Róla szól a dal, akit elsős korban már
A laborfőnök önkénye sújt
Kit a Kruspér-tanszék s a Gellérthegy se vár
Zéhán görnyed, vagy digerre tanul
(Karai: Amerikai munkásdalok)
(Közben a többiek bevonulnak)
Kórus
Rólunk szól a dal, kiknek teste meggyötört,
A padtól sajog hátsó felünk,
És a lombikból öntve nitrálósavat
Xantoproteines mindkét kezünk.
Hallgassátok velünk,
Hogy mi mindenen ment át Kocsonya Malvin no meg Pancser Etelka
Végül Gáliczkő, a lusta diák.
És kóborolhatsz a CH-ban sok helyütt,
A vizsgázókba belebotlasz mindenütt.
Őt megtalálod emeleten s kis padon,
Ki levizsgázott, hasát sütteti a napon.
Vannak köztünk, sajnos, túlbuzgó tagok,
Kik pedálozva növelik az átlagot,
S bólogatnak a tanár szavaira,
Bár azt se tudják miről folyik épp a duma.
Pedálgép, Ő megtalálja helyét,
Pedálgép, ki mindig szemfüles.
Pedálgép? Csak meg ne nézd a fejét,
Mert jó dagatra nőtt kobakja
Belül üres.
NYITÁNY
A nyitány alatt az üres színre (Szigorlati terem) egyenkint szállingóznak
be a kórus tagjai.
(Szöktetés a szerájból)
Kórus
Itt ma szigorlatot tart a professzori kar
Három derék kollégánk ma vizsgázni akar
Itt ma vizsgázni akar.
(Trubadur: Cigánykórus)
Csak a lányok
Ki az ki itt most, közelgni látszik?
Egy szép vegyészleány!
Át is megy ő talán…
Kocsonya (kezét tördelve belép)
Ne félj, ne félj bolond szívem
úgy is tudom már,
Hogy itt engem ma elhúznak,
Rám a bukás vár.
(Mosoly országa)
Kórus
Ne félj, ne félj vegyészleány,
Nem lesz semmi baj,
Rájuk nevetsz, s elolvadnak
Ők is, mint a vaj.
Pancser (remegve belép)
Itt a vizsga ideje,
Könnyhullás és gyász köszöntse,
Zeng és dalol az élet,
én meg remegek, félek
Tudom-e jól a fiz-kémet.
(Kadosa: Májusi köszöntő)
Kórus
Mitől félsz kis Kocsonya.
Hisz te vagy a nagy koponya!
Zeng és dalol az élet,
Nem kell remegned, félned,
Hisz te fújod a fiz-kémet.
Gáliczkő (beront a színre)
Engem nem érhet el ma semmi vész,
Mert fejemben van az egész,
két napig tanultam kémiát,
Mindent tudok tehát
Hisz az első 40, s az utolsó
10 oldalt vettem át.
(Carmen: Torreádordal)
Kórus
Üdv neked bátor szigorlatozó,
Bátran állj ki, vár a dobogó,
Profok bármit kérdezhetnek már,
Te híven megfelelsz,
Hiszen homlokodon a tudomány
Világító sugár.
Tanársegéd (futva jön)
Csend legyen, mert jön a bizottság!
Kórus
Csak csöndben, csak csöndben
Itt jönnek Ők…
(Tannhäuser: Vendégek bevonulása)
TÁRGYALÁS
A professzorok a zene hangjára a nézőtér felől ünnepélyesen bevonulnak,
fekete talárban és fejfedővel.
Kórus
Üdvözölve légy dicső bizottság
Üdvözölve légy di-cső bizottság
Téged esdve kérünk
Nékik irgalmazzatok, tok, tok, tok.
I. prof.
Vizsgabizottság mi vagyunk,
Megjöttünk, itt vagyunk.
Senki sem tudja, hogy mit kérdezzünk,
Még mi sem tudjuk, ez a bajunk.
(Schubert-Berte: Tschöll papa lányai)
Profok (együtt)
Vizsgabizottság mi vagyunk,
Megjöttünk, itt vagyunk,
II. prof.
Á, ez lesz a kéjes óra,
Álljon ki a dobogóra,
és feleljen Ön ha tud, Ön ha tud
(Mozart: Szöktetés a szerájból, Ozmin áriája)
III. prof.
Ó be szép lesz, ó be jó lesz,
Itt ma roppant sok húzás lesz,
Ha — ha-ha-haha (stb.)
Profok (együtt)
Á, ez lesz (stb.)
(Tannhäuser: Felhívás a dalnokversenyen)
Tanársegéd
Pancser Etelka,
Te kezdd el.
II. prof.
Első kérdésünket hallja,
Erre feleljen Ön ha tud,
(Mi is jöttünk felvonulni)
II. prof.
Első kérdésünket hallja,
Mi a Raman-effektus.
Pancser
Ó jaj, mit mondjak hát?
Csak menjek át!
Ő volt, ki a tömegvonzást törvénybe
foglalta és…
(Wagner dallamok)
Profok
Nem, nem! Nem, nem!
Pancser
Ő volt, ki a golyót elejtette, s figyelte, hogy
koppan, mint koppan, hogy koppan, puff!
Profok
Nem, nem! Nem, nem!
Pancser (Rémülten áll.)
Kórus
Színképvonal, színképvonal…
Pancser
Raman egy hindu fizikusfajta,
Ki kísérletét egyszer eltolta,
Sok színképvonal jelent meg rajta,
Széles és vastag, sokféle fajta,
össze-vissza
A Nobel-díjat ezért megkapta,
Pedig Smekal ezt megálmodta.
(Sevillai borbély, Figaro magyarázza, hogy hol van a boltja)
Kórus
A Nobel-díjat ezért megkapta,
Pedig Smekal ezt megálmodta.
I. prof.
Arra feleljen most kollegina,
Hogy milyen anyag a piridin?
1828-ban kitörött a háború,
Wőhler és a vis-vitalis
összevesztek cudarul,
Ebből aztán lett egy roppant zavaros história,
Hiszen ebből lett az egész organikus kémia.
(Svéd hatos)
Kórus
Ebből aztán lett egy roppant zavaros história:
vizeletből lett az egész organikus kémia.
III. prof.
És mit tud a benzol képletéről?
Pancser
Londoni omnibusz tetején utazott Kekule, és álmodott
Akkor is a benzol képleten, a hat szén helyzetén gondolkodott,
Álmában hat kismajom egymás farkát kergette,
S felkiáltott Kekule meglepetve:
Ím itt a benzol, mit kerestem,
Végre hogy megleltem a gyűrűjét.
(Foxtrott)
Kórus
Álmában hat kis majom egymás farkát kergette,
S felkiáltott Kekule meglepetve:
Ím itt a benzol, mit kerestem,
Végre hogy megleltem a gyűrűjét.
Profok
Jól van, jól van, jól van megfelelve,
Méltó, méltó ő kegyelme a kitűnő jegyre.
(Képzelt beteg)
Kórus
Kitűnőt kapott Etelka!
Kitűnőt kapott Etelka!
Kitűnőt kapott Etelka!
Mert ő egy nagy Pancser…
(Glóri-glóri hallelúja)
Tanársegéd
Kocsonya Malvin, te jössz most…
(Tannhäuser)
II. prof.
Noós, mit mért a laborban?
(Travata: „Elhagyjuk drágám…”)
Kocsonya
Üvegkockát, kérem.
II. prof.
Na de mijét mérte?
Kocsonya
A tömegét mértem.
II. prof.
S az a módszer, mivel mérte,
Gauss volt-e vagy Borda?
Kocsonya
Nem módszerrel mértem:
Mérleg volt, de ócska.
II. prof.
S mi történne, ha a kockát
a Himaláján mérnénk?
Kocsonya
Ugyanaz mint itt most:
Dideregnék, fáznék.
II. prof.
S mi történne, ha eső esne,
Míg a kockát méri?
Kocsonya
Van kalucsnim, s ernyőm,
Nem kell attól félni.
II. prof.
S mi történne, ha a súlyok
Nem volnának rézből,
és az üvegkocka
kiesne kezéből?
Mi történne, ha nem volna
Gauss-módszer és Borda-,
S ha nem volna mérleg,
És nem volna kocka?
Nos kisasszony, nos kisasszony,
Feleljen hát szépen,
Várom zengő hangját,
Felpezsdül a vérem.
Profok
Nos kisasszony, nos kisasszony,
Feleljen hát nékünk,
Várjuk zengjő hangját,
Felpezsdül a vérünk.
Kórus
Kocsonyácska, Kocsonyácska
Felelj meg hát nékik.
Bölcs szavaid őket
Rögtön megigézik.
Kocsonya
Ha nem volna mérleg, kocka
Gauss-módszer és Borda-,
Az életem kérem,
Csupa öröm volna.
II. prof.
Nevetséges hahaha, a fiz-kémet nemtudja
meg fog bukni hahahahaha
(Strauss: Denevér)
Profok
Nevetséges hahaha, hogy lehet ez, Kocsonya?
Ilyen szégyen, hahahahahaha!
II. prof.
Hát lássunk talán egy gyakorlatibb kérdést!
Figyelje hát a kérdést kollegina:
Esedezem, esedezem
Ha összeütközik iksz molekula
szélsebesen, szélsebesen
Számolja ki az ütközés sztérikus
faktorát, kus-faktorát,
S rögtön ábrázolja eme függvény
Cosinusát és sinusát.
Ha ezt tudja, kedves Kocsonya,
Bölcsebb Ön, mint Maxwell démona,
Entropié, entrópia, entropié, entrópió
Nos számoljon és feleljen, hisz ez izgató.
(Denza: Funiculi-funicula)
Profok
Ha, ezt (stb.)
Kocsonya
E kérdésre a felelet
Egyszerű, hogy nevetek:
Tangens fivel beszorzok,
És fejreállva integrálok
Arcus-sinus iksz per kettő,
Majd levonok pi felet.
Ábrázolva hiperbola,
Melyben van egy kúpszelet.
(Offenbach)
II. prof.
Nagyszerű volt, csodálatos koponya.
Mily tehetség, kitűnőt kap, Kocsonya.
Profok
Kitűnőt kap, kitűnőt kap, kitűnőt kap Kocsonya!
Kitűnőt kap, kitűnőt kap, kitűnőt kap Kocsonya!
Kórus
Kitűnőt kapott Malvinka!
Kitűnőt kapott Malvinka!
Kitűnőt kapott Malvinka!
Mert ő egy koponya!
(Glóri, glóri, hallelúja)
Tanársegéd
Gáliczkő László,
Te jössz most.
(Tannhäuser)
I. prof.
Kolléga úrnak van egy sósavoldata,
Amelynek nem ismert koncentrációja,
Mely úton célirányos azt most meghatározni?
És Winkler-korrekciót is figyelembe venni.
(Bánk bán: Bordal)
Kórus
Gondold s fontold meg azt,
Mit nekik válaszolsz,
Mert amíg tudsz, Te meg nem buksz,
Bátran felelj tehát, hogyha tudsz
Profok
Felelj! Felej!
Kórus
Mert amíg tudsz;
Te meg nem buksz!
Bátran felelj hát, hogyha tudsz
Gáliczkő
Ha sósav oldatot kapok, könnyű nekem a dolgom.
Sav ez a javából, ezt neve mutatja.
Előveszem bürettám, s megtöltöm én azt lúggal.
Nullára állítom meniszkuszát,
Cseppenkint adagolom azt,
S ha gondolom elég:
Leolvasom bürettám század-köbcire.
I. prof.
Elvi hiba van!
II. prof.
Hiba van…
III. prof.
Hiba van…
Kórus
Indikátor-indikátor!
Gáliczkő
A lakmusz ingatag, nem látod hol csap át,
A fenolftaleint bántja a karbonát,
Eggy indikátort használtunk mi mind:
Para-etoxi-chrisoidint…
(Rigolettó)
Kórus
Chrisoidint.
Gáliczkő
A metil-orange bóraxhoz nem való,
A timolkék pedig gyenge savhoz nem jó.
Kórus
Eggy indikátort (stb.)
Gáliczkő
A spájzból minden jam
szerepel színében,
málnaként oxidál.
s mint grapefruit redukál.
Kórus
Egy indikátort…
I. prof.
Csak egyetlen szóra még.
II. prof.
Én a tenzorok királya
A gradiens zsonglőr
Fordulok most Önhöz, fiam,
Megkérdezem rögtön
Mágneses tér F-fel jelzik,
Ez lesz most a téma.
Rotál ez, és ha nem, mért?
Mesélje el azt nekem kolléga.
(Én a pásztorok királya)
Gáliczkő
Nem tudom.
II. prof.
Nem? Miért?
Gáliczkő
F előadótermében zajlott a Sándor-show
Gyúrta ő buzgón agyunkat,
Hogy szédült sok hallgató.
Hallottunk ott gradiensről,
Divergált fél táblán át,
Nem lettünk okosak ettől,
S bámultunk órákon át.
Mert az a baj, sajnos, hogy div-rot
Tőlem az távol áll,
Hisz matekból később jött sorra
Vektor és integrál. Ollé!
(Párizsban szép a nyár)
Kórus
CH-ban áll a bál,
A Szántay koonrotál,
Szédít minket a Nagy Jocó,
Kristállyal kábít a Bidló.
A Pásztor konvergál,
Rotálunk a Sándornál,
Vetélkedőt tart Varsányi,
Bele kell pusztulni.
III. prof.
Hát mit tud kegyelmed a trinitrofenolról
Hogyan állítaná elő
S ha kész van, mire jó?
(Sevillai borbély: Rágalomária)
Gáliczkő
Hiányzott a jegyzetemből,
Nem készültem így hát ebből.
I. prof.
I-de fi-gyel-jen akkor hát kegyelmed!
Ha a fenolt megnitrálom,
Rámegy három, rámegy három
Nitrocsoport, ha ki váááárom,
Rámegy három, rámegy háááárom gyök.
S olyat dörren mint egy ágyú,
S olyat dörren, mint egy ágyú, mint egy ágyú,
S olyat dörren, mint egy ágyú,
S olyat dörren, mint egy ágyú,
Mint egy ágyú, mint egy ágyú,
Mint egy ágyú: bumm, bumm!
És a lombikom tartalma felrepülve, fennragadva,
Mennyezetre felrepülve, vakolaton elterülve,
A fejemre lecsepegve, mindenemet összekenve,
A kezemet megszínezve, asztalomon szétterül.
Egész labort beszennyezve asztalomon szétterül.
Íme kísérletem vége, a robbanás eredménye,
A robbanás eredménye.
Felrepülve fennragadva, mennyezetre felrepülve,
A fejemre lecsepegve, asztalomon szétterül!
És a lombikom tartalma felrepülve fennragadva,
Mennyezetre felrepülve, vakolaton elterülve,
A fejemre lecsepegve,
Ó, mindenemet tönkretette,
A ruhámat összekente, a kezemet megszínezte,
Egész labort beszennyezve, nyomban elterült!
Egész labort beszennyezve, padlón elterült!
Ott elterült! Ott elterült! Ott elterült…
II. prof.
Ejnye, ejnye, ezt sem tudta
Mondja meg hát nekem azt,
Tán a szerves kémiából,
Hogy mi az aminoplaszt.
(Ó te drága Clementina)
Gáliczkő
Aminoplaszt az egy terpén,
Influenza ellen jó.
Lelőhelye Afrikában:
Éretlen kókuszdió.
Profok (elájulnak)
(Chopin: Gyászinduló)
Tanársegédek (locsolják őket)
Profok
Mi balga ő, mi balga ő!
E felelet falrengető!
Mi balga ő, mi balga ő: ez hát falrengető!
Meg-meg-meg-meg-meg-meg-meg-meg-kell
Őtet buktatni
Mi balga ő, mi balga ő…
(Tell Vilmos nyitány)
Gáliczkő
Ó ha tudnák, mily sokat
Magoltam egy hét alatt,
S most, hogy idekerültem,
Mindent elfelejtettem.
(Traviáta: Germont ária)
I. prof.
Ez csak üres kifogás, buktassuk meg a pofát!
Megtanulja legalább az organikus kémiát.
Gáliczkő
Ébredjen fel bennük az emberi lelkiismeret,
Engedjenek át, ki eddig annyit szenvedett,
És akkor majd meglátják, ki lesz az első diák!
Majd meglátják, csak engedjenek át…
IV. prof.
Jól van, még egy új kérdést kap
Kvantumkémiából;
Nem lesz nehéz válaszolni,
Mégpedig kapásból:
A hexaklór-diszilánról
Meséljen hát gyorsan,
Kötéseinek fajtáit
Nevezze meg sorban!
Hermitikus, önadjungált
E probléma magva,
Írja fel majd a mátrixát,
De ne hagyja itt abba.
Eredményét vizsgálja meg
Csernyus integrállal;
Nyilvánvaló, hogy mi jön ki,
Ha kész a számolással.
(Megjött már a fecskemadár)
Kórus (súgva)
Pé-pi, dé-pi, dé-pi, dé-pi, dé-pi
(Csön-csön gyűrű)
Gáliczkő
Pé-pi, dé-pi, dé-pi, dé-pi, dé-pi, pé-pi.
Kórus
Dé-pi, pé-pi, dé-pi, pé-pi…
Heteropoláros, elektronhiányos…
Olyan, mint egy komplex centrális atomja.
Tésyné az egyetlen egy ligandumja.
Profok
Jól van, jól van megfelelve:
Méltó, méltó az elégségesre.
DIPLOMAOSZTÁS
Kórus
Íme jöttünk szenvedésünk jutalmáért,
Oklevelünk nagy pecsétjét megszolgáltuk mi.
Sok-sok évig Bunsen-tűzben pörkölődtünk,
Laborbűzben görnyedezve éltünk.
Két hetenkint szulfonáltunk,
S közben egymás lábán álltunk,
A laborban oly kevés a hely.
Nitrozálás, észterezés, hidratálás,
Tetejébe digerálás járt még;
A laborba, hogy ha belépsz,
A fejedből kimegy az ész,
Azt se tudod, hogy mi az a sav…
De: kitalálod, vagy a könyvből kipuskázod,
És ha nem, a köpenyeden látod.
(Trabadur: Katona-kórus)
Kórus
Öt évig sokat tanultunk
Vizsgáztunk és diplomáztunk
Odakint a magyar ipar vár:
Kutatásban, újításban, tudományban
Valamit nekünk is tenni kell már.
(Üzemmérnökök menetelve bevonulnak)
Üzemmérnökök kórusa
Mi is jöttünk diplomáért,
Mint az oklevelesek,
Gügyeségi faktorunk
Az övéknek csak fele lett:
Mert minket csak három évig
Okítottak, neveltek.
Egy lépcsőben, két lépcsőben
Megszerzed a lúdtalpad,
Elsatnyulsz és dioptriád 1, 2, 3, 6.
(A dékán közben kiosztotta a diplomát. A diákok együtt énekelnek tovább.)
Üzemmérnökök kórusa
Üzemmérnöknek egy szelet,
Okleveles kettőt kap;
Teljesen mindegy, hogy milyen
Egy vagy két fokozat,
Mert diplomád egyre használ:
Arra, hogy tra-la-la, la-la-la, la-la-la.
(Mi is jöttünk sorba állni)
Mind együtt
Földön túli boldogságban
Bűzlik a vegyész világ:
Felavatták Gáliczkőt, Pancsert,
És a kis Kocsonyát.
Örvendj Te is, tisztelt néző,
Zengjük a megváltás dalát,
Lehúzzuk a függönyt,
És befejezzük az operát.
(IX. Szimfónia: an die Freude)
Mert: Akinek ennyi rossz kevés,
Azt érje gáncs és megvetés;
Akinek ennyi rossz kevés,
Az maradjon továbbra is vegyész!