Halból készült népi gyógyszerek

Dr. Solymos Ede
orvoslás, népi gyógyászat, menyhal, máj, epe, rákszem
szóelválasztás

A magyar népi halászat tanulmányozása közben itt is, ott is találtam adatokat egyes halakból készített gyógyszerekre, gyógyító eljárásokra. Ezekre manapság már csak az öreg halászok emlékeznek, egy részük esküszik hatásukra, mások csak mint üzletet említik.

Leggyakrabban a menyhal (Lota lota L.) májából, epéjéből készült olajat emlegetik, mint a szembetegségek – elsősorban a hályog – gyógyszerét. Erre vonatkozóan irodalmi adatokat is találtunk.

Már a Bibliában, Tóbiás Könyvében történik említés erről. Tóbiásnak alvás közben meleg fecskegané hullott a szemébe, amitől elvesztette a látását. Az 1932-ben kiadott Vulgata fordítás jegyzete szerint a görög szöveg „fehér foltról, hályogról” beszél. Az ifjabb Tóbiás egy „nagy halat” fogott a Tigrisben, s az angyal utasítására kivette szívét, máját és epéjét. Hazatérése után az epével kente meg atyja szemét. „És mikoron a szemei neki viszketni kezdettek volna, mindaddig vakará azokat, míglen a szeme végiről a hályogot, mintegy halhéját levoná” – mondja Károli fordításának 1704-es kiadása. (Tóbiás Könyve IX. 11–13). A Vulgata-fordítás is az epét említi, de viszketés-ről nem szól.

A menyhal májával kezelte szembaját Kollár, a wieni udvari múzeum igazgatója is, amelyet Petényi Sámuel által küldött két db élő menyhalból vett ki. A régi gyógyszerek között „Liquor hepaticus mustelae fluviatilis” néven szerepelt a menyhalolaj (Halászat, XII (1911), 15. p.).

Az olaj készítésének és használatának részletes ismertetését közli Singhoffer M. József pesti halászmester visszaemlékezéseiben. Szerinte 1860 körül a pesti halászmesterek még rendszeresen készítették a menyhalolajat, és évente 100 kis üveggel is eladtak a halpiacon belőle. A menyhal máját epével együtt jól kiáztatták, aztán befőttes üvegbe függesztették. Kb. egy hónap alatt a máj kiszáradt, a kicsöpögött olaj pedig az üveg aljában összegyűlt. Este kellett használni, úgy hogy a beteg hanyatt feküdt, szemét lehúnyta, s valaki szemhéját és környékét bekente olajjal. Utána a szemben viszketegség és erős könnyezés lépett fel, de sem dörzsölni, sem letörölni nem volt szabad. „Külső” hályog ellen használták, állítólag jó eredménnyel.

A „gyógyító erőt” úgy látszik az epében kell keresni, mert az ifjabb Tóbiás csak az epét használta, a májat már előzőleg mint ördögűző szert égette el. Talán nem véletlen, hogy az újabb Biblia-fordítás nem említi a viszketegséget. Nem ismerjük a görög szöveget, így a fordítás pontosságát sem ellenőrizhetjük, de feltételezhetjük, hogy Károli Gáspár ismerve ezt a gyógyító eljárást, hitelességre törekedett, míg a későbbi átdolgozók erről mitsem tudva, lényegtelennek tartották, annál is inkább, mert a jegyzetben hangsúlyozzák, hogy a gyógyulást az isteni kegyelem idézte elő.

Más adatok szerint a szoptatós anyák vásárolták az élő menyhalat még pár évtizeddel ezelőtt is, késsel megveregették a hasát, pár perc alatt ettől megnőtt a mája, s ezt fogyasztották, hogy több tejük legyen.

A csuka máját az „idétlen” gyerekekkel etették, vagy ugyancsak olajat készítettek belőle, és köhögés, rekedtség esetén egy kis kávéskanálnyit bevettek. Ezt csak házi szernek használták a halászmesternék, eladásra nem készítették. A visszaemlékezések szerint használt is.

A csuka fogát porrá törve torokfájáskor a garatba fújták, vagy pálinkában vették be hideglelés ellen.

Ha valakinek a szemébe hullott valami, rákszemet tettek bele. A pici és egyik oldalán homorú rákszem szinte kikanalazta az idegen testet, s állítólag a vértől is megtisztította a szemet. A bábaasszonyok is gyűjtötték a halászoktól a rákszemet, és alkalomadtán felhasználták.

Édesvízi tőkehalféle
Függelék

Tóbiás könyve

Tób 1.1
Ez a könyv Tobit története…


Tób 2.9
Éjszaka megfürödtem, kimentem az udvarra és lefeküdtem a fal tövébe. Mivel meleg volt, nem takartam be a fejemet.

Tób 2.10
Nem tudtam, hogy verebek fészkelnek fölöttem a falon. Meleg ürülék hullott a szemembe. Fehér foltok keletkeztek rajtam, úgyhogy orvoshoz kellett fordulnom. Minél több kenőcsöt használtam el, annál vaksibbá váltam a foltoktól, végül egészen megvakultam. Négy évig nem láttam, sajnáltak is nagyon a testvéreim. Két évig Achikár gondoskodott eltartásomról, amíg Elümaiszba nem ment.


Tób 3.16
Mindkettőjük imáját meghallgatta a fölséges Isten. Elküldte Ráfaelt, hogy gyógyítsa meg mindkettőjüket: Tobit szeméről távolítsa el a fehér foltokat, hadd lássa szemével az Isten világát […]


A fiatalember meg az angyal útra kelt, a kutya meg ment utánuk. Kettesben mendegéltek, és mire az első este leszállt, a Tigris folyóhoz értek, és ott éjszakáztak.

Tób 6.3
A fiatalember lement a folyóhoz, hogy megmossa a lábát. Egyszer csak kivetődött egy nagy hal a vízből és be akarta kapni a fiú lábát. Erre felkiáltott,

Tób 6.4
de az angyal biztatta: „Fogd meg a halat, ne engedd el!” A fiú elkapta a halat, és a partra húzta.

Tób 6.5
Ekkor így szólt hozzá az angyal: „Vágd fel a halat! Vedd ki a szívét, a máját és az epéjét, és vigyázz rájuk jól, a belét pedig dobd el, mert a szív, a máj és az epe jó orvosságnak.”

Tób 6.6
A fiú felvágta a halat, s kivette a szívét, a máját és az epéjét. A hal egy részét megsütötték, hogy legyen mit enniük, a többit meg besózták. Aztán mind a ketten továbbvándoroltak, míg Médiába nem értek.

Tób 6.7
Akkor a fiú megkérdezte az angyalt: „Azarja testvér, mire jó a hal szíve, mája és epéje?”

Tób 6.8
Így felelt neki: „Ha elégetik a hal szívét és máját, s a démon vagy gonosz szellem gyötörte férfi vagy nő előtt füstölnek vele, mindenféle rossz nyavalya örökre elmúlik, még nyoma sem marad.

Tób 6.9
Ami meg az epét illeti, az meg szemkenőcsnek jó: ha valakinek fehér foltok vannak a szemén, csak rá kell fújni a foltokra, és meggyógyul.”


Akkor azt mondta Ráfael: „Tudod, milyen állapotban hagytuk otthon apádat.

Tób 11.3
Menjünk előre, tegyük rendbe a házat, s feleséged a többiekkel majd utánunk jön.”

Tób 11.4
El is mentek mind a ketten. [Azt is meghagyta neki az angyal, hogy az epét vigye magával], a kutya meg ment utánuk.

Tób 11.5
Anna csak ült és az utat kémlelte, nem jön-e a fia.

Tób 11.6
Egyszer csak megpillantotta, amint közeledett, és azt mondta az apának: „Nézd csak, jön a fiad meg az a férfi, aki elment vele.”

Tób 11.7
Ráfael így szólt Tóbiáshoz, mielőtt még odaért volna apjához:

Tób 11.8
„Tudom, hogy megnyílik apád szeme. Kend a hal epéjét a szemére. Az orvosság majd csípi és fehér hártyát választ le a szeméről. De visszanyeri a látását és meglátja a napvilágot.”

Tób 11.9
Az anyja odafutott, a fia nyakába borult, és így szólt hozzá: „Csakhogy újra láthatlak! Most már akár meg is halhatok.” És sírt.

Tób 11.10
Tobit is fölkelt. Megbotlott, de azért ki tudott menni a kapun. Ekkor Tóbiás odasietett hozzá

Tób 11.11
[kezében vitte a hal epéjét]. Ráfújt a szemére, és átölelve így szólt hozzá: „Bízzál atyám!” Aztán bekente (a szemét) az orvossággal, megvárta, míg hat,

Tób 11.12
majd mind a két kezével kivett egy-egy hártyát a szeme sarkából.

Tób 11.13
Ekkor apja a nyakába borult.

Tób 11.14
Sírva mondta: „Látlak, fiam, szemem fénye!”

Függelék

Tóbiás

Tóbiás Könyve (a héber „Tobijah” – „Isten az én Jóságom” szóból) régi zsidó irat. Ez a könyv egy Tóbit nevű, a babilóniai fogságban élő istenfélő zsidó ember és fiáról, Tóbiásról szól. Tóbit sok jócselekedete ellenére rejtélyes módon hirtelen megvakul és kétségbeesetten könyörög Istenhez, hogy vegye el az életét. Ugyanebben az időben egy Sára nevű megszállott asszony, aki már hét férjével végzett nászéjszakájukon, Ekbatana városban élt és szintén halált kért Istentől. Isten mindkét imát meghallgatta és elküldte Rafael arkangyalt segítségül. A fiatal Tóbiást apja üzleti ügyeit végezve úton volt egy távoli városba, mikor Ráfáel, egy fiatalember képében, őt kutyájával együtt Sára házához vezette. Tóbiás ott elvette Sárát és Ráfáel utasításait követve kiűzte Sárából a gonoszt (Asmodeus = „Romboló”). Együtt hazatértek és Tóbiás meggyógyította apja vakságát. A könyv Tóbit Jeruzsálem újraépítéséről és a fogságból való visszatérésről szóló próféciájával végződik. A történet a jóindulat, a házasság és az imádság eszményére nevel és arról biztosít, hogy Isten a béketűrésben kitartó igazak iránti könyörület Istene aki megbünteti a gonoszt. Az ősi szövegek nagyon változatosak, így fordításaik sem egyeznek részleteikben. A könyv arámi és héber nyelvű töredékeit nemrégiben Qumran környékén megtalálták és ennek alapján Kr. e. 175 körülire teszik keletkezése korát. A fiatal Tóbiás és kutyája az angyallal a keresztény ikonok kedvenc témái.

Függelék

Deuterokanonikus könyvek

A deuterokanonikus, azaz másodkanonizált könyvek azok az ószövetségi iratok, amelyek a kanonizálási mérlegelések eredményeként nem kerültek bele a héber bibliába, míg a 4. századi másodkanonizáció során belekerültek a reformáció korát megelőző keresztény bibliákba.

Luther és általában a reformátorok szerint, az ószövetségi iratok sugalmazottsági megítélésénél az ószövetségi hagyományt megőrző zsidó közösség döntését kell átvenni. Protestánsok a másodkanonizált iratokat átminősítették apokrif iratokká, és így azok nem kerültek bele a protestáns Biblia ószövetségi részébe. Ezen iratokat a katolikus és az ortodox egyházak továbbra is a Biblia sugalmazott könyveinek tartják, és a Tridenti zsinat megerősítette ezen könyvek kanonikusságát.

A deuterokanonikus szó görög eredetű, jelentése: a második kánonhoz tartozó. Az elnevezés Sienai Sixtustól (1520–1569) származik.

A római katolikus egyház a következő hét könyvet sorolja a deuterokanonikus könyvek csoportjába (ezeket a könyveket a protestáns egyházak apokrifnek tartják; a protestáns Bibliának nem a része):

  • Makkabeusok első könyve,
  • Makkabeusok második könyve,
  • Bölcsesség könyve,
  • Jézus, Sirák fia könyve,
  • Báruk próféta könyve,
  • Tóbiás könyve,
  • Judit könyve,

illetve

Az ortodox egyházak az előbbieken túl a deuterokanonikusok közé sorolják (ezeket a könyveket sem a katolikus, sem a protestáns Bibliák nem tartalmazzák):


Makkabeusok harmadik és negyedik könyve,

Ezsdrás második és harmadik könyve,

Manassé könyve.


(Forrás)