Heisenberg és az a bizonyos küszöb

A magyarországi műszaki-tudományos emlékhelyek és -tárgyak megbecsüléséről
matematika-, fizika- és technikatörténet, irodalom

Az alábbi írás több mint két évvel ezelőtt született, és már-már elfeledkeztem róla, amikor elolvastam Jele Ágnes és Végh Zsófia Ez volt a bölcsészkar az ezredfordulón című írását a Népszabadságban (Diploma melléklet, 2002. május 8.). Most, némiképp aktualizált változatát adom közre. – A szerk.

szóelválasztás

Kérem a fizikában jártas olvasót, ne kezdjen el kutatni emlékezetében, mert a címben szereplő küszöb nem valamilyen fizikai küszöbértékre utal. Mondanivalómat személyes élménnyel kezdem.

Az 1980-as évek elején, egy szerződés keretében, több kollégámmal a CII-Honeywell-Bull számítógépgyártó cég párizsi épülettömbjében dolgoztunk. A francia kollégák példáját követve, mi is az egyik „művészbejárót” használtuk, melynek falán a cég első és második világháborús halottainak emléket állító márványtáblák voltak láthatók. Az épület – a táblákkal egyetemben – vállalategyesítések során kerülhetett az új tulajdonosok birtokába: korábban feltehetően a Hollerith-berendezéseket gyártó Bull céghez tartozott. Kis idő elteltével a tábláknak nyoma veszett. Először arra gondoltam, hogy a francia „szocializmus” győzelmének, illetve az ezt követő államosítás áldozatául estek, hiszen Franciaországban akkoriban ünnepelték Mitterand elnökké választását, ekkor jelentett be sztrájkot az egyik banktulajdonos Rothschild és tartóztatott fel bennünket egyik reggel két ballonkabátos úr a cég bejáratánál. Nem így történt. Egy gyors és alapos felújítás után minden visszakerült a helyére.

Nos azt, hogy nálunk ez nincs egészen így, az 1867-ben alapított, és a második világháborút megelőző időszakban a színvonalas egyesületek közé tartozó Magyar Mérnök- és Építész-Egylet egykori székházának példájával szeretném illusztrálni. Az 1928-as budapesti lakáscímjegyzékből megtudhatjuk, hogy az Egylet székháza az akkori IV. kerületben (ma V. kerület), a Reáltanoda u. 13–15. szám alatt volt. Az épület tulajdonosa is az Egylet volt, melynek 1934-es évkönyve így emlékezik meg az új székház megvásárlásának, felújításának és átadásának körülményeiről:

Az épületet az Egylet 1907. június 22-i rendkívüli közgyűlésén elhatározza, hogy az Egyleti székház céljaira a néhai Rédl báró-féle palotának (IV. ker. Reáltanoda u. 13–15.) Hammerstein Richard bárótól való megvételét és átalakítását. A háznak, amelynek utcai része Handen Teofil báró tiszteleti tag terve szerint épült, vételára 247,500 korona; átiratás stb. költségei 15,500 korona, átalakításának költsége pedig valószínűleg 105,000 korona lesz, amiből 30,000 koronát egyes tagok adománya födöz (Hauszmann Alajos, Pompéry Elemér, Francsek Imre).

29. p.

Beköltözés az Egylet székházába (1908. május 10., a helységek területe 1181.8 m2) és annak ünnepélyes felavatása (1908. december 13.), amelyen az ünnepi beszédet Ney Béla tartja, akinek javaslatára az Egylet a székház létesítésében érdemeket szerzett egyleti elnök és tisztviselők, valamint az adakozó tagok és testületek neveit márványtáblán örökíti meg. A székház átalakításának költsége 166,565 korona 57 fillért, amiből az árengedmények és ingyenes munkák 51,509 koronát, adományok 40,056 korona 57 fillért födöznek. Kossuth Ferenc1 kereskedelmi miniszter a házavatáskor az Egylet közérdekű tevékenységének elismeréseül a tagok részére közgazdasági pályadíjat alapít (108,888/VI. C. 908. sz. a.), amelyet az Egylet az alapító engedelmével »Kossuth-pályadíj«-nak nevez el (Zielinski Szilárd dr. javaslatára); – továbbá az egyleti ház költségeire 10 000 koronát utalványoz.

30. p.
  • 1Kossuth Ferenc (1841–1914) – Lajos idősebb fia, mérnök, a vasútépítés, alagútfúrás és hídépítés európai szakembere. Egy anekdota szerint, amikor valaki nehezményezte, hogy Habsburg Ottó részt vesz a március 15-iki megemlékezéseken, a európai politikus szellemesen így felelt: Ezen az alapon feltehetjük a kérdést, hogyan került Kossuth Lajos fia Őfelsége Kormányába.

Hézagos ismereteim szerint, a háború után az épületet átmenetileg az Egylet jogutódjának is tekinthető Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége (METESZ) kapta meg, továbbá itt kapott helyet az Ebtenyésztők Országos Egyesülete is. A hatvanas évek eleje óta az MTA Matematikai Kutató Intézet – mai nevén MTA Rényi Alfréd Matematikai Kutató Intézet2 – használja az épületet, amely az eltelt évtizedek során valódi matematikusi emlékhellyé vált. De ettől még célszerű volna a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet épületbeli működését megörökítő emléktábla elhelyezése az épület külső falán.

De lépjünk tovább. Ezen a nyáron (is) költözött az Eötvös Loránd Tudományegyetem – egy valódi részhalmaza. A Bölcsészettudományi Kar költözésének kiváltó oka jól ismert, hiszen a Pesti Barnabás utcai épület3 fokozatosan visszakerül eredeti tulajdonosához, az egyházhoz.

  • 2Rényi Alfréd (1921–1970) – matematikus. 1952-től a budapesti tudományegyetem valószínűségszámítási tanszékének vezetője. 1949-től az MTA tagja. Egerváry Jenővel együtt a Matematikai Kutató Intézet megalapítója, majd haláláig az Intézet igazgatója.
  • 3A BTK Pesti Barnabás utcai épülete – Az 1928-as lakácímjegyzék adatai szerint az épületben, a IV. ker. (ma V. ker.) Váczi u. 27–33. szám alatt a Magyar kegyes-tanítórend (Piarista-rend) működött.

A Természettudományi Karnak a lágymányosi új épületekbe való költöztetése, technológiai park kialaktásának tervével, infrastrukturális megfontolásokkal stb. jól indokolható. Minden nagyobb intézmény költözése rövid távon kaotikus állapotokat eredményez. A TTK költözésének egy hosszú távú hatása is könnyen felismerhető, nevezetesen, a területén található természettudományos emlékhelyek „megsemmisülése”. A BTK már korábban is költözött, hiszen a világháború után az egész egyetemen komoly átszervezést hajtottak végre, és azóta is történt vele egy s más. Viszont a Természettudományi Kar a matematikai és a fizikai emlékhelyei eddig kevéssé voltak veszélyben. (A biológusokat jóval korábban is érték csapások a Ludovika épületének képében, míg a vegyészek nemrégiben költöztek Lágymányosra.). A Múzeum-körúti épületegyüttes fizikus emlékhelyeinek tárháza a Fizikus útikönyv. Ízelítőként, néhány nehezen mobilizálható tétel:

VIII. Puskin (Esterházy) utca 5.
D épület
  • Az Eötvös Loránd által tervezett és építtetett épület lépcsőházában Eötvös domborműves portréját magába foglaló márványtábla.
  • Eötvös lakása az első emeleten jobbra volt, ahol eddig az Elméleti Fizika Tanszék volt.
  • Az Elméleti Fizika Tanszék volt tanszékvezetői szobája, Eötvös Loránd halálának helyszíne.
  • A második emeletre vezető meredek lépcsőn kétoldalt bekeretezett fotókat, kis fizikatörténeti kiállítást láthatunk azokról a Nobel-díjasokról és más kiváló magyar és nem magyar származású fizikusokról, akik ugyancsak jártak ezeken a lépcsőkön.
  • A balkéz-felőli lépcsőn felhaladva rátalálunk az Eötvös-féle előadóteremre, ahol Eötvös előadásait tartotta. (Ez egyben az Eötvös Társulat 1891-es megalakulásának helyszíne.)
  • A második emelet dél-keleti sarkában volt Jánossy Lajos4 egyetemi szobája.
  • Az első emeletről lefelé vezető lépcső fordulójában két díszlámpa között található Hevesy György5 emléktáblája.
  • A Puskin utcai külső falon, a párkány fölött magasan, a vörös téglák között látható Eötvös Loránd márvány emléktáblája.
  • Az épület melletti (jellegtelenre átépített) kisméretű épületben végezte Eötvös Loránd a súlyos és a tehetetlen tömeg mérésére vonatkozó világhírű kísérletét.
  • 4Jánossy Lajos (1912–1978) – fizikus. 1957 és 1970 között az ELTE egyetemi tanára. 1950-től az MTA tagja.
  • 5Hevesy György (1885–1966) – magyar születésű, Nobel-díjas (1943) kémikus. 1919 után Dániában, Németországban és Svédországban élt.

Honnan fogják ezután megtudni a matematikus- és fizikushallgatók, hogy melyik volt Lipi bácsi szobája, és hol akarták zöldsapkás jogászok tüntetéssel megzavarni előadását:

Már negyedévesek voltunk, amikor egyszer felrohantak értünk a lányok, kolleginák, hogy az ötös teremben idegenek vannak, nyilván meg akarják zavarni Lipi előadását. Mire a barátommal lóhalálában leértünk a laborból, Fejér Lipót már ott volt a katedrán. Elkéstünk. Most már nem lehetett kidobni az idegen hallgatókat, csak leültünk a hátsó sorban, és hátulról figyeltük minden mozdulatukat. Kár volt lerohannunk. Az elszánt »tüntetők« két óra hosszat mozdulatlanul, dermedten, hipnotizálva a delejes varázstól, ami megtöltötte a termet, s amit ez a finomszálú szőke-őszes hajú, nagykeretes szemüvegű, félrebillentett fejjel kancsin a levegőbe bámuló férfi árasztott, megbabonázva csak ültek némán, tátott szájjal, véges-végig. De hát ez csak állatszelídítés volt Fourier- és Laplace-sorokkal…

Ottlik G.6: Félbeszakadt beszélgetés
  • 6Ottlik Géza (1912–1990) – író, műfordító.

Honnan fogják tudni, hol volt Hajós és két tréfás kedvű professzortársának7 szobája. Hol volt a második világháború előtt, a hallgatóság és a kutatni vágyók számára teljes egészében hozzáférhető, és a korszerű igényeket is kielégítő fizikus könyvtár,8 amelyet Tisza,9 Teller,10 Wigner11 és Neumann is budapesti tartózkodásaik alkalmával gyakran használt. Hol voltak a híres Ortvay-kollokviumok:12

Az elméleti fizikát a zseniális Ortvay Rudolf adta elő. Ha reggel, hétfőn–szerdán–pénteken órája volt – Elektrodinamika (de Vektoranalízis is lehetett a címe, vagy Lineáris algebrák) –, az ember aznap már jókedvűen ébredt, tele boldog várakozással.

Ottlik G.: Egyetem
  • 7Nem tudom, hogy valóban megtörtént-e, de egy anekdota szerint Rényi Alfréd és Turán Pál egy külföldi konferenciára készült, de a repülőgép valamilyen oknál fogva nem tudott idejében elindulni. A hosszas várakozás közben, tréfából, felhívták Hajós Györgyöt (róla köztudomású volt, hogy életét a négyszín-sejtés bizonyításának szenteli) azzal, hogy itt vannak a konferencián és most ismertette az egyik előadó a sejtés bizonyítását. A turpiság persze hamar kiderült, de állítólag az esetet követően jó ideig Hajós még a két tréfacsináló köszönését sem fogadta.
  • 8fizikus könyvtár – Elméleti fizikai tanszergyűjtemény. VIII. ker. Múzeum körút 6.
  • 9Tisza László (1907–2009) – magyar születésű amerikai fizikus.
  • 10Teller Ede (1908–2004) – magyar születésű amerikai fizikus.
  • 11Wigner Jenő Pál, Eugen P. Wigner (1902–1995) – magyar születésű, Nobel-díjas (1963) amerikai fizikus.
  • 12Ortvay Rudolf (1885–1945) – fizikus. 1928 és 1945 között a Pázmány Péter Tudományegyetemen az elméleti fizika nyilvános rendes tanára. Kiemelkedő tudományszervező.

Végül, honnan fogják tudni, melyik küszöbben botlott meg 1941-ben Werner Heisenberg,13 amikor Ortvay meghívására előadást tartott az egyetemen?

  • 13Werner Karl Heisenberg (1901–1976) – Nobel-díjas (1932) német fizikus. A XX. századi fizika meghatározó egyénisége, a kvantumelmélet megalapozója.

De lépjünk tovább. Regényben is fel lehetne dolgozni az Országos Műszaki Múzeum végtelennek tűnő, lidércnyomásos történetét. Egy műszaki múzeum létesítésének gondolata és az alapításra tett első javaslat 1807-ből származik, csupán 14 évvel előzte meg a francia nemzeti ipartörténeti múzeum, a Conservatoire National des Arts et Métiers megalapításáról szóló határozat megszületése. Nemzeti büszkeségünk persze rögtön alábbhagy, ha figyelembe vesszük, hogy az első vérszegény megvalósítás 1935-ben, körülbelül 140 évet késett a Conservatoire létrehozásához képest (és a történetnek még nincs vége). Idézzünk fel a – némi fanyar humorral is bíró – epizódot:

Elsősorban a műszaki értelmiséget képviselő Mérnök- és Építész Egylet érdeme, hogy a Műszaki Múzeum létesítésének követelését állandóan napirenden tartotta. Tudományos és társadalmi fórumok sürgetésére az 1910-es évektől kezdve ismétlődően foglalkoztak kormányzati szinten is az alapítás tervével, míg végül Lósy Schmidt Ede, a Mérnök- és Építész Egylet főkönyvtárosa állította kész helyzet elé a kormányzatot. Az 1920-as évektől az egylet keretében megkezdett gyűjtőmunkája olyan eredménnyel járt, hogy a gyűjtemény múzeumi elhelyezést igényelt. A Déli Vasút igazgatóságának Mészáros utcai épületében e célra rendelkezésre bocsátott hét szobában megrendezett állandó kiállítás [1935] a magyar ipari múlt vázlatos fejlődéstörténetét mutatta be a kézműipartól a modern korszakig. Hézagossága mellett is ez volt az első, valóban múzeumnak nevezhető gyűjtemény, amely termeléstörténeti múltunknak számos jelentős értékét tartalmazta, főbb fejlődési összefüggéseiben.

A teljes történetet az önsanyargatásra hajlamos érdeklődő az idézet forrásául szolgáló kötetből ismerheti meg. Befejezésül, egy a Conservatoire-ban szerzett élményemet osztom meg az olvasóval.

A bevezetőben említett franciaországi projekt vezetőjével az egyik szombaton felkerestük a párizsi Conservatoire National des Arts et Métiers-t (Az Ipar és Kézműipar Nemzeti Gyűjteménye). Alapításának körülményei a következők:

Egyes főurak, tudósok, fizikai csillagászati magángyűjteményeitől eltekintve, a párizsi Conservatoire National des Arts et Métiers a világ legrégebbi ipari-műszaki múzeuma – a nagy francia forradalom alapítása. III. Vendémaire 18-án (1794. október 10.) a konvent Grégoire abbé előterjesztésére a következő dekrétumot szavazta meg:

  1. §. Létre kell hozni Párizsban, Conservatoire des Arts et Métiers néven és a mezőgazdasági-műipari bizottság felügyelete alatt mindenféle mesterség gépeinek, szerszámainak, modelljeinek, tervrajzainak, leírásainak és könyveinek nyilvános tárát, és a feltalált vagy tökéletesített gépek, szerkezetek eredeti példányait el kell helyezni a Conservatoire-ban.
  2. §. Az érdeklődőknek meg kell magyarázni a mesterségek szerszámainak, gépeinek szerkezetét és alkalmazását.

Később, 1798 júniusában a direktórium a forradalom első szakaszában feloszlatott királyi perjelség Saint-Martin-des-Champs rendházát jelölte ki a múzeum székházául, s a Conservatoire rövidesen el is foglalta az ősi klastromépületet.

A világ műszaki múzeumai, 62. p.

A gyűjtemény nem is okozott csalódást. Különösen a szokatlan kialakítású, látszólag működésképtelen fogaskerék-áttételek bűvöltek el bennünket, melyek mégis működtek. Akkortájt kezdtük el a norvég partnerek és az általunk elkészített programrészek egyetlen programrendszerbe való integrálását. Helyzetünket jól jellemezték a múzeumban látható műszaki megoldások és szerettük volna szakmai partnereinknek fényképet küldeni róluk. Fényképezőgép híján (a kiállított Lumiére-féle készülékeket mégsem használhattuk fel) nem tudtuk megörökíteni a látványt, ezért érdeklődni kezdtünk a témát ábrázoló képek iránt. Azonban a humort nem ismerő múzeumi szakemberek csak különféle „vacak” francia tervezésű autók és repülőgépek képeivel tudtak szolgálni.

Végül be kell vallanom, hogy Heisenberg fent említett botlására nincsen hitelt érdemlő bizonyíték, de előadásának szövege Goethe és Newton színelmélete a modern fizika megvilágításában címen megjelent a Mathematikai és Fizikai Lapokban.

Összeállította Visontay György

Reáltanoda u. 13–15.

Szubjektív válogatás az Egylet alapítóinak, tisztségviselőinek, tiszteleti- és rendes tagjainak névsorából (1867–1935) az 1935-ös évkönyv alapján:


Bánki Donát gépészmérnök, műegyetemi ny. r. tanár · gróf Bethlen István miniszterelnök · Bláthy Ottó Titusz gépészmérnök, műszaki tanácsos · Cholnoky Jenő mérnök, egy. ny. r. tanár · Edvi Illés Aladár mérnök, h. államtikár · Hauszmann Alajos építész, műegyetemi ny. r. tanár · Hollán Ernő mérnök, altábornagy, az akadémia tagja · gróf Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügy miniszter · báró dr. Kornfeld Móric gyárigazgató · Kruspér István mérnök, műegyetemi ny. r. tanár · Lechner Ödön építész · dr. Lósy Schmidt Ede mérnök, MÁV műszaki tanácsadó (az Egylet Technikatörténeti Gyűjteménytárának őre · Lotz Károly festőművész · Mechwart András gépészmérnök, a Ganz-gyár vezérigazgatója · gróf Mikó Imre közmunka- és közlekedésügyi miniszter · dr. Rados Gusztáv műegyetemi ny. r. tanár · Schulek Frigyes építész, műegyetemi ny. r. tanár · Steindl Imre építész, műegyetemi ny. r. tanár · Stoczek József mérnök, műegyetemi ny. r. tanár · id. Szily Kálmán mérnök, műegyetemi ny. r. tanár · Türr István tábornok · Weiss Manfréd gyáros · Ybl Miklós építész · Zipernovszky Károly gépészmérnök, műegyetemi ny. r. tanár

Az egyleti helyiségek történetéről lásd Hauszmann Alajos cikkét a Heti Értesítő 1908. 177. lapján; a felavató részletes leírása ugyanott a 417. lapon.

Források
  • A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet története 1867-től 1934-ig. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet XV. Évkönyve. 1934. Szerkesztette dr. Frohner József az Egylet főtitkára. Budapest: Magyar Mérnök- és Építész-Egylet, 1934.
  • Ottlik Géza: Egyetem. Ottlik Géza: Próza. Budapest: Magvető Könyvkiadó, 1980. 42. p.
  • Ottlik Géza: Félbeszakadt beszélgetés. Ottlik Géza: Próza. Budapest: Magvető Könyvkiadó, 1980. 31. p.
  • Magyarországi fizikus útikönyv. A Fizikai Szemlében publikált anyag internetes változata.
  • Budapesti czím- és lakásjegyzék. Huszonkilenczedik évfolyam. Térképmelléklettel. Budapest: Franklin-Társulat, 1928.