Gondolatok

technika, Műegyetem, gépészet, villamosság, vegyészet, Vicinális Dugóhúzó
szóelválasztás

A gépészetről

A gépészet akkor született, amikor az ember fizikai ereje már nem volt elegendő bokros teendői elvégzéséhez, és kénytelen volt eme mechanikus ténykedések ellátásához az eszét is igénybe venni.

A tudomány neve is innen adódik: tulajdonképpen a „gépies észtevékenység” rövidítése, és hangmódosítás útján jött létre. Ez utóbbi a magázás megszületésekor vált szükségessé.

Az első találmány a feljegyzések szerint az ék volt, ezt követte a kerék. Az utóbbit először küllőkkel és tengelyekkel, később fogakkal látták el. Ennek a következménye a fogaskerék-számítás. Ezzel a gépészet mozgó elemeinek felfedezése be is fejeződött.

A berendezésekhez szükséges mozgató erőt először állatok, később ezek magas ára miatt emberek szolgáltatták. Az utóbbiakat csak a legutolsó évszázadok során helyettesítették a gépészek más energiaforrásokkal (vízgőz, égethető szénhidrogének, elektromosság). Ezen energiaforrások felfedezésének köszönheti a világ a termodinamika kialakulását, különös tekintettel az entrópia fogalmára. Felfedezése és az összes természettudomány-ágakban való elterjedése viszonylag rövid ideig tartott, megértése azóta is folyamatban van.

A legújabb energiaforrás az atomenergia. Alkalmazásával kapcsolatban a gépészek lelkesedése mérsékelt. Ez feltehetően a fejlett fajfenntartási ösztönük következménye.

A gépészek, kutatásaik során, az anyagokat különböző igénybevételnek vetik alá. Ilyen a csavaró, nyomó, hajlító, húzó, nyúzó igénybevétel. Az utóbbiak próbatestjeiül a gépészek kezébe kerülő idegenkaros hallgatók szolgálnak.

A gépészet különböző szakágakra tagozódik. Ilyenek pl. a gőzgépek, a textilgépek és a vegyipari gépek szakai. A vegyipari gépész átmeneti lény, olyan, mint Mohamed koporsója. Ott lebeg a vegyészet és a gépészet határmezsgyéjén. Állapota kellemetlen, mert a vegyészek a gépészt, a gépészek a vegyészt utálják benne. Emiatt az ilyen – ha érzékeny lélek – gyakran elbujdosik más iparágba. Főleg, ha ott jobban fizetnek. De hát az vesse rá az első követ, aki szükségletei szerint részesül a társadalom által termelt anyagi javakból.

A villamosság-tanról

A villamosság nem emberi találmány. Ugyanis nem az ember találta meg a villamosságot, hanem a villamosság az embert. Ezt az bizonyítja, hogy a nyelvészek egybehangzó véleménye szerint „a ménkű csapjon beléd” szólásmondás keletkezése jóval a villamosság felfedezése előttire tehető.

Később kiderült, hogy különböző rudak megfelelő anyaggal dörzsölve elektromossá tehetők. A régebbi források szerint pl. a pozitív töltés kizárólag rókafarkkal történő dörzsöléssel kelthető. Egy forradalmár szerint olyan fekete macskafark is alkalmazható, melynek végén egy fehér szőrszál van. Legújabban olyan véleményeket is megkockáztattak, hogy bármilyen állati eredetű szőr alkalmas e célra. Az ezzel kapcsolatos kísérleteket végző ifjú villamos szakember és kolleginája azonban a kísérletek során összekeverték a szerszámaikat (rudak, szőrök, farkak stb.). Így a kísérletek eredménye nem került nyilvánosság elé. Az anya és gyermeke egészségesek.

A villamos szakemberek közt megkülönböztetünk erős és gyengeáramúakat. A meghatározás nem az egyénre, hanem a szakterületre jellemző. Az utóbbiak közé tartoznak a műszeriparunk mérnökei is. Állítólag tehetségesek. A hazai forgalomba kerülő műszerek minőségét tekintve ezt a tulajdonságukat gondosan titkolják. Egyesek a felosztást kapcsolatba hozzák az illető szakember ampertűrésével.

A televízió szintén a villamosmérnökök találmánya. A készülékek minőségénél csak az adás minősége rosszabb. A villamosmérnökök áldásos tevékenysége a társadalomban közismert. Amit ők készítenek, nem lehet más, csak tökéletes.

– Ha a bekapcsoláskor leég új porszívód motorja, nem a konstrukció a hibás, hanem a nyersanyag.

– Ha új mérőműszered nem mér, a hülye te vagy.

– Ha nem lehet segíteni a cos fin, a külső hálózat a hibás.

– Ha a TV képernyője minden erősebb hangra olyan csíkos lesz, hogy egy zebra elsápadna az irigységtől: Ez a jó! – mondja a villamosmérnök barátod. – Látod, milyen érzékeny a készülék?

„A villamosságtan gyakorlati felhasználása korlátlan” – olvasom valahol. És a vele foglalkozó emberek? Nos lehet, hogy azok kissé korlátoltak?

A vegyészetről

Kezdetben volt az ősanyag. Később ez rendeződni kezdve létrehozta a vegyületeket. Így jött létre a kémia, még mielőtt az ember kezébe vehette volna a tudományok irányítását. Ez nagyságának titka.

Később az ember maga is megkísérelte a különböző vegyületek előállítását. E kísérletek lendülete töretlen, eredménye azonban kétséges. A kémia az emberek legvállalkozóbb kedvű és legélénkebb fantáziájú részét foglalkoztatja. Ők a tudomány ún. arisztokratái. Ők teremtették a flogisztont meg a „vis vitalis” elméletét, ami nincs, és ők tagadták az elektron létezését, ami van.

Gyakorlati művelésének kezdete az őskorba nyúlik vissza. Ekkor tanulta meg az ember a bőrcserzést és azoknak az anyagoknak előállítását, amelyek kis mennyiségben is kiválóan alkalmasak nem kívánatos szomszédaik félretételére, és alkalmazásuk semmiféle fizikai erőkifejtést nem igényel. Ezen anyagok fejlődése az őskortól napjainkig tart. A fejlődés során előállítottak még színezékeket, műanyagokat, mosószereket, lakkokat, gyógyszereket stb. Az utóbbiak néha kísértetiesen emlékeztetnek az őskor termékeire.

A modern módszerek a kémiában is tért hódítottak. A műszeres analitika fejlődése pl. osztatlan elismerést váltott ki a kémikusokból.

Persze a modernséget sem lehet túlzásba vinni. Így pl. a kémikusok többsége is csatlakozott azoknak a táborához, akik gyanakodva figyelik egyes magános lelkeknek a lombikbébi előállítására irányuló kísérleteit. Hiszen itt a klasszikus módszer sem megvetendő.

A kémia két ágra oszlik: szervetlen és szerves kémiára. Az utóbbi arról ismerhető fel, hogy még büdösebb. A szerves vegyész viszonylag rövid idő alatt a legkülönbözőbb szagokat tudja előállítani az ibolyától a görényig. A szagos vegyületek között különleges helyet foglal el a dimetilamin, amelynek szaga a pubertáskoron túlnőtt mindkét nembeli ifjúság körében azonnal bizonyos emlékek és érzetek felkeltésére alkalmas.

A kutató vegyész tekintélyt keltő ember. Ezt bizonyítja az a jelenség, hogy munkából távozva a járműveken még csúcsforgalom idején is rövid idő alatt szabad tér keletkezik körülötte. Itt ugyan előfordulnak tévedések is. A múltkor a villamoson tanúja voltam, amikor valaki egy útitársára megjegyezte; Ez is vegyész! Kikérem magamnak – tiltakozott felháborodottan a delikvens, én csatornatisztító vagyok!

Tanulság: Nem mind vegyész, aki bűzlik.

Forrás

Vicinális Dugóhúzó 1968, 42–43. p.