Caius Plinius Secundus Természettudományának 2. könyve

Fordítás és feldolgozás
A kötet bemutatása
Gábli Cecília
kozmológia, csillagászat, földrajz, meteorológia, tudománytörténet, művelődéstörténet, Római Birodalom, ókori latin irodalom, Caius Plinius Secundus, Gábli Cecília

Tartalom

Bevezetés

Az égbolt megfigyelésének kezdetei
Kultuszok, áldozatok és varázslatok · Naptár · Nap- és holdfogyatkozás

A csillagászatból kifejlődött ókori tudományágak
Kozmogónia és kozmológia · Asztronómia · Asztrológia · Csillagászati földrajz · Időszámítás és naptár · Meteorológia

Caius Plinius Secundus, az enciklopédista
Tudománynak tekinthető-e a pliniusi kozmológia?
Caius Plinius Secundus: Természettudomány 2. könyv

Irodalom
Rövidítések · Felhasznált irodalom · Válogatott irodalom · Kutatástörténeti összefoglalások · Szövegkiadások · Az idézett görög és latin auctorhelyek rövidítése

Név- és tárgymutató

szóelválasztás

Bevezetés

Az égbolton megfigyelhető égitestek és más természeti jelenségek minden korban ámulatba és gondolkodóba ejtették az emberiséget. Ma már a tudomány és technika fejlődése következtében pontosabb képünk van a világegyetemről, a különféle naprendszerekről, azok keletkezéséről, szerkezetéről, mint néhány száz vagy ezer évvel korábban élt elődeinknek. Ismereteink bővülésével azonban kevesebb titkot rejt az égbolt, ma már térképek segítségével tájékozódunk, nem a csillagos égbolt alapján, és az idő múlását is modern eszközökkel mérjük. Nincs szükségünk mindennapjaink során az ég jeleire, és éjszaka sem vagyunk híján a nappali világosságnak. Jelentését, jelentőségét veszítette számunkra az égbolt és annak tüneményei, megismerésével deszakralizálódott a világegyetem.

Caius Plinius Secundus Természettudományának második könyve a csillagos égbolttal kapcsolatos ókori tudásanyag gyűjteménye. Fontos adatokat szolgáltat az ókori csillagászat, meteorológia, földrajz eredményeire és állapotára vonatkozóan.

Plinius kozmológiájának teljes szövege első ízben jelenik meg magyar fordításban.1

A fordítás, a kísérő jegyzetek és tanulmány elkészítésével az volt a célom, hogy minél részletesebb segítséget nyújtsak a pliniusi kozmológia megértéséhez.2 A szöveg a csillagászati nézeteken és terminusokon túl sok értékes történeti, kultúrtörténeti és vallástörténeti adatot tartalmaz, ezért próbáltam a tanulmányt és a jegyzeteket is ennek megfelelően minden tudományterületet érintve összeállítani. Mivel az ókorban a filozófia, a vallás és a természettudomány valamennyi ága szorosan összefonódott világnézeti-tudományos tudáskomplexumot alkotott, fontosnak tartottam ezeket az összefonódásokat többféle megközelítésben és többféle nézőpontból ábrázolni.

A fordítás kezdetén a csillagászati terminusok minél pontosabb fordítása és a terminológiai rendszer elemzése céljából adatbázist készítettem, ennek segítségével igyekeztem az ókori csillagászati elvek és módszerek minél alaposabb és precízebb fordítását elkészíteni.3

Az antik nevek helyesírását illetőleg azt a logikát igyekeztem alkalmazni, hogy a fordításban megtartottam a Plinius által használt (többnyire latinos) formát, és a lábjegyzetben megadtam a görög, és földrajzi nevek esetében a modern alakot. A jegyzetekben és a tanulmányban a görög nevek esetében megtartottam a görögös alakot. Ez alól csak az általánosan elterjedt és használt modern szakterminusok esetében tettem kivételt, mint például oppozíció, konjunkció, apszis, kozmosz (ezek esetében zavaró lett volna az antik alak alkalmazása). Az égitestek neveit a latinos alakban használtam, hiszen ezek a nevek az ókorban egy-egy Istenséget is jelöltek.4 A tárgymutatóban az összes írásmód megtalálható, a könnyebb kereshetőség kedvéért.

A caputok számozásánál és idézésénél azt a módszert alkalmaztam, hogy a fordításban a „kis caputokat” szögletes zárójellel különböztettem meg a „nagy caputok”-tól, és a caputokra való hivatkozásnál is ezt, vagyis a zárójeles alakot használtam minden esetben.5

Remélem, hogy sikerült olyan átfogó elemzést, feldolgozást és jegyzetapparátust mellékelnem a fordítás mellé, amely segíti az olvasót Plinius Természettudományának kozmológiával foglalkozó könyve lehető legteljesebb megértésében.

Köszönettel tartozom férjemnek, aki nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy e mű létrejöhessen, olyan szeretetteljes, és egyben szellemileg inspiráló légkört teremtve, amelyben nyugodtan és boldogan foglalkozhattam kutatásaimmal.

  • 1A könyv néhány részlete megjelent magyarul: C. Plinius Secundus: A természet históriája. Válogatott részek az I–VI. könyvekből. Válogatta, fordította, bevezetéssel és jegyzetekkel ellátta: Váczy Kálmán. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1973.
  • 2Mivel nagy hangsúlyt fektettem a szöveg feldolgozására, azért választottam azt a megoldást, hogy a műfordítások esetében elterjedt szokással ellentétben nem Pliniust jelöltem meg szerzőként, és a címben is kifejeztem a feldolgozás tényét.
  • 3Az adatbázisról további részletek és a terminológia elemzése a Tudománynak tekinthető-e a pliniusi kozmológia? című fejezetben olvasható a 25. oldaltól.
  • 4Erről lásd az Asztronómia című fejezetet a 18. oldaltól.
  • 5Mivel a kötet multidiszciplináris jellege miatt feltehetőleg nem csak ókortörténészek fogják idézni a fordítást, fontosnak tartom, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy az ókori szerzőkre nem a modern szövegkiadások és fordítások oldalszámai alapján, hanem az eredeti szöveg könyv és fejezet (ez utóbbi a caput) tagolása szerint szokás hivatkozni. Az általam a fordítás magyarázatához felhasznált antik szerzők és műcímek rövidítését a kötet végén megadtam Az idézett görög és latin auctorhelyek rövidítése című részben a 159. oldaltól.

Pécs, 2005. szeptember 8.

Gábli Cecília

Caius Plinius Secundus, az enciklopédista

A teljes egészében fennmaradt, és a természettudományok teljességét magába foglaló monumentális enciklopédia szerzője, Caius Plinius Secundus az észak-itáliai Comoban született, Kr.u. 23-ban, vagy 24-ben. Jómódú lovagrendi családból származott, Rómában végezte tanulmányait, majd katonai karrierbe kezdett. Lovassági parancsnokként, később több provincia procuratoraként is tevékenykedett, részt vett a zsidó háborúban, majd a misenumi flotta parancsnoki tisztségét töltötte be. Katonai pályafutása mellett azonban folyamatosan olvasott vagy jegyzetelt, minden szabad percet kihasznált, hogy tudásszomját csillapítsa. Halálát is tudós kíváncsisága okozta, hiszen a Vezúv kitörésekor végzett tudományos megfigyelései közben érte a halál, Kr.u. 79-ben.73

A világot élő, organikus egésznek tartotta, amelyet áthat az isteni erő. Ez a lélekkel felruházott természet nézetei szerint anyai gondoskodással, önzetlenül táplálja az embert74, ezért ezt a természetet csodálni kell, és meg kell ismerni nagyszerűségét. A természet adományait fényűző célokra fordítani, és a természetet kapzsiságból kihasználni, kimeríteni a legfőbb bűnök egyike Plinius szemében75, mint ahogyan a megismerés is túlzásokhoz vezethet, ha nem a természet csodálatára, hanem elméleti, és önző célokra irányul.76

A tudást, bármely részéről szól is a természetnek, összegyűjteni és továbbadni azért, hogy az emberek segítségére legyen, a legfőbb erény Plinius szemében, amelyet igyekszik maradéktalanul megvalósítani. A hangsúly tehát nem a stíluson77 és nem az elméleti tudományok megújításán van, hanem a gyakorlatban használható, praktikus tudás gyűjtésén és hagyományozásán. Ezért nem tartotta fontosnak azt sem, hogy forrásai igazságtartalmáról véleményt alkosson, vagy bírálja, hanem leírja, hiszen mások is leírták már.78 Enciklopédiáját a művelt olvasóknak szánta, és a tényanyagot igyekezett anekdotákkal, paradoxonokkal és morális fejtegetésekkel élénkíteni, tarkítani.79

Plinius enciklopédiája80 nélkül jóval szegényesebb lenne nem csak az ókori tudományokról kialakított képünk, hanem vallástörténeti, kultúrtörténeti és történeti ismereteink is, hiszen számos adat csak az ő művéből ismert. Adatainak és gyűjteményes munkájának értékét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy teljes terjedelmében fennmaradt, hiszen még a középkorban is másolták, használták, sőt tanították az általa közölt ismeretanyagot.81

  • 73Plinius életéről és műveiről lásd Albrecht 2004, Ballaira 1988, Dihle 1989, Reynolds 1986, Serbat 1986.
  • 74Lásd a 154. caputot.
  • 75Lásd a 158. caputot.
  • 76Plinius világnézetéről lásd: Citroni Marchetti 1982; Citroni Marchetti 1992; Citroni Marchetti 2003; Gesztelyi 1993; Kroll 1930/8; Colish 1985/A.
  • 77A pliniusi enciklopédia nyelvezetéről, stílusáról lásd Della Casa 1982; Norden 1958; Beaujeu 1982; Pedersen 1986.
  • 78Lásd a 85. caputot és a 399. lábjegyzetet.
  • 79Lásd Locher 1986, Darab 2003.
  • 80Plinius Természettudományának szerkezetéről, céljáról és vallástörténeti vonatkozásairól lásd Baldwin 1995, Della Corte 1982, French 1994/B, Köves–Zulauf 1973, Köves–Zulauf 1978, Köves–Zulauf 1995, Locher 1986, Murphy 2004, Römer 1983.
  • 81Plinius művének a középkorra gyakorolt hatásáról lásd Borst 1994, Eastwood 1986, Eastwood 2002/A, Eastwood 2002/B.

Tudománynak tekinthető-e a pliniusi kozmológia?

A Római Birodalom területének növekedésével megnőtt az igény a birodalom különféle tájairól megszerezhető tudásanyag összefoglalására. Megindult az egyes tudományágak rendszerezése, az ismeretanyag összegyűjtése és lejegyzése. A rómaiság azon túl, hogy átvesz és rendszerez, új minőséget is létrehoz82 az által, hogy birodalmi kereteket biztosít az egyes tudományágak összegzéséhez. Így lehetővé válik nagy kiterjedésű területek földrajzának, csillagászatának és élővilágának összehasonlító elemzése. A globalizáció egyértelműen elősegítette az információ áramlását és ennek következtében az ismeretek összegyűjtésével és összehasonlításával járó bővülését. A Kr.u. első századtól kezdve a tudás értékének növekedése83 a tudomány minden területén megfigyelhető, nem véletlen, hogy az enciklopédia mint műfaj ennek a kornak a terméke.

  • 82A rómaiság sajátosságáról lásd Brague 1994, 30–36. p.
  • 83Lásd Murphy 2004, 47–73. p.

Plinius kozmológiája84 az egész pliniusi enciklopédiához hasonlóan nem önálló gondolati rendszer, nem Plinius sajátja, hanem a korára összegyűlt kozmológiai ismeretek gyűjteménye.85 Plinius válogatás nélkül gyűjtötte és témánként csoportosítva leírta a korában írott forrásokból megszerezhető tudásanyagot. Kozmológiájában éppen ezért több száz, sőt, eredetüket tekintve több ezer éves ismerettömeg halmozódik fel. Plinius azonban nem „lélektelenül”, felsorolásként tárja elénk az összegyűjtött adatokat, hanem saját világnézetének és személyiségének szűrőjén keresztül adja át az ismereteket. A „Pliniusi szűrő” működésére vonatkozóan az alábbi tényezőket különíthetjük el:

Pliniusra hatott a sztóikus filozófia, annak gondolatrendszere és terminológiája. Kozmológiájában ezért megjelenik a világégés86, és a világ egészét átható értelem képzete, továbbá a világ organikus, élő egészként való felfogása, amely világnak részeit a sympathia87 köti össze. A sympathia, bár megjelenik Plinius kozmológiájában, mint a világegyetem részeit összetartó erő, Plinius viszonya a sympathiához ellentmondásos, helyenként tagadja létezését.88

Plinius római volt abban az értelemben, hogy az elméleti tudásnál a gyakorlati, praktikus ismereteket fontosabbnak tartotta, ehhez járul még a természet, mint legfőbb isteni lény csodálata, amelynek megismerése ebben az összefüggésben különös értelmet nyer. Ezért ostorozza egyfelől a tudatlanságot, másrészt pedig a görög filozófusok és matematikusok gyakorlattól elrugaszkodott, elméleti tudását.89 Az általa beszerezhető, a természettudományok különféle ágazataiba tartozó ismereteket összegyűjtötte és rendszerezte, de mivel egyik szakterületnek sem volt specialistája, sokszor csak összefoglaló jelleggel, kissé elnagyoltan ismerteti az egyes szakterületek eredményeit.

Világnézetéből fakadóan Plinius fontosnak tartotta a természet megismerését, és bírálni a fényűzés terjedését, amely nem más, mint a természet adományainak önző kihasználása.90

Hogy mennyiben tekinthető Plinius kozmológiája tudománynak, ahhoz előbb általában a tudomány, továbbá az ókori tudomány jellemzőit, sajátosságait kell megvizsgálnunk.

  • 84Plinius kozmológiájáról általában lásd: Beaujeu 1982, Campbell 1936, Frisse 1862, Kroll 1930/A, Lapidge 1989, Pedersen 1986, Schuster 1934, Seeck 1985. Az egyes helyekre vonatkozó szakirodalmat lásd a fordításban a megfelelő caputoknál.
  • 85Plinius kozmológiájának legfontosabb forrásai Aristotelés, Poseidónios, Fabianus, Nechepso és Petosiris, Epigenés, Thrasyllos voltak.
  • 86Lásd az 52., a 236. és a 238. caputokat, továbbá az 1063. lábjegyzetet, illetve Colish 1985/A, 24–25. p.
  • 87A sympathia elve megjelenik a következő caputokban (Plin. nat. 2): 78; 82; 93; 95; 105; 189; 223; 230; 236. (Az értelmezést és a szakirodalmat lásd ott.) Lásd még a 352. lábjegyzetet.
  • 88Például a 29. caputban. Lásd még a 194. lábjegyzetet. Az ellentmondásosságról lásd még az Asztrológia című fejezetet a 19. oldaltól.
  • 89Hol finomabb, hol maróbb gúnnyal, lásd a következő caputokban: 84; 87; 95; 164; 166; 192; 247; 248. A Pliniusnál rendszeresen visszatérő jelenség (ti. a görögök szidása) mögött a rómaiaknak a görög kultúrával szembeni kisebbrendűségi érzése mint korszellem is fellelhető, erről lásd Brague 1994, 34. p. Plinius és a görög természettudományok viszonyáról lásd még Seeck 1985, 431. p.
  • 90Lásd az alábbi caputokat: 118; 125; 157; 158; 207.

A tudományosság jellemzői napjainkban a szakterminusok, amelyek definícióval meghatározhatóan világosan jelölnek egy-egy jelenséget vagy fogalmat (például bolygó, naprendszer, galaxis) és a bizonyítás.91 Ha egy fogalom vagy jelenség ismert és a kor szintjén magyarázatot nyert, akkor a szakterminus használata következetessé válik (nem helyettesíthető szinonimákkal).92

A szakterminusok vizsgálatára és a fordítás következetességének biztosítására Plinius kozmológiájának fordításához egy egyszerű adatbázist készítettem.93 Az adatbázis mint főadatot tárolja a Pliniusnál előforduló, vizsgálandó szó szótári alakját és lehetséges jelentéseit, valamint azt a kiválasztott jelentést, amely mint terminus használandó a fordítás egésze során. Ehhez a főadathoz csatlakozik az adott szó minden egyes előfordulási helye, a caput-megjelöléssel és a szövegkörnyezettel, amelyben előfordul, illetve az adott helyen alkalmazott fordítási terminus.

  • 91A tudományosság eme kritériumai az aristotelési hagyományok alapján alakultak ki. Lásd Maróth 2002, 143–145. p. A definíció és a bizonyítás a nyugati típusú tudományosságnak ma is sajátja, pedig a világ más részein nem feltétlenül az okok ismerete a tudományosság kritériuma. A gyógyításban például a tapasztalati úton igazolt gyógymódokat is elismerik bizonyos kultúrákban (ilyen például a kínai eredetű akupunktúrás gyógymód).
  • 92Lásd Thomas Kuhn paradigma elméletét: Kuhn 2002.
  • 93Terjedelmi okok miatt az adatbázis egészének exportált változatát nem csatolhatom a fordításhoz, de az adatbázis alapján levonható következtetéseket ismertetem.

Az adatbázis alapján elemezhető, hogy mely kifejezések tekinthetőek következetes alkalmazásuk és jól körülhatárolható tudományos jelentésük következtében szakterminusnak, illetve melyek azok a kifejezések, amelyeket nem lehet mindig ugyanazzal a terminussal fordítani. Ez utóbbi esetben az eltérő fordítási kifejezések használatának oka többnyire abban rejlik, hogy ma a csillagászatban, és minden más tudományterületen is egzaktabb, kifinomultabb fogalmi hálóval, terminológiával rendelkezünk, mint az ókorban.

Plinius csillagászati terminusait vizsgálva arra a következtetésre jutottam, hogy nem minden esetben különíthetőek el világos, ugyanolyan értelemben használt terminusok. Erre a legjobb példa az apszisok esete, amelyet többféle értelemben használ Plinius.94

Az úgynevezett állócsillagok esetében az a sajátosság figyelhető meg, hogy bár Plinius korára már kialakult az állócsillagok definíciója (az éggömbön található, csak az éggömbbel együtt elmozduló csillagok), mégis különböző elnevezéseket használ az állócsillagokkal kapcsolatban.95 Ennek oka a nyelvi összemérhetetlenségben96 keresendő: az égitestekre használatos kifejezések nem egyeznek meg a mai terminológiával. Ma ugyanis égitestnek nevezzük a bolygók és csillagok összességét. Bolygónak az önálló fénnyel nem rendelkező, csillagnak pedig az önálló fénnyel rendelkező égitesteket nevezzük. Az ókorban nem ismerték a bolygók és csillagok közötti alapvető különbséget, ők állócsillagokat és ún. bolygó csillagokat különböztettek meg, amelyből az következik, hogy ugyanazokkal a kifejezésekkel illették az „álló” és a „bolygó” csillagokat: az astrum (csillag értelemben, viszonylag ritkán fordul elő a szövegben); a sidus (általában alkalmazva égitestekre, csillagokra és bolygókra: sidera errantia vagy sidera meantia; gyakori, és az üstökös is ebből képezve: sidus crinitum), illetve a stella (csillag és bolygó értelemben is használva, ez is gyakran előfordul).

  • 94Lásd a következő caputokat: 63, 64, 65; és lásd még a következő lábjegyzeteket: 314., 326. és lásd még König–Roderich 1974, 225. p., illetve Beaujeu 1982, 89. p., továbbá Pedersen 1986, 184–185. p.
  • 9558. caput: adfixas caelo; 93. caput: stella perennis, 95. caput: adtixas, 98. caput: astra inhaerentia caelo, 106. caput: adhaerentia caelo. Ezekről és a csillagképek esetében használt pliniusi terminológiájáról lásd még Beaujeu 1982, 84–87. p.
  • 96Inkommenzurábilitás, lásd a 138. lábjegyzetet.

A spatium kifejezés esetében is megfigyelhető, hogy többféle értelemben is előfordul: mint tér, világűr, pálya (valamely égitesté), távolság és időszak.

Van viszont jó néhány világosan körülhatárolható, szinonimákkal nem rendelkező, mindig ugyanazt a fogalmat jelentő terminus: signifer (Állatöv), signum (csillagkép), statio (nyugvópont), coitus (konjunkció), adversus (oppozíció); továbbá a nap- és holdfogyatkozás, napéjegyenlőség, napforduló meghatározására szolgáló terminusok, illetve természetesen a Nap, Hold és a bolygók nevei (bár ezek egyben egy-egy Istenség nevei is97). A mundus minden esetben fordítható volt világegyetemként, a caelum pedig égboltként (kivéve szóösszetételben, mert ilyenkor állócsillagot is jelenthet98).

A terminusok vizsgálatánál és elemzésénél nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt a tényt, hogy Plinius korában nem létezett latin csillagászati szaknyelv99, hanem alapvetően görög csillagászati szövegek és görög terminusok léteztek, Plinius maga is utal erre.100

  • 97Erről lásd az Asztronómia című fejezetet a 18. oldaltól.
  • 98Lásd a 95. lábjegyzetet.
  • 99A filozófiai szaknyelvet például Cicero ültette át görögről latinra a Kr.e. 1. században úgy, hogy a görög terminusoknak megfelelő latin kifejezéseket adott.
  • 100Lásd a 63. caput elejét.

Plinius kozmológiai információ-gyűjteményét olyan, a tudomány korai stádiumának tekinthetjük, amikor még nem létezett paradigma egyik tudományterületen sem, vagyis az egyes iskolák nézetei egymás mellett éltek, továbbá az egyes tudományterületek (asztrológia, asztronómia, meteorológia, csillagászati földrajz) még nem különültek el élesen egymástól, továbbá ennek a korai tudományosságnak igen erős a kapcsolata a korabeli vallással. Ennek tudható be, hogy Plinius enciklopédiájának egésze nem csak a tudománytörténetnek és a kultúrtörténetnek, hanem a vallástörténetnek is elengedhetetlen forrása.

Plinius kozmológiai terminológiáját vizsgálva tehát kimutathatjuk néhány esetben a mainak megfeleltethető terminusok létét, de emellett gyakran találkozunk számunkra pontatlanul megfogalmazottnak tűnő, vagy nem egyértelmű meghatározásokkal, amelyek a nyelvi összemérhetetlenséggel magyarázhatóak.

Az ókori tudományok állapotát, sajátosságait és módszereit tekintve tehát a Plinius kozmológiájában olvasható ismeretek az ókorban a tudomány körébe tartoztak, így ma is annak kell tartanunk: tudománynak101, amely azonban eltér a mai tudományosság kritériumaitól.102

  • 101Ezért adtam a fordításnak a Természettudomány címet, annak ellenére, hogy az eddig megjelent magyar nyelvű kiadások a Természetrajz vagy a Természet históriája megjelölést tartották célravezetőnek.
  • 102A tudományosság ókori és mai kritériumainak különbözősége formai jegyekben is megragadható: az ókorban szokás volt a tudományos igényű tartalmat is költői eszközökkel, ún. tanköltemény formájában megfogalmazni (ma meglehetősen szokatlan volna, ha egy tudományos konferencián valaki versmértékbe szedve ismertetné kutatásainak eredményeit), illetve nem volt szokás a felhasznált irodalmat ismertetni (ez a módszer éppen Plinius korában kezd elterjedni). Az egyes természettudományos jelenségek leírásakor vagy okainak ismertetésekor mindez nem von le az ókori megfigyelések tudományos értékéből.

Caius Plinius Secundus:
Természettudomány 2. könyv

Fordította Gábli Cecíliaa

(Részlet)

  • aA fordítás az alábbi szövegkiadás alapján készült: Plinius Secundus, Caius: Naturalis historiae Libri XXXVII. Vol. 1.: Libri 1–6. Ed.: Carolus Mayhoff. Bibliotheca scriptorum Graecorum et Romanorum Teubneriana. B. G. Teubner Verlag. Lipsiae, 1906.

[51] A Holdfogyatkozás is kétségtelenül a Nap nagyságát bizonyítja, miként a Föld kicsinységét a Napfogyatkozás bizonyítja.261 Az árnyékoknak ugyanis három féle alakja létezik. Ha a fényforráshoz hasonló nagyságú a test, amely az árnyékot kibocsátja262, akkor oszlophoz hasonló árnyékot eredményez, amely vég nélküli; ha nagyobb a test mint a fényforrás, akkor csigaház alakú árnyékot vet, amelynek alsó része a legszűkebb, és végtelen hosszúságú; ha kisebb a test mint a fényforrás, akkor kúphoz hasonló alak jön létre, a csúcsainál megszűnő végződéssel, amely olyan, mint amilyen árnyékot a holdfogyatkozáskor látunk.263 [52] Nyilvánvaló tehát, hogy minden kétséget kizárólag a Földet is felülmúlja nagyságával a Nap, erre utal csendesen maga a természet is: mert mi másért távolodna el a Nap az évszakok egyenletes váltakozása következtében télen264, vagy az éjszakai árnyékossággal miért frissítené fel a Földet, ha nem azért, mert különben kétségtelenül elhamvasztaná265, és még így is kiégeti egyes részeit. Ilyen nagy a mérete.266

  • 261Napfogyatkozás akkor következik be, ha a Hold elvonul a Nap előtt, és ez által árnyékot vet a Földre. Lásd még a 255. lábjegyzetet.
  • 262Az ókorban a fénytannal foglalkozó, főleg filozófusok a mai ismereteinktől eltérő nézeteket vallottak: a legelterjedtebb elmélet szerint a szemből kiáradó látósugarak okozzák a látást. Empedoklés és Platón szerint a szemből és a látott tárgyból is fénysugarak áradnak ki; Aristotelés szerint valamilyen anyag közvetíti a látást, ezért légüres térben nem volna lehetséges.
  • 263A caput értelmezéséről, párhuzamairól lásd Beaujeu 1982, 90. p.
  • 264Nem a távolság, hanem a Föld tengelyének 23,5 fokos hajlásszöge okozza a keringés során bekövetkező, és a középhőmérsékleti különbséget okozó évszakváltozásokat, hiszen a hajlásszög miatt más-más szögben esnek a Földre a Nap sugarai.
  • 265Itt a sztóikus világégés elmélet jelenik meg, erről lásd a Tudománynak tekinthető-e a pliniusi kozmológia? című fejezetet a 25. oldaltól, illetve az 1063. lábjegyzetet.
  • 266A Nap átmérője 1,39 millió km. Hozzá képest a Föld csak egy pici pont (összehasonlításképpen lásd a 255. lábjegyzetet).

9. [53] A két égitest fogyatkozásának okát a rómaiak közül elsőként Sulpicius Gallus267 tette közismertté, aki M. Marcellus consultársa volt. Korábban, katonai tribunusként268, hogy oldja a hadsereg feszültségét, a Perses király269 Paulustól270 való veresége előtti napon, a hadvezér által összehívott gyűlésen előre elmagyarázta a holdfogyatkozás okát271, amit később művében is összefoglalt. A görögöknél mindenki közül elsőként Thales Milesius272 a 48. Olympias273 4. évében előre meghatározta a Napfogyatkozást274, amely Alyattés275 király uralkodása alatt, és Róma alapításának 170. évében történt.276 Később, mindkét égitest pályáját 600 évre előre megadta Hipparchus277, aki átlátta az egyes népeknél használt hónapokat, napokat és órákat278 és a megfigyelési helyet, és a népenként eltérő látványt is; az idő rá a tanú, hogy mindezt alig lehetett más módon megvalósítani, minthogy ő a természet útmutatásaiban részesült.279

  • 267Sulpicius Gallus, a Kr.e. 166. év consula, a pydnai csatát megelőző éjszaka előre megállapította a holdfogyatkozást, amely Kr.e. 168. június 21–22. éjjelén következett be. Lásd Cic. rep. 1,23,3–7.
  • 268A tribunus militum tiszti rang, amelyet a legiókban, cohorsokban szolgáló katonák tölthettek be, senatori születésűek éppúgy, mint lovagrendűek.
  • 269Perses (vagy Perseus) makedon király, a csatát követően menekülés közben fogságba esett. Lásd még a következő lábjegyzetet is.
  • 270Aemilius Paulus (L. Aemilius Paulusnak, a Cannae-nál elesett consulnak a fia), a Pydna melletti csatában legyőzte a makedon sereget.
  • 271Lásd a 237. lábjegyzetet.
  • 272Thales Milesius (gr.: Miléthosi Thalés) a hét görög bölcs egyike, Kr.e. 625–546 között élt, ősprincípiumnak a vizet tartotta, a ion természetfilozófusok első alakja, lásd Aristot. metaph. 983,b,20
  • 273Lásd a 202. lábjegyzetet.
  • 274Lásd a 261. lábjegyzetet.
  • 275Alyattés az utolsó lyd király, uralkodási idejét Kr.e. 607 és 560 közé tehetjük; uralma alá hajtotta Kis-Ázsia nyugati részét, és a médekkel 5 évig tartó háborút folytatott. Ez a háború a Kr.e. 585. május 28-án előforduló napfogyatkozás hatására, továbbá Kilikia és Babylon fejedelmeinek közbenjárására békekötéssel végződött. Alyattésről lásd Hdt. 1,16; 1,25; 1,73; 1,93; Strab. 13,627.
  • 276Kr.e. 585. május 28., lásd Szabó 1998 35. p. és Hdt. 1,74.
  • 277Hipparchus (görögösen: Hipparchos) a Kr.e. 2. században élt görög asztronómus és filozófus. A napéjegyenlőség precessziójának (lásd a 235. lábjegyzetet) felfedezése, az akkor ismert állócsillagok jegyzéke és a csillagok vizsgálatához szükséges műszerek kidolgozása fűződik nevéhez.
  • 278Az órák ókori számításáról lásd a 442. lábjegyzetet.
  • 279A szöveg értelmezéséhez lásd Pedersen 1986, 192–193. p.

[54] Ti nagyszerű férfiak, akik a halandók természetén túllépve meglátjátok egy ily hatalmas Istenség törvényét és feloldjátok az emberek nyomorúságos elméjében lappangó szégyent; mert az emberek a fogyatkozások következtében bűnténytől vagy valamely égitest halálától rettegnek – hogy mekkora félelem lett úrrá Stesichoruson280, vagy Pindaruson281, a napfogyatkozás282 alkalmával, az nyilvánvaló a költők nagyszerű verseiből; vagy a Holdban rontást gyanító halandók fülsértő lármával283 siettek a segítségére – amely váratlan esemény miatti rémületében Nicias284, az athéniak vezére félt a kikötőből kivezetni hajóhadát, amelynek hatalmát ezzel megbuktatta – üdv éles elméteknek, az égbolt megfejtőinek és a természet megértőinek, a bizonyítékok megtalálóinak, akik legyőzitek az Isteneket és az embereket! [55] Vajon aki megfejtette a természetet és az égitestek állapotát285 – mert így szokás nevezni a fogyatkozást – az ne ismerné el, hogy az emberek saját rendeltetésük szerint születnek?286

Most ezekről a jelenségekről a nyilvánvaló véleményeket fogom röviden érinteni, és a bizonyítékokat csak a szükséges helyen fogom röviden felsorolni, ugyanis jelen munka céljai között nem szerepel a bizonyítások kifejtése, és kevésbé csodálatos az, hogy nem lehet minden dolog okát megérteni, mint az, hogy összefüggésben áll valami mással.

  • 280Stesichorus (görögösen: Stesichoros) görög költő, Kr.e. 640–555; Metaurusból származott, eredeti neve Tisias volt.
  • 281Pindarus (görögösen: Pindaros) a Kr.e. 5. század legnagyobb kardalköltője, Thébaiból származott; Kr.e. 463-ban verset írt a thébaiaknak, hogy azzal csillapítsák az Istenek haragját, amelyet szerintük a napfogyatkozással adtak tudtukra.
  • 282Lásd a 261. lábjegyzetet.
  • 283Számos kultúrában megjelennek babonák, varázslatok a nap- és holdfogyatkozás elhárítására, ezekről lásd a Nap- és holdfogyatkozás című fejezetet, a 13. oldaltól.
  • 284Nicias (Nikias) Periklés kortársa, görög hadvezér és politikus. Gyakran fordult a jósokhoz és ezek által igyekezett a népre hatni, ezért állandó gúny tárgya volt, különösen a komédiaírók
  • 285Az ókori Babylonban külön névvel illették az egyes égitesteket attól függően, hogy éppen milyennek látszottak vagy milyen mozgást végeztek. Erről lásd a 219. lábjegyzetet.
  • 286Az emberek születésekor a csillagokból kiolvasható sors képzete Babylonból származik, lásd a 190. lábjegyzetet.

10. [56] Az biztos, hogy a fogyatkozások 223 hónaponként visszatérnek saját körpályájukra287; napfogyatkozás288 csak újholdkor következik be, amit konjunkciónak289 nevezünk, holdfogyatkozás azonban csak teliholdkor fordul elő290, és mindig arról az oldalról, ahonnan legutoljára volt. Minden évben mindkét égitestnek van fogyatkozása291, bizonyos napokon és órában292 a Föld alatt, és amikor a Föld fölött vannak, akkor sem lehet bárhonnan látni őket, valahol a felhők miatt, gyakrabban pedig azért, mert a Föld tömege útjában áll a világegyetem gömbölyűségének vizsgálatakor. [57] Csaknem kétszáz éve ismeretes Hipparchus293 zsenialitásának következtében, hogy a holdfogyatkozások öt hónappal294, a napfogyatkozások pedig hét hónappal követik az előzőt295, és hogy a Nap a Földet felülről kétszer sötétíti el harminc napon belül, de ez számára. Kr.e. 413-ban Szicíliában a holdfogyatkozás következményeitől rettegve áldozta fel az athéni katonák életét. Lásd Aristoph. Equ. 1–147.; Thuk. 7,50. és 7,85; Plut. Nik. 5, és 23. mindig más-más helyeken látható. Ebben a csodában a legcsodálatosabb mégis az, amelyet illetően megegyeznek a vélemények, hogy a Föld árnyéka elhomályosítja a Holdat296, egyszer nyugatról, napnyugtakor, egyszer keletről; de ugyan mi a magyarázat arra, hogy ha már egyszer – miközben mindkét égitest látható a Föld fölött – a Hold, lenyugvásakor elsötétedik, árnyéka napkeltekor a Föld alatt kell hogy legyen? Az az eset pedig, hogy mindkét égitest egymást követően eltűnt, a mi időnkben is előfordult: a Vespasianusok uralma alatt: az apa harmadik, és fia második consulsága idején.297

  • 287Már az ókori Babylonban kiszámították és feljegyezték, ún. fogyatkozási táblázatokban, hogy az egyes fogyatkozások a Nap és a Hold esetében milyen időközönként ismétlődnek, és milyen mértékűek lesznek. Lásd Neugebauer 1984, 120. p. és 129–132. p.
  • 288Lásd a 261. lábjegyzetet.
  • 289Lásd a 242. lábjegyzetet.
  • 290Lásd a 237. lábjegyzetet.
  • 291Lásd a 294. és a 295. lábjegyzeteket.
  • 292Az órák ókori számításáról lásd a 442. lábjegyzetet.
  • 293Lásd a 277. lábjegyzetet.
  • 294Mai ismereteink szerint egy évben legfeljebb három holdfogyatkozás lehetséges, és vannak olyan évek, amikor egy sincs. Lásd Ridpath 1999, 40. p.
  • 295Mai ismereteink szerint évente legalább két napfogyatkozás következik be, de nem látható a Föld minden pontjáról. Lásd Ridpath 1999, 28. p.
  • 296A holdfogyatkozás okáról lásd a 237. lábjegyzetet.
  • 297A jelenséget nehéz datálni, mert bár előfordult egy dupla fogyatkozás Kr.u. 71. március 4-én és 20-án, és ebben az évben Vespasianus a 3. alkalommal töltötte be a consulságot, de consultársa M. Cocceius Nerva volt. 72-ben Vespasianus 4., fia, Titus pedig második alkalommal volt consul. Lásd König–Roderich 1974, 224. p.
Borítóterv: Gábli Cecília
Szerző

Gábli Cecília 1974-ben született Szolnokon.

Diplomáit a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen szerezte latin-történelem szakon, emellett régészeti specializációt végzett a Pécsi Tudományegyetemen. Firmamécses tipológiájával 1999-ben harmadik helyezést ért el az OTDK ókori vallás és művelődés szekciójában.

Jelenleg a Pécsi Tudományegyetem Ókortörteneti Doktori Programja keretében folytat PhD tanulmányokat.

Eddig megjelent cikkel, tanulmányai és könyvei a római kori firmamécsesek tipológiai vizsgálatával, a régészeti adatfeldolgozás módszertanával és Plinius Természettudományával foglalkoznak.

Forrás

Gábli Cecília: Caius Plinius Secundus Természettudományának 2. könyve. Fordítás és feldolgozás. Pécs: Lomart Kiadó, 2005. 7–8, 23–29, 495. p. (Bibliotheca Pliniana.)