Magyarországi csillagászok életrajzi lexikona

Bikfalvi Géza: Magyar Jezsuiták történelmi névtára 1853—2003. Budapest, 2007.

Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkássága. (A „Szinnyei” folytatása.) Eddig az I—XIV. kötetek jelentek meg.

Magyarok a természettudomány és a technika történetében. Szerk.: Nagy Ferenc. Budapest, 1992, illetve az új kiadás 1997.

Poggendorff: Biographisch… ≡ Poggendorff, J. C.: Biographisch — Litterarischesch Handwörterbuch zur Geschichte der Exacten Naturwissenschaften. I—II. kötet. Leipzig, 1863; további folyamatos kiegészítéssel, a VIII. kötetig.

Szily Kálmán: Adalékok a magyarországi természetbúvárok életrajzához. Természettudományi Közlöny III. kötet 27, 28. füzet 1871.

Szinnyei József: Magyar írók élete és munkássága. I—XIV. kötet. Reprint kiadásban is.

Wurzbach: Biographisches Lexicon… ≡ Wurzbach, Constantin. v.: Biographisches Lexicon des Kaiserthums Österreich. 26 kötet 1857 és 1890 között.

Bulletin of the American Astronomical Association, Obituaries.

Balázs Béla—Bartha Lajos—Marik Miklós: Csillagászattörténet A—Z. Életrajzi lexikon. (TIT budapesti szervezet, 1982.)

Csillagászati Lapok (1937—1944).

Csillagok Világa 1 sorozat (1944), 2 sor (1947—49), 3 sor. (1956)

Évfordulóink a műszaki és természettudományokban. METESZ kiadvány, 1983-tól 2003-ig minden évre.

Magyar életrajzi Lexikon. Szerk.: Kenyeres Á. (II. és III. kiegészítő kötetek, Új sor.: Uj sorozat (6 kötet), 1992-től.

Matematikai és Természettudományi Értesítő (MTA kiadvány)

Matematikai és Physikai (majd: Fizikai) Lapok.

A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók vándorgyűlései = A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűléseinek munkálatai.

A Meteorológiai Intézet kiadványai ≡ Az Országos Meteorológiai és Földmágnesség Intézet kisebb kiadványai, új sorozat.

Tanulmányok a természetudományok, a technika és az orvoslás köréből. (MTESz Országos Műszaki Múzeum Évenkénti konferenciáinak anyagai.) Műszaki Múzeum Konferencia anyagai. (Az egyes évek konferenciái a következő évben kiadva.)

Vierteljahrschrift der Astronomische Gesellschaft. (Egyes csillagvizsgálók évi beszámolóival.)

EGYÉB RÖVIDÍTÉSEK

? = Az adat kétséges vagy ismeretlen.

Momento = emlékének állították, elnevezték róla.

Aktív = tevékenységének évei.

Adatközlő = Személyes tájékoztató, ill. nyomtatásban nem közölt adat közlője.

ABAHÁZI RICHARD (1907—1977): mérnök, 1935—40 között Budapest-svábhegyi Konkoly alapítványú Asztrofizikai Obszervatórium főiskolai képesítésű gyakornoka.

ALBERT FERENC Montedegoi (1811—1883): csillagász, egyetemi, majd líceumi tanár.

ANDRÁSSY ISTVÁN (1802—1890): székesegyházi apátkanonok, 1851-től a gyulafehérvári Batthyány-könyvtár és csillagvizsgáló vezetője.

ANGEHRN (Theodor) TIVADAR S. J. (1872—1952): jezsuita csillagász, meteorológus, 1890-től asszisztens a kalocsai Haynald Obszervatóriumban, 1913 és 1948 között az Obszervatórium vezetője.

BACSÁK GYÖRGY (1870—1970): jogász, majd festőművész, 50 éves korában kezdett csillagászattal és geológiával foglalkozni.

BAKOS GUSZTÁV (Gustav) (1918—1991): kanadai egyetemi tanár, a Csehszlovákiai Tudományos Akadémia tagja (1973).

BALÁZS JÚLIA (1907—1990): csillagász, az MTA Csillagászati Kutató Intézet főmunkatársa, a tudományok kandidátusa, az Astronomische Gesellschaft tagja, az MTA állandó delegáltja a Nemzetközi Csillagászati Unióban.

BARNÓTHY JENŐ (1904—1996): fizikus, a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem tanára, 1948-ban az USÁ-ba emigrált.

BAY ZOLTÁN (1900—1992): fizikus, az európai kontinensen elsőként kapott radarvisszhangot a Holdról.

BÁRTFAY JÓZSEF ÁRPÁD (1865—1937): csillagász, az Országos Meteorológiai Intézet szaktisztviselője.

BEDE JÓZSEF (?—1826): teológus, a gyulafehérvári Líceum fizikusa, majd a Batthyány-intézet könyvtárosa és a csillagvizsgáló vezetője.

BENEDICTUS de MOKRA, vagy de „Ungaria” MOKRAI BENEDEK

BERKES ZOLTÁN, Dr. (1908—1993): meteorológus, éghajlatkutató, egyetemi docens, a földrajztudományok kandidátusa. Az Országos Meteorológiai Szolgálat osztályvezetője.

BOGDANICH IMRE DÁNIEL (1762—1802): csillagász, geodéta, az egyetemi csillagvizsgáló adjunktusa, a felsőbb matematikatanára a pesti Királyi Egyetemen.

BRAUN, KARL, (Károly) S. J. (1831—1907): jezsuita csillagász, az MTA levelező tagja.

BRUNA FERENC XAVÉR S. J. (1745—1817): jezsuita szerzetes majd világi pap, matematikus. 1780-tól a pesti Királyi Egyetem csillagvizsgálójának adjunktusa, 1785-től 1806-ig igazgatója a felsőbb mennyiségtan tanára.

BUCHHOLTZ GYÖRGY, ifjabb (1688—1634): a szepességi Buchholtz család tudományos tevékenysége a 17. század végén és a 18. század elején külföldön is ismert volt.

CALCAGNINI, CELIO (1479—1541): itáliai humanista, költő és filozófus, az egyházjog doktora, a napközéppontú rendszer előfutárának leírója.

CZUCZY EMIL (1879—?): mérnök, 1901—1908 közt az ógyalai Magyar Királyi Asztrofizikai Obszervatórium adjunktusa.

CSADA IMRE (1916—1992): csillagász, a fizikai tudományok doktora (1962), az MTA Csillagvizsgáló (Budapest—Svábhegy) munkatársa.

DÁCIAI MIKLÓS (Nicolaus de Dacia) (aktív a XV. század közepén): domonkosrendi szerzetes, orvos és asztrológus.

DETRE LÁSZLÓ (1906—1974): csillagász, a svábhegyi (1951-től MTA) Csillagászati Kutató Intézet igazgatója, egyetemi tanár, az MTA levelező (1946) majd rendes tagja (1973-tól), a csillagászati tudományok doktora.

DEVECSERY ISTVÁN (1765—1854): református tanító, napóra készítő. Kápolnásnyéken, Pátkán, Seregélyesen, Tök községben a református iskolák tanítója, majd rektora.

DEZSŐ LÓRÁNT (1914—2003): csillagász, az MTA debreceni Napfizikai Obszervatóriumának igazgatója, az MTA csillagászati bizottság tagja, egyetemi tanár, a fizikai tudományok doktora (1962). A modern hazai napkutatás megszervezője.

DORN HANS (Dorn, Joannes de) (1425 körül—1509 után): német származású csillagász és műszerkészítő, domonkosrendi szerzetes, Hunyadi Mátyás király tudós-körének tagja, Regiomontanus munkatársa.

DUDITH (DUDICS) ANDRÁS (1553—1589): teológus, humanista filozófus, történetíró és matematikus, pécsi püspök, császári tanácsos.

DURCSÁK JÁNOS (1771—1837): egri kanonok, 1799-től az egri Líceum matematikatanára, 1812-ig a „Csillagásztorony” felügyelője.

ELEKES ISTVÁN (1881—?): csillagász észlelő (obszervátor), tanár, címzetes igazgató, a Szt. Gergely rend lovagja.

ENDREI ELEMÉR (1881—?): az Országos Meteorológiai és Földmágnességi Intézet kalkulátora, az Intézet csillagászati és meteorológiai műszergyűjteményének kezelője, obszervátor a kiskartali Podmaniczky-magáncsillagvizsgálóban.

FARKAS EDE (1844—1902): tanító, majd észlelő csillagász, 1883-tól Konkoly Thege Miklós ógyallai magánobszervatóriumában, 1890-től a Meteorológiai és Földmágnességi Intézet alkalmazottjaként.

FEJES ZSIGMOND (1881—?): tanár, 1904—1905 közt másodadjunktus (észlelő) a Magyar Királyi ógyallai Asztrofizikai Obszervatóriumban, főként változócsillagok fénymérésével foglalkozott. Utóbb a Pápai Református Gimnázium tanára. Cikkei a Pápai Hírlapban és a pápai Jókai Kör Évkönyveiben.

FÉNYI GYULA S. J. (1845—1927): jezsuita csillagász, felvételét érettségije után kérte a rendbe.

FÖLDES ISTVÁN (1908—1977): matematikus, csillagász, tanszékvezető docens, a matematikai tudományok kandidátusa (1951).

FRÖLICH (FRÖHLICH) DÁVID (1595—1648): evangélikus teológus, tanár, geográfus, császári matematikus (1647).

GALEOTTO, MARZIO (1472—1497): itáliai humanista, a neoplatonista filozófia terjesztője.

GEGŐ JÓZSEF ADOLF (1746—1812): piarista szerzetes, matematikus, csillagász, 1803-tól (vagy 1805-től) a kolozsvári Líceum csillagdájának vezetője, a tűzvészben elpusztult (1798) intézmény újjászervezője.

GERGELY, MAGYARORSZÁGI (aktív a XV. század második felében): 1461—72 között a bolognai egyetemen asztronómiát tanított.

GLOGAU, JOANNES de (1445—1507) (aktív a XV. század közepén): krakkói asztrológus többször tartózkodott Mátyás király udvarában, nyilvános vitát rendezett Ilkusz Mártonnal.

GOTHARD JENŐ (herényi) (1857—1909): földbirtokos, csillagász, műszertervező és -építő, mérnök, az MTA levelező tagja (1890).

GOTHARD SÁNDOR (herényi) (1859—1939): földbirtokos, mezőgazdász majd nagyipari vállalkozó.

GRUBER LAJOS (1851—1888): csillagász, a budapesti egyetem magántanára, az Országos Meteorológiai és Földmágnességi Intézet megbízott igazgatója.

GUMAN ISTVÁN (1919—?): csillagász, az MTA Budapest-svábhegyi Csillagvizsgáló, majd a debreceni Napfizikai Obszervatórium munkatársa.

GYERTYÁNOS GYÖNGYI (KÁLMÁN Béláné) (1944—2004): csillagász, az MTA Csillagászati Kutató Intézet Debreceni Napfizikai Obszervatóriumának kutatója.

HAÁZ ISTVÁN BÉLA (1907—1979): geofizikus, matematikus, az MTA Geofizikai Főbizottságának tagja, a tudományok doktora, a Magyar Állami Eötvös Loránd Geofizikai Intézet osztályvezetője.

HARKÁNYI BÉLA, báró (1869—1932): csillagász, matematikus, egyetemi tanár az MTA levelező tagja (1911).

HARTMANN NÁNDOR vagy FERDINÁND S. J. (aktív a XVIII. század második felében): jezsuita, majd világi pap, matematikus.

HASENAUER ANDOR (1884—1944): tanár, 1908-ban kapott diplomát a budapesti egyetemen. 1906—08 között a kiskartali Podmaniczky magán-csillagvizsgáló észlelője.

HELL MIKSA RUDOLF S. J. (1720—1792): matematikus, csillagász, jezsuita szerzetes majd világi pap, számos külföldi tudós társaság tagja.

HELLER ÁGOST (1843—1902): fizikus, tudománytörténet kutató, az MTA főkönyvtárosa, az MTA rendes tagja (1887).

HERCZEG TIBOR (1929—): csillagász, egyetemi tanár, 1956 óta külföldön dolgozik.

HIBNER, ISRAEL (1619—1668): orvos, csillagász és kalendárium számoló, rézmetsző.

HOFFMANN ERNŐ (1891—1967): tanár, a Szent István Akadémia tagja, 1917—20 között az ógyallai Konkoly alapítványú Asztrofizikai Obszervatórium másodadjunktusa.

HOITSY PÁL (1850—1927): csillagász, országgyűlési képviselő, publicista, a Vasárnapi Ujság szerkesztője.

HOLLÓSY JUSZTINIÁN¸ (1819—1900): Benedekrendi szerzetes, tanár, fizikai, geológiai és asztronómiai kérdésekkel foglalkozott, 1863-tól az MTA levelező tagja.

HONTERUS JÁNOS (JOHANNES) (1498—1549): erdélyi szász prédikátor, humanista kozmográfus, könyvnyomtató és fametsző, térképkészítő.

HULIMAN ISTVÁN (aktív a XIX. század elején): matematikus, csillagász, 1802—1808 között asszisztens, majd adjunktus a pesti Egyetem csillagvizsgálójában.

HÜNINGER ADOLF (1849—1911): jezsuita csillagász, 1882-től asszisztens a Kalocsai Haynald Obszervatóriumban, 1884/85-ben igazgató.

ILKUSZ MÁRTON (Ilkusch, Martin — eredetileg — Marcin Olkusz z Bylica) (1433/34—1493/94): lengyel csillagász-asztrológus, a pozsonyi egyetem tanára, Mátyás király udvari csillagásza, budai plébános.

IZSÁK IMRE (GYULA) (1929—1965): csillagász, munkásságának nagyobb részét az USA-ban végezte, a Cambridgei (Massachusetts) Smithsonian Astrophysical Observatory osztályvezetője.

JÁNOS (JOANNES) prépost (aktív a XVI. század elején): teológus, orvos, asztrológus.

JÁNOSI IMRE (1884—1943): tanár, a Földrengési Számolóintézet munkatársa, az 1900-as évek elején obszervátor a kiskartali Podmaniczky-csillagvizsgálóban.

JÁNOSSI (JÁNOSSY) MIKLÓS S. J. (1700—1741): jezsuita matematikus, 1734-től a kolozsvári Jezsuita szervezésű egyetemen a teológia és a felsőbb mennyiségtan tanára.

KABAI MIHÁLY (1759—1818 után): finommechanikai műszerész.

KALMÁR LÁSZLÓ (1904—1996): csillagász diplomát szerzett, de pénzügyminisztériumi tisztviselőként dolgozott.

KÁLDY ÁDÁM (1765—1825): teológus, Bécsben és több ausztriai községben volt plébános, Ágostonrendi szerzetes, matematikus.

KENESSEY KÁLMÁN (1890—1966): meteorológus, geofizikus, a Meteorológiai Obszervatórium aligazgatója.

KÉRY BORGIA FERENC S. J. (1702—1768): jezsuita fizikus, csillagász, a nagyszombati jezsuita egyetem csillagvizsgálójának másodcsillagásza. Több Jézus-társasági iskolában is tanított, 1736-tól végleg Nagyszombaton tanár, két ízben rektor.

KESERŰ MÓZES (1801—1874): Teológus, arbei címzetes püspök és apát-kanonok, gyulafehérvári csillagász kanonok. 1827-től a gyulafehérvári Batthyánianeum segédcsillagásza és könyvtárosa, közben az ottani líceumban matematikát tanított.

KLASSOHN JÁNOS (1872 körül—1936): finommechanikai műszerész.

KLINGENSOR (vagy CLINSOR), MAGYARORSZÁGI (aktív a XIII. század első felében): legendás csillagjós és költő, valószínűleg német származású, aki II. Endre király feleségével, Gertrúdissal jött hazánkba.

KMETH DÁNIEL (1783—1825): piarista szerzetes, matematikus, a pesti Királyi Egyetem Gellért-hegyi csillagvizsgálójának adjunktusa.

KOBOLD, HERMANN ALBRECHT (1858—1942): német csillagász, 1880—83 között obszervátorként Konkoly Thege Miklós magán-csillagvizsgálójában dolgozott.

KOLBENHEYER TIBOR (1917—1993): csillagász, geofizikus, a Szlovák és a Cseh Tudományos Akadémia rendes tagja (1954). 1943-ban gyakornok, 1945—47 közt asszisztens a Budapest—svábhegyi Csillagvizsgálóban.

KOMÁROMI CSIPKÉS GYÖRGY (1628—1678): református teológus, lelkipásztor, nyelvészeti író, rektor Kassán majd Debrecenben.

KONDOR GUSZTÁV (1825—1897): csillagász, matematikus, egyetemi tanár, az MTA rendes tagja, az Astronomische Gesellschaft alapító tagja.

KONKOLY THEGE MIKLÓS (1842—1916): földbirtokos, csillagász, az Országos Meteorológiai és Földmágnességi Intézet és az ógyallai Asztrofizikai Obszervatórium igazgatója, az MTA tiszteletbeli tagja (1883), a philadelphiai egyetem díszdoktora (1874), országgyűlési képviselő.

KOVÁTS-MARTINY GÁBOR PÁL (1782—1845): a pozsonyi evangélikus Líceum természetrajz—fizika—matemetika tanára, kísérleti berendezések, csillagászati műszerek készítésével is foglalkozott.

KÖVESLIGETHY RADÓ (1862—1934): csillagász, geofizikus, a budapesti Tudományegyetem „Kozmográfiai Intézeté”-nek megszervezője és tanára, a Nemzetközi Földrengéskutató Szövetség megszervezője és főtitkára (1907—1917), a Konkoly-alapítványú Asztrofizikai Obszervatórium aligazgatója (1899—1906), az MTA rendes tagja (1895).

KRAKKÓI ANDRÁS (aktív a XV. század közepén): Valószínűleg lengyel teológus, a szepesi prépostság kancelláriusa.

KRŽİŽ, AUGUST (KRISCH) (1814—1905?) (aktív a XIX/XX. század fordulóján): cseh származású katonaiskolai tanár, geodéta.

KULIN GYÖRGY (1905—1989): csillagász, a magyarországi amatőrcsillagász-mozgalom nagy hatású egyénisége, a Magyar Csillagászati Egyesület és a TIT Csillagászat Baráti Köre megalapítója és elnöke, a budapesti Uránia Bemutató Csillagvizsgáló alapítója és első igazgatója.

LÁCZI JAKAB, ERDÉLYI (LACUIUS IACOBUS TRANSSYLVANUS) (aktív a XVI. század közepén): személye ismeretlen.

LAKITS FERENC, NEMESSZÉKÁCSI (1859—1919): csillagász, a Kereskedelmi minisztérium tisztviselője, a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűléseinek állandó titkára.

LASSOVSZKY KÁROLY (1897—1961): csillagász, a Budapest—svábhegyi Csillagvizsgáló igazgatója, majd a Pázmány Péter Tudományegyetem Csillagászati tanszékének professzora, a fizikai tudományok kandidátusa, 1960-ban a Smithsonian Intézet osztályvezetője. Az Egyetem csillagászati intézetének asszisztense, majd a Konkoly-alapítványú Asztrofizikai Obszervatórium adjunktusa, 1938—43 közt igazgatója.

LIPSICS (LIPSICZ) MIHÁLY S. J. (1703—1765): jezsuita fizikus, tanár.

LITTROW, JOHANN JOSEF EDLER von (1781—1840): cseh származású bécsi csillagász, a krakkói egyetem tanára, majd annak bezárása után a kazányi (Oroszország) egyetemi csillagvizsgáló vezetője.

LITTROW, KARL LUDWIG von (1811—1877): 1832-től a bécsi Egyetemi Obszervatórium munkatársa, 1841-ben követte apját a professzori és igazgatói székben.

LOEW MORITZ (1842—1902): magyarországi származású német csillagász—geodéta, a német Geodetisches Institut osztályvezetője.

LOEWY MAURICE (1833—1907): magyarországi születésű francia csillagász, a párizsi Nemzeti Obszervatórium (Observatoire National) igazgatója, a Francia Tudományos Akadémia tagja, a becsületrend tisztikeresztese.

MADARASSY JÁNOS (1741—1814): előbb jezsuita szerzetes, majd világi pap, matematikus, csillagász, az egri Csillagásztorony első vezetője. Az egri felsőbb szeminárium, utóbb a Líceum matematikatanára.

MAHLER EDE (1857—1945): ókortörténész, csillagászati kortan (kronológia) kutató, egyetemi tanár, az MTA tagja (1909).

MARIK MIKLÓS (1936—1998): csillagász, egyetemi tanár.

MARSIGLI, LUIGI FERDINAND gróf (1658—1730): olasz humanista tudós, az oszmán hódítók kiűzésére szervezett hadsereg hadmérnöke, a londoni Királyi Társaság (Royal Society), a montpellieri és a párizsi akadémiák tagja.

MÁRTONFI (MÁRTONFFY) ANTAL (1750 körül—1799): jezsuita, majd világi pap, csillagász, a gyulafehérvári Batthyány-csillagvizsgáló első igazgatója.

MARX GYÖRGY (1927—2002): fizikus, tanszékvezető egyetemi tanár, az MTA tagja, az Eötvös Loránd Fizikai Társaság elnöke, Kossuth-díjas.

MASSÁNYI ERNŐ (1878—1946): meteorológus, légügyi szakértő, fiatalon aktív észlelő csillagász, tudomány népszerűsítő, az Országos Meteorológiai és Földmágnességi Intézettől aligazgatói rangban vonult nyugdíjba.

MATSKO JÁNOS MÁTYÁS (1721—1796): magyarországi születésű német matematikus, csillagász.

MAYER-LAMBERT FERENC (1795—1865): premontrei szerzetes, a gellérthegyi csillagvizsgáló utolsó igazgatója, egyetemi tanár. A prágai majd a bécsi obszervatórium asszisztense, 1835—52 közt a pesti Királyi Egyetem tanára és az egyetemi csillagvizsgáló igazgatója.

MENYHÉRT MIKLÓS, szebeni = Nicolaus Melchior Cibiniensis (aktív a XV/XVI. század fordulóján élt): külföldön is ismert nevű alkimista és asztrológus II. Lajos magyar király környezetében.

MIKOVINY SÁMUEL (1700—1750): sokoldalú mérnök, matematikus, térképész-geodéta, a berlini Tudományos Társaság tagja.

MISCH, JOHANNES S. J. (1613—1677): német származású jezsuita szerzetes, természettudós, két évtizeden át Magyarországon munkálkodott (Győr, Nagyszombat, Sopron, Pozsony), 1653—62 közt a nagyszombati jezsuita Egyetemen.

MOKRAI BENEDEK (Benedictus de Mokra, vagy B. de Ungaria) (1360 körül—1420 körül): bölcsész, teológus.

MONTEDEGOI ALBERT FERENC » ALBERT FERENC, Montedegoi

MÓRA (Moravetz) KÁROLY (1899—1938): csillagász, a Budapest—Svábhegyi Csillagvizsgáló megbízott igazgatója.

MURMANN ÁGOSTON (August) (1837—1872): német ajkú család fia, aki mindig magyarnak vallotta magát.

MÜLLER, JOANNES DE REGIO MONTE » REGIOMONTANUS

NAGY KÁROLY (1797—1868): matematikus, csillagász, kultúrpolitikus, publicista, az MTA levelező (1832) majd rendes tagja (1834), az American Philosophical Society külföldi tagja (1834).

NAGY TAMÁS, KÖVENDI (1849—1887): 1872-ben Konkoly Thege Miklós akkor alapított ógyallai magáncsillagvizsgálójának obszervátora lett.

NEUBART KRISTÓF (aktív a XVII. század utolsó és a XVIII. század első harmadában): naptárszámoló és kalendáriumszerkesztő.

NIHIL, JOANNES DE (vagy NIHILI) (aktív a XV. század második felében): csehországi csillagász és asztrológus.

OLASZ PÉTER. S. J. (1895—1952): jezsuita matematikus, tanár, folyóirat szerkesztő, főleg a csillagászat és rokon tudományok területének új eredményeiről írt.

OZSVÁTH ISTVÁN (?—?): csillagász, a Svábhegyi Csillagvizsgáló ösztöndíjas gyakornoka (1951).

PAÁL GYÖRGY (1934—1992): csillagász, kozmológus, az MTA Csillagászati Kutató Intézetének (Budapest—Svábhegy) munkatársa. A Detre László-emlékéremmel díjazva, a Nemzetközi Csillagászati Unio (IAU) Kozmológiai bizottságának tagja.

PASQUICH JÁNOS (1754—1829): horvát származású római katolikus pap, matematikus, csillagász, a pesti Egyetem tanára, a gellérthegyi csillagvizsgáló alapító igazgatója.

PATER PÁL (1656—1724): ágostai evangélikus teológus, matematikus, akadémiai tanár.

PÉCSI ALBERT (1882—1971): geográfus, a budapesti Felsőkereskedelmi iskola földrajztanár, a budapesti Földrengéskutató Intézet munkatársa, a Magyar Földrajzi Társaság főtitkára.

PETZVAL JÓZSEF (1807—1891): matematikus, a bécsi és prágai Akadémiák tagja.

PETZVAL OTTÓ (1809—1883): matematikus, a csillagászat tanára a budapesti Királyi Egyetemen, az MTA rendes tagja.

PEUERBACH, GEORG (1423—1461): a korai reneszánsz egyik jelentős csillagásza és matematikusa, a bécsi Egyetem tanára.

PINZGER FERENC (Franz)m S. J. (1872—1941): jezsuita természetrajz—földrajz tanár.

PÜHLER KRISTÓF (PUEHLER CHRISTOFF von SICLAS) (1500 körül—1583 után): geodéta, műszertervező, valószínűleg Ágoston-rendi szerzetes.

RÁKOSI BOLDIZSÁR (aktív a XVII. század második felében): orvos, tanár, naptár számoló, magát „Erdélyi ásztronomus”-nak nevezte.

REGIOMONTANUS, JOHANNES (1436—1476): matematikus, a korai reneszánsz legkiemelkedőbb csillagásza, műszertervező.

RHODIUS GYÖRGY (aktív a XVII. század második felében): naptárszámoló, magát „erdélyi ástronomus”-nak nevezi.

ROLLER MÁTYÁS (1840—1898): tanító, majd tanársegéd a Műegyetemen.

RÖSSEL FERENC TAMÁS S. J. (aktív a XVIII. század második felében): jezsuita, majd világi pap, csillagász, műszerkészítő.

SAJNOVICS NEPOMUKI JÁNOS S. J. (1733—1785): jezsuita matematikus, csillagász, a Budai Királyi Egyetem csillagvizsgálójának adjunktusa, a koppenhágai és trondhejmi Tudós Társaságok tagja.

SCHALK GYULA (1938—2008): csillagász-ismeretterjesztő, szakíró, a TIT-Fővárosi nagyplanetárium, majd a TIT Uránia Bemutató Csillagvizsgáló tudományos munkatársa.

SCHENZL, GUIDÓ (1823—1890): osztrák Benedek-rendi szerzetes, meteorológus és földmágnesség kutató, a magyarországi meteorológiai és földmágnességi intézet első igazgatója, az MTA levelező tagja (1867), az MTA nagyjutalom (1876) és a III. oszt Vaskoronarend (1886) kitüntetettje.

SCHNITZLER JAKAB (1636—1684): református lelkész, matematikatanár.

SCHRADER, CARL WILHELM OTTO (1852—1930): 1876—78 között az ógyallai Konkoly magáncsillagvizsgáló obszervátora, ezután hamburgi obszervátor, majd német délsarki és új-guineai expedíciók vezetője, 1885-től a német tengerészeti és hajóstiszti szakiskolák birodalmi fővizsgabiztosa, 1889-től a Nautische Jahrbuch szerkesztője.

SCHREIBER, JOHANNES (János), S. J. (1843—?): osztrák születésű jezsuita csillagász, matematikus.

SCHULHOF LIPÓT (LEOPOLD) (1847—1921): magyar származású francia csillagász, a Bureau des Longitudes főmunkatársa Párizsban, az MTA levelező tagja (1878), a Becsületrend tiszti keresztjének birtokosa.

SCHWAB, FRIEDRICH (aktív 1870 és 1900 között): németországi egyetemeken dolgozott műszerészként, amatőrcsillagász.

SINKA JÓZSEF (1931—1987): fizikus, csillagász, lapszerkesztő.

STEINER LAJOS (1871—1944): geofizikus, meteorológus, az Országos Meteorológi és Fölmágnességi Intézet igazgatója. (1927—1935), az MTA levelező tagja (1916).

STROMMER GYULA (1920—1995): mérnök, egyetemi tanár, a Budapest—Svábhegyi Csillagvizsgáló gyakornoka.

SZABÓ GYULA (1914—1991): tanár, amatőrcsillagász, a miskolci Uránia Csillagvizsgáló, valamint a Mesterségeshold-követő állomás vezetője.

SZENTIVÁNY MÁRTON S. J. (1633—1705): jezsuita természettudós, polihisztor, tudomány népszerűsítő, a nagyszombati Kalendáriumok szerkesztője, könyvvizsgáló.

SZENTMÁRTONY IGNÁC S. J. (1718—1793): jezsuita utazó, lelkész, geodéta-csillagász.

SZIMÁN OSZKÁR, Dr. (1923—1996): vegyészmérnök, az MTA Központi Kémiai Kutatóintézetének főmunkatársa, az 1946-ban alapított Magyar Csillagászati Egyesület egyik alapítója.

SZIRMAI TAMÁS (1688—1742). Életrajzi adatai hézagosak.

SZOMBATHELYI TAMÁS, P. (Frater Thomas de Sabaria) (aktív a XV. század második felében): pálos szerzetes, asztrológus (életrajza ismeretlen).

SZTRÓKAY KÁLMÁN IMRE (1907—1992): ásványtan-kutató, és ehhez kapcsolódva meteorit kutatásokkal foglalkozott, egyetemi tanár, a föld- és ásványtani tudományok doktora, a Magyarhoni Földtani Társulat társelnöke.

TASS ANTAL (1876—1937): csillagász, a Konkoly-alapítványú Asztrofizikai Obszervatórium (Ógyalla, majd Budapest) igazgatója, a debreceni egyetem díszdoktora. A budapesti Tudományegyetem elvégzése után 1899-től az akkor állami kezelésbe vett ógyallai Csillagvizsgáló első alkalmazottja, obszervátor, főobszervátor, 1904-től aligazgató, 1916-tól megbízott igazgató.

TAUCHER FERENC (1738—1820): jezsuita szerzetes majd világi pap, matematikus, csillagász, a csillagászat tanára és az egyetemi csillagásztorony igazgatója, pécsi kanonok.

TERES ÁGOSTON (TERES, GUSTAV) S. J. (1931—): jezsuita csillagász, a Specola Vaticana munkatársa.

TERKÁN LAJOS (1877—1940): csillagász, az Ógyallai Asztrofizikai Obszervatórium, majd a Budapest—Svábhegyi Csillagvizsgáló adjunktusa, utóbb főobszervátora, egyetemi magántanár (1912), a Szent István Akadémia tagja.

TETENS OTTO (PETER, HARENS) (1865—1945): csillagász, meteorológus.

TIBOR MÁTYÁS, S. J. (1902—1995): jezsuita csillagász, teológus, a Castel gandolfoi (Vatikán) pápai csillagvizsgáló munkatársa, a kalocsai Haynald Obszervatórium igazgatója, a Szent István Akadémia tagja.

TITTEL PÁL (1784—1831): csillagász, teológus, római katolikus pap, Pesten a Királyi Egyetem tanára és a gellérthegyi egyetemi obszervatórium igazgatója, a Magyar Tudós Társaság tagja.

TOLMÁR GYULA (?—?): csillagász, tanár.

TOLNAY LAJOS, ifjabb (1873—1932): meteorológus, foglalkozott csillagászattal, majd országgyűlési képviselő. 1895—1906 közt az Országos Meteorológiai és Földmágnességi Intézet tisztségviselője.

TOLHOPFF, JOANNES (1445—50 között—1503): német csillagászati-táblázat számoló, asztrológus.

TRIESNECKER, FRANZ von PAULA, S. J. (1745—1817): osztrák matematikus csillagász, a bécsi egyetemi csillagvizsgáló igazgatója, jezsuita szerzetes.

VALORI, FILIPPO (1456—1499): firenzei humanista, orvostudománnyal, filozófiával és asztrológiával foglalkozott.

VOLFFARD ISTVÁN » WOLPHARD, STEPHANUS

WEINEK LÁSZLÓ (LADISLAUS) (1848—1913): csillagász, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja, a prágai Egyetem csillagvizsgáló igazgatója.

WEISS FERENC XAVÉR S. J. (1717—1785): jezsuita szerzetes, matematikus, csillagász, a nagyszombati, majd a budai egyetemi „matematikai torony” igazgatója.

WODETZKY JÓZSEF (1872—1956): csillagász, matematikus, egyetemi tanár, a Szent István Akadémia matematikai osztályának elnöke, a Jugoszláviai Csillagászati Társaság tiszteletbeli tagja.

WOLPHARD, STEPHANUS (Volffard, Volfhardt István) (aktív a XVI. század második felében): jelentős kolozsvári család leszármazottja.

WONASZEK A. ANTAL (1871—1902): tanár, csillagász, a kiskartali Podmaniczky-magáncsillagvizsgáló vezetője, 1893-tól.

ZACH FERENC XAVÉR JÁNOS, báró (1754—1832): csillagász, geodéta, az „új” gothai (seebergi) csillagvizsgáló alapítója, a Magyar Tudós Társaság kültagja (1832).

ZERINVÁRY SZILÁRD, ifjabb (1915—1958): katonaiskolai, majd főiskolai tanár, kiadói főosztályvezető. Csillagászati (és geofizikai) szakíró és előadó.

ZÉTÉNYI ENDRE (1904—1993): főiskolai docens, 1960-ban „summa cum laude” doktor, 1967-től Egerben a Tanárképző Főiskola „Csillagásztornyá”-ban berendezett csillagászati kiállítás vezetője.

ZIEGLER JAKOB (1470 körül—1549): német humanista matematikus, geográfus, csillagász és teológus.

BALÁZSY LÁSZLÓ, dr. (Pécs): főállatorvos, amatőrcsillagász.

BATTHYÁNY IGNÁC, gróf (1741—1798): Erdély püspöke, tudománykedvelő, a csillagászat támogatója.

BENCZE SÁNDOR (1919—1981): amatőrcsillagász, a szombathelyi és a Fűzfő-gyártelepi Bemutató Csillagvizsgálók szervezője, ismeretterjesztő előadó és szakíró.

BENCSIK JÁNOS (1845—?): tengerész kadét, amerikai hajóút után a budapesti Tudományegyetemen tanárjelölt, 1872-től Lugoson, majd Nagybányán tanár. 1875—84 közt meteorológus észlelő.

DANKÓ SÁNDOR, Dr. (1922—1995): jogász, a TIT Csillagászati és Űrkutatási Szakosztály kiváló ismeretterjesztője.

DARVAI MÓRIC (1849—1917): tanár, a kultuszminisztérium tisztviselője, tudományos szakíró.

DÉGENFELD-SCHOMBURG BERTA KLÁRA MATILDA, contess (1843—1928): műkedvelő csillagász.

EDVI ILLÉS ÖDÖN (1877—1946): festőművész.

ELEK IMRE (?—1977): fizika—kémia szakos tanár.

ETTER KÁLMÁN, dr. (1906—1972): jogász, ügyvéd, filatelista, amatőrcsillagász. Az esztergomi amatőr mozgalom megindítója és első vezetője.

FAZAKAS JÓZSEF (1925—1987): elektroműszerész, amatőrcsillagász.

FRECSKAI ISTVÁN (1915—1984): földrajz—biológia szakos tanár, amatőrcsillagász.

FRIESENHOF GERGELY, br. (1840—1913): osztrák származású mezőgazdász, nagybérlő.

GAUSER KÁROLY (1924—1980): műkedvelő csillagász, szakíró, a Fővárosi Kisplanetárium vezetője.

HAYNALD LAJOS (1816—1891): teológus, erdélyi püspök majd Kalocsa bíboros érseke, botanikus, tudomány pártoló, az MTA igazgatósági tagja.

HÉDERVÁRI PÉTER (1931—1984): geofizikus, publicista, amatőrcsillagász, több hazai és külföldi tudományos társaság tagja. Az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet munkatársa (1952—63).

HETYEI JÁNOS (Makkos-hetyei) (aktív a XIX. század első felében): Zala-megyei földbirtokos, talán megyei tisztséget is viselt.

HOFFMANN ERNŐ (1891—1967): tanár, a Szent István Akadémia tagja, 1917—20 között az ógyallai Konkoly alapítványú Asztrofizikai Obszervatórium másodadjunktusa.

HOFFMANN OTTÓ (1870 körül—1929): banktisztviselő, csillagászati szakíró, a századforduló egyik legtermékenyebb tollú ismeretterjesztője.

JANUS PANNONIUS = CSEZMICEI (?) JÁNOS ? (1434—1472): humanista költő és filozófus, pécsi püspök, a csillagászat és csillagjóslás kedvelője, támogatója, Hunyadi Mátyás király tanácsadója, majd politikai ellenfele.

JÓNÁS LÁSZLÓ, Dr. (1925—1993): középiskolai földrajz tanár, 1958-tól az esztergomi műkedvelőmunka és a csillagászat népszerűsítője.

KELÉNYI BÉLA OTTÓ (1897—1944): bölcsészdoktor, filozófus, főkönyvtáros a budapesti Fővárosi Nyilvános Könyvtárban.

KOMÁROMI KACZ ENDRE (1880—1969): festőművész, amatőrcsillagász.

KÖNNYŰ JÓZSEF, idősebb (1921—1989): gépésztechnikus, amatőrcsillagász, az 1940-es évektől végzett csillagászati és meteorológiai megfigyeléseket.

KÖPECZI JÁNOS (?—?): a XVII. század második felében élt. 1672-ben Apafi Mihály fejedelem udvari orvosa.

KRUDY JENŐ (ÖDÖN) (1860?—1942): orvos, amatőrcsillagász, a luzerni „Flammarion” Népcsillagvizsgáló alapítója.

LENDVAI LÁSZLÓ (?—?): a balatonfűzfői Nitrokémia csillagászati szakkörének szervezője.

LÖSCHARD FRDINÁND (1838—?): hitoktató, 1839-től Resicán, szentszéki ülnök, amatőrcsillagász.

MÁRTONFI (MÁRTONFFY) JÓZSEF S. J. (1746—1815): jezsuita szerzetes, majd világi pap, erdélyi püspök.

PODMANICZKY GÉZA (GEIZA) báró (1839—1923): földbirtokos, valóságos belső titkos tanácsos, főrendházi tag.

POLIKEIT KÁROLY (1849—1921): matematika—fizika szakos tanár a pozsonyi Főreáliskolában, 1896-tól igazgató az ottani Katholikus Főgimnáziumban, amatőrcsillagász.

POSZTÓCZKY KÁROLY (1882—1963): földbirtokos, amatőrcsillagász.

RÁCZ BÉLA (1863—1944): bognármester, természet-megfigyelő.

RÁKOSI MIKLÓS (1929—2003): okleveles aranydiplomás mérnök, számítástechnikai szakember, amatőrcsillagász.

RÓKA GEDEON (1906—1974): tanár, műkedvelő csillagász, 1950-től haláláig a Természettudományi Társulat, majd a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat központi csillagászati szervezeteinek titkára.

SAJO PÉTER (1941—1992): mérnök, amatőrcsillagász, 1977—86 között a budapesti Planetárium műszaki vezetője.

SÁRI GYULA (1916—1993): jogot hallgatott, de nem doktorált, az 1960-as években kezdett behatóan csillagászattal foglalkozni.

SPLÉNYI BÉLA báró (1819—1899): bányamérnök, bányaügyekkel foglalkozó miniszteri tanácsos, a természettudományok kedvelője.

SZENICZEY GÉZA (1858—1912): földbirtokos, amatőrcsillagász.

SZENTMÁRTONI BÉLA (1931—1988): tisztviselő, műkedvelő csillagász.

SZITTER BÉLA (Győr): amatőrcsillagász, a győri Vagon és Gépgyár dolgozója, az ottani csillagvizsgáló csillagászati szakkör szervezője.

SZTRÓKAY KÁLMÁN (1888—1956): tanár, szakíró csillagászat-népszerűsítő.

TOKODY LAJOS (?—?): mérnök, amatőrcsillagász, a Szolnoki Cukorgyár csillagászati szakkörének megszervezője.

VARGA MÁRTON (1767—1818): tanár, tudomány-népszerűsítő.

VITÉZ JÁNOS (1408 körül—1472): humanista főpap, királyi kancellár, nagyváradi püspök (1445), esztergomi érsek (1465-től).

XÁNTUS JÁNOS (1917—1982): természettudós, az erdélyi (romániai) magyar tudományos élet és szellemiség kimagasló egyénisége.

ZACH ANTAL, báró (1747—1826): műszaki és tüzérségi katonatiszt.