6. A pesti magyar királyi tudományegyetem bölcsészeti karán 1785-ben felállított Institutum Geometricum keletkezésének vázlatos ismertetése és a XVIII. század utolsó negyedében (1785–1800) ezen intézetben szigorlatot tett és diplomát nyert mérnökök betűrendes névsora.

A budapesti magyar királyi tudományegyetem bölcsészeti karának dékáni hivatalában őrzik azt a két vaskos fóliáns kötetű naplót, az ún. Diarium Rerum Notabiliorum Facultatis Philosophicae in Regia Scientiarum Universorum Hungaricat, amelyekbe a bölcsészeti kar mindenkori érdemes dékánjai a fakultás nevezetesebb és felemlítésre méltó eseményeit jegyezgették be kronologikus sorrendben évről-évre, egyik hónapról a másikra, 111 esztendőn keresztül.

A deák nyelven írt diáriumok első kötete 64 akadémiai esztendőnek eseményeit örökíti meg az 1773–1837. évekig, míg a második kötet az 1837–1883/84. időközig lezajlott kari élet főbb momentumait tárja szemeink elé.

Mielőtt e diáriumoknak sok helyütt igen nehezen olvasható szövegéből a bölcsészeti fakultás előtt 66 éven keresztül, azaz 1785-től 1850-ig szigorlatozott és hydraula-geometra diplomát kapott magyar mérnökökre vonatkozó feljegyzéseket, még pedig ezúttal csak a XVIII. század utolsó negyedében, az 1785-től 1800-ig terjedő 16 éves időszakban végzett, vagy csak egyes szakmákból képesített mérnökök betűrendes névsorát, mint kultúrtörténetünk egyik fényes emléklapját közreadnám. kívánatosnak tartom bevezetőleg addig, amíg a központi tudományegyetem pincéiben rendezetlenül heverő és latin nyelven írt egykori aktákhoz hozzáférhetnék, egyelőre a Mária Terézia királynő által újjáalakított királyi egyetem történetéből azt előadni, ami ránk, technikusokra vonatkozik s ami ennélfogva bennünket elsősorban érdekel.

Pázmány Péter kardinális és Magyarország hercegprímása által Nagyszombatban a hittudományi és bölcsészettudományi karok felállításával 1635-ben alapított, Lósy Imre és Lippay György hercegprímások gondoskodása folytán 1667-ben a jogtudományi karral bővült és Mára Terézia királynő által egy évszázaddal később, 1769-ben az orvostudományi karral kiegészített tudományegyetemünket 1777. február hó 10-én kelt legfelsőbb elhatározással Nagyszombatból Budára, majd II. József császárnak 1783. december 9-én kelt rendeletével végleg Pestre, az egyetem mai székhelyére helyezték át.

A XVIII. század harmadik évtizedében, amikor az ország kül- és belbékéje már megszilárdult, a magyar törvényhozás a közművelődés fontosságának tudatában az 1723. évi 70. törvénycikkben kimondotta, hogy ezentúl hazai főiskoláinkon a külföld példájára a hit-és jogtudományokon kívül a többi tudományok is taníttassanak. A közoktatás ügyét továbbra is a hitfelekezetek intézték mindaddig, amíg a Jézus-társaság feloszlatásával a közoktatásügy az országos kormány, illetve az állam hatáskörébe került. 1770-től kezdve azonban, amikor a jezsuita rendet eltörölték, a tanulmányi rendszer is gyökeres változást szenvedett.

A nagyszombati főiskolának a szó európai értelmében teljes és valóságos tudomány-egyetemmé való átalakításánál és újjászervezésénél minket technikusokat azonban csak azok a reformok érdekelnek, amelyek a bölcsészeti kar tanulmányrendszerének megváltoztatására vonatkoznak.

Az 1770. október 29-i helytartótanácsi intézményben közölt tanrendszer szerint a bölcsészeti kar továbbra is két évben megszabott tanfolyamának első évében a logika, metafizika és mennyiségtan, a második évében pedig az erkölcstan és természettan voltak a kötelező rendes tantárgyak, amelyekhez a második évben a mennyiségtan folytatása járult. A felsőbb mennyiségtanra, természetrajzra és csillagászatra új tanszékeket állítottak fel és elrendelték, hogy a természettanban az előadások a még szükséges műszerek, gépek és könyvek beszerzése után a matematikai vitatkozások mellőzésével, kísérletekkel történjenek. A kötelezett tárgyakon kívül a mennyiségtan tanárának a gyakorlati mértanból (geometria praktika) és építészetből kellett leckéket adnia, amelyet minden karbeli tanuló hallgathatott. A természetrajz tanárát, akinek előadásai az állat-, növény- és ásványtanra terjedtek ki, a mezei gazdaság (oeconomia ruralis vagy rustica) elveinek tanítására is utasították, végül kötelezték a természettan tanárát, hogy a mechanikából egyelőre vasár- és ünnepnapokon külön leckéket tartson. A természettant Bécsben 1800-ban meghalt kiváló képzettségű és európai hírű egyetemi tanárnak, Horváth Bapt. Jánosnak könyvei szerint tanították, kinek 1767-től 1797-ig Nagyszombatban, Budán, Bécsben, Zágrábban és Velencében bővítve és újonnan átdolgozva többször kiadott, a metafizika, logika, fizika, mennyiségtan és a mechanika (statika, hidrostatika, hidraulika, aerostatika, pneumatika) köréből 53 műve jelent meg. A mennyiségtant pedig a szintén kiváló Makó Pál professzornak saját iratai szerint tanították, amelyek Bécsben, Velencében, Gráczban, Olmützben és Budán 1761-t6l 1792-ig több kiadásban, szám szerint összesen 42 mű, a felsőbb mennyiségtan (differenciál- és integrálszámítás), fizika, metafizika, geometria és meteorológia köréből jelentek meg.

1777-ben, tehát abban az évben, amelyben a tudományegyetemet Nagyszombatból Budára helyezték át és Mária-Terézia királynőnek az országos közoktatásügyre rendkívüli horderővel bíró, az egész tanügy szervezetét a népiskolától az egyetemig szabályozó országos tanulmányi rendtartását, az ún. Ratio Educationist a királyi helytartótanács közhírré tette, ugyanabban az évben a bölcsészeti karban már fennállott és újonnan létesített tanszékeken kívül a technikai és vele rokontudományok rendszeres tanítására négy új tanszéket állítottak fel, mégpedig egyet a felsőbb fizika elméletére, egy másikat a kísérleti fizikára és mechanikára, a harmadikat a mezei gazdaságtanra (oekonomia ruralis, illetve rustica) és a negyediket az alkalmazott mennyiségtanra (geometria praktica, hydrotechnika és építészet).

A bölcsészeti kar kötelezett tanfolyamát ezentúl is csak két évben szabták meg.

Az első év rendes tantárgyai voltak:

  1. a logika és a filozófia története;
  2. a tiszta és alkalmazott elemi mennyiségtan;
  3. Magyarország oknyomozó története és
  4. a természetrajz alkalmazása a mezei gazdaságra és iparművekre (usus in oeconomia rustica et in artefactis).

A második év tantárgyai voltak:

  1. metafizika és gyakorlati bölcsészet;
  2. a mennyiségtan alkalmazása a mezőgazdaságra és iparművekre;
  3. a vallás, egyház és hazai irodalom, azután a császárok és örökös tartományok története és
  4. az elemi fizika.

Azonfelül a természetrajzból, a mezei gazdaságtanból, a felsőbb mennyiségtanból, a gyakorlati mennyiségtanból (építészet, földmérés, vízépítészet), a felsőbb és kísérleti természettanból, a mechanikából, az oklevél-, címer-, pecsét-, régiség-, éremtanból, az esztétikából és a csillagászatból tartattak előadások azok számára, kik e tudományokat óhajtották tanulni.

A fizikát kísérletekkel adták elő, tekintettel tanainak gyakorlati alkalmazására, a mezei gazdaságra, iparművekre és a bányászatra; a kozmológia elveit e tudományokkal kapcsolták egybe.

A mennyiségtanban a fő figyelmet azokra a részekre fordították, amelyek a mezei gazdaság segédszereül szolgálnak, nevezetesen a hydrotechnika és polgári építészet elemeire. (Vö. Ratio Educ. Theres. 176–183. §. 198. §.)

A felsőbb alkalmazott mennyiségtan rendeltetése kiválólag mérnökök képzése volt, aminek szükségét és főképp a mérnöki intézet (Institutum Geometricum) rendszeresítését Mária Terézia királynő kancellárja gróf Niczky királyi biztoshoz intézett s 1777. április hó 12-én 1456. szám alatt kelt levelében különösen kiemelte volt. Az Institutum Geometricum azonban csak hét évvel később II. József császár uralkodása idején 1784-ben létesült.

Az alapító levél
forrás: Capsule History–Technical University of Budapest

Ennek a 65 éven keresztül fennállott és régi magyar mérnökeinknek, igen sok jeles és kiváló hazánkfiának a kiképzésére szolgáló Institutum Geometricumnak, kimerítő történetével, keletkezésével és működésével, amely I. Ferenc Józsefnek 1850. szeptember hó 29-én kelt legfelsőbb elhatározásával a mai magyar királyi József műegyetemmé emelt József Ipartanodához csatoltatott, csak az idevágó levéltári kutatások befejezése után foglalkozhatom.

Ez alkalommal csak azt óhajtom leszögezni, hogy rendszeres mérnöki szigorlatokat a tudományegyetemen csak az 1785-ik tanév óta tartottak, amely évben a bölcsészeti kar diáriumának tanúsága szerint a fakultás kiváló és európai hírű professzoraiból alakított vizsgálóbizottság előtt nem kevesebb, mint 16 magyar mérnök tett szó- és írásbeli szigorlatot. Más szigorlatokat ez évben a mérnöki szigorlatokon kívül a tudományegyetem bölcsészeti fakultásán nem is tartottak. Szórványosan voltak ugyan az egyetemen mérnöki szigorlatok korábban is, abban az időben meg, amikor az egyetem a Pozsony-megyei Nagyszombatban működött és nem volt még Budára, illetve Pestre áthelyezve. Ezt bizonyítja többek között a diáriumnak 1776. évi március hó 27-iki bejegyzése is, amely szerint Magyar István, hites geometra a filozófiai fakultás előtt a matézisből szigorlatot tett. (Tentamen suum habiuit ex Mathesi coram Facultate Philosophica D. Stephanus Magyar Geometra publicus.)

A legelső magyar mérnök pedig, de talán a világ legelső mérnöke, ki egyetemtől, mégpedig magyar egyetemtől, tudományegyetemi tanulmányainak befejezése után 135 évvel ezelőtt, itt Pesten mérnöki oklevelet nyert, Zichy Ferenc, a bölcsészeti fakultáson a geometria és matézis adjunktusa volt, akinek mérnöki diplomáját a pesti magyar királyi tudományegyetem 1785. december hó 18-án szolgáltatta ki, miután Zichy a diárium tanúsága szerint megelőzőleg e diploma elnyerése céljából mechanikából, hydrotechnikából, geometria praktikából és oekonomia rusticából illetve ruralisból összes szó- és írásbeli szigorlatait kiállotta volt.

Jól vésse ezt a történelmi tényt és adatot dicső múltú hazánk jövő sorsáért aggódó minden magyar technikus, minden magyar mérnök a szívébe és emlékezetébe.

Sokszorosan nagy a fontossága ma ennek nemcsak nemzeti öntudatunk emelése, hanem abból a szempontból is, hogy régi és le nem tagadható kultúránk bizonyítására felhozott történeti tényekkel vezetésre való hivatottságunkat a művelt világ előtt igazolhassuk.

A technikus ifjúság pedig merítsen a magyar kultúra történetének ismeretéből és nagyjaink dicső szelleméből erőt és kitartást a nemzet további ellenállásához s ahhoz a nagy küzdelemhez, mely felnégyezett országunk ezeréves régi területének visszaállításában s tönkretett szeretett hazánk újjáépítésében mindnyájunkra vár.

Hevítse, hassa át és töltse el szívünket, lelkünket büszke öntudattal az a történelmi valóság, hogy a magasabb technikai oktatás szükségességét előbb látták be s előbb is valósították meg Magyarországon, mint Franciaországban, vagy akár Angliában és Németországban vagy bárhol másutt a világon.

Ezt a bizonyítékot G. Pinet francia tudósnak Histoire de l’Ecole Polytechnique című, Párizsban 1887-ben megjelent s a párizsi műegyetem történetét tárgyaló, 500 oldalra terjedő és pompás rézkarcolatokkal illusztrált negyedrét alakú művéből veszem, amelyet a Magyar Mérnök- és Építészegylet Közlönyének folyó évi LIV. kötetében, a május 9-i 19. számában abból az alkalomból ismertettem volt, hogy a Le Journal des Débats-nak folyó évi egyik januári számában egy olyan s azt a legnagyobb valótlanságot tartalmazó cikke látott napvilágot, amelynek állítása szerint a mi kultúránk csak mesterséges és olyan népeket tartottunk eddig igában, amelyeknek múltja a miénkénél sokkal ragyogóbb. Pinet t. i. az 1794. március 11-én kelt dekrétummal alapított párizsi Ecole Polytechnique-nek, mint szerinte a mérnökök tudományos kiképzését illetőleg a legrégibb s a világ legelső technikai főiskolájának történetében, amelyre minden francia büszke, maga jelenti ki, hogy a forradalom előtti régi rezsim alatt fennállott s tüzértisztek és katonai mérnökök kiképzésére szolgáló speciális francia iskolák csak kevés tudományos oktatást nyújtottak az alapvető tanulmányokban.

Nincs semmi okom Pinet állításaiban és kutatásai eredményének megbízhatóságában kételkedni, amelyeknek feltárását és leszögezését minden bizonnyal eredeti francia forrásművek nyomán alapos és lelkiismeretes kutatás és tanulmányozás előzött meg és amelyeket Pinet, mint lelkes francia ember a valóságnak megfelelően, híven és tökéletesen írt meg terjedelmes és pompás kiállítású művében. De viszont reám se nehezteljen senki azért, ha a magyarság ügyéért lelkesülő szívemmel s magyar hazafi létemre hazai egyetemi hatóság hivatalos okirataiból azt a szintén minden kétséget kizáró megállapítást szögezem le s viszem a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönyének hasábjai után sokkal terjedelmesebben és részben megindokolva most másodszor A Technikus révén a nyilvánosság elé, hogy a magasabb technikai oktatás s magyar mérnököknek tudományos kiképzése kerek 10 esztendővel kezdődött előbb Magyarországon, mint Franciaországban s hogy e szerint nem a párizsi politechnikai főiskola, hanem a pesti tudomány-egyetemen működött Institutum Geometricum a legrégibb technikai irányú főiskolai intézménye a föld kerekségének.

Hogy pedig eloszlassam azt a kétséget is, amely a két intézet tanulmányi rendszerének ismertetése hiányában ez összehasonlítás körül esetleg felmerülhetne, egyelőre még azt iktatom ide, addig is, amíg erre még bővebben lesz alkalmam kitérni, hogy az eleinte csak tüzértisztek és katonai mérnökök kiképzésére szolgáló párizsi Ecole Polytechnique tanterve semmivel sem volt technikai szempontból különb és előbbre való a mi régibb keletű Institutum Geometricumunknál, mert amíg Párizsban a fizikán és analízisen kívül az erődítményépítést és az architektúra elemeit tanították, addig nálunk a polgári életre tekintettel s hazánk közgazdaságának előmozdítása céljából mechanikán és geodézián kívül vízépítéstant és gazdaságtant is kötelező tantárgyként tanítottak.

Az Institutum Geometricum felállításával a már előbb említett igen kiváló és jeles képzettségű Horváth Iván egyetemi tanáron kívül, ki a felsőbb és kísérleti fizikán kívül a mechanikát tanította és azelőtt az egész fizikát nagy dicsérettel tanító, az elemi fizikára Püspöky Ferencet, a mezei gazdaságtanra mitterburgi Mitterpacher Lajost, több gazdag tartalmú, klasszikai irályú munka szerzőjét, végül a vízépítéstanra, geodéziára, építészetre Rausch Ferencet nevezték ki, ki a tiszta és alkalmazott mennyiségtan, valamint a vízépítészet, geodézia és magas építészet köréből írt jeles munkái által érdemesült.

Rajzeszközök
forrás: Geometricum–Books and Instruments from 15th to 18th Century

Mindezeknek előrebocsátása után következnék az 1785. tanévtől az 1800. tanévig bezárólag szigorlatozott, összesen 84 mérnökintézetbeli egyetemi hallgatónak betűrendes névsora, kultúrtörténetünk e fényes és megörökítésre érdemes lapja, melyet a bölcsészeti fakultás diáriuma nyomán készített cédulakatalógusom szerint állítottam össze. A munkálatok előrehaladása és a cédulakatalógusnak folytatólag az 1800–1801. tanévtől az 1850–1851. tanévig bezárólag való elkészítése után A Technikus mai számában megkezdett névsort a feldolgozott időszakok sorrendjében és betűrendes összeállításában folytatni fogom. A 66 évig fennállott mérnöki intézet hallgatóinak ily módon elkészülő névsora azután kifogja egészíteni a királyi József-Műegyetem tanárairól és 3883 volt rendes hallgatójáról folytatólag az 1851–1852. tanévtől az 1881–1882. tanévig összeállított betűrendes névsort, melyet e 30 éves korszaknak emlékezetére a királyi József-Műegyetem tanácsa 1883. március 9-én tartott ülésében emlékkönyv alakjában kiadni határozott el s amely névsort 100 nyomtatott oktávoldal terjedelemben ugyanezen év augusztus hó 15-én Szily Kálmán, a Tudományos Akadémia jelenlegi tudós és szeretetreméltó főkönyvtárosa, a műegyetem akkori rektora, ki jelen munkám iránt is a leglelkesebb érdeklődéssel van, elkészíttette és kiadott.

Az itt következő névsorban a latin nyelvű diáriumban foglalt s főként a szigorlatokra vonatkozó feljegyzéseket a hallgatók nevei után feltüntettem. Attól a szándékomtól azonban, hogy ezeken az adatokon kívül régi technikusainknak életrajzi adatait is összegyűjtsem, egyelőre el kellett állnom s e tervemet arra az időre halasztanom, amikor az anyaországtól jogtalanul és erőszakkal elvágott országrészeinkkel a postai közlekedés is újból helyre lesz állítva és tervem megvalósításának semmi akadálya sem lesz.

A névsor a következő:


Bakalovits Márk, 1799. április 15-én geometria praktikából szóbeli szigorlatot tett és képesítést nyert. U. e. év augusztus hó 17-én hydrotechnikából, augusztus 19-én pedig mechanikából szigorlatozott és képesítették. 1803. november 28-án oekonomia ruralisból tette le szigorlatát és nyert képesítést. Egyszersmind, mivel összes többi szigorlatait már régebben kitűnően letette, diplomáját a szokott módon adományozták.

Bauer Antal, 1798. március 3-án hydrotechnikából szótöbbséggel és dicsérettel képesítették. U. e. év június hó 8-án geometria praktikából és mechanikából, június hó 11-én pedig oekonomia rustikából szigorlatozott és nyert képesítést.

Miután összes szigorlatait letette és az előírt gyakorlatot is megszerezte, a hivatásának ellátására képesítő és a szokott módon kiállított hydraula-geometra diplomát részére a tudományegyetem 1799. május 27-én kiadta.

Beyschlag Ignác, 1786. december 18-án vízépítéstanból szigorlatozott és kapott képesítést.

(Hat das Examen rigorosum aus der Wasserbaukunst ausgestanden und wurde approbiert.) Az 1786 dec. havi diariumi bejegyzések német nyelven történtek.

Bogdániss Imre, 1785. 1. félév végén 30 frt jutalmat kapott.

Boosky Antal, 1785. június 25-én mechanikából szó- és irásbeli szigorlatot tett s a cenzorok egyhangú helyeslése mellett képesítették. A cenzorok pedig valának: Báró Schaffrath Lipót, a fakultás dékánja; Horváth Iván (Ioannes Baptista), a fizika és mechanika tanára; Mitterpacher Lajos, a természetrajz és gazdaságtan tanára; Mitterpacher József, a felsőbb matézis (Matheseos Sublimioris) tanára és Rausch Ferenc, a geometria praktika tanára. U. e. tanév első szemeszterének végével a cenzorok szavazata alapján 70 frt jutalomban részesült. 1785. augusztus 28-án felsőbb matézisből kitűnően szigorlatozott. (Rigorosum Tentamen fecit excellenter.) 1786. január 14-én hydrotechnikából, január 23-án oekonomiából, február 10-én pedig geometria praktikából tett szóbeli szigorlatot és nyert képesítést.

Borsoss József, 1786. január 14-én hydrotechnikából szigorlatozott és nyert képesítést. U. e. év február hó 7-én felsőbb rendeletre az akadémia hivatalába helyezték be. 1786. február 17-én mechanikából, március 10-én a geometria praktikából, május 6-án pedig oekonomia rustikából tett szóbeli szigorlatot és kapott képesítést.

Buzgányi Gábor, 1786. május 17-én hydrotechnikából volt szigorlata, azonban a szigorlat megismétlésére utasították. U. e. év május hó 31-én a szigorlatot a hydrotechnikából kiállotta.

Chudovszky Tamás, 1786. május 17-én mechanikából volt szigorlata és ismétlésre utasították.

Császár Samu, 1785. június 25-én szigorlatát mechanikából a cenzorok egyhangú helyeslésével tette le. Cenzorok valának: Báró Schaffrath Lipót, a fakultás dékánja; Horváth Iván, a fizika professzora; Mitterpacher Lajos, a természetrajz és gazdaságtan tanára; Mitterpacher József, a felsőbb matézis professzora és Rausch Ferenc, a geometria praktika tanára. Az 1785. tanév első szemeszterének végével 70 frt jutalmat kapott. 1786. január 14-én hydrotechnikából, január 16-án geometria praktikából és január 23-án oekonomia rustikából szigorlatozott és nyert képesítést.

Csatáry István, 1786. május 8-án hydrotechnikából, május 27-én geometria praktikából szigorlatozott és nyert képesítést. 1787. január 3-án oekonomiából tett szigorlatot. (An diesem Tage wurde Stephan Csatáry aus der Oekonomie examiniert und approbiert.)

Cziezer János, 1794. április 15-én geometria praktikából szóbeli szigorlatot tett és képesítést nyert. U. e. év augusztus 17-én hydrotechnikából, augusztus 19-én mechanikából és augusztus 30-án oekonomia rustikából szigorlatozott és nyert mindegyik tárgyból képesítést.

Czigler István, 1800. április 18-án a hydrotechnikából, augusztus 1-én mechanikából szigorlatozott és nyert képesítést. U. e. év augusztus 29-én geometria praktikából kitüntetéssel szigorlatozott és nyert képesítést. 1802. július 24-én oekonomia rustikából tette le képesítéssel szigorlatát.

Degen Jakab, 1786. június 16-án hydrotechnikából szigorlatozott és nyert képesítést.

Eisenhush György, 1800. augusztus 29-én hydrotechnikából és oekonomia rustikából szigorlatot tett és képesítést nyert.

Erdélyi József, 1800. május 19-én hydrotechnikából szigorlatozott és nyert képesítést. U. e. év augusztus 1-én mechanikából, augusztus 29-én geometria praktikából és oekonomia rustikából tett szóbeli szigorlatot és kapott képesítést.

Fischer József Pestről, 1790. április 30-án, mint rendkívüli hallgató mechanikából szigorlatot tett és képesítést nyert. 1791. június 21-én geometria praktikából állotta ki szóbeli szigorlatát és képesítették. U. e. év július 9-én oekonomia rustikából volt szigorlata, azonban ismétlésre utasították. 1797. február 8-án oekonomia rustikából szigorlatozott és nyert képesítést. U. e. év február 17-én, mint leszigorlatozott és képesített geometra diplomáját megkapta.

Floëtter János, 1793. május 1-én geometria praktikából szóbeli szigorlatot tett és képesítették. U. e. év július 9-én mechanikából, augusztus hó 26-án oekonomia rustikából szigorlatozott és nyert képesítést.

Gallay Pál (Gallus), 1786. február 17-én mechanikából szóbeli szigorlatot tett és képesítették. U. e. év március hó 10-én geometria praktikából, március 22-én oekonomiából és végül március 29-én hydrotechnikából tette le szigorlatait és nyert képesítést.

Gömöry Izrael, 1786. március 6-án hydrotechnikából, május 6-án geometria praktikából, május 22-én oekonomiából és július 7-én mechanikából tett szóbeli szigorlatokat és nyert képesítést.

Groeber Lőrincz, 1799. december 11-én hydrotechnikából, 1800. augusztus 1-én mechanikából, augusztus 29-én geometria praktikából és oekonomia rustikából tett szóbeli szigorlatokat és nyert képesítést. 1802. február 5-én, mint végzett geometra és a felsőbb matézis hallgatója a bölcsészeti fokozat elérése céljából szigorlati vizsgálatait szabályszerűen letette és a bölcsészeti babérkoszorúra méltónak ítéltetett. (Laurea Philosophia dignus judicatus est) Február 9-én Gröbernek a legfelsőbb fokú filozófiai babérkoszorút adományozták. (Suprema Philosophiae Laurea donatus est.) 1802. augusztus 31-én a filozófia laureában következő legmagasabb szigorlatok letételével promoveálták.

Győry József, 1785. tanév első szemeszterének végén 30 frt jutalmat kapott. 1786. január 28-án hydrotechnikából szigorlatozott és egyhangú szavazattal képesítést nyert. U. e. év március 22-én oekonomiából, július 7-én pedig geometriából és mechanikából tette le szigorlatait és nyert képesítést.

Hánisch Frigyes, 1786. május 6-án a geometriából, június 26-án hydrotechnikából és július 7-én oekonomiából tette le szigorlatait és képesítették.

Herdina József, 1786. december 18-án vízépítéstanból szigorlatozott és nyert képesítést. (Hat das Examen Rigorosum aus der Wasserbaukunst ausgestanden und wurde approbiert.)

Hideghy Ferenc, 1786. március 6-án hydrotechnikából, május 22-én oekonomiából tette le szigorlatait és nyert képesítést.

Hraczky József, 1797. május 3-án geometria praktikából szigorlatozott és képesítették. U. e. év július 10-én mint ismétlő rendkívüli hallgató mechanikából, augusztus 2-án oekonomiából és hydrotechnikából tette le szigorlatait és nyert képesítést. Miután összes szigorlatait letette, augusztus 5-én a leszigorlatozottnak és képesítetnek a geometra diplomát kiszolgáltatták.

Huliman István, 1799. január 7-én geometria praktikából, január 16-án hydrotechnikából, március 30-án mechanikából és végül május 24-én oekonomiából tette le szigorlatait és nyert képesítést.

Miután összes szigorlatait letette és az előírt gyakorlatot is megszerezte, a hydraula-geometra teendők ellátására képesítő diplomáját 1799. május 27-i keltezéssel kiadták.

Hurostik József, 1786. február 10-én geometria praktikából, február 17-én oekonomiából tette le szigorlatait és nyert képesítést. U. e. év március 13-án a hydrotechnikai szigorlaton elbukott és egyhangú szavazattal ismétlésre utasították. Március 29-én megismételt szigorlatát hydrotechnikából kiállotta és képesítést nyert.

Jallinger Frigyes, 1785. tanév első szemeszterének végén 30 frt jutalomban részesült.

Jokuss István, 1786. január 28-án hydrotechnikából szóbeli szigorlatot tett és általános szavazattal képesítést nyert. U. e. év március 2?-én oekonomiából, május 8-án pedig a geometria praktikából tette le szigorlatait és nyert képesítést.

Kaider József (János), 1786. március 13-án hydrotechnikából, május 17-én geometria praktikából tette le szigorlatait és nyert képesítést.

Kainrath Lajos Sopronból. (Karnrath, esetleg Kornrath). 1788. november 18-án oekonomia rustikából szigorlatot tett és képesítést nyert. 1790. február ?2-én mint rendkívüli hallgató képesítéssel tette le szigorlatát geometria praktikából. 1791. május 28-án mechanikából, szeptember 17-én hydrotechnikából tette le szigorlatait és nyert képesítést.

Kaiser József, 1786. július 19-én mechanikából és oekonomiából tette le szigorlatait és nyert képesítést.

Kaszaniczky Pál, 1786. március 22-én tartott mechanikai szigorlaton ismétlésre utasították. U. e. év május 6-án szigorlatát mechanikából letette. Május 17-én a hydrotechnikából, május 31-én geometria praktikából és június 26-án oekonomia rustikából tette le szigorlatait és nyert képesítést.

Keller Miksa, 1800. április 18-án a geometria praktikából, május 30-án hydrotechnikából tette le szigorlatait és nyert képesítést. 1802. január 30-án mechanikából szigorlatozott és nyert képesítést. Március 22-én oekonomia ruralisból tett képesítéssel szigorlatot. Március 24-én összes szigorlatainak letételéről szóló bizonyítványt egyelőre kézhez veszi, diplomával ellenben csak akkor láttatik el, ha a gyakorlatáról szóló törvényes bizonyítványt bemutatja. 1802. augusztus 31-én a geometrikus-hydrotechnikus diplomát adományozzák. (Diplomate Geometrico-Hydrotechnico donatus est.)

Király György, 1786. május 8-án hydrotechnikából, május 27-én pedig geometria praktikából tette le szigorlatait és képesítették.

Kiss András, 1794. augusztus 29-én geometria praktikából és mechanikából tette le szigorlatait és nyert képesítést. 1794. május 28-án ünnepélyes körülmények között 130 frt jutalmat kapott. (Rite percepi fiorenos 130). 1795. május 4-én oekonomia rustikából, május 8-án pedig hydrotechnikából szigorlatozott és nyert képesítést. 1791. április 12-én a már régebben levizsgázott és képesített geometra diplomáját megkapja.

Kleisner Farkas, 1786. június 16-án hydrotechnikából szigorlatozott és képesítették.

Klobussariss Ferenc (Klobucharich), 1785. július 21-én mechanikából szigorlatozott és a cenzorok közös szavazatával képesítést nyert. A cenzorok pedig valának ugyanazok, mint fennebb június 25-én. (Báró Schaffrath dékán elnöklete alatt Horváth, Mitterpacher Lajos és József és Rausch Ferenc tanárok.) 1785. december 5-én geometriából szigorlatozott és nyert képesítést. December 21-én pedig dr. Pichler Nándor hajózási igazgatóhelyettes jelenlétében tette le szigorlatát az egyetemes hydrotechnikából és kapott képesítést. 1786. január 16-án végül oekonomiából szigorlatozott és nyert képesítést.

Kolbnitz József, 1791. július 9-én mechanikából, augusztus 31-én hydrotechnikából, november 23-án oekonomiából tette le szigorlatait és kapott képesítést. 1795. február 23-án megismételte a geometriából szigorlatát és képesítést nyert.

Koszelli Mátyás (Kostelnik), 1785. június 25-én mechanikából a cenzorok egyhangú képesítése mellett szigorlatozott. Censorok valának: Báró Schaffrath Lipót dékán, Horváth Iván, Mitterpacher Lajos, Mitterpacher József és Rausch Ferenc tanárok. 1785. december 7-én geometria praktikából szigorlatozott, december 21-én pedig dr. Pichler Ferdinand hajózási igazgatóhelyettes jelenlétében az egyetemes hydrotechnikából tette le szigorlatát és nyert képesítést. 1786. január 23-án oekonomiából szigorlatozott és képesítették.

Kovács Gábor, 1786. március 17-én hydrotechnikából, május 22-én pedig oekonomiából szigorlatozott és nyert képesítést.

Kováts György, 1785. december 23-án az egyetemes geometriából (Universa Geometria) a dékán és doktorok előtt megtartott szigorlaton elbukott és ismétlésre utasíttatott. 1786. február 17-én geometria praktikából, május 8-án hydrotechnikából szigorlatozott és nyert képesítést. Május 27-én pedig oekonomiai szigorlat ismétlésére utasították.

Kováts József, 1785. december 5-én geometriából szóbeli szigorlatot tett és képesítést nyert. 1786. február 4-én hydrotechnikából, március 17-én mechanikából, március 29-én pedig oekonomiából szigorlatozott és nyert képesítést.

Kramerits István, 1786. február 27-én hydrotechnikából, május 22-én pedig oekonomiából szigorlatozott és kapott képesítést.

Krasza Vince, 1792. november 9-én geometria praktikából szigorlatozott és nyert képesítést. 1793. február 27-én hydrotechnikai és mechanikai szigorlatait tette le és képesítették. Március 16-án pedig oekonomiából szigorlatozott és nyert képesítést.

Kristofory Pál, 1793. február 27-én hydrotechnikából, március 16-án mechanikából, április 8-án geometria praktikából, május 1-én pedig oekonomia ruralisból tette le szigorlatait és képesítették.

Lippay József, 1795. május 11-én geometria praktikából, július 20-án pedig mechanikából tette le szigorlatait és nyert képesítést. 1796. január 30-án hydrotechnikából, március 5-én oekonomiából szigorlatozott és kapott képesítést. 1795. március 7-én a fakultás pecsétjével ellátott diplomáját kiadták. (Accepit Diploma Sigillo Facultatis.)

Locatelly András, 1786 március 13-án hydrotechnikából ismétlésre utasították. December 18-án vízépítéstanból szigorlatát letette és képesítették. (Hat das Examen rigorosum aus der Wasserbaukunst ausgestanden und wurde approbiert.)

Löwenstein Mihály, 1797. december 13-án hydrotechnikából szigorlatozott és nyert képesítést. 1798. április 11-én mint újonnan beiratkozott geometra geometra praktikából és mechanikából tette le szigorlatait és nyert képesítést. December 22-én pedig oekonomia rustikából szigorlatozott és nyert képesítést. Miután minden tárgyból képesítést szerzett, diplomáját kiadták.

Maschke Antal, 1786. február 4-én hydrotechnikából szóbeli szigorlatot tett.

Mihálik József, 1786. június 16-án hydrotechnikából szigorlatozott és nyert képesítést. 1787. január 3-án mechanikából tett szigorlatot és képesíttetett. (An diesem Tag wurde Joseph Mihálik aus der Mechanik examiniert und approbiert.)

Minczent János, 1797. augusztus 24-én letette szigorlatait hydrotechnikából és oekonomiából és képesítést nyert. 1798. május 5-én mint teljes ismétlő a geometra praktikából tett szigorlatot és nyert képesítést. Augusztus 8-án mechanikából volt szigorlata, ami oly rosszul sikerült neki, hogy általános szavazattal ismétlésre utasíttatott.

Moesz György, 1785. december 23-án egyetemes mechanikából tett szigorlatot és nyert képesítést. 1786. február 4-én hydrotechnikából, február 27-én az oekonomia ruralisbol szigorlatozott és kapott képesítést.

Moser József, (Ág. vall.) 1800. május 26-án hydrotechnikai szigorlatával kitüntette magát és képesítést nyert. Augusztus 1-én mechanikából szigorlatozott és képesítették. 1801. február 26-án oekonomia ruralisból szigorlatozott képesítéssel. Március 21-én geometria praktikából tette le szigorlatát és nyert képesítést.

Muszenich József (Budensis), 1790. február 12-én, mint rendkívüli hallgató geometria praktikából képesítéssel szigorlatozott. Április 12-én mechanikából, május 7-én hydrotechnikából, május 14-én oekonomia rustikából tette le szigorlatait képesítéssel.

Nagy András, 1785. december 23-án az e. i. dékán és doktorok jelenlétében az egyetemes geometriából (Universa Geometria) szigorlatát megállotta és képesítést nyert. 1786. január 28-án Pichler Ferdinand hajózási igazgatóhelyettes jelenlétében szigorlatozott hydrotechnikából és nyert képesítést. Március 10-én mechanikából, március 29-én oekonomia ruralisból tette le szigorlatait és nyert képesítést.

Nagy István de Alsó-Szopor, 1799. július 15-én geometria praktikából, november 22-én hydrotechnikából szigorlatozott és nyert képesítést. 1801. február 11-én a mechanikából német nyelven (sermone germanico) szigorlatozott és nyert képesítést. Március 17-én az oekonomiából tett német nyelven (lingua Germanica) szigorlatot és nyert képesítést. Ugyanezen napon kiadták diplomáját.

Novák Simon (a Zala-megyei Csáktornya városából), 1799. január 27-én geometria praktikából tett szigorlatot és nyert képesítést.

Ordódy András, 1798. január 12-én geometriából vizsgáztatták és képesítették azzal, hogy a számításokat igyekezzék a jövőben gyorsabban elkészíteni. Február 28-án mint rendkívüli hallgató hydrotechnikából szótöbbséggel képesítették, de másodszor is figyelmeztették, miként már egyszer január 12-én, hogy mind a számítások elkészítésénél, mind írásbeli előadásában gyakorolja magát. Június 4-én mechanikából, augusztus 4-én oekonomia rustikából tette le szigorlatait és nyert képesítést.

Payer Gáspár, 1786. február 4-én hydrotechnikából szigorlatozott és nyert képesítést.

Pántzél Dániel (Claudiopolitanus), 1789. december 18-án mint rendkívüli geometra hallgató mechanikából szigorlatozott és adott példát arra, hogy méltót szigorlatoztattak. 1790. január 13-án geometriából és mezőgazdaságtanból (re rustica) szigorlatozott képesítéssel.

Peer Vince, 1786. január 16-án mechanikából, február 27-én hydrotechnikából, március 22-én oekonomia rustikából és március 29-én geometria praktikából tett szóbeli szigorlatot és nyert képesítést.

Petz Miksa, 1786. február 27-én hydrotechnikából szigorlatozott és nyert képesítést.

Reisz Christian, 1791. július 29-én geometria praktikából, augusztus 31-én hydrotechnikából és mechanikából, végül szeptember 17-én oekonomia rustikából tette le szigorlatait és nyert képesítést.

Sartory Imre, 1799. december 16-án hydrotechnikából, 1800. január 8-án geometria praktikából, január 20-án mechanikából és február 12-én oekonomia rustikából tette le szigorlatait és nyert képesítést.

Sátor Dávid, 1790. december 11-én geometria praktikból és oekonomia rustikából szigorlatait kiállotta és képesítést nyert.

Schneemann József, 1786. március 6-án hydrotechnikából, május 22-én oekonomia rustikából tette le szigorlatait és nyert képesítést. 1787. január 3-án mechanikából volt vizsgálata, de képesítést nem kapott.

Stermann Miksa, 1791. február 4-én geometria praktikból szigorlatozott és nyert képesítést.

Sug György (Schug), 1785. tanév első szemeszterének végén a tanárok ajánlatára 50 frt jutalomban részesült. 1785. július 21-én mechanikából szigorlatozott és szótöbbséggel nyert képesítést. 1786. január 16-án oekonomia rustikából, január 28-án hydrotechnikából végül március 10-én geometria praktikából tette le szigorlatait és nyert képesítést.

Szakál István Kecskemétről, 1789. december 18-án mint rendkívüli hallgató oekonomiából szigorlatozott és szigorlata folyamán bizonyságot adott arról, hogy képesítésre méltónak javasolhatják. 1790. február 19-én geometria praktikából, május 7-én pedig hydrotechnikából tette le szigorlatait és kapott képesítést.

Szigeti János Nagykörösről, (Helv. vall.) 1799. augusztus 19-én oekonomia rustikából szigorlatot tett és képesítést nyert. 1801. február 25-én geometria praktikából tette le képesítéssel szigorlatát.

Tary Pál, 1798. november 14-én geometria praktikából, november 17-én hydrotechnikából, december 5-én mechanikából és december 12-én oekonomia rustikából tette le szigorlatait és nyert képesítést. 1800. február 20-án, miután már az előző évben geometria praktikából, hydrotechnikából, mechanikából és oekonomia rusticából szigorlatait letette, geometra diplomáját megkapta.

Thallinger Frigyes, 1786. március 17-én hydrotechnikából szigorlatozott és nyert képesítést.

Tokus István, 1786. június 26-án mechanikából tett szigorlatot és kapott képesítést.

Tomtsányi Ádám, 1785. tanév első szemeszterének végén a tanárok ajánlatára 70 frt jutalomban részesült.

Török Ferenc, 1799. július 8-án geometria praktikából, augusztus 17-én pedig a hydrotechnikából szigorlatozott és nyert képesítést. 1801. január 28-án mint ismétlő geometra a mechanikából és február 16-án az oekonomia rustikából tette le szigorlatait és nyert képesítést.

Vedres István (varasányi), született 1765. szeptember 22-én Szegeden, meghalt 1830 november hó 4-én. Szeged városának volt főmérnöke. 1785. június 25-én mechanikából szótöbbséges képesítésű szigorlatot tett. A vizsgáltató tanárok pedig valának: Báró Schaffrath Lipót, a fakultás dékánja; Horváth Iván, a physika és mechanika professzora; Mitterpacher Lajos, a természetrajz és az oekonomia rustika tanára; Mitterpacher József, a felsőbb mennyiségtan tanára és Rausch Ferenc, a geometria praktika tanára. Az 1785. tanév első szemeszterének végén a tanárok ajánlatára és szavazatával 50 frt jutalmat kapott. 1786. január 14-én a hydrotechnikából, január 23-án az oekonomia rustikából, végül február 10-én a geometria praktikából tette le szigorlatait és nyert képesítést.

Veres József, 1800. május 19-én hydrotechnikából, augusztus 1-én mechanikából, augusztus 29-én geometria praktikából és oekonomia rustikából tette le szigorlatait és nyert képesítést. 1802. június 9-én, miután bevégzett gyakorlatáról szóló törvényes bizonyítványát bemutatta, az összes szigorlatoknak letételével járó geometrikus-hydrotechnikus diplomáját csak akkor adhatják ki, ha azt a geometria praktika professzora, ki a várostól távol volt, alá fogja írni. 1802. augusztus 31-én a geometrikus-hydrotechnikus diplomát adományozzák.

Wlassics Márton, 1797. augusztus 23-án mint gyakorló geometra a hydrotechnikából szigorlatozott és együttes cenzori szavazattal ismétlésre utasították. 1798. március 16-án újból a hidrotechnikából volt szigorlata, de nem felelt meg teljesen. Egyelőre azt határozzák, hogy főtisztelendő Rausch apát úr a vizsgázót a hiányok pótlása céljából más szigorlatok után a vízépítés tudományából (ex hydrotechnica scientia) újólag és privátim megvizsgáztassa, amely célból vizsgázó nevezett apát úrnak igazságos megítélésére és rendelkezésére kell álljon. Április 28-án a geometria praktikából tett szigorlatot és nyert képesítést. Egyúttal főtisztelendő Rausch apát úr jelenti, hogy a szigorlót geometriai szigorlata után a március 16-i határozat értelmében a hidrotechnika tudományából behatóan megvizsgáztatta és szigorlót e tudományban mind a számításokat, mind az elméletet illetőleg már erősebbnek és jártasabbnak találta, ami által most már mind a vizsgáltatónak, mind a dékánnak elég van téve. 1801. június 26-án a mechanikából tett szigorlatot és nyert képesítést. Július 6-án oekonomiából volt szigorlata, de nem lehetett képesíteni. Július 10-én ugyanaz a Vlassics, miután oekonomia szigorlatát megismételte, képesíttetett.

Vogelsperger János, 1785. június 25-én a tanárok egyhangú képesítésével tett a mechanikából szigorlatot. December 7-én geometria praktikából szigorlatozott és nyert képesítést. December 21-én egyetemes hydrotechnikából (ex universa Hydrotechnica) tett a doktorok előtt és Pichler Ferdinand hajózási igazgatóhelyettes jelenlétében szigorlatot és nyert képesítést. 1786. január 23-án végül oekonomia rustikából tette le szigorlatát képesítéssel.

Vörös Gábor, 1786. január 16-án oekonomia rustikából ismétlésre utasították. Február 20-án szigorlatát oekonomiából megismételte és képesítést nyert.

Wunsch József, 1787. január 3-án mechanikából szigorlatot tett és képesítést nyert.

Würth János (született Fehértemplom városában), 1789. december 4-én, mint rendkívüli hallgató oekonomia rustikából képesítéssel szigorlatozott. 1790. április 30-án, mint rendkívüli hallgató mechanikából tett szigorlatot és nyert képesítést. 1793. február 8-án geometria praktikából és hydrotechnikából tette le szigorlatait és nyert képesítést.

Zichy István (a tudományegyetem bölcsészeti fakultásán a geometria és matézis adjunktusa), 1785. július 21-én mechanikából a tanárok egyhangú képesítésével szigorlatozott. A cenzorok pedig valának mint június 25-én: Báró Schaffrath, a fakultás dékánja; Horváth Iván, Mitterpacher Lajos és József és Rausch Ferenc. December 5-én geometriából tette le a szigorlatát és nyert képesítést. December 18-án végül hydrotechnikából és oekonomiából tette le az egybegyűlt doktorok és Pichler Ferdinand hajózási igazgató jelenlétében szigorlatait.

Miután a jelölt összes vizsgálatait az előírásoknak megfelelően letette, 1785. december 18. napjának keltezésével diplomáját, melyet Pichler Ferdinand hajózási igazgatóhelyettes is aláírt, kiadták.

Forrás

Technikus I (1920) 4. 106–113. p.