Hanyas vagy?

Vicinális Dugóhúzó, Műegyetem, gépészkar
szóelválasztás

– Hanyas vagy? Ötszázas?

Mi félszavakból megértjük egymást.

Ugyanazt a nótát fújjuk, nem igaz?


Emlékszel?

Már egészen kicsi korunkban az ujjainkat számolgattuk. Akkor ez még nem tűnt fel senkinek. Az oviba együtt másztunk át az Ági ágyába, hogy mutassa meg a… Ja, te az óvó nénit nézted? És arra emlékszel, hogy az általánosban békát tettünk a lányok padjába? Hogy visítottak! Kölyökkorunkban még mi is olyanok voltunk, mint a normális gyerekek. Kijártuk a nyolc általánost, de ekkor már gyanakvó pillantásokat vetettek ránk. Mi követ raktunk a villamos alá. Minket megkergetett a kalauz és többet nem raktunk követ a villamos alá. Csak szöget, patront, aprópénzt és kisebb téglákat. Mi drótot dugtunk a konnektorba és leszereltük a vízcsapot. Szétszedtük a vekkert, s amikor összeraktuk, mindig kimaradt 2–3 fogaskerék. Mi megnéztük, mitől csörög a telefon. Utána már nem csörgött.


Emlékszel?

Mindig növésben voltunk. Mutált a hangunk és a lányok is mutáltak. Te mozdonyvezető akartál lenni, én tűzoltó. A miénk volt a város legjobb csúzlija. Így jártuk ki a nyolcat. Nekünk nyolc. Általánosságban.


Tanítóink éberségét kijátszva középiskolába jelentkeztünk. Ahogy nőttünk, kezdtünk visszabeszélni tanárainknak, és kezdtük észrevenni osztálytársnőinket. Minket már ekkor megrontottak a lányok. Legalábbis ezt híreszteltük. Te is szeretted volna Andreát még egyszer… Én már háromszor is szerettem volna.


Mi számos emléket hagytunk a jó öreg Alma Mater falai között. Rólunk mesélnek az osztálynaplók elrongyolt lapjai, padba vésett vallomásaink, megsárgult tablóink, tanáraink ráncai és megőszült hajszálai, a félszemű bagoly tépett farktollai a biológia-szertárban, és a nagy kék folt az osztályterem falán.


Leérettségiztünk, és meg sem álltunk az Egyetem kapujáig. Mi megizzadtunk a felvételin, és még a Thalész-tétel sem jutott eszünkbe. Aztán hosszú heteken át vártuk a Papírt.

Megjött. Éghetetlen papírból volt…


A behívó.


Hanyas vagy? Ötszázas?

Mi félszavakból megértjük egymást.

Azt mondod: stoki, azt mondom: surranó.

Azt mondod: ÜTI, azt mondom: ÜTIHÁ.

Azt mondod: smirgó, azt mondom: murga.

Azt mondod: Vigyázz!, azt mondom: Pihenj!


Mi jól megjártuk.

Hazánk legszebb tájait.


Belénk sulykolták a díszlépést, és megitatták velünk a bivalytejet. A díszlépést mi, a bivalytejet a szakácsok rontották el. Minket sok mindennel etettek: májas hurka, rizses hús, robbantott csirke, őr kötelmei, miegymás…


Voltunk derékszíj és cipőfűző nélkül is, és vigasztaltak: Nem baj, puhafa a párna.

Mi hallottuk, hogy a katona magánügyeivel bátran keresse fel elöljáróit. És hallottuk, hogy a katona magánügyeivel ne zaklassa elöljáróit.

Mi megszívleltük a Tábornok szavait, aki így szólt hozzánk:

„Takarodjanak a francba!”


Hanyas vagy? Ötszázas?

Mi félszavakból megértjük egymást.

Azt mondod: tiszta, azt mondom: csere.

Azt mondod: HK, azt mondom: pk.

Azt mondod: KAF-készlet, azt mondom: HTK.

Azt mondod: pedál, azt mondom: medál.


Mi egyedül dobbantottunk a kerítésnél, és kísérettel hoztak vissza a főkapun. Megismerkedtünk a nullásgéppel, az imprizmussal és a sovány disznóval. Megtanultunk nyitott szemmel aludni és rezzenetlen arccal röhögni.


Emlékszel?

Egyszer két rúd szalámit újítottunk a konyháról, és azt hittük, ennél többet nem lehet. Aztán, mikor elvitték az összes géhást, mert ellopták a fél éléskamrát, akkor beláttuk, hogy tévedtünk.


Mi alakultunk az alakulótéren.

Gyakoroltunk a gyakorlótéren.

Gyengélkedtünk a gyengélkedőn.

Riadóztunk a riadóknál, reggel, délben, este, hajnalban, hajnal előtt, zöldült az ÜTI az ablak előtt.

Megtanultunk állva aludni.


Emlékszel?

Te kézenállva is tudtál.

Éberen őrködtünk az őrségen.

Hogy le ne bukjunk.

Azt mondod: csillag, azt mondom: váltás.


Azt mondod: Állj! Ki vagy?, azt mondom: Anyád, lóháton!

Azt mondod: Futkosó, azt mondom: Azt ne mondd!


Mi a lőtéren ágyúval lőttük a rendszeresített verebeket, meg a közeli falut.
És sunnyogtunk, ahol csak lehetett.

Mennyit fókáztunk. Bakancsot, belső körletet, folyosót, vécét, tantermet, alakulóteret.


Mi félfókákból megértjük egymást.

Azt mondod: fóka, azt mondom: Bukj rá!


Emlékszel?

Pálinkát csempésztünk a körletbe. Mikor az ÜTI feljött, megkínáltuk. Köszöni, de szolgálatban nem ihat.

Csak a sajátjából.

Mi láttuk a szolgálatvezetőt józanul!

Aztán leszereltünk.


Szeptembertől elkezdtük tanulmányainkat. Kezdetben úgy keringtünk az Egyetem területén, mint gólyahír a levegőben. Az első hetekben alig fértünk el az előadótermekben. Gyöngybetűkkel jegyzeteltünk, szép, nagy fehér füzetekbe, és fekete aktatáskával jártunk iskolába, mint az egyetemisták az egyetemre.


Emlékszel az első zéhá izgalmára? Majd egy hetet készültünk rá, mégis elszámoltuk. Ránk számoltak.


Azt mondod: béla, azt mondom: elég.

Azt mondod: éjjel, azt mondom: görcs.

Azt mondod: jeles, azt mondom: Hárshegy.


És nem ettünk, nem ittunk vizsgák előtt.

És nem ettünk, csak ittunk vizsgák után.


Hanyas vagy? Ötszázas?

Mi félszavakból megértjük egymást.

Azt mondod: zéhá, azt mondom: pót-pót.

Azt mondod: i.v., azt mondom: u.v.

Azt mondod: diger, azt mondom: Mit mondjak?


Mi hallgattunk vízgépeket, gőzgépeket, gázgépeket, szélgépeket, bélgépeket, délgépeket, élgépeket, félgépeket.


Tanultunk üzemgázt, üzemszervezést, üzemtant, üzemvitelt.

Tanultunk tüzeléstechnikát és tűzvédelmet.


Úristen, mennyi mindent tanultunk!

Koptattuk a padokat és a gyakvezérek idegeit.

Azt mondod: Bernoulli, azt mondom: Euler.

Azt mondod: Lajos, azt mondom: Tamás.


Emlékszel, milyen zajártalmat szenvedtünk mechanizmusok előadáson?


Régi, szép idők! Műszaki Mechanika, Mechanikai Technológia, Alkalmazott Mechanika, Kontinuum Mechanika, Finommechanika, Folyadékok és Gázok Mechanikája…


Már egészen MECHANIKUS MÓDON gondolkoztunk. Megtanultuk, hogy hazánk fejlett iparral rendelkező ország, valamint, hogy hazánk egy nagy Műszaki Múzeum.

Megtanultuk a kártyás műszavakat: kontra rekontra – morkontra – hirschkontra – Fedák Sári – Farkas Berci – hatékonyságminőség – rejtetttartalékokfeltárása – energiatakarékosság.


Azt mondod: olcsó olajbázis, azt mondom: kovakő.

Azt mondod: környezetvédelem, azt mondom: Vác, Balaton; Ózd, Tatabánya, Naszály, Sajó – nem is mondom tovább.


Emlékszel a három forintos benzinre? Én már nem!


Terveztünk olyan házat, amely összeomlott. Terveztünk olyan közvilágítást, amely éjjel-nappal ég. Terveztünk olyan művajat, amely büdös nagyon, de kenni azért lehet. Terveztünk olyan jövőt, hogy unokáink sem fogják látni.


Hirdettük, hogy centrifugális erő NINCS.

Aztán fizika előadáson azt hallottuk, hogy centrifugális erő VAN.


Mi leléptünk a pástról. EN GARDE, MESSIEURS! ALLEZ!


Mi éjszakákat görnyedtünk rajzaink fölött.

Mi éjszakákat görnyedtünk mások rajzai fölött.

És mi az NDK-ba jártunk fényképezőgépért.

Csehszlovákiába sátorért, Lengyelországba farmerért, amíg lehetett, miközben mások a mi rajzaink fölött görnyedtek.

Tányért cseréltünk csótányért.

És sorba álltunk mindenért, mindenhol.

A menzán ebédért, kvázi ebédért.

A büfében uzsonnáért, és a mindennapi betevő szeszdózisért.

A V2-ben jegyzetért, könyvért, akármiért.

Az ÁPISZ-ban pauszért és dipáért.

A Dékániban ivéjegyért és szoc. segélyért.

A Filmmúzeumnál a Dekameronért és a Canterbury mesékért.

A Nemzeti Múzeumnál a Koronáért és a 12 pontért.


Terveztünk házakat, ahol az ajtó a kilencedikről a szabadba nyílt, és a gerenda egyméteres magasságban ment keresztbe a folyosón, és persze az oszloppal sem találkozott.

Volt fáradtságvizsgálat, amit a födém jobban bírt, mint mi, volt feladat (és még lesz) bőven. Terveztünk zöld házikót a műemléktérre, felüljárót a panorámán keresztül. Szép volt.

Már nem az.


Sokszor volt hosszú a félév, és mindig rövid a beadási határidő.


Ment a szívatás keményen.

Te mindig beadtad a rajzot időben? Én sem!


Mi ismertük a környék összes kocsmáját, és sokszor nem ismertük az előadót.


Azt mondod: Lágymányosi, azt mondom: Hol van már a tavalyi hó?

Azt mondod: Taknyos Holló, azt mondom: Köpködő.

Azt mondod: LORDOK HÁZA, azt mondom: ICSA.


Szabad estéinket – és a foglaltakat is – különböző klubokban töltöttük.


Azt mondod: péntek, azt mondom: Közlek-Lik.

Azt mondod: szombat, azt mondom: E-Buli, Nau-diszkó, Vásárhelyi, Vár-klub, Közgáz, Kertészeti, Eötvös.


A dübörgéstől nem értettük egymás szavát. De nem is kellett.

Mi félszavakból megértjük egymást.

Azt mondod: bárjegy, azt mondom: nincs!

Azt mondod: luvnya, azt mondom: … azt nem mondom!


Mi drága és exkluzív diszkókba hordtuk elegáns hölgyeinket a papa kocsiján, és francia konyakot ittunk velük.

És havat lapátoltunk, és vagont rakodtunk éjszaka, mert kevés volt az ösztöndíj.

Mi megcsaltuk a barátnőinket.

Minket megcsaltak a barátnőink.


Mi bejárattuk a lányokat és a lányok lejárattak minket.


Ez egy kis egyetem. Olyan, mint egy nagy család. Vagy pontosabban mint egy nagy falu. Hej, ha ezt a klubban egyszer elmeséljük!


Itt mindenki tudott mindenkiről. Ismertük az aktuális egyetemi pletykákat, és terjesztettük a kósza híreket.

Mi kibeszéltünk másokat, és mások kibeszéltek minket.

Általában mindent tudtunk, és mindent jobban.


Hanyas vagy? Ötszázas?

Mi élénken tevékenykedtünk a KISZ-ben.

Azt mondod: vállalás, azt mondom: értékelés.

Azt mondod: JM, azt mondom: Káté.

Azt mondod: SPCS, azt mondom: APB.

Azt mondod: ÉDJB, azt mondom: KDJB.


Mi vittük a zászlót a felvonulásokon.

Mi voltunk a Mackósok május elsején!


Dolgoztunk építőtáborban szerte a világon, ki itt, ki ott.

Megsegítettük a népgazdaságot.

Eddig még kibírta…


Szedtünk hagymát egy esős szombaton, paprikát az Alföldön és almát a határvidéken.


Azt mondod: jonatán, azt mondom: starking.

Azt mondod: almafa, azt mondom: Ne rázd!

Azt mondod: léj, azt mondom: cefre.


Minket sokan irigyeltek, mert egyetemisták voltunk.


Minket sokan sajnáltak, mert csóró egyetemisták voltunk.


Mennyi mindent csináltunk mi öt-hat év alatt!


Voltak derűs perceink és nehéz óráink.

Akadtak átmeneti sikereink és tartós nehézségeink.

Jöttünk, mentünk, sírtunk, nevettünk, ittunk, ettünk, sportolunk, dolgoztunk, utaztunk, néztünk és láttunk, beszéltünk és hallgattunk, szerettünk, nőztünk, hímeztünk, hámoztunk, házasodtunk és ha volt időnk, néha tanultunk is.


Boldog voltál? Én is.


Mi marad utánunk?


Kartotékok, tablók üveg alatt, több kiló rajz és jegyzőkönyv különböző tanszékeken, összetört leányszívek, üres sörösüvegek milliói, számtalan nagydíjas TDK-dolgozat és ez a VDH…


Hanyas vagy?


Hanyas voltál? Ötszázas?

Mindegy.


Műegyetemista voltál. Én is…



(Most persze azt tetszik kérdezni, hogy:

MÉRT PONT ÖTSZÁZTIZENNYOLC???

Hát ide tessék figyelni!

Az illetékes öregfiúk tudják, hogy ezerkilencszázhetvennyolcban éppen tizennyolc darab ötödéves gépésztankör végzett. Állítólag ez igaz is.)

Forrás

Vicinális Dugóhúzó 1982, 28–30. p.