Amorfizika alapelvei

(Amorf ízű értekezés)
Ezt a cikket az erkölcsrendre való tekintettel csak a Műegyetem autonóm területén szabad elolvasni.
fizika, tömegvonzás, Ohm törvénye, Műegyetem, Vicinális Dugóhúzó
szóelválasztás

Az amorfizika első tétele a Newton nehézségi tételén alapszik. Eszerint: két testre tömegeikkel egyenes, távolságuk négyzetével fordított arányban hat a nehézség. A vonzalom \( p=\frac{{m}_{1}{m}_{2}}{{l}^{2}} \) ahol $m_{1}$ és $m_{2}$ nem a férfi és nő tömege, hanem a szerelmét jelenti. A vonzóerő a távolság csökkenésével nő, ha $l=0$, akkor $P=\infty$ és a két test kapcsolatba jön.

A másik alapvető törvény az Ohm törvénye, mely szerint $i=e/r$, ahol $i$ jelenti az akarás intenzitását, $e$ a szerelem feszültségét, $r$ a nő ellenállását. Az egyenlet átalakítva lesz $ir=e$, tehát állandó feszültség mellett, az $i$ növelésével, csökken az ellenállás. Váltakozó kitartású egyéneknél a képletet még $\cos \phi$-vel kell szorozni. A nagy ellenállások legyőzésének más módszere a főzés. A főzéshez szükséges melegmennyiség $W = Ai^{2}rt$, ahol $A$ a kitartást, $t$ a tavaszt jelenti s így a hő egy részét a természet szolgáltatja. Itt említjük meg a rezonancia fogalmát, ugyanis egy önindukcióból és kapacitásból álló rendszer rezgőkört képez, amikor is a szív rezgésideje \( T=2\pi\sqrt{{c}_{1}{L}_{1}} \) itt $c_{1}$ a fejkapacitás, $L_{1}$ az önindukció, $\pi$ a pirulások száma. Két ugyanazon $T$ időre hangolt kör reszonál, ez a szimpátia, ellenesetben előáll a lehangoltság.

Tessék ezeket a képleteket alaposan betanulni s ha mindezek ellenére sem sikerülnek a hódítások, tessék a forgótükör elé állva jobb kézzel a bal saját pofára egy óriási pofont lekenni, még pedig azért, mert ennek a cikknek is csattanóval kell végződni. Elővigyázatból ajánlatos előzetesen 3 drótot parallel kötni egymással.

Forrás

Vicinális Dugóhúzó 1927, 57. p.