Bolyai János egészsége katonai okmányaiban

Ács Tibor
orvoslás, Bolyai János
szóelválasztás

Megtörténtek a méltó megemlékezések születése 200. évfordulója alkalmából az országban és külföldön az egyik legnagyobb magyar tudósról – Bolyai Jánosról.1 A kutatók Bolyai-bicentenáriumra újabb értékekkel gazdagították ismereteinket zseniális gondolkodónk alakjáról és világhírű geometriai és matematikai eredményeiről. Remélhetőleg a feltárások nyomán még ismertebbé válnak a világ ésszerűsítését, az emberiség boldogságát célzó, korszakos társadalmi és filozófiai nézetei, az egész emberi tudást rendszerező enciklopédikus művének eredeti gondolatai. A Bolyai Jánosról megrajzolt kép kiegészülhet hadmérnöki munkálkodásának és katonaéveinek feldolgozásával is. Bizakodunk abban is, hogy a hazai orvostörténeti kutatás, – mint ahogy azt már korábban is megtette, – újabb tudományos dolgozatokkal ismerteti Bolyai János betegségeit és elutasítani a közvéleményben elterjesztett különféle bántó nézeteket2. így válhat a magyar és az egyetemes tudomány egyik legnagyobb alakja, Bolyai János szellemi arcképe még teljesebbé.

Bolyai János korszerű ábrázolása elképzelhetetlen, ha rendkívüli életéből nem próbáljuk meg feltárni és bemutatni 16 éves korától 31 éves koráig tartó katonaéletének igaz történetét. Sok levéltári forrás bizonyítja, hogy Bolyai János egész életében nem felejtette el a személyiségében és tudományos munkásságában, de egészségében is, kitörülhetetlen nyomokat hagyó bécsi mérnökakadémiai és építész hadmérnöki tiszti szolgálatának 15 esztendejét. A marosvásárhelyi Teleki–Bolyai Könyvtárban, az MTA Könyvtár Kézirattárában, a budapesti Hadtörténeti Levéltárban és a bécsi Kriegsarchivban megőrzött katonai okmányaiból most azokat az adatokat adjuk közre első esetben, igaz a teljesség igénye nélkül, amelyek Bolyai János katonakori egészségével és betegségeivel foglalkoznak.

  • 1A tanulmány az OTKA 2001/T 35116. számú támogatott alapkutatás – Bolyai János, a hadi mérnök – keretében készült. Itt is szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik elősegítették kutatómunkámat, különösen dr. Lenkefi Ferencnek, a Hadtörténeti Levéltár főmunkatársának.
  • 2 Berda Károly: Volt-e Bolyai Jánosnak syphilise? Orvostörténeti Közlemények 69–70 (1973) 131–142. p.

Az közismert, hogy az ifjú Bolyai 1818. augusztus 24-től 1822. szeptember 6-ig a bécsi cs. kir. mérnökakadémia IV–VII. évfolyamának fizető növendéke volt, majd 1822. szeptember 2-tól 1823. szeptember 1-ig az alsó-ausztriai főhadparancsnokság, bécsi cs. kir. mérnökakadémia VIII. évfolyama mérnökkari kadétja. Ám az már kevésbé ismert, hogy 16 éves hősünk mérnökakadémiába való belépésekor megfelelt az akadémiai szabályzat felvételi követelményeinek, amely előírta:

Az ifjaknak, akik erre az Akadémiára kívánnak járni, testi fogyatékosságtól mentesnek, egészségesnek és elég erős testalkatúnak kell lenniük, egyébként pedig rendelkezniük kell az elvont tudományok megtanulásához szükséges képességekkel.

Az is ismert, hogy az akadémiai évek alatt Bolyai betegség esetén, a szabályzat szerinti betegellátásban részesült:

A betegeket elkülönített szobákban két, az Akadémia által fizetett orvos, egy sebész, egy szem- és egy fogorvos, valamint két ápoló gondozza és látja el gyógyszerrel.3

Sajnálatos módon nem maradtak meg Bolyai Jánosról évente készített növendéki minősítések, melyek kitértek egészségi állapotára is. Erről csak apja, Bolyai Farkas leveleiből értesülhetünk és szerezhetünk adatokat.4 Ám, hogy egészségügyileg megfelelt a szigorú követelményeknek azt 1822. szeptember 6-i mérnökkari kadéti és 1823.szeptember 2-i mérnökkari alhadnagyi előléptetése igazolja.

Bolyai János cs. kir. mérnökkari alhadnagy 1823. szeptember 2-tól 1826. április 9-ig a bánsági főhadparancsnokság, temesvári helyi erődítési igazgatóságán, Dóczy Antal mérnökkari alezredes igazgatósága alatt, mint beosztott építész hadmérnök szolgált. Kitűnt a temesvár erőd korszerűsítése érdekében folyó tervező- és építkezési munkálataiban, bástyáinak és előtereinek rekonstrukciójában, szabad idejében azonban tudományos kutatásaival foglalkozott. Mint híres levelében írta – „semmiből egy ujj más világot teremtettem”, felépítette új, nemeuklideszi geometriai és matematikai rendszerét. Ebben az időben még egészséges volt. Ez kitűnik abból, hogy 1825 februárjában és márciusában hat heti szabadságát Marosvásárhelyen, apjánál töltötte, aki Bodor Pálnak, hadmérnök fia személyiségéről az alábbi jellemzést írta:

Nagy kemény természetű szép ifjú, a katonai bátorság, az ártatlanság szemérmességével… se nem kártyázik, se bort pálinkát se kávét nem iszik, se nem pipázik, se nem tubákol, még nem beretválkozik, csak péhés – rendkívül való mathematicus, igaz genie, excellens hegedűs – minden hivatalok közt leginkább szereti a katonaságot: csak az Otiumot szeretné inkább, melybe dolgozhatnék, már is sokat dolgozott a hivatal mellett is.5

Bolyai Farkas utolsó sorából tehát az már kiderül, hogy katonaépítész mérnöki beosztása mellett, nyugodt körülmények között és még több szolgálatmentes idővel rendelkezve szeretne dolgozni a nagy fizikai és szellemi erőt igénybe vevő geometriai és matematikai tudományos munkáin. Sajnos eddig nem sikerült feltárni az 1824. és 1825. évi mérnöktiszti minősítéseit melyekben kitértek egészségi állapotára is. Az viszont tény, hogy a cs. kir. műszaki főhivatal 1826. március 11-i 849. számú rendeletére Temesvárról Aradra helyezték át.

  • 3Verfassimg der k.k. Ingeneurs-Academie in Wien. Wien, 1814. 4.; Bolyai János sajátkezű aláírásával – Kurzer Bericht über die Erziehungsanstalten in der Kaiserl. Königl. Ingenieur-Akademie zu Wien, Wien, 1816. 2. Marosvásárhelyi Bolyai–Teleki Könyvtár Bolyai-gyűjtemény II. Bolyai János (továbbiakban – B. J.) 181/1–2.; MTA Könyvtár Mikrofilmtár. Bolyai-gyűjtemény II. Bolyai János (továbbiakban – Mt.) 8036. B. 181/1–2.
  • 4 Ács Tibor: Bolyai János a bécsi császári-királyi mérnökakadémián 1818–1823. Budapest, 1997. 180.
  • 5Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár Kézirattár. Bolyai-gyűjtemény, (a továbbiakban – MTAK Kt. BGy) K 22/72.; Schlesinger Lajos: Szemelvények Bolyai Bolyai Farkasnak Léczfalvi Bodor Pálhoz 1815-től 1825-ig írt leveleiből. Mathematical és Physikai Lapok 1902. XI. 228.

Aradon 1826. április 10-től 1827 szeptember 8-ig Wolter mérnökkari százados igazgatósága alatt mint beosztott mérnökkari alhadnagy, majd mint mérnökkari főhadnagy, Wolter százados, Dózsa mérnökkari őrnagy és Braglia mérnökkari őrnagy igazgatósága alatt 1830. december 8-ig, összesen 4 év 8 hónapot szolgált. Ez alatt Bolyai évente több alkalommal mérte fel az aradi, nagyváradi és szegedi katonai épületeken szükséges javitásokat, viharkárokat, készített építészeti terveket, írt mérnöki jelentéseket, tartott árveréseket a katonai és erődítési objektumokon elvégzendő felújításokra és ellenőrizte a katonai építkezések kivitelezését. Közben egyre jobban elmélyedt tudományos kutatásaiban és világraszóló új geometriai rendszerének kidolgozásában és felépítésében. Ez az időszak tudomány- és matematikatörténeti szempontból azért fontos, mert Bolyai ekkor adta át volt mérnökakadémiai tanárának és most már parancsnokának, Johann Wolter mérnökkari századosnak geometriai eredményeinek kéziratos összefoglalását elbírálásra. Ám arra a kutatás eddig nem talált adatot, hogy mi lett ennek a Bolyai kéziratnak a sorsa. Ez a körülmény, valamint a nagy fizikai erőt és időt is igénybe vevő mérnöki munka, a szabad idejében végzett megfeszített szellemi tevékenység következményeként, Aradon 1827 végén, negatív fordulat történt Bolyai János egészségi állapotában, melyet a feltárt katonai okmányok is rögzítettek. Sajnos még nem sikerült feltárni az aradi helyőrség orvosának, dr. Carl Wolf ezredorvosnak diagnózisát a 25 éves mérnökkari főhadnagy betegségéről, de hogy nem volt egészséges ezt az aradi helyi erődítési igazgatóság 1828. január 19-i 14. számú a cs. kir. műszaki főhivatalhoz intézett jelentése igazolja, melynek iktatmányi tartalma a következő:

Jelenti, hogy Bolyai mérnökkari főhadnagy betegségéből való lábadozása miatt hat heti szabadságol kért Marosvásárhelyre, apjához és a helyi igazgatóság már megengedte neki, hogy szabadságát megkezdje.6

Ezt az egészségügyi szabadságot még hat héttel meghosszabbították és Bolyai csak 1828. április 28-án tért vissza Aradra. Ám a cs. kir. műszaki főigazgató parancsára Benczúr altábornagy Bécsből, a budai erődítési kerületi igazgatóságnak küldött 1828. november 9-i 4101. számú utasításából már ismét arról értesülhetünk, hogy

Dózsa őrnagy, Aradi helyi igazgató és Bolyai főhadnagy is betegeskednek.7

A betegségéről valószínű jó leírást kapnánk ha sikerülne feltárni, – ha megőrizték – Bolyai 1828. és 1829. évi tiszti minősítési lapjait (Conduit Liste für Jahr 1828., 1829.). Az viszont ismert, hogy 1830 második felében – valószínűleg malária következtében – Bolyai állandóan betegeskedett. Az aradi helyi műszaki igazgatóság 1830. július 24-i 149. számú a bécsi cs. kir. műszaki főhivatalnak küldött felterjesztés tartalma szerint:

Jelenti, hogy Bolyai mérnökkari főhadnagy, Langer fősánc-tizedes, Laschman erődítési pallér és Kotzourek kútmester betegek.8

  • 6Hadtörténelmi Levéltár. K. K. Genie und Fortifications Districts Direcktion in Ungarn. Korrespondenz Protokoll (továbbiakban – GFDD KP.) 1828. 3234. 1828. január 24-én ikt.sz. 67, február 5-én ikt.sz. 109., március 27-én ikt.sz. 277., április 4-én ikt.sz. 307., május 11-én ikt.sz. 426.
  • 7Uo. 1828. november 14-én ikt.sz. 929.
  • 8Uo. 1830. 3236. 1830. július 28-án ikt.sz. 679. szeptember 4-én ikt.sz.

Braglia mérnökkari őrnagy, aradi helyi erődítési igazgató 1830. augusztus 21-én felterjesztésében a magyarországi kerületi erődítési igazgatóságnak kezdeményezi Bolyai János áthelyezését a következő egészségügyi okokból:

Megtétetik a legalázatosabb jelentés, miszerint Bolyai mérnökkari főhadnagy úr, aki a számára az itteni helyi igazgatóságtól Radnára engedélyezett hatnapi szabadságáról folyó hó 5-én szolgálattételre ismét visszaérkezett, jelenleg megint lázas beteg és az ágyat nyomja.

Mivel az itteni éghajlat ezen tiszt egészségi viszonyaira a legteljesebb mértékben kedvezőtlennek tűnik, a helyi erődítési igazgatóság bátorkodik a legalázatosabb kérését előterjeszteni, hogy őt a szolgálat javára és egészségének visszanyerésére a kerületen belül helyezzék át más állomáshelyre, s helyette egy olyan mérnökkari tisztet rendeljenek ide szolgálattételre, akinek egészségi körülményei biztosabbak és tartósabb minőségűek.

Amennyiben a magas kerületi igazgatóság ennek a pusztán a legmagasabb szolgálat és a nevezett tiszt javát szolgáló kérésnek más, itt előre nem látható okokból nem tehetne eleget, s amennyiben a fentebb mondott okok miatt az azonnal szükséges áthelyezéssel a magas kerületi igazgatóság is egyetért, úgy talán ha a magas műszaki főhivatal tudomást szerezhetne Bolyai mérnökkari főhadnagy úr jelenlegi alkalmazási helyén való állandó betegeskedéséről, az a tiszt és a szolgálat javára válva kétségtelenül megkönnyítené a cél elérését.

A magyarországi kerületi erődítési igazgató Weidenthal vezérőrnagy elfogadva az aradi helyi erődítési igazgató felterjesztését 1830. augusztus 28-i 771. számú felterjesztésében kéri Bolyai áthelyezését más kerületbe, mint írta:

Mivel az itt található állomány- és szolgálati kimutatások megerősítik, hogy a mondott tiszt emiatt az év java részében beteg és ezért szolgálatképtelen, s közben az aradi helyi igazgatóság ügyei olyannyira elintézetlenek maradnak.9

Augusztus 31-én azt jelentik, hogy

Bolyai főhadnagy felépült és szolgálatát ismét megkezdte,

ám szeptember 7-én már ismét jelentik, hogy

Bolyai mérnökkari főhadnagy újra megbetegedett.10

De már ezelőtt az aradi helyi erődítési igazgatóság és a budai kerületi erődítési igazgatóság jelentései alapján a cs. kir. műszaki főhivatal 1830. szeptember 2-i 3176. számú rendelete szerint:

Bolyai mérnökkari főhadnagy ismételt megbetegedése miatt eddigi aradi alkalmazási helyén, ő császári Fensége, a műszaki főigazgató úgy ítélte, hogy őt szolgálattételre a lembergi kerületi erődítési igazgatósághoz szolgálattételre áthelyezi…11

Az áthelyezéshez a szükséges intézkedések megtörténtek, de Braglia mérnökkari őrnagy, az aradi helyi erődítési igazgató október 23-án jelenti a budai kerületi erődítési igazgatóságnak:

Bolyai mérnökkari főhadnagy még nem tudott új szolgálati helyére menni, mert folyamatos betegségi körülményei nem engedik, a helyi igazgatóság ellenben nem mulasztja el a szolgálati jelentés megtételét felépüléséről és eltávozásáról a legalázatosabban megtenni.12

  • 9Kriegsarchiv, Wien (továbbiakban – KA, Wien). 1830–16/180. 172, 771. sz.
  • 10Uo. 1830. szeptember 11-én ikt.sz. 821.
  • 112-i 3176. sz. Uo. 1830. szeptember 1-én ikt.sz. 826., HA 1830. szeptember
  • 12Uo. 1830. október 20-án ikt.sz. 906., október 27-én ikt.sz. 934.

Bolyai János aradi betegségéről többet tudhatnánk meg, ha a kutatások során előkerülne az aradi cs. kir. helyi műszaki és erődítési igazgatóság 1830. november 4-i 219. számú felterjesztéséhez 3 példányban mellékelt mérnökkari tisztek minősítési listái az 1830. évre. Ebben a felterjesztésében Braglia mérnökkari őrnagy jelenti, hogy az

innen Lembergbe áthelyezett Bolyai mérnökkari főhadnagy minősítése tekintetében meg kell jegyezni,… minthogy ő ugyanezen szorgalommal folytatta alkalmaztatását, továbbá szolgálatteljesitésében betegeskedései miatt akadályoztatva nem volt, számára jobb minősítést kellett adnia.13

  • 13Uo. 1830. november 10-én ikt.sz. 982., november 4-én ikt.sz. 219. p.

Sajnálatos, hogy ez a minősítés nem ismert, mert így talán több új adat kerülne elő egészségi állapotáról, noha az aradi helyi igazgatóság 1830. december 10-én 240. számon, az iktatmány tartalma szerint:

Megküldi a műszaki főhivatalt rendelet értelméből Aradról Lembergbe áthelyezett Bolyai mérnökkari főhadnagy minősítési lapját.

Ezt a minősítési lapot a budai kerületi igazgatóság szolgálati úton megküldi Lembergbe a galíciai cs. kir. műszaki és erődítési kerületi igazgatóságnak, egyben jelezve, hogy Bolyai főhadnagy Marosvásárhelyre engedélyezett kéthavi szabadságát 1830. december 8-án megkezdte. Itt kell megemlíteni, hogy Bolyai egy későbbi levelében egészségére utalva megírta:

1831-ben Lembergbe menve Besztercén a cholerát legelőbb kiállottam.14

  • 14Uo. 1830. december 16-án ikt.sz. 1107., december 18-án ikt.sz. 1108. MTAK Kt. BGy.K 23/86–87.

A rendeletek szerint Bolyai János, 1830. szeptember 2-tól 1832. március 13-ig a galíciai főhadparancsnokság, lembergi kerületi műszaki és erődítési igazgatóság beosztott mérnökkari főhadnagya, 1832. március 14-től április 26-ig beosztott mérnökkari másodszázadosa. Az ismert, hogy Bolyai 1830. december elejétől 1831. májusáig Marosvásárhelyen tartózkodik szabadságon, mely alatt apja bíztatására, néhány hét alatt elkészítette korszakos új geometriai rendszerét összefoglaló kéziratának, végleges nyomdakész formáját. Ez a világhírű térelméleti műve apja, Bolyai Farkas Tentamen cimű könyve 1832-ben megjelent első kötetének egyik függeléke – az Appendixe volt. Ám Bolyai János latin szövegű értekezésének, – Appendix. A tér abszolút igaz tudománya a XI. Euklidész-féle axióma (a priori soha el nem dönthető) helyes, vagy téves voltától független tárgyalásban; annak téves volta esetére, a kör geometriai négyszögesítésével – néhány példánya már korábban ki lett nyomtatva, mivel Bolyai Farkas 1831. június 20-i ifjúkori barátjához, Gausshoz írt közismert leveléhez már mellékelt egy példányt véleményezésre, melyet azonban világhírű tudós, nem kapott kézhez. Mintegy félévi (1831. június–október) katonaépítész mérnöki munkáját értékelve, parancsnoka, Andreas Zimmer mérnökkari alezredes Lembergből, 1832. január 29-i Bolyai jellemzésének és szolgálati minősítésének előterjesztésében János főherceg, műszaki főigazgatónak jelenti, hogy egészségügyi állapota miatt kételkedik abban, hogy Bolyai főhadnagy

a mérnökkarnál a megkövetelt szolgálatot ellássa. Erre csupán a matematika terén lenne képes.

Legyen szabad a következő magyarázatot jobban kifejteni az elmondottakról: Bolyai főhadnagy a múlt év május havában röviden jelentkezett nálam. Az első munka, amit adtam neki, a katonai fürdőhöz való egyszerű hozzáépítés kidolgozása volt. Ezt nem volt képes elkészíteni, s hosszú várakozás és betegségének bejelentése után annak kidolgozását Rzykowsky báróra kellett bíznom, aki azt rövid idő alatt befejezte. Úgy véltem, hogy Bolyainál búskomorságára az utazás és a megfelelő elfoglaltság jó hatással lenne, ezért elrendeltem, hogy a Hohenzollern herceg könnyű lovasezred kerületébe utazzon egyes helyreállítások egyeztetésére. A kidolgozás ismét oly zavaros volt, hogy azt Carl von Körber századossal kellett kimunkáltatnom. Ezért őt most a legkönnyebb szolgálatra rendeltem, nevezetesen, hogy a tüzérségi épületek éves felvételezésénél járjon közben, s mintegy csak kijelölőként szerepeljen, mert maguk a tüzértisztek végzik a felmérést, miközben a többi mérnökkari tiszt részben utazással, részben sok mással volt elfoglalva. A második napon Bolyai főhadnagy ismét beteget jelentett azzal, hogy ezt a szolgálatot meghűlés miatt nem képes ellátni.

Felépülése után végezetül az itteni katonai kórház új szárnyáról való jelentéstervezetek kidolgozását bíztam rá. Mintegy nyolc nap elteltével csak néhány ólomvonás volt látható, s Bolyai főhadnagy ismét beteget jelentett, s már csaknem három hónapja az is… A mondott főhadnagy ismeretesen Aradon, korábbi alkalmaztatásában jelentős mértékben lázbeteg volt, miáltal az idegei rendkívüli módon ki lettek kezdve. Ez volt az oka annak, hogy a magával hozott minősítés civakodó természetűnek írta le. Ez a házártosság a kerületi igazgató, v. Weidenthal tábornok szerint is felizgatott idegrendszere számlájára volt írható. És mióta Bolyai itt van, nem vettem észre nála semmit ebből a veszekedő hajlamból vagy idegi megterheltségből, ellenkezőleg, egy többnyire bátortalan és igen jólelkű embernek ismertem meg. Ahogy orvosának a mellékelt igazolása mutatja, idegi búskomorságban szenved, s minden lelkét izgató munkát kerülnie kell. E a betegség már magával vonja azt, hogy mindent a legsötétebben lát, s a kerületi igazgatóság egy átirata szerint tartani kell attól, hogy a beteg ideg lázba esik. A nevezett főhadnagy a tiszta magasabb matematika iránt lelkesült előszeretetet táplál, s állítólag a magasabb matematika területén egy művön dolgozik, amely apja egyik munkájának folytatása, véleménye és nyilatkozata szerint korszakalkotó lesz. Tartalmát itt senki sem tudta megítélni, mivel senki nem kapta meg betekintésre. Talán Wolter százados tehetné meg, hogy közelebbi felvilágosításokat adjon, akinek egyszer valamit véleményezésre átadott belőle. Bizonyos, hogy ez a megfeszített munka, amelynek egyedüllétében szinte állandóan magát szenteli, idegeit egyre jobban megtámadja, félő, hogy betegsége valószínűleg ideglázba megy át, avagy mivel rövidebb és ide illőbb szót nem tudok találni, megbomlik.15

  • 15Hadtörténeti Levéltár. Personalia 5/G. Bolyai-gyűjtemény, (továbbiakban – HL.P 5/G. BGy) 1832–2/38.

Zimmer mérnökkari alezredes, Bolyai betegségével kapcsolatos megállapításainak bizonyítására mellékeli dr. Michael Lautenbacher lembergi helyőrségi főorvos, dr. Laehner ezredorvos által láttamozott, igazolásának hitelesített másolatát, a mérnökkari főhadnagy egészségéről. Az itt először közölt orvostörténeti jelentőségű német nyelvű okmányban, magyar fordításban ez olvasható:

1832 Copia ://: 2/38


Orvosi igazolás


Hogy Bolyai János tekintetes cs. kir. mérnökkari főhadnagy úr idegi búskomorság miatt két hónapon keresztül rohamokban elszenvedett időszakos fájdalmaira tekintettel általam orvosilag kezeltetett, s ez idő alatt minden elmét megerőltető elfoglaltság alól fel kellett menteni, mely ezennel kötelesség és igazság szerint megerősíttetik.
Lemberg, 1832. január 12-én

Lautenbacher
cs. kir. helyőrségi főorvos

A vezető törzsorvos úr képviseletében
Látta Dr. Laehner
ezredorvos

Az eredetivel megegyezik.
Lemberg, 1832. január 29-én,
Zimmer
mérnökkari alezredes16

Zimmer mérnökkari alezredes előterjesztésének befejező részében Bolyai gyógyulása érdekében János főhercegnek két intézkedés megtételét javasolja. Először

előléptetés által jövőbeli elsődleges életkörülményei jelentős mértékben megjavulnának.

Ajánlásához nyomatékul csatolja Bolyai János mérnökkari főhadnagy 1832. január 27-i, mint

bajtársai között rangban már legidősebb,

másod századosi előléptetési folyamodványát János főherceghez.17 Másodszor azt kezdeményezi, hogy a műszaki főigazgató, mivel Bolyait csak

egy felülről jövő, kikényszerített állandó, de nem megerőltető elfoglaltság gyógyíthatná meg. És legyen szabad Császári Fenséged a mérnökkar irányában viseltetett atyai érzelmeire támaszkodva azt a bátortalan javaslatol tennem, hogy egy ideglenes bécsi alkalmaztatás és Császári Fenséged által kiadott legkegyelmesebb munkálat a magasabb matematika területén, amely megbízatás számára nem csupán a leghizelgőbb lenne, hanem nyomott lelkét felemelné, s ezen felemeltetés által teste is ismét új erőt nyerne.

  • 16Uo.
  • 17Uo. 153. sz.

A betegeskedő Bolyai jóindulatú parancsnoka tehát minden lehetőt megtett zseniális tudósunk gyógyulása és egészségének helyreállítása érdekében azzal, hogy tudományos kutatómunkáját elősegítő bécsi beosztásba , mérnökakadémiai matematikai tanári helyre és másod századosi előléptetésre javasolta. Érdekes egybeesés, hogy ezekben a januári napokban Bolyai Farkas, miután tudomást szerzett arról, hogy Gauss nem kapta meg fia művét, 1832. január 16-án új levél kíséretében újra elküldi neki, megírva, hogy

fiam többre becsüli a Te véleményedet, mint egész Európáét és csakis arra vár. Szivem mélyéből kérlek, tudósíts mihamarabb ítéletedről, aszerint írok majd neki Lembergbe.18

Bolyai János állapotán valószínűleg segített az, hogy 1832. március 14-én előléptették alszázadossá, vagyis mérnökkari másodszázadossá, melyet ő Lembergből 1832. március 24-i, János főherceghez felterjesztett folyamodványában, mint írta:

Nem késlekedik legkellemesebb kötelességének eleget tenni, hogy a legmélyebb hálával Császári Fenségednek legalázatosabb köszönetét ezért e legmagasabb kegyért a legmélyebb alázattal kinyilvánítsa.19

  • 18 Schmidt Ferenc–Stäckel Pál: Bolyai Farkas és Gauss Frigyes Károly levelezése. Budapest, 1899. 105–107. p., Benkő Samu: Bolyai-levelek. Bukarest, 1975. 174–175. p.
  • 19HL P 5/G. BGy. 1832–2/53. 170. sz.

Az öröm mellé azonban Bolyai számára még nagyobb üröm párosult, mert várt új beosztása és alkotásának tudományos elismerése a sors különleges fintora és összjátéka következtében elmaradt. Az a tudománytörténetből közismert, hogy Gauss 1832. február 14-i, Gerling marburgi egyetemi tanárnak írt levelében elismerte

e napokban Magyarországról egy, a nem-euklideszi geometriát tárgyaló kis művet kaptam,… Szerzője, aki nagyon fiatal osztrák katonatiszt, fia egyik ifjúkori barátomnak… Ezt a fiatal geométert, Bolyait, elsőrangú lángésznek tartom.

Ám Gauss Bolyai Farkashoz intézett, az egyetemes és a hazai tudomány- és matematika történetírás által a mai napig sokat vitatott és többféleképpen értelmezett, 1832. március 6-i válaszlevelét azzal kezdte:

Most valamit fiad munkájáról. Ha avval kezdem, hogy nem szabad dicsérnem, bizonyára egy pillanatra meghökkensz, de mást nem tehetek. Ha dicsérném, akkor magamat dicsérném…

A továbbiakban azt fejtegette a híres tudós, hogy a mü egész tartalma megegyezik az ő több mint három évtizede folytatott elmélkedéseivel, amelyből csak keveset vetett papírra és úgy tervezte megírni, hogy azt életében nem hozza nyilvánosságra.

Nagyon meglepett tehát, hogy most már e fáradság felesleges, és nagyon örvendek, hogy éppen régi barátom fia előzött meg ilyen csodálatos módon… Kérlek, üdvözöld fiadat részemről szívélyesen és biztosítsd különös nagyrabecsülésemről.

Gauss levelét az apa másolatban elküldte Lembergbe fiának, aki azt 1832. április 6-án kapta meg és a zaklatott idegállapotú ifjú Bolyai becsapva érezte magát, mivel úgy gondolta, hogy Gauss jogot formál fölfedezése elsőbbségére és nem segíti elő annak elismertetését a tudományos világgal. Ennek a levélnek a hatására a sikertelenségbe bele nem nyugodó Jánosban hetek alatt meg érlelődik az elhatározás, hogy tudományos munkájának folytatására szolgálatmentességért és alkotói szabadságért folyamodik János főherceg, műszaki főigazgatóhoz.

A gondolatot tett követte és 1832. május 3-ra már Lembergben el is készített egy fogalmazványtervezetet, melyben kitérve egészségi állapotára is kifejti, hogy összeállított egy művet a szolgálatmentes óráiban sikeres matematikai vizsgálatai alapján.

Forró vágya, hogy ezeket teljesen kidolgozza, és abban a mindig melegen táplált szándékában, hogy a jó dolgokat közhasznúvá tegye, kinyomtassa és így az elpusztulástól megóvja. Ilyen nehéz dolgokat azonban, különösen olyan gyengélkedő egészségi állapot mellett, milyen az alulírotté már régen, {minthogy alulírottnak tartós, Lembergben kiállott idegbajától elgyengülve, egészségi állapotát illetőleg a legrosszabbtól kell tartania}, csak osztatlan szellemi tevékenységgel lehet véghez vinni.

Abban a legteljesebb meggyőződésben, hogy a jó ügy mindig cs. Fenséged legmagasabb figyelmbe vételének örvendhet, legmélyebb hódolattal bátorkodik tehát [az alulírott] Fenségednek azt a legalázatosabb kérését előadni: hogy méltóztassék őt a fent felhozottak céljából három évre a tulajdonképpeni mindennapi szolgálatból legkegyelmesebben eltávolítani és Nagyszebenbe a honi levegőre vezényelni és neki egyúttal három havi szabadságot engedélyezni, melyet Marosvásárhelyt, atyjánál eltölthessen, hogy ott arra a személyes üdülésre, arra a szellemi nyugalomra és pihenésre találjon, mely a fent kimondott cél elérésére {és arra hogy az emberiségnek a lehető legnagyobb szolgálatot tegye} egyedül képesíti őt {a miben oly mértékben látja legnagyobb boldogságát, hogy saját értékét csak avval a képességével méri és magát csak annyira becsülé, amennyi erőt érez magában saját tökéletesbítésére és így az egész [emberi] nem kiképzéséhez való hozzájárulásra.20

  • 20MTAK Kt. BGy. K 23/61.; Stäckel Pál: A két Bolyai élete és művei. I. kötet. Budapest, 1914. 230. p.; Sarlóska Ernő: Bolyai János – a katona. MTA III. Osztályának Közleményei 1965. XV. k. 4. szám. 376–377. p.

A folyamodvány tisztázata azonban már nem készült el és nem lett elküldve, mivel Bolyai János mérnökkari másodszázadost János főherceg műszaki főigazgató 1832. április 26-i 267. számú rendeletével Lembergből áthelyezte Olmützbe, az ottani helyi erődítési igazgatóság állományába. Ez a nem várt új helyőrségbe való helyezés valószínű nem használt a már 30. életévében járó labilis egészségű mérnöktisztnek, aki 1832. május 11-én Lembergből elindult Olmützbe.

Bolyai János 1832. április 27-től 1833. június 15-ig a morvaországi főhadparancsnokság, olmützi helyi erődítési igazgatóság beosztott mérnökkari másodszázadosa volt. Ám ez az esztendő sem egészségi állapota, sem tudományos munkája, sem katonaépítész mérnöki tiszti pályája szempontjából nem alakult kedvezően. A katonai okmányokból kiderül, hogy noha Bolyai János 1832. május 12-én elindult Lembergből, de Olmützben, új szolgálati helyén, balesete miatt csak 1832. július 10-én jelentkezik. Parancsnokai mintegy két hónapig nem tudják, hogy mi van vele, és az önkényes távolmaradásának okáról brünni kerületi erődítési igazgatóság 1832. július 14-én János főherceg műszaki főigazgatónak a következőket jelentette:

A galíciai erődítési igazgatóságnak az olmützi helyi igazgatósághoz intézett tájékoztatása szerint őfolyó év május 12-én már el is indult új rendeltetési helyére, s az út nagyobb részét szerencsétlenség nélkül maga mögött hagyta, azonban folyó év május 17-én Bilitz környékén az előfogati lovak megbokrosodva a kocsit az országút árkába borították, s nevezett százados ezáltal oly sok és nagy károsodásokat szenvedett, hogy élettelenül érkezett a szomszédos helységbe. Itt orvosi segítségben részesült, mindazonáltal főleg fejsérülései nem engedték, hogy jelentést tegyen. Amint kissé jobban érezte magát, azonnal folytatta útját, s reméli, hogy sebei rövid idő alatt behegednek és szolgálati kötelezettségeit ismét teljesítheti.

Ennek a jelentésnek alapján a műszaki főhivatal illetékes előadója által készített, Bolyait megrovását tervező iratot teljesen megváltoztatva, a műszaki főigazgató elrendelte 1832. július 18-án, hogy a morvaországi kerületi igazgatóság „végeztessen vizsgálatokat” Bolyai szerencsétlenségéről, hosszú elmaradásának okáról, és a „kiderítettekről” terjesszen fel igazoló jelentést.21

  • 21HL. P 5/G. BGy. 1832–2/145. 486., 531. sz.

Még folyik Bolyai balesetének kivizsgálása, amikor a beteg mérnökkari másodszázados újabb lépésre szánta el magát tudományos munkássága érdekében. A szolgálati út betartásával 1832. augusztus 8-án Olmützben, a helyi erődítési igazgatóságnak benyújtotta a még május 3-án Lembergben írt fogalmazványa alapján elkészített kérelmét, melyben 3 évi szolgálatmentességet – szabadságot – kér matematikai kutatásai folytatása és műve elfogadtatása érdekében. Ennek a kérvénynek érdekessége az, hogy noha rosszabb lett egészsége, a májusi fogalmazványához képest arról János főherceghez intézett folyamodványának bevezető soraiban ezeket írta:

A legmélyebb alázattal alulírott régebben a matematika körébe tartozó különböző fontos, de eddig egyáltalán, vagy kellően ki nem dolgozott tárgyakra vonatkozó – amint ő hiszi – sikeres vizsgálatokat végzett. Forró vágya, hogy ezeket teljesen kidolgozza, és abban a még mindig melegen táplált szándékában, hogy jó dolgokat közhasznúvá tegye, kinyomtassa, és így az elpusztulástól megóvja.

Ilyen nehéz dolgokat azonban különösen olyan gyenge egészségi állapot mellett, amilyenekben alulírott már hosszú ideje leledzik, csak osztatlan és töretlen szellemi erővel lehet véghezvinni.

Abban a legteljesebb meggyőződésben, hogy jó ügy mindig Császári Fenség legmagasabb figyelembe vételének örvendhet, (alulírott) a legmélyebb hódolattal bátorkodik ezért azt a legalázatosabb kérését előadni, hogy a fent felhozottak céljából őt három évre a tulajdonképpen folyó szolgálati ügyektől a legkegyesebben eltávolítani méltóztassék – mindamellett egy hirtelen kitörő háború esetén azt a legmagasabb kegyet kérve, hogy őt is odavezényeljék.22

  • 22MTAK Kt. BGy. K 23/62.: KA, Wien. 1832–15/23. 658. sz.

Meg kell jegyezni, hogy hála Szabó Péter 20. század eleji kutatásainak és a cs. kir. katonai bürokrácia pedánsságának, ma Bolyai kérelmének összes irata megtalálható az MTA Könyvtár Kézirattárában.23 Valószínűnek tűnik, hogy az iratok elmélyült és sokoldalú orvostörténeti kutatása és feldolgozása új adatokkal és összefüggésekkel gazdagíthatná Bolyai János személyiségéről és egészségi állapotáról kialakult képet. Mi most itt nem térünk ki a kérvényben kifejtettekhez, a tér tudományáról mellékelt latin nyelvű művének, német nyelvű kivonatának és Gauss levelének bemutatására, mivel azt már számos jeles Bolyai-kutató megtette és arról nagyon sok minden olvasható a gazdag Bolyai irodalomban. Ám érdemes jelezni, hogy parancsnoka, Bolyai szavai szerint is, „a derék Zitta”, „az egyik legderakabb, legjelesebb egyén”, Emanuel Zitta mérnökkari őrnagy, a cs. kir. olmützi műszaki és erődítési helyi igazgató 1832. augusztus 9-én az alábbi az egészségét is jellemző, együtt érző és pártoló szavakkal terjesztette János főherceg elé a kérelmet:

Lembergből ide helyezett Bolyai mérnökkari alszázados úr megérkezése után, az alulírott műszaki és erődítési helyi igazgatóságnak azt a kívánságát adta elő, hogy egy időre szeretne mentesülni a napi szolgálat alól, hogy zavartalanul foglalkozhasson a matematika területén olyan tárgyak vizsgálatával, amelyeket idáig még egyáltalán nem, vagy hiányosan dolgoztak ki, a helyi erődítési igazgatóság megjegyzésére, miszerint idejének célszerű beosztásával, a napi szolgálat mellett is ésszerűen végezheti külön munkáit, azt válaszolta, hogy olyan nehéz tárgyakat, különösen hosszabb ideje gyenge egészségi állapota mellett, semmiképpen nem képes csupán szolgálatmentes óráiban kidolgozni.

Ezen nyilatkozat folytán ma egy Császári Fenségedhez intézett kérvényt szerkesztett négy melléklettel együtt, Fenségedhez való előterjesztésre.

A helyi erődítési igazgatóság ennek a kívánságnak ezennel eleget tesz, s csupán az a legalázatosabb megjegyzés engedtessék meg emellett, hogy Fenséged döntésének meghozataláig a kérvényezőt minden szolgálat alól felmenetem.24

  • 23Uo. K 23/62., K 24/1–24.
  • 24HL P 5/G. BGy. 1832–2/161. 618. sz.

A brünni cs. kir. kerületi műszaki erődítési igazgatóság Bolyai folyamodványát 1832. augusztus 12-én kapta meg és azt a 637. számon nyilvántartásába vezetve, másnap a kerületi igazgató, Szereday Ignác mérnökkari ezredes felterjesztette a bécsi cs. kir. műszaki főhivatalhoz, ahová augusztus 15-én érkezett meg. János főherceg elé a kérelem valószínű augusztus végén került, aki rögtön két intézkedést adott ki. Egyrészt augusztus 29-én megbízta a mérnökakadémia magasabb geometriai professzorát, Greisinger mérnökkari századost Bolyai művének szakmai bírálatával. Másrészt augusztus 30-án utasította a cs. kir. morvaországi erődítési igazgatóságot, noha helyesli ha Bolyai matematikával foglalkozik szolgálatmentes óráiban, ám helyteleníti, hogy az olmützi helyi igazgatóság még kérvényéről való döntése előtt az

ottani szolgálati elfoglaltságai alól felmentette,

és őt mint a többi olmützi mérnökkari tisztet

az erődítészeti szolgálatra alkalmazzák, egyúttal azonban adják az alszázados értesítésre, hogy egyelőre nálam maradó kérvényére türelemmel várjon, – mit tartok szükségesnek jövőbeli alkalmazása vonatkozásában a szolgálat és az ő javára határozni róla.25

  • 25Uo. 561. sz.

Meg kell állapítani, hogy a műszaki főigazgató Bolyait még ideglenesen sem mentette fel mérnöktiszti szolgálati elfoglaltsága alól, de nem döntött abban és még több hónapon keresztül vizsgáltatta, hogy teljesíti – e gyenge egészségi állapotára és tudományos munkájára vonatkozó 3 évi szolgálatmentességi kérelmét. A folyamodvány teljesítése szempontjából nem volt a legszerencsésebb, hogy 1832. november elején kiderült, hogy 1832. július 6-án, amikor porosz Sziléziából átlépte a határt, éles határátkelési incidense keletkezett Bischoff határőrségi biztossal és embereivel, akik ezért feljelentették. Ámbár ő szolgálati helyén „eme önkényes és fennhéjázó bánásmód miatt megérkezésem alkalmával” azonnal panaszt emelt. A morvaországi kerületi erődítési igazgatóság 1832. november 11-én elrendelte, hogy erről az esetről Bolyai tegyen igazoló jelentést, amelynek fogalmazványát 14-én elkészítette. Ebből a hosszú zaklatottnak tűnő írásból is kivehető Bolyai rossz idegállapota, amikor részletes körülményességgel mondja el, hogy a határőrségi biztos és személyzete „állhatatlan, önkényes és gonosz viselkedés „-ét.26

  • 26B. J. 123/1.

Ezekben a novemberi napokban készítette el Olmützben Zitta őrnagy a minősítési táblázatot a mérnökkari törzs- és főtisztjeiről az 1832. évre, köztük a 6 hónapja ott szolgáló Bolyai János mérnökkar alszázados minősítési lapját is.27 Ebből az érdekes minősítésből most csak az egészségi állapotára vonatkozó rovatokat ismertetjük:

Rövidlátó-e: igen jelentéktelen mértékben… Egészségi állapota: itt tartózkodása óta egészséges. Kedélye: igen ingerlékeny és hirtelen haragú. Tehetsége: igen jó. Viselkedése ellenség előtt: –. Polgári lakossággal: nem ismert. A karnál: minden érintkezést kerül a tisztekkel. Alárendeltjeivel: szűkszavú. Jó gazda: annak tűnik. Iszákos: Nem. Játékos: szenvedélyes sakkozó és sok időt áldoz kedvtelésének. Adósságok: nem ismert. Civakodó: nem tudni. Volt-e figyelmeztetve hibáira, vagy volt-e büntetve: már volt buzgalomhiánya miatt, hirtelen viselkedése és a sakkjátékra való szenvedélyes hajlama miatt, a figyelmeztetés kedvező eredményére még várni kell.

A minősítést jóváhagyó műszaki főigazgató, János főherceg saját kezűleg ezt írta rá:

Egyetértek, azonban a szolgálat számára az lenne a legjobb, ha alkalmaztatást nyerne, vagy matematikai tanulmányainak élhetne.

  • 27KA, Wien Conduite-Liste. 52. Ing.Corps. CL. Fasc.72/1. fol. 1–22. p.

Ez tehát azt jelentette, hogy 1832. esztendő végén a nagyhatalmú, de Bolyait elismerő és pártfogoló műszaki főigazgató még nem döntött zseniális tudósunk sorsáról. Ám a továbbra is betegeskedő és szolgálati feladatait ellátni képtelen Bolyai János mérnöktiszti jövője, az olmützi helyi erődítési igazgatóság által a műszaki főhivatalhoz felterjesztett 1833. januári állomány- és szolgálati kimutatás alapján végleg eldőlt.

A műszaki főigazgató helyettese, a később hírhedtté vált Theodor Baillet de Latour gróf, akkor még mérnökkari altábornagy, a műszaki főigazgató utasítására Bolyai szolgálati körülményeiről és orvosi felülvizsgálatáról Bécsből 1833. március 10-én elküldte 228. számú átiratát gróf Johann Klebelsberg cs. kir. lovassági tábornok, morvaországi és sziléziai főhadparancsnoknak, Brünnbe.28 Ebben részletesen ismerteti, hogy Bolyai 1832. júliusától

állandó beteges körülményei, mégpedig állítólagos reumátikus fájdalmai miatt semmiféle szolgálatra nem alkalmazható,… Hasonlóképpen, ahogy Olmützben történt, éppúgy korábbi alkalmaztatási helyén Lembergben a galíciai kerületi erődítési igazgatóságnál is az történt, hogy Bolyai alszázados egy évet meghaladó ott tartózkodásának csaknem teljes idejét állandó beteget jelentéssel – ami az orvosi látlelet szerint állítólag idegi alapú búskomorság volt – tulajdonképpeni rendeltetése alól mindig kivonta magát, hogy otthon elvont matematikai feladványokkal és felfedezésekkel foglalkozhasson, sőt az előző évben is Olmützben a júliustól késő őszig tartó köztes időben is, még egészséges állapotban.

  • 28HL. P 5/G. BGy. 1832–2/51. 228. sz.

Miután a műszaki főigazgató nem teljesítette 3 évi szolgálattól való mentesítését és elrendelte, hogy Bolyai a többi olmützi mérnökkari tiszttel együtt teljesítse erődítészeti szolgálati kötelmeit,

többszöri kibúvók után, miután a rábízott kidolgoznivalókat befejezetlenül hagyta, – végezetül késő ősszel reumatikus fájdalmakra hivatkozva beteget jelentett, s mindezidáig még az.

Ez a csaknem állandó betegeskedés, amely korábban már a temesvári, aradi helyőrségekben is, s ahogy említve volt, Lembergben, s most Olmützben, összekötve az idegek igen izgatott állapotával, amely a mondott túlfeszített matematikai tanulmányok által még fokozódik, azután igen izgékony és hirtelenharagú kedélyállapota, ahogy azt többé-kevésbé összességében már a korábbi minősítései listák is kimutatták – egészségi állapota javulásának és szolgálatra alkalmazhatóságának reményét egyre inkább és inkább elenyésztetik.

Ezek és még más okok miatt János főherceg, műszaki igazgató

a szolgálat javára úgy döntött és engem megbízott azzal, hogy Exellenciádat kérjem fel arra, hogy Bolyai alszázados egészségi állapotát szolgálati úton vizsgáltassa felül, s az ez esetre szóló látleletet szíveskedjék Császári Fensége tudomására hozni, amely látlelet azután további rendelkezéseket vonhat magával, ezt az alszázadost, aki az annyira megerőltető és felelőségteljes szolgálatot ellátni nem tudná, s áthelyezése más karhoz vagy ezredhez nem tűnik lehetségesnek, tegyenek javaslatot nyugalmazására,

ami által lehetséges egy fiatal tevékeny és ügyes mérnöktiszt beosztása az olmützi helyi igazgatósághoz. Latour mérnökkari altábornagy az átirat végén közli a főhadparancsnokkal, hogy Bolyai 1832. évi minősítési listáját mellékeli és

megbizom, a foganatosítandó orvosi vizsgálat illetve felülvizsgálat végett a morvaországi kerületi erődítési igazgatóságnak is Őfensége parancsára haladéktalanul adja át az előírásos összesítő listát Bolyai alszázadosról, s ugyanőt a szíves rendelkezést követően állítsa azonnal a felülvizsgáló bizottság elé.

Ugyanezen a napon és számon Szereday mérnökkari ezredes, a cs. kir. morvaországi és sziléziai erődítési kerület igazgatója is megkapta a rendeletet, arról, hogy

az olmützi helyi erődítési igazgatósághoz beosztott bolyai Bolyai János mérnökkari alszázados folyamatos betegeskedése miatti felülvizsgáló bizottság elé állítását.

Az ügyben gróf Klebelsberg cs. kir. lovassági tábornok, főhadparancsnok adja ki a szükséges utasítást és az átiratot

tudomásulvételre és a további intézkedésekre a legmagasabb szándék támogatására továbbítom, azt a már emlitett feladatot is kapja, hogy a foganatosítandó orvosi vizsgálat illetve a felülvizsgálat végett a Bolyai alszázadosra vonatkozó előírásos összesítő jegyzéket nevezett vezénylő tábornoknak, amint kéri, haladéktalanul adja át, s ugyanőt a rendelkezés után azonnal állítsa a felülvizsgáló bizottság elé.

Ezeknek a rendeleteknek az alapján 1833. március 20-án állt Bolyai János mérnökkari másodszázados az 4 tagú felülvizsgáló bizottság elé, majd április 25-én a szintén négy tagú másodfokú felülvizsgáló bizottság elé. Az ekkor készül és itt fakszimilében is közreadott szabályos felülvizsgálati jegyzőkönyvben a következőket olvashatjuk:

Cs. kir. műszaki és erődítési helyi igazgatóság Olmütz

Összeírás az alább nevezett főtisztről
Rang: alszázados.
Név: bolyai Bolyai János.
Születés, hely: Kolozsvár. Ország: Erdély. Év: 1802.
Vallás: református. Állapot: nőtlen.

Szolgálati évek Év Hónap Nap
mint mérnökkari kadét 11 24
mint mérnökkari alhadnagy 4 8
mint mérnökkari főhadnagy 4 6 6
mint mérnökkari alszázados 1 6
Összesen 10 6 14

Minősítés és érdemek: Kiváló tehetség mellett igen jó szolgálatot teljesíthetne. Buskomorságával folyamatosan fokozódó betegsége azonban nem engedte, hogy tartósan megerőltető tevékenységet fejtsen ki. Abban a rövid időszakban, amikor egészséges állapotban volt, kizárólag az elvont matematikai tanulmányoknak szentelte magát. Egyébként igen izgékony és hirtelen haragú, minden érintkezést kerül, s addig a pillanatig, amíg ezért nem figyelmeztették, a szenvedélyes sakknak engedte át magát. Egyébb hibái, vagy erkölcsi fogyatkozásai nincsenek.

Testi állapota és hiányosságai: gyenge látóképesség, magas fokú hypochondria, emésztési zavarai miatt testi lesoványodás és aszkóros verítékezés.

A felülvizsgálati bizottság látlelete és végzése: Bolyai alszázados testi fogyatkozásai miatt a kórtörténet és a tábori törzsorvos megítélése alapján a felülvizsgálati bizottság által jelenleg nem alkalmas aktív szolgálatra. Mivel fogyatkozásainak jövőbeli javulását egészen nem lehet kétségbe vonni, csak félrokkantnak találtatott. Erdélyben, Marosvásárhelyen szeretne letelepedni, s ennek megfelelően nyugdijának igazolását a nagyszebeni hadipénztárnál kéri.

Olmütz, 1833. március 20-án

Zitta mérnökkari őrnagy

A fent nevezett alszázados urat az előzőekben leirt hiányosságokban lévőnek találtuk, amit kötelesség szerint megerősítünk. Kelt mint fent.

Felici vörgy. Lauer altbgy. Dr. Praceptor ezredorvos

a 3. tábori tüzérezredben a fent nevezett alszázados urat alulírottak rendben felülvizsgáltuk, s félrokkantnak találtuk. Brünn, 1833. április 25-én

Kurz főhadbiztos Klebelsberg lov. táb. Gorczkovsky altgy. Dr. Friedrich vezető törzsorvos29

  • 29Uo. 43. fol.

A Conscription vizsgálata alapján az megállapítható, hogy azt Zitta őrnagy készítette és ő vezette be Bolyai adatait a különböző rovatokba március 20-án, kivéve a testi állapota és hiányosságai rovatot, melybe megállapításait Dr. Praceptor ezredorvos sajátkezüleg írta be. Ugyanaznap a jegyzékbe foglalt egészségügyi hiányosságokat megerősítették autográf aláírásaikkal, melyeket összevetve a hivatalos 1833. évi Militär Schematizmussal, Joseph Felici vezérőrnagy, olmützi dandárparancsnok, báró Joseph Lauer altábornagy, olmützi várparancsnok és Dr. Michael Praceptor a 3. tábori tüzérezred ezredorvosa. Brünnben április 25-én a felülvizsgálatot végrehajtották és Bolyait félrokkantnak találták, amit aláírásukkal jóváhagytak, gróf Johann Klebelsberg lovassági tábornok, a cs. kir. morvaországi és sziléziai föhadparancsnokság vezénylő tábornoka, Carl Gorczkovsky von Gorzkow altábornagy, olmützi hadosztály parancsnok, August Kurz föhadparancsnoksági főhadbiztos, Dr. Johann Friedrich, a föhadparancsnokság vezető törzsorvosa.30

A Klebelsberg lovassági tábornok vezette felülvizsgáló bizottság tehát egészségi állapota alapján Bolyait félrokkantnak minősítette és nyugállományba helyezését javasolta már 1833. március 20-án és az egy pillanatig sem volt kétséges, hogy azt megerősíti a későbbi, az április 25-i felülvizsgálat is. Ezért Bolyai János 1833. április 12-én folyamodványban kért tekintettel gyenge egészségére és szükséges gyógykezelésére kérte a méltányosabb nyugellátást31 Tudomásul vette, hogy őt

ideglenes nyugállományba helyezése mellett a magas felülvizsgálati bizottság elé terjeszteti.

Ám

a legmélyebb alázattal bátorkodik legalázatosabb kérésével előállni, hogy számára 600 forintra emelt járandóságot, vagy legalább évi 100 forint egyezményes érme értékű pótdijat a legkegyelmesebben adományozni szíveskedjen.

  • 30Mililar-Schematismus des Österrichischen Kaiserthumes. Wien, 1833. 20–21, 40, 46–48, 70, 343, 365–368, 431–433. p.
  • 31HL. P 5/G. BGy. 1833–2/67. 470. sz.

A figyelembevételre többek között kiemelkedő temesvári, aradi, szegedi és nagyváradi mérnöki munkája mellett felhozta még a következő egészségi okokat:

1. Mostani igen beteges állapotában a gyógyszertárak, az orvosok, a szükségessé váló fürdők használata, továbbá a kellő ápolás annyival is, érzékenyebb költségeket okoznak számára, mert mindent szívesen arra fordítana, hogy a legkegyesebb aktív állományba vételre mihamar ismét alkalmas legyen. A mondott kiadásokat az alszázadosi rangra megállapított illetményből teljesíteni lehetne, ha éppen nem lenne abban a helyzetben, ha valamennyi segítséget várhatna atyjától, vagy elhatározhatná, hogy a hazai földön nyomorúságos körülmények közé kerüljön. Még az a körülmény is, hogy a magas engedély leérkezését követően előtte álló útjának megtételére Marosvásárhelyre saját költségén, amelytől most véletlenül oly távol van, pénzügyi helyzetét hosszú időre amúgyis romba döntené.

2. Noha nem szolgál hosszú ideje a Főméltóságú Hercegi Háznak, mégis reméli, hogy megromlott egészségét néhány év alatt annyira helyreállíthatja, hogy alkalmas lesz a kegyes újra felülvizsgálatra. A szolgálat folytatása esetén különben is magasabb rangra lépne, s a részére kért illetményemelés a legmagasabb kincstárat e pár év alatt kevéssé érzékelhetően érintené, ellenben a legalázatosabban alulírottnál ismét a megkívánt erőhöz vezetne.

A kérelmet 1833. április 20-án iktatják a műszaki főhivatalban, rá öt napra, 1833. április 25-én aztán végleg eldőlt Bolyai János sorsa.

A főhadparancsnok, Klebelsberg lovassági tábornok Brünnből 1833. április 27-én János főhercegnek felterjeszti a már fenntebb idézett Bolyai János orvosi felülvizsgálatát az alábbi szöveggel:

Császári Fenséged legmagasabb parancsa értelmében, amelyet fenséged helyettese által, gróf Latour altábornagy úrral, az előző hó 10. én 228. szám alatt kelt átiratában az Olmützben alkalmazott bolyai Bolyai János mérnökkari alszázados felülvizsgálatának tárgyában közöltek, további legmagasabb rendelkezésre ezennel mellékelten csatolom Császári Fenséged részére az utasítás szerinti iratot erről a felülvizsgálati bizottság által félrokkantnak elismert alszázadosról.32

Másnap Szereday mérnökkari ezredes, a morvaországi és sziléziai kerületi erődítési igazgató tett jelentést János főherceg lovassági tábornok, műszaki főigazgatónak, miszerint:

Bolyai János mérnökkari alszázadost folyó hó 25-én a felülvizsgálati bizottság elé állították, s hogy ez a tiszt a felülvizsgálati bizottság által megromlott egészségére és fogyatkozásaira tekintettel jelenleg teljesen szolgálatra alkalmatlannak találtatott, ám mivel fiatalsága révén néhány év alatt talán a jobbulás és felépülés lehetséges, jelenleg mégis félrokkantnak ismerték el.33

A kerületi igazgató azt is jelenti, hogy időleges nyugállományát apjánál Marosvásárhelyen kívánja tölteni és felülvizsgálati listáját a föhadparancsnokság nemsokára felterjeszti.

Gróf Latour 1833. március 10-i utasítása Bolyai felülvizsgáló bizottság elé állításáról
A Bolyait félrokkantnak nyilvánító 1833. április 27-i brünni főhadparancsnok felterjesztéséhez mellékelt bizottsági jegyzőkönyv
Gróf Harddeg, az udvari haditanács elnökének 1833. május 28-i rendelete Bolyai nyugállományba helyezéséről

Szereday mérnökkari ezredes jelentését április 29-én és Klebelsberg lovasság tábornok felterjesztését május 2-án iktatták a műszaki főhivatalban. Ez utóbbi alapján készítette el gróf Latour altábornagy Bolyai János nyugdíjaztatásának körülményeiről és egészségi állapotának felülvizsgálatáról gróf Hardegg cs. kir. lovassági tábornokhoz, az udvari Haditanács alelnökéhez intézett 1833. május 3-i alábbi előterjesztést:

Az olmützi helyi erődítési igazgatóságnál alkalmazott bolyai Bolyai János mérnökkari alszázados csekély szolgálatai veszélyeztetve vannak beteges testi- és kedélyállapota miatt, és császári fenségét, a műszaki főigazgatót ez arra indította, hogy a tekintetes morvaországi vezénylő tábornokhoz, gróf Klebelsberg lovassági tábornokhoz azzal a megkereséssel forduljon, hogy állapotát orvosilag szolgálati úton vizsgáltassa felül.

Az Exellenciád… előtt fekvő, a nevezett tekintetes vezénylő tábornok által előző hó 27-én L. 730. számon Császári Fenségének címezve a legalázatosabban megírt akta szerint Bolyai alszázados jelenleg testi fogyatkozásai miatt a felülvizsgálati bizottság által a kórtörténet és tábori törzsorvos megítélése alapján jelenleg nem alkalmas aktív szolgálattételre, s mivel fogyatkozásainak majdani javulása nemegészen vonható kétségbe, csak félrokkantnak találták.

Császári Fenséged ezért felkéri Exellenciádat, amelyhez a teljesség kedvéért az 1832. évi legutóbbi minősítés átiratát is csatolom, hogy ezen oly régóta szolgálatra alkalmatlan alszázados ideglenes nyugdíjazását a legkegyesebben engedélyezze, s azért rendelje el a további szükségeseket, – annál is inkább, mert áthelyezése a helyőrségi aknász egységhez folyó év május 28-án I. 774. sz. alatt kelt rendelete értelmében egyenesen lehetetlennek tűnik, mivel a jelenlegi viszonyok között, amikor oly sok mérnökkari tisztet alkalmaznak rendkívüli erődítészeti építkezéseknél, az a helyőrségi egységek aknász tisztjeinek az erődített helyeken kisegítésképpen a mérnökkari tisztek szolgálatát is el kell látniuk saját tulajdonképpeni aknászati ügyeik mellett, – s utóbbi szolgálat maga azáltal is nehezebb, mert az aknász tábori századok többsége Itáliába és Tirolba történő vezénylése miatt semmi legénységet nem bocsáthatnak rendelkezésükre.

Egyébiránt ami Bolyai alszázados császári fenségéhez benyújtott kérelmét illeti, egy legalább 100 forintos pótlékért nyugdijának jobb megélhetést nyújtásáért, amelyet Erdélyben, Marosvásárhelyen kivan élvezni, s annak igen szíves utalását a nagyszebeni hadipénztárhoz kéri, szintén kinyilvánította, azt hiszem, alkalmasint meg kell jegyeznem, hogy az csupán és egyedül a tekintetes udvari Haditanács mérlegelésétől függ, hogy egy ilyen kérésnek teret adhat e, – miután igenlő válasz esetén császári Fensége a jóindulatú ajánlást figyelembe veszi.34

  • 32Uo. 730. sz.
  • 33Uo. 1833–2/51. 332. sz.
  • 34Uo. 1833–2/67. 494. sz.

A műszaki főigazgató tehát nem értett egyett azzal, hogy a beteg Bolyait áthelyezzék az aknászkarba és egyértelműen ideglenes nyugdíjazását javasolta, valamint azt ajánlotta, hogy a nyugdíj összegét az udvari Haditanács toldja meg 100 forinttal. Ám gróf Ignatz Hardegg lovassági tábornok a műszaki főigazgatósághoz Bécsben írt, Bolyait nyugdíjba helyező, 1833. május 28-i G. 2193. és 1983. számú haditanácsi rendeletében a kérést az alábbiak miatt nem vette figyelembe:

Az olmützi helyi erődítési igazgatóságnál alkalmazott, a felülvizsgáló bizottság által félrokkantnak elismert bolyai Bolyai János mérnökkari alszázados folyó év június 16-ával 400 forint rendes nyugdíjba lesz átvéve, amelyet részére a nagyszebeni hadipénztárhoz utajanak, és a műszaki főigazgatóság ezt a folyó év május 3-án 494. sz. alatt kelt előterjesztésre azzal a kiegészítéssel válaszolta meg, hogy ezen csupán félrokkantnak elismert alszázados az előírásos rendszernek meg nem felelő kérésének személyi pótlékért annál is kevésbé lehet helyt adni, mivel csupán egy éve, nem teljesen előnyös minősítés mellett lépett mostani rangjába, nőtlen, s minősítése szerint segítséget kap.35

  • 35Uo. 1833–2/67. G. 2193., 1983. sz.

Az udvari Haditanács Bolyai János nyugdíjaztatásával kapcsolatos intézkedések megtételére május 28-án még további négy rendeletet adott ki az alábbi katonai szerveknek:

1. A cs. kir. műszaki főigazgatóságnak.

2. A morvaországi főhadparancsnokságnak.

3. Az alsóausztriai főhadparancsnokságnak.

4. Az erdélyi főhadparancsnokságnak,36

  • 36Uo. 1833–5/303

Az udvari Haditanács rendeletét a műszaki főhivatal 1833. június 6-án kapta meg és már másnap kiadta János főherceg az 1833. június 7-i 624. számú rendeletét Bolyai nyugállományba helyezéséről a cs. kir. morvaországi erődítési kerületi igazgatóságnak Brünnben, melyben ez olvasható:

A cs. kir. udvari Haditanács előző hó 28-án G 2193 és 1983. számon kiadott közlése szerint az olmützi helyi igazgatóságnál szolgálatteljesitésre alkalmazott, a felülvizsgáló bizottság által félrokkantnak elismert bolyai Bolyai János mérnökkari alszázados folyó év június 16-ával átvétetett rendes nyugdíjba, és ezt részére, kérelmének megfelelően a nagyszebeni hadipénztárhoz utalják, mialatt további kéréssel állt elő egy személyi pótdíj elnyeréséért, amelyet a cs. kir. udvari Haditanács tudomására hoztam, mivel csak félrokkant, annak annál is kevésbé lehet helyt adni, mivel általam csak egy éve léptetett elő jelenlegi rangjába, nőtlen, s minősítése szerint segítséget is kap.

Mialatt erről a beadványról… és az olmützi helyi erődítési igazgatóságot tudomásulvételre és miheztartás végett, továbbá Bolyai alszázados tekintetében a megfelelő intézkedés és utalványozás miatt értesítem, hozzáfűzöm még, hogy az alszázadost a fenti június 16-ával helyezzék mérnökkari állományon és illetményezésen kívül.

Ami végül a részére szóló pótlékot illeti az olmützi helyi erődítési igazgatóságnál, úgy látszik, mivel Bolyai ott tartózkodása idején szinte semmi szolgálatot nem látott el, az sem feltétlenül szükséges, s egyenesen lehetetlen, hogy őt azonnal, a mérnökkari tisztek sokoldalú alkalmaztatása mellett rendkívüli erődítési építkezésekhez közvetítsék ki, ezért a helyi igazgatóság legalább egyelőre elégedjen meg ennyivel.37

  • 37Uo. 1833–2/67. 624. sz.

Az olmützi helyi erődítési igazgató, Zitta mérnökkari őrnagy 1833. június 11-i 383. számú okmánnyal értesíti nyugállományba helyezéséről Bolyai János mérnökkari alszázadost. Ebben közli, hogy a felülvizsgálati bizottság döntése alapján „félrokkantként” helyezik nyugállományba az udvari haditanács 1833. május 28-i J.G 2193 és 1893 számú rendeletével ez év június 26-ával és nyugdíját a nagyszebeni hadipénztártól kapja meg. Ismerteti Zitta őrnagy, a műszaki főigazgató folyó évi június 7-i 624. számú rendeletében leírtakat, hogy miért nem kaphat személyi pótdíjat.38

  • 38MTAK Kt. BGy. K 23/65.

Szereday mérnökkari ezredes kerületi igazgató 1833. június 19-i 475. számú jelentésében legalázatosabban jelenti János főherceg lovassági tábornok, műszaki főigazgatónak, hogy

tekintetes cs. kir. udvari haditanácsi leirat értelmében a nyugállományba vett Bolyai mérnökkari alszázados 16-ával a mérnökkari állományból és illetményezésből kivétetett, folyó hó 17-én hazájába, Marosvásárhelyre távozott.

Ezzel véget ért Bolyai János mérnökkari alszázados építész mérnöktiszti karrierje, de nem ért véget nyilvántartása és egészségének vezetése a katonai okmányokban. A bécsi hadilevéltárban található a másodosztályú századosok és lovasszázadosok személyi nyilvántartókönyve, ebben a személyi nyilvántartókönyvi lapján ezek vannak bejegyezve:

Főhadparancsnokság – kerület: Erdély. Rendfokozat: tényleges alszázados. Kereszt- és családi neve, valamint előneve: bolyai Bolyai János, (lakóhely: Marosvásárhely, Marosszék). Születési év: 1802. Szolgálati évei, a különféle ezredek, karok, vagy egyéb csapatok megadásával: Mérnökkar kadét 11 hó 24 nap; alhadnagy 4 év 8 nap; főhadnagy 4 év 6 hónap 6 nap; alszázados 1 év 24 nap. Összesen: 10 év 9 hónap 10 nap. Nap és év, amelyben legutóbbi szolgálatába lépett, mely ezredtől, kartól vagy csapattól, annak felsorolásával, hogy szolgálata megszakítva volt-e, milyen gyakran és miért: A Haditanács 1833. május 28-án kelt G. 1983. és 2193. sz. leirata folyományaként 1833. június 16-ával mint félrokkant az itt írt kartól nyugállományba helyezve. Megszakítás nélkül szolgált. A pénztár ahonnét a nyugdíjat, vagy a kegydíjat, mely összeget, milyen pénznemben, és mely naptól kapja: 400 forint nyugdíjat egyezményes pénzérmekben 1833. június 16-tól a hadipénztártól. Húz-e és mi módon pótdijat, vagy alapirányt pénzt, vagy rendi nyugdíjat és mely alaptól, mely naptól: – Minősítése legutóbbi nyugállományba vételekor: tudományosan képzett tiszt, különösen a magasabb matematikában, terhére írandó azonban kevés buzgósága a mérnöki szolgálatban és nem kifogástalan magaviselete. Alkalmas-e még és milyen katonai szolgálatra: gyenge látóképessége, magas fokú hypochondriai, emésztési zavarai miatt testi lesoványodás és ászkoros verítékezés. Félrokkant és majdani felépülésével, vagy testi károsodásainak javulásával békealkalmazásra fogható. Megjegyzés: a nagyszebeni föhadparancsnokság 1860. március 1. 11022/1860. sz. beadványa szerint 1860. január 27-én Marosvásárhelyen meghalt.39

  • 39KA, Wien. Personalbücher, Hauptleute und Rittmeister 2-er Classe. 31. II. fol. 292–293. p.

Íme ezek azok a nélkülözhetetlen hiteles és valódi katonai iratok, amelyek segítségével mítoszok nélkül rekonstruálható nagy tudósunk, Bolyai János, hadi mérnöki szolgálata alatti egészségi állapota, különböző betegségei, valamint félrokkantként való nyugállományba helyezése a cs. kir. hadsereg mérnökkarából. A német nyelvű katonai okmányokból a hadtörténész ezeket a hivatalos feljegyzéseket emelhette ki Bolyai János mérnökkari tiszti szolgálata alatti egészségéről és betegségeiről. Nem könnyű, de igen szép feladat vár a hazai orvostörténészekre, hogy a katonai iratokban leírt tünetek alapján megállapítsák, milyen betegségben szenvedett valójában egyik legzseniálisabb tudósunk, Bolyai János.

Mérnökkari tiszti díszegyenruha
(MTAK Kézirattár)
Gyroid prototípus
Hiperbolikus mozaik-felületekből álló puzzle
by Australian National University
Forrás: Erica Seccombe
Summary

János Bolyai (1802–1860) one of the greatest mathematicians of the 19th century, the founder and inventor of non-Euclidean geometry, was born in Transylvania, as son of a Hungarian nobleman and scientist, Farkas Bolyai. Having finished his studies at the Academy for Engineering Corps in Vienna, he joined the army. From 1823 to 1833 he served at different places all over the Empire. Being however physically and mentally unbalanced, he underwent several medical examinations during his military service. Based on archival documents and files of medical examinations and on those of the following resolutions, the author of the present article gives a comprehensive and very detailed account of the young genius’s military career and on the circumstances determining his mental activities while creating the most admirable mathematical theory of the age.

Tibor Ács, D.Sc, Cand.

military historian

Museum for Military History

H–1125 Budapest Mátyás király út 1/c. Hungary

Forrás

Orvostörténeti Közlemények 178–181 (2002) 173–191. p.