A magyarországi csillagászok lexikona több mint húsz éve jelent meg nagyra becsült barátom Bartha Lajos összeállításában. Az azóta eltelt évek történései kiegészítésre szorítják a lexikon adatait, ugyanakkor sokunk könyvespolcáról hiányzik ez a fontos hazai csillagászati életrajzi dokumentum, mely az elmúlt évtizedek és századok hazai és Magyarországon tevékenykedett külföldi csillagászok lexikonszerű adatait tartalmazza.

Könnyű József

Lexikonunk első változatának megjelenése után — részben az adatok újra ellenőrzése, részben a hozzánk eljutott megjegyzések alapján — több javítást, módosítást és kiegészítést tettünk. Különösen sokat köszönhetünk Wilhelm Brüggenthies úrnak (Marl-Polsum, Németország), aki nem csak több hibás adatra hívta fel a figyelmet, hanem általunk eddig fel nem használt forrásokat is feltárt.

Az eredeti szöveghez képest töröltem több nevet, részben olyan amatőrcsillagászokét, akik más társaikhoz képest számottevően nem járultak hozzá a hazai tudományterjesztéshez, vagy az amatőr észlelésekhez, részben azokat az egyébként érdemes tanárokat, akik szinte mellékesen csillagászattal is foglalkoztak, de voltaképpen számottevő munkájuk e téren nincsen.

Az újabb változatban a felsorolt neveket két csoportra osztottuk. Az első csoportba a hivatásos csillagászok, tanárok, naptárszerkesztők kerültek, akik folyamatosan és koruknak megfelelő tudományos színvonalon foglalkoztak csillagászattal. Ide soroltunk néhány amatőrcsillagászt is, akiknek jelentősebb tudományos értékű, vagy más vonatkozásban kulturálisan kiemelkedő a munkásságuk. A második csoportba a jelentősebb munkát végző műkedvelő csillagászok, a csillagászatot támogatók és a kiemelkedő tudomány népszerűsítők kerültek.

Ez úton és ismételve kérjük mind azokat, akiknek megjegyzésük, javaslatuk, de főként módosító, helyesbítő, kiegészítő megjegyzésük van, hogy észrevételeiket szíveskedjenek közölni! (Bartha Lajos, H—1023 Budapest, Frankel Leó út 36.)


Budapest, 2002. január 1.

Bartha Lajos FRGS, MCSEtb.


Célunk az, hogy a régebbi csillagászati művek, hivatkozások olvasói megismerhessék a közeli vagy távolabbi múltunk jelentősebb személyiségeit, vagy tájékozódhassanak a hazai csillagászat egy-egy korszakának tudósairól. A felsorolásba több műkedvelő csillagászt, valamint a csillagászatot támogató személyt is felvettünk, amennyiben a magyarországi tudományt és közművelődés ügyét jelentősen előmozdították. Terjedelmi okokból azonban csak a legfontosabb életrajzi adatok felsorolására szorítkozhatunk.

A kislexikonban olyan magyar csillagászok is helyet kaptak, akik külföldön dolgoztak, de magyar származásukat nem tagadták meg. Ugyan így szerepel néhány külföldi származású csillagász, aki jelentősebb munkát végzett Magyarországon.

Az összeállítás alapját a Technikatörténeti Szemle VIII. (1975/76. évi) és XI. (1979. évi) kötetében közölt bibliográfia alkotja. További általános életrajzi források, amelyek többnyire bővebb adatokat, illetve részletes szakirodalom felsorolást tartalmaznak.



SZÖVEGBELI RÖVIDÍTÉSEK


Bikfalvi Géza: Magyar Jezsuiták történelmi névtára 1853—2003. Budapest, 2007.

Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkássága. (A „Szinnyei” folytatása.) Eddig az I—XIV. kötetek jelentek meg.

Magyarok a természettudomány és a technika történetében. Szerk.: Nagy Ferenc. Budapest, 1992, illetve az új kiadás 1997.

Poggendorff: Biographisch…Poggendorff, J. C.: Biographisch — Litterarischesch Handwörterbuch zur Geschichte der Exacten Naturwissenschaften. I—II. kötet. Leipzig, 1863; további folyamatos kiegészítéssel, a VIII. kötetig.

Szily Kálmán: Adalékok a magyarországi természetbúvárok életrajzához. Természettudományi Közlöny III. kötet 27, 28. füzet 1871.

Szinnyei József: Magyar írók élete és munkássága. I—XIV. kötet. Reprint kiadásban is.

Wurzbach: Biographisches Lexicon…Wurzbach, Constantin. v.: Biographisches Lexicon des Kaiserthums Österreich. 26 kötet 1857 és 1890 között.

Bulletin of the American Astronomical Association, Obituaries.

Balázs Béla—Bartha Lajos—Marik Miklós: Csillagászattörténet A—Z. Életrajzi lexikon. (TIT budapesti szervezet, 1982.)

Csillagászati Lapok (1937—1944).

Csillagok Világa 1 sorozat (1944), 2 sor (1947—49), 3 sor. (1956)

Évfordulóink a műszaki és természettudományokban. METESZ kiadvány, 1983-tól 2003-ig minden évre.

Magyar életrajzi Lexikon. Szerk.: Kenyeres Á. (II. és III. kiegészítő kötetek, Új sor.: Uj sorozat (6 kötet), 1992-től.

Matematikai és Természettudományi Értesítő (MTA kiadvány)

Matematikai és Physikai (majd: Fizikai) Lapok.

A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók vándorgyűlései = A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűléseinek munkálatai.

A Meteorológiai Intézet kiadványaiAz Országos Meteorológiai és Földmágnesség Intézet kisebb kiadványai, új sorozat.

Tanulmányok a természetudományok, a technika és az orvoslás köréből. (MTESz Országos Műszaki Múzeum Évenkénti konferenciáinak anyagai.) Műszaki Múzeum Konferencia anyagai. (Az egyes évek konferenciái a következő évben kiadva.)

Vierteljahrschrift der Astronomische Gesellschaft. (Egyes csillagvizsgálók évi beszámolóival.)


EGYÉB RÖVIDÍTÉSEK

? = Az adat kétséges vagy ismeretlen.

Momento = emlékének állították, elnevezték róla.

Aktív = tevékenységének évei.

Adatközlő = Személyes tájékoztató, illetve nyomtatásban nem közölt adat közlője.

CSILLAGÁSZOK

A részletes életrajzhoz kattintson a személy nevére


ABAHÁZI RICHARD

ALBERT FERENC Montedegoi

ANDRÁSSY ISTVÁN

ANGEHRN (Theodor) TIVADAR

BACSÁK GYÖRGY

BAKOS GUSZTÁV (Gustav)

BALÁZS JÚLIA

BARNÓTHY JENŐ

BAY ZOLTÁN

BÁRTFAY JÓZSEF ÁRPÁD

BEDE JÓZSEF

BENEDICTUS de MOKRA, vagy de „Ungaria” » MOKRAI BENEDEK

BERKES ZOLTÁN

BOGDANICH IMRE DÁNIEL

BRAUN, KARL (Károly)

BRUNA FERENC XAVÉR

BUCHHOLTZ GYÖRGY, ifjabb

CALCAGNINI, CELIO

CZUCZY EMIL

CSADA IMRE

DÁCIAI MIKLÓS (Nicolaus de Dacia)

DETRE LÁSZLÓ

DEVECSERY ISTVÁN

DEZSŐ LÓRÁNT

DORN HANS (Dorn, Joannes de)

DUDITH (DUDICS) ANDRÁS

DURCSÁK JÁNOS

ELEKES ISTVÁN

ENDREI ELEMÉR

FARKAS EDE

FEJES ZSIGMOND

FÉNYI GYULA

FÖLDES ISTVÁN

FRÖLICH (FRÖHLICH) DÁVID

GALEOTTO, MARZIO

GEGŐ JÓZSEF ADOLF

GERGELY, MAGYARORSZÁGI

GLOGAU, JOANNES de

GOTHARD JENŐ

GOTHARD SÁNDOR

GRUBER LAJOS

GUMAN ISTVÁN

GYERTYÁNOS GYÖNGYI (KÁLMÁN Béláné)

HAÁZ ISTVÁN BÉLA

HARKÁNYI BÉLA

HARTMANN NÁNDOR vagy FERDINÁND

HASENAUER ANDOR

HELL MIKSA RUDOLF

HELLER ÁGOST

HERCZEG TIBOR

HIBNER, ISRAEL

HOFFMANN ERNŐ

HOITSY PÁL

HOLLÓSY JUSZTINIÁN

HONTERUS JÁNOS (JOHANNES)

HULIMAN ISTVÁN

HÜNINGER ADOLF

ILKUSZ MÁRTON

IZSÁK IMRE (GYULA)

JÁNOS (JOANNES) prépost

JÁNOSI IMRE

JÁNOSSI (JÁNOSSY) MIKLÓS

KABAI MIHÁLY

KALMÁR LÁSZLÓ

KÁLDY ÁDÁM

KENESSEY KÁLMÁN

KÉRY BORGIA FERENC

KESERŰ MÓZES

KLASSOHN JÁNOS

KLINGENSOR (vagy CLINSOR)

KMETH DÁNIEL

KOBOLD, HERMANN ALBRECHT

KOLBENHEYER TIBOR

KOMÁROMI CSIPKÉS GYÖRGY

KONDOR GUSZTÁV

KONKOLY THEGE MIKLÓS

KOVÁTS-MARTINY GÁBOR PÁL

KÖVESLIGETHY RADÓ

KRAKKÓI ANDRÁS

KRŽİŽ, AUGUST (KRISCH)

KULIN GYÖRGY

LÁCZI JAKAB, ERDÉLYI

LAKITS FERENC, NEMESSZÉKÁCSI

LASSOVSZKY KÁROLY

LIPSICS (LIPSICZ) MIHÁLY

LITTROW, JOHANN JOSEF EDLER von

LITTROW, KARL LUDWIG von

LOEW MORITZ

LOEWY MAURICE

MADARASSY JÁNOS

MAHLER EDE

MARIK MIKLÓS

MARSIGLI, LUIGI FERDINAND

MÁRTONFI (MÁRTONFFY) ANTAL

MARX GYÖRGY

MASSÁNYI ERNŐ

MATSKO JÁNOS MÁTYÁS

MAYER-LAMBERT FERENC

MENYHÉRT MIKLÓS

MIKOVINY SÁMUEL

MISCH, JOHANNES

MOKRAI BENEDEK

MONTEDEGOI ALBERT FERENC » ALBERT FERENC

MÓRA (Moravetz) KÁROLY

MURMANN ÁGOSTON (August)

MÜLLER, JOANNES DE REGIO MONTE » REGIOMONTANUS

NAGY KÁROLY

NAGY TAMÁS, KÖVENDI

NEUBART KRISTÓF

NIHIL, JOANNES DE (vagy NIHILI)

OLASZ PÉTER

OZSVÁTH ISTVÁN

PAÁL GYÖRGY

PASQUICH JÁNOS

PATER PÁL

PÉCSI ALBERT

PETZVAL JÓZSEF

PETZVAL OTTÓ

PEUERBACH, GEORG

PINZGER FERENC (Franz)

PÜHLER KRISTÓF (PUEHLER CHRISTOFF von SICLAS)

RÁKOSI BOLDIZSÁR

REGIOMONTANUS, JOHANNES

RHODIUS GYÖRGY

ROLLER MÁTYÁS

RÖSSEL FERENC TAMÁS

SAJNOVICS NEPOMUKI JÁNOS

SCHALK GYULA

SCHENZL, GUIDÓ

SCHNITZLER JAKAB

SCHRADER, CARL WILHELM OTTO

SCHREIBER, JOHANNES (János)

SCHULHOF LIPÓT (LEOPOLD)

SCHWAB, FRIEDRICH

SINKA JÓZSEF

STEINER LAJOS

STROMMER GYULA

SZABÓ GYULA

SZENTIVÁNY MÁRTON

SZENTMÁRTONY IGNÁC

SZIMÁN OSZKÁR

SZIRMAI TAMÁS

SZOMBATHELYI TAMÁS, P.

SZTRÓKAY KÁLMÁN IMRE

TASS ANTAL

TAUCHER FERENC

TERES ÁGOSTON (TERES, GUSTAV)

TERKÁN LAJOS

TETENS OTTO (PETER, HARENS)

TIBOR MÁTYÁS

TITTEL PÁL

TOLMÁR GYULA

TOLNAY LAJOS, ifjabb

TOLHOPFF, JOANNES

TRIESNECKER, FRANZ von PAULA

VALORI, FILIPPO

VOLFFARD ISTVÁN » WOLPHARD, STEPHANUS

WEINEK LÁSZLÓ (LADISLAUS)

WEISS FERENC XAVÉR

WODETZKY JÓZSEF

WOLPHARD, STEPHANUS (Volffard, Volfhardt István)

WONASZEK A. ANTAL

ZACH FERENC XAVÉR JÁNOS

ZERINVÁRY SZILÁRD, ifjabb

ZÉTÉNYI ENDRE

ZIEGLER JAKOB

MŰKEDVELŐK, TÁMOGATÓK, ISMERETTERJESZTŐK

A részletes életrajzhoz kattintson a személy nevére


ABAHÁZI Richard (1907—Budapest, 1977. május 25.): mérnök, 1935—40 között Budapest-Svábhegyi Konkoly alapítványú Asztrofizikai Obszervatórium főiskolai képesítésű gyakornoka.

Az intézet rendszeres munkái közül főként a csillagfedések megfigyelésében, az üstökös és kisbolygó fényképezésben vett részt, emellett jelentős munkát végzett az obszervatórium műszaki, és főként elektromos berendezéseinek felújításában, tökéletesítésében. Kulin György-gyel együtt kisbolygót fedezett fel. Cikkei az Astronomische Nachrichtenben és a Csillagászati Lapokban jelentek meg. Részt vett az első magyarországi ionoszféra rádióhullám-szonda megszerkesztésében és építésében.

Fontosabb művei

A Jurlof—Achmarof—Hassel üstökös. Csillagászati Lapok 1939/4.

Katódsugár-oszcillográf és az elektronsokszorozó alkalmazása a csillagászatban. Csillagászati Lapok 1940/1.

A feketedési görbe törvényszerűségei. Csillagászati Lapok 1940/1.

Reduktion von Sternbedeckungen. Astronomische Nachrichten Vol. 268, 361. p. 1939.

Bibliográfia

Évi jelentések a Csillagvizsgáló Működéséről 1940, 1941, 1942. Csillagászati Lapok.

Gyászjelentés.

ALBERT Ferenc, Montedegoi (Klagenfurt [Ausztria], 1811. január. 1.—Eger, 1883. augusztus 9.): csillagász, egyetemi, majd líceumi tanár.

Apja Albert József Egerben telepedett le, a Gyermek Albert Ferenc itt ismerkedett meg Tittel Pál csillagásszal, aki 1824-ben magával vitte a gellérthegyi Egyetemi Obszervatóriumba, ahol asszisztensként majd adjunktusként dolgozott. 1836-tól a pesti Királyi Egyetem mérnökképző intézetének tanára. A gellérthegyi Csillagda pusztulása (1849) után állását vesztette, 1852-től az egri Líceum tanára, a Specula vezetője, könyvtáros. Kiváló észlelő volt, főleg megfigyelő csillagászattal foglalkozott, írt tankönyveket is melyek kéziratban maradtak. Az egri csillagda ódon műszereivel üstökösöket észlelt, csillag parallaxist mért. Utóbb földrajzi helymeghatározásokat és szabatos természetrajzi leírást készített Heves megyéről. Szorgos ismeretterjesztő volt, számos hírlapi közleményt és népszerűsítő cikket is írt. Emléktáblája az egri Tanárképző Főiskola falán található.

Fontosabb művei

Heves és Külső- Szolnok vármegyék leírása. Eger, 1868.

Magyar Orvosok és Természetvizsgálók vándorgyűlései 1842 (A kettőscsillagokról).

Magyar Orvosok és Természetvizsgálók vándorgyűlései. Eger, 1868 (Tittel Pál élete).

A pár nap óta feltűnt szép üstökösről. Egri Értesítő 1861. július 7.

A Naprendszer. é. n.

Több kalendáriumot és lexikon címszót szerkesztett.

Bibliográfia

Chyzer K.: Megemlékezés a vándorgyülés elhunytjairól. A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók vándorgyűlései 1886. … vándorgyűlésének történeti vázlata és munkálatai. 1887.

Zétényi E.: Albert Ferenc. Az Egri Pedagógiai Főiskola füzetei 263. sz. Eger, 1962.

Bartha Lajos: Albert Ferenc emlékezete. Föld és Ég 1986/3.

Vasné Tana J.: Albert Ferenc és az egri csillagásztorony. Eger, 2000.

Mrs Vas, J. Tana: Ferenc Albert and the Astronomical Tower in Eger. Eger, 2001

Szinnyei: Magyar írók élete és munkássága I.

Magyarok a természettudomány és a technika történetében.

Momento

Emléktábla az egri Tanárképző Főiskola falán.

ANDRÁSSY István (Lövéte [Udvarhely megye], 1802 november 25.—Gyulafehérvár, 1890. január 5.): székesegyházi apátkanonok, 1848—49 közt Budán majd Bécsben csillagászatot tanult, 1851-től a gyulafehérvári Batthyány-könyvtár és csillagvizsgáló vezetője („csillagász kanonok”)

Helyreállította és gyarapította a szabadságharc idején károkat szenvedett csillagvizsgálót, rendszeres időmérést és meteorológiai megfigyeléseket végzett 1860-ig.

Bibliográfia

Szinnyei: Magyar írók élete és munkássága I.

Gulyás: Magyar írók élete és munkássága I.

ANDREAS, Cracovia » KRAKKÓI András

ANGEHRN (Theodor) Tivadar S. J. (Höggenswill [Svájc], 1872. november 23.—Feldkirch [Ausztria], 1952. február 29.): jezsuita csillagász, meteorológus, 1890-től Fényi Gyula asszisztense a kalocsai Haynald Obszervatóriumban, 1913 és 1948 között az obszervatórium vezetője.

Napfolt észlelésekkel, majd a napállandó mérésével foglalkozott, 1920 után főleg meteorológiai észleléseket végzett, amelyeket részletesen feldolgozott. Kiadta Fényi Gyula protuberencia észleléseit. 1949-ben az Államvédelmi Hatóság letartóztatta, csak a svájci követ erélyes közbenjárására engedték távozni Magyarországról. Az MTA levelező tagja, a Szent István Akadémia tagja.

Fontosabb művei

Az 1905. augusztus 30-i napfogyatkozás megfigyelése…. Mathematikai és Physikai Lapok 1907/2 és Időjárás 1907/6 sz.

A szoláris konstans megállapítása. Kalocsa, 1914.

A Haynald Obszervatórium. Kalocsa, 1928.

Légáramlások Kalocsán. Kisújszállás, 1938.

Bibliográfia

Mojzes I.: A Haynald Obszervatórium története. Budapest, 1986 (bibliográfiával).

Gulyás: Magyar írók élete és munkássága I.

Haynald bíboros emlékezete. Kalocsa, 1991. 17—38. p.

Poggendorff: Biographisch… IV., V.

Gulyás: Magyar írók élete és munkássága II.

AUNBECK, Georg » PEUERBACH, Georg

BACSÁK György (Pozsony, 1870 június 15.—Fonyód—Bélatelep, 1970 március 4.): jogász, majd festőművész, 50 éves korában kezdett csillagászattal (égi mechanikával) és geológiával foglalkozni.

Milutin Milankovics elméletéből kiindulva meghatározta a Föld pályaelemeinek változásából az elmúlt 600.000 év, majd egymillió év eljegesedési hullámait. Kidolgozta a pályaelemek stabilitási pontjainak és időszakainak elméletét. 1954-ben az alacsonyabb tudományos fokozat átlépésével megkapta az MTA műszaki tudományok doktora címet.

Fontosabb művei

A skandináv eljegesedés hatása…. A Meteorológiai Intézet Kiadványai. Új sor. 13. sz. Budapest, 1942.

A Pliocén és Pleisztocén az égi mechanika megvilágításában. Földtani Közlöny 1955. 77—105. p.

Bibliográfia

Kriván P.: Bacsák György. Természet Világa 1981/8.

Kaszap A.: Bacsák György. Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1995.

Magyarok a természettudomány és a technika történetében.

Csillagászattörténet A—Z. 16. p.

BAKOS GUSZTÁV (Gustav) (Nagyszombat—Trnava, 1918. augusztus 2.—Waterloo [Kanada, Ontario], 1991. október 1.): kanadai egyetemi tanár, a Csehszlovákiai Tudományos Akadémia tagja (1973). Magyar születésű csillagász, egyetemi tanulmányait a prágai Károly Egyetemen végezte, majd Nagyszombatban tanár. 1946-ban Hollandiába ment, a leideni Obszervatóriumban dolgozott, 1951-től Kanadában a Dominion Obszervatórium (Ottava), utóbb a torontói David Dunlap Obszervatórium munkatársa. Rövid ideig az USA Smithsonian Intézetében, és a Dearborn Csillagvizsgálóban (Illinois) is kutató, 1967-ben kinevezzték a kanadai Waterloo Egyetem fizikai tanszékére, itt megalapítja az egyetemi csillagvizsgálót, amelyet tiszteletére „Gustav Bakos Obszervatórium”-nak neveztek el. Vizuális csillagpárok méréséve továbbá fotometrikus és spektroszkópikus csillagpárokkal (fedési változókkal) foglalkozott, tanulmányozta az elektronikus mérési technika lehetőségeit. Emellett közreműködött a hallgatók szakdolgozataihoz szükséges észlelések végrehajtásában is. Szívesen foglalkozott a szlovákiai és magyarországi hallgatókkal.

Fontosabb művei

Photometric and spectrographic Investigation of of Visual Binaries. University of Toronto Astronomy Theses. 1959.

Bibliográfia

Fitzgerald, M. P. V.: Obituary: Gustav Bakos, 1918—1991. Bulletin of the American Astronomical Society vol. 25, no. 4. 1993. 1495 p.

Druga, Ladislav: Dejiny astronómie a Slovensko. Bratislava, 2006. 233—34. p.

BALÁZS Júlia [DETRE Lászlóné] (Budapest, 1907. február 2.—Budapest, 1990. május 11.): csillagász, az MTA Csillagászati Kutató Intézet főmunkatársa, a tudományok kandidátusa, az Astronomische Gesellschaft tagja, az MTA állandó delegáltja a Nemzetközi Csillagászati Unióban.

A budapesti Egyetem (1926—30) elvégzése után előbb a Műegyetem spektroszkópiai laboratóriumában gyakornok, ahol a molekulaszínképekkel foglalkozott, és e tárgyból készítette doktori értekezését is. 1933-tól a Budapest—Svábhegyi Csillagvizsgáló munkatársa, ahol bekapcsolódott a rövid periódusú (RR Lyrae, delta Cephei) változócsillagok megfigyelésébe és feldolgozásába. A csillagok fényesség ingadozásának nagyságának nagyságában és menetében fellépő változások tanulmányozásával nemzetközi elismerést szerzett. Kimutatta, hogy az un. Blazskó-effektus egyes csillagoknál ugrásszerűen változik. Tanulmányai részben férjével, Detre Lászlóval közösen publikálta, a csillagvizsgáló „Közleményeiben”, valamint az Astronomische Nachrichtenben. Számos ismeretterjesztő cikket is írt a Búvár, Természettudományi Társulat Évkönyve, Élet és Tudomány és a Csillagászati Lapok hasábjain.

Fontosabb művei

Untersuchungen Über… delta Cephei Sterne…. Mitteilungen d. Sternwarte Budapest—Svábhegy (számos füzetben).

Az üstökösök eredete. A Királyi Magyar Természettudományi Társulat évkönyve 1939 46—59. p.

Bibliográfia

Dr. Detre Csaba személyes közlése

Az MTA Csillagvizsgáló évi jelentései ( a Csillagászati Lapokban és Csillagászati Évkönyvekben.)

BALÁZSY LÁSZLÓ, dr. (Pécs): főállatorvos, amatőrcsillagász. Megalapításától tagja a Magyar Csillagászati Egyesületnek, majd 1963-ban egyik első aláírója a Csillagászat Baráti Köre alapítási körlevelének. Pécsett megszervezte a helyi csillagászati szakkört, amely utóbb jelentős intézménnyé fejlődött.

BARNÓTHY Jenő (Kassa, 1904. október 28.—Evanston [Illinois, USA], 1996. október 11.): fizikus, a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem tanára, 1948-ban az USÁ-ba emigrált.

Az 1930-as években jelentős munkát végzett a kozmikus sugárzás kutatásában, a tatai szénbányában végrehajtott mérése az akkori idők legnagyobb mélységében elvégzett (400 m) kísérlete volt. Feleségével, dr. Forró Magdolnával (1904—1993) a kozmikus sugarak élettani hatásait is tanulmányozta. Utóbb kozmológiával foglalkozott, az 1960-as évek elején kidolgozta a kozmikus „gravitációs lencsék” elméletét, melyet a modern eszközök igazoltak. Tanulmányai a Matematikai és Fizikai Lapokban (1935, 37), a Zeitschrift für Physikben (85, 87, 94. kötet) a Nature-ben jelentek meg.

Bibliográfia

Gulyás: Magyar írók élete és munkássága. II. kiadás.

Magyarok a természettudomány és a technika történetében.

BÁRTFAY [PACZONA] József Árpád (Pest, 1865. december 15.—Balassagyarmat, 1937. július 14.): csillagász, az Országos Meteorológiai Intézet szaktisztviselője.

A budapesti Tudományegyetemen tanult (1882—86), közben az ógyallai csillagvizsgálóban végzett észleléseket, 1887-ben a Műegyetem gyakorló csillagvizsgálójában is dolgozott. 1884-ben megalapította az első magyar nyelvű csillagászati folyóiratot, az Uraniat, melyből azonban csak két szám jelent meg. 1888-tól a Meteorológiai Intézetben dolgozott, közben a Kereskedelmi Minisztérium számára az országos pontos idő szolgálatot is ellátta. 1891-ben Münchenbe ment festészetet tanulni, innen súlyos idegbetegként tért haza, élete végéig a balassagyarmati kórházban ápolták. Cikkei a Természettudományi Közlönyben és az Astronomische Nachrichtenben jelentek meg.

Fontosabb művei

Mittheilungen von Observatorium des kön. Polytechnicums in Budapest I. Budapest, 1887. (Lakits Ferenccel)

A „passage” műszer elmélete. Budapest, 1888.

Csillagködök és változó csillagok. Természettudományi Közlöny 1886. évi 207. sz. füzet.

Bibliográfia

Réthly A.: Bártfay József. Időjárás 1939/11—12.

Bartha Lajos: 100 éve jelent meg az első magyar csillagászati folyóirat. Föld és Ég 1987/10.

BATTHYÁNY Ignác, gróf (Németújvár [ma: Güssing, Ausztria], 1741. június 30.—Gyulafehérvár [Alba Julia, Románia], 1798. november 30.): erdély püspöke, tudománykedvelő, a csillagászat támogatója.

Maga is végzett megfigyeléseket, Kolozsvárott magán-csillagvizsgálót rendezett be, majd Mártonffy József javaslatára „Batthyaneum” elnevezéssel könyvtárat és csillagászati obszervatóriumot alapított Gyulafehérváron. (Jelenleg könyvtár és csillagászati múzeum.) Az intézet fenntartására 38.000 arany forintos alapítványt tett, és az állandó vezető javadalmazására csillagász-kanonoki (canonicus astronomus) állást szervezett.

Bibliográfia

Bíró V.: Gróf Batthyány Ignác. Erdélyi Múzeum 1941/1—4. sz.

Bartha Lajos: Batthyány Ignác és a „Batthyaneum”. Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1991.

BAY Zoltán (Gyula, 1900. július 14.—Chevy Chase [Maryland, USA], 1992. október 14.): fizikus, az európai kontinensen elsőként kapott radarvisszhangot a Holdról.

A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen tanult, Berlinben ösztöndíjas kutatóként dolgozott, 1936—48 között az Egyesült Izzó laboratóriumának vezetője, a budapesti Műegyetem tanára. Elektronikai mikrohullámú kísérletei során jutott a Holdról nyert radarjelek kipróbálásának gondolatára, a kísérletet munkatársaival 1946. február 7-én hajtotta végre először — ettől az időponttól számítjuk a magyar űrkutatás történetét. (Ezt a próbát csak De Witt sokkal jobb körülmények közt végzett Hold-visszhangja előzte meg egy hónappal az USA-ban.) 1948-ban emigrált, az USA Bureau of Standars munkatársaknt dolgozott. Javaslatára fogadták el a méter új definíciójaként a fény terjedési sebességét, amelyet munkatársaival, nagy pontossággal meghatározott. Az MTA tagja, számos külföldi kitüntetés birtokosa.

Fontosabb művei

Reflection of microwawes from the Moon. Acta Physica Hungarica 1946/1.

Mennyire állandó a fény sebessége? Fizikai Szemle 1981.

Válogatott tanulmányok. Budapest, 1988. (Életrajzzal.)

Az élet erősebb.

Bibliográfia

Wagner F. S.: Bay Zoltán atomfizikus, az űrkutatás úttörője. Budapest, 1994.

Magyarok a természettudomány és a technika történetében. IV. kiadás.

Mészáros Sándor: A Hold válaszolt.

Dr. Both Előd—dr. Horváth András: 50 éves a Magyar űrkutatás. 1996.

Könnyű Edina: Radar jelek a Holdról. A Csillagvizsgáló 1996/2.

Momento

Emléktábla szülőháza falán.

BEDE József (?—Gyulafehérvár [Alba Julia], 1826.): teológus, a gyulafehérvári Líceum fizikusa, 1801-ben csillagászatot tanult Bécsben, majd a Batthyány-intézet könyvtárosa és a csillagvizsgáló vezetője.

Befejezte az obszervatórium berendezését, megindította a rendszeres időmérést, és Mártonfi József megbízásából csillagászati úton földrajzi helymeghatározásokat végzett.

Fontosabb művei

Observationes astronomicae habitae in Specula Albae Caroliae. Ephemerides Astronomicae Wiennesis 1801, 1802.

Bibliográfia

Varju E.: A Gyulafehérvári Batthyány-könyvtár I. Magyar Könyvszemle 1899/2.

Ephemerides Astronomicae Wiennensis 1800.

BENCZE SÁNDOR (Marosvásárhely, 1919. január 27.—1981. december 11.): amatőrcsillagász, a szombathelyi és a Fűzfő-gyártelepi Bemutató Csillagvizsgálók szervezője, ismeretterjesztő előadó és szakíró. Felsőkereskedelmi iskolát végzett Budapesten, ahol pénzügyi szakemberként helyezkedett el. A II. Világháború idején frontszolgálatot teljesített, 1942—46 között orosz hadifogságban volt. 1950-ben költözött Szombathelyre, ahol bekapcsolódott az akkor a „Nagy Lajos” Gimnáziumon felszerelt egykori Gothard Jenő-féle csillagászati műszerekkel végzett ismeretterjesztő munkába. Szorgalmazására került a nagy értékű Gothard-hagyaték Szombathely város tulajdonába. Nagy energiával látott hozzá a teljesen szétszór hagyatéki tárgyak és a terjedelmes fotónegatív-gyűjtemény rendezéséhez. 1956-ban megbízták a nagyon elhanyagolt csillagvizsgáló vezetésével, amelyet a lehetőségekhez képest rendbe hozott. 1957/58-ban, az MTA Csillagvizsgálójának felkérésére a csillagvizsgáló berendezkedett a mesterséges holdak vizuális követésére. Ebből az állomásból fejlődött ki a később szombathelyi műhold-követő intézmény. 1959-ben — családi okokból — a Veszprém megyei fűzfő-gyártelepre költözött, ahol hamarosan bekapcsolódott az ottani amatőrcsillagász munkába. Sok száz előadást tartott, 1962—63-ban életre hívta az ottani amatőrcsillagász szakkört. A Nitrokémiai Ipartelepek támogatásával egy kényelmesen berendezett bemutató csillagvizsgálót sikerült felépítenie, amelyet 1966-ig irányított. Számos előadást tartott Veszprém megye területén, és sok újság közleményt jelentetett meg. 1967-től visszavonult mind a csillagvizsgálótól, mind a szakkörtől, már csak az ismeretterjesztésben vett részt.

Fontosabb művei

Gothard Jenő. Szombathely, 1957.

A Földtől a csillagokig. Szombathely, 1958.

Bibliográfia

Vértes E.: Ez évben volna 85 éves egy elfeledett amatőrcsillagász: Bencze Sándor. Gothard Amatőrcsillagászati Egyesület, Egyesületi Híradó 25. 4. 2004.

Jelentések a Csillagászat Évkönyv 1952—67. és 1977. évi köteteiben. (Adatközlő: Vértes Ernő.)

BENCSIK János (Mezőkomárom, 1845. október 18.—?): a Kereskedelmi Tengerészeti fiumei akadémiáján végzett, tengerész kadét, amerikai hajóút után a budapesti Tudományegyetemen tanárjelölt, 1872-től Lugoson, majd Nagybányán tanár. 1875—84 közt meteorológus észlelő. Rendszeres meteor megfigyeléseket végzett, jelentéseket küldött a csillagászati jelenségekről.

Fontosabb művei

Hol késik a magyar csillagászat? Időjárás 1. évf. 5. sz. 1897.

Csillagászati beszámolói az Időjárásban

Cikkek a Krassó-szörényi Lapokban, Veszprémi Közlönyben, Veszprémben, Nagy-Váradban (1883, 1886), Magyar Nyelvőrben (1888).

Bibliográfia

Szinnyei: Magyar írók élete és munkássága I.

BERKES Zoltán, Dr. (Budapest, 1908. január 9.—Budapest, 1993. augusztus 23.): meteorológus, éghajlatkutató, egyetemi docens, a földrajztudományok kandidátusa. Az Országos Meteorológiai Szolgálat osztályvezetője.

A Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett diplomát, 1934-től 1963-ig az Országos Meteorológiai Intézet munkatársa. Előbb a sarki fény gyakoriságával és a naptevékenységgel foglalkozott, majd a kozmikus légköri hatásokat és azok periodicitását vizsgálta. (Naptevékenység, Hold fényváltozása stb.) E téren úttörő munkát végzett. 1945-ben megindította a rendszeres napfolt megfigyeléseket, amelyeket két évtizeden át folytatott. Tanulmányai főként az Időjárásban és az Országos Meteorológiai Intézet éves beszámolóiban jelentek meg.

Fontosabb művei

A naptevékenység és az időjárás. Idő 1946.

A naptevékenység hatása a légnyomás eloszlására. Idő 1964/1.

A Hold fényváltozásának jelentkezése… Beszámolók. 1953.

Kozmikus hatások az alsóbb légkörben. MTA Föld- és bányászati osztály Közleményei 1970/1—3.

Éghajlat változás — éghajlat ingadozás. Budapest, 1954.

Bibliográfia

Ambrózy—Szabó: Interjú. Légkör 1984/3.

Magyarok a természettudomány és a technika történetében.

BOGDANICH Imre Dániel (Vitrovica [Szlavónia], 1762. november 5.—Pest, 1802, január 31.): csillagász, geodéta, az egyetemi csillagvizsgáló adjunktusa, a felsőbb matematikatanára a pesti Királyi Egyetemen.

Nagyváradon, majd a pesti Egyetem Mérnökképző Intézetében tanult, csillagászati ismereteit Bécsben szerezte. 1786-tól Taucher Ferenc mellett másodcsillagász volt a Budai Csillagvizsgálóban, majd I. adjunktusa. Gyakorlati észlelések mellett elméleti csillagászattal is foglalkozott, égi mechanikai kézikönyve azonban kéziratban maradt. 1799-től József nádor felkérésére Lipszky János nagyszabású Magyarország-térképező munkájához a geodéziai alappont hálózat kiépítését kezdte meg. 12 város földrajzi szélességét mérte. A fárasztó utazás során elhatalmasodó betegségben hunyt el.

Fontosabb művei

Csillagászati helymeghatározásairól az Allgemeine Geographische Ephemerifen (1798—1799), valamint a Monatliche Correspondenz für Erd- und Himmelskunde (1801, 3, 4, 7. évek) közölt ismertetéseket.

Bibliográfia

Emlékezés Bogdanich Dániel Imrére. Geodézia és Kartográfia 1972/5.

Bartha Lajos: Bogdanich Dániel Imre. Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1987. (további forrásokkal)

Bogdanich Dániel Imre felsőgeodéziai méréseinek eredményei…. A magyar térképészet nagyjai. Budapest, 2001. 27—34 p. + 97—99 p.

Momento

Emlékműve Budapesten a Citadella területén.

BRAUN, Karl, [Károly] S. J. (Neustadt [Hessen, Németország], 1831. április 27.—Radegund [Ausztria], 1907. június 3.): jezsuita csillagász, az MTA levelező tagja.

Csillagászati ismereteit Rómában, P. Angelo Seechi mellett sajátította el, majd több osztrák és cseh főiskolán tanított. Rendkívül találékony műszertervező, az ún. passzázs mikrométer és a spektroheliográf alapgondolata tőle származik. Haynald Lajos kalocsai bíboros érsek 1877-ben meghívta az általa alapított kalocsai csillagvizsgáló vezetőjéül. Megkezdte a csillagászati megfigyeléseket, és kiképezte hivatali utódait: Hüninger Adolfot és Fényi Gyulát. Rendkívül nagy pontossággal állapította meg a kalocsai Haynald Obszervatórium földrajzi helyzetét. 1884-ben nyugalomba vonult, ettől kezdve a Föld közepes sűrűségének meghatározásával foglalkozott. Cikkei az Astronomische Nachrichtenben, a Natur und Offenbarungban, a Matematikai és Természettudományi Értesítőben jelentek meg.

Fontosabb művei

Das Passage-mikrometer. Leipzig, 1865.

A kalocsai csillagvizsgáló földrajzi helyzete. Az MTA Értesítője 1882. 184. szám.

Berichte von dem Erzbischöflich-Haynald-schen. Observatorium zu Kalocsa in Ungarn, über die dasel un den ersten fünf Jahren ausgeführten Arbeiten. Wien: Aschenorff, 1886.

Bibliográfia

Fényi, J.: Carl Braun. Astronomiche Nachrichten No. 4185. 1907.

Bartha Lajos: Braun Károly emlékezete. Geodézia és Kartográfia 1982/1.

Mojzes I.: A kalocsai Haynald Obszervatórium története. Budapest, 1986 (bibliográfiával).

Bartha Lajos: Braun Károly spektroheliográf tervei. Technikatörténeti Szemle 9. 1979.

Szinnyei: Magyar írók élete és munkássága I.

Poggendorff: Biographisch… II., IV.

BRUNA Ferenc Xavér S. J. (Zágráb [Horvátország], 1745. szeptember 14.—Pest, 1817. november 30.): jezsuita szerzetes majd világi pap, matematikus. 1780-tól a pesti Királyi Egyetem csillagvizsgálójának adjunktusa, 1785-től 1806-ig igazgatója a felsőbb mennyiségtan tanára.

Főleg pozíciós csillagászati észlelésekkel, meteorológiai megfigyelésekkel és földmágneses észlelésekkel foglalkozott.

Fontosabb művei

Beszámolók az Ephemerides Astronomicae Vindobonensis 1791—1803, közti kötetekben.

Bibliográfia

Poggendorff: Biographisch… I.

Wurzbach: Biographisches Lexicon… II.

Kelényi B. O.: A Pázmány Péter Tudományegyetem csillagvizsgáló intézetei. Budapest, 1928.

BUCHHOLTZ György, ifjabb (Késmárk [Kezmarek], 1688. november 3.—Késmárk [Kezmarek], 1737. augusztus 3.). A szepességi Buchholtz család tudományos tevékenysége a 17. század végén és a 18. század elején külföldön is ismert volt.

Az ifjabb Buchholtz György számos dolgozatot és megfigyelést közölt a Tátra-vidék természeti jelenségeiről, időjárási és csillagászati észleléseiről. Ezek nagyobbrészt a Breslauban (ma: Wrocław) kiadott Sammlung für Natur und Medizin évkönyvben jelentek meg, többek közt az 1724 októberében a nappali égbolton is látható Vénusz bolygóról stb.

Fontosabb művei

De conjunctionibus planetarum in genere et in specie de conjunctione Mercurii cum Sole. Greifswald, 1710.

Bibliográfia

Zemplén II.

Bartha Lajos: MTESz, 1988.

Magyarok a természettudomány és a technika történetében.

CALCAGNINI, Celio (Ferrara [Itália], 1479. szeptember 17.—1541. április 17.): itáliai humanista, költő és filozófus, az egyházjog doktora, a napközéppontú rendszer előfutárának leírója.

Estei Hippolit (Ippolito d’ Este) esztergomi érsek, utóbb egri püspök kíséretében 1486-tól többször járt Magyarországon, tanulmányozta a budai Corvin-könyvtár ritkaságait, továbbá a budai mesterekkel csillagászati műszereket készíttetett. Egyik művében a Föld mozgásának lehetőségét bizonyította.

Fontosabb művei

Quod coelum stet, terra autem moveatur. Caelii Calcagnini, Pronotarii Apostolici, Opera Aliqvot. Basil, 1544.

Bibliográfia

Hipler, F.: Celio Calcagnini und Seine Schrift über die Erdbewegung. Münster, 1879.

Dreyer, J. L. E.: A History of Astronomy… II. kiadás. Dover Publ. Inc. 1953.

Világirodalmi Lexikon, I. 1970.

CZUCZY Emil (Szabadka, 1879—1969?): mérnök, 1901—1908 közt az ógyallai Magyar Királyi Asztrofizikai Obszervatórium adjunktusa.

Elsősorban a fénymérési munkálatokban, és a Nap fényképezésében vett részt. Később Szabadkán telepedett le, ahol Röntgen- és rádió műhelyt nyitott.

Fontosabb művei

Az 1905C üstökös pályaszámítása. Az Ógyallai Asztrofizikai Obszervatórium Kisebb kiadványai.

Bibliográfia

Gulyás: Magyar írók élete és munkássága V. 1941.

CSADA Imre (Abádszalók, 1916. november 20.—Siófok, 1992. július 21.): csillagász, a fizikai tudományok doktora (1962), az MTA Csillagvizsgáló (Budapest—Svábhegy) munkatársa.

A budapesti tudományegyetemen tanult (1937—42), 1943—44-ben a kolozsvári egyetemi csillagvizsgáló, 1944—86 közt a budapesti-svábhegyi csillagvizsgáló főmunkatársa. Napfizikai kutatásai főleg a Nap mágneses terének szerkezetére és kialakulására vonatkoznak, e téren jelentős eredményeket ért el. Elméleti vizsgálatait általánosságban a csillagok mágneses jelenségeire is kiterjesztette. Cikkei az intézeti kiadványokban és külföldi szaklapokban (Publication of Astronomical Society of Pacific, Solar Physics stb.) jelentek meg.

Fontosabb művei

On the theory of rotating magnetic stars, I—II. Mitteilungen der Sternwarte der Ung. Akad. d Wiss. Nr. 36, 37. Budapest, 1955.

Large-Scale magnetic dipole and multiple, progressive waves in the Photosphere. Solar Physics 1976.

Bibliográfia

Magyar ki kicsoda 1990.

Dezső Lóránt: Csada Imre elméleti kutatásai a csillagok mágneses teréről. Csillagok Világa II. sor. 1956/3—4.

Intézeti jelentések a Csillagászati Évkönyvekben.

DÁCIAI Miklós [Nicolaus de Dacia] (?—?) (Aktív a XV. század közepén.): domonkosrendi szerzetes, orvos és asztrológus.

A hagyomány „óriási tömegű csillagászati rovásjegyei”-ről tud.

Fontosabb művei

Anaglypharum astronomiae libri. 1456

Bibliográfia

Sajó G.: „Erdélyi Bojót”, az állítólagos magyar származású középkori bölcselő, az újabb kutatások megvilágításában. A Magyar Könyvszemle meg nem jelenhetett évfolyama 1947-ből. 58—59. p.

Weszprémi I.: Succinta Medicorum… (A magyarországi orvosok…) I., 62. p. (Magyar fordítás.)

DANKÓ Sándor, Dr. (Ártánd, 1922. július 31.—Szolnok, 1995): jogász, a TIT Csillagászati és Űrkutatási Szakosztály kiváló ismeretterjesztője.

1944-ben doktorált. Bírói-ügyvédi vizsgái után 1951-től Szolnokon bíró. 1961-től a Tiszai Vegyiműveknél (TVM) vállalati jogtanácsos, nyugdíjazásáig. Különös gonddal intézte a csillagászati szervezetek működéseinek jogszerű feltételeit. A TVM Konkoly Thege Szakkörének 33 éven át volt szakkörvezetője. Munkásságának egyik eredménye a TVM szolnoki lakótelepén, 1977-ben felavatott Bemutató Csillagvizsgáló. Szintén 1977-ben általa megvalósított multimédiás csillagászati kiállítás minden korábbi tevékenységét ötvözve vált országos sikerűvé, több nagyvárosban került bemutatásra. Hosszú ideig tagja a Csillagászok Baráti Köre országos vezetőségének, 1987 és 1990 között a Magyar Amatőrcsillagászati Társaság (MACSIT) elnöke. Magas színvonalú ismeretterjesztő tevékenységének elismeréseként 1978-ban Zerinváry-emlékéremmel tüntették ki.

Fontosabb művei

Amatőrmozgalom I—II. (kétrészes tanulmány) Csillagászati Évkönyv 1985-ös és 1986-os köteteiben.

Bibliográfia

Meteor 1977/6, 30. p.

Szatmári Antal: Dr. Dankó Sándor emlékére. Meteor 1995/7—8, 7. p.

DARVAI [DEUTCH] Móric [A Deutsch név alatt is publikált.] (Aszód, 1849. december 14.—Budapest, 1917. március 17.): tanár, a kultuszminisztérium tisztviselője, tudományos szakíró.

Az üstökösökről írt könyvei ma is forrás értékű bevezető és történeti munkák. Cikkei a Természettudományi Közlöny-ben, majd a Pester Lloydban jelentek meg. Utóbb történelmi és szépirodalmi művek fordítója.

Fontosabb művei

Üstökösök és meteorok. Budapest, 1888.

Üstökös csillagok. Győr, 1889.

Új elmélet a Nap melegének megmaradásáról. Természettudományi Közlöny 1888. 156. sz.

Bibliográfia

Szinnyei: Magyar írók élete és munkássága II.

Gulyás: Magyar írók élete és munkássága II.

Sragner M.: Darvai Móric. Astra 1998/3. p. 9.

DÉGENFELD-SCHOMBURG Berta Klára Matilda contess [báró Podmaniczky Gézáné] (Téglás [Hajdú megye], 1843. március 3.—Kiskartal [Nógrád megye], 1928. március 27.): műkedvelő csillagász.

1868-ban kötött házasságot báró Podmaniczky Gézával, valószínűleg az ő biztatására alapította meg férje a kiskartali magáncsillagvizsgálót. Részt vett az észlelő munkában, főleg a meteorok megfigyelésében. 1885. augusztus 22-én elsők közt figyelte meg az Androméda-köd (M31) szupernováját (Kövesligethy Radóval együtt). Utóbb a régi, ritka csillagászati munkákat is magába foglaló nagy Podmaniczky—Dégenfeld könyvtárat rendezte, amelynek nagy értékű csillagászati könyv és kézirat gyűjteménye halála után a Budapest—Svábhegyi Csillagvizsgálóba került.

Bibliográfia

Nagy I.: Magyarország nemes családaiIII. kötet.

Gudenus J. J.: A magyarországi főnemesség genaológiája… I. Budapest, 1990. 291. p.

TELAPO 1995/2

Észleléseiről a kartali csillagvizsgáló beszámolóiban.

DETRE [DUNST] László [Korai cikkei Dunst László néven jelentek meg.] (Szombathely, 1906. április 19.—Budapest, 1974. október 15.): csillagász, a svábhegyi (1951-től MTA) Csillagászati Kutató Intézet igazgatója, egyetemi tanár, az MTA levelező (1946) majd rendes tagja (1973-tól), a csillagászati tudományok doktora. A XX. századi magyarországi csillagászat meghatározó egyénisége, a svábhegyi csillagvizsgáló újjászervezője, a mátrai fiókobszervatórium életre hívója.

1924—27 között Eötvös-kollégista, majd ösztöndíjjal német egyetemeken (Bécs, Berlin, Kiel) bővítette ismereteit, 1929-ben Berlinben doktorált. 1929-től a svábhegyi Asztrofizikai Obszervatórium munkatársa, 1943-tól igazgatója. Megkezdte a rövid periódusú RR Lyrae és delta Cephei változók átfogó megfigyelését, az adatokat részben feleségével dr. Balázs Júliával dolgozta fel. Az évtizedek alatt felgyűlt tekintélyes adatsorozatból nagy jelentőségű következtetéseket vont le a fényesség ingadozás hosszabb idejű változásairól, és a csillagok fizikai sajátosságairól. Ezekkel a vizsgálatokkal nemzetközi elismerést szerzett, a Nemzetközi Csillagászati Unió Változócsillag bizottságának állandó tagjává, 1967—70 közt elnökévé választották, szorgalmazására az IAU támogatásával megindult az Information Bulletin of Variable Stars körlevél kiadása (1961). 1948 után átszervezte és kibővítette az MTA Csillagvizsgálóját, nagy energiával látott hozzá egy jó észlelési körülményeket nyújtó mátrai megfigyelő állomás kiépítéséhez: 1962-ben kezdte meg működését a piszkéstetői Obszervatórium. Nagy gondot fordított a fiatal csillagász-nemzedék képzésére is. Tevékeny részt vállalt a csillagászati ismeretterjesztésben, a Stella Egyesület, majd a Természettudományi Társulat, illetve a TIT Csillagászati szakosztályának keretében. Különösen értékesek a nagy és széleskörű tárgyismerettel összeállított évi beszámolói a csillagászat új eredményeiről (1937 és 1973 között). Tanulmányai a Stella folyóiratban és Almanachban, a Természettudományi Közlönyben, a Fizikai Szemlében, az Astronomische Nacrichtenben, az Astrophysical Journalban, a Vistas in Astronomyban, és más szaklapokban jelentek meg.

Fontosabb művei

Üzenetek a világűrből (kozmikus hatások a Földön; ma is forrásértékű ismeretterjesztő könyv).

Untersuchungen über die Perioden und Lichtkurvenänderungen von kurzperiodischen Deltha Cephei-Sternen. Die Perioden von RR Lyrae. A svábhegyi Csillagvizsgáló Közleményei.

A rövid periódusú Cepheidák periódusváltozásáról. MTA Matematikai és Fizikai Osztály Közleményei 1955/2.

Der Blashko-Effek der Rrc Sterne TV Boo. Hoffmeister-Festschrift, 1962.

RR Lyrae Sterne. Sterne und Weltraum 1965/7—8.

Bibliográfia

Szeidl B.: Nachruf von László Detre. Mitteilungen d. Astronomische Gesellschaft Nr. 38.

Magyarok a természettudomány és a technika történetében.

Csillagászattörténet A—Z. 40. p.

Momento

Eötvös Loránd Fizikai Társaság „DETRE emlékérem”

A Kulin György által felfedezett 1540. számú kisbolygó őrzi nevét: „DETRE KISBOLYGÓ”.

DEVECSERY István (Érdengeleg [Szatmár megye; ma: Duntesti], 1765—Tök [Pest megye], 1854. április 16.): református tanító, napóra készítő. A debreceni ev. ref. Kollégiumban tanult, Kápolnásnyéken, Pátkán, Seregélyesen, Tök községben a református iskolák tanítója, majd rektora.

Szabad idejében nagy számú függőleges fali, illetve vízszintes faragott kőnapórát készített, amelyek kiváló pontosságuk mellett művészi kivitelükkel tűnnek ki. Egyike a csekély számú hazai iparszerűen dolgozó napóra készítőknek. Jelenleg a debreceni Kollégium múzeumában, és a sóskúti római katolikus plébánián őrzött napórái ismertek.

Bibliográfia

A Nap óra böltséről. Hasznos Mulatságok 1824/22. sz.

Bartha Lajos: Devecsery István. Meteor 1994/11.

Bartha Lajos: Hordozható Napórák Katalógusa. Budapest, 1995.

DEZSŐ Lóránt (Budapest, 1914. május 7.—Debrecen, 2003. december 16.): csillagász, az MTA debreceni Napfizikai Obszervatóriumának igazgatója, az MTA csillagászati bizottság tagja, egyetemi tanár, a fizikai tudományok doktora (1962). A modern hazai napkutatás megszervezője.

A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen tanult (1932—36), ugyanott gyakornok, ismereteit Zürichben bővítette. 1941—45 közt a kolozsvári egyetemi csillagvizsgáló megszervezője és vezetője, 1948-ban a svábhegyi Asztrofizikai Obszervatórium napfizikai osztályának vezetője, 1958-ban a Debrecenbe települt önálló MTA Napfizikai Obszervatórium berendezője és vezetője. 1952-től megszervezi az országos napészlelő hálózatot (Miskolc, Baja, majd a gyulai fiókobszervatórium.), jelentősen kibővítette a hazai napkutatás vizsgálati körét. Foglalkozott a protuberenciák mozgásával, jelentős eredményeket ért el a napfoltok statisztikus sajátságainak, törvényszerűségeinek megállapítása terén. A Nemzetközi Csillagászati Unió megbízásából az obszervatórium nemzetközi adatgyűjtést végez, az IAU Nap-bizottságának állandó tagja. Állandó támogatója a hazai amatőrcsillagászoknak, a Csillagászati Évkönyv táblázatait évtizedekig szerkesztette, számos ismeretterjesztő cikket írt. Értékes csillagászattörténeti munkát is folytatott. Akadémiai díjas.

Fontosabb művei

A magyar csillagászat története. Múzeumi Füzetek (Kolozsvár) 1944/2. sz. (francia nyelven is).

A protuberenciák mozgása. Csillagászati Lapok 1943/4.

Statistical investigations of Sunspots by a new metods. Publications of Debrecen Heliophysical Obs. Vol. 1., 2. 1964.

A naptevékenységről. Csillagászati Évkönyv 1970.

A hazai napfizikai kutatások fejlődése. Csillagászati Értesítő 1974/1—2. (TIT Csillagászati szakosztály)

Bibliográfia

Magyar ki kicsoda 1990.

A debreceni Obszervatórium évi jelentései a Csillagászati Évkönyvekben 1962-től.

DORN Hans [Dorn, Joannes de] (Szászország, 1425 körül—Bécs, 1509 után.): német származású csillagász és műszerkészítő, domonkosrendi szerzetes, Hunyadi Mátyás király tudós-körének tagja. A bécsi egyetemen Georg Peurbach tanítványa, Johannes Regiomontanus munkatársa.

Főleg szép és kitűnő műszerei váltak híressé. Kb. 1467-től Budán élt, a dominikánusok rendházában napórákat, mérőműszereket, éggömböket készített, amelyek kora legtökéletesebb eszközei voltak. A modern finomműszer ipar egyik előfutára. Mátyás király halála után (1490) Bécsbe költözött. Fennmaradt eszközeit a világ nagy múzeumai őrzik (British Museum, London, Museum of Science and Technology, Oxford, Hamburgi Museum für Kunst und Gewerbe, Adler Museum, Chicago stb.). Legszebb eszközei: egy kombinált éggömb, asztrolábium és torquetum a krakkói Jagelló Egyetem gyűjteményében. Magyar tanítványai is voltak.

Bibliográfia

Zinner, E.: Astronomische Instrumente des 11. bis 18. Jahrhunderts. München, 1967.

Bartha Lajos: Egy reneszánsz éggömb, mint csillagászati műszer. Technikatörténeti Szemle 1990—91.

Bartha Lajos: A Renaissance Celestial Globe…. Acta Historica Astronomiae Vol. 9. Frankfurt am Main. 2000.

DUDITH [DUDICS] András (Buda, 1553. február 5.—Breslau [Wrocław], 1589. február 22.): teológus, humanista filozófus, történetíró és matematikus, pécsi püspök, császári tanácsos.

A hitújítás híve lett, az egyházi rendből és a Habsburgok szolgálatából kilépve Lengyelországban telepedett le, ahol megnősült. A kor legtekintélyesebb európai gondolkodói nagyra becsülték. Matematikai-csillagászati írásaiból keveset publikált. Nagy hatású művet írt az üstökösökkel kapcsolatos babonák és távhitek ellen, amelyet többször újra nyomtattak, és egy évszázad múlva is utánoztak. Tycho Brache geo-heliocentrikus rendszerének első propagálója volt.

Fontosabb művei

Commentariolus de cometarum significatione… Breslau, 1579.

(Részletek magyarul Waczulik M.: A táguló világ magyarországi hírmondói. Budapest, 1979.)

Gingerich, O.—Westman R. S.: The Wittih Connection…. Transaction of the American Philosophical Society Vol. 78. Part. 7. 1988. 50. p. (a Tycho-féle bolygórendszer).

Bibliográfia

Faludy J.: Dudith és a franciaországi humanizmus. Minerva 1927.

Waczulik M.: A táguló világ magyarországi hírmondói. Budapest, 1979.

Magyar Életrajzi Lexikon.

DURCSÁK János (Felső-Osva [Zemplén megye], 1771—Eger, 1837): egri kanonok, 1799-től az egri Líceum matematikatanára, a „Csillagásztorony” (Specula) felügyelője (1812-ig).

Helyrehozatta a megrongálódott műszereket, időméréseket végzett.

Bibliográfia

Szinnyei: Magyar írók élete és munkássága II.

Koncz A.: Egri egyházmegyei papok. Eger, 1892.

EDVI Illés Ödön (Tolmács [Nógrád megye], 1877. március 23.—Budapest, 1946. június 6.): festőművész.

Középiskoláinak elvégzése után a budapesti Tudományegyetemen matematikát és fizikát tanult, 19 évesen az Országos Meteorológiai és Földmágnességi Intézet szolgálatába lépett (1896—99), cikkei jelentek meg a Meteorologische Zeitschrift és az Időjárás hasábjain. 22 évesen Münchenben és Párizsban festőművész-növendék, hazatérve hamarosan ismert nevű művésszé vált. Számos kortárs tudós portréját megfestette: Konkoly Thege Miklósét, Steinr Lajosét, Róna Zsigmondét stb. 1897 körül megörökítette az ógyallai Konkoly-obszervatóriumot.

Bibliográfia

Réthly A.: Edvi Illés Ödön. Időjárás 1946/9—12. sz.

Bartha Lajos: Tudósportrék festője: Edvi Illés Ödön. Meteor 1992/1.

ELEK Imre (?—Ózd, 1977): fizika—kémia szakos tanár.

Ózdon a Béketelepi Általános iskolában, a hatvanas években jól működő csillagászszakkört szervez, és haláláig vezeti. Az iskola feletti domb gerincére egy csillagvizsgálót épített, és rendezett be igen nagy szervezéssel társadalmi munkában, az ott lakók és az Ózdi Kohászati Üzemek segítségével. Az 1970 tavaszától működő csillagvizsgáló (Ózdi Uránia Csillagvizsgáló) szakkörében több korosztályt tanított csillagászatra, rendszeres megfigyeléseket végeztek.

Bibliográfia

Agócs L.: Az ózdi „Elek Imre” Uránia Csillagvizsgáló. Meteor 1990/5, 8. p.

Momento

Nevét az általa épített ózdi csillagvizsgáló viseli: „Elek Imre Uránia Csillagvizsgáló”.

ELEKES István (Heves [Heves megye], 1881. november 6.—?): csillagász észlelő (obszervátor), tanár, címzetes igazgató, a Szent Gergely rend lovagja.

A budapesti Tudományegyetemen 1904-től matematika—fizika szakos hallgató, közben a kiskartali Podmaniczky-magáncsillagvizsgáló obszervátora, főleg a Jupiter megfigyelései jelentősek. Utóbb az aradi, majd a budapesti VIII., IX., I. kerületi (Werbőczy) és az V. ker. (Berzsenyi) gimnáziumban tanított. Ismeretterjesztő cikkeket is írt. Közleményei az Időjárásban jelentek meg.

Fontosabb művei

Hullócsillagok magasságának kiszámítása…. (Doktori értekezés.) Budapest, 1910.

Kiválóan szép napfoltok. Időjárás 1908/9.

Bibliográfia

Gulyás: Magyar írók élete és munkássága VII.

ENDREI Elemér (Budapest, 1881. március 4.—?): az Országos Meteorológiai és Földmágnességi Intézet kalkulátora, az Intézet csillagászati és meteorológiai műszergyűjteményének kezelője, obszervátor a kiskartali Podmaniczky-magáncsillagvizsgálóban.

Cikkei főleg az Időjárásban, a Természettudományi Közlönyben és a Komáromi Ujságban jelentek meg. Foglalkozott a magyarországi csillagászat múltjával is.

Fontosabb művei

Kiválóan szép napfoltok. Időjárás 1906/7.

Magyar csillagászok a középkorban. Időjárás 1907/1.

A 10 éves meteorológiai és Csillagászati Múzeum. Időjárás 1907/1.

Bibliográfia

Gulyás: Magyar írók élete és munkássága VII.

ETTER KÁLMÁN, dr. (Esztergom, 1906. március 9.—Esztergom, 1972. február 2.): jogász, ügyvéd, filatelista, amatőrcsillagász. Az esztergomi amatőr mozgalom megindítója és első vezetője.

Ügyvédként dolgozott (egy ügyvédi munkaközösség vezetője volt), de szabad idejében szívesen foglalkozott a reális tudományokkal és a bélyeggyűjtéssel. A Magyar Csillagászati Egyesületnek szinte megalapításától (1947-től) tagja volt, és lendületesen látott hozzá az esztergomi helyicsoport megalakításához, a szervezőmunkát az MCSE fúziója után az akkori Természettudományi Társulat helyi szervezetében és a Petőfi Kultúrház támogatásával folytatta, az utóbbi intézményben már egy jól működő csillagászati szakkört is életrehívott. A következő években azonban az Esztergom városa és társadalma ellen indított politikai „hecckampány” ezt a jól működő csoportot szétszórta, de így is példájává és magjává válhatott egy évtizeddel később az újjászervezésnek. 1963-ban az amatőrcsillagászok I. Országos Találkozójának résztvevője, és a Csillagászat Baráti Körének egyik alapító tagja is volt. Mint bélyeggyűjtő, Magyarországon talán elsőként kezdte a csillagászati, majd az űrhajózási motívumok gyűjtését, ez a terjedelmes gyűjtemény itthon és külföldön is nagy érdeklődést keltett (többek közt három nemzetközi kiállításon). Markáns egyéniségével és közvetlen modorával a korszerű hazai amatőr mozgalom kezdetének egyik jelentős személyisége.

Fontosabb művei

Űrkutatás a bélyegeken. Föld és Ég 1968/1.

Bélyegek és csillagászati számok. Föld és Ég 1968/4.

Bibliográfia

Róka G.: A magyarországi amatőrcsillagászok első országos találkozója Szentendrén. Csillagos Ég 5. évf. 1. sz. 1964. 19—20. p.

Róka G.: A CsBK III. országos találkozója. Csillagos Ég 1967-re, 108—109. p.

FARKAS Ede (1844—Ógyalla, 1902. április 24.): tanító, majd észlelő csillagász, 1883-tól Konkoly Thege Miklós ógyallai magánobszervatóriumában, 1890-től a Meteorológiai és Földmágnességi Intézet alkalmazottjaként.

Főleg napészleléseket végzett, a nemzetközi napfolt statisztika szempontjából is jelentős ógyallai napfoltszámok megfigyelései részben tőle származnak.

Fontosabb művei

Észlelési adatai az ógyallai jelentésekben.

Emlékkönyv az Ó-Gyallai Meteorológiai Obszervatórium felavatására. Ógyalla—Budapest. 1900.

Bibliográfia

Steiner Lajos: Farkas Ede. Időjárás 1902/5.

FAZAKAS József (Szarvas, 1925 július 27.—Budapest, 1987. január 4.): elektroműszerész, amatőrcsillagász.

Rádió, majd a TV-készülékeket javított. Elsősorban a Nap megfigyelésével foglalkozott. Kifejlesztette az olajfilmes fénycsökkentő prizmát. 1983-tól statisztikai vizsgálatokat készített a növények terméshozama, az időjárás jelenségei és a naptevékenység különböző megnyilvánulásai között. Kapcsolatokat épített ki a Debreceni Napfizikai Obszervatóriummal, az Országos Meteorológiai Szolgálattal, a Statisztikai Hivatallal, az Országos Ideg és Elmegyógyintézettel. Disszertációjában az epilepszia és naptevékenység összefüggését fejtette ki, felsőfokú német tudását csillagászati cikkek fordításában is kamatoztatta.

Bibliográfia

Fazakas József 1925—1987. Meteor 1987/2, 6. p.

FEJES Zsigmond (Nagycsány [Baranya megye], 1881. október 17.—?): tanár, 1904—1905 közt másodadjunktus (észlelő) a Magyar Királyi ógyallai Asztrofizikai Obszervatóriumban, főként változócsillagok fénymérésével foglalkozott. Utóbb a Pápai Református Gimnázium tanára. Cikkei a Pápai Hírlapban és a pápai Jókai Kör Évkönyveiben.

Fontosabb művei

A csillagászat a gyakorlati életben. A Pápai Református Gimnázium Értesítője 1910.

FÉNYI Gyula S. J. [Családi neve FINCK, a család több leszármazottja ma is ezt a nevet használja.] (Sopron, 1845. január 8.—Kalocsa, 1927. december 21.): Jezsuita csillagász, felvételét érettségije után kérte a rendbe.

Innsbruckban tanult, 1880—82 között a kalocsai Haynald Obszervatóriumban Karl Braun tanítványa és asszisztense. 1885-ig pozsonyi tanár, ezután 1913-ig a kalocsai Obszervatórium igazgatója, nyugalomba vonulása után 1917-ig folytatta észleléseit, az adatok feldolgozásán haláláig dolgozott. Kalocsán elsősorban a protuberanciák megfigyelésével foglalkozott, e téren nemzetközi hírnevet szerzett. A protuberanciák sokoldalú vizsgálata a fotografikus észlelések elterjedéséig egyedülálló volt. Különösen jelentősek a protuberanciák mozgási sebességére és alakváltozásaira, valamint a térbeli és időbeli változásaikra vonatkozó adatsorozatai. Észleléseit a Haynald Obszervatórium Publikációiban, és számos szakfolyóiratban adta ki. Szórványosan üstökös és meteor észleléseket is végzett. Elsőként észlelt spektroszkópikusan egy napkitörést. Foglalkozott meteorológiával, elsők között keresett magyarázatot a sztratoszféra kialakulására, valamint a naptevékenység és a felsőlégkör összefüggéseire. Számos tudományos társaság választotta tiszteletbeli és vezetőségi tagjai sorába: 1898-ban az Astronomische Gesellschaft rendes, 1902-ben az Accademie Pontificie dei Nouvo Lincei levelező, 1904-ben az Instituto Solare International (Montevideo) igazgatósági, 1909-ben a Societá degli Spettroscopisti Italiani levelező, 1916-ban az MTA levelező tagja. 1905-ben a spanyolországi napfogyatkozás expedíció meghívott irányítója.

Fontosabb művei

A kalocsai Haynald Obszervatóriumból észlelt protuberanciák. A Haynald Obszervatórium Közleményei 6. 1892.

A hőmérsékleti inversiók…. Időjárás 1907/7.

A protuberancziák periódusai. Matematikai és Természettudományi Értesítő 1921/2.

A Haynald Obszervatórium…. Katholikus Szemle 1895—98. között.

Bibliográfia

Bíró Béla: A napkutató Fényi Gyula. Budapest, 1942.

Réthly András: Fényi Gyula emlékezete. Időjárás 1946/1—8.

Csillagászattörténet A—Z. 51. p.

Mojzes István: A kalocsai Haynald Obszervatórium története. Budapest, 1986. (Bibliográfiával.)

Bartha Lajos: Fényi Gyula emlékezete. Az MCSE Csillagászattörténeti szakcsoportjának közleményei 4. Budapest, 1995.

Székely L.: A Nap magyar kutatója. Fényi Gyula és a jezsuita természettudomány. Budapest, 1999.

Momento

A Finck család soproni házán emléktáblája, Kalocsán mellszobra, (1970) található. 1970-től a Hold túlsó felén egy kráter, Miskolcon a jezsuita gimnázium és egy tér viseli nevét.

FÖLDES István (Budapest, 1908. október 12.—Vác, 1977. május 26.): matematikus, csillagász, tanszékvezető docens, a matematikai tudományok kandidátusa (1951).

Egyetemi tanulmányait a budapesti Tudományegyetemen végezte (1928—32), 1936-ban a svábhegyi Obszervatórium díjtalan gyakornoka, majd tisztviselő, közben azonban csillagászati munkát is végzett. 1946-ban számelméleti tárgyból doktorált, 1949-ben kinevezték az egyetem Csillagászati tanszékének vezetőjévé. Égi mechanikával, elsősorban háromtest, illetve többtest problémával foglalkozott, és számelméleti kérdéseket tanulmányozott. Keveset publikált.

Bibliográfia

Marik Miklós: Földes István. Csillagászati Évkönyv 1978. Budapest, 1977. 278—279. p.

FRECSKAI István (Budapest, 1915. augusztus 21.—Balatonkenese, 1984. július 23.): földrajz—biológia szakos tanár, amatőrcsillagász.

Előbb a fényképész szakmát sajátította el, 1951-ben tanítói, majd Pécset tanári vizsgát tett. Balatonkenesén tanított, ugyan itt csillagászati szakkört és bemutató csillagvizsgálót szervezett. Sokoldalú érdeklődése kiterjedt a történettudományokra, és gyűjtötte a régi magyarországi csillagászati megfigyeléseket. Veszprém megye csillagászati emlékeit kutatta fel.

Bibliográfia

Kocsis A.: Frecskai István (1915—1984). Csillagászati Értesítő 1985/2. sz.

FRIESENHOF GERGELY, br. (Szentpétervár [Oroszország], 1840. január 19.—Ószéplak, 1913. június 7.): osztrák származású mezőgazdász, nagybérlő.

1872-ben Nedanóci birtokán (Nyitra megye) agrometeorológiai állomást létesített, majd Ószéplakon (ma: Krásno, Szlovákia) nagy észlelő obszervatóriumot rendezett be, 16 megfigyelőhelyről gyűjtött adatokat, időjárási naptárat adott ki. Sokat foglalkozott a Hold és a Nap hatásával, maga is rendszeresen észlete a napfoltokat és feldolgozta az adatokat. Cikkei az Időben jelentek meg, ezekben a holdperiódust és a rövidebb tartamú napfolt periódusokat kutatta.

Fontosabb művei

A napfoltok rövidebb időszakai. Idő 1910/8.

Az időjárási periódusok és azok okai. Idő 1910/9.

Kiadta a Laubfrosch (Levelibéka) című meteorológiai értesítőt.

Bibliográfia

Friesenhof Gergely. Idő 1914/2. sz. (Bibliográfiával.)

Simon A.: Magyarországi meteorológusok életrajzi lexikonja. Budapest, 2004.

FRÖLICH [FRÖHLICH] Dávid (Kézsmárk [ma: Kežmarok, Szlovákia], 1595—Lőcse [ma: Levoča, Szlovákia], 1648. április 28.): evangélikus teológus, tanár, geográfus, császári matematikus (1647).

Már fiatalon megmászta a Tátra egyik legmagasabb csúcsát, (1615) és érdekes, a külföldi irodalomban is felemlített feljegyzéseket tett a levegő magasabb rétegeiről. Odera—Frankfurtban tanult, 1630-tól kézsmárki rektor. Kalendáriumokat számolt az 1622—42 évekre, ezekben igen sok értékes csillagászati és időjárási adatot, megfigyelést közölt. A Kopernikuszi rendszer híve és terjesztője volt.

Fontosabb művei

Anatome Revolutionis Mundanae (A világ forgásának vázlata). 1632.

Kézsmárk—Ephemerides vulgo Calendarium Astro-meteorologicum… 1635 (Kézsmárk)

Kalendárium az 1634. esztendőre… (Kolozsvár).

Juditium Astronomicum… 1635.

Medulla Geographiae practicae… (Bártfa), 1639.

Bibliográfia

M. Zemplén J.: A magyarországi fizika története 1711-ig. Budapest, 1961.

Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1995.

Szinnyei: Magyar írók élete és munkássága III.

Wurzbach: Biographisches Lexicon… I.

Poggendorff: Biographisch… I.

Magyarok a természettudomány és a technika történetében.

GALEOTTO, Marzio (Novi [Itália], 1472—Csehország, 1497): kalandos életű itáliai humanista, a neoplatonista filozófia terjesztője.

Többször megfordult Mátyás király udvarában, akiről könyvet is írt. Asztrológiával és csillagászattal is foglalkozott, megkísérelte a földközpontú világkép helyesbítését, így előkészítette a heliocentrikus „forradalmat”.

Fontosabb művei

De incognitis vulgo.

De promiscua doctrina.

Bibliográfia

Ábel J.: Galeotto Marzio. Budapest, 1880.

Kardos T.: Az élő humanizmus. Budapest, 1972.

GAUSER Károly (1924—Budapest, 1980. május 14.): műkedvelő csillagász, szakíró, a Fővárosi kisplanetárium vezetője.

1954-től a budapesti Uránia Bemutató Csillagvizsgáló munkatársa, állandó előadója, 1962—68 közt a Főváros kisplanetáriumának vezetőjeként tízezernél több előadást tartott. Nagy számú csillagászati ismeretterjesztő írása az Élet és Tudományban, a Természettudományi Közlönyben, a Népszerű Technikában, valamint kb. ezer cikke a napilapokban (főleg Esti Hírlap) jelentek meg. Értékes ismeretterjesztő munkát végzett.

Fontosabb művei

Az ember és a csillagok. (Sztrókay Kálmán munkájának teljes újra írása.) Budapest, 1963.

Bibliográfia

Schalk Gyula: Gauser Károly. Csillagászati Értesítő 1985/1. (TIT).

GEGŐ József Adolf (Marót [Hont megye], 1746. január 29.—Kolozsvár, 1812. április 15.): piarista szerzetes, matematikus, csillagász, 1803-tól (más adat szerint 1805-től) a kolozsvári Líceum csillagdájának vezetője, a tűzvészben elpusztult (1798) intézmény újjászervezője.

Hallgatóival szférikus mérési gyakorlatokat végeztetett, lakásán is meridián távcsövet szerelt fel.

Bibliográfia

Erdélyi Károly: A kolozsvári római katholikus Főgimnásium Értesítője 1897/98-ra.

Heinrich L.: Az első kolozsvári csillagda. Kriterion, 1978.

Szinnyei: Magyar írók élete és munkássága III.

GERGELY, Magyarországi (Gregorio de Ungheria) (?—?): Aktív a XV. század második felében.

1461—72 között a bolognai egyetemen asztronómiát tanított.

Bibliográfia

Tóth S.—Szabó Á.: Matematikai műveltségünk keretei. Budapest, 1988. 84. p. (Ott megadott további irodalom is.)

GLOGAU, Joannes de (Glogau [Szilézia], 1445—Krakkó, 1507. február 11.) (Aktív a XV. század közepén.): krakkói asztrológus többször tartózkodott Mátyás király udvarában, nyilvános vitát rendezett Ilkusz Mártonnal.

Bibliográfia

Balogh J.: A művészetek Mátyás király udvarában I. Budapest, 1968.

GOTHARD Jenő (herényi) (Herény [Vas megye], 1857. május 31.—Herény, 1909. május 29.): földbirtokos, csillagász, műszertervező és -építő, mérnök, az MTA levelező tagja (1890).

A bécsi Műegyetemen tanult, elektronika és fényképészet érdekelte, 1881-ben Konkoly Thege Miklós biztatására kezdett csillagászattal foglalkozni, és családjának herényi (Szombathely melletti, ma Szombathely peremkerülete) házában obszervatóriumot és jól felszerelt műszerépítő műhelyt rendezett be. Eleinte öccsével, Gothard Sándorral együtt bolygó megfigyeléseket, csillag és üstökös színkép észleléseket végzett, később már magányosan dolgozott. Figyelme a fényképezés felé fordult, kiváló fotográfus tehetségét itt jól értékesítette, joggal nevezték „az asztrofotográfia magyar úttörőjé”-nek. Kimutatta a fényképezés csillagászati alkalmazásának előnyeit, ködökről (extragalaxisokról) készült felvételeit a német H. Vogel nagy elismeréssel méltatta. 1886. szeptember 1-én készült fényképén először örökítette meg a Lant híres gyűrűsködének (M57) központi csillagát, ugyan ebben az évben elsőként sikerült csak távcsövön át látható (teleszkopikus) üstököst fotografikusan megörökíteni. 1892-ben — W. W. Campbellel egyidejűen — kimutatta, hogy a nova-csillagok színképe a kitörés utáni időszakban a gyűrűs-gázködökéhez válik hasonlóvá. Elsőként állapította meg, hogy a béta Lyrae szoros csillagpár (fedési kettős) fényessége és színképe párhuzamosan változik. 1901-ben tovább bővítette a novák színképére vonatkozó ismereteket. Mint fényképész támogatta Veress Ferenc kísérleteit a színes fényképezés terén. Kitűnő műszereket tervezett és készített, csillagászati berendezései és spektrográfjai külföldön is nagy elismerést keltettek (Bécs, Bruxelles, Heidelberg). Tanulmányai az MTA Értekézéseiben, az Astronomische Nachrichtenben, az Eder’s Jahrbuch für Photographie-ban a Zeitschrift für Instrumentenkunde-ban és más szaklapokban jelentek meg. Több tudományos egyesület tiszteletbeli vagy levelező tagjává választotta, fényképeivel díjakat nyert.

Fontosabb művei

Az újkori csillagászat módszerei… Budapest, 1886.

A fotográfia. Budapest, 1890 (benne csillagászati fényképezésről).

Megfigyelések a herényi astrophysikai observatóriumon. MTA Értekezések a Mathematikai Tudományok Köréből XI. köt. 5. sz. 1884.

Publicationen des astrophysikalischen Observatorium zu Herény in Ungarn. 1884.

A Nova Aurigae spectruma. MTA Értekezések a Mathematikai Tudományok Köréből XV. 2. 1892.

Bibliográfia

Harkányi B.: Gothard Jenő. Természettudományi Közlöny 1909. december

U.a. angolul Astrophisical Journal Vol. 31. 1910.

Gothard Jenő emlékszám. Vasi Szemle 1981/4. (Gothard minden irányú munkájáról.)

Bartha Lajos: Gothard Jenő az észlelő csillagász. Fizikai Szemle 1981/11.

Csillagászattörténet A—Z. 41. p.

Srágner M.: Gothard Jenő. Szombathely 1994. (Teljes bibliográfia és biográfia.)

Momento

1998-ban a szombathelyi Gothard Jenő Amatőrcsillagászati Egyesület „Gothard emlékérmet” alapított, amelyet a helyi vagy országos csillagászati ismeretterjesztés és szervező munka elismeréséül évente egyszer adnak ki.

Nevét a szombathelyi székhelyű „Gothard Jenő” Amatőrcsillagászati Egyesület, valamint az MTA szombathelyi obszervatóriuma viseli.

Az 1710. számú kisbolygót róla nevezték el (Kulin Gy.)

GOTHARD Sándor, herényi (Herény [Vas megye], 1859. február 6.—Herény, 1939. július 16.): földbirtokos, (Gothard Jenő öccse), mezőgazdász majd nagyipari vállalkozó.

1881—82-ben részt vett bátyja herényi csillagvizsgálójának berendezésében és az észlelésékben. Kitűnő bolygó rajzai (Mars, Jupiter) a magyarországi bolygóészlelések maradandó értékei. Az 1880-as évek közepétől már nem foglalkozott csillagászattal.

Fontosabb művei

Adatok a Jupiter és a Mars bolygó physikájához. MTA Értekezések a Mathematikai Tudományok Köréből X. köt. 9. sz. 1883.

Bibliográfia

Szinnyei: Magyar írók élete és munkássága III.

Gulyás: Magyar írók élete és munkássága XI.

Srágner M.: Gothard Sándor természettudós, 1859—1939. Szombathely, 1998.

GRUBER Lajos (Pécs, 1851. május 12.—Budapest, 1888. november 15.): csillagász, a budapesti egyetem magántanára, az Országos Meteorológiai és Földmágnességi Intézet megbízott igazgatója.

Tanulmányait a bécsi Tudományegyetemen végezte (1870—74), ugyanott a Fokmérési Hivatal gyakornoka, majd a bambergi, lipcsei, és hamburgi csillagvizsgálókban tanult. 1876-ban a budapesti Meteorológiai Intézet munkatársa, 1887-ben megbízott igazgatója. Részt vett Magyarország földmágneses felmérésében, sok helység földrajzi koordinátáit határozta meg. Jelentős eredménye a novemberi erős „hullócsillag” raj (Leonidák) pályájának megállapítása és azonosítása. Megkezdte Budapesten a gravitációs gyorsulás pontos mérését (az MTA és Természettudományos Társulat támogatásával). Számos cikket írt (meteorológiai témakörből is) a Természettudományi Közlönyben.

Fontosabb művei

Útmutatás a földrajzi helymeghatározásokra. Budapest, 1883.

Az éta Cas. kettőscsillag mozgásáról. MTA Értekezések a Mathematikai Tudományok Köréből 5. k. 6. sz. 1877.

A november havi hullócsillagok…. Uo. 5. 6. 1879.

Bibliográfia

Természettudományi Közlöny 21. köt. 1889/12.

Szinnyei: Magyar írók élete és munkássága III.

GUMAN István (Kolozsvár, 1919. december 12.): csillagász, az MTA Budapest-svábhegyi Csillagvizsgáló, majd a debreceni Napfizikai Obszervatórium munkatársa.

A medgyesi gimnáziumban Hermann Oberth (a rakétatechnika atyja) tanítványa. A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen (1939—44) csillagászatot hallgatott, 1940-től a svábhegyi Asztrofizikai Obszervatóriumban gyakornok, 1945-től munkatárs, 1947-ben „summa cum laude” doktorál Az RR Lyrae periódus- és fénygörbe változásai témából. Főleg a rövid periódusú változócsillagok megfigyelésével (fotografikusan) és a mérések kiértékelésével foglalkozott, majd 1958-tól a napfolt fényképek un. ekvidenzitáinak előállításával és értékelésével. Kimutatta az ultrarövid periódusú VZ Cancri fényesség menetének változásait. Beszámolói az Astronomische Nachrichtenben, az MTA Csillagvizsgáló „Mitteilung”-jában (Mitteilungen der Sternwarte der Ungarischen Akademia der Wissenschaffen, Budapest—Szabadsághegy.), illetve a debreceni „Publications”-ban (Publications of Debrecen Heliophysical Observatory, Debrecen.) jelentek meg, emellett évekig szerkesztette a Természet és Társadalom „Csillagos ég” rovatát, évtizedeken át számolta a Csillagászati Évkönyv egyes táblázatait is.

Fontosabb művei

Az RR Lyrae periódus- és fénygörbe változásai. (Doktori értekezés.) 1947.

Die Photometrische Doppelsternsystem CD Vil. Mitteilungen 24, 1951.

VZ Cnc, ein RR Lyrae — Stern mit sehr kurzer sekundäre Periode. Mitteilungen 35. 1955.

A napfoltok ekvidenzitái, 1972—1978.

Az ekvidenzitometria és napfizikai alkalmazása. Csillagászati Évkönyv 1980. Budapest, 1979. 200—201 p.

Bibliográfia

A csillagvizsgáló jelentései (1941-től)

Személyes közlés.

GYERTYÁNOS GYÖNGYI (KÁLMÁN Béláné) (Debrecen, 1944. augusztus 4.—Debrecen, 2004. augusztus 2.): csillagász, az MTA Csillagászati Kutató Intézet Debreceni Napfizikai Obszervatóriumának kutatója.

Főleg a napfolt fényképezés technikai kidolgozásában, majd a fényképek pontos kimérésében, majd a legjobb felvételek külföldi publiálásában volt jelentős szerepe.

Bibliográfia

Kálmán B.: Gyertyános Gyöngyi. Meteor 2004/11. sz.

HAÁZ ISTVÁN BÉLA (Budapest, 1907. november 12.—Budapest, 1979. szeptember 28.): geofizikus, matematikus, az MTA Geofizikai Főbizottságának tagja, a tudományok doktora, a Magyar Állami Eötvös Loránd Geofizikai Intézet osztályvezetője.

A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemmen tanult (1928—31), majd doktorált, több tanszéken és intézetben dolgozott, 1933-ban az ELGI munkatársa, ahol főleg a földmágneses mérésekkel és értékelésekkel ismerkedett meg. 1940—49 közt a Tudományegyetem Csillagászati intézetében tanársegés — közben helyettes tanár, majd szakelőadó —, a csillagászati gyakorlatok vezetője. Elsősorban a „klasszikus csillagászat”, a szférikus asztronómia és asztrometria tárgyának gyakorlatát ismertette, a szemléltetés újszerű módjait dolgozta ki. Az ELGI-be visszakerülve gravitációs és mágneses módszerekkel foglalkozott, 1951-től 1967-ig a Földmágneses osztály vezetője, a felmérések és értékelések szervezője. Jelentős munkát végzett a potenciálelmélet geofizikai alkalmazása terén. Értékes munkája dr. Alber Annával a legkisebb négyzetek módszere kialakulásának, alkalmazásának kutatása. A gömbi csillagászat alapjainak világos tárgyalása élete végéig foglalkoztatta.

Fontosabb művei

A legkisebb négyzetek elvének kialakulása. (Albert Anna matematikussal) Geodézia és Kartográfia 12. évf. 2. és 3. sz. 1960.

A csillagászat elemei. Csillagok Világa 1948. és 49. évi számai. (1, 2. évf.)

Bibliográfia

Magyar életrajzi lexikon (új sor)

HARKÁNYI Béla, báró (Budapest, 1869. április 11.—Budapest, 1932. január 23.): csillagász, matematikus, egyetemi tanár az MTA levelező tagja (1911).

A budapesti, lipcsei és strassburgi egyetemeken tanult, a párizsi obszervatóriumban észlelő. Nagyobb észak-amerikai tanulmányút után 1896-ban Budapesten doktorált, 1899-től 1903-ig az ógyallai Magyar Királyi Asztrofizikai Obszervatórium főobszervátora. Külföldi tapasztalatai alapján átszervezte az intézet kutatási programját: a korábbi színkép vizsgálatok helyett az akkor már kis műszereknek számító ógyallai távcsövekkel is eredményesen végezhető fénymérések kerültek előtérbe. 1907-ben a budapesti Tudományegyetemen az asztrofizika magántanárává habilitálták. A korszerű asztrofizika nemzetközileg elismert magyar úttörője volt: elsőként határozta meg a Planck-formula segítségével a csillagok felszíni hőmérsékletét (1902), majd módszert dolgozott ki a csillagok átmérőinek megállapítására. Gothard Jenő színképvizsgálatait felhasználva kimutatta, hogy a nóvák fényessége és spektrumuk jellege párhuzamos hullámzást mutat. Foglalkozott a csillagászat klasszikus területeivel, doktori értekezésében a földtengely pólusingadozásának problémáját dolgozta fel. Szívesen foglalkozott matematikai problémákkal, pl. kidolgozta a hullámzó vízfelületen létrejövő tükröződés geometriai elméletét. Cikkei az Astronomische Nachrichtenben, a Matematikai és Természettudományi Értesítőben, a Mathematikai és Physikai Lapokban és más szaklapokban jelentek meg, emellett írt népszerűsítő cikkeket is (pl.: a Természettudományi Közlönyben és a Stella Almanach-ban). Számos tudományos társaság vezetőségi vagy tiszteletbeli tagja volt.

Fontosabb művei

A sarkmagasság ingadozása… — Die Bestimmung und Theorie der Polhöchenschwankungen. Budapest, 1896.

Az égitestek hőmérsékletének meghatározása. Matematikai és Physikai Lapok 1903/6.

Darstellung der photographischen und photometrischen grösse als Funktion der Temperatur der Sterne. Astronomische Nachrichten Nr. 4451, 1911.

Bibliográfia

Tass A.: Erinnerung an Baron Béla von Harkányi. Vierteljahrschrift der Astronomische Gesellschaft 1932/4.

Lassovszky K.: Csillagászati Lapok 1938/2.

Bartha Lajos: A csillaghőmérséklet meghatározás magyar úttörői. Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1994. Budapest, 1993.

Magyarok a természettudomány és a technika történetében.

Csillagászattörténet A—Z.

Poggendorff: Biographisch… IV.

HARTMANN Nándor vagy Ferdinánd S. J. (?—?) (aktív a XVIII. század második felében): jezsuita, majd világi pap, matematikus.

1759-ben Bécsben matematikát tanul, 1771—76 között a kolozsvári egyetem csillagvizsgálójának berendezője és első vezetője.

Bibliográfia

Catalogus personarum … provinciae Austriae. Soc. Jesu. pro anno 1757.

Salzbauer J.: A kolozsvári … Római Katholikus Főiskola évszázados története. Kolozsvár, 1877. 42—43. p.

HASENAUER Andor (Budapest [?], 1884—Budapest, 1944. február 25.): tanár.

1908-ban kapott diplomát a budapesti egyetemen. 1906—08 között a kiskartali Podmaniczky magán-csillagvizsgáló észlelője.

Változócsillag és napészleléseket végzett. Utóbb az esztergomi községi Főgimnázium tanára, ismeretterjesztő cikkeket is írt.

Fontosabb művei

Az 1905. évi Giacobini üstökös. Vasárnapi Ujság 1908/7.

Bibliográfia

Pesti Hírlap 1942. február 24.

Gulyás: Magyar írók élete és munkássága XII.

HAYNALD Lajos (Szécsény, 1816. október 3.—Kalocsa, 1891. július 4.): teológus, erdélyi püspök majd Kalocsa bíboros érseke, botanikus, tudomány pártoló, az MTA igazgatósági tagja.

Csillagászattal is foglalkozott, első távcsövét a gyulafehérvári Batthyány-csillagvizsgálójának ajándékozta. 1877-ben tudományos igényű obszervatóriumot alapított Kalocsán, amelynek fenntartására alapítványt tett. A Haynald Obszervatórium 1950-ig állt fenn. Szülővárosát három alapítvánnyal támogatta. Szülőházát 1991-ben emléktáblával jelölték meg.

Bibliográfia

Mojzes I.: A kalocsai Haynald Obszervatórium története. Budapest, 1986.

Fényi, J.: L. Haynald. Astronomische Nachrichten 138/15.

Haynald bíboros emlékezete. Halálának centenáriuma alkalmából Kalocsán elhangzott előadások. Kalocsa, 1991 (1992).

Momento

Emléktábla szülőháza falán.

Az általa 1877-ben alapított kalocsai csillagvizsgáló viseli nevét: „HAYNALD OBSZERVATÓRIUM”

HÉDERVÁRI Péter (Budapest, 1931. április 29.—Budapest, 1984. június 27.): geofizikus, publicista, amatőrcsillagász, több hazai és külföldi tudományos társaság tagja. Az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet munkatársa (1952—63).

A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerzett diplomát, majd itt is doktorált. 1968-tól az Élet és Tudomány rovatvezetője. Főként a Hold és a Föld-típusú bolygók fizikájával foglalkozott, e kérdésekről, a Fizikai Szemle, Magyar Fizikai Folyóirat, Földrajzi Közlemények, Földtani Közlöny és külföldi folyóiratok közölték írásait. Igen nagy tudománynépszerűsítő tevékenységet folytatott, ismeretterjesztő cikkei a napilapok (főleg Népszabadság) és heti, illetve havi magazinok hasábjain a föld- és csillagászati tudományok számos területről tájékoztatták az érdeklődőket. Több könyve is megjelent.

Fontosabb művei

Amiről a Föld mesél. 1967

Amiről a Hold mesél. 1969

A Vénusz és a Mars ostroma. 1976. (Marik Miklóssal és Pécsi Tamással)

Mi újság a Földön. 1980

Csillagunk a Nap. 1980

A Naprendszeren innen és túl. 1983

Üstökös kutatás az űrkorszakban. 1983

Képes csillagvilág. 1984

Ismeretlen (?) Naprendszerünk. 1986

Vulkánkitörések más égitesteken. Földrajzi Közlöny 1959/1.

Bibliográfia

Magyar Életrajzi Lexikon III.

Élet és Tudomány 1984/28.

Momento

A Hold déli pólusán az egyik kráter viseli nevét.

HELL [HÖLL] Miksa Rudolf S. J. [A HELL nevet a családban először Miksa vette fel.] (Selmecbánya-Szélakna [ma: Banská Štiavnica, Szlovákia], 1720. május 13.—Bécs, 1792. április 14.): matematikus, csillagász, jezsuita szerzetes majd világi pap, számos külföldi tudós társaság tagja.

Zsolnán, Nagyszombatban, Bécsben tanult, utóbbi helyen 1745-ben már csillagászati észleléseket végzett J. J. Marinoni matematikus magán-obszervatóriumában. Kolozsvári tevékenysége (1753—55) után 1755-ben kinevezték az újonnan épített bécsi Egyetemi Csillagvizsgáló vezetőjévé. Főleg asztrometriával foglalkozott, kidolgozta a földrajzi hosszúság akkoriban legpontosabb módszerét. Megindította és haláláig szerkesztette, részben maga is írta az Ephemerides astronomicae anni … ad meridianum Vindobonensem című csillagászati évkönyveket (Csillagászati efemeridák a … évre a bécsi délkörre), amely tudományos értekezéseket is tartalmazott. A dán uralkodó meghívására 1769. június 3-án az észak-norvégiai Várdő-szigetén Sajnovics Jánossal és a norvég J. F. Borchkrevinggel megfigyelte a Vénusz átvonulását a Nap előtt. Ennek alapján (más észlelők eredményeit felhasználva) kiszámította a Nap-parallaxist, amelyre a valósághoz közel álló 8,7”-et kapott. Nagy érdeme, hogy számításaihoz újszerű kiegyenlítő módszert alkalmazott. Várdői útja során kidolgozta a földrajzi szélesség mérésének máig is egyik legpontosabb módszerét. Észak-Norvégiában Sajnovics Jánossal együtt széleskörű tudományos kutató programot hajtott végre, elsőként végzett a sarkkörtől északra rendszeres meteorológiai és földmágneses megfigyeléseket. Utóbb sikeresen cáfolta a többek által felfedezni vélt Vénusz-hold létezését, foglalkozott a sarki fény kérdésével. Több alapvető német nyelvre is lefordították. A magyarországi csillagászat fejlesztését szívügyének tekintette, részt vett a nagyszombati obszervatórium tervezésében, elgondolása alapján épült fel a budai és egri csillagvizsgáló. Sok magyar csillagászt képzett ki. Foglalkozott a magyarság őstörténetével és a finnugor nyelvrokonság kérdésével is. Érdeklődött a mágnesség iránt, közel járt az indukció megfogalmazásához. Széleskörű levelezést folytatott jelesebb kortársaival. Halála után K. L. Littrow a Vénusz-átvonulás megfigyeléseit hamisításnak minősítette (1835), de a vádakat az amerikai S. Newcomb 1885-ben ragyogóan megcáfolta. Hell Miksa apja Höll Máté Kornél — hiteles adatok szerint — bajor földről vándorolt, Csehországon át Magyarországba. Maga Hell Miksa mindenkor magyarnak vallotta magát („…Magyarok ők, a mi testvéreink…” írta a lappokról). Bátyjának bányamérnöki érdemeiért a család magyar nemességet kapott.

Fontosabb művei

Dissertatio de satellite Veneris a pluribus Astronomis viso, illusione optica. Viennae, 1765.

Dissertatio de parallaxi Solis ex Observationibus Transitus Veneris 1769. Viennae, 1772.

Astronomische Methode ohne Gebrauch eines Quadranten… Beyträge zur verschiedenen Wissenschaften, Wien, 1775.

Beyträge zur Praktischen Astronomie… Übersetzt von L. A. Jungnitz, I—IV. köt. Breslau und Hirschberg, 1790—92.

Bibliográfia

Pinzger F.: Hell Miksa emlékezete. Stella Csillagászati Egyesület Almanachja 1927-re. Budapest, 1926. 177—182, 184—187, 190—200. p.

Pinzger F.: Hell Miksa emlékezete. II. köt. Budapest, 1927.

Hadobás S.: Hell Miksa és Sajnovics János bibliográfiája. Rudabánya, a szerző kiadása, 1993.

Sajnovics naplója. Bibliotheca Regulyana I. ELTE. Budapest, 1990. (A vardői utazás.)

Bartha Lajos: Hell Miksa vardøi expedíciója…. Csillagászati Évkönyv 1969.

Bartha Lajos: Hell Miksa és a földrajzi helymeghatározás pontossága…. Technikatörténeti Szemle IX. 1977. 89—100. p.

Szinnyei: Magyar írók élete és munkássága IV.

Poggendorff: Biographisch… I.

Wurzbach: Biographisches Lexicon

Magyarok a természettudomány és a technika történetében.

Momento

Nevét a Holdon egy kráter őrzi.

HELLER Ágost (Buda, 1843. szeptember 4.—Budapest, 1902. augusztus 27.): fizikus, tudománytörténet kutató, az MTA főkönyvtárosa, az MTA rendes tagja (1887).

Alapos forráskutatások alapján feldolgozta a budai csillagvizsgálók történetét, majd több csillagászattörténeti tanulmányt is írt. Főműve A physika története (I—II. köt. Budapest, 1891—1903), amely német nyelven is megjelent, számos csillagászati vonatkozást tartalmaz.

Fontosabb művei

A gellérthegyi csillagásztorony. Természettudományi Közlöny 1878, 107—109. füzet.

Az utolsó tíz év a csillagászat történetében. Természettudományi Közlöny 1880. 125—126. füzet.

Bibliográfia

Frőlich I.: Heller Ágost. MTA Emlékbeszédek 12. k. 2. f. 1906.

Magyarok a természettudomány és a technika történetében.

Poggendorff: Biographisch… IV.

Szinnyei: Magyar írók élete és munkássága IV.

HERCZEG Tibor (Budapest, 1929—jelenleg az USA-ban él): csillagász, egyetemi tanár, 1956 óta külföldön dolgozik.

A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte tanulmányait, 1948-tól a Budapest—svábhegyi Konkoly Csillagvizsgáló Intézet tudományos munkatársa, majd egyidejűleg az ELTE Csillagászati tanszékének tanára. Csillagászati fénymérésekkel és változó-csillagokkal, valamint a Naprendszer kozmogóniájával foglalkozott. Tevékenyen részt vett a Természettudományi Társulat csillagászati ismeretterjesztő munkájában, számos népszerűsítő cikke jelent meg az Élet és Tudományban, a Természet és Technikában, valamint a Csillagászati Évkönyvekben. 1956-ban külföldre távozott, előbb németországi (Hamburg), majd USA-beli egyetemeken előadó, jelenleg az Oklahoma Egyetem tanára.

Fontosabb művei

Kopernikusz. Budapest, 1954.

Photometric obszervation of the 1955/56 eclipse of Zeta Aur. Mitteilungen 41 (1956).

A short note of 32 Cyg. Mitteilungen 41 (1956).

A bolygók belső szerkezete. Csillagászati Évkönyv 1956.

HETYEI János [Makkos-hetyei] (?—?) (Aktív a XIX. század első felében, Zalaegerszegen [?].): Zala-megyei földbirtokos, talán megyei tisztséget is viselt.

Szorgalmas „égboltnézegető”, számos csillagászati és légköri jelenséget jegyzett fel, amelyekről a korabeli lapokban számolt be. Írásaiból kitűnik, hogy az akkori tudomány népszerűsítő műveket eléggé jól ismerte, de hajlamos volt megalapozatlan következtetésekre. Az 1842. évi teljes napfogyatkozás megfigyelése és a kapcsolatos néprajzi feljegyzése értékes adalék.

Fontosabb művei

Legújabb lég-tünmény. Társalkodó (Pest), 6. évf. 4. sz. 1837. január 14.

A’ csillag-rendszer (systma stellare) felfödöztetik. Társalkodó 45, 46. 47. sz.

(Teljes napfogyatkozása Zala-megyében) Társalkodó 11. évf. 1842. július 20.

Gönczöli fény ’s udvar. Társalkodó 12. évf. 34. sz. 1843. április 30.

Bibliográfia

Ponori Thewrewk A.—Bartha Lajos: Magyar napfogyatkozások. Meteor Csillagászati Évkönyv 1999.

Forgács F.: Teljes napfogyatkozás Magyarországon. Ózd, 1999. (A Társalkodó-ban közölt írás újraközlése.)

HIBNER, Israel (Schneeberg [Szászország], 1619. február 21.—Nagyszeben [ma: Sibiu], 1668. július 22.): orvos, csillagász és kalendárium számoló, rézmetsző.

Az erfurti egyetemen tanult, lipcsei és linzi tartózkodás után 1660 körül Eperjesen, majd 1665-ben Nagyszebenben telepedett le. Kalendáriumok szerkesztése mellett távcsöves észleléseket is végzett, Galilei és Kepler nézeteinek híve volt. Később azonban egy geo-heliocentrikus bolygórendszer modellt dolgozott ki, élete végén az asztrológia híve lett és a világ végét jósolta.

Fontosabb művei

Proportiones XIII. astonomiae. — Kalendarische Prognosticon auff die grosse Sonnenfinsterniss des 1654. Jahres.

Bibliográfia

Szilágyi S.: Erdély története II. 466. p.

Szeghi I.: Hibner az eperjesi csillagász. Föld és Ég 1966/5.

Szinnyei: Magyar írók élete és munkássága IV.

HOFFMANN Ernő (Budapest, 1891—Budapest, 1967. október 19.): tanár, a Szent István Akadémia tagja, 1917—20 között az ógyallai Konkoly alapítványú Asztrofizikai Obszervatórium másodadjunktusa.

Főként Nap észleléseket és adatfeldolgozásokat végzett. Utóbb a budapesti Műegyetem Fizikai tanszékének tanársegéde, a Bolyai, majd a Werbőczi (ma Petőfi) gimnázium tanára. Csillagászati és látásélettani cikkei a Természettudományi Közlönyben és a Búvárban jelentek meg.

Fontosabb művei

A csillagos ég. Budapest, é. n. [1923]

A látásfolyamat dualisztikus elmélete. A Szent István Akadémia Mennyiségtani osztály Értekezései 1937. 3. sz.

Papíróra, faóra. Búvár 1938/8.

Bibliográfia

Gulyás: Magyar írók élete és munkássága XIII.

Gyászjelentés.

HOFFMANN Ottó (Budapest, 1870 körül—Balassagyarmat, 1929. december 6.): banktisztviselő, csillagászati szakíró, a századforduló egyik legtermékenyebb tollú ismeretterjesztője.

Alapos ismeretekről tanúskodó tudományos népszerűsítő cikkei a csillagászat alapfogalmairól és az új eredményekről színvonalasan tájékoztatták az érdeklődőket. Cikkei az Ország—Világ (1896—98), a Vasárnapi Ujság (1897—1902), az Uránia ismeretterjesztő havi lap (1900—1903) mellett a fővárosi napilapokban jelentek meg. A Magyar Általános Hitelbank cégvezetője (1918) majd igazgatója (1922). A tekintélyes Astronomische Gesellschaft 1898-ban tagjává választotta.

Fontosabb művei

Séták a világűrben. Budapest, 1898.

A Halley üstökös és Földünk sorsa. Budapest, 1910.

Uj csillagok. Uránia 1903/3.

Bibliográfia

Gulyás: Magyar írók élete és munkássága XIII.

Gyászjelentés.

HOITSY Pál (Vatya [Pest megye], 1850. december 31.—Budapest, 1927. december 23.): csillagász, országgyűlési képviselő, publicista, a Vasárnapi Ujság szerkesztője.

Tanulmányait a budapesti Magyar Királyi Tudományegyetemen végezte, ahol 1873-ban doktorált, tanársegéd Jedlik Ányos mellett, 1875-ben Berlinben fizikát és csillagászatot tanult, 1876/77-ben a pólai (ma: Pula) obszervatóriumban észlelő. A klasszikus csillagászattal foglalkozott (asztrometria, égi mechanika), emellett nagy számú ismeretterjesztő cikket írt, főként a csillagászat tárgyköréből a napilapokba, magazinokba és a Természettudományi Közlöny-be. Szinte a francia kiadással egyidejűleg lefordította C. Flammarion Népszerű csillagászattan-át (1. kiad 1880/81), amely még öt kiadást ért meg. Bár érdeklődése a századforduló után egyre inkább a politika és az újságírók szociális kérdései felé irányult, a csillagászat fejlődését állandóan figyelemmel kísérte. Idősebb korában egy téves meteorológiai feltevés hirdetője lett.

Fontosabb művei

Csillag észlelés a kelet-nyugat vonalban. MTA Értekezések a Mathematikai Tudományok Köréből 5. köt. 3. sz. 1877.

A biztosság feltételei bolygók pályaelemeinek számításánál. 1877.

Az égi mozgások elméletének néhány fejezete. Budapest, 1907.

A csillagvizsgálás mai feladatai. Természettudományi Közlöny 1877, 93. sz.

Cikkek a Vasárnapi Ujság-ban 1875-től.

Bibliográfia

Pesti Napló 1927, 292. sz.

A Sajtó 1928, 14. sz.

Szinnyei: Magyar írók élete és munkássága IV.

Gulyás: Magyar írók élete és munkássága XIII.

HOLLÓSY JUSZTINIÁN (Nagyszombat [ma: Trnava, Szlovákia], 1819. december 26.—Esztergom, 1900. január 20.): benedekrendi szerzetes, tanár, fizikai, geológiai és asztronómiai kérdésekkel foglalkozott, 1863-ban az MTA levelező tagja.

Győrben, Sopronban majd Pannonhalmán tanár, 1874-től az esztergomi rendház főnöke, a gimnázium igazgatója, 1874-től celldömölki apát. 1874-ben Győr környéke és Győr-megye földtani viszonyairól írt tudományos értekezést Az 1862-ben kiadott népszerűsítő művét az Akadémia alapítványa jutalmazta. A távcső feltalálásáról és történetéről, valamint a Naprendszer fejlődéséről írt tanulmányai a maguk korában nagyon korszerűek voltak, ma tudománytörténeti forrásértékűek.

Fontosabb művei

Népszerű csillagászat. Pest, 1863.

A távcsövek történelmének vázlata. MTA Értekezések 1864.

A naprendszer égi testének legősibb fejlődéséről. Új Magyar Sion 1874.

Bibliográfia

Zelliger A.: Esztergom vármegyei írók. 68. p.

Szinnyei: Magyar írók élete és munkássága IV.

HONTERUS János [Johannes] (Brassó, 1498—Brassó, 1549. január 23.): erdélyi szász prédikátor, humanista kozmográfus, könyvnyomtató és fametsző, térképkészítő.

1520-ban a bécsi egyetemre iratkozik, ahol 1525-ben a művészetek mesterévé avatták. Krakkóban 1530 körül adta ki a híressé vált földrajzi emlékeztető kézikönyv, a Rudimentorum Cosmographiae első változatát. 1530 és 1533 között Bázelben elsajátította a nyomdászmesterséget. Ekkor készítette el Dél-Erdély térképét, amely másfél évszázadra minden további Erdély-térkép alapjává vált (Chorographia Transylvaniae, 1532 körül). Ott szerkesztette és metszette fába az első modern, a mai elveknek megfelelő csillagtérképét is, amely további öt kiadást élt meg. 1534-ben visszatér Brassóba, ahol papírmalmot is létesített. Haláláig harmincnál több könyvet adott ki, és elkészítette a Rudimenta Cosmographica (Bevezető a világleírásba) bővített kiadását (mellékleteként egy kétlapos világtérképpel — Amerika egyik korai ábrázolásával —, valamint tizenkét részlettérképpel). A Cosmographica a hazai földrajzi irodalom kezdete volt, melléklete pedig a világ első zsebatlaszának tekinthető. 1530-tól 162 év alatt százhuszonhat kiadásról van tudomásunk, ezek latin, német, francia és olasz nyelven jelentek meg a világ számos nyomdájában. Szülőföldjén 1542-től elsőként terjesztette a lutheri reformációt. Városában 1544-ben vezető pappá választották. Reformátori tevékenysége alapján Luther a magyarok apostolá-nak nevezte. Igen fontos volt iskolaszervező munkája is. Szobrát születésének 400. évfordulóján, 1898-ban a brassói Fekete-templom előtt állították fel, amely az évente rendezett Honterus Festnek volt a központja.

Fontosabb művei

Rudimentorum Cosmographiae. Krakkó, 1530.

Chorographia Transylvaniae. Bazel, 1532.

Rudimenta Cosmographica. Brassó, 1534.

Imagines constellationvm… az északi és déli ég csillagképeinek első modern ábrázolása), kinyomtatva 1542-től több helyen (Bázel, Krakkó, Párizs stb.), mint könyv illusztráció, például Ptolemaioszhoz.

Bibliográfia

Fabritius K.: Erdélynek Honter János által készített térképe. Értekezések a Történelmi Tudományok Köréből VII. köt. 7. sz. 1878.

Klein, K. K.: Der Humanist und reformater J. H. Sibiu, 1935.

Nussbacher, G.: J. H. Bukarest, 1977.

Bartha L.—Klinghammer I.—Stegena L.: Rudimenta Cosmographica Johannes Honterus Coronensis Coronae, 1542. Térképtudományi Tanulmányok 10. köt. Budapest, 1987. (Hasonmás kiadással.)

Országos Széchenyi Könyvtár Honterus-emlékkönyve, Budapest, 2001.

HULIMAN István (?—?) (Aktív a XIX. század elején.): matematikus, csillagász, 1802—1808 között asszisztens, majd adjunktus a pesti Királyi Egyetem csillagvizsgálójában.

Részt vett a Buda—Bécs, majd Buda—Bécs—München földrajzi hosszúság különbség összemérésében.

Bibliográfia

Schedius L.: Zeitschrift von und für Unger. 1801/1.

Szentpéteri I.: A bölcsészettudományi kar története. Budapest, 1935.

HÜNINGER Adolf (1849. december 10.—Szarajevo, 1911. október 10.): jezsuita csillagász, 1882-től a Kalocsai Haynald Obszervatóriumban P. Carl Braun S. J. asszisztense, 1884/85-ben igazgató.

Életpályáját hézagosan ismerjük, korábban Travnikban tanár, majd Rómában csillagászatot tanult. Kalocsán tökéletesítette a napfoltok megfigyelését és rendszeresítette a protuberenciák észlelését, egyéb vizsgálatokat is végzett. Az intézethez csatolta a gimnázium meteorológiai állomását. Megkezdte a Haynald Obszervatórium Közleményeinek kiadását, amelyben közölte a napfolt megfigyeléseket (I. füz.), a protuberancia észleléseket (II.) és a meteorológiai adatokat (III.)

Fontosabb művei

A Haynald Obszervatóriumban 1880—84-ben megfigyelt napfoltok. MTA Értekezések a Mathematikai Tudományok Köréből 12. köt 9. füz. 1885.

Die Encke’sche Theillung des Saturnringes und der rothe Fleck auf Jupiter. Astronomische Nachrichten No. 2762, 1887.

Bibliográfia

A kalocsai Haynald Obszervatórium története. Budapest, 1986.

Szinnyei: Magyar írók élete és munkássága.

Ponori Thewrewk Aurél: A csillagászat története. 82. p. (CSITT tanf., Budapest, 1988.)

DRACO 1995/56, 3. p.

ILKUSZ Márton [Ilkusch, Martin — eredetileg — Marcin Olkusz z Bylica] (Olkusz [Lengyelország], 1433 vagy 34—Buda [?], 1493 vagy 94): lengyel csillagász—asztrológus, a pozsonyi egyetem tanára, Mátyás király udvari csillagásza, budai plébános.

1452-től 1455-ig Krakkóban a Jagelló Egyetemen tanult, Bolonyában előadásokat tartott, 1463-ban csillagászatot tanított a padovai egyetemen, majd Rómában Pietro Barbo bíborosnak (a későbbi II. Pál pápa) asztrológusa. Itt ismerkedett meg Regiomontanusszal, akivel 1467-ben Magyarországra jött. Részt vett Regiomontanus táblázatainak készítésében, horoszkópokat készített Mátyás királynak, észlelte az 1468. és 1471. évi üstökösöket. Mátyás királytól nemességet kapott. Hagyatékát a krakkói Jagelló Egyetem könyvtára őrzi.

Fontosabb művei

Iudicium de natura et effectibus cometae anno 1472.

Bibliográfia

The Cracow Circle of Copernicus. Copernicana Cracoviense III. Krakow, 1973.

Zinner, E.: Leben und Werke Joh. Müller, II. kiadás. Osnabrück, 1963.

Bartha Lajos: Egy reneszánsz éggömb mint csillagászati műszer. Technikatörténeti Szemle 1990—91.

Varga Domonkosné: Mátyás király csillagásza. Élet és Tudomány 1997/35, 1103. p.

IZSÁK Imre [Gyula] (Zalaegerszeg, 1929. február 28.—Párizs, 1965. április 21.) (Gyula keresztnevét csak 1961-től használta.): csillagász, munkásságának nagyobb részét az USA-ban végezte, a Cambridgei (Massachusetts) Smithsonian Astrophysical Observatory osztályvezetője.

Matematikai tehetsége már fiatalon kitűnt, a budapesti Tudományegyetemen végezte tanulmányait, 1950-ig Eötvös-kollégista, az MTA budapesti Konkoly Csillagvizsgálójában gyakornok, majd 1951-től munkatárs, aspiráns. Érdeklődése az égi mechanika, főként annak többtest-problémával foglalkozó része felé fordult, de részt vett a csillagvizsgáló főprogramját képező változócsillag vizsgálatokban, és észlelte, illetve feldolgozta az M 15 gömbhalmaz RR Lyrae változóit. 1956-ban külföldre távozott, előbb a Zürichi Szövetségi Csillagvizsgálóban dolgozott, majd 1959-ben a Cambridge-i Smithsonian Astrofizikai Obszervatórium munkatársa, egyúttal a NASA kutatója. Főleg a mesterséges holdak pályájának meghatározásával, majd a műholdpályák adataiból levezethető földalak számításának kérdésével foglalkozott. A Föld un. gravitációs nívófelületének műhold adatokból végzett levezetésével nemzetközi feltűnést keltett. E munkája során igazolta, hogy a Föld egyenlítője nem kör, hanem ellipszis keresztmetszetű. A Nemzetközi Űrkutatási Szövetség párizsi konferenciáján szívrohamban hunyt el.

Fontosabb művei

A háromtest problémáról. Csillagászati Évkönyv.

A Theory of satellites motion about an oblate planet…. Smithsonian Inst. Astrophysical Obs. Special Reports No. 52. 1960.

A determination of the ellipticity of Earth’s Equator…. Smithsonian Inst. Astrophysical Obs. Special Reports No. 56. 1961.

Tesseral harmonics in the geopotential. Nature Vol. 199. 137—139 p. 1963.

Bibliográfia

Vöröss L. Zs.: Izsák Imre Gyula. A Zalaegerszegi Zrínyi Gimnázium Évkönyve az 1988. iskolaévre.

Bartha Lajos: Izsák Imre Gyula. Évfordulók 1990.

Magyarok a természettudomány és a technika történetében.

Űrhajózási Lexikon.

Csillagászattörténet A—Z.

Nature 1965. augusztus 21.

Celestial Mechanics Vol. 2. IAU Symposium 25. 1964.

Momento

A Hold túlsó oldalán egy kráter, valamint

a Kulin György által felfedezett 1546. számú kisbolygó viseli nevét: IZSÁK KISBOLYGÓ.

JÁNOS (JOANNES) prépost (?—?) (Aktív a XVI. század elején.): teológus, orvos, asztrológus.

Tevékenységét II. Lajos magyar király 1520 körül a jászói prépostsággal jutalmazta.

Bibliográfia

Fogel J.: II. Lajos udvartartása 1516—26. Budapest, 1917.

JÁNOSI Imre (1884—Budapest, 1943. április 24.): tanár, a Földrengési Számolóintézet munkatársa, obszervátor az 1900-as évek elején a kiskartali Podmaniczky-csillagvizsgálóban.

Számos jól megírt ismeretterjesztő cikke jelent meg az Uránia című havi folyóiratban, főleg csillagászati témákról.

Fontosabb művei

Időmeghatározás fonalháromszöggel. Mathematikai és Physikai Lapok 1907/5.

A Világegyetem szerkezetére vonatkozó újabb vizsgálatok. Uránia 1908/9.

Tájékozódás a tengeren. Uránia 1911/1.

Bibliográfia

Évi jelentések.

Gyászjelentés.

JÁNOSSI Miklós S. J. (Erdély, 1700. szeptember 27, vagy 29.—Nagyszeben, 1741. március 19.): jezsuita matematikus, Bécsben matematikatanári képesítést szerzett (1729), 1734-től a kolozsvári Jezsuita szervezésű egyetemen (akadémián) teológia és a felsőbb mennyiségtan tanára.

Kezdeményezésére indult meg a kolozsvári csillagvizsgáló építése, amely azonban korai halála után tíz évre félbeszakadt. Matematikai, fölmérési és csillagászati számításokhoz pontos szögfüggvény táblázatot szerkesztett, példatárral. Nagyszombatról térképet vett fel.

Fontosabb művei

Trigonometriai plana et sphaerica cum selectis ex geometria et astronomica problemata… Claudiapoli, 1737.

Bibliográfia

Heinrich L.: Az első kolozsvári csillagda. Bukarest, 1978.

Bartha Lajos: Egy régi nagyszombati térképről. Geodézia és Kartográfia 1982/2.

Szinnyei: Magyar írók élete és munkássága IV.

Wurzbach: Biographisches Lexicon

JANUS PANNONIUS = CSEZMICEI (?) János (Csezmice [?] [ma: Horvátország], 1434. augusztus 29.—Medvevár [ma: Horvátország], 1472. március 27.): humanista költő és filozófus, pécsi püspök, a csillagászat és csillagjóslás kedvelője, támogatója, Hunyadi Mátyás király tanácsadója, majd politikai ellenfele. [Vitéz János váradi püspök neveltette, Ferrarában, majd a padovai egyetemen tanult (1454—); szobatársa volt Galeotto Marzio, akivel le is festette magát Mantegnával (a kép elveszett). 1459-től pécsi püspök, majd a királynő főkancellárja. I. Mátyás nyugati hadjárataiban a törökellenes politika megtagadását látta, ezért vett részt a király elleni összeesküvés szervezésében (1471). Az összesküvés leleplezése után Itália felé menekülve tüdőbajban meghal.]

Tanulmányait Ferrarában, majd Rómában végezte. Szívesen foglalkozott a kozmosz és az ember kapcsolatával, számos költeménye a humanisták világmindenség szemléletét tükrözi (pl. Az árvíz, Szidalmazza a Holdat…, A nyári dél egén ragyogó csillaghoz stb.), kapcsolatban állt kora legkiválóbb csillagászával, Johannes Regiomontanussal, Raguzából Joannes Gazuló (Gin Gazulics) csillagásztól égi mérésekhez műszereket rendelt.

Bibliográfia

Huszti J.: Janus Pannonius. Pécs, 1931.

Bartha Lajos: Janus Pannonius két csillagászati verse. Irodalomtörténeti Közlemények 1978/3.

Szinnyei: Magyar írók élete és munkássága IV.

JÓNÁS László, Dr. (1925—Esztergom, 1993. szeptember 21.): középiskolai földrajz tanár, 1958-tól az esztergomi műkedvelőmunka és a csillagászat népszerűsítője.

1963-ban a csillagászati szakkör megindítója és évtizedeken át vezetője, a csillagászattörténeti kutatómunka áldozatkész támogatója. Az esztergomi csillagvizsgáló, valamint Esztergom határában észlelőállomás megszervezése és berendezése is nevéhez fűződik. 1983-ban csillagászattörténeti csoport egyik kezdeményezője, és megszervezi az első csillagászattörténeti találkozót. Nevéhez fűződik az 1986. évi esztergomi Regiomontanus-emlékülés, valamint az 1991. évi Konkoly Thege Miklós-ünnepség is. Tanári pályája során a csillagászat kedvelők generációit nevelte ki.

Bibliográfia

Bartha Lajos: Búcsú dr. Jónás Lászlótól. Meteor 1993/11, 2. p.

KABAI MIHÁLY (Debrecen, 1759—Debrecen, 1818 után): a debreceni Református Kollégiumban, majd külföldön tanult, Hatvani István a szertár műszerészeként alkalmazta, de külső megrendelésre is végzett finommechanikai munkát: órákat javított, földmérő műszereket, napórákat készített. Egy napórája ma a debreceni Kollégiumi és Egyházművészeti Múzeumban.

Bibliográfia

Lósy-Schmidt E.: Hatvani István élete és munkássága. 92. p.

jegyzet. Debrecen, 1931.

KALMÁR László (Arad, 1904. december 4.—Budapest, 1996): csillagász diplomát szerzett, de pénzügyminisztériumi tisztviselőként dolgozott.

A Pázmány Péter Tudományegyetemen 1927-ben szerzett diplomát, főiskolásként az Egyetem Kozmográfiai Intézetében dolgozott, majd hivatali elfoglaltsága mellett a budapesti Konkoly alapítványú Asztrofizikai Intézetben folytatott kutatásokat az elméleti asztrofizika terén. Doktori értekezésének eredményeit a külföldi szakirodalom is idézte. Utóbb kozmológiai kérdésekkel is foglalkozott. Számos népszerű összefoglaló cikket is írt a Természettudományi Közlönyben, ezek egy része ma már tudománytörténeti forrásértékű munka. Az 1940-es évektől tudományos tevékenysége, személyi okokból megszűnt, de az új eredményeket élete végéig figyelemmel kísérte. A „klasszikus asztrofizika” egyik utolsó, kiemelkedő hazai képviselője.

Fontosabb művei

A csillagok nagysága (doktori értekezés). Budapest, 1927.

Die grösse der Fixsterne. Astronomische Nachrichten No. 5574. 1927.

Die klassische Deutung der Hubble-Erscheinung. Astronomische Nachrichten 6368, 1938.

Összeomló csillagok. Természettudományi Közlöny 1936. július

A bolygók légköre. Természettudományi Közlöny 1943. október

Bibliográfia

Bartha Lajos: Magyar csillagászok. Technikatörténeti Szemle 11. köt. 1979. 173. p. (Bibliográfiával.)

KÁLDY Ádám (Kéthely, 1765—Hausenthal [Ausztria], 1825. július 23.): teológus, Bécsben és több ausztriai községben volt plébános, Ágostonrendi szerzetes, matematikus.

Összefoglaló jellegű csillagászati kézikönyvet írt, amelyek széles tájékozottságról, és önálló gondolatokról tanúskodnak.

Fontosabb művei

Über die Natur der Kometen und ihrer Verbindungen mit dem Sonnensystem. Wien, 1811(?).

Unser Sonnensystem… Wien, 1820,

Bibliográfia

Szinnyei: Magyar írók élete és munkássága V.

Wurzbach: Biographisches Lexicon

Poggendorff: Biographisch… III.

Szily: Adalékok a magyarországi természetbúvárok életrajzához.

KELÉNYI Béla Ottó (Budapest, 1897. február 25.—Ausztria, 1944): bölcsészdoktor, filozófus, főkönyvtáros a budapesti Fővárosi Nyilvános Könyvtárban.

Levéltári adatok felkutatása alapján alapos dokumentációval dolgozta fel a budapesti csillagvizsgálók történetét. Cikkei a Stella folyóiratban és a Stella Almanachban jelentek meg, nélkülözhetetlen történeti források.

Fontosabb művei

A gellérthegyi csillagvizsgáló Tittel Pál és Mayer Lambert Ferenc idejében. Stella 4. évf. 2. sz. 49—56. p., 1929.

Esterházy Károly gróf egri püspök csillagvizsgálójának könyvtára és az egri asztronómusok működése. Stella 5. évf. 1—2. sz., 22—38. p., 1930.

A gellérthegyi csillagvizsgáló könyvtára. Stella Almanach 1930 245—262. p. Budapest, 1930.

A Pázmány Péter Tudományegyetem csillagvizsgáló intézete. A História Könyvtára 2. sz. Budapest, 1929.

A magyar csillagászat története. A Konkoly-alapítványú Budapest—svábhegyi Magyar Királyi Asztrofizikai Obszervatórium csillagászati értekezései I. köt. 2. sz. Budapest, 1930.

Az egri érseki Líceum csillagvizsgálójának története. Budapest, 1930.

Bibliográfia

Magyar Életrajzi lexikon I.

Bartha Lajos: A pest-budai csillagászat krónikása Kelényi Béla Ottó. Meteor 1997/10. 59. p.

KENESSEY Kálmán (Budapest, 1890. május 13.—Budapest, 1966. május 22.): meteorológus, geofizikus, a Meteorológiai Obszervatórium aligazgatója.

Tanulmányait a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen végezte, 1910—11-ben az ógyallai Asztrofizikai Obszervatóriumban végzett. E tárgykörből doktorált. Meteorológusként került az ógyallai Központi Obszervatóriumba, ahol földrengési és időjárási kutatások mellett csillagászattal is foglalkozott. 1921 után a csehszlovákiai kezelésbe került obszervatórium vezetője, egyúttal a dél-szlovákiai magyar lakosság egyik szellemi irányítója is volt. A csillagászati témákhoz gyakran visszatért, főleg Konkoly Thege Miklósról írt sokat.

Fontosabb művei

A Brooks-féle üstökös pozíció-meghatározása. Erdélyi Magyar Múzeum Egyesület, 1910.

Megemlékezés Konkoly Thege Miklósról. Csillagászati Lapok 1941/1. sz.

Bibliográfia

Barta Gy.: Dr. Kenessey Kálmán emlékezete. Föld és Ég 1966/5.

KÉRY BORGIA Ferenc S. J. (Kenézlő [ma: Zemplén, akkor Szabolcs megye], 1702. október 10.—Nagyszombat, 1768. december 1.): jezsuita fizikus, csillagász, a nagyszombati jezsuita egyetem csillagvizsgálójának másodcsillagásza. Bécsi és nagyszombati tanulmányok után több Jézus-társasági iskolában is tanított, 1736-tól végleg Nagyszombaton tanár, két ízben rektor.

Megfigyelte és leírta az 1729/30. évi üstököst, ekkor kezdett tükrös távcsövekkel foglalkozni. Sikerült 3—8 láb (kb. 1—2,5 m) gyújtótávolságú, kitűnő minőségű fémtükröket előállítania, amelyek külföldön is elismerést szereztek számára. (Fémöntési kísérletei közben egyik kezét nyomorékká égette!) 1752—55 között Weiss Ferenccel felépítette és berendezte az egyetem akkor világviszonylatban is korszerű, jól felszerelt obszervatóriumát. Foglalkozott fizikával, mechanikai és optikai értekezései nagy tárgyismeretekről és egyéni felfogásról tanúskodnak. Tudományos szemléletével a kor színvonalára emelte a nagyszombati egyetem fizikáját. Legnagyobb érdeme azonban távcső építő tevékenysége.

Fontosabb művei

Dissertatio astronomica de cometa viso anno 1729 et 1730. Tyrnavise, 1736. (Fellelhetetlen.)

Dissertatio de luce… Cassoviae, 1756.

Bibliográfia

Historia Accademia Scientiarum Pazmaniae. Buda, 1835.

Bartha Lajos: Kéry Borgia Ferenc. Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1993.

M. Zemplén J.: A magyarországi fizika története a XVIII. században. Budapest, 1964.

Szinnyei: Magyar írók élete és munkássága VI.

Poggendorff: Biographisch… I.

Wurzbach: Biographisches Lexicon… XII.

Szily: Adalékok a magyarországi természetbúvárok életrajzához.

KESERŰ Mózes (Barót [ma: Barault, akkor Háromszék megye], 1801. augusztus 10.—Kolozsvár, 1874. március 15.): teológus, arbei címzetes püspök és apát-kanonok, gyulafehérvári csillagász kanonok. 1827-től a gyulafehérvári Batthyánianeum segédcsillagásza és könyvtárosa, közben az ottani líceumban matematikát tanított.

1840—42 közt Bécsben csillagászatot tanult, hazatérve a gyulafehérvári csillagvizsgáló „canonicus astronomusá”-vá nevezték ki. 1843-ban az elavult csillagvizsgálót modernizálta, rendszeres meteorológiai észleléseket folytatott. Tudományos munkát 1851-ig végzett. Megfigyeléseiről magyar és idegen nyelvű beszámolókat közölt.

Fontosabb művei

A Károly-fehérvári csillagdáról. Természetbarát 1847. január 18. (Kolozsvár)

Az 1846. évi meteorológiai vizsgálatok eredménye. Természetbarát 1847. (Kolozsvár)

Bibliográfia

Kelet 1874/62., 63. sz.

Székely-Egylet Képes Naptára. 1888. (arckép)

Szinnyei: Magyar írók élete és munkássága VI.

KLASSOHN JÁNOS (1872 körül—Budapest, 1936. január 11.): finommechanikai műszerész.

Süss Nándor Mechanikai tanintézetében tanult, 1899-ben lépett az Országos Meteorológiai és Földmágnességi Intézet szolgálatába, műszaki főtisztként, a mechanikai műhelyt vezette. Konkoly Thege Miklós számos csillagászati műszerét, és a meteorológiai intézet sok mérőeszközét kivitelezte, kitűnő minőséggel és nagy technikai találékonysággal. Nevéhez fűződik a 13,5 cm-es fotoheliográf és a 12 cm-es gyakorló refraktor elkészítése. Műhelyében az I. világháborúig 3—5 tanuló is dolgozott, és kialakult egy finomműszer-ipari műhely csírája, amelyt azonban a háború tönkretett.

Bibliográfia

Simon A.: Magyarországi meteorológusok életrajzi lexikonja. Budapest, 2004. 62—63. p

Idő 1939/3—4. sz.

KLINGENSOR (vagy CLINSOR), MAGYARORSZÁGI (?—?) (Aktív a XIII. század első felében.): legendás csillagjós és költő, valószínűleg német származású, aki II. Endre király feleségével, Gertrúdissal jött hazánkba.

Magas jövedelmet húzott. Személye az évszázadok során egyre inkább legendákkal övezetté vált, úgy, hogy egyesek létezését is kétségbe vonták.

Bibliográfia

Kölesi V.— Melzer J.: Nemzeti Plutarkus… IV. kötet. Pest, 1816.

Heinrich G.: Klingensor aus Ungerlant. Egyetemes Philológiai Közlöny 1878. 137—146. p.

KMETH Dániel (Breznóbánya [Zójom megye], 1783. június 5.—Kassa, 1825. június 30.): piarista szerzetes, matematikus, a pesti Királyi Egyetem Gellért-hegyi csillagvizsgálójának („Uraniae”) adjunktusa.

Vácon tanult bölcselete (1806—8), Pesten lett a filozófia doktora, 1810—12 között Bécsben csillagászatot tanult, 1812—23 között az egyetemi csillagvizsgáló „másodcsillagásza”. Igen szorgalmas és tehetséges észlelő, összeállította és kiadta a Gellért-hegyi obszervatórium egyetlen nagyobb kiadványát. Ismeretterjesztő műveket is írt, megindította a pest-budai hírlapokban az időjárási adatok rendszeres közlését. Az 1820-as évek elején ellentétbe került a csillagvizsgáló igazgatójával, Pasquich Jánossal, akit hamisított üstökös észlelésekkel vádolt meg a Zách Ferenc Xavér által Genovában kiadott Correspondenz Astronomique hasábjain. (A támadás felbujtója J. J. Littrow volt.) A kor legjelesebb német csillagászai (Bessel, Encke, Gauss, Olbers) bebizonyították Pasquich igazát. 1823-ban Kmeth leköszönt állásáról, és a kassai Királyi Akadémia matematikatanára lett. Távozásával hosszú időre megszűnt a rendszeres észlelő munka Budán.

Fontosabb művei

Observationes astronomicae… quas in Specula Budensis montis Blockberg… Budae, 1821.

Astronomia popularis. Budae, 1923.

A’ Tsillag vizsgálat szerzeménye Budán. Tudományos Gyűjtemény 1816. IV. és VI. füz.

Bibliográfia

Heller Ágoston: A gellérthegyi csillagásztorony. Természettudományi Közlöny 1878. 108. füz.

Varga M.—Patkós L.: St. Gellért’s Hill Observatory Chronicle. Konkoly Observatory, Monographs 2. Budapest, 1996.

Poggendorff: Biographisch… I.

Wurzbach: Biographisches Lexicon… XII.

Szily: Adalékok a magyarországi természetbúvárok életrajzához.

Szinnyei: Magyar írók élete és munkássága VI.

KOBOLD, Hermann Albrecht (Hannover, 1858. augusztus 8.—Kiel, 1942. június 11.): német csillagász, 1880—83 között obszervátorként Konkoly Thege Miklós magán-csillagvizsgálójában dolgozott.

Főként asztrometriával foglalkozott. Legjelentősebb a Jupiter Nagy Vörös Foltja rotációjának mérése. Utóbb egyetemi tanár, 1907—1932 között az Astronomische Nachrichten szerkesztője (Kielben).

Fontosabb művei

Adalékok a Jupiter forgási elemeihez. MTA Értekezések a Mathematikai Tudományok Köréből 8. k. 9. f. 1883.

Bibliográfia

Todesanzeig: Hermann Albrecht Kobold. Vierteljahrschrift der Astronomische Gesellschaft 77. Bd. (1942), 241. p.

Astronomische Nachrichten Bd. 272/200.

KOLBENHEYER Tibor (Rimaszombat [ma: Rimavská Sobota, Szlovákai], 1917. december 9.—Kassa, 1993. március 9.): csillagász, geofizikus, a Szlovák és a Cseh Tudományos Akadémia rendes tagja (1954). A budapesti Tudományegyetemen tanult, 1943-ban gyakornok, 1945—47 közt asszisztens a Budapest—svábhegyi Csillagvizsgálóban.

Kisbolygó és üstökös pozícióméréseken kívül stellárdinamikai kutatásokat végzett. Részt vett Kulin Györggyel az amatőrcsillagászat mozgalmának szervezésében. 1947-ben Csehszlovákiában telepedett le, 1967—72 közt a szlovák Akadémia Geofizikai Intézetének igazgatója.

Fontosabb művei

A galaktikus csillagfelhők és halmazok súlya. Csillagászati Lapok 1941/1—2.

A Tejútrendszer dinamikája. Csillagászati Lapok 1942/1—2.

Csillagok Világa Évkönyv (szerk.) (MCSE 1946, 1947.)

Bibliográfia

Gulyás: Magyar írók élete és munkássága XIII.

Priruchn i slovnik nauc nie II. Praha 1963.

Druga, Ladislav: Dejiny astronómie a Slovensko. Bratislava, 2006.

KOMÁROMI CSIPKÉS György (Komárom, 1628—Debrecen, 1678. október 6.): református teológus, lelkipásztor, nyelvészeti író, rektor Kassán majd Debrecenben. Az üstökösökkel kapcsolatos hiedelmek, babonák ellen, Dudith András nyomán, de rajta túlmutatóan írt könyvében (1665) felveti a gondolatot, hogy ezek az égitestek is a Nap körül keringenek.

Fontosabb művei

Juduciana astrologiarul és az üstököscsillagokról való iudicium. Debrecen, 1665. Új kiadás: Budapest, 1965, benne Komáromi Csipkés György életrajza.

Bibliográfia

Waczulik M.: A táguló világ magyarországi hírmondói. Budapest, 1984.

Zemplén J.: A magyarországi fizika története I. Budapest, 1961.

Szinnyei: Magyar írók élete és munkássága IV.

Bartha Lajos: Csillagászati Évkönyv 1858. 112. p.

Meteor 1997/4, 46. p.

KOMÁROMI KACZ Endre (Komárom, 1880. június 9.—Balatonalmádi, 1969. szeptember 6.): festőművész, amatőrcsillagász.

Komáromban, majd Budapesten rendezett be jól felszerelt magán-csillagvizsgálót, ahol főleg a bolygók megfigyelésével és rajzolásával foglalkozott. Elsőként fedezte fel az 1918. Nova Aquilaet (1918. június 8.). Az amatőrök számára tájékoztató cikksorozatot írt. Több magyar csillagász portréját festette meg. A Stella Csillagászati Egyesület vezetőségi tagja (1923), az Astronomische Gesellschaft 1930. évi budapesti közgyűlésen őt is taggá választották.

Fontosabb művei

Kisebb távcsövekkel megfigyelhető égitestek. Stella 1926—27.

Bibliográfia

Bartha Lajos: Komárom megye csillagászati emlékei I. Komárom megyei CSBK Híradó 1987/2.

Sebők Gy.: Komáromi Kacz Endre. Meteor Csillagászati Évkönyv 1997. Budapest, 1996.

Művészeti Lexikon. é. n.

Művészeti Lexikon II. 1966.

Magyar Életrajzi Lexikon I.

Bartha Lajos: Magyarországi amatőrcsillagászok nova és szupernóva felfedezései I.

KONDOR Gusztáv (Szántova [Hercegszántó, Bács-Bodrog megye], 1825. augusztus 7.—Budapest, 1897. szeptember 17.): csillagász, matematikus, egyetemi tanár, az MTA rendes tagja, az Astronomische Gesellschaft alapító tagja.

Tanulmányait a szegedi líceumban és a pesti egyetem Mérnökképző intézetében végezte, a gellérthegyi csillagvizsgálóban gyakornok (1847/48). A szabadságharc alatt honvédtisztként a legsúlyosabb csatákban harcolt. 1850—54 között a pesti majd a bécsi egyetemeken csillagászatot tanult, K. L. Littrow meghívta asszisztensül a bécsi egyetemi obszervatóriumba. Nagy számú pályaszámítást és fogyatkozás-efemeriszt készített. Hazatérve azonban nem kaphatott csillagászati állást mert az obszervatórium megszűnt. Előbb középiskolai tanár, 1862-ben doktorált, 1865-ben a Magyar Királyi Tudományegyetemen a csillagászat tanára, 1871-ben az elemi mennyiségtan tanára, 1883-tól a csillagászat helyettes professzora. Közben 1862—67 között az MTA megbízásából rendszeres pontos idő-méréseket végzett, és részt vett az ország számos pontjának földrajzi helymeghatározásában. Az egyetlen magyar csillagász volt, akit az 1863-ban megalapított, németországi székhelyű, de nemzetközi jellegű Astronomische Gesellschaft tagjául felkért. Egész életében a magyarországi csillagászat újjáélesztéséért harcolt. Számos tehetséges fiatal csillagász nála kezdte tanulmányait. 1862—91 között ő számolta az Akadémia Almanach egyre bővülő csillagászati táblázatait, amelyet nemzetközileg elismert színvonalra fejlesztett.

Fontosabb művei

A déllőkör mint déllőtávcső használva. MTA Értekezések a Mathematikai Tudományok Köréből 3. k. 3. f. 1874.

Elméleti csillagászat. (Jegyzet.) Budapest, 1883/84.

Csillagászat. (Jegyzet.) Budapest, 1886/87.

Cikkek a Természettudományi Közlemények 1862—68, és a Természettudományi Közlöny 1869—91. közti köteteiben.

Bibliográfia

Kövesligethy Radó: Kondor Gusztáv emlékezete. MTA Emlékbeszédek 12. k. 6. sz. 1906.

Kondor Gusztáv. Vasárnapi Ujság 1897/41. sz.

Bartha Lajos: Az egyetem kozmográfiai intézete. Föld és Ég 1985/6. sz.

Szinnyei: Magyar írók élete és munkássága VI.

Poggendorff: Biographisch… I., III.

Magyarok a természettudomány és a technika történetében.

KONKOLY THEGE Miklós (Pest, 1842. január 20.—Budapest, 1916. február 17.): földbirtokos, csillagász, az Országos Meteorológiai és Földmágnességi Intézet és az ógyallai Asztrofizikai Obszervatórium igazgatója, az MTA tiszteletbeli tagja (1883), a philadelphiai egyetem díszdoktora (1874), országgyűlési képviselő.

Fiatal korától kezdve egyaránt érdeklődött a zeneművészet, a technikai ismeretek és a természettudományok iránt. 16 évesen a pesti egyetem hallgatója (Jedlik Ányos tanítványa), jogi doktorátust szerez, majd a tudományos ismereteit a berlini egyetemen bővíti, közben megismerkedik Európa jelentősebb csillagvizsgáló intézeteivel és műszerész műhelyeivel is. Itthon hajóskapitányi és hajóépítői oklevelet szerez majd mozdonyvezetői vizsgát tesz. 1867-ben meteorológiai állomást állít fel a család ógyallai (ma: Hurbanovo, Szlovákia) kúriájának parkjában. 1871-ben ógyallán előbb a lakóházon, majd egy külön épületben magáncsillagviozsgálót rendez be, amelyet évről évre bővítetve nemzetközileg is elismert jelentős obszervatóriummá fejleszt. Itt elsősorban asztrofizikai, főleg színképelemző vizsgálatokat végez, a meteorok és az üstökös-spektrumok kutatása terén ér el jelentős eredményeket. Megkezdi a rendszeres napfolt megfigyelést, és megszervezi az országos meteor észlelő hálózatot. Az 1870-es évek végétől jelentős bolygó észleléseket is végez. Csillagvizsgálója mellett kitűnő műszerkészítő műhelyt rendez be, ahol nem csak kisebb berendezéseket (például spektroszkópokat) hanem nagyobb távcsöveket is készít, külföldi megrendelők számára is. Alapos műszertani ismereteivel nemzetközi tekintélyre tesz szert. Magán-csillagvizsgálójában saját költségén obszervátorokat alkalmaz, számos tehetséges fiatal csillagász itt kezdte működését (külföldi szakemberek is!). 1890-ben az MTA ajánlására kinevezik a Meteorológiai és Földmágnességi Intézet igazgatójává, amelyet 21 év alatt szerény intézményből világviszonylatban is jelentős intézetté fejleszt. Egy nagy obszervatóriumot Ógyallán az általa ajándékozott telken épített fel. 1898/99-ben (több eredménytelen javaslat után) a magyar államkincstárnak ajándékozta az ógyallai csillagvizsgálót, amely ettől kezdve a Magyar Királyi Asztrofizikai Obszervatóriumként működik, Konkoly Thege Miklós mint fizetés nélküli igazgató vezeti tovább. Az intézet fő munkaterülete ettől kezdve a fotometria. Jogutóda a Budapest—svábhegyi Csillagvizsgáló. 1902-ben az 1560 kataszteri holdnyi Konkoly-birtokot a magyar államnak adományozza, föld nélküli parasztok telepítésére. Sokat foglalkozott a hajótervezéssel, a gőzhajók baleseteivel, a vasúti katasztrófákkal. Zeneműveket is szerzett, népdalokat írt át zongorára. 1896—1906 között Tata országgyűlési képviselője. Kitűnő fényképész és fotóművész. Számos kitüntetést kapott, több tudományos egyesület vezetőségi és tiszteletbeli tagja. Példájára és ösztönzésére létesült a herényi Gothard- s a kiskartali Podmaniczky-obszervatórium.

Fontosabb művei

Beobachtungen angestellt am Astrophysikalischen Observatorium in Ó-Gyalla in Ungarn, I—XVI. köt. 1879—94 között.

Az ógyallai megfigyelésekről az MTA Értekezések a Mathematikai Tudományok Köréből 3—13. kötetében és az

MTTK 1—34. kötetben az Astronomische Nachrichten 80. (1873) 202. (1914) köteteiben.

Praktische Anleitung für Anstellung astronomischer Beobachtungen… Braunschweig. 1883.

Praktische Anleitung zur Himmelsphotographie… Halle, 1887.

Az égitestek fizikai alkotásáról. Budapest, 1886.

Bibliográfia

Kobold, H.: Nicolaus Thege von Konkoly. Astronomische Nachrichten Nr. 4842. 1916.

Steiner L.: Konkoly Thege Miklós tiszteleti tag emlékezete. MTA Emlékbeszédek 1943.

Bartha Lajos: Konkoly Thege Miklós. MCSE kiadvány. Budapest, 1942.

Poggendorff: Biographisch… III., IV.

Szinnyei: Magyar írók élete és munkássága VI.

Csillagászattörténet A—Z.

Magyarok a természettudomány és a technika történetében.

Meteor 1997/4, 54. p.

KOVÁTS-MARTINY Gábor Pál (Túrmező [akkor Nógrád megye, ma: Turopolje, Szlovákia, Zójom megye], 1782. március 4.—Pozsony, 1845. július 19.): a pozsonyi evangélikus Líceum természetrajz—fizika—matematika tanára, kísérleti berendezések, csillagászati műszerek készítésével is foglalkozott.

Szlovák ajkú család gyermeke volt, a magyar nyelvet győri kisiskolásként sajátította el. Tudományos képzettségét Bécsben, majd a göttingeni egyetemen szerezte, 1807-ben a modori (ma: Modra, Szlovákia) gimnázium rektora, 1817-től a pozsonyi Líceum tanára ahol a fizikai műszerek készítése mellett megvetette a Líceum természettani gyűjteményének alapjait. Csillagászattal, földrajzi helymeghatározással foglalkozott, 1822-ben Litrow bécsi csillagász felkérésére megállapította Pozsony földrajzi hosszúságát és részt vett a Buda—Bécs—München földrajzi hosszúságkülönbség pontos meghatározásában. Saját műhelyében kísérleti eszközöket készített, az 1820-as években egy 3 majd egy 4 láb (900, illetve 1200 mm) gyújtótávolságú tükrös távcsövet csiszolt, amelyekkel tanítványainak és az érdeklődőknek nyilvános bemutató estéket is tartott. Több nagyra értékelt tankönyvet és tudományos munkát írt latin nyelven.

Fontosabb művei

Programma de latitudine et longitudine geographica… Posonii, 1810.

Bibliográfia

Rumy K. Iris 1825/7. és 16. sz. (Távcsöveiről.)

Pozsony és környéke, 237—38, arcképpel. Pozsony, 1865.

Szinnyei: Magyar írók élete és munkássága VI.

Poggendorff: Biographisch… I.

Wurzbach: Biographisches Lexicon

Bartha Lajos: A pozsonyi távcsőépítő: Kováts-Martiny Gábor. Meteor 1998/2, 48. p.

Borovszky Samu: Nógrád vármegye története. Magyarország vármegyéi és városai. Budapest, 1911. 255, 280. p.

KÖNNYŰ József, idősebb (Salgótarján, 1921. március 16.—Salgótarján, 1989. április 13.): gépésztechnikus, amatőrcsillagász, az 1940-es évektől végzett csillagászati és meteorológiai megfigyeléseket.

Szívesen fényképezett villámokat. Az aprófalvak népszerű TIT előadója volt, 80/800-as Kepler távcsövével. Sikeresen fényképezte színes diára a Merkúr bolygó átvonulását a Nap előtt. Nem publikált. Alapító tagja volt a TIT Nógrád Megyei Szervezet Salgótarján, Acélgyár TIT tagcsoportjának a TIT Nógrád Megyei Szervezet Csillagászati és Űrkutatási Szakosztályának, a TIT Nógrád Megyei Szervezet Csillagászat Baráti Körének, a Salgótarján, Beszterce-lakótelepi Csillagász szakkörnek. Egyik kezdeményezője és építője volt a Salgótarján, Gedőcz-tetői Csillagvizsgálónak. Gyűjtött ásványokat, érméket, bélyegeket, — alapító tagja volt az Acélgyári Bélyeggyűjtő körnek — csillagászati és űrkutatási motívumokat is gyűjtött. 44 évi munka után a Salgótarjáni Acélgyárból ment nyugdíjba mint vállalati diszpécser. Közéleti személyiségként sokat tett városáért, több cikluson át volt tanácstag, és városkörzeti népfront titkár. Gazdasági, társadalmi és ismeretterjesztő munkáját számos magas kitüntetéssel ismerték el.

Bibliográfia

Goldperger András: A Salgótarjáni Csillagvizsgáló története. 1997.

Megyei napilapok.

KÖPECZI János (Erdély—?). A XVII. század második felében élt.

1672-ben Apafi Mihály fejedelem udvari orvosa.

Gyulafehérváron majd a franekerai (1665) és a leideni (1666) egyetemeken írta doktori értekezését az üstökösökről, amelyben nem csak ismereteit foglalta össze, de világosan állást foglalt a hiedelmekkel szemben, és a descartesi világszemlélet mellett. Egy ideig a sárospataki főiskolán tanított.

Fontosabb művei

Disputatio philosophica. De cometis… Lugudunii, 1666.

Bibliográfia

M. Zemplén J.: A magyarországi fizika története 1711-ig. Budapest, 1961.

Szinnyei: Magyar írók élete és munkássága VII.

KÖVESLIGETHY Radó (Verona, 1862. szeptember 1.—Budapest, 1934. október 11.): csillagász, geofizikus, a budapesti Tudományegyetem „Kozmográfiai Intézeté”-nek megszervezője és tanára, a Nemzetközi Földrengéskutató Szövetség megszervezője és főtitkára (1907—1917), a Konkoly-alapítványú Asztrofizikai Obszervatórium aligazgatója (1899—1906), az MTA rendes tagja (1895).

Az asztrofizika és a földrengéstan (szeizmológia) terén egyaránt az elméleti kutatások úttörői közé tartozik, a hazai csillagászati oktatást ismét nemzetközi színvonalra emelte. Nagy nyelvismerete révén széleskörű nemzetközi kapcsolatokat épített ki, és tudomány népszerűsítő szorgalmával a nagyközönség széles körének nyújtott megbízható tudományos tájékoztatást. Tanulmányait a bécsi Tudományegyetemen végezte (1881—84), ugyanott a csillagvizsgáló asszisztenseként dolgozott. 1882-től nyaranta, majd „adjunktus”-ként rendszeresen Konkoly Thege Miklós ógyallai magánobszervatóriumában észlelt. Főleg színképelemzéssel foglalkozott, az ógyallai színkép katalógus adatainak nagy része tőle származik. Doktori értekezésében megkísérelte a sugárzó test hőmérsékletének és a folyamatos színkép hullámhossz szerinti fényesség eloszlásának összefüggését kimutatni (1884), az általa levezetett képlet magába foglalja az un. Wien-féle eltolódási törvényt. Utóbb ezt az elméletét tovább fejlesztve megkísérelte a csillagok hőmérsékletének meghatározását (1890), és a világon először kapott reális értékeket az alacsony hőfokú csillagok felszíni hőmérsékletére. 1885-től a kiskartali Podmaniczky-féle magáncsillagvizsgáló felügyelője, itt fedezte fel Podmaniczkyné, Dégenfeld-Schomburg Bertával az első ismert extragalaktikus szupernovát (S And., 1885. augusztus 22.). Számos elgondolását a spektroszkópia csillagászati alkalmazására külföldön valósították meg. 1888-tól a Tudományegyetem Kísérleti-fizikai intézetének asszisztense, 1889-ben a kozmográfia és geofizika magántanára, 1897-től a kozmográfia rendkívüli tanára, majd az intézet vezetője. A századfordulótól egyre többet foglalkozott szeizmológiával, kidolgozta a földrengés erősség számszerű egzakt definiálási skáláját, majd először adott matematikai módszert a földrengések fészekmélységének kiszámítására. Megszervezte a hazai szeizmológiai észlelő hálózatot és az ezzel párhuzamosan működő nemzetközi számolóintézetet, a Nemzetközi Földrengéskutató Szövetség megalakulásától állandó főtitkár (1919-ben a szövetség feloszlott). Jelentős szerepe volt a Mathematikai és Physikai Társulat szervezésében, a Magyar Adria Egyesület Tengerkutató bizottságának elnökévé választotta. Egyike az Uránia Ismeretterjesztő színház (és egyesület) megalapítóinak, majd 1923-tól a Stella Csillagászati Egyesület egyik alapítója. Igen sok ismeretterjesztő cikket írt. Szakcikkei az Astronomische, Nachrichtenben, az Astrophysical Journalban, az MTA Értekezések a Mathematikai Tudományok Köréből köteteiben, a Matematikai és Természettudományi Értesítőben, a Matematikai és Physikai Lapokban. Ismeretterjesztő írásai a Természettudományi Közlöny-ben, az Uraniában, a Stella Almanachban, és más lapokban jelentek meg. Magánéletében szívesen foglalkozott szépirodalommal. Sok méltánytalanság érte, a sérelmeken mély humánuma segítette át.

Fontosabb művei

Prinzipien einer theoretischen Astrophysik auf Grund mathemateische Spektralanalyse. Wien, 1884.

A csillagászati földrajz kézikönyve. Budapest, 1899.

Seismonomia. Modena 1906.

A spektrumanalysis két paraméteregyenlete. Matematikai és Természettudományi Értesítő 1898/5. sz.

Bibliográfia

Simon B.: Kövesligethy Radó. Természettudományi Közlöny 1936/23—24.

Barlai K.: Kövesligethy Radó. Élet és Tudomány 1955/5. sz.

Bartha Lajos: Kövesligethy Radó. Évfordulók 1984. Budapest, 1983.

Az ELTE Annales-e. Sectio Geologica Tom. 4., 1963.

Poggendorff: Biographisch… V. VI.

Magyarok a természettudomány és a technika történetében.

Szinnyei: Magyar írók élete és munkássága VI.

Meteor 1997/4, 55. p.

KRAKKÓI András (Andreas Cracovia) ([Lengyelország]—?) (Aktív a XV. század közepén.): valószínűleg lengyel teológus, a szepesi prépostság kancelláriusa.

Fogyatkozás és bolygó táblázatokat számolt, asztrológiai műveket írt. Kódexei a krakkói Jagello Egyetem könyvtárában és másolatai az esztergomi Főszékesegyház könyvtárában.

Fontosabb művei

Tabulae ecclipsis solis, lunae et aliarum planetarum.

Bibliográfia

Tóth S.—Szabó Árpád: Matematikai műveltségünk keretei. Budapest, 1988. 82, 104. p.

Szinnyei: Magyar írók élete és munkássága VI.

KRÚDY Jenő (Ödön) (Szécsény, 1860—Budapest, 1942. október 22.): (Keresztnevét külföldön Eugen von Krudy, vagy Eugene de Krudy-nak írta): orvos, amatőrcsillagász, a luzerni „Flammarion” Népcsillagvizsgáló alapítója.

Svájcban szerzett orvosi diplomát, ezután a Holland-Kelet-Indiai hadsereg katonaorvosa. Leszerelve Szingapúrban, majd Bombayben rendezett be magán-csillagvizsgálót. A tükrös távcsövek előnyeit hangoztatta, kidolgozta a reflektor tükrök csiszolásának és fényezésének egyszerű módját. Erről nagy sikerű német nyelvű munkát írt. amely minden további távcsőtükör-készítési kézikönyv alapjául szolgált. 1910 körül megalapította a luzerni „Flammarion” Bemutató Csillagvizsgálót. 1921-ben hazatért, teljes obszervatóriumát a magyar államnak ajándékozta. Érdemeiért kormány-főtanácsosi címmel és életjáradékkal jutalmazták. Írt amatőr észlelési útmutatásokat is.

Fontosabb művei

Das moderne Spiegelteleskop in der Astronomie. Leipzig, 1919. (új kiadása A. Braunn kiegészítésével Leipzig, 1930.)

Einführung in die praktische Astronomie und Astrophysik für Amateuer-Astronomen. Leipzig, 1913.

Bibliográfia

Krudy Gyula: Krudy Eugén regényes története, avagy tizenötmilliós ajándék a magyar tudománynak. Magyarország 28. 1921. december 8., 7. p.

Bartha Lajos: A tükörkészítés apostola: Krudy Jenő. A Csillagvizsgáló 1997/10. sz.

Magyarok a természettudomány és a technika történetében, új kiadás, 1997.

KRŽİŽ, August [Egyes írásait nevének német írásmódja szerint KRISCH-nek jegyezte.] (1814—1905?) (Aktív a XIX/XX. század fordulóján.): cseh származású katonaiskolai tanár, geodéta.

1857/58-ban Teherán környékét térképezte fel. Századosi rangban nyugdíjazták. Pozsonyban telepedett le, ahol magán csillagvizsgálót rendezett be és tevékenyen részt az ottani Orvos—Természettudományi Egyesület munkájában. Kitűnő (német nyelvű) csillagászati lexikona ma fontos történeti forrásmunka, főleg az asztrofizika, az asztrofotográfia és a Hold kutatás fejlődésére vonatkozóan, igen sok magyar vonatkozással.

Fontosabb művei

Astronomisches Lexikon. Wien—Pest—Leipzig, é. n. (1905 körül)

Bibliográfia

Fischer—Ortvay—Polikeit: 1856—1906. Emlékmű… a pozsonyi Orvos—Természettudományi Egyesület fennállásának ötvenedik évfordulójára. Pozsony, 1907.

KULIN György (Nagyszalonta, [ma: Salonta, Partium, Románia] 1905. január 28.—Budapest, 1989. április 22.): csillagász, a magyarországi amatőrcsillagász mozgalom nagy hatású egyénisége, a Magyar Csillagászati Egyesület és a TIT Csillagászat Baráti Köre megalapítója és elnöke, a budapesti Uránia Bemutató Csillagvizsgáló alapítója és első igazgatója.

Tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte (1928—32), 1935-től a budapesti Asztrofizikai Obszervatóriumban ÁDOB-gyakornok, majd véglegesített asszisztens, illetve intézeti tanár. Főleg kisbolygó és üstökös megfigyelésekkel, majd pályaszámításokkal foglalkozott, e tárgykörből doktorált 1939-ben. Rendkívül szorgos észlelő, 84 új kisbolygó (amelyek közül 12 kapott végleges jelzést) és két üstökös felfedezője. A többtest problémával kezdett foglalkozni, de részt vett a csillagvizsgáló más munkáiban is. Nagy jelentőséget tulajdonított a tudomány népszerűsítésének, és ezen belül a műkedvelő csillagászatnak. Már az 1930-as évek közepétől számos népszerűsítő cikke jelent meg, 1941-ben kiadta az első magyar nyelvű amatőrcsillagász kézikönyvet, amely a távcsőtükör készítését is magába foglalta (Távcső Világa). Ösztönzésére a Természettudományi Társulat 1944-ben létre hozta az amatőrcsillagász alosztályt és kiadta a Csillagok Világa című folyóiratot, amelyek legtöbb cikkét ő írta. A háború után megalapította a Magyar Csillagászati Egyesületet (MCSE 1946), és megszervezte az ország első nyilvános ismeretterjesztő és amatőr csillagvizsgálóját, a gellérthegyi „Urániá”-t. 1947-től tudományos munkáját feladva az Uránia Bemutató Csillagvizsgáló igazgatója. Az új hatalom 1949-ben az MCSE-t beolvasztotta a TTT-be a későbbi TIT-be, Kulint pedig koholt vádak alapján eltávolították az Uránia Csillagvizsgálóból, (Budapesten munkát sem vállalhatott), ahova csak 1954-ben nevezték ki újból. Létrehozta az Uránia optikai műhelyét, ahol sok ezer távcsőtükröt készített a műkedvelők számára, tükörcsiszoló tanfolyamokat szervezett és általában gondoskodott a vidéki bemutatók és szakkörök műszer ellátásáról. 1963-ban megszervezte a TIT Csillagászat Baráti Körét (CSBK) amely sok ezer tagjával Európa egyik legnagyobb létszámú amatőr szervezetévé vált. Nagy számú népszerűsítő cikke mellett több ismeretterjesztő könyvet is írt (részben társszerzőkkel), film és televíziós műsorokat szervezett. Kitűnő pedagógiai érzékkel és közvetlen modorával széles baráti kört toborzott a csillagászat kedvelőiből, sok vidéki klub, Bemutató Csillagvizsgáló alapítása közvetlenül és közvetve is a nevéhez fűződik. 1975-ben nyugdíjazták, ettől kezdve fokozatosan kiszorult az amatőr mozgalom irányításából, amely akkor indult hanyatlásának. Megélte az erőszakkal megszüntetett Magyar Csillagászati Egyesületet újjászervezését (1989), amelynek első tiszteletbeli tagja lett. Szülőházát ma emléktábla jelöli, nevét az 1940-ben általa felfedezett 3019 Kulin kisbolygó viseli. (Q. G. Lyn írói álnéven fantasztikus regényeket is írt.)

2002-ben a Magyar Csillagászati Egyesült és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat közösen „Kulin György Emlékérmet” alapított a kiemelkedő amatőr és ismeretterjesztő munka elismerésére.

Fontosabb művei

A Távcső Világa I—II. Budapest, 1941.

Ugyanezen a címen: 1958-ban (Zerinváry Szilárddal), 1975-ben (Róka Gedeonnal) és 1980-ban új kiadások.

A Gauss- és Väisälä-módszer kritikai összehasonlítása. Budapest, 1939. Doktori értekezés.

A Világegyetem (Róka Gedeonnal). Budapest, 1965.

Mit mondanak a csillagok? Budapest, 1976.

Bibliográfia

Bartha Lajos: Kulin György munkássága és a magyarországi amatőrcsillagász mozgalom. Srágner M. bibliográfiájával. Budapest, 1996.

Magyarok a természettudomány és a technika történetében.

Magyar Életrajzi Lexikon IV.

Fénycsóva lobban… (Írások Kulin Györgyről — Kulin György válogatott írásai, Szerk. Kulin Enikő és Bartha Lajos), Budapest, 2001.

Momento

1940-ben általa felfedezett 3019 számú kisbolygó, valamint

szülőházán emléktábla, és

a gyulai csillagvizsgáló viseli nevét.

2001-ben az újpesti Könyves Kálmán Gimnázium bemutató csillagvizsgálóját nevezték el róla.

LAKITS Ferenc, NEMESSZÉKÁCSI (Pécs, 1859. február 19.—Pécs, 1919. július 24.): csillagász, a Kereskedelmi minisztérium tisztviselője, a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűléseinek állandó titkára.

Főleg a csillagászati úton végzett kormeghatározások (asztrokronológia) terén végzett jelentős munkát. A budapesti Tudományegyetemen fizikát, Göttingenben, Berlinben és Bonnban csillagászatot tanult. 1882—85 között a budapesti Műegyetem Geodéziai tanszékén és az egyetemi csillagvizsgálóban dolgozott, emellett Ógyallán végzett klasszikus csillagászati megfigyeléséket. Utóbb a Kereskedelmi minisztérium Vámügyi osztályának tisztviselője, az órásipari szakiskola tanára. Mint kitűnő szervezőt a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűlései központi titkárságának állandó titkárává választották. Az 1880-as évek végétől régi feljegyzések csillagászati adatainak időpont meghatározásával, templomok csillagászati irányítottságával és az ókori csillagászat emlékeivel foglalkozott. Kiszámította a magyarok honfoglalásának időpontját (896). Nagyon szorgos ismeretterjesztő, rendkívül sok cikke jelent meg a Természettudományi Közlönyben és a Vasárnapi Ujjságban, szakcikkei a Mathematikai és Physikai Lapokban jelentek meg.

Fontosabb művei

A körmikrométer… Kolozsvár, é. n. (doktori értekezés).

A millennium kérdéséhez. Századok 1891.

Külföldi csillagászok Budapesten. Természettudományi Közlöny 1898. 351. sz.

A csillagászat a történetírásban. Emlékkönyv a Természettudományi Közlöny félévszázados jubileumára. 1892.

Bibliográfia

Bartha Lajos: Lakits Ferenc. Évfordulók 1994. Budapest, 1993.

Keszthelyi S.—Sragner M.: Napfogyatkozás és honfoglalás. Budapest, 2000.

Szinnyei: Magyar írók élete és munkássága VI.

Gulyás: Magyar írók élete és munkássága XVII.

Poggendorff: Biographisch… V., VI.

Pallas-lexikon és Révai-lexikon.

LÁCZI Jakab, ERDÉLYI (LACUIUS IACOBUS TRANSSYLVANUS) (?—?) (Aktív a XVI. század közepén.). Személye ismeretlen.

Csillag- és koordináta táblázata 1563-ból Göttingenben maradt fenn.

Fontosabb művei

Tabulae astronomiae inservientes doctrinae ascensiorum signorum Zodiaci, signorum Rectae et in obliqua ad elementiones p(o)li 48 et 52 gradum, Wittenbergae 1563.

Bibliográfia

Hárs J.: Erdélyi Láczi Jakab, egy régi magyar csillagász. Csillagászati Lapok 1938/1.

LASSOVSZKY Károly (Gyetva [Zójom megye, ma: Szlovákia], 1897. március 23.—Boston, USA, 1961. december 20.): csillagász, a Budapest—svábhegyi Csillagvizsgáló igazgatója, majd a Pázmány Péter Tudományegyetem Csillagászati tanszékének professzora, a fizikai tudományok kandidátusa, 1960-ban a Smithsonian Intézet osztályvezetője. Az Egyetem csillagászati intézetének asszisztense, majd a Konkoly-alapítványú Asztrofizikai Obszervatórium adjunktusa, 1938—43 közt igazgatója.

Hosszú ösztöndíjas külföldi tanulmányútja (USA, Kanada, Németország stb.) megismerkedett a modern módszerek gyakorlatával, ennek alapján a budapesti Csillagvizsgálóban is a fotometrikus észleléseket szorgalmazta, és nagy ismeretségi köre révén az intézet könyvtárát is gazdagította. Főleg változócsillagok fotometriájával foglalkozott. Mint tanszékvezető (1943—49) között az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet gravitációs kutatásaiban vett részt. 1956-ban külföldre távozott, a Cambridgei Smithsonian Astrophysical Observatorium munkatársaként nagy szerepe volt a mesterséges holdak helymeghatározása és pályaszámításuk gyorsításában, a számítógépek alkalmazásával. Szívesen végzett ismeretterjesztő munkát, számos cikke mellett több könyve is megjelent. Az 1939-ben megindított Csillagászati Lapok alapítója és első szerkesztője.

Fontosabb művei

A Mars bolygó. Pécs, 1924.

Világrendszerek. Budapest, 1929.

Beobachtungen Veränderliche Sterne. Astronomische Nachrichten 1931.

The Catalogue of Precise Satellite Positions. Research in Space Science, Spec. Report. SAO Rss 41. 1960.

Bibliográfia

Ponori Thewrewk Aurél: Lassovszky Károly. Fizikai Szemle 1972/2.

Magyarok a természettudomány és a technika történetében. Új kiadás (1997).

Poggendorff: Biographisch… VII., VIII.

Meteor 1997/10, 15. p.

Momento

A 7383. számú kisbolygó viseli a nevét.

LENDVAI LÁSZLÓ (?—?): A balatonfűzfői Nitrokémia csillagászati szakkörének szervezője, elgondolása alapján épült fel 1965-ben a Fűzfőgyártelep szép és tágas Bemutató Csillagvizsgálója (2003 után lerombolva). Munkásságát 1976-ban az McsE-Szentendrei „Zerinváry” emlékéremmel jutalmazták.

LIPSICS (LIPSICZ) Mihály S. J. (Mosonmagyaróvár, 1703. szeptember 19.—Győr, 1765. augusztus 23.): jezsuita fizikus, tanár.

Nagyszombatban és Grazban tanult, 1737-től sok helyen tanított (Kolozsvár, Kassa, Eger, Nagyszombat, Buda, Zágráb, Győr, Sopron), több fizikai matematikai és csillagászati tankönyvet írt. Csillagászati kézikönyve egyike az első hazai szerzőtől származó enciklopédikus, modern felfogású munkáknak.

Fontosabb művei

Hungaria coelestis astronomiam et chronologian in synopsis completens. Cassoviae, 1741.

Bibliográfia

M. Zemplén J.: A magyarországi fizika története a XVIII. században. Budapest, 1964. 151. p.

Szinnyei: Magyar írók élete és munkássága VII.

Wurzbach: Biographisches Lexicon

LITTROW, Johann Josef Edler von (Bischofteinitz [Horšovský Tyn, Csehország], 1781. március 13.—Bécs, 1840. november 30.): cseh származású bécsi csillagász, a krakkói egyetem tanára, majd annak bezárása után a kazányi (Oroszország) egyetemi csillagvizsgáló vezetője.

1816-tól a Pest-budai Egyetem gellérthegyi csillagvizsgálójának társigazgatója, mivel azonban nem alakult ki jó együttműködés az intézet alapító igazgatója, Pasquich János és fiatalabb társa között, 1819-ben elfogadta a bécsi egyetem meghívását. Ettől kezdve sokat fáradozott az elavult bécsi obszervatórium korszerűsítése és az egyetem csillagászati oktatásának fellendítése érdekében. Előadásait valóban sokan látogatták (több fiatal magyar matematikus is). Jelentős munkát végzett az asztrometria terén, és a nagy pontosságú földrajzi hosszúság meghatározásáért (Buda—Bécs—München, 1822). Jelentős ismeretterjesztő munkát végzett, 1834—36 közt kiadott Wunder des Himmels című átfogó művét sok új kiadásban jelentették meg, megindította a népszerű csillagászati évkönyvek sorozatát. Pasquich János elleni támadásaival a hazai csillagászat múltjában kétes hírnevet szerzett magának. A szentpétervári és a bécsi Akadémiák tagja, az Északi Vasúttársaság igazgatója.

Fontosabb művei

Theoretische und praktische Astronomie, Wien, 1821—27.

Wunder des Himmels, IIII. 1. kiadás 1834—36. legutóbbi kiadás, átdolgozva: 1963.

Cikkek a Berliner Astronomische Jahruchban, és a bécsi Akadémia Értekezéseiben (Sitzungsberichte der K. k. Akademie in Wien), valamint szaklapokban jelentek meg.

Bibliográfia

Csillagászattörténet A—Z.

Wurzbach: Biographisches Lexicon… XV. 286—93. p-

Poggendorff: Biographisch… II.

Heller Á.: A gellérthegyi csillagásztorony. Természettudományi Közlöny 1878.

Varga M.—Patkós L.: St. Gellert’s Hill Observatory’s Chronicle. Konkoly Obs. Monographs No. 2. Budapest, 1996.

Dictionary of Scientific Biographies IV.

Bartha Lajos: DRACO.

LITTROW, Karl Ludwig von (Kazány, 1811. július 18.—Velence, 1877. november 16.): Littrow, Johann Josep fia. 1832-től a bécsi Egyetemi Obszervatórium munkatársa, 1841-ben követte apját a professzori és igazgatói székben.

Nevéhez fűződik a modern, nagyszabású új bécsi egyetemi csillagvizsgáló felépítése (1874—78), amely ma is Európa egyik legnagyobb obszervatóriuma. Kitűnő tanár — számos magyar csillagász kezdte nála tanulmányait —, jó képességű ismeretterjesztő. Főleg asztrometriával (üstökös és kisbolygó pozíció meghatározással) foglalkozott. Jelentős érdemeket szerzett a meteorrajok és üstökösök kapcsolatának kimutatásában. Fiatalkori művében, amelyben kiadta Hell Miksa és Sajnovics János norvégiai útinaplóját, ennek magyarázó szövegében Hell Miksát észlelési adatok hamisításával vádolta. Rágalmait először az amerikai Simon Newcomb nem csak megcáfolta, de kimutatta Littrow, K. L. rosszhiszeműségét és megbízhatatlanságát is. Utóbb azonban támogatója volt a fiatal magyar csillagászoknak. Főleg kézikönyveket írt.

Fontosabb művei

Hell’s Reise nach Lappland und seine Beobachtungen des Venus — Durchganges, Wien, 1835.

Kalender für alle Stände, 1841—1877. Értekezések a Sitzungsberichte d. K. k. Akademie in Wien köteteiben.

Bibliográfia

Csillagászattörténet A—Z.

Természettudományi Közlöny 1877/102. füz. 66—68. p.

Pinzger F.: Hell Miksa emlékezete. Budapest, 1920.

Ashbrook, J.: Father Hell’s Reputation. Sky and Telescope 1961/4. április

Poggendorff: Biographisch… II., III.

Wurzbach: Biographisches Lexicon… XV. 294—97. p.

Österreivhisches Biographisches Lexikon V. 1972. 252—53. p.

LOEW Moritz [családi neve eredetileg: LŐV Móric] (Makó, 1842. augusztus 22.—Gross-Lichterfeld [Poroszország], 1902. május 25.): magyarországi származású német csillagász—geodéta, a német Geodetisches Institut osztályvezetője.

Bécsben és Lipcsében tanult, 1867-ben Budapesten doktorált. 1883-tól lipcsei egyetemi tanár. Pozíciós csillagászati mérésekkel és felsőgeodéziával foglalkozott.

Fontosabb művei

Zur Theorie des Passageninstrumentes am ersten Vertikal. Astronomische Nachrichten 1881. Nr. 2371.

Persöhliche Fehler bei Messungen von Zenithdistanzen…. Astronomische Nachrichten 1889. Nr. 2900.

Polhöchenbestimmungen im Harz. Berlin, 1898.

Bibliográfia

Poggendorff: Biographisch… IV., V.

LOEWY Maurice [családi neve eredetileg: LŐWY Mór] (Bazin [Pozsony megye], 1833. április 15.—Párizs, 1907. október 15.): magyarországi születésű francia csillagász, a párizsi Nemzeti Obszervatórium (Observatoire National) igazgatója, a Francia Tudományos Akadémia tagja, a becsületrend tiszti keresztese.

Tanulmányait Bécsben végezte, itt kezdte meg tudományos munkáját, főként üstökös pályaszámításokkal tűnt ki. U. J. J. Leverier meghívására Párizsba ment (1860), 1872-től a „Bureau des Longitudes” (Hosszúság-meghatározási Hivatal = a csillagvizsgáló számolóintézete) főmunkatársa, a híres francia csillagászati évkönyvek (Connaisance des Temps) szerkesztője. 1878-ban a Nemzeti Obszervatórium (Observatoire National) aligazgatója, 1896-tól igazgatója. Az un. coudé-rendszerű távcső („könyöktávcső”) megszerkesztője, a párizsi 60 cm-es coudé-refraktorral készítette el P. Puiseaux-val a 12 kötetes „párizsi fotografikus holdatlaszt” (1896—1909). Az égbolt nagy fotografikus térképező munkájának központi irányítója.

Fontosabb művei

Atlas lunaire de l’Observatoire de Paris. Paris, 1894—1909. Francia honosságot 1896-ban kapott, számos kitüntetés birtokosa volt.

Bibliográfia

Observatoire de Paris son histoire. Paris, 1990.

Csillagászattörténet A—Z.

S. L.: Lőwy Mór. Időjárás 1907/11.

Poggendorff: Biographisch… IV., V.

LÖSCHARD Ferdinánd (Temesvár, 1838—?): hitoktató, 1839-től Resicán, szentszéki ülnök, amatőrcsillagász.

Bolygó megfigyelésekkel foglalkozott, amelyekről külföldi folyóiratokban számolt be. Észleléseit a Vénusz tengelyforgásának tisztázásánál a szakirodalom is méltányolta.

Bibliográfia

Kövesligethy Radó: Természettudományi Közlöny 1894. 93. p.

Borovszky Samu: Temes vármegye. Magyarország vármegyéi és városai. 1911.

Szinnyei: Magyar írók élete és munkássága VIII.

MADARASSY János (Apátfalva [Csanád megye], 1741. augusztus 28.—Eger, 1814. április 18.): előbb jezsuita szerzetes, majd világi pap, matematikus, csillagász, az egri Csillagásztorony első vezetője. Az egri felsőbb szeminárium, utóbb a Líceum matematikatanára.

1772—76 között Hell Miksa mellett Bécsben csillagászatot tanult. 1778-tól hat évig a Líceum csillagvizsgálójának vezetője. Ügyes észlelő, Jupiter-hold jelenségeket, csillagfedéseket, fogyatkozásokat figyelt meg, nagy pontossággal megállapította a csillagda földrajzi szélességét. A főiskola megszűntével állása is megszűnt, ettől kezdve nem foglalkozott többé csillagászattal.

Fontosabb művei

Observationes astronomise in Aegriae…. az Ephemerides Astronomicae Vindobonensis 1778, 1779 és 1784. évi köteteiben.

Bibliográfia

Bevilaqua-Borsody B.: Az egri egyetem csillagvizsgálójának története. Stella 1929/3—4.

Bartha Lajos: Az egri csillagvizsgáló…. Föld és Ég 1989/3.

Szinnyei: Magyar írók élete és munkássága VI.

Wurzbach: Biographisches Lexicon

MAHLER Ede (Ciffer [Pozsony megye], 1857. szeptember 28.—Budapest, 1945. június 29.): ókortörténész, csillagászati kortan (kronológia) kutató, egyetemi tanár, az MTA tagja (1909).

A bécsi Tudományegyetemen matematikát és csillagászatot tanult, emellett az ókori kelet és a történelmi korok meghatározásának kérdéseivel (kronológiával) foglalkozó előadásokat, továbbá keleti nyelveket is hallgatott. 1885-ben a bécsi Fokmérő Bizottságnál helyezkedett el, de Theodor von Oppolzer mellett is dolgozott, a híres osztrák kronológustól sajátította el a csillagászati időmeghatározás (asztrokronológia alapjait). 1887-ben úgy döntött, hogy kutató munkájában az ókori kelet kultúráját és tudományát helyezi központba, ettől kezdve számos tanulmánya jelent meg az egyiptomi, mezopotámiai és zsidó történelem kérdéseiről; több munkája foglalkozik az ókori népek csillagászatával, valamint történelmi időpontok csillagászati meghatározásával. 1886-ban a budapesti Háromszögelési Hivatal munkatársa, 1898-ban a budapesti Tudományegyetem magántanára, utóbb rendes tanára az egyiptológia és asszirológia tárgyköréből. Alapvetők az ókori naptárszámításra és a „csodák”-nak leírt jelenségek csillagászati értelmezésére vonatkozó vizsgálatai. Összefoglaló tanulmányokat közölt az egyiptomi és mezopotámiai csillagászatról. A Stella Csillagászati Egyesület vezetőségi tagja.

Fontosabb művei

Chronologie der Hebräer. Wien, 1887.

Chronologische Vergleichungstabelle. Wien, 1898.

Az asztronómia művelése az ókori egyiptomiaknál. Stella Almanach 1926-ra.

Az asztronómia művelése az ókori babylóniaknál. Stella Almanach 1925-re.

Bibliográfia

Wertheimer A.: Mahler Emlékkönyv. Budapest, 1937.

Mahler E.: Antik Tanulmányok. 1954.

Magyar Életrajzi Lexikon II.

MARIK Miklós (Budapest, 1936. május 28.—Teneriffe [Spanyolország, Kanári-szigetek], 1998. június 23.): csillagász, tanulmányait az ELTE (1954—58), a moszkvai Lomonoszov Egyetemen aspiráns, (1962—66). 1959-től az ELTE Csillagászati Tanszékén dolgozik, majd itt tanszékvezető. 1967-től a TIT Budapesti Szervezet csillagászati és űrkutatási szakosztályának elnöke. 1979—89-ig az Eötvös Loránd Fizikai Társulat csillagászati csoportjának alelnöke. 1970—76-ig az MTA Csillagászati Bizottságának tagja, 1990-től titkára.

A világszerte elismert asztrofizikus, Sklovszkij mellett szerzett kandidátusi fokozatot (a fizikai tudományok kandidátusa, 1966). Fő kutatási területe az elméleti asztrofizika és a napfizika volt. A csillagászati ismeretek felsőfokú oktatása és népszerűsítése iránt elkötelezettséget érzett. Több ezer ismeretterjesztő előadást tartott a TIT keretében, valamint a TV természettudományi sorozataiban.

Fontosabb művei

(társszerző) Modern csillagászati világkép. 1969.

A Vénusz és a Mars ostroma. 1976.

Csillagászattörténeti ABC.

Csillagászati földrajz. 1988.

Csillagászat. 1989.

Helyünk a Világmindenségben. 1990.

Ifjú csillagászok kézikönyve. 1991.

Bibliográfia

Ki kicsoda 1997.

Balázs Béla: Marik Miklós. Meteor csillagászati évkönyv 1999.

MARSIGLI, Luigi Ferdinand gróf (Bologna, 1658. július 10.—Bologna, 1730. november 30.): itáliai humanista tudós, az oszmán hódítók kiűzésére szervezett hadsereg hadmérnöke, a londoni Királyi Társaság (Royal Society), a montpellieri és a párizsi akadémiák tagja.

Tudományos ismereteit korának legkitűnőbb itáliai tudósaitól sajátította el (Malphigi, Maraldi, Cassini stb.). Részt vett Magyarországnak a török hódítás alóli felszabadításában (1685—98), a pozserováci béke megállapodásai alapján ő tűzte ki — Johannes Christoph Müller térképésszel — az új határvonalat. Bejárta és leírta Magyarországot, a nyugat-európai kultúrvilág számára szinte „újra felfedezte” hazánkat. Földrajzi, vízrajzi, állat- és növénytani, régészeti és bányászati tanulmányok mellett csillagászati megfigyelésekkel is foglalkozott, meghatározta több magyarországi helység földrajzi helyzetét és a mágneses deklináció értékeit. A földrajzi hosszúság megállapítására megfigyelte a Jupiter holdjainak helyzetét és holdtérképeket rajzolt. Utóbb Svájcban, Franciaországban és Hollandiában élt, megalapítója a modern tengerkutatásnak is.

Fontosabb művei

Danubius Pannonico — Mysicus… (A magyarországi—szerbiai Duna…) Hága — Amszterdam, 1727 (latin), 1740 (francia).

Bibliográfia

Stoye, John: Marsigli’s Europe. Yale University Press, 1944.

Szántai Lajos: Marsigli gróf élete. Chartographica Hungarica 2—5. számai (1993—1997)

Bartha Lajos: Egy elfelejtett holdtérkép. Meteor 1996/5. sz.

Beliczay Jónás: Marsigli élete és munkássága. MTA Értekezések a Történeti tudományok köréből 9. k. 9. füz. 1881.

MÁRTONFI (MÁRTONFFY) Antal (Csíkszentkirály [?] 1750 körül—Gyulafehérvár, 1799. november 19.): jezsuita, majd világi pap, csillagász, a gyulafehérvári Batthyány-csillagvizsgáló első igazgatója, Mártonfi József testvére.

Előbb az egyház jog tanára, a gyulafehérvári szemináriumban, majd gr. Batthyány Ignác erdélyi püspök költségén 1788—1792 között Bécsben Hell Miksa mellett csillagászatot tanult. Ezután a Batthyáneum (a könyvtár és csillagda) berendezője és vezetője, 1797-től csillagász kanonok. A gyulafehérvári obszervatórium leírásának keretében kitűnő csillagászati műszertani munkát adott ki, amely az első ilyen jellegű kézikönyv Közép-Európában. Megkezdte az észleléseket, de korai halála félbeszakította munkáját.

Fontosabb művei

Initia astrolinae Speculae Batthyaniae Albensis in Transylvania, Alba Carolinae (Gyulafehérvár), 1798.

Bibliográfia

Varjú Elemér: A gyulafehérvári Batthyány-könyvtár. Magyar Könyvszemle 1899/2.

Poggendorff: Biographisch… II.

Szily: Adalékok a magyarországi természetbúvárok életrajzához.

Bartha Lajos: Batthyány I. és a Gyulafehérvári „Batthyáneum”. Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1991 126—129. p.

MÁRTONFI (MÁRTONFFY) József S. J. (Csíkszentkirály, 1746. január 15.—Gyulafehérvár, 1815. március 3.): jezsuita szerzetes, majd világi pap, erdélyi püspök.

Nagyon szerény körülmények között nőtt fel, szorgalmával és tehetségével emelkedett magas rangra. 1774-ben a kolozsvári főiskolán (korábban jezsuita egyetem) a matematikatanára, csillagászattal is foglalkozott, 1779-től az erdélyi római katolikus iskolák felügyelője, 1799-től Erdély püspöke. A kolozsvári iskola csillagvizsgálójának berendezője, majd a tűzvész pusztítása után annak újjászervezője, utóbb nagy gondot fordított a gyulafehérvári Batthyány-csillagvizsgáló és könyvtár berendezésére és fejlesztésére. Maga is végzett csillagászati észleléseket.

Bibliográfia

Vass József: Mártonfi József. Vasárnapi Ujság 1857/8. sz.

Heinrich László: Az első kolozsvári csillagda. Bukarest, 1978.

Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1990. 25. p.

Wurzbach: Biographisches Lexicon… XVII.

Poggendorff: Biographisch… II.

Szinnyei: Magyar írók élete és munkássága IX.

MARX György (Budapest, 1927. május 25.—Budapest, 2002. december 2.): fizikus, tanszékvezető egyetemi tanár, az MTA tagja, az Eötvös Loránd Fizikai Társaság elnöke, Kossuth-díjas. A budapesti Tudományegyetemen fizika-matematika mellett csillagászatot is hallgatott. 1970-től nyugdíjazásáig (1997) az ELTE atomfizikai tanszék oktatója.

Főleg részecske fizikával foglalkozott. 1951-ben a leptontöltés felfedezője, 1956-tól a neutrínó-fizika, főleg annak csillagászati jelentőségének kutatója. Jelentős munkát végzett a részecske-fizika és a csillagászat határterületének tanulmányozása terén. Tudományos munkássága mellett kiterjedt ismeretterjesztő tevékenységet is folytatott, számos népszerűsítő írása jelent meg az elméleti csillagászat tárgyköréből. Sokat fáradozott a fizikai tudományok iskolai oktatásának fejlesztése érdekében. Az MTA levevelező tagja (1970), majd rendes tagja (1982). Cikkei, tanulmányai a külföldi és hazai szakfolyóiratokon kívül a Fizikai Szemlében (amelynek főszerkesztője is volt) és a Természettudományi Közlönyben, illetve Természet Világában jelentek meg.

Fontosabb művei

Kvantummechanika. 1957.

Jövőnk az Univerzum 1969.

Neutrinócsillagászat. Csillagászati Évkönyv 1963.

Neutrinócsillagok? Csillagászati Évkönyv 1967.

Bibliográfia

Ki kicsoda, illetve Magyar ki kicsoda, 1990-től 2002-ig.

MASSÁNYI Ernő (Kispalugya [Liptó megye, ma: Paludzka, Szlovákia], 1878. november 26.—Budapest, 1946. január 20.): meteorológus, légügyi szakértő, fiatalon aktív észlelő csillagász, tudomány népszerűsítő, az Országos Meteorológiai és Földmágnességi Intézettől aligazgatói rangban vonult nyugdíjba.

Az ógyallai asztrofizikai obszervatóriumban Jupiter-észleléseket készített, és a felhősávok periodikus változásait tanulmányozta, utóbb üstökös megfigyeléseket is végzett. Jelentős szerepe volt a műszeres meteorológiai léggömbök magyarországi felbocsátásának megszervezésében. Igen tevékeny és értékes tudomány-népszerűsítő munkát folytatott.

Fontosabb művei

Adatok a Jupiter megfigyelésének történetéhezBeiträge zur Geschichte der Beobachtungen des Jupiter. Ógyallai Kisebb Kiadványai 5. sz. 1904.

Csillaghullás. Időjárás 1903/11.

A Halley üstökös. Budapest, 1909.

Pontos idő jelzése rádió útján. Stella 1927/2. sz.

Bibliográfia

Réthly Antal: Massányi Ernő emlékezete. Időjárás 1947/1—3. sz.

Poggendorff: Biographisch… IV. V.

MATSKO János Mátyás (Pozsony [Bratislava], 1721. december 5.—Kassel [Németország], 1796. november 19.): magyarországi születésű német matematikus csillagász.

A pozsonyi líceum elvégzése után 1741-ben Jénába ment, két év múlva a göttingeni egyetemre iratkozott, ahol Segner János András tanítványa volt. Halleban doktorált, majd több városban tanított, 1769-ben meghívták a kasseli csillagvizsgáló igazgatójául. Újjá szervezte az elavult obszervatóriumot, nap- és holdfogyatkozásokat észlelt, pozíciós csillagászattal foglalkozott.

Fontosabb művei

Anzeige des bevorstehenden Durchgangs der Venus durch die Sonne. Cassel, 1769.

Observationes astronomicae… Uo. 1770.

Szinnyei: Magyar írók élete és munkássága VIII.

Allgemeine Deutsche Biographie. 20. Bd. Leipzig, 1884.

MAYER-LAMBERT Ferenc (Tepl [Morvaország], 1795. szeptember 26.—Krakaunitz [Csehország], 1865. augusztus 7.): premontrei szerzetes, a gellérthegyi csillagvizsgáló utolsó igazgatója, egyetemi tanár. A prágai majd a bécsi obszervatórium asszisztense, 1835—52 közt a pesti Királyi Egyetem tanára és az egyetemi csillagvizsgáló igazgatója.

Nagy gondot fordított a meteorológiai megfigyelések tökéletesítésére. Jelentősebb csillagászati észleléseket csak a Halley-üstökös visszatérése, és a Neptunusz felfedezése alkalmából végzett. Sokat fáradozott (sikertelenül) az 1849-ben elpusztult csillagvizsgáló újjászervezése érdekében. 1857—61 között a József-ipartanoda (a Műegyetem elődjének) igazgatója és szervezője.

Fontosabb művei

Ofner-Pesther Zeitung-ban a Halley üstökösről (1835. szeptember 6., 23., október 13.)

az Astronomische Nachrichten-ben a Neptunusz pozícióiról, (25. sz. 1846.)

Astronomische Nachrichten 1836., 1847.

Bibliográfia

Kelényi B. Ottó: A gellérthegyi csillagvizsgáló Tittel Pál és Mayer Ferenc idején. Stella 1929/2.

Wurzbach: Biographisches Lexicon… XVIII.

Poggendorff: Biographisch… III.

MENYHÉRT Miklós, szebeni [Nicolaus Melchior Cibiniensis] (?—?) (Aktív a XV/XVI. század fordulóján élt.): külföldön is ismert nevű alkimista és asztrológus II. Lajos magyar király környezetében.

Élete és munkássága ismeretlen, nevét a német Michael Maier könyve tartotta fenn. (Symbola aurea mensaeduodecim nationum, Frankfurt 1617.)

Bibliográfia

Fogel József: II. Lajos udvartartása. Budapest, 1917.

Magyary-Kossa: Magyar orvosi emlékek I. 274. p.

M. Zemplén J.: A magyarországi fizika története 1711-ig. Budapest, 1961.

MIKOVINY Sámuel (Ábelfalva [Nógrád megye, ma: Szlovákia], 1700—Trencsén [ma: Trenčin] közelében, 1750. március 23.): sokoldalú mérnök, matematikus, térképész-geodéta, a berlini Tudományos Társaság tagja. Régi magyar nemesi család sarja, apjának nemességét III. Ferdinánd 1652-ben erősítette meg.

Fiatal koráról kevés adatunk van, egyetemi tanulmányait Altdorfban, majd Jénában végezte, ahol matematikai munkássága mellett rézmetszéssel is foglalkozott. Szoros barátság fűzte a történész és országleíró Bél Mátyáshoz (1684—1749), akinek Notitia Hungariae novae geographico historica (Az új Magyarország történelmi földrajzi ismertetése) című hatalmas — sajnos csonkán maradt — művéhez megkezdte Magyarország megyéinek pontos térképfelvételét. Ennek a munkának során számos hely földrajzi szélességét és hosszúságát határozta meg csillagászati mérésekkel. A földrajzi hosszúság meghatározására a pozsonyi vár egyik tornyán át kijelölte a kiinduló meridiánt (pozsonyi délkört), amelynek hosszúság különbségét holdfogyatkozás észlelésekkel több európai obszervatóriumhoz hozzá mérte. Csillagászati műszereit maga készítette el, nagy pontossággal. Pozsonyi házának teraszát észlelőhelyként használva Hold és változócsillag megfigyeléseket végzett. Bél Mátyás művének I. és III. kötetéhez fűzött bevezetőjében, valamint egy külön kis művében lefektette a térképfelvétel akkor páratlanul korszerű elveit, ebben első helyen a csillagászati méréseket jelölte meg. Bár nem volt csillagász, hazánkban elsőként dolgozta ki és vitte végbe a rendszeres tervszerű csillagászati helymeghatározást. Utóbb a selmecbányai Bányatisztképző iskola tanára, bányagépeket is tervezett, hadmérnöki munkát végzett. Tevékenysége közvetlen módon nagy hatással volt az ifjú Hell Miksára.

Fontosabb művei

Epistola de methodo concinnandarum mapparum Hungariae. Pozsony, 1732.

Monitum I. és II. (Bél Mátyás: Notitia Hungariae… Tom. I. Bécs—Amszterdam, 1735, és uo. 1737.). Ezek magyar fordításai Deák András alábbi művében.

Bibliográfia

Deák András: A Hungaria Nova megrajzolója, Mikoviny Sámuel. Budapest, 1987. (Térképészeti tanulmányainak és leveleinek magyar szövege, részletes életrajzzal.)

Irmédi-Molnár László: Mikoviny Sámuel térképfelvételi módszere. Térképészeti Közlöny 1930—31. 1. sz.

Tárczy-Hornoch Antal: Mikoviny Sámuel a selmeci bányatisztképző tanintézet első tanára. Sopron, 1938.

Vajda Pál: Nagy magyar feltalálók. Budapest, 1958.

Purgina, Jan: S. M. 1700—1750. Bratislava, 1958.

Bedenfy L.: Mikoviny Sámuel megyei térképei I—II. Budapest, 1976.

Bartha Lajos: A legrégebbi magyarországi alapmeridiánok történetéhez. Technikatörténeti Szemle XII. 1981.

Mocsáry Antal: Nemes Nógrád Vármegye története I. kötet. Pest, 1826. 84. p.

Mikoviny Sámuel Tudományos Emlékülés és Kiállítás 2000. (Tanulmány-gyűjtemény) A magyar térképészet nagyjaiDie grossen der ungarischen Kartographie. Budapest, 2001. 133—135. p.

Momento

Életnagyságú mellszobra, Selmecbányán.

Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület tiszteletére emlékérmet alapított, mely évenként kerül kiosztásra.

Nevét, 1996. április 20-tól, a Kazincbarcika közelében lévő Rudolf-telepi általános iskola őrzi: Mikoviny Sámuel Általános Iskola.

MISCH, Johannes S. J (Luxemburg, 1613. november 9.—Passau, 1677. október 14.): német származású jezsuita szerzetes, természettudós, két évtizeden át Magyarországon munkálkodott (Győr, Nagyszombat, Sopron, Pozsony), 1653—62 közt a nagyszombati jezsuita Egyetemen.

Matematikus, távcsöves észleléseket végez, 1661. február 3-án felfedezte a Hevelius-üstököst (a danzigi észlelővel egy időben), 1657-ben újra indította a (latin nyelvű) nagyszombati kalendáriumok sorozatát, amelynek csillagászati táblázatait nagy pontossággal számolta. Nevéhez fűződik az első hiteles magyarországi távcsöves megfigyelés. Üstökös katalógust is összeállított.

Fontosabb művei

Prognostion astrologicae ex Martino — Saturnino cometa. Tyrnaviae (Nagyszombat), 1661.

Calendarium Typographae Tyrnaviensis… 1657—1663 között.

Bibliográfia

Acsay Ferenc: A győri Kath. Főgimnázium története. Győr, 1901.

Bartha Lajos: A nagyszombati csillagvizsgáló „előtörténete”. Természet Világa 1980/8.

Catalogus Soc. Jesu provinciae Austriae… Kézirat. Szt. Benedek-rend Pannonhalmi Főkönyvtára, Jel. 118. I. 1.

MOKRAI BENEDEK (Benedictus de Mokra, vagy B. de Ungaria) (1360 körül—1420 körül): bölcsész, teológus.

A „művészetek mestere” (magister) fokot a prágai egyetemen, szerezte meg, 1388-ban a bécsi egyetem matrikulájában fordul elő a neve, itt 1390-ben elsőként tart csillagászati előadásokat. 1401-bwn a paduai egyetemen szerzi meg a jogtudományok doktora címet, majd a Zsigmond király alapította óbudai egyetemen tanított. (Brandenburgi Zsigmond 1387—1437 közt uralkodott.) Részt vett a király elleni összeesküvésben, ezért 1403-ban börtönbe vetették, de már 1412-ben újból királyi megbuzatásban járt el, 1416-ban pedig tagja az angol és a francia királyok békítésére küdött bizottságnak. Az első, név szerint ismert magyarországi csillag-tudós, aki külföldön szerzett nevet.

Bibliográfia

Fraknói V.: Nyomozás egy középkori magyar tudós élet-viszontagságainak földerítésére. Századok 1884/5.

(Srs): Mokrai Benedek. Századok 1902/10.

Bartha L.: Mokrai Benedek. Csillagászat a középkori Magyarországon. Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1990. 61—63. p.

MONTEDEGOI ALBERT Ferenc » ALBERT Ferenc, Montedegoi

MÓRA [MORAVETZ] Károly [Korai cikkeit családnevén jegyezte!] (Sternberg [Morvaország], 1899. szeptember 30.—Budapest, 1938. március 29.): csillagász, a Budapest—Svábhegyi Csillagvizsgáló megbízott igazgatója.

A budapesti Tudományegyetemen folytatott tanulmányok után, 1924-ben a Kozmográfiai Intézet asszisztense lett, 1931—33 között Lipcsében, Hamburgban és Heidelbergben folytatott tanulmányokat, 1935-től a Budapest-svábhegyi Csillagvizsgáló adjunktusa, 1937-től megbízott igazgató. Korszerűsítette az intézet kutatási munkatervét, mintaszerű feldolgozást közölt az R Scuti fényváltozásáról a felfedezése óta, tanulmányozta az M67 galaktikus halmaz csillagainak sajátmozgását. Ismeretterjesztő munkát is végzett. Cikkei a Matematikai és Természettudományi Értesítőben, a Természettudományi Közlönyben és az Astronomische Nachrichtenben.

Fontosabb művei

Der Veränderliche Sterne R Scuti, Mitteilungen… Budapest—Svábhegy, 1937.

Csillaghalmazok, fejezet a Csillagos Ég című kötetben. Budapest, 1938.

Csillagászati műszótár. Stella Almanach 1929.

Bibliográfia

Detre László: Móra Károly. Csillagászati Lapok 1938/2.

Poggendorff: Biographisch… VII.

Magyar Életrajzi Lexikon II.

MURMANN Ágoston (August) (Pozsony, 1837.—Buda, 1872. október 22.): német ajkú család fia, aki mindig magyarnak vallotta magát.

A bécsi Műegyetemet elvégezve az ottani Fizikai Intézetben, az Egyetemi Csillagvizsgálóban, majd a prágai Károly Egyetemen asszisztens, 1871-ben az akkor alapított Meteorológiai és Földdelejességi Magyar Királyi Központi Intézet adjunktusa. Igen pontos bolygó és kisbolygó pályaszámításait az MTA Közleményei, az Astronomische Nachrichten és a bécsi Akadémia „Sitzungsberichté”-je (Mathematisch-Naturwissenschaftliche Klasse, 34, 35, 36. kötetei) közölték. Földmágneses méréseket is végzett Budán.

Fontosabb művei

Az Europa bolygó elemei. MTA Értekezések a Mathematikai Tudományok Köréből I. k. 9. sz. 1871.

Az 1861. nagy üstökös pályájának meghatározása. MTA Értekezések a Mathematikai Tudományok Köréből 2. k. sz. 1873.

Bibliográfia

Murmann Ágoston. Vasárnapi Ujság 1872/44. sz.

Szinnyei: Magyar írók élete és munkássága IX.

Poggendorff: Biographisch… III.

NAGY Károly (Révkomárom, 1797. december 6.—Párizs, 1868. március 2.): matematikus, csillagász, kultúrpolitikus, publicista, az MTA levelező (1832) majd rendes tagja (1834), az American Philosophical Society külföldi tagja (1834).

Gyógyszerészetet, majd a bécsi egyetemen vegytant, emellett matematikát és csillagászatot tanult, J. J. Littrow mellett két évig önkéntes asszisztens a bécsi Egyetem Csillagvizsgálójában. Nagybirtokos arisztokrata családok gazdasági ügyintézőjeként maga is tisztes vagyont szerzett. Barátság fűzte Batthyány Kázmér grófhoz (1807—1854), akinek politikai pályafutására is hatással volt haladó, polgári gondolataival. Több alkalommal járta be Nyugat-Európát, 1833-ban beutazta az Egyesült Államokat, megismerkedett korának jeles tudósaival és haladó szellemű politikusaival, maga is az utópista szocialista eszmék híve lett. Legfőbb célkitűzéseként magyarság szellemi felemelését, a tudományok széles körű terjesztését tekintette. Számos cikkben ismertette az új tudományos (főként csillagászati) és műszaki eredményeket. Évekig maga számolta és szerkesztette az Akadémia Névkönyv csillagászati évkönyv-részét. 1840-ben megtervezte és kiadta az első magyar feliratú föld- és éggömböket (Batthyány Kázmér költségén). Harcolt a méterrendszer bevezetéséért. Az 1840-es években Bicske melletti birtokán modern csillagvizsgáló berendezését tervezte, amelynek 19 cm átmérőjű ekvatoriális refraktora méretben akkor a tizenkettedik helyen állt. Az 1848-as forradalom megszakította az obszervatórium építését, a szabadságharc bukása után pedig koholt vádakkal letartóztatták, és hónapokig vizsgálati fogságban volt. Kiszabadulva csillagvizsgálóját, könyvtárát és műszergyűjteményét a magyar államnak ajándékozta, ő maga külföldre távozott. Párizsban és Bécsben élt, haláláig csak néhány, nagy ismeretkörről tanúskodó, de nem nagyon jelentős művet írt. Hagyatékából került ki a Meteorológiai Intézet, a Mérésügyi Hivatal, a Műegyetem, és több más intézmény (valamint néhány nagyobb iskola) első műszer felszerelése.

Fontosabb művei

Elemi Arithmológia I—II. Bécs 1835.

Die Sonne und die Astronomie. Leipzig, 1861.

Consideration sur les comets. Wien, 1862.

A Pons üstökös. Atheneum 1838/II. köt.

A magyarországi mértékek. Atheneum 1839/I. köt.

Bibliográfia

Bakos József: Nagy Károly 1797—1868, reformkori természettudós élete és munkássága (A bicskei Nagy Károly városi könyvtár kiadványa.), Budapest, 1994.

Kondor Gusztáv: Nagy Károly Magyar Akadémia tag emlékezete. MTA Értekezések a Mathematikai Tudományok Köréből V. k. 1. sz. 1877. (Ugyanaz megjelent a Természettudományi Közlöny 1877-es kötetében).

Bartha Lajos: Nagy Károly, egy reformkori tudós az újvilágban. Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 1990. 8. sz.

Bartha Lajos: The first educational globes in Hungarian. Der Globusfreund 1995. Nr. 43/44., Wien.

Wagner, Francis: Nagy Károly levelezése az American Philosophical Society könyvtárában. Technikatörténeti Szemle 1980—81.

Jelitai József: Nagy Károly és bicskei csillagvizsgálója. Csillagászati Lapok 1941/3. sz.

Poggendorff: Biographisch… III.

Élet és Tudomány 1997/49. 1559. p.

NAGY Tamás, Kövendi (Kövend [Torda—Aranyos megye], 1849. július 8.—Hódmezővásárhely, 1887. március 19.). A selmeci bányászati akadémián, majd a pesti Tudományegyetemen tanult, bécsi önkéntesi ideje alatt K. L. Littrow előadásait is látogatta. 1872-ben Konkoly Thege Miklós akkor alapított ógyallai magán-csillagvizsgálójának obszervátora lett, itt főként nap és meteor észleléseket végzett, illetve a megfigyelési adatokat számolta. Számos csillagászati cikket és észlelési tájékoztatót írt a Természet című folyóiratban. 1875 őszétől Hódmezővásárhelyen tanító, itt is végzett meteor megfigyeléseket. Jelentős tudomány-terjesztő munkát végzett, hírlapokat adott ki, harcolt a magasabb színvonalú oktatásért.

Fontosabb művei

Tűzgömbhullás Olaszországban. Természet 1872/23.

Protuberenciák és napfoltok. Természet 1873/2.

Észleljünk hullócsillagokat. Természet 1873/19.

(Sok cikke a Vásárhelyi Közlönyben.)

Bibliográfia

Schwarz Mór: Nagy Tamás. Vásárhely és Vidéke 1887. május 12.

Bartha Lajos: Profiból amatőr: Nagy Tamás. Meteor 1994/10.

Szinnyei: Magyar írók élete és munkássága IX.

NEUBART Kristóf (?—?) (Aktív a XVII. század utolsó és a XVIII. század első harmadában.) (Nem zárható ki, hogy a XVII. század végén tevékenykedő apa munkáját hasonló keresztnevű fia folytatta!): naptárszámoló és kalendáriumszerkesztő.

1662 és 1729 között nagy számú kalendáriuma jelent meg Lőcsén, Kassán, és Kolozsvárott, „Ó- és Új Kalendárium a … esztendőre főcímmel.

Bibliográfia

Sztripszki Hiador: Magyarország könyvészete I. 1474—1711-ig. Budapest, 1967.

M. Zemplén J.: A magyarországi fizika története 1711-ig. Budapest, 1961. 105, 106 és 152. p.

NIHIL, Joannes de [vagy NIHILI] (?—?) (Aktív a XV. század második felében.): csehországi csillagász és asztrológus.

Életéről keveset tudunk. V. László magyar és cseh király (uralkodott: 1453—1457) kíséretében jött Magyarországra, 1454-től udvari csillagász és a király tanácsosa. Georg Peuerbach, a bécsi egyetem híres professzora könyveket és műszereket küldött számára. Vitéz János nagyváradi püspök tudós körébe invitálta, kapcsolatban állt „Miklós gróffal (valószínűleg Ujlaki Miklós erdélyi vajda). Talán tőle ered a Compilato ex operibus astronomicis… című fejezet (Összeállítás a csillagászati műveletekről…) egy kolligátum-kódexben (Országos Széchényi Könyvtár, Cod. lat. 187.). Megjegyzés: A nevezett kódex az Országos Széchényi Könyvtárban nem található!

Bibliográfia

Zinner, Erst: Leben und Wirken des Joh. Müller… Osnabrück, 1968. 29—32. p.

OLASZ PÉTER. S. J. (Nagyvárad [Oradea, Románia] 1895. augusztus 4.—Nagyvárad 1952. július 14.): jezsuita matematikus, tanár, folyóirat szerkesztő, főleg a csillagászat és rokon tudományok területének új eredményeiről írt.

1910-ben lépett a rendbe, filozófiát insbruckban tanult, 1918—20 közt Kalocsán tanár, ekoriban számos cikke jelent meg a Természettudományi Közleményekben. Utóbb Innsbruckban teológiát hallgatott, majd több helyen is egyházi tisztségeket viselt. Egy ideig a Magyar Kultúra című folyóirat egyik szerkesztője. A relativitáselmélet kérdéseinek első magyar nyelvű ismertetője. Szerepe volt Krudy Jenő hagyatékának értékelésében.

Fontosabb művei

Az éter és az elektromágneses mező megokolatlan fölcserélése. Természettudományi Közlöny 51. évf. (1919) 725—730. sz. 337—338. p.

Az Einstein-féle gravitációs elmélet csillagászati igazolása. Természettudományi Közlöny 52. évf. (1920) 731—734. sz. 48. p.

Einstein relativitástanának bírálata. Természettudományi Közlöny 52. évf. (1920) 751—754. sz. 375—378 p.

Üstökösszerű ködök és az „új csillagok” meghatározása. Természettudományi Közlöny 55. évf. (1923) 805. sz. 168. p.

A relativitáselmélet és az abszolút létezése. Természettudományi Közlöny 57. évf. (1925) 817. sz. 124. p.

Bibliográfia

Bikfalvi: Magyar jezsuiták.

OZSVÁTH István (1928—): csillagász, már a budapesti Tudományegyetemen végzett tanulmányainak (1947—51) befejezése előtt a Svábhegyi Csillagvizsgáló ösztöndíjas gyakornoka (1951).

A protuberenciák mozgását vizsgálta, stellárstatisztikai témakörből aspiráns, 1955-től az I. Stellárasztronómiai osztály munkatársa, 1956-ban külföldre távozott, és különböző obszervatóriumokban dolgozott. Halmazváltozók észlelését dolgozta fel, a Tejútrendszer szerkezetére vonatkozó tanulmányokat végzett. Tevékeny részt vett a csillagászati ismeretterjesztésben is.

Fontosabb művei

Veränderliche in M3. Mitteilungen d. Sternwarte Budapest Nr. ?

A csillaghalmazok fejlődése. Csillagászati Évkönyv 1956.

PAÁL György (Budapest, 1934. december 31.—Budapest, 1992): csillagász, kozmológus, az MTA Csillagászati Kutató Intézetének (Budapest—Svábhegy) munkatársa. A Detre László-emlékéremmel díjazva, a Nemzetközi Csillagászati Unio (IAU) Kozmológiai bizottságának tagja.

A budapesti ELTE-én tanult (1953—1958), majd az Univerzum nagytéri szerkezetének megfigyeléseken alapuló, illetve a galaxishalmazok fejlődésére, és az Univerzum tágulására vonatkozó elméleti kutatásokkal foglalkozott. Vizsgálatai jelentős új szempontokkal gyarapították a galaxishalmazok és az Univerzum fejlődésére vonatkozó nézeteinket.

Fontosabb művei

Kozmikus ciklusosság és relativisztikus kozmológia. Geonómia és Bányászat 1975/3—4.

A kozmológiai vöröseltolódásról (Balázs Bélával). Csillagászati Évkönyv 1976.

Bibliográfia

Almár Iván: Paál György. Csillagászati Évkönyv 1993.

Magyar ki kicsoda 1990.

PASQUICH János (Zengg [Lika—Krbava megye, ma: Senj, Horváthország], 1754. január 3.—?, 1829. december 15.): horvát származású római katolikus pap, matematikus, csillagász, a pesti Egyetem tanára, a gellérthegyi csillagvizsgáló alapító igazgatója.

Előbb fizikai felügyelő és csillagdai asszisztens (1786—92), majd 1798-ig a felsőbb mennyiségtan tanára. Betegségére hivatkozva nyugdíjazását kérte, nagy európai tanulmányutat tett, számos hírneves tudóssal ismerkedett meg. Főként Zach Xavér Ferenc seeberg-gothai obszervatóriuma volt rá nagy hatással. 1802-ben megpályázta a budai egyetemi csillagvizsgáló megüresedett adjunktusi állását, amelyet elnyerve tervet készített az obszervatórium korszerűsítésére. 1806-tól a pesti Egyetem csillagvizsgálójának igazgatója, tervei és az általa Münchenből megrendelt műszerek felhasználásával épült fel a gellérthegyi obszervatórium (az „Uraniae”), amelyet a kortársak „Európa egyik fő csillagvizsgálójá”-nak neveztek. Társigazgatóként (socius director) 1816-ban meghívta Johann J. Littrowot, de kapcsolatuk hamarosan megromlott, társa 1819-ben Bécsbe távozott, a sajtóban pedig rágalmakat terjesztett az intézet vezetőjéről. Utóbb az intézet adjunktusa, Kmeth Dániel vádolta hamisított észlelések közlésével. Egy terjedelmes iratban védte magát, a hamisítás vádját pedig a vezető német csillagászok cáfolták meg (Bessel, Encke, Gauss stb.), a meghurcolt igazgató azonban 1824-ben nyugalomba vonult és Bécsben telepedett le. Főleg elméleti geodéziával és pozíciós csillagászati észlelésekkel foglalkozott, legnagyobb érdeme a modern, külföldön is példaként szolgáló Uraniae megszervezése.

Fontosabb művei

Epitome elementarum astronomicae spherico-calculatoriae. Wien, 1811.

Über die Dimensionen der Erdspheroids, Zach Monatliche Correspondenz. Gotha, 1800.

Pasquich Briefe an Hesperus, I—XII. Ofen (Buda), 1823—24.

Bibliográfia

Jelitai József: Levéltári adatok a csillagászat hazai történetéhez. Csillagászati Lapok 1938/3, 4. sz.

Bartha Lajos: Pasquich János. TIT Szakosztályi füzetek 1.B. Budapest, 1980.

Poggendorff: Biographisch… II.

Bartha Lajos: Pasquich János. Geodézia és Kartográfia 1980/2.

Wurzbach: Biographisches Lexicon… XXI.

Varga M.—Patkós L.: St. Gellert’s Hill Observatory Chronicle. Konkoly Observatory Monographs 2. Budapest, 1996.

Szinnyei: Magyar írók élete és munkássága X.

PATER Pál (Menyhártfalva [Menhard, Szepes megye], 1656—Danzig [Gdansk], 1724. december 7.): ágostai evangélikus teológus, matematikus, akadémiai tanár.

Vallása miatt menekülnie kellett, 1689-ben a toruni gimnázium, 1705-től a danzigi Akadémia tanára. Csillagászati és meteorológiai tanulmányokat közölt.

Fontosabb művei

De Caelo empyreo. Frankofortae, 1700.

Ephemerides sive Calendaria ab anno 1690 usque ad 1725. Gedaniaem, 1707.

De astrologica, Persica. Gedaniae, 17220.

Bibliográfia

Szily: Adalékok a magyarországi természetbúvárok életrajzához II.

Poggendorff: Biographisch… II.

Szinnyei: Magyar írók élete és munkássága X.

Wurzbach: Biographisches Lexicon

PÉCSI ALBERT (Békésszentandrás, 1882. november 25.—Budapest, 1971. április 17.): geográfus, a budapesti Felsőkereskedelmi iskola földrajztanár, a budapesti Földrengéskutató Intézet munkatársa, a Magyar Földrajzi Társaság főtitkára.

Kövesligethy Radó és Lóczy Lajos tanítványaként a Magyar Királyi Tudományegyetemen tanult, 1905-ben szerzett bölcsészdoktori oklevelet. Egyetemi hallgatóként az ógyallai Konkoly-alapítványú Csillagvizsgáló ösztöndíjas gyakornoka. A földrajztudománynak több területével is alkotó módon foglalkozott. Első munkáit a csillagászati földrajz és a szeizmológia területén végezte (doktori értekezése A földrajzi hosszúság meghatározásá-ról szólt, Földrajzi Közlemények 1905), e tárgyra a korszerű eszközök fejlődésével később is visszatért), majd igen jelentős munkát végzett a földrengési számításokkal kapcsolatban. 1906—13 között a Földrengési Obszervatórium tanársegéde, Kövesligethy magas szintű elméleti számolás-menetét is ő ültette át gyakorlatias formába. Később a térképvetületek kidolgozásában is jelentős munkát végzett (1925, 1966), és több természetföldrajzi értekezést közölt (például a jégkorszakokról és a folyókanyarulatok fejlődéséről). A két háború közt település- és gazdaságföldrajzi munkákkal tűnt ki. A kereskedelmi iskolák használatára földrajz-tankönyveket írt, számos ismeretterjesztő cikket közölt, (például az Uránia című havi folyóiratban), a Földrajzi Zsebkönyv-ek állandó munkatársa volt. Magyar nyelvű cikkei főleg a Földrajzi Közlemények-ben jelentek meg. Nyugdíjazását követően (1938) minden energiáját a Magyar Földrajzi Társaság ügyeinek szentelte.

Fontosabb művei

A földfelület erőltetési vonalai. Mathematikai és Physikai Lapok 1909.

A jégkorszakok. Földrajzi Közlemények 1912.

Térképvetületek alkalmazása. Földrajzi Közlemények 1925.

Tájékozódás. Magyar Földrajzi Évkönyv 1925.

Ősföldrajzi vonások újjászületése. Földrajzi Közlemények 1971.

Bibliográfia

Kádár L.: Egy geográfus halálára. Földrajzi Közlemények 1971/2—3.

PETZVAL József (Szepesbéla [ma: Spisská Bela, Szlovákia, Szepes megye], 1807. január 6.—Bécs, 1891. szeptember 17.): matematikus, a bécsi és prágai Akadémiák tagja.

Már gimnazista diákként járatos volt a felsőbb matematikában, a kassai Líceumban, és a pesti Egyetem Mérnökképző intézetében tanult, 1828—33 közt Pest város mérnöke, innen hívják meg a bécsi Tudományegyetem felsőbb mennyiségtani tanszékre. Matematikai munkásságán kívül igen jelentős az elméleti optikai tevékenysége; elsőként sikerült 1840-ben matematikai számításokkal nagy fényerejű (F=1:3.6!), jó leképezést nyújtó négytagú fényképező objektívet szerkesztenie. A Petzval-portréobjektív nem csak a fényképezés terén volt úttörő jelentőségű, de nagy lencseátmérővel készített változatai, az un. „Astro-Petzval” objektívek a csillagászati fotográfiában váltak jelentőssé: lehetővé tették az égbolt aránylag nagy területének torzítás mentes leképezését, Tejútfelhők, csillagmezők fényképezését. A német optikai cégek (Töpfer, Voigtländer, Zeiss) az 1940-es évekig gyártották az Astro-Petzvalt. Fényerős távcsöveket is tervezett.

Bibliográfia

Seres János: Petzval József. Budapest, 1954.

Szinnyei: Magyar írók élete és munkássága X.

Poggendorff: Biographisch

Momento

Bécsben mellszobra áll.

PETZVAL Ottó [Petzval József testvére.] (Szepesbéla [ma: Spisská Bela, Szlovákia, Szepes megye], 1809. január 6.—Budapest, 1883. augusztus 28.): matematikus, a csillagászat tanára a budapesti Királyi Egyetemen, az MTA rendes tagja.

A Pesti Egyetem Mérnökképző Intézetében tanult, csillagász gyakornok Tittel Pál mellett a gellérthegyi csillagvizsgálóban, 1835-ben doktorált. A felsőbb mennyiségtan tanára a budapesti Egyetemen, 1872—82 között a Földrajzi tanszék Szemináriumán — amely a megszűnt csillagászati intézetet helyettesítette — a csillagászat helyettes tanára (a tanszékvezetői állás nem volt betöltve). Főleg szférikus csillagászatot és az égi mechanika elemeit oktatta. Jelentős szerepe volt a hallgatók csillagászat iránti érdeklődésének felkeltésében, működése alatt egyre nőtt az e tárgyból vizsgázók száma.

Fontosabb művei

A csillagászat elemei (főiskolai kézikönyv). Pest, 1875.

Bibliográfia

Kondor Gusztáv: Petzval Ottó. MTA Emlékbeszédek 6. k. 1. sz. 1889.

Bartha Lajos: Az egyetem kozmográfiai intézete és csillagdája. Föld és Ég 1983/6.

Orbók Mór: Petzval Ottó. Vasárnapi Ujság 1877/15.

PEUERBACH, Georg [családi neve AUNBECK] (Peuerbach [Felső-Ausztria], 1423. május 30.—Bécs, 1461. április 8.): a korai reneszánsz egyik jelentős csillagásza és matematikusa, a bécsi Egyetem tanára.

Legfőbb céljának tekintette Ptolemaiosz műve (Megalé szüntaxisz = Almageszt) latin fordításának javítása és az adatok hibáinak kiküszöbölése volt, ennek során ismerte fel a geocentrumos rendszer hibáit. Újformájú műszereket tervezett és készített. Regiomontanus és Hans Dorn mestere, V. László magyar és cseh király udvari csillagásza. Baráti kapcsolatban volt Vitéz János nagyváradi püspökkel, elküldte számára a „quadrans geometricus”-nak nevezett szögmérő műszerét, és Nagyvárad feltételezett földrajzi hosszúságára számolta a fogyatkozás-számításokra szolgáló táblázata egyik változatát. (Ezért nevezték ezt a táblázatot „Tabulae Waradiensis”-nek.) Vitéz János nagyváradi tudós körébe hívta, de Peuerbach nem akart Bécsből távozni, és maga helyett Regiomontanust ajánlotta. Jelentős szerepe volt a reneszánsz magyarországi csillagászatának kibontakozásában. Műveit 1514-ben adta ki Georg Tanstetter nyomtatásban.

Fontosabb művei

Tanulmány a tavaszpont eltolódásáról, a bolygók távolságáról és nagyságáról

Értekezés az 1456-évben feltűnt Halley-üstökösről és távolságának meghatározásáról

A bécsi meridiánra kimunkált fogyatkozások táblázata. Tabulae eclipsium super Meridiani Viennesi címen Regiomontanus nyomtatta ki.

Bibliográfia

Zinner, Ernst: Leben und Wirken des Joh. Müller… Osnabrück, 1961.

Bartha Lajos: Georg Peuerbach. Természettudományi Közlöny 1961/8.

Fleck Alajos: Egy kedvelt középkori mérőeszköz: a mérőkvadrát. Pécsi Geodéziai és Térképészeti Vállalat, Tájékoztató 1982, 2. sz.

Fraknói Vilmos: Vitéz János. Budapest, 1877.

Fleck Alajos: 575 éve született Georg Peuerbach. Meteor 1998/12.

Csillagászattörténet A—Z.

Poggendorff: Biographisch… II.

Wurzbach: Biographisches Lexicon

PINZGER Ferenc (Franz)m S. J. (Funds [Tirol], 1872. január 29.—Pécs, 1941. június 21.): jezsuita természetrajz—földrajz tanár.

Voltaképpen egyetlen, de csillagászattörténeti szempontból nagy jelentőségű munkája Hell Miksa életrajzi adatainak és a körülötte fellángoló vitáknak levéltári és könyvtári felkutatása. 1888-ben lépett a Jézus-társaság tagjai közé, 1893—94-ben magiszteri idejét Magyarországon tölti, ahol már magyar nyelven tesz érettségit. Felsőbb tanulmányait Pozsonyban és Innsbruckban végezte, 1898—99-ben Kalocsán tanít, majd a budapesti Tudományegyetemen bölcsész-hallgató. Valószínűleg itt ismerkedett meg Kövesligethy Radó professzorral, akinek javaslatára kezdett Hell Miksa életrajzi dokumentumainak felkutatásához. 1909—1918 közt Kalocsán természetrajz-földrajz tanár, és közben elkészíti első tanulmányait Hell és Sajnovics János várdői útjáról, majd Hell életéről. Az Akadémia 1920-ban és 1927-ben adta ki nagy Hell-monográfiáját. 1920-tól Pécsen tanár, 1925—29 között a természetrajzi gyűjtemény igazgatója. Sokoldalú egyházi szolgálatot is végzett.

Fontosabb művei

Hell és Sajnovics vardői útja. A Jézus-társaság Kalocsai Érseki Kath. Főgimnázium 1911—12. évi Értesítője. Kalocsa, 1912.

Hell Miksa emlékezete I—II. Budapest, 1920, 1927.

Bibliográfia

Fejér J.—Váczi J.: Könyvészeti adatok…

Tóth Mike S.J.: A kalocsai kollégium ötven éve. Kalocsa, 1910.

PLÜCKER, Julius (1801. június 16.—1868. augusztus 22.): német matematikus és fizikus.

Az analitikus projektív geometria kidolgozója.

Bonnban, Berlinben és Heidelbergben tanult. Rövid párizsi tanulmányútja alatt MONGE előadásait hallgatta. Tanári munkáját Bonnban kezdte, majd Berlinben és Halleben folytatta. 1836-ban visszatért Bonnba és a matematika professzora lett.

A projektív geometriát a homogén koordináták segítségével analitikusan építette fel. Módszerét az algebrai síkgörbék elméletére is alkalmazta. Ezzel kivívta a szintetikus módszer híveinek, főként STEINERnek a bírálatát. A támadások annyira elkeserítették, hogy abbahagyta kutatásait és áttért a fizikára. Annak lett a professzora és szintén eredményes kutatója.

PODMANICZKY Géza [Geiza] báró, [Aszódi és Podmanini] (Aszód, 1839. március 26.—Kiskartal, 1923. augusztus 26.): földbirtokos, valóságos belső titkos tanácsos, főrendházi tag.

Birtokának korszerű vezetése mellett vadászsporttal és a mezőgazdasági berendezésekkel foglalkozott, Konkoly Thege Miklós példájára, és talán tudomány kedvelő feleségének, Dégenfeld-Schomburg Berta grófnő biztatására is 1885-ben jól felszerelt magán-csillagvizsgálót létesített kiskartali birtokának parkjában. Főműszere egy 19 cm-es Merz—Cooke refraktor volt. A kikartali magánobszervatórium irányítására Kövesligethy Radót kérte fel. Főként a budapesti Tudományegyetem tanárjelöltjei, és néhány fiatal tanár végzett itt észleléseket, maga Podmaniczky Géza is részt vett a megfigyelő munkában. A megfigyeléseket rendszertelenül megjelenő kiadványokban tették közzé. Főleg bolygó, üstökös és változócsillag vizsgálatok történtek Kiskartalon. Felszerelését 1922-ben az akkor alapított Budapest—Svábhegyi Csillagvizsgálónak adományozta, a nagy refraktor négy évtizeden át volt használatban.

Bibliográfia

Szinnyei: Magyar írók élete és munkássága XI.

Magyar Életrajzi Lexikon II.

Kövesligethy Radó: A kiskartali csillagász toronyról. Természettudományi Közlöny 1889. 236. sz.

POLIKEIT Károly (Pozsony, 1849. március 30.—Pozsony, 1921. február 21.): matematika—fizika szakos tanár a pozsonyi Főreáliskolában, 1896-tól igazgató az ottani Katholikus Főgimnáziumban, amatőrcsillagász.

Jól berendezett magán-csillagvizsgálója volt, tevékenyen részt vett a Pozsonyi Természettudományi és Orvos Egyesület munkájában, ahol számos csillagászati előadást tartott, és cikkeket írt az egyesület Közlönyébe. Rendszeres „hullócsillag” megfigyeléseket végzett az ógyallai obszervatóriummal együtt.

Fontosabb művei

Astronomia. Pozsony, 1895

Bibliográfia

Gulyás: Magyar írók élete és munkássága II.

Magyarok a természettudomány és a technika történetében.

POSZTÓCZKY Károly (Rácalmás [Pest megye], 1882. március 28.—Környe [Fejér megye], 1963. február 27.): földbirtokos, amatőrcsillagász.

A budapesti Tudományegyetemen csillagászatot, a Műegyetemen geodéziát tanult. 1905-től rendszeres meteorológiai megfigyeléseket kezdett erdőtagyosi birtokán, 1914 körül jól felszerelt magán-csillagvizsgálót létesített, amelynek főműszere 127 mm-es Reinfelder és Hertl refraktor volt. A Stella Csillagászati Egyesület vezetőségi tagja. Több cikket írt a műkedvelők tájékoztatására és buzdítására. Műszerei a tatai Bemutató Csillagvizsgálóba kerültek. Az Astronomische Geselischaft tagja, 1950-ben a „Hegyfoky Kabos” emlékéremmel jutalmazták meteorológiai tevékenységéért. Csillagászati megfigyeléseinek feljegyzései valószínűleg a II. világháború idején elvesztek. Részt vett az ógyallai csillagvizsgáló műszereinek átmentésében.

Fontosabb művei

Az erdőtagyosi csillagvizsgáló leírása. Stella 1926/1—2.

Az amatőrcsillagász műszerei. Stella 1927/4.

Bibliográfia

Mizser Attla: Posztóczky Károly. Meteor 1997/11. 52. p.

Magyar Életrajzi Lexikon II.

Légkör (Meteorológiai Intézet) 1962/2.

PÜHLER Kristóf (PUEHLER Christoff von SICLAS) (Siklós [Sopron megye, ma: Sigless, Burgenland], 1500 körül—Passau, 1583 után): geodéta, műszertervező, valószínűleg Ágoston-rendi szerzetes.

Életrajza ismeretlen. 1517-ben a bécsi Egyetemre iratkozott ahol 1521-ben avatták a „Művészetek mesteré”-vé (Artium magister), itt ismerkedett meg a kiváló csillagász-térképész és műszerépítő Petrus Apianussal (tkp. Bienewitz, 1495—1552), akihez baráti kapcsolat fűzte. 1563-ban jelent meg Ein kurze und grundlichen anlaytung, zu dem rechten verstand Geometriae című igen alapos kézikönyve a földmérésekről és a csillagászati helymeghatározásokról. (Egy rövid egyben alapos bevezető a geometria helyes megértéséhez, Dillingen.) Ebben két új rendszerű műszerét is leírja, továbbá olyan előremutató mérési elgondolásokat is tárgyal, amelyekkel megelőzte korát. Munkája elismerést váltott ki, például Tycho Brache is hivatkozik rá. Magyar nyelven a Pécsi Geodéziai és Térképészeti Vállalat adta ki, 1974-ben, műszereit is rekonstruálták.

Bibliográfia

Poronyi Z.—Fleck A.: Pühler Geometria practicája. PGTV Pécs, 1974.

Fleck A.: A földrajzi hosszúság korabeli problémája, és a Pühler javasolta megoldás. Meteor 1995/5.

Csillagászattörténet A—Z.

Poggendorff: Biographisch… III.

RÁCZ Béla (Szerep [Hajdú-Bihar megye], 1863. december 31.—Szerep, 1944. január 5.): bognármester, természet-megfigyelő.

Pontos leírásokat készített és ezzel értékes munkát végzett meteorológiai, mezőgazdasági jelenségekről, madárvonulásokról, és az égbolt szabad szemmel látható jelenségeiről. 1897-től az Országos Meteorológiai és Földmágnességi Intézet önkéntes időjárás észlelője, 1906-tól teljesen felszerelt éghajlati észlelő állomást tartott fenn Szerepen. 1906-tól harminc éven át publikált az Időjárás hasábjain. Írásaiban szivárvány és haló jelenségekről, sarki fényről, meteorokról, tűzgömbökről, nap- és holdfogyatkozásokról, valamint üstökösökről is szabatos igen precíz leírásokat közölt. Mivel távcsöve nem volt, de jó meteorológiai műszerekkel rendelkezett ezért a napfogyatkozások alkalmával 10—15 percenként mérte a hőmérséklet, a szélirány és erősség, valamint a felhőzet alakulását. Sok jelentése, ismertetése nem önálló cikként jelent meg, hanem beépült a nagyobb átfogó feldolgozásokba. Jelentős természettudományi könyvtára volt, de emellett sokat tett a maga idején országos hírnevű szerepi Községi Könyvtár érdekében, amelynek haláláig könyvtárosa volt. Tudományos tevékenysége mellett tevékeny részt vállalt községének társadalmi életében. Tevékenységét több magas rangú tudományos és állami kitüntetéssel méltányolták.

Fontosabb művei

Az Időjárás című folyóiratban megjelent írásai:

1910/a üstökös. 1910/1. sz.

A Halley-üstökös nagy földközelsége idején végzett égbolt-megfigyelések. 1910/5. sz.

A Delawan-üstökös látványa. 1914/12. sz.

Az 1916. június 23-i holdfogyatkozás. 1917/9. sz.

Az 1920. március 22-i sarki fény tünemény. 1920/7—8. sz.

Megfigyelések a nap- és holdfogyatkozásokról:

1914/11; 1917/1—2.; 1921/3—4.; 1927/7—8. számokban,

Beszámolók találhatók még az:

1933/1—2. 21. p.; 1934/11—12. 261. p.; 1936/4—4. 72—75. p.; 1943/7—8. 143. p.; 1943/9—10. 173. p. számokban.

Bibliográfia

Bartha Lajos: Rácz Béla a természet-megfigyelő bognármester. Meteor 1994, 48. p.

Momento

1992-ben Szerepen utcát neveztek el róla.

RADÓ Tibor (Budapest, 1895. június 2.—Columbus [Ohio, USA], 1965. december 28.): magyar matematikus.

Szegeden, majd Amerikában működő matematikus. Az analízis neves kutatója.

A műegyetemen kezdte tanulmányait, majd átiratkozott Szegedre. Ott doktorált 1921-ben. 1929-ig RIESZ FRIGYES adjunktusa volt. 1929-ben a müncheni egyetem, 1930-ben a Harvard tanára lett. Még az évben átment az ohioi állami egyetemre Columbusba. Nyugdíjazásáig annak professzora volt.

Továbbfejlesztette GEŐCZE ZOÁRD eredményeit és lefektette a felszínmérés modern elméletének alapjait. 1930-ban megoldotta a felszínmérés egyik fontos problémáját, az ún. Plateau-problémát.

RÁKOSI Boldizsár (?—?) (Aktív a XVII. század második felében, Kolozsvárott.): orvos, tanár, naptár számoló, magát „Erdélyi ásztronomus”-nak nevezte.

Unitárius diákként külföldi egyetemeken szerzett orvosi diplomát 1653 körül, 1654-től a szentpéteri iskola igazgatója, 1657-től a kolozsvári unitárius kollégium tanára, 1661-től rektora, amelyről orvosi elfoglaltsága miatt mondott le. Egy naptára ismert: Kalendáriuma R. B.-nak, Erdélyi Astronomusnak … 1658 esztendőre, Várad 1658.

Bibliográfia

Sztripszky Hiador: Magyarország könyvészete I. 1472—1711. Budapest, 1967.

Benczédy Gergely: A kolozsvári Unitárius Kollégium Értesítője 1900—1901. iskolai évre XXII. évf. Kolozsvár, 1901.

RÁKOSI Miklós (Budapest, 1929. június 1.—Budapest, 2003, március 23.): okleveles aranydiplomás mérnök, számítástechnikai szakember, amatőrcsillagász.

Kisdiák korától érdeklődött a csillagászat iránt, első, nyomtatásban is közölt megfigyelését (egy tűzgömbről) 15 éves korában küldte el a svábhegyi Csillagvizsgálóba. Kulin György meghívására részt vett a Magyar Csillagászati Egyesület alapításában (1947), a nyári időszakban a Budapest-Svábhegyi Asztrofizikai Obszervatóriumban a fotografikus változócsillag észlelések önkéntes kisegítő munkatársa. 1947—49-ben az MCSE Változócsillag szakosztályának vezetője, először szervezi meg a magyarországi amatőr változócsillag észleléseket, és megindítja a budapesti Uránia Bemutató Csillagvizsgálóban a megfigyeléseket. Felvette a kapcsolatot az American Association of Variable Star Observers (AAVSO, Cambridge [Mass. USA]), amelynek Magyarország azóta is tagja. 1949-ben Kulin György eltávolításakor megszakadt a kapcsolata az amatőr mozgalommal, 1995-ben belépett az újjászervezett MCSE-be, amelynek közgyűlés, érdemeinek elismeréséül 1996-ban tiszteltbeli taggá választotta. Ettől kezdve főleg a csillagászattörténeti konferenciák szervezésében, a kiadványok szerkesztésében vett részt. Csillagászati cikkei a Csillagok Világa második sorozatában és a Meteorban jelentek meg, több számítástechnikai jegyzetet és tankönyvet írt, hivatalos munkájával részt vett a számítástechnika hazai elterjesztésében.

Fontosabb művei

Változócsillagok. Csillagok Világa Évkönyv az 1948. évre. Budapest, 1947.

A változócsillagok (6 rész). Csillagok Világa 1. évf. 1, 2, 3, 4. 2. évf. 1, 2. sz., 1948, 1949.

A meteor megfigyelések legújabb módszerei. Csillagok Világa 2. évf. 2. sz.

Magyar Csillagász Egyesület VÁLTOZÓCSILLAG SZAKOSZTÁLYA 1. számú Közlemény. (észlelési adatok, magyar és angol), 4 lap. Budapest, 1949.

A változócsillagok megfigyelés ötven évvel ezelőtt. Meteor 1997/2. sz. (Életrajzi adatokkal.)

Bibliográfia

Kiss I.: Csillagászati bibliográfia. Debrecen, 1981. AAVSO Bulletin 1948 és 1949. évi számai.

Bartha Lajos: In memoriam Rákosi Miklós. Meteor 2003/5. sz.

REGIOMONTANUS, Johannes [Családi nevén: Müller, Johannes aus Königsberg. A Johannes Müller latinosított nevét valójában Johanes de Monte Regio-nak írta (szülőhelye latin neve alapján), ebből alakult ki a ma használatos megnevezés.] (Unfinden [Königsbergnél, Unterfraken], 1436. június 3.—Róma, 1476. július 6.): matematikus, a korai reneszánsz legkiemelkedőbb csillagásza, műszertervező.

Ptolemaiosz művének (az Almagesztnek) latin fordítását javította, hibás adatait helyesbítette. Bécsben Georg Peuerbach tanítványa, munkájának folytatója, Rómában trigonometriával és az antik csillagászati művek kiigazításával foglalkozott. Innen hívta meg Janus Pannonius, az 1467-ben alapított pozsonyi egyetem (Academia Istropolitana) szervezőjének, Vitéz Jánosnak nevében Magyarországra, az új főiskola matematikatanárául. 1467 tavaszától 1471 nyaráig tartózkodott hazánkban, gyakran dolgozott Hunyadi Mátyás király (uralkodott: 1457—1490) budai könyvtárában a „Corviná”-ban, valamint Vitéz János esztergomi palotájában. Mátyás királynak ajánlotta új rendszerű torquetum nevű műszerét, Vitéznek ajánlotta egyik jelentős művét, amelyben összeállította az első mai értelemben vett tangens táblázatot. Nagy táblázat gyűjteménye, a „Tabulae Directionum” és a „Tabulae primi mobilis” címen jelenik meg. Napórákat szerkesztett, megfigyelte a mágneses deklináció jelenségét. Az általa kidolgozott és számított kalendárium típus sokáig igen kedvelt és elterjedt volt. 1471-ben Nürnbergbe telepedett le, innen a pápa meghívására Rómába ment, a naptár javításának ügyében, de rövidesen gyanús körülmények között elhunyt. Nagy hatással volt a reneszánsz magyarországi csillagászatára.

Fontosabb művei

Munkáit halála után adták ki, modern gyűjteményes kiadás: Joannis Regiomontani Opera collectanea… Herausgegeben von F. Schmiedler, „Milliaria” X. 2. Osnabrück, 1949.

Bibliográfia

Zinner, Ernst: Leben und Wirken des Joh. Müller aus Königsberg, gennant Regiomontanus. II. kiad. Osnabrück, 1961.

Zinner, Ernst: J. R. Magyarországon. Matematikai és Természettudományi Értesítő 1936.

Nagy Zoltán: Asztronómia a Mátyás-korabeli Magyarországon. Világosság 1976/12.

Barlai Katalin—Marik Miklós: Regiomontanus. Csillagászati Évkönyv 1976.

Csapodi Csaba: The Corvinian Library. Budapest, 1973.

Munkáiból szemelvények Waczulik Margit: A táguló világ magyarországi hírmondói. Budapest, 1984.

Csillagászattörténet A—Z.

RHODIUS György (?—?) (Aktív a XVII. század második felében, Kolozsvárott [?].): naptárszámoló, magát „erdélyi ástronomus”-nak nevezi.

Talán Rákosi Boldizsár utóda. Jelenleg csak egy kalendáriuma ismert: Kalendárium (Uj és Ó-)… Rhodius György erdélyi astronomus által 1668-ra. Szeben, 1668.

Bibliográfia

Sztripszky Hiador: Magyarország könyvészete I. Budapest, 1967.

RÓKA Gedeon (Budapest, 1906. május 7.—Budapest, 1974. október 5.): tanár, műkedvelő csillagász, 1950-től haláláig a Természettudományi Társulat, majd a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat központi csillagászati szervezeteinek titkára.

Igen nagy szervező munkát fejtett ki, nagy számú ismeretterjesztő cikke és számos könyve jelent meg (részben Kulin Györggyel közösen). 1950—1974 közt a hazai amatőr mozgalom egyik mozgatója volt. Jelentős szerepe volt a TIT Csillagászat Baráti Kör adminisztratív megszervezésében, és az évente, majd kétévente megrendezett Csillagászat Baráti Kör találkozók rendszeresítésében. Sokat fáradozott a csillagászati ismeretterjesztők és amatőr csoportok vezetőinek továbbképzésén, szakmai szintjük növelésén.

Fontosabb művei

A csillagászat és mindennapi életünk. Budapest, 1961.

A nagy világmindenség. Budapest, 1961.

A világegyetem megismerésének útjai és tévútjai. Budapest, 1964.

Csillagászati kisenciklopédia. Budapest, 1968.

Cikkek az Élet és Tudományban, Föld és Ég-ben, Csillagászati Évkönyvekben, és számos napilapban.

Bibliográfia

Schalk Gyula: Róka Gedeon emlékszám. TIT Csillagászati Értesítő 1984.

Rezsabek N.: Róka Gedeon az amatőr mozgalom „szürke eminenciása”. Meteor 2001/10.

Momento

Nevét a Kulin György által felfedezett egyik kisbolygó viseli.

ROLLER Mátyás (Üröm, 1840. szeptember 23.—Budapest, 1898. november 3.): tanító, majd tanársegéd a Műegyetemen.

Az üstökös pályákkal és földrajzi helymeghatározásokkal foglalkozott. Elsőként mutatta ki a rövid periódusú üstökösök félnagytengelyének bolygó távolságok szerinti csoportosulását (üstökös családok). Magyarország földmágneses felméréséhez földrajzi helymeghatározásokat végzett Schenzl Guidó számára.

Fontosabb művei

A bolygók befolyása az üstökösök járására. MTA Értesítő 1870. 48. p.

A Naprendszer elmozdulása az üstökösök pályáiból ítélve. MTA Értesítő 134. p.

Ugyanezekről az Astronomische Nachrichten Nr. 1797. számában, 1871.

Bibliográfia

Pedagógusok Zsebnaptára. 1893.

Budapesti Hírlap. 1898/310. és 312.

Szinnyei: Magyar írók élete és munkássága XI.

Poggendorff: Biographisch… V.

RÖSSEL Ferenc Tamás S. J. (?—Eger) (Aktív a XVIII. század második felében.): jezsuita, majd világi pap, csillagász, műszerkészítő. A Nagyszombati Egyetem, majd 1779-től a Budai Várpalota csillagásztornyának műszerésze, kisebb csillagászati berendezéseket és földmérő, szögmérő műszereket készített. A 18. század végén Eszterházy Károly meghívta Egerbe, itt is hunyt el. Néhány eszközét az Országos Műszaki Múzeum és a Sárospataki Református Kollégium Múzeuma őrzi.

Bibliográfia

Catalogus personalium et officiarum provinciae Austricae Societatis Jesu, 1774.

Bartha Lajos: A reformkor felmérési műszerei. Hidrológiai Közlöny 1996/3 (további irodalommal).

SAJNOVICS NEPOMUKI János S. J. (Tordas [Fejér megye], 1733. május 15.—Buda, 1785. március 1.): jezsuita matematikus, csillagász, a Budai Királyi Egyetem csillagvizsgálójának adjunktusa, a koppenhágai és trondhejmi Tudós Társaságok tagja.

Nagyszombatban, majd Hell Miksa mellett Bécsben tanult, 1767-ben a nagyszombati egyetemi obszervatórium asszisztense. Hell Miksa javaslatára részt vett a Vénusz átvonulásának megfigyelésére Vardø-szigetére küldött expedícióban (1768—1770, a megfigyelések egy része tőle származik). Hell biztatására — és kezdetben vele együtt — Vardøn kezdte tanulmányozni a magyar és a lapp nyelvek hasonlóságát, ezzel a munkájával nem csak a finn-ugor nyelvkutatás megalapozója, hanem az összehasonlító nyelvtudomány úttörője is. 1773-ban a budai Egyetemi Gimnázium matematikatanára, és az ott tervezett jezsuita obszervatórium leendő igazgatója; a csillagvizsgáló azonban a rend feloszlatása miatt nem épült fel. Ezután rövid ideig a Budavári Palota csillagásztornyának munkatársa is.

Fontosabb művei

Demonstratio, Idioma Ungarorum et Lapponum idem esse. Koppenhága, 1770. Nagyszombat, 1770. (Magyar fordítás C. Vladár Zsuzsa Bizonyítás, a magyar és lapp nyelv azonos. Bibliotheca Regulyana 2. sz. Budapest, 1994).

Idea Astronomiae. Buda 1778. (Magyar fordítás id. Nagy Rezső A csillagászat alapvető ismertetése. Székesfehérvár, Terkán Lajos Csillagvizsgáló, 1993)

Sajnovics naplója, 1768—69—70. Bibliotheca Regulyana 1. sz. (A kézirat magyar fordítása Deák András. Budapest, 1990.)

Bibliográfia

Hám Sándor: Sajnovics János élete. Esztergom, 1889.

Lakó György: Sajnovics János az ember és tudós. Budapest, 1973.

Bartha Lajos: Sajnovics János a csillagász. Föld és Ég 1983/5.

Hadobás Sándor: Hell Miksa és Sajnovics János bibliográfiája. Rudabánya, 1993.

Sajnovics János emlékünnepség és tudománytörténeti szimpózium. Szerkesztette Gulya J. és Szathmári I. 1974.

Momento

Emlékműve Tordason áll,

emléktáblája az ottani kastélyon.

SAJO Péter (Érsekújvár, 1941. május 1.—Budapest, 1992. július 27.): mérnök, amatőrcsillagász, 1977—86 között a budapesti Planetárium műszaki vezetője.

Több kitűnő minőségű távcső tükröt csiszolt, de főleg műszaki berendezések tervezése és építése terén tűnt ki. Sok műszere került csillagászati szakkörök és magán személyek birtokába. Önműködő csillagkövető berendezést épített, és több újszerű műszaki szerkezettel bővítette a Planetárium szemléltetési lehetőségeit. Cikkei a Meteorban és a Föld és Égben jelentek meg.

Bibliográfia

Mátis A.: Sajo Peter. Föld és Ég 1992/9.

SÁRI Gyula (Gyulafirátót, 1916. január 3.—1993). A budapesti Tudományegyetemen jogot hallgatott, de nem doktorált, az 1960-as években kezdett behatóan csillagászattal foglalkozni.

Szellemes műszer konstrukcióit elsősorban a változócsillagok fotografikus észlelésére használta ki. Különösen a fedési változók mérése terén végzett jelentős munkát. Csillagfotó és kimérő módszerei szívesen és gyakran ismertette.

Fontosabb művei

A Meteor-ban 1970 és 1992 között 22 cikkben írt az asztrofotográfiáról.

Bibliográfia

Sári Gyula. Meteor 1993/1. sz.

SCHALK GYULA (Budapest, 1938. március 12.—Püspökhatvan, 2008. január 16.): csillagász-ismeretterjesztő, szakíró, a TIT-Fővárosi nagyplanetárium, majd a TIT Uránia Bemutató Csillagvizsgáló tudományos munkatársa.

Főiskolai tanulmányait a szegedi Hitudományi Főiskolán kezdte (1957-ben), majd innen kilépve adminisztratív munkaköröket látott el. 1960-tól a budapesti TIT Uránia önkéntes munkatársa, főleg csillagászati népszerűsítő írásokat közölt, 1966-tól számos cikke jelent meg a Föld és Ég-ben az Élet és Tudomány-ban, a Természettudományi Közlöny-ben, és pedagógiai folyóiratokban. 1962-től a főváros kisplanetáriumának munkatársa, itt talált rá legeredményesebb tevékenységikörére. 1976-tól a népligeti „nagy” Planetárium tudományos munkatársa. Nagy érdeklődéssel foglalkozott a naptártörténettel, és a kozmogónia filozófiai kérdéseivel. A TIT Központi Csillagászati szakosztályának titkári teendőit is ellátta, a szakosztályi Csillagászati Értesítőt szerkesztette. Nyugdíjazását követően angol népszerűsítő könyveket fordított, és naptártörténeti munkáját bővítette.

Fontosabb művei

Az ősmagyarok csillagok ege. Csillagászati Évkönyv 1974.

A planetárium. Budapest, 1975.

Intelligencia a világegyetemben. Planetáriumi Füzetek 3. sz. 1981.

Idők — korok — naptárak. Budapest, 1993.

Fordítás és átdolgozás: Csillagászati Kislexikon. Budapest, 1998.

Bibliográfia

A budapesti Uránia és a Planetárium évi jelentése a Csillagászati Évkönyvben, 1962—98 között.

Szóbeli tájékoztatás Keszthelyi Sándortól és Mátis Andrástól.

A csillagászat magyar nyelvű biliográfiája

SCHENZL, Guido (Haus [Ausztria], 1823. szeptember 28.—Graz [Ausztria], 1890. november 23.): osztrák Benedek-rendi szerzetes, meteorológus és földmágnesség kutató, a magyarországi meteorológiai és földmágnességi intézet első igazgatója, az MTA levelező tagja (1867), az MTA nagyjutalom (1876) és a III. oszt. Vaskorona-rend (1886) kitüntetettje.

Rendszeresen foglalkozott csillagászattal. 1852-ben helyezték Budapestre, 1852-től az akkori II. ker. (ma: I. ker.) Főreálgimnázium igazgatója, a modern iskola megtervezője és szervezője (1855-től). A mai Toldy Ferenc Gimnázium megtervezésekor már kiterjedt meteorológiai észlelő állomást rendezett be, amelyet az MTA „Akadémiai észleldé”-nek minősített. Az önálló Meteorológiai és Földdelejességi Magyar Királyi Központi Obszervatórium megszervezője és 1870-től 1886-ig első igazgatója. A Főreálgimnáziumban kezdte meg a csillagászati pontos idő mérést, majd 1867-től a nyilvános időjelzést (déli ágyúlövéssel). A Meteorológiai obszervatórium mellett, Eötvös József támogatásával kis csillagvizsgálót rendezett be. Különösen jelentős az 1872. évi hullócsillag zápor megfigyelése, amely nemzetközi szempontból is értékes adatokat nyújtott. A magyarországi meteor észlelő hálózat szervezésében is tevékenyen részt vett. Cikkei az MTA Értekezések a Mathematikai Tudományok Köréből, az Értekezések a Természettudományok Köréből köteteiben, az MTA Értesítőjében, a Matematikai és Természettudományi Értesítőben, a Meteorologische Zeitschriftben jelentek meg. Legnagyobb munkája Magyarország földmágneses felmérése.

Fontosabb művei

Adalékok a magyar korona országaihoz tartozó országok földmágnességi viszonyainak ismeretéhez… (német nyelven is). Budapest, 1881.

Útmutatás a meteoritek megfigyeléséhez. Budapest, 1876.

Heller Ágost: Üstökösök és hullócsillagok…. Természettudományi Közlöny 1873. év. 41. füzet, benne Schenzl Guido észlelései.

Bibliográfia

Réthly A.: Schenzl Guido. Időjárás 1923/4. (bibliográfiával).

Heller Ágost: Schenzl Guido emlékezete. A budai II. ker. Főreáliskola XXXV. Értesítője. Budapest, 1891.

Szinnyei: Magyar írók élete és munkássága XII.

Poggendorff: Biographisch… III.

SCHNITZLER Jakab (Nagyszeben [ma: Sibiu], 1636. január 1.—Nagyszeben, 1684. június 16.): református lelkész, matematikatanár.

1655-ben Wittenbergben tanult, majd ugyanott a filozófiai kar tagja. 1662-ben hazatérve a nagyszebeni gimnázium tanára. Több csillagászati értekezést írt, a földközpontú rendszer bírálója.

Fontosabb művei

Dissertatio, de Stellis Fixis. Wittebergae, 1658.

Dissertatio de Stellis Fixis Novis. Wittebergae, 1659. (A nóvákról.)

Discussio Physico-Astronomica Controversiae inter Ptolomaicos, Tychonicos et Copernicaeos agitatae… Wittebergae, 1660.

Comet-Stern predigt… Szeben, 1680.

Bibliográfia

M. Zemplén J.: A magyarországi fizika története 1711-ig. Budapest, 1961.

Szinnyei: Magyar írók élete és munkássága XII.

Poggendorff: Biographisch… II.

SCHRADER, Carl Wilhelm Otto (Braunschweig, 1852. január 30.—Hamburg, 1930. június 21.): Göttingenben tanult (1871—74), 1876—78 között az ógyallai Konkoly magáncsillagvizsgáló obszervátora, főleg asztrometriai munkát végzett. Ezután hamburgi obszervátor, majd német délsarki és uj-guineai expedíciók vezetője, 1885-től a német tengerészeti és hajóstiszti szakiskolák birodalmi fővizsgabiztosa, 1889-től a Nautische Jahrbuch szerkesztője.

Bibliográfia

Astronomische Nachrichten 242. 1930.

Poggendorff: Biographisch… IV., VI./3.

SCHREIBER, JOHANN [János], S. J. (Wien, 1843. március 18.—Kalocsa, 1903): osztrák születésű jezsuita csillagász, matematikus.

Pozsonyban végezte a filozófiát (1868—70), ugyan ott a konviktus előljárója, tanár a Szent István gimnáziumban. 1883-tól a Haynald-obszervatórium asszisztense, a meteorológiai állomás vezetője, 1891-től a csillagvizsgáló helyettes vezetője. Főleg napfolt-észleléseket végzett, emellett elektromos zivatarjelző készülékeket szerkesztett. Foglalkozott a Jézus-társaság csillagászainak történetével is, Fényi Gyula tanítványa és legügyesebb észlelő-társa.

Bibliográfia

P. Christoph Scheiner S.J. und seine Sonnenbeobachtungen. Natur und Offenbarung. 48 (Münster, 1902).

Die Jesuiten des 17. und 18. Jahrhunderts und ihr Verhältniss zur Astronomie. Natur und Offenbarung. 49 (Münster, 1903).

Gewitterregistrator. Kalocsa, 1902.

Bibliográfia

Mojzes I: A kalocsai Haynald-obszervatórium története. Budapest, 1986.

Bikfalvi: Magyar Jezsuiták. 2007.

SCHULHOF Lipót [Leopold] (Baja, 1847. március 12.—Párizs, 1921. október 20.): magyar származású francia csillagász, a Bureau des Longitudes (lényegében a Csillagászati Számolóintézet) főmunkatársa Párizsban, az MTA levelező tagja (1878), a Becsületrend tiszti keresztjének birtokosa.

Tanulmányait Baján kezdte, matematikát, csillagászatot a Bécsi Tudományegyetemen hallgatott, majd a bécsi Egyetemi Csillagvizsgáló asszisztense lett. Főleg kisbolygó és üstökös-pályák számításával foglalkozott, de észlelő munkát is végzett: 1872. november 27-én Baján figyelte meg az akkor jelentkező erős meteorzáport, 1875-ben megtalálta a bécsi obszervatóriumban elsőként észlelt kisbolygót a (117) Protogenia-t. A csillagászati többtest probléma egyik speciális esetének kidolgozásáért 1877-ben elnyerte a francia akadémia Vaillant-díját. 1878-ban U. J. J. Leverrier és Maurice Loewy (Lőwy Mór) meghívták a párizsi Nemzeti Obszervatórium számolóintézetébe. Itt különösen a rövid periódusú üstökösök pályaszámítása terén végzett jelentős munkát, voltaképpen az ő munkája alapján tűnt ki, hogy a 10—20 évnél rövidebb keringési idejű üstökösök száma eléggé nagy. Számottevően javította a Delunay-féle holdmozgás-táblázatokat, befejezte a J. Bossert halálával csonkán maradt csillag-sajátmozgás katalógust. Munkáját a Francia Akadémia további hat kitüntetéssel méltányolta. Az első világháborúig kapcsolatban maradt szülőföldjével, több tanulmánya az MTA Értekezések a Mathematikai Tudományok Köréből köteteiben és a Természettudományi Közlönyben jelent meg.

Fontosabb művei

Az 1870. IV. üstökös definitív pályaszámítása. MTA Értekezések a Mathematikai Tudományok Köréből 4. köt. 1. sz. 1876.

Az 1871. II. üstökös definitív pályaszámítása. MTA Értekezések a Mathematikai Tudományok Köréből 2. sz. 1876.

Bibliográfia

Bartha Lajos—Vajda P.: Schulhof Lipót — egy magyar csillagász Párizsban. Francia Műszaki Tájékoztató 1980/5.

G. Biguordan: Leopold Schulhof. Bulletin de Société Astronomique 1921/12.

Csillagászattörténet A—Z.

Bánáti T.: Schulhof Lipót. Csillagászat Baján. A bajai csillagászat 50 éve. Baja, 2000. 143—148. p.

Poggendorff: Biographisch… III., IV., V.

Szinnyei: Magyar írók élete és munkássága XII.

Momento

Laugier, M. által 1943. március 2-án (Nizza) felfedezett 2384. számú kisbolygó viseli nevét.

SCHWAB, Friedrich (Marburg [Németország], 1858. október 3.—Weimar, 1931. október 12.): németországi egyetemeken dolgozott műszerészként, amatőrcsillagász.

Részt vett a Német Birodalmi Vénusz-átvonulás Expedíciók 6. számú csoportjának munkájában, üstökös, állatövi fény és változócsillag megfigyeléseket végzett. 1885—88 között a kolozsvári Tudományegyetem mechanikusa, szabad idejében változócsillag megfigyeléseket végzett. Észleléseit az Astronomische Nachtenben és a kolozsvári Orvosi és Természettudományi Értesítőben közölte, főleg a hosszú periódusú Cepheida és a Míra-csillagok megfigyelése jelentős. 1888 után Ilmenauban dolgozott, új változókat fedezett fel.

Fontosabb művei

Észleletek az éta Aquilae fényváltozásáról. Orvosi és Természettudományi Értesítő, Természettud. szak. 1887. 1. sz.

A Mira o Ceti és a khi-1 Orionis melletti új csillagokról. Természettudományi Közlöny 1887. 214. füz.

Bibliográfia

Bartha Lajos: Egy hazai változó-észlelési sorozat…. Meteor 1989/2, 3. sz.

Brosche, Peter—Zsoldos, Endre: Zwischen Handwerk und Wissenschaft: Friedrich Schwab (1858—1931). Beiträge zur Astronomiegeschichte Band 6, 182—219. p. 2003.

Zsoldos Endre: Friedrich Schwab: műszerész, csillagász és entomológus Erdélyben. Meteor 2000/6.

SINKA JÓZSEF (Budapest, 1931. február 28.—Budapest, 1987. május 28.): fizikus, csillagász, lapszerkesztő.

A budapesti Pázmány Péter, majd Eötvös Loránd Tudományegyetem fizika—matematika—ábrázoló geometria szakára iratkozott, és csillagászati előadásokat hallgatott 1950-től a budapesti Uránia Bemutató Csillagvizsgáló munkatársa, mint állandó előadó és bemutató, a következő évtől a vezető hosszabb távollétében annak mb. helyettesen. Részt vett a megfigyelésekben, elsősorban változócsillag észlelésekben. 1952-től a nyári idényben az MTA Szabadság-hegyi (Sváb-hegyi) Csillagvizsgálójának gyakornoka. 1953-tól az Ismeretterjesztő társulat változó nevű Csillagászati Szakosztályának (egyedüli) munkatársa, illetve titkára, az 1956. májusában megalakított Űrhajózási Bizottság titkára, utóbb az ebből kialakult Magyar Asztronautikai Társaság titkára. 1957-ben meghívták (főállásban) az akkor újjá alakult Természettudományi Közlönyhöz a fizikai tudományok témáinak (ma: Természet Világa) szerkesztőjévé, 1970-től haláláig az Egyesült Izzó „Bródy Laboratóriumá”-ban fizikusként dolgozott. Főleg mint folyóirat-szerkesztő igen sokat tett az Ismeretterjesztő Társulat belső terjesztésű csillagászati folyóiratainak — Meteor (régi sorozat), Csillagos Ég, Csillagászat — színvonalas és folyamatos megjelentetése érdekében, maga is nagy számú cikket írt ezekbe a folyóiratokba. A Természettudományi Közlöny szerkesztőjeként is a lap friss és nívós csillagászati cikkekkel való ellátása érdekében. Maga is igen sok hosszabb rövidebb írást közölt az említett lapokon kívül at Asztronautikai Tájékoztató-ban, az Élet és Tudományban, a Fizikai Szemlében, a Népszerű Technikában, a Világosságban, és az általa szerkesztet folyóiratokban. Több könyve jelent meg, részben a csillagászati megfigyelések, és főleg az űrhajózás és űrkutatás tárgyköréből. Érdeklődése már korán az űrkutatás felé fordult, elsők közt írt, még 1955-ben (Pál I.-val és Róka G.-al) az űrhajózásról.

Fontosabb művei

Mit figyeljünk meg az égen. Budapest, 1955.

Az űrhajózás. (Szerk.). Budapest, 1957.

A világűr küszöbén. Budapest, 1961.

A világegyetem élete és megismerésének története. (Bitó J.-vel és Szabó G.-al), Budapest, 1970.

Az űrhajózás kultúrtörténete. Csillagászati Évkönyv 1957.

Bibliográfia

Kiss I.: Csillagászati Bibliográfia.

Személyes közlések S. Marosszéki Katinkától.

A Csillagászati Évkönyv évi beszámolói 1952, 1954—67.

SPLÉNYI Béla, báró (1819. február 5.—Budapest, 1899): bányamérnök, bányaügyekkel foglalkozó miniszteri tanácsos, a természettudományok kedvelője.

A selmeci Bányászati Akadémián tanult, ahol sokoldalú természettudományos ismereteket is szerzett. A csillagászat korán felkeltette az érdeklődését. Bár távcsővel is rendelkezett, tudományos megfigyeléseket nem végzett, de naplójába több érdekes égbolt észlelést jegyezett fel, például a Halley-üstökösről, hold- és napfogyatkozásról, a Vénusz fényéről stb. Az 1842. évi teljes napfogyatkozás alkalmával magyar nyelven először említi a napkoronát.

Bibliográfia

Splényi Béla emlékiratai, I—II. köt. Közreadta és válogatta: Kendi Mária. Budapest, 1984.

STEINER Lajos (Vác, 1871. június 15.—Budapest, 1944. április 2.): geofizikus, meteorológus, az Országos Meteorológiai és Fölmágnességi Intézet igazgatója. (1927—1935), az MTA levelező tagja (1916).

Már egyetemi hallgatóként végzett csillagászati megfigyeléseket a kiskartali Podmaniczky-magán-csillagvizsgálóban; 1893-ban Konkoly Thege Miklós az ógyallai meteorológiai obszervatóriumban alkalmazta. Itt sokat foglalkozott az akkor még magánobszervatórium napészleléseivel, emellett üstökös és kisbolygó pozícióméréseket végzett. Néhány üstökös pályaszámítása az Astronomische Nachrichten-ben jelent meg. 1897-től főleg földmágneses vizsgálatokkal foglalkozott, később is nagy figyelmet szentelt a napsugárzás és a földmágneses tér változása közti összefüggésnek. Az 1923-ban megalakított Stella Csillagászati Egyesület vezetőségi tagja, több cikke a Stella folyóiratban és a Stella Almanachban jelent meg. Földmágneses vizsgálatai révén nemzetközi szaktekintélynek számított, külföldi kutatók vitás kérdések eldöntésére kérték fel.

Fontosabb művei

A Föld mágneses jelenségei. Budapest, 1923.

Konkoly Thege Miklós emlékezete. MTA Emlékbeszédek. Budapest, 1943.

Definitive Bahnbestimmung des Cometen 1892 II. Astronomische Nachrichten 149. kötet. 1897.

A csillagok pislogásáról. Stella Almanach 1925. Budapest, 1924.

A Nap mágnessége. Stella Almanach 1925. Budapest, 1926.

Bibliográfia

Réthly A.: Steiner Lajos. Időjárás 1944/3—12.

Poggendorff: Biographisch… IV., V., VI.

Magyarok a természettudomány és a technika történetében.

Momento

A Magyar Meteorológiai Társaság emlékéremmel örökítette meg nevét.

STROMMER Gyula (Nagyenyed, 1920. május 8.—Budapest, 1995. augusztus 28.): mérnök, egyetemi tanár, a Budapest—Svábhegyi Csillagvizsgáló gyakornoka.

A Pázmány Péter Tudományegyetemen csillagászatot is tanult, 1940—44 között a budapesti Csillagvizsgálóban dolgozott. Kisbolygó és üstökös észleléseket végzett, foglalkozott az elektronikus észlelő és mérő eszközökkel.

Fontosabb művei

Csillagászati fényelektromos fotometria. Csillagászati Lapok 4 (1941) 63—72. p.

A Föld forgásának változása és az időmérés. Csillagászati Lapok 5 (1942) 82—93. p.

Bibliográfia

A csillagvizsgáló évi jelentései.

Magyar ki kicsoda 2000.

SZABÓ Gyula (1914—Miskolc, 1991. augusztus 31.): tanár, amatőrcsillagász, a miskolci Uránia Csillagvizsgáló, valamint a Mesterségeshold-követő állomás vezetője.

Már 1946-ban megszervezte a miskolci Kilián Gimnázium csillagászati szakkörét, ennek keretében egy különálló Bemutató Csillagvizsgálót rendezett be. Utóbb a miskolci Városi Tanács és a helyi TIT szervezet támogatásával nagyobb szabású csillagvizsgálót épített ki a Kilián-lakótelep egyik toronyházán. (A csillagvizsgáló 1991 szeptemberében Kincstári Vagyon Ügynökség tulajdonába került és működése (átmenetileg?) megszűnt.) Az ismeretterjesztő munka mellett rendszeres napfolt észlelést végzett az MTA Napfizikai obszervatóriuma számára, majd megindította az ország legjobban működő műholdkövető állomásának munkáját (1974-ig működött), 1969—71 között részt vett a Nemzetközi Holdészlelő Hálózat „Időszakos Hold-jelenség (LTP) Megfigyelő Programjá”-ban. Sokat foglalkozott meteorológiával is, e tárgykörből doktorált. Az általa vezetett Uránia Bemutató Csillagvizsgálóból több jó képességű fiatal csillagász került ki. Írásai a helyi lapokban és folyóiratokban jelentek meg.

Bibliográfia

Almár Iván: Szabó Gyula (1914—1991). Föld és Ég 1991/12.

Évi jelentések a Csillagászati Évkönyvekben, 1952—85 között.

SZENICZEY Géza (Paks, 1858. június 7.—Paks, 1912. szeptember 22.): földbirtokos, amatőrcsillagász.

Paksi lakóházában, majd birtokán magáncsillag-vizsgálót rendezett be. Előbb Paks Petőfi út 4. szám alatti házában (1883/84 körül), majd 1900 táján hegyespusztai birtokán épített fel jól felszerelt obszervatóriumot, amelynek főműszere egy 125 mm-es refraktor volt. Műszereit halála után Posztóczky Károly vásárolta meg erdőtagyosi magán obszervatóriuma számára.

Bibliográfia

Dömény G.: Szeniczei Gézáról. DRACO (Paks) 1996. október—december 61. sz.

Csillagda Tolna vármegyében. Tolnavármegyei Közlöny 1900. június 7., 4. p.

SZENTIVÁNY Márton S. J. (Szentivány [Liptó vármegye, ma: Liptovské Ján, Szlovákia], 1633. október 20.—Nagyszombat, 1705. március 5.): jezsuita természettudós, polihisztor, tudomány-népszerűsítő, a Nagyszombati Kalendárium-ok szerkesztője, könyvvizsgáló.

Bécsben, Nagyszombatban tanult, majd ugyanott tanított. A széles olvasóközönségnek szánt írásai a Nagyszombati Kalendáriumban a természettudományok minden ágát felölelik. Előszeretettel foglalkozott csillagászattal, az 1670-es években észlelő helyet rendezett be a Főiskolán. Innen észlelte pl. az 1680. évi Kirch-féle üstököst. A napközéppontú (heliocentrikus) rendszert elvetette, egy Tycho-típusú „átmeneti” rendszert dolgozott ki. Harcolt az asztrológia ellen.

Fontosabb művei

Curiosiora et selectiora variarum scientiarum miscellanea I—III. kötet. Nagyszombat, 1689—91. (Válogatott érdekességek a különféle tudományokból. Részletek magyar fordításban Csaba György Gábor tanulmányában.)

Bibliográfia

Serfőző József: Szentivány Márton munkássága a XVII. század küzdelmeiben. Budapest, 1942.

Bartha Lajos: A nagyszombati csillagvizsgáló előtörténete. Természet Világa.

Csaba György G.: Szentivány Márton csillagászati nézetei a „Miscellanea”-ban. MCSE Budapest, 1998. 1980/8.

Magyar Utazók Lexikona

Szinnyei: Magyar írók élete és munkássága XII.

SZENTMÁRTONI Béla (Hencse [Somogy megye], 1931. február 6.—Hencse, 1988. május 28.): tisztviselő, műkedvelő csillagász.

1956-ban kezdett fényerős távcső tükrök csiszolásával foglalkozni, a következő évtizedekben mintegy száz db (100—250 mm átmérőjű) tükröt készített megrendelésre. Főleg a mély-ég objektumok megfigyelése foglalkoztatta, és az ilyen jellegű amatőr megfigyelők számára megszervezte az „Albiero Amatőrcsillagászati Klub”-ot (1970). 1971-ben a műkedvelők megfigyeléseinek közlésére megindította Kaposváron az Albiero című havi folyóiratot, amelyet 1984-ig maga szerkesztett és sokszorosított. A megfigyelő munka előmozdítására számos külön füzetet is kiadott, majd egybe gyűjtve a magyarországi észleléseket, katalógusformába közölte. Összeállításait külföldi egyesületek is átvették (British Astronomical Association, Webb Sosiety). Jelentős szerepe volt a fiatal amatőr nemzedék kiművelésében. Igen sok idegen nyelvű észlelési utasítást, leírást fordított magyarra.

Fontosabb művei

Albireo, amatőrcsillagászati megfigyelési és tájékoztató szakfolyóirat (Kaposvár) 1971. június és 1984. között. Számos külföldi cikk fordítása és közlése, részben külön füzetekben.

Bibliográfia

Juhász Tibor: A Béla…. Albireo 1988. július.

Bartha Lajos: In memorian Szentmártoni Béla. Albireo.

(Szerk.): Szentmártoni Béla. Meteor 1988/6.

Momento

A Nemzetközi Csillagászati Unio (IAU) 1994-ben a dr. Kulin György által felfedezett (1937 AD = 3427) jelű kisbolygót Szentmártoni-nak nevezte el.

SZENTMÁRTONY Ignác S. J. (Kotári [Zágráb vármegye], 1718. október 28.—Belica [Zala vármegye, ma: Horvátország], 1793. április 15.): jezsuita utazó, lelkész, geodéta-csillagász.

Grazban és Bécsben tanult, többek között csillagászatot. 1735-ben lépett a Jézus Társaságba, majd Grazban tanított, 1749-ben V. János portugál király hívására Brazíliába ment, hogy csillagászati helymeghatározásokat végezzen a spanyol és portugál birtokok vitatott határainak rögzítésére. Az expedíció Brazília őserdővel borított vidékein végzett nagy munkát. 1760-ban a jezsuiták üldözése során őt is letartóztatták, 18 évig börtönben raboskodott, kiszabadulva hazatért, de minden tudomány tevékenységgel felhagyott. Feljegyzései és megfigyelései valószínűleg a portugál állami levéltár ma is titkos anyagában találhatók.

Bibliográfia

Balázs Dénes: Adalékok a dél-amerikai magyar utazók munkásságához II. Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 9. 1991.

Magyar Utazók Lexikona. Budapest, 1993.

Szinnyei: Magyar írók élete és munkássága XII.

Poggendorff: Biographisch… II.

Wurzbach: Biographisches Lexicon

SZIMÁN Oszkár, Dr. (1923—Budapest, 1996. augusztus 6.): vegyészmérnök, az MTA Központi Kémiai Kutatóintézetének főmunkatársa, az 1946-ban alapított Magyar Csillagászati Egyesület egyik alapítója.

A Pázmány Péter Tudományegyetem fizika—kémia szakán végzett. Főként a fotokémia érdekelte, és ez kapcsolta később a csillagászathoz. Mint Kulin György egyik munkatársa a Magyar Csillagászok Egyesületében számos előadást tartott az asztrofizika elemeiről, az asztrofotográfiáról, a csillagászati sugárzásmérésekről és a spektroszkopikus munkáiról. Számos cikke jelent meg a Természet és Társadalomban (Természettudományi Közlöny), az Élet és Tudományban, a Csillagászati évkönyvekben. Sok cikket írt a fotóamatőrök számára, ezek közül nem egy a csillagászati fényképezésben is hasznosítható ötleteket ismertet. Sokat fáradozott a színszűrők és polarizációs szűrők házi előállításának kísérleteivel. Utolsó nyilvános előadása az 1995. évi tudománytörténeti ülésszakon hangzott el csillagászattörténet tárgykörben.

Fontosabb művei

Fotó Lexikon. (Szerk.) Budapest, 1963.

A Lick csillagda 3 méteres reflektora. Természet és Társadalom 1955/7.

Fényképezés a csillagászatban. Csillagászati Évkönyv 1957.

A napállandó mérése…. Fizikai Szemle 1959/5. sz.

Molekulák a világűrben. Föld és Ég 1972/3.

A csillagok belső felépítése. Csillagászati Évkönyv 1959.

A csillagok energiatermelése. Csillagászati Évkönyv 1960.

Bibliográfia

Bartha Lajos: In memoriam dr. Szimán Oszkár. Meteor 1996/10. 7. p.

Kiss I.: Bevezető a csillagászat magyar nyelvű irodalmába. Debrecen, 1981. (Válogatott bibliográfia.)

SZIRMAI Tamás (1688—1742): életrajzi adatai hézagosak. Greifswaldban XII. Károly svéd király ösztöndíjával tanult. Disszertációjában az 1707. április 17-i holdfogyatkozás, valamint ugyan azon év május 5-én megfigyelhető Merkúr-átvonulás számításáról és megfigyeléséről írt. Hazatérve katonai pályára lépett, a nevét viselő ezred tulajdonosa.

Fontosabb művei

Eclipsin Lunae totalem Die 17. Aprilis st. n. Anno 1707… cui accedit Calculus instantis Mercurii cum Sole congressus Die 5. Maji Anni hujus exspectandi Dissertationes Astronomica… Greifswald, 1707.

Bibliográfia

M. Zemplén J.: A magyarországi fizika története 1711-ig. Budapest, 1961.

Szinnyei: Magyar írók élete és munkássága XIII.

SZITTER BÉLA (Győr): amatőrcsillagász, a győri Vagon és Gépgyár dolgozója, az ottani csillagvizsgáló csillagászati szakkör szervezője, majd az 1962-ben megnyitotta Bemutató Csillagvizsgáló életre hívója. 1965-ben munkáját a CSBK-Szentendrei („Zerinváry”) emékéremmel jutalmazták.

Fontosabb művei

Csillagnézők a győri Vagongyárban. Föld és Ég 1967/2.

P. SZOMBATHELYI Tamás (Frater Thomas de Sabaria) (?—?) (Aktív a XV. század második felében.): pálos szerzetes, asztrológus.

Életrajza ismeretlen. Hunyadi Mátyás király nagyra becsülte, Bécs ostroma idején (1485. január 29.—június 1.) tőle kért jóslatot, hogy a hadjárat sikeres lesz-e.

Bibliográfia

Szathmáry László: Az asztrológia, alkímia és misztika Mátyás király udvarában. Mátyás király Emlékkönyv. Budapest, 1940. I.

Kemény József: Történelmi és irodalmi kalászatok II. köt. Pest, 1861. 10—13. p. (Latin szövegidézettel.)

SZTRÓKAY KÁLMÁN (Szabadka, 1888—Budapest, 1956.): tanár, szakíró csillagászat-népszerűsítő.

A Budapest-i Tudományegyetem Földrengéstani intézetében gyakornok, majd egy évig a kiskartali Podmaniczky-féle magánobszervatóriumban dolgozott. 1910-től tudomány népszerűsítő szakírói és fordítói munkásságot végzett, bár sokféle természettudományos munkát írt, főként a csillagászattal foglalkozott szívesen. Az olvasmányosan megírt munkái sok érdeklődőt késztettek további csillagászati munkák olvasására, számos műkedvelő bevezető olvasmányai voltak. Az Ifjú Technikus (utóbb Népszerű Technika) című havi magazin alapító-szerkesztője.

Fontosabb művei

A kis csillagász. Budapest, 1940.

Az ember és a csillagok. Budapest, 1944.

A Nap körül. Budapest, 1957.

Az ember és a csillagok című munka Gauser K. átdolgozásában 1964-ben újból megjelent.

Bibliográfia

Gáspár E.: Sztrókay Kálmán. Népszerű Technika 1957/1. sz.

Székely I.: Járjunk nyitott szemmel: Sztrókay Kálmán emléktáblája. Budai Polgár 2000. december 21. sz.

Kiss I.: Csillagászati bibliográfia. Debrecen, 1981.

Momento

Emléktábla a Budapest, II. ker. Margit krt. 40. sz. házon.

SZTRÓKAY KÁLMÁN IMRE (Zalacsány, 1907. április 16.—Budapest, 1992. június 19.): ásványtan-kutató, és ehhez kapcsolódva meteorit kutatásokkal foglalkozott, egyetemi tanár, a föld- és ásványtani tudományok doktora, a Magyarhoni Földtani Társulat társelnöke.

A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen tanult, majd ismereteit 1932-ben Berlinben bővítette. 1930-ban az egyetemen Ásvány-kőzettani Intézetének tanársegéde, 1953—77 között az ELTE ásványtani tanszékének professzora. Magyarországnak majdnem minden érctelepén korszerű vizsgálatokat végezett; több eddig ismeretlen ásványt írt le. Megalkotta a korszerű ásvány-rendszerezés elvét, Sokat foglalkozott a magyarországi meteoritokkal, főleg a szénhidrogén tartalmú kabai meteorit („szenes kondrit”) leírása nemzetközi érdeklődést váltott ki. (Az UNESCO Központi Meteorit Munkabizottságának tagjává választották.) Ásványtan című tankönyve (Koch Sándorral közösen) négy kiadást ért meg. Számos ismeretterjesztő írása jelent meg.

Fontosabb csillagászati művei

A Somogy megyei Mikes községben hullott meteorit vizsgálata. Földtani Közlemények 1953/7—9.

Über einigen Meteoriten-mineralen des Kohlenwasserstoffhältigen Chondrites von Kaba. Neues Jahrbuch für Mineralkunde 1960.

Élet nyomai a meteoritokban. Csillagászati Évkönyv 1964.

A szilikátmeteoritok ásványos és vegyi alkatának fejlődéses változásai. Földtani Közlemények 1967.

Bibliográfia

Buda Gy.: Dr. Sztrókay Kálmán Imre emlékezete. Földtani Közlemények 1995.

TASS Antal (Temesrékás [ma: Recas, Románia], 1876. április 14.—Budapest, 1937. június 17.): csillagász, a Konkoly-alapítványú Asztrofizikai Obszervatórium (Ógyalla, majd Budapest) igazgatója, a debreceni egyetem díszdoktora. A budapesti Tudományegyetem elvégzése után 1899-től az akkor állami kezelésbe vett ógyallai Csillagvizsgáló első alkalmazottja, obszervátor, főobszervátor, 1904-től aligazgató, 1916-tól megbízott igazgató.

1918-ban Terkán Lajossal Budapestre menti át az ógyallai intézet főműszereit. Hatalmas energiával és szervezőképességgel eléri, hogy a kultuszkormányzat és a főváros 1921-ben létrehozza a Budapest-Svábhegyi Konkoly-alapítványú Asztrofizikai Intézetet (a svábhegyi Csillagvizsgálót), amelynek 1934-ig igazgatója volt. Az intézet támogatására és a csillagászat barátainak összefogására 1923-ban Wodetzky Józseffel megalapítja a „Stella” Csillagászati Egyesületet és annak Stella Évkönyvét és Stella folyóiratát, amelynek szerkesztését is végezte. Kezdetben a napészlelésekkel és a hullócsillag megfigyelések feldolgozásával, majd 1905-től a változócsillagok vizuális megfigyelésével, utóbb csillagászati műszerek elméletével is foglalkozott. Behatóan tanulmányozta a magyarországi csillagászat történetét és az asztrofizikai módszerek fejlődését, ilyen tárgyú cikkei külföldi lapokban is megjelentek. Cikkei a Matematikai és Physikai Lapok-ban, a Matematikai és Természettudományi Értesítőben az Astronomische Nachrichtenben, a Stellában és a Stella Évkönyvekben jelentek meg.

Fontosabb művei

Az S Sag és a T Vul fotometrikus észleléseiPhotometrische Beob. S Sag und T Vul. Ógyallai Kisebb Kiadvány 3. Budapest, 1904.

A csillag-fényességmérések pontosságának fejlődése. Stella Almanach 1928.

A magyar csillagászat története. Stella 1931/ 3—4.

Bibliográfia

Móra K.: Tass Antal. Természettudományi Közlöny 1937. április

Kulin György: Tass Antal. Csillagászati Lapok 1938/2.

Bartha Lajos: Tass Antal emlékezete. Föld és Ég 1976/5.

Terkán Lajos: Vierteljahrschrift der Astronomische Gesellschaft 72. köt. 2. sz. 1938.

Bartha Lajos: Az ógyallai obszervatóriumtól a svábhegyi csillagvizsgálóig. Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1996.

Magyarok a természettudomány és a technika történetében.

Poggendorff: Biographisch… VI./3

Szinnyei: Magyar írók élete és munkássága XIII.

TAUCHER Ferenc (Kolozsvár, 1738. július 16.—Buda, 1820. október 20.): jezsuita szerzetes majd világi pap, matematikus, csillagász, a csillagászat tanára és az egyetemi csillagásztorony igazgatója, pécsi kanonok.

Trencsényben lépett a Jézus társaságba (1753), tanulmányait elvégezve a nagyszombati egyetem Matematikai Tornyának adjunktusa, ugyan ott a teológia tanára. 1777-től 1785-ig a Budára telepített egyetem Nagyszombatban maradt műszereinek kezelője. (Ez volt a budai obszervatórium fiókcsillagvizsgálója.) 1785-től 1806-ig a Budavári Palota tornyában működő csillagvizsgáló igazgatója. Itt a hagyományos asztrometriai méréseket folytatta és földrajzi-hosszúság méréseket végzett. Beszámolói a bécsi Ephemerides Astronomicae-ban jelentek meg, majd a berlini Bodes Jahrbuch 1800—1802. évi köteteiben.

Fontosabb művei

Astronomicae in Obs. Regio Budensis. Ephemerides Astronomicae 1789—1802 évi kötetei, Bécs.

Bibliográfia

Tudományos gyűjtemény 5. évf. 12. köt. 1820.

Szinnyei: Magyar írók élete és munkássága XIII.

Ziegler: Egyházi írók csarnoka. Nagyszombat, 1893.

Szily: Adalékok a magyarországi természetbúvárok életrajzához.

Poggendorff: Biographisch… II.

Wurzbach: Biographisches Lexicon… XIII.

TERES Ágoston [TERES, Gustav] S. J. [eredeti családneve TERESCSÉNYI] (Kecskemét, 1931. január 25.—Oslo, 2007. december 21.): jezsuita csillagász, a Specola Vaticana munkatársa.

1949-ben lépett a jezsuita rendbe, a Hittudományi Akadémián tanult, a frankfurti főiskolán nyert licenciátust. 1961-től a Skandináviában élő magyarok lelki és szociális gondozását végezte, eközben az oslói egyetemen matematika—fizika—csillagászat tanári oklevelet szerzett. Napfizikai és kozmikus geofizikai kutatásokkal, valamint kozmológiával és a bibliai csillagászattal foglalkozik. Jelenleg Oslóban és a Vatikánban él.

Fontosabb művei

Biblia és asztronómia. Budapest, 1994. (angolul előkészületben).

Bibliográfia

Személyes levélbeli közlés (Bartha Lajos).

TERESCSÉNYI Ágoston » TERES Ágoston

TERKÁN Lajos (Székesfehérvár, 1877. április 26.—Budapest, 1940. március 26.): csillagász, az Ógyalla-i Asztrofizikai Obszervatórium, majd a Budapest—Svábhegyi Csillagvizsgáló adjunktusa, utóbb főobszervátora, egyetemi magántanár (1912), a Szent István Akadémia tagja.

A budapesti Tudományegyetem bölcsészkarán Kövesligethy Radó kedvelt tanítványa, 1900-ban az ógyallai obszervatórium munkatársa. Jelentős szerepe volt az 1921-ben alapított svábhegyi Konkoly-alapítványú Csillagvizsgáló megszervezésében és munkásságának megindításában. A csillagászat klasszikus és az akkor legkorszerűbb területeinek egyaránt alapos ismerője volt, doktori értekezését az extinkció és a refrakció elméletéről írta, majd kidolgozta a csillagok hőmérsékletének meghatározási módszerét a színmérések alapján. Ezt a munkát folytatva, másokat megelőzve eljutott a színindex fogalmának meghatározásához. Részt vett az égi egyenlítőtől délre fekvő csillagok fényesség katalógusának összeállításában. Kezdeményezésére indult meg a Budapest—Svábhegyi Csillagvizsgálóban az üstökösök és kisbolygók fotografikus megfigyelése. Értékes ismeretterjesztő munkát is végzett. Cikkei az Astronomische Nachrichtenben, a Matematikai és Természettudományi Értesítőben, a Mathematikai és Physikai Lapokban, az Időjárásban jelentek meg. 1935-ben vonult nyugdíjba.

Fontosabb művei

Az állócsillagok hőmérsékletének meghatározása (Die Temperaturbestimmung der Fixterne). Ógyallai kisebb kiadványok 6. sz. 1904.

Über richtung der Bewegung des Sonnensystems. Astronomische Nachrichten 173. 1908.

A tudományos astrofotometria. Időjárás 1911—1912.

Fényi Gyula S. J. (nekrológ). Magyar Kultúra 15. 1. 1928.

Bibliográfia

Huboda György: Terkán Lajos élete és munkássága. Székesfehérvár, 1996.

Bartha Lajos: A csillaghőmérséklet meghatározások magyar úttörői. Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1994. Budapest, 1993.

Magyarok a természettudomány és a technika történetében.

Poggendorff: Biographisch… VII./4.

Szinnyei: Magyar írók élete és munkássága XIV.

Momento

Nevét a székesfehérvári Bemutató Csillagvizsgáló viseli: „Terkán Lajos Bemutató Csillagvizsgálló”.

TETENS Otto [Peter, Harens] (Randsburg, 1865. szeptember 6.—Teplitz-Schönau, 1945. február 15.): csillagász, meteorológus.

1887-ben Konkoly Thege Miklós ógyallai obszervatóriumában asszisztensként dolgozott. Hamburgban, Lindebgergben majd a Salamon szigeteken meteorológusként (többek közt magaslégkör kutatás terén) működött.

Fontosabb művei

Megfigyelései a Konkoly: BAO XI—XII. köteteiben.

Bibliográfia

Poggendorff: Biographisch… VII./4.

TIBOR Mátyás, S. J. (Szentmihályfalva, [Sáros megye, ma: Šarišské Michal’any, Szlovákia] 1902. február 23.—Budapest, 1995. január 13.): jezsuita csillagász, teológus, a Castel gandolfoi (Vatikán) pápai csillagvizsgáló munkatársa, a kalocsai Haynald Obszervatórium igazgatója, a Szent István Akadémia tagja.

Tanulmányait a budapesti Tudományegyetemen végezte, majd a dublini obszervatóriumban bővítette ismereteit, 1934-ben a Castel gandolfoi obszervatóriumban főleg a Tejút kiválasztott csillagmezőinek vizsgálata terén ért el jelentős eredményeket a Tejútrendszer szerkezetére vonatkozóan. Kettőscsillag és kisbolygó megfigyeléseket is végzett. 1940-től Kassán a Hittudományi Főiskolán kozmogóniát tanított, az 1945/46-os tanévben a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Csillagászati tanszékének asszisztense, majd az 1950. július 9-én végrehajtott államosításig a kalocsai csillagvizsgáló igazgatója. Itt újból csillagpárok mérésével foglalkozott. 1950-től minden jelentős csillagászati munka lehetőségétől elzárták! Tanulmányait az Astronomische Nachrichtenben, a Comunicazione Specola Vaticana (CSP) köteteiben jelentek meg. 1992-től a Magyar Csillagászati Egyesület tiszteletbeli tagja.

Fontosabb művei

A Nap sebesség meghatározása gyenge fényű csillagok páros csoportosítása alapján. Doktori értekezés. Szeged, 1932.

Elements of the Solar Motions… Szeged, 1932.

Comunicazione Specola Vaticana Vol. 2., 5., 11., 13. 1937—40 között. (The Distribution of the Stars in the … region.)

Bibliográfia

Bartha Lajos: Tibor Mátyás köszöntése (a MCSE tiszteletbeli tagjává választásakor). Meteor 1992/7—8.

Dr. Szimán O.: Emlékeim a Haynald Obszervatóriumból. Meteor 1993/ 11.

Tibor Mátyás (Nekrológ és önéletírás). Meteor Csillagászati Évkönyv 1996. Budapest, 1995.

Bartha Lajos: Fényi Gyula emlékezete. MCSE 1997.

TITTEL Pál (Pásztó [Heves megye, ma: Nógrád megyében] 1784. január 6.—Buda, 1831. augusztus 26.): csillagász, teológus, római katolikus pap, Pesten a Királyi Egyetem tanára és a gellérthegyi egyetemi obszervatórium igazgatója, a Magyar Tudós Társaság tagja.

Egerben a Lyceum matematikatanára (1806), majd a pesti Egyetemen bölcsész doktori oklevelet szerzett (1809), Bécsben F. P. von Triesnecker mellett csillagászatot tanult, ezután 1817-ig több európai csillagvizsgáló intézetet látogatott meg, és számos hírneves csillagásszal került kapcsolatba (pl.: W. Herschellel, C. F. Gausszal, aki mellett tanulmányokat is végzett). Jeles képességeit a külföldi szakemberek dícsérettel említették. 1817—24 közt az egri Lyceum csillagvizsgálójának vezetője, de az avult műszerekkel nem végzett érdemleges észlelést. 1824-ben kinevezték a pesti Egyetem gellérthegyi csillagvizsgálójának (az Uranise-nek) igazgatójává, itt tanítványával, Albert Ferenccel igen sok észlelést végzett, amelyeket azonban nem publikált. Megindította a rendszeres pontos idő jelzést 1830). Főleg asztrometriával és időmeghatározással foglalkozott.

Fontosabb művei

Methodus technicus brevis perfacillis ac perpetuum const. calendarium…. Göttingen, 1817.

Geozentrische lauf des Pallas, Bodes Jahrbuch, Berlin, 1820.

Rövid tudósítás a Buda-Pesti toronyórák regulázása végett adandó jelek idejéről s módjáról, Buda, 1830.

Bibliográfia

Albert Ferenc: Tittel Pál. A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 1868-ban tartott XIII. nagygyűlése, Eger, 1868.

Vargha D., Kanyó S.: Csillagok éjféli barátja…

Poggendorff: Biographisch… II.

Szinnyei: Magyar írók élete és munkássága XIV.

Magyarok a természettudomány és a technika történetében.

Wurzbach: Biographisches Lexicon… XLV. 1882.

TOKODY LAJOS (Szolnok—) mérnök, amatőrcsillagász, a Szolnoki Cukorgyár csillagászati szakkörének megszervezője. 1961-től több cikket közölt a TIT Csillagászati szakosztály folyóiratában, a Csillagos Ég-ben és a Csillagászati Évkönyv-ben. Kitűnő észlelő, a Jupiter-holdakra vonatkozó észleléseit külföldön is elismerték. Munkáját a CsBK 1968-bana szentendrei „Zerinváry” emlékéremmel jutalmazta.

Fontosabb művei

A Szolnoki Uránia Csillagvizsgáló. Föld és Ég 1966/3.

Egyszerű módszer a megfigyelőhely földrajzi koordinátáinak meghatározására. Csillagos Ég 4. évf. 4. sz. 1962.

Az I—III. Jupiter-holdak jelenségeinek megfigyelése. Csillagos Ég 5. évf. 4. sz. 1963.

TOLHOPFF, Joannes [családi nevét DOLHOPFF-nak vagy TOLKOPF-ként is írták] (Kemnat [Németország], 1445—50 között—Regensburg, 1503. április 26.): német csillagászati-táblázat számoló, asztrológus.

Az ingolstadti egyetem professzora, majd 1480 körül legalább egy évet Hunyadi Mátyás király udvarában, Magyarországon töltött, utóbb regensburgi kanonok, 1475 körül a bolygómozgásokról összeállított táblázatát IV. Sixtus pápának ajánlotta Rómában. Magyarországon Mátyás királynak ajánlotta a Stellarium című művét, amely a Nap a Hold és a bolygók mozgásának kiszámítására szolgált, 49000 évre megadva az alap adatokat. A szépen díszített 32 lapos corvina ma a Wolfenbüttelni Állami Könyvtárban található (jelezet: 84. 1. Aug 2°.) Érdemeiért a magyar király nemességet adományozott számára.

Fontosabb művei

Stellarium

Bibliográfia

Cs. Gárdonyi Klára: Tolhopf János, Mátyás király csillagásza. Magyar Könyvszemle 1984/4. sz.

Zinner E.: Leben und Wirken des Joh. Müller genannt Regiomontanus. Osnabrück, 1968. 239—40. p.

TOLMÁR Gyula (?—?): csillagász, tanár

A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte tanulmányait, 1939-ben az Egyetem Csillagászati Intézetének asszisztense, 1940-ben tanársegéd. 1934-től a budapesti csillagvizsgálóban is dolgozott, ahol kisbolygó fényképezése, majd főleg a változócsillagok fotografikus megfigyelésével foglalkozott. Figyelmet érdemelnek a delta Cephei környezetében lévő változók fotografikus fotometriai átvizsgálása, és több változó fénygörbéjének meghatározása. Ismeretterjesztő cikkeket is írt, munkái az Astronomische Nachrichtenben, a Csillagászati Lapokban, a Természettudományi Közlönyben és a Búvár című havi népszerűsítő folyóiratban jelentek meg. 1944 után nem foglalkozott csillagászattal.

Fontosabb művei

A fotográfiai Purkinje-jelenségről. Csillagászati Lapok 5. évf. 1942/4.

Über die Periode von RS Cassiopeiae. Astronomische Nachrichten 270. 145.

Über die Periode von UU Aurigae. Astronomische Nachrichten 270. 296. 1942.

Fejezetek a Csillagos ég című kötetben. Budapest, 1938.

Bibliográfia

A budapesti Csillagvizsgáló Évi jelentései (Vierteljahrschrift der Astronomische Gesellschaft-ben, Csillagászati Lapokban).

TOLNAI Lajos [ifjabb] (Budapest, 1873—Budapest, 1932. december 6.): meteorológus, foglalkozott csillagászattal, majd országgyűlési képviselő. 1895—1906 közt az Országos Meteorológiai és Földmágnességi Intézet tisztségviselője.

Sokat fáradozott a léghajózás érdekében az első magyarországi léggömb-egyesület vezetője. Fiatalon csillagászati tanulmányokat írt, több aprólékos pályaszámítást végzett, utóbb asztrofizikai kérdésekkel is foglalkozott. Cikkei az Astonomische Nachrichtenben, az Időjárásban és az Aeronautában.

Fontosabb művei

Tudományos léghajózás. Budapest, 1901.

Bahnbestimmung des Planeten 719. (1911. MT.)

Astronomische Nachrichten 192 Nr. 4608. 1912.

Zur Wiederkehr des Kometen 1905 II. 1911. VIII. (Borelly).

Astronomische Nachrichten 207. Nr. 4961. 1918.

Bibliográfia

Róna Zsigmond: Tolnai Lajos. Idő 1932/11—12.

TRIESNECKER, Franz Paula von, S. J. (Kirchberg [Ausztria], 1745. április 2.—Bécs, 1817. január 29.): osztrák matematikus csillagász, a bécsi egyetemi csillagvizsgáló igazgatója, jezsuita szerzetes.

Hell Miksa tanítványa, 1780-tól asszisztense, majd 1793-tól utóda a csillagvizsgáló igazgatói székében. 1765 és 70 között a nagyszombati egyetem csillagvizsgálójában segédcsillagász. Bécsben számos magyar tanítványa volt, jó kapcsolatot tartott fenn a hazai csillagászokkal, részt vett több magyarországi helység földrajzi hosszúságának meghatározásában. Nevét egy holdkráter őrzi, melynek rianásai nevezetesek.

Fontosabb művei

Szerkesztette és kiadta az Ephemerides Astronomicae köteteit.

Bibliográfia

Tudományos gyűjtemény I. évf. 3. köt. 1817. Pest.

Poggendorff: Biographisch… II.

Wurzbach: Biographisches Lexicon… XLVI. 1883.

Momento

Nevét a Holdon egy kráter őrzi.

VARGA MÁRTON (Dióskál, 1767. március 20.—1818. április 3.): tanár, tudomány népszerűsítő. A győri Királyi Akadémia elvégzése után Komáromban, majd 1798—1808 közt a nagyváradi Akadémia természetrajz és fizika tanára. A magyar nyelvű előadások szorgalmazója. 1810-ban a győri Akadémia tanára, majd a zirci apátság jószágigazgatója. Igen jól tájékozott ismeretterjesztő szerző, aki különösen a földrajzi és a csillagászati ismereteket közvetítette, magyar nyelven, nagyon színvonalasan és közérthetően.

Fontosabb művei

A gyönyörű természet tudománya magyarázata a’ tüneményekből és az új feltalálásokból… Nagyvárad, 1808.

Ennek folytatása, a csillagászati kézikönyvnek számító:

A’ Tsillagos égnek és a’ Föld golyóbissának az ő tüneményeivel együtt való természeti előadása… Nagyvárad, 1810.

Bibliográfia

Szinnyei: Magyar írók élete és munkássága XIV.

Magyarok a természettudomány és a technika történetében.

VITÉZ János (Szrednya [Belovár—Kőrös megye, Horvátország], 1408 körül—Esztergom, 1472. augusztus 8.): humanista főpap, királyi kancellár, nagyváradi püspök (1445), esztergomi érsek (1465-től).

Különös érdeklődést tanúsított a csillagászat, és főként az asztrológia iránt, táblázatokat és műszereket szerzett be. Baráti kapcsolat fűzte Georg Peuerbach-hoz, akitől műszereket is kapott, valamint neki ajánlotta a fogyatkozások számítására szolgáló táblázatot, a Tabulae Waradiensist (Nagyváradi táblázatok), továbbá Johannes Regiomontanushoz. Utóbbi az ő hívására jött hazánkba, és sokat dolgozott az esztergomi érseki palotában (1467—71 közt). Könyveiben megjelölte a csillagászati vonatkozású részeket.

Bibliográfia

Fraknói Vilmos: Vitéz János élete és kora. Budapest, 1879.

Cs. Gárdonyi Klára: Vitéz János könyvtára. Janus Pannonius tanulmányok. Budapest, 1975.

Zinner, E: Leben und Wirken des Joh. Müller genennt Regiomontanus. II. kiadás. Osnabrück, 1967.

VOLFFARD István » WOLPHARD, Stephanus

WEINEK László [Ladislaus] (Buda, 1848. február 13.—Prága, 1913. november 12.): csillagász, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja, a prágai Egyetem csillagvizsgáló igazgatója.

Magyarországon élő, német ajkú családból származott, önmagát mindig magyarnak vallotta. Bécsben, Berlinben és (Eötvös József ösztöndíjával) Lipcsében tanult, már ekkor nagy figyelmet szentelt a még kezdetleges fényképezési eljárásoknak. A Németországból látható Vénusz-átvonulás megfigyelő expedíciók előkészítésében részt vett, majd a Kerguelen-szigeti észlelő csoport helyettes vezetője. A jelenségről 60 jó minőségű fényképet készített. Sokat foglalkozott a fotografikus asztrometriai módszerek pontosságával, e tárgyból doktorált, és 1878-ban az MTA előtt székfoglalóját is erről tartotta. 1882-től a Prágában a Károly Egyetem csillagvizsgálójának tanára, az obszervatórium vezetője. Kezdetben az elavult felszereléssel kevés érdemleges munkát végezhetett, ekkor kezdte meg a holdrészletek pontos rajzolását. Kidolgozta a holdfényképek rajzolással történő kiegészítését, eljárásának sikerét jelzi, hogy a Lick Obszervatórium a 91 cm-es óriás refraktorral készített holdfényképeket küldte el számára feldolgozásra. Megkezdte egy 200 lapra tervezett nagy holdatlasz összeállítását. Elsők között csatlakozott a Föld pólus ingadozását megfigyelő hálózathoz. Szívesen foglalkozott népszerűsítéssel, és csillagászati szemléltető eszközök szerkesztésével. Számos cikke először magyar nyelven jelent meg a Természettudományi Közlönyben.

Fontosabb művei

Az instrumentalis fényelhajlás szerepe…. MTA Értekezések a Mathematikai Tudományok Köréből 7. évf. 1878/8.

A német birodalmi Venus expedíció. Természettudományi Közlöny 10. évf. 1878/107. füz.

Astronomische Beobachtungen an der k. k. Sternwarte zu Prag im Jahre (1884—1910 között), holdrajzok és holdfénykép átrajzolások, bolygó rajzok.

Nagyított rajzok holdfotográfiákról. Emlékkönyv a Természettudományi Társulat 50 éves évfordulójára Budapest, 1892.

Bibliográfia

(S): Prof. L. Weinek. Deutsche Rundschau für Geographie und Statistik 17. évf. 1895/7.

Obermayer L.: Dr. Weinek László. Idő 1914/7.

Scheller, A.: Ladislaus Weinek. Astronomische Nachrichten 196. H. 18. Nr. 4698, 1913.

Bartha Lajos: Weinek László, a csillagász és utazó. Földrajzi Múzeumi Tanulmány 10. sz. 1991.

Szinnyei: Magyar írók élete és munkássága XIV.

Poggendorff: Biographisch… III. (1898) IV. (1928).

Magyarok a természettudomány és a technika történetében.

WEISS Ferenc Xavér S. J. (Nagyszombat [ma: Trnava, Szlovákia], 1717. március 16.—Buda, 1785. január 10.): jezsuita szerzetes, matematikus, csillagász, a nagyszombati, majd a budai egyetemi „matematikai torony” igazgatója.

Tanulmányait Nagyszombatban végezte, előbb gimnáziumi tanár, 1753-ban megbízták az egyetemi csillagvizsgáló megszervezésével, majd kinevezték igazgatóvá (1765); az egyetem Budára telepítésével (1777) a budavári Palotára emelt csillagász torony vezetője. A nagyszombati csillagvizsgálót a 18. század derekának egyik legjobban felszerelt obszervatóriumává fejlesztette. Főleg asztrometriai észlelésekkel foglalkozott, igen jelentősek voltak a Jupiter-holdak helyzetére vonatkozó megfigyelései. Nagy pontossággal meghatározta a nagyszombati, majd a budai meridián hosszúság különbségét Bécshez és Párizshoz viszonyítva. Nagy érdeme, hogy tehetséges csillagász nemzedéket nevelt ki (Bruna Ferenc, Taucher Ferenc, Sajnovics János stb.). 1756—76 közt önálló kiadványként megjelentette a nagyszombati észleléseket: Observationes Astronomicae anni … in Observatorio Collegii academici Tirnaviae címen. Cikkei a bécsi és berlini Évkönyvekben jelentek meg.

Fontosabb művei

Astronomiae physicae juxta Newtonie principia…. Tyrnaviae, 1759. (Az első hazai szerzőtől származó Newtoni fizika-tankönyv!)

Bibliográfia

Szerdahelyi Gy. Alajos: Memoria admodum reverendi… domini Francisci Weiss astronomi celeberrimi… Budae, 1785.

Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1985.

Kelényi B. O.: A Pázmány Péter Tudományegyetem csillagvizsgáló intézetei. Budapest, 1929.

Bartha Lajos: A nagyszombati egyetem csillagvizsgálója. Föld és Ég 1983/6.

Szinnyei: Magyar írók élete és munkássága XIV.

Poggendorff: Biographisch… II.

Wurzbach: Biographisches Lexicon… LIV. 1886.

Magyarok a természettudomány és a technika történetében.

WODETZKY József (Versec [ma: Vrsec, Szerbia] 1872. március 15.—Budapest, 1956. március 18.): csillagász, matematikus, egyetemi tanár, a Szent István Akadémia matematikai osztályának elnöke, a Jugoszláviai Csillagászati Társaság tiszteletbeli tagja.

A budapesti Tudományegyetemen és a Sorbonne-on, valamint a Collège de France-on tanult, 1912-től a budapesti Egyetem Kozmográfiai tanszékén tanársegéd, 1914-től ugyanott magántanár, 1923-ban kinevezik a debreceni Tisza István Tudományegyetem Fizikai intézetének vezetőjévé. 1934-től 1942-ig (nyugalomba vonulásáig) a Pázmány Péter Tudományegyetem Csillagászati intzetének professzora. Főleg a „klasszikus” csillagászat (newtoni égi mechanika) kérdéseivel, elsősorban a többtest problémával foglalkozott, e téren több értékes dolgozata jelent meg. Erősen bírálta a relativitás elméletét — rámutatva annak fogyatékosságaira —, és megkísérelte a relativisztikus jelenségek levezetését a klasszikus égi mechanikából. Lelkes tudománynépszerűsítő, kitűnő és olvasmányos ismeretterjesztő írásai ma is érdekes cikkek. Tass Antallal 1923-ban megalapította a Stella Csillagászati Egyesületet, amelynek ügyvezető elnökévé választották, a Stellá-ból alakult TTT Csillagászati szakosztályának pedig tiszteletbeli elnöke volt. Szívesen foglalkozott csillagászat történetével is. Debrecenben megkezdte az egyetemi csillagvizsgáló berendezését, amelynek befejezése azonban távozása (valamint a gazdasági világválság) következtében elmaradt. Cikkei az Astronomische Nachrichtenben, a Stella folyóiratban és a Stella Almanach-ban, a Mathematikai és Physikai Lapokban, és a Szent István Akadémiai Értekezésekben jelentek meg, a TTT csillagászati rovatvezetője volt 1944-ig.

Fontosabb művei

A három test problémája és a zéta Cancri rendszere. Mathematikai és Physikai Lapok 18. évf. 1909/2.

A Hold mozgás variációja. Mathematikai és Physikai Lapok 20. évf. 1911/2. 4.

Az évszakok tartama és az időegyenlet. Stella Almanach VI. köt. 1930.

Üstökösök. Budapest, 1910.

A Csillagos Ég. (Gyűjteményes kötet.) Budapest, 1938.

A csillagok világából. (Cikkgyűjtemény.) Budapest, 1946.

Bibliográfia

Lassovszky K.: Wodetzky József. Részletes bibliográfiával. Csillagászati Lapok 5. évf. 1942/1—2.

Guman I.: Wodetzky József. Csillagok Világa (III. sorozat) 1. évf. 1956/2.

Szinnyei: Magyar írók élete és munkássága XIV.

Poggendorff: Biographisch… VI. 1938., VI/4. 1968.

Magyarok a természettudomány és a technika történetében.

Magyar Életrajzi Lexikon.

Kiss I.: Csillagászati Bibliográfia. Debrecen, 1981.

WOLPHARD, Stephanus [Volffard, Volfhardt István] (Erdély—?) (Aktív a XVI. század második felében.): jelentős kolozsvári család leszármazottja.

Felsőbb iskolai tanulmányokat folytatott („peritus mathematicus”). Asztronómiával és asztrológiával foglalkozott, 1580-ban az előző évek fényes üstökösei alapján a Báthory-család hanyatlását jósolta. Emlékét a kolozsvári Kakas—Volffard-ház csillagképes oszlopfői őrzik.

Bibliográfia

Szamosközi István történeti maradványai. 1880.

Bod Péter „Magyar Áthénás”-a. Nagy-Várad, 1766.

Heinrich L.: Az első kolozsvári csillagda. Bukarest, 1978.

Természettudományi Közlöny 1888. 280. p.

WONASZEK A. Antal (Liblin, 1871—Budapest, 1902. január 27.): tanár, csillagász, a kiskartali Podmaniczky-magáncsillagvizsgáló vezetője, 1893-tól.

Tanulmányait a budapesti Tudományegyetemen végezte, Kövesligethy Radó ajánlásával észlelő, majd észlelés vezető a kiskartali obszervatóriumban, ahol főként bolygó megfigyelésekkel foglalkozott. Jelentős megfigyeléseket és adatgyűjtést végzett a Jupiter sávjainak periodicitására, és a Szaturnusz gyűrűjének alakjára vonatkozóan. Több budapesti gimnáziumban is tanított. Cikkei az Astronomische Nachrichtenben, a Természettudományi Közlönyben, és a Kis-Kartali Obszervatórium kiadványaiban jelentek meg.

Fontosabb művei

A Szaturnusz gyűrűrendszerén mutatkozó konkáv árnyékPeriodizität des Konkaven Schattenerscheinung am Ring des Saturn. A Kis-Kartali Obszervatórium Kiadványai 1901.

A Jupiter felületi képződményeinek periodicitása Die Periodizität des Oberflächengebilde am Jupiter. A Kis-Kartali Obszervatórium Kiadványai.

Astronomia. Pozsony, 1902.

Bibliográfia

Pesti Hírlap 1902. 27. és 34. sz. (nekrológ)

Budapesti Hírlap 37. sz.

Szinnyei: Magyar írók élete és munkássága XIV.

Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1996. Budapest, 1995. 27. p.

Poggendorff: Biographisch… IV. 1928.

XÁNTUS János (1917—Kolozsvár, 1982. november 27.): természettudós, az erdélyi (romániai) magyar tudományos élet és szellemiség kimagasló egyénisége.

Gazdag és sokrétű munkásságának eredménye ezernél több publikált szakcikk, közel másfél ezernyi elhangzott rádióelőadás, számos tudományos dolgozat, valamint kilenc tudományos ismeretterjesztő kötet. Tudományos munkásságának szférája a meteorológia és az asztronómia volt, amely a napfolt-tevékenység rendszeres megfigyelésére és leírására is kiterjedt. Ilyen irányú megfigyelései értékes láncszemeit alkotják az időjárás-kutatás, a csillagászat és a napfoltkutatás átfogó programjának. Elsőként kutatta föl és írta össze Erdély napóráit. Ezek tudományos leírását nem sokkal halála előtt fejezte be. Alapító tagja és alelnöke volt a kolozsvári Viktor Anestin csillagászati körnek, ahol tudományos megfigyelési programokat irányított, s ahol számtalan előadást tartott.

Fontosabb művei

A tengerfenéktől a csillagokig. Dacia, 1961.

Otthonunk a Naprendszer. Dacia, 1972.

Csillagok születése, csillagok halála. Bukarest, 1974.

Egy pásztorbot a csillagász szemével. Művelődés Kolozsvár, 1976/4.

Napórák nyomában. Művelődés Kolozsvár, 1980/10.

Bibliográfia

Föld és Ég 1983/3. 89. p.

ZACH Antal, báró [Apja Joseph, Zach katona-seborvos, aki 1765-ben magyar nemességet kapott.] (Pozsony, 1747. június 14.—Graz, 1826. november 22.): műszaki és tüzérségi katonatiszt.

Alapos földmérési és természettudományos ismeretekkel rendelkezett, Olmücz (Olomuc, Csehország) parancsnokaként ment nyugdíjba, 1825-ben. (Zach Xavér Ferenc idősebb testvére.) A bécsi mérnökakadémián tanult, előbb a szállásmesteri törzs hadnagya, 1783-ban őrnagy, 1799-ben az itáliai sereg törzskari főnöke, 1805-ben főszállásmester. Belgrád ostrománál 1789-ben olyan ügyesen irányította a tüzérséget, hogy az ostromlott török védők két óra múlva megadták magukat. Ezért 1802-ben az egész családra kiterjedő magyar bárói címet kapott. Hadtudományi írások mellett földrajzi helymeghatározásokat végzett és a földfejlődésről, illetve a bolygók kozmológiájáról írt cikkeket. Cikkei testvére által szerkesztett Monatliche Correspondenz-ben jelentek meg. Bárói címe alapján magyarnak vallotta magát.

Fontosabb művei

Astronomische Beobachtungen und Nachrichten. Monatliche Correspondenz VI., VIII. 1802 és 1803.

Kosmographische Bemerkungen und Vermuthungen über die Bildung der Berge auf unserer Erde. Monatliche Correspondenz VIII. 1803.

Bibliográfia

Wurzbach: Biographisches Lexicon… XXV. 1890.

Poggendorff: Biographisch… II.

Szily: Adalékok a magyarországi természetbúvárok életrajzához.

Szinnyei: Magyar írók élete és munkássága XIV.

ZACH Ferenc Xavér János, báró [Apja Joseph, Zach katona-seborvos, aki 1765-ben magyar nemességet kapott.] (Pest, 1754. június 13.—Párizs, 1832. szeptember 2.): csillagász, geodéta, az „új” gothai (seebergi) csillagvizsgáló alapítója, a Magyar Tudós Társaság kültagja (1832).

A katonai-műszaki akadémián végzett tanulmányai után előbb geodéziai munkálatokban vett részt, majd a hadseregből kilépve a lembergi (Lvov) egyetem tanára, ennek megszűnte után Párizsba, majd Londonba ment. A lelkes amatőrcsillagász Brühl gróf londoni szász követtel együtt kezdett csillagászati megfigyeléseket végezni, közben a kor több hírneves angliai asztronomusával is megismerkedett. Brühl ajánlására 1786-ban II. Ernő Szász-gothai herceg szolgálatába lépett, megszervezte és felépítette a Gotha melletti Seebergen az egyik legelső, mai értelemben modernnek számító csillagvizsgálót. Ide hívta össze 1798-ban az első nemzetközi csillagász megbeszélést, az európai csillagászok együttműködésének, az egységes időszámítás kérdésének, valamint a Mars és Jupiter közt feltételezett (akkor még ismeretlen) bolygó felkutatásának megtárgyalására. 1801-től nagy figyelmet szentelt a kisbolygók vizsgálatára. II. Ernő herceg halála után özvegyének, Charlotte Amália hercegnő főudvarmestere, de az udvari intrikák elől Dél-Németországba, majd Olaszországba, 1827-ben Párizsba, utóbb Frankfurt am Mainba, majd ismét Párizsba utazott, ahol az 1832. évi kolera járvány áldozata lett. Kiváló szervezőként, széleskörű kapcsolatot tartott fenn az európai csillagászokkal. A rendszeres adatközlés érdekében 1798-ban megindította az Allgemeine Geographische Ephemeriden című, majd ennek megszűntével 1800-ban a Monatliche Correspondenzfür zur Beförderung Erd- und Himmels-Kunde (1807-ig szerk.) havi csillagászati-geodéziai szakfolyóiratot, 1818—25 közt pedig a Genuában megjelenő Correspondence astronomique című folyóiratot, amelynek számos szakcikkét maga írta. Értékesek a műszertechnikai és életrajzi tanulmányai, de e folyóiratokban szorgalmazta először például a változócsillagok rendszeres megfigyelését is. Nagy érdeklődéssel figyelte, és folyóirataiban ismertette, propagálta a magyarországi csillagászat és földmérés eredményeit, mellette ismerkedett meg a korszerű csillagászattal Pasquich János is. Magyar ismerőseihez írott leveleiben többször nevezte magát „magyar báró”-nak, „magyar nemes”-nek, de annak semmi nyoma nincs, hogy nyelvünket értette volna. Sajnos intrikus természetével sok kárt is okozott a magyarországi csillagászok, csillagászat hírnevének, például tőle erednek a Hell Miksát becsmérlő álhírek, utóbb ő tette közzé az egykori barátját Pasquichot rágalmazó írásokat is.

Bibliográfia

Brosche, P.—Varga M.: Briefe Franz Xaver von Zach in Sein Vaterland. Publications of the Astronomical Department of the Loránd Eötvös University (Budapest), No. 7. Budapest, 1984. (Magyar nyelvű életrajzzal).

Brosche, Peter: Der Astronom der Herzogin. Der Zeit 1982. Nr. 36.

magyarul ugyanez:

A gothai magyar csillagász. Föld és Ég 18. évf. 1983/8.

Herrmann, D. B.: F. X. von Zach. Die Sterne 45. évf. 1969/2.

Győry Ferenc: br. Zach Ferenc. Magyar Tudós Társaság Évkönyve 3. köt. 1838.

Hanle, A. és Mittelstaed O.: Die Sternwarte auf dem kleinen Seeberg bei Gotha. Sterne und Weltraum 16. évf. 1977/2.

Magyarok a természettudomány és a technika történetében.

Csillagászattörténet A—Z.

Poggendorff: Biographisch… I.

Szily: Adalékok a magyarországi természetbúvárok életrajzához II. (bibliográfiával).

Szinnyei: Magyar írók élete és munkássága XIV.

Momento

A Hold egyik kráterét róla nevezték el.

ZERINVÁRY Szilárd, ifjabb (Arad, 1915. február 8.—Budapest, 1958. január 1.): katonaiskolai, majd főiskolai tanár, kiadói főosztályvezető. Csillagászati (és geofizikai) szakíró és előadó.

Szegeden a Ferenc József Tudományegyetemen kapott diplomát, ezután tanár Kőszegen a katonai reáliskolában, majd 1943-tól a budapesti Bolyai Honvéd Műszaki Főiskolán. Érdeklődése a geofizikán át fordult a csillagászat felé, az 1950-es évektől számos cikke és cikk fordítása jelent meg az Élet és Tudományban, a Természet és Társadalom, valamint a Csillagászati Évkönyv hasábjain. Ekkor már Szentendrén a Táncsics Mihály Honvéd Műszaki Főiskolán tanított. 1953—56 között négy könyve jelent meg a Föld, és a Naprendszer fizikájáról. Igen alapos, új szemléletű, akkoriban a legkorszerűbb ismereteket közlő írásaival jelentős munkát végzett a csillagászati ismeretek széleskörű terjesztése terén. Néhány szakcikkét az Időjárás közölte.

Fontosabb művei

A Naprendszer élete. Budapest, 1953.

A Föld helye a Világmindenségben. Budapest, 1954.

Nap, Föld, emberiség. Budapest, 1955.

A Föld fizikája. Budapest, 1956.

A távcső világa. (II. kiadás Kulin Györgygyel és társszerzőkkel.) Budapest, 1958.

Bibliográfia

Bartha Lajos: Zerinváry Szilárd. Meteor 1988/11., 1998/11.

Magyar Életrajzi Lexikon II.

Kiss I.: Csillagászati bibliográfia. Debrecen, 1981.

Momento

„ZERINVÁRY SZILÁRD EMLÉKÉREM”: a Csillagászat Baráti Köre kitüntetése, melyet 1963-ban alapított Szentendre városi tanácsa támogatásával a CSBK. A kitüntetés a kiváló csillagászati ismeretterjesztés és az amatőr munka elismerésére szolgált. A CSBK 1989-es megszűnése után nem adták ki.

ZÉTÉNYI Endre (Tiszaluc, 1904, augusztus 23.—Budapest, 1993. június 24.): főiskolai docens, 1960-ban „summa cum laude” doktor, 1967-től Egerben a Tanárképző Főiskola „Csillagásztornyá”-ban berendezett csillagászati kiállítás vezetője.

Népiskolai tanítói oklevelét a sárospataki tanítóképzőben, tanári diplomáját a szegedi egyetemen szerezte, 1950-től Egerben a Tanárképző Főiskola földrajzi tanszékén tanított. A csillagászati kiállítás fejlesztésén kezdettől fogva sokat fáradozott: helyre állította a lyuk-gnómónt, újabb értékes tárgyakat, műszereket szerzett be, számos cikkben ismertette a csillagásztorony történetét és berendezését. Jól működő csillagászati szakköröket szervezett. 1969/70-ben részvett az Apolló-holdexpozíciók idején végzett nemzetközi holdészlelő programban. Tevékenységét emléktábla örökíti meg a Főiskola falán.

Fontosabb művei

Albert Ferenc. Egri Pedagógiai Főiskolai Füzetek. Eger, 1962.

Hell Miksa csillagász. Egri Pedagógiai Főiskolai Füzetek. Eger, 1970.

A 200 éves márvány délvonal. Hevesi Szemle 1976/2. sz.

Egy különleges napóra. Élet és Tudomány 1983/32. sz.

Bibliográfia

Leánya, Zétényi Zsófia írásbeli közlése.

Kiss I.: Csillagászati bibliográfia. Debrecen, 1981.

Élet és Tudomány 1998/25.

Momento

Egerben a Tanárképző Főiskolán 6. emeletén emléktábla őrzi nevét.

ZIEGLER Jakob (Landau [Bajorország], 1470 körül—Passau, 1549. augusztus ?): német humanista matematikus, geográfus, csillagász és teológus.

„Vándor humanista”-ként bejárta az akkori német-felföldi nagy városokat, főleg Conrad Celtis volt rá nagy hatással, akit Bécsben keresett fel. Innen Morvaországba ment, majd (a cseh eretnekek leleplezésének céljával) Magyarországra jött, itt a tudománykedvelő Szalkai László, akkori váci püspök (majd esztergomi érsek, aki a mohácsi csatában vesztette életét) pártfogoltja volt. 1514—20 között főleg Budán tartózkodott, tanulmányozta Mátyás király egykori könyvtárát, és innen sok értékes ötletet merített: valószínűleg itt ismerkedett meg a műszerszerkesztés és a térkép készítés alapjaival. Itt tervezte és készítette el a „Meteoroszkopüon” nevű csillagászati szögmérő berendezését, amelynek egy példányát az egri püspöknek ajándékozta. Sűrűn levelezett az egri püspök kíséretében lévő Colio Calcagninivel, részt vett Magyarország első „jó” térképének, Lázár deák művének összeállításában. Utóbb újból Németországba, majd Itáliába utazott, elkészítette a Szentföld, és a Skandináv-félsziget első felismerhető térképi ábrázolását. Valószínűleg foglalkoztatta (Calcagnini nyomán) a napközpontú bolygórendszer gondolata.

Bibliográfia

Schottenloher, K.: Jakob Ziegler aus Landau an der Isaar. Münster, 1910.

Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1995. 9. p.

Allgemeine Deutsche Biographie.