Vicinális Dugóhúzó kisrejtvénye (1982)
Mi: mérnökök (1982)
Variációk egy témára négy hangnemben (1968)

A „Megfagyott Muzsikus”-ról
Forrás

Technikus III (1921–22) 2–3. 66. p.