Világ a semmiből

A műszaki múzeumok kialakulása
Antal József
okl. természettudomány-kommunikációs szakember
ajozsef@caesar.elte.hu
technika, műszaki múzeumok, ötletek, reneszánsz, világkiállítás, reformkor, Széchenyi
szóelválasztás
Francesco di Giorgio Martini: Trattato di architettura, ingegneria e arte militare. 1465 körül (fol. 55v, 56r)

A mechanikai, technikai ötletek, tervek közvetítése és szerkezetek, gépek kiállítása a XVII. század második felében indult a korabeli műszaki-tudományos kabinetek létrejöttével. Ezeknek az első tárlatoknak a céljai az „okulás, követés és gondolatébresztés” voltak. Fontos megjegyezni, hogy ebben az időben gyakran fordult elő, hogy a megtervezett vagy elképzelt gépek nem épültek meg, csupán gondolatkísérletként kerültek be a gyűjteményekbe (gondoljunk csak Leonardo da Vinci ötleteire).

Az előbbi mondatból is érezhető, hogy az elsőkként bemutatott műszaki vázlatok, elképzelések nagyrészt a késő reneszánsz alatt keletkeztek. A technikai ismeretterjesztés tulajdonképpen a XV–XVI. századig vezethető vissza. 1465 körül a kor egyik jelentős mérnöke, Francesco di Giorgio Martini készített vázlatkönyvet, melyben ostrom- és építőgépeket, szivattyúkat, fűrész-, őrlőmalmokat és más gépeket ábrázolt. Ez a kézirat, melyet ma a torinói könyvtár őriz Leonardo da Vinci munkáit is merőben inspirálta. Továbbá ebből a könyvből származó 72 rajz kőlapokra metszett domborművek formájában Federico da Montefeltro urbinói herceg palotájának homlokzatát díszítették, melyeket 1474-ben készíttetett. Bizonyos az uralkodónak az a törekvése, hogy építészének alkotásait hirdesse, megmutassa az embereknek. Megemlíthetjük Leonardo Codex Atlanticus-át is a XV. század végéről, amely a mester több száz meg nem valósult tervét tartalmazza. A XVI. századtól kezdett elterjedni a Theatrum Machinarium műfaj, azaz rézmetszet-sorozatokon ábrázolt gépek albumokban történő kiadása.

Böckler, Georg Andreas: Theatrum Machinarum Novum, Exhibens Aquarias, Alatas, Iumentarias, Manuarias…. Coloniae Agrippinae: Sumptibus Pauli Principis, Anno 1662 (Fig. LV, LVI)

Francis Bacon (1561–1626) brit filozófus fogalmazta meg azt a gondolatot, hogy szükség van egy helyre, ahol a technikai vívmányok, szerkezetek modelljeit és a nagy gondolkodók, feltalálók képmásait kiállítják. Joseph Furttenbach (1591–1667) német építész, matematikus, mérnök is felismerte, hogy a gépek modelljeit milyen jól lehet használni szemléltetésre és Ulmban tartott előadásaihoz ilyeneket állított ki; ebben a gyűjteményben még Galilei gépei közül is szerepelt néhány. Itáliában, Firenzében a Mediciek is hasonló gyűjteménnyel rendelkeztek (Museo degli Strumenti Antichi). II. Medici Ferdinánd és testvére, Leopold hozta létre 1656-ban az Accademia del Cimento természettudományos akadémiát. Híressé vált még ebben az időben az olasz jezsuita szerzetes, természettudós Athanasius Kircher (1602–1680) által 1651-ben Rómában alapított Museo Kircheriano, szintén szemléltető gépek gyűjtésére oktatás céljából jött létre. Az 1700-as évek környékén Leibniz is nélkülözhetetlennek tartotta a szemléltető szerkezeti modelleket.

Az 1660-ban megalakult Royal Society és a később, az 1754-ben létrejött a The Society for the Encouragement of Arts, Manufactures, and Commerce (ma Royal Society of Arts) is rendszeresen díjazott és közzétett, olykor ki is állított egy-egy találmányt. Eugene S. Ferguson amerikai technikatörténész, egyetemi tanár leírta, hogy volt még egy meghatározó intézmény, amely műszaki-tudományos ismeretterjesztésben részt vett ekkor; ez pedig XIV. Lajos dicsőséges uralma alatt Jean-Baptiste Colbert javaslatára 1666-ban megalapított Académie royale des sciences volt. Ez a tudományos társaság széleskörű gyűjteménnyel rendelkezett a kor feltalálóinak találmányainak modelljeiből, mivel oda adták be jóváhagyatni, véleményeztetni ezeket a modelleket. Az Akadémia hétkötetes katalógusban adta ki a modellek részletes leírását, ezáltal bemutatta azokat az érdeklődőknek.

Az első széleskörűen dokumentált műszaki jellegű kiállításra 1683-ban Párizs latin negyedében került sor. Egy műkedvelő arisztokrata, egy sokoldalú feltaláló, a francia királyi udvar fourrier-ja*, Jean-Baptiste Picot „Chevalier D’Ormes” állította össze; kezdetben 21 gépmodellt sorakoztatott fel, majd kéthetente 4 modellel egészült ki, végezetül pedig összesen 30–40 modell volt látható, és ezek mindegyike működött. A készülő tárlat híre akkora érdeklődést keltett, hogy még befejezése előtt kiadták a róla szóló katalógust. A bemutatott modellek fából, vasból és rézből készültek, mindegyik címkével ellátva, amely az alkotó nevét a gép funkcióját és méreteit tartalmazta. Gyakran olyan XVI–XVII. századi mesterek, mint Jacques Besson, Agostino Ramelli, Salomon de Caus, Giacomo Strada di Rosberg vagy Georg Andreas Böckler művei voltak ezek, melyeket akár utólag megépítve vagy újraépítve az alkotók által hátrahagyott eredeti leírásokkal állítottak ki. A modellek sokszínűségét jellemzi, hogy egészen a római katapultoktól a kortárs vívmányokig hadászati technológiákon, mezőgazdasági eszközökön át, különös tekintettel az öntözőberendezésekre rengeteg szerkezet volt megtekinthető. Néhány Franciaországban készült kortárs modell a titokzatos MLCDO feliratot viselte magán. A XX. század második felében derült fény rá Arthur Birembaut (1905–1986) párizsi mérnök és tudománytörténész jóvoltából, hogy ez a monogram (Monsieur Le Chevalier D’Ormes) magát Jean-Baptiste Picot-t takarta mint alkotót, akinek négy kiállított modelljéről szóló részletes leírások a tárlatról kiadott Explication des modeles des machines et forces mouvantes, que l’on expose a Paris, dans la Rue de la Harpe, vis-á-vis Saint Cosme című 54 oldalas katalógus közel felét elfoglalták. Így megnyilvánult a kiállítás szervezőjének, Jean-Baptiste Picot-nak az a rejtett szándéka, hogy saját találmányait is közszemlére tegye.

  • * fourrier francia – szállásmester, a királyi udvar és a katonaság ellátmányozásáról (élelmiszerről, felszerelésről) gondoskodó személy.

Svédországban Christopher Polhem mérnök, „a svéd mechanika atyja” 1695-ben hívta életre Laboratorium Mechanicum-ot, melyben a hasznos masinák kifejlesztése mellett mindig kitüntetett szerepet kapott azok folyamatos kiállítása; ennek több tucat modelljét később, az 1700-as évek második felétől a Királyi Modellkamara már oktatási célokra használta. A Svéd Királyi Modellkamara létrejöttével 1748-ban Polhem számos gépmodellje a Király Palotában került bemutatásra. Szászországban, Drezdában I. Frigyes Ágost szász választófejedelem (1694–1733), 1697-től II. (Erős) Ágost néven lengyel király uralkodása alatt 1728-ban alapította meg a Mathematisch-Physikalisches Kabinett-et, amely szintén a műszaki-tudományos vívmányok gyűjtését és bemutatását tűzte ki célul. Az itt található gyűjtemény többek között időmérésre használt szerkezetek, hatalmas távcsöveket, csillagászati eszközöket, föld- és éggömböket foglalt magába.

Firenzében 1775-ban a Mediciek gyűjteményeire és az Accademia del Cimento hagyatékára alapozva Pietro Leopoldo létrehozta a mai Museo Galileo – Museo di Storia della Scienza elődjeként számon tartott Museo di Fisica e di Scienza Naturali-t. Ha Olaszországban keresünk műszaki jellegű gyűjteményeket, szinte kizárt, hogy da Vinci és Galilei életművei és tárgyai ne jelenjenek meg ezekben. A firenzei gyűjteményt főleg Galileitől származó darabok gazdagítják.

A XVIII. század második felében, az angol ipari forradalom idején az oktatás, szemléltetés és gondolatébresztés mellett egy másik cél is megfogalmazódott a műszaki gyűjtemények, kabinetek, társaságok számára: az ipari fejlődés előmozdítása, a műszaki cikkek gyártásának fellendítése. Ennek ékes példája a The Society for the Encouragement of Arts, Manufactures, and Commerce létrejötte 1754-ben Londonban, amely díjakkal igyekezett ösztönözni a feltalálókat.

1794 komoly fordulópontot jelent a technika világában; a francia forradalom konventje ugyanis Párizsban megalapította a műszaki értékek méltó ápolására a Conservatoire National des Arts et Metiers-t.

1794. október 10-én szavazta meg a konvent Grégoire abbé előterjesztésére a következő dekrétumot:

1.§. Létre kell hozni Párizsban, Conservatoire National des Arts et Metiers néven és a mezőgazdasági-műipari bizottság felügyelete alatt mindenféle mesterség gépeinek, szerszámainak, modelljeinek, tervrajzainak, leírásainak és könyveinek nyilvános tárát, és a feltalált vagy tökéletesített gépek, szerkezetek eredeti példányait el kell helyezni a Conservatoire-ban.

2.§. Az érdeklődőknek meg kell magyarázni a mesterségek szerszámainak, gépeinek szerkezetét és alkalmazását.

A Conservatoire National des Arts et Métiers, a világ legrégebbi műszaki-tudományos-ipari múzeumának otthona

Természetesen ekkor már Franciaországban is néhány főúr és tudós tekintélyes mechanikai, fizikai, csillagászati gyűjteményt halmozott fel; ilyen volt például Jacques de Vaucanson mechanikus találmányainak famodelljeiből álló gyűjteménye, mely a Conservatoire tárlatának alapját képezte. Vaucanson 1782-ben végrendeletében hagyta gyűjteményét XVI. Lajosra, azzal a megkötéssel, hogy ez „a munkások osztályának képzését szolgálja”. Vaucanson találmányai olykor forradalminak számítottak; érdekes eset például, hogy miután J. M. Jacquard-t bízták meg a Vaucanson-féle lyukkártyás, automata szövőgép restaurálásával és egy használatra készült változat megtervezésével és tökéletesítésével, ez a technika nemcsak a mintás szövés megjelenését lendítette fel, hanem működési elve az első, Babbage-féle számítógépben is kitüntetett szerephez jutott. A műszaki modellek gyűjtésén és bemutatásán túl a Conservatoire alapvető feladatának tekintette az ipar fellendítését (itt is díjak kerültek kiosztásra), az oktatást illetve ismeretterjesztő funkciót (nyilvános előadásokat is gyakran tartottak az intézményben).

A főbejárathoz vezető udvart olyan francia tudósok és feltalálók szobrai díszítik, mint Denis Papin orvos-fizikus (1647–1714), Charles Auguste Coulomb fizikus (1736–1806) vagy Nicolas Leblanc vegyész (1742–1806). Márványlépcső vezet az első szalonba, ahol többek között Pierre Simon Laplace (1749–1827), Antoine Laurent Lavoisier (1743–1794) és Gaspard Monge (1746–1818) portréi lógnak a falon, a teremben pedig Lavoisier laboratóriumi berendezéseit csodálhatjuk meg. Továbbhaladva látványos óraszerkezeteket mutat a tárlat, emellett korabeli játékok, játékautomaták láthatók, melyek Marie Antoinette-tel hozhatók összefüggésbe. A csillagászat, a geodézia és topográfia is képviselteti magát: reneszánszkori műszereket, asztrolábiumokat, teleszkópokat rejtenek a termek; még a fémmegmunkálási technikák is bemutatásra kerülnek.

Pascal számológépe
1642-43 · Conservatoire national des arts et métiers, Paris · képforrás
Cray-2 szuperszámítógép
1985 · Conservatoire national des arts et métiers, Paris · képforrás

A Conservatoire egy része a Musée des Arts et Métiers, a világ első műszaki múzeumaként aposztrofált intézmény. 1807-ben ideszállították az Institut de France szertárát, a francia állam megvásárolta a léghajózási kísérleteiről ismert J. A. Charles fizikus műhelyének berendezését, F. Berthoud pedig óragyűjteményét ajándékozta a múzeumnak. Itt őrzik a Blaise Pascal által kifejlesztett első mechanikus számológépet, de később gőzgépek, Edison fonográfja, az első velocipéd (a bicikli egyik őse), a Lumiére fivérek (August és Louis) első filmvetítője és Louis Blériot híres XI. számú monoplánja (mellyel 1909-ben átrepülte a La Manche csatornát) is ennek a gyűjteménynek a részét képezték.

Mindazonáltal a legnagyobb hatást az ipari forradalom, a Royal Show-k (1839-től évente megrendezett, a legújabb technikákat bemutató mezőgazdasági kiállítások az angol Royal Agricultural Society of England szervezésében) és a világkiállítások gyakorolták a műszaki-ipari múzeumokra. Az első világkiállítás, a „nemzetek iparainak kiállítása” 1851-ben került megrendezésre Londonban. Közvetlen előzményeinek tekinthetők Anglia számos iparvárosában tartott kereskedelmi kiállítások, illetve az 1844-es francia ipari kiállítás. Az utóbbi alapján a The Society for the Encouragement of Arts, Manufactures, and Commerce néhány tagja szorgalmazta, hogy legyen ilyen Angliában is. A társaság elnöke, Albert herceg javaslatára Viktória királynő támogatásával döntöttek úgy, hogy nemzetközivé teszik a tervezett angol ipari kiállítást; így végül grandiózus, elegáns épületben, a londoni Kristálypalotában zajlott le.

A Kristálypalota
Az 1851-es világkiállítás egykori főépülete · tervező: Joseph Paxton · színezett litográfia

Az 1851-es londoni világkiállítás következményeképpen jött létre 1857-ben a híres londoni Science Museum. A müncheni Deutsches Museumot (1903) alapító Oskar von Miller az 1881-es párizsi nemzetközi elektrotechnikai kiállításon tett látogatásának hatására döntött a múzeum létrehozása mellett. A Science Museum és a Deutsches Museum mintájára, valamint az amerikai világkiállítások hatására létesültek az Egyesült Államok első műszaki múzeumai (Chicago-ban és Detroitban). Hasonlóan Ausztriában, az 1873-as bécsi világkiállítás inspirálta a Technische Museum für Industrie und Gewerbe megalakulását (1918).

Magyarországon sokáig meglehetősen mostoha sorsa volt a műszaki muzeológiának. Ugyan az 1896 szeptemberében tartott első magyar technikus kongresszuson felvetődött egy általános jellegű műszaki múzeum létrehozása a millenniumi kiállítás anyagából, azonban a Kereskedelemügyi Miniszter korlátozott pénzügyi lehetőségekre hivatkozva csak a Magyar Királyi Közlekedési Múzeum (1899) létrehozására adott módot, de ez mégse teljesen műszaki, inkább annak egy speciális szelete. Emellett létrejött a Mezőgazdasági Múzeum (1896) is. Az ország a XX. század első harmadáig igazi műszaki múzeum nélkül maradt.

A folyamat Magyarországon

A legkorábbi, említésre méltó magyar műszaki válogatást a nagyszombati egyetem fizikai és mechanikai szertára őrizte. Fizikai műszerek, a gépszerkesztés, malomépítés szemléltető eszközei, valamint a hazai iparágak meghatározó termékei alkották ezt a gyűjteményt, melybe 1777 körül, az egyetem Budára költözése idején további modellek, például emelődaruk, cölöpverőgépek, szivattyúk, vízerőgépek kerültek be. Méltán emlegették Európa egyik leggazdagabb mechanikai gyűjteményeként.

Az 1800-as évek elején biztatóan folytatódott a történet, hiszen Ferenc császár 1807-ben elhatározta, hogy birodalma ipari termékeiből egy-egy mintát bekér a gyárosoktól; ebben József nádor volt a segítségére. Az így összeállt tárgyak rendszerezésével Keess lovagot bízta meg, aki 1819-ben háromkötetes művében ismertette ezeket a vívmányokat. Ez a Keess-féle mintegy húszezer tárgyból számláló gyűjtemény képezte alapját a Magyar Nemzeti Múzeum (1802) „kézműtani”, technológiai osztályának 1808-tól. Az osztály folyamatosan bővült az évek múlásával, földesurak és gyárosok ajándékaival, az 1850-ben feloszlott Ipari Védegylet kiállításának tárgyaival. Cséplő- és szecskavágó gépek modelljei, a magyaróvári gyár gyapjúfonó gépei, számos századeleji műszer és találmány kapott itt helyet, de még olyan különlegességek is, mint Széchenyi István versenycsónakja fellelhetőek voltak itt.

Megérett a helyzet egy önálló, a külföldiekhez hasonló műszaki múzeum megalapítására, de 1871-ben egy szűklátókörű intézkedés gátat vetett a nagyratörő terveknek; ez visszavonhatatlanul megpecsételte és megbéklyózta a műszaki muzeológia sorsát az elkövetkezendő közel 80 évre.

A Magyar Nemzeti Múzeum mielőbb szabadulni kívánt a rengeteg helyet foglaló „kézműtani” osztálytól, és szétosztotta három intézmény között: egy részét az Iparegyesület, a másik részt a Műegyetem (korabeli nevén: Királyi József Műegyetem), a maradékot pedig az 1883-ban alakult Magyar Technológiai Iparmúzeum kapta. Világos, hogy ezzel a gyűjtemény úgy felaprózódott, hogy azt lehetetlen volt újraegyesíteni, és így szép lassan teljesen szétesett. Ráadásul a Magyar Technológiai Iparmúzeum (a későbbi Technológiai Könyvtár, majd Országos Műszaki Könyvtár elődje) fokozatosan iparoktatási intézménnyé vált, gyűjteményét pedig szétszórta az ipariskolák között; 1911-ben a „múzeum" igazgatója jelenti felettes hatóságának: „A gyűjteménytár muzeális tárgyakkal való fejlesztését beszüntettük.”. Ekkortájt újabb szemléletváltást kellett megfogalmazniuk a műszaki múzeumoknak, hiszen a technika felgyorsult fejlődési ütemével képtelenek voltak lépést tartani, ezért a műszaki fejlődést szolgáló oktatás, ismeretterjesztés célkitűzése háttérbe szorult a megőrzés és hagyományápolás mögött.

A drasztikus döntés következménye az volt, hogy a magyar műszaki örökség tárgyai a müncheni Deutsches Museum-ba és a bécsi Technisches Museumba kerültek. Többek között Bánki Donát első motorja, Mechwart hengerszéke és gőzekéje, a Pollák–Virág-féle gyorstávíró vándorolt Münchenbe. Hazánk legrégebbi elektrotechnikai gyűjteményét az Egger-gyár kénytelen volt a bécsi Technisches Museumnak ajándékozni.

Egy 1909 januárjában tartott értekezleten olyan szaktekintélyek álltak ki a műszaki múzeum létesítése mellett, mint Eötvös Loránd, Hauszmann Alajos, Szily Kálmán és Thék Endre. Kiderült, hogy korábban Eötvös József és Trefort Ágoston kultuszminiszterek is gondolkodtak ezen, őket még a párizsi példa inspirálta. A legmeghökkentőbb, hogy ezen felszólalások hatására elkülönítették a múzeum elindításához szükséges keretet a költségvetésben, azonban külföldi tanulmányutakon kívül több évig nem történt semmi, végül a világháború árnyékában minden terv szertefoszlott.

Megtörni látszott a jég, mikor 1921-ben Dr. Lósy-Schmidt Ede technikatörténész elkezdte gyűjtését a tervezett múzeum számára. Hosszú, kínkeserves munka árán 1934-ben elfogadták a Mérnök Kamara javaslatát a múzeum létesítésére; a megszervezésével Lósy-Schmidtet bízták meg. 1935-ben hozzáláthattak az Magyar Műszaki Múzeum berendezéséhez a Mészáros utca 1. szám alatt és 1936-ra megnyitották a nagyközönség előtt az intézményt.

A Magyar Műszaki Múzeum Mészáros utcai épülete
fotó: Magyar Múzeumok, 2003, 3. szám
Az Országos Műszaki Múzeum által 1995-ben az épületen elhelyezett emléktábla
fotó: Magyar Múzeumok, 2003, 3. szám

Magyar mérnökök tevékenységéről megmaradt emlékek, tervrajzok, térképek, bányászati műszerek, a műszaki oktatás emlékei, a reformkor technikai vívmányai, finommechanikai, világítási, elektrotechnikai, hírközlési eszközök, a gyújtószerek, a folyamszabályozás, még a bőripar történetét feldolgozó tárgyak és írások is fellelhetők voltak ebben az épületben 18 szobán keresztül. A folyosót a XVIII–XIX. századi vasművesség remekei díszítették.

Azonban 1939. május 1-je ismét lesújtó híreket hozott a műszaki muzeológia számára, hiszen az Iparügyi minisztérium egy tollvonással megszüntette a Magyar Műszaki Múzeumot; az épület bérleti szerződését felmondta a múzeum vezetőségével, más célra vette használatba, a gyűjtemény új kiállítási helyéül Kassát jelölte meg. Ebből a „furcsa” lépésből fejlődött ki a Szlovák Műszaki Múzeum. Egy újabb magyar kísérlet esett kútba.

A végső sikert csak az hozta meg, amikor 1954-ben megalakult a Műszaki Emlékeket Gyűjtő és Nyilvántartó Csoport, amelyből 1973-ra nőtte ki magát az Országos Műszaki Múzeum (ma a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Tanulmánytára). Addigra azonban az 1950-es, 1960-as évektől kezdve már szinte minden iparág (kohászat, bányászat, vegyészet stb.) saját múzeumot állítatott fel magának, ezért a magyar műszaki muzeológia sajátosan széttagolttá vált.

Források:

  • Arthur Birembaut (1967): L’exposition de modèles de machines à Paris en 1683. Histoire des Sciences et de leurs Applications. vol. XX, 141–158. p., http://www.persee.fr/doc/rhs_0048-7996_1967_num_20_2_2523.
  • E. S. Ferguson (1965): Technical Museums and International Exhibitions. Technology and Culture, VI, No. 1, 30–46. p., http://xroads.virginia.edu/~drbr/f_erguson.html.
  • Vámos Éva (1999): Műszaki gyűjtemények és tudományos kutatás. Közgyűjtemények és a Tudomány konferencia, Országos Műszaki Múzeum, Budapest, http://www.ace.hu/tudvil/vamos.html.
  • Endrei Walter (1995): A műszaki múzeumok dilemmái. Magyar Tudomány, 40 (102), 8. 908–912. p.
  • Nyárády–Szilágyi–Várhelyi (1961): A világ műszaki múzeumai, Műszaki Könyvkiadó, Budapest.
  • Vámos Éva (2003): 30 éves az Országos Műszaki Múzeum. Magyar Múzeumok, 9, 3. 3–4. p.
  • Walter Endrei (1968): The first technical exhibition. Technology and Culture, 9, 181–183. p.
  • Antal József (2017): A műszaki múzeumok jelene és a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum hálózata, MSc szakdolgozat, ELTE TTK Természettudományi Kommunikáció és Multimédiapedagógia Központ, Budapest, http://www.cs.elte.hu/~anjraat/Antal_szakdolgozat_2017.pdf.
Forrás

Elektronikus kézirat.