Majdnem pontosan azokban a napokban, amikor 1975. májusában a Magyar Tudományos Akadémia a 138. közgyűlésén megemlékezett az alapításának 150. évfordulójáról, centenáriuma volt egy másik eseménynek, amelynek következményei az azóta eltelt száz esztendőben az egész világ és főleg a tudomány szempontjából igen jelentősnek bizonyultak. 1875. május 20-án 17 állam diplomáciai képviselője Párizsban aláírta a méter-konvenció néven ismertté vált nemzetközi egyezményt. Az egyezményen az Osztrák—Magyar Monarchia párizsi követének, Apponyi Rudolfnak aláírása két ország csatlakozását jelenti az egyezményhez. A 18, többségben európai ország az egyezményben egyebek közt azt a kötelezettséget vállalta, hogy a francia forradalom éveiben született decimális mértékegységek rendszerét bevezeti. A jelentősebb országok közül Anglia nem csatlakozott az egyezményhez; az Amerikai Egyesült Államok képviselője aláírta ugyan az egyezményt, a méter-rendszer bevezetéséra azonban — Angliát követve — csak a legutóbbi időben, tehát kerek száz esztendős késéssel szánta el magát. Avval, hogy a két nagy angolszász ország is áttér a méter-rendszer használatára, a méter-konvenció intézkedései gyakorlatilag az egész világunkban érvényesülnek; most már csak vagy tíz olyan ország van, amely még nem határozta el a méter-rendszer elfogadását. Ezek többnyire nem régóta független, kisebb országok.

Akadémiánknak, főként pedig néhány tagjának, nem csekély része volt abban, hogy Magyarország ott lehetett a méter-konvenciót elfogadó országok csoportjának alapító tagjai között.

Nagy Károly felajánlja a tudós társaság segítségét

Nagy Károly csillagász (levelező tag: 1832, rendes tag: 1836) Schedel és Vörösmarty lapjában, az Athenaeumban már 1839-ben rámutatott a középkori eredetű mértékrendszerünk nehézkességére és arra, hogy az milyen zavarokat okoz;1 sürgette a méter-rendszer bevezetését:

„Egy pillanat elég csak az európai mérték rendszerek’ táblájába, hogy a’ megfoghatatlan chaost szánakozva bámuljuk. Az elvont számok és számítási rendszerek az egész földön ugyan azok, de a’ megnevezett számok minden lépten nyomon más mások. Mi magyarok, a métri rendszer’ egyszerű bevételével, nem csak a’ civilisatio elé tennénk egy hatalmas lépést, de mezei gazdaságunknak, valamint szorgalmunk egyéb ágainak is jól tevő irányt adnánk, tettleges nagy haszonnal párosítva.”

  • 1NAGY KÁROLY: A magyarországi mértékek. Athenaeum 1839. január 17. sz.

Nem véletlen, hogy éppen Nagy Károly vetette fel a méter-rendszer átvételének gondolatát. Mint csillagász és a bicskei csillagvizsgáló tulajdonosa élénk kapcsolatot létesített a francia tudományos körökkel. Többször hosszú időt töltött el Párizsban, ott is halt meg 1868-ban. Egyik párizsi tartózkodásakor, 1844-ben sikerült megszereznie azt a méter-rudat, amelyet platinából egy párizsi aranyműves az Observatoire számára készített; a rendelő a rúd átvételével késlekedett, így Nagy Károly megvásárolhatta. Ugyanakkor szerzett egy kilogramm tömegű platina hengert is. A méter-rendszer két alapegységét megtestesíts ősetalonok, a Mètre et Kilogramme des Archives mintájára készült alapmértéket a bicskei gyűjteményből a szabadságharc idején elhurcolták, később azonban visszakerültek és az Akadémia őrizetében maradtak 1870-ig. Ekkor az illetékes minisztérium kérésére az Akadémia, Nagy Károly eredeti szándékának megfelelően, ellenszolgáltatás nélkül átengedte az államnak Akadémiai Értesítő 4 (1870), 28. p.

Francia kapcsolatai révén Nagy Károly jól ismerte a mértékegységek decimális rendszerét és annak hasznosságát is világosan látta:

„a métri rendszernek kitűnő tulajdoni olly számosak, hogy előttük bármelly ellenvetés elenyészik”.

Közleménye zárórészében még arra is rámutat, hogy a mértékrendszer megváltoztatása időt is kíván, bár annak feltételei megvannak:

„Honunkban az értelmi anyag elégséges az illy vállalatok’ szigorú kivételére, s ezen tekintetben a’ haza bátran számíthat a’ tudós társaság’ hozzájárultára. Az új rendszer’ behozása rögtöni már a’ tárgy’ természetére nézve nem lehet, mert a’ jelen mértékek biztosítása egy pár évet megemészt; az új mértékek’ készítéséhez ismét egy pár év lesz szükséges, és ezen idő alatt mind az elemi oktatás lépten mehet a’ törvényes rendszabásokkal, mind a köznépnek elég ideje van a’ régi mértékek’ egy bizonyos ideigi használata mellett az új mértékeket tökéletesen megismerni.”

Nagy Károly
(Révkomárom, 1797—Párizs, 1858)

Matematikus, csillagász, közgazda és publicista, az MTA tagja (levelező: 1832, rendes: 1835). 1819-ben a bécsi egyetem kémiai karára iratkozott be, utóbb arab nyelvet, közgazdaságtant és matematikát tanult. Két évig a bécsi obszervatóriumban Littrow mellett volt gyakornok. Hazatérve előbb Károlyi Lajos gróf, majd 1838-tól Batthyány Kázmér gróf pénzügyeinek intézője. Hosszabb tanulmányutakat tett Párizsban; Brüsszelben s ennek során ismerkedett meg az utópista-szocialista tanokkal s azok híve lett. 1834-ben Angliába, onnan az USA-ba utazott, tanulmányozta az oktatásügy és a népművelés helyzetét, meglátogatta a jelentős tudományos intézményeket. Amerikai útja során a polgári demokrácia követőjévé vált, nézetei később egyre jobban a baloldali irányzatok felé tolódtak, de radikális gondolatai sok utópisztikus elemet is tartalmaztak. Számos közgazdasági és politikai tárgyú cikke jelent meg a Társalkodó, a Tudományos Gyűjtemény, a Figyelmező, az Athenaeum című folyóiratokban. 1834-ben Londonban az MTA költségén magyar nyelven kiadta Babbage Charles logaritmustáblázatát (A természetes számok logarithmái). 1837—1842 között A Magyar Tudós Társasági Név-Könyv és Asztronómiai Napló csillagászati tábláit szerkeszti. A méterrendszer bevezetése érdekében ő hozta be az első méter- és kilogramm-etalonokat Párizsból, 1845-ben hazatérve Batthyány Kázmér birtokán Bicskén telepedett le, itt egy csillagászati obszervatórium felépítését tervezte magyar matematikusok és csillagászok képzésére. Batthyány e célra 100 000 Ft-os alapítványt tett. Nagy Károly ezt megelőzően 1847-ben kisebb vizsgálótornyot építtetett s saját költségén műszerekkel is felszerelte. A szabadságharcban nem vett részt. 1849-ben néhány hétig a pesti Újépület foglya volt. Csillagvizsgálóját az államnak adományozta. 1853-tól felváltva Bécsben és Párizsban élt. — Főbb művei: Elemi arithmológia (Bécs, 1835, az MTA nagyjutalmát kapta — Bolyai Farkas dolgozatával szemben, érdemtelenül. — A szerk.); Elemi algebra (Bécs, 1837); A kis számító (Bécs, 1837); A kis geometra. A terjedtség tudomány alapelvei (Bécs, 1838); A magyarországi mértékek (Pest, 1839); Astronómiai napló Kalendáriom 1840 (Pest, 1840); Considération sur les cométes (Paris, 1862); Mémoires sur le système solaire (Paris, 1862); Die Sonne und die Astronomie (Leipzig, 1866). — Irodalom: Kondor Gusztáv: Emlékbeszéd Nagy Károly fölött (Értesitő a Mathematikai Tudományok köréből V., 1. sz. 1879); Jelitai József: Nagy Károly és bicskei csillagvizsgálója (Csillagászati Lapok 1941. 3. sz.); ifj. Bartha Lajos: A magyar csillagászat története (III.; Csillagászati Évkönyv 1960). — forrás

25 éves szünet a méter-ügyben

Nagy Károly 1839-ben aligha láthatta előre, hogy a következő két és fél évtizedben a javaslata nem lesz valóra váltható. A nemzet közvéleményét súlyosabb országos gondok, a feudális társadalmi rend felszámolása, a nemzeti függetlenség védelme foglalkoztatta; a mértékrendszer ügyének háttérbe kellett szorulnia. Az elbukott szabadságharc és az utána következő önkényuralom évei szintén nem lehettek alkalmasak a decimális mértékegységek meghonosítására.

Másfél évtizedig még változatlanul megmaradt a hossz-, súly- és űrmértékeknek még a középkorban kialakult zűrzavara. Az ország különböző vidékein, városaiban más más mérővel mérték a gabonát, a bort. A mértékek 12-es számrendszerűek voltak (például 1 láb = 12 hüvelyk), ami a számítást bonyolulttá tette.

Az országgyűlés már a XV. század eleje óta hozott olyan törvényeket, amelyeknek célja az volt, hogy az egész országban legalább egységes mértékeket használjanak. Először talán az 1405. évi országgyűlés rendelte el a budai mértékegységek országos használatát:2

„Quod in omnibus oppidis, castris et villis et generaliter ubicunque intra ambitum regni nostri, tam in nostris, quam in allorum quorumque sint, libra, statera, ulna, mensura vini, frugum et generaliter omnes res mensurabiles et ponderabiles, ponderentur et mensurentur secundum mensuram civitatis nostrae Budensis.”

[„Hogy minden városban, várban és faluban és általában mindenütt a mi országunk határain belül, a mindenki által használt fontok, köblök, bor, gabona és általában minden hosszra és súlyra mérhető áru a mi Buda városunk mértéke szerint méressenek.”]

Ez a törvény, de a következő négy évszázadban hozott hasonló törvények is sikertelennek bizonyultak3, továbbra is más más mértékekkel mértek Budán, Pozsonyban, Debrecenben, Kassán stb. helyen.

  • 2Magyar Törvénytár 1405. évi I. decretum 1. tc.
  • 3Országos Mérésügyi Intézet: Fejezetek a magyar mérésügy történetéből című kiadványban. N. KISS ISTVÁN: Adalékok a magyar mérésügy középkori történetéhez. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. 1959. 5—22. p.

A mértékeknek legalább részleges, az űrmértékekre korlátozódó egységesítését csak a szabadságharcot követe önkényuralom éveiben valósította meg császári pátens. 1853. június 8-án a következő rendelkezés jelent meg4:

Vom 1. Mai 1854 angefangen haben im ganzen Umfange des Königreiches Ungarn, der serbischen Wojwodschaft und des Temeser Banates der niederösterreichische Eimer und der niederösterreichische Metzen mit ihren Unter-Abtheilungen als die allein gesetzlichen Hohlmasse zu gelten”.

[„1854. május 1-től kezdődően az egész Magyar Királyság, a Szerb Vajdaság és a Temesi Bánság egész területén az Alsó-Ausztria-i csöbör és az Alsó-Ausztria-i meszely, annak töredékmértékeivel együtt használtassanak törvényes űrmértékül.”]

  • 4Reichs Gesetzblatt für des Kaiserthum Österreich. 1853.

A továbbiakban a rendelkezés rögzíti az alsó-ausztriai vagy bécsi és a magyar űrmértékek egymáshoz való viszonyát és büntető rendszabályokat sorol fel. A pátens kiadása az osztrák gazdaság érdekeit kívánta szolgálni ugyanúgy, mint a vámhatár megszüntetése.

A császári parancs azonban már a kiadáskor is korszerűtlen, idejétmúlta volt. Európa nyugati felének országai 1853-ban nagyrészt már áttértek a méter-rendszer használatára; a 12-es számrendszerű régi mértékek fenntartása Kelet-Európában a nyugatra irányuló kereskedelemben sok nehézséget okozott. Ezek még belföldi nehézségekkel is tetéződtek, amikor 1868-ban az osztrák pénzláb is megváltozott, amennyiben ekkor a 60 krajcáros forintot a 100 krajcáros váltotta fel.

Nem meglepő, hogy a feudális társadalmi rend után kifejlődni kezdő kapitalista gazdaság érdekképviseleti szerve, az 1850-ben alakult Pest-Budai Kereskedelmi és Iparkamara emelt először szót a nyugaton már használatos decimális mértékrendszer átvétele érdekében. Ezt a javaslatát évi jelentéseiben többször megismételte, az 1867 évi kiegyezést megelőzően kiadott utolsó jelentésében5 pedig már azt is felvetette, hogy

„a magas államigazgatóság részéről egy külön bizottmány ennek (ti. a méter-rendszer bevezetésének) megfejtése végett egy olyan előmunkálat készítésével bízassék meg, mely mind tudományos szempontból, mind a közforgalom kívánalmainak megfeleljen”.

  • 5A Pest-Budai kereskedelmi és iparkamara jelentése az 1860—62 évről. Pest 1863, 337—338. p.

Az Akadémia négyes bizottságának tevékenysége

Az előmunkálatok a kiegyezés után nagyon hamar megkezdődtek. A földművelési, ipari és kereskedelmi miniszter 1867 júliusában felkérte a Magyar Tudományos Akadémiát, az Országos Magyar Gazdasági Egyesületet, valamennyi kereskedelmi és iparkamarát, valamint néhány kiválasztott szakértőt, hogy készítsenek javaslatot a méterrendszer bevezetése tárgyában. Az Akadémiának ebből a célból tett intézkedéséről Szabó József osztályelnök (lt. 1858, rt. 1867) a következőképpen számolt be Akadémiai Értesítő 1 (1867), 206. p.:

„a mathematikai és természettudományi osztály f[olyó] évi július 20-án a decimális rendszer behozatala tárgyában tett ministeri felhívás folytán tartott rendkívüli értekezlet, a ministeri felhívás tudományos részének megvitatása után Kruspér István l[evelező], Nendtvich Károly r[endes], Szily Kálmán l[evelező] és Schenzl Guido l[evelező] tagokból álló bizottmányt nevezett ki, azon meghagyással, hogy a véleményét a ministeri felhívásra nyolc nap alatt az osztálynak bejelentse”.

A kijelölt négy tagú bizottságban Kruspér István (lt. 1858, rt. 1870) a geodéziát, Nendtvich Károly (lt. 1846, rt. 1858) a kémiát, Szily Kálmán (lt. 1865, rt. 1873) a fizikát, Schenzl Guido (lt. 1867, rt. 1870) pedig a mai szóhasználat szerint a geofizikát képviselte.

A bizottság július 29-én Kruspér István elnökletével megtartotta első összejövetelét. A teendőket és határidőt mérlegelve arra a következtetésre jutott, hogy a minisztériumtól a rendkívül rövid határidő meghosszabbítását kell kérni. A kérést avval indokolták, hogy

„a minisztérium július 15-én kelt intézvényében kért javaslat kellő megvitatására nyolc nap nem elegendő”.

A bizottságnak rendelkezésére állt az a tervezet, amelyet Bécsben készített egy szakértő bizottság, de

„különös figyelemmel hazánk viszonyaira, az oly új rendszer behozatalával járó átmeneti intézkedések terve is kidolgozandó”.

A bizottság nyilván megkapta a kellő indoklással kért haladékot, mert javaslatát október 7-én terjesztette az osztályülés, majd még ugyanazon a napon az összes ülés elé Akadémiai Értesítő 1 (1867), 216—219. p..

A javaslat három alapelvet rögzített. Ezek a következők:

  • a decimális mértékrendszer legyen általános és kivétel nélküli,
  • a mértékegységek nevét nem kell magyarra fordítani, maradjon azok neve méter és kilogramm,
  • az alapegységeknek a tudományos életben alig használatos többszöröseit és törtrészeit, például a centigrammot, miriamétert és még többet, feleslegesnek nyilvánított.

Az első alapelv különbözik a bécsi szakértők javaslatától; azok ugyanis a nemesfémipar, a postaforgalom és a pénzláb terén kivételezést javasoltak. A második alapelv azokkal a más oldalról tett javaslatokkal száll szembe, amelyek az egységek francia eredetű nevét a régi egységek — font, öl stb. — nevének valamilyen változatával kívánták helyettesíteni; ha ez valósult volna meg, bizonyára sok zavar támadt volna belőle. A harmadik alapelvben annak a közel száz évvel később kodifikált szabálynak előfutárát kell látnunk, hogy az alapegységek többszöröseit és törtrészeit tíznek hárommal osztható kitevőjű hatványaival való szorzás útján képezzük.

A két alapmérték etalonjait illetően a bizottság javaslata értelmében

„Szabványos alapmértékül a magyar birodalom számára ajánltatik azon platinából készült méter, mely a Nagy Károly-féle bicskei gyűjteményből jutott a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonába és az ugyanilyen platinából készült kilogramm”.

Ekkor az is felvetődött, hogy

„Használat előtt egyszer e mindenkorra összehasonlítandók a bécsi cs. akadémián őrzött Steinheil-féle üveg méterrel és a hegyjegecz kilogrammal”.

Annak nyomát, hogy erre az összehasonlításra valóban sor került-e, nem találtam.

A javaslattételre felkért valamennyi testület és szakértő véleményének beérkezése után a minisztérium megkezdhette a decimális mértékek bevezetését célzó törvény előkészítését, megfogalmazását. A készülő törvényjavaslat az akadémiai bizottságnak javaslatában szereplő mind a három alapelvet figyelembe vette, sőt általában főként az akadémiai bizottság javaslatára támaszkodott. Eközben vetődött fel az a gondolat, hogy a két „szabványos alapmértéknek” az állam tulajdonában kellene lennie.

Ezért az illetékes minisztérium 1869. december 29-én a következd átiratot intézte az Akadémiához:

„Miután azonban okvetlenül szükséges, miszerint a törvényes alapmértékekül szolgálandó méter és alapsúlyul tekintendő kilogramm a magyar állam tulajdonában legyen . . . , mily feltételek alatt volna a m. t. Akadémia hajlandó a fentemlített métert és kilogrammot az államnak átengedni, valamint az arra képes szakavatott egyént kijelölni, kit a Párisban eszközlendő összehasonlítással megbízni lehetne”.

Most tehát már nem a bécsi alapmértékekkel, hanem a párizsi ősetalonokkal való összehasonlítás látszott szükségesnek.

A minisztérium kérésére az Akadémia az 1870. január 31-én tartott összes ülésén hozott határozatában avval válaszolt, hogy

„a két etalont, az ajándékozó eredeti szándéka szerint, az államnak átengedi”.

A francia Levéltárban őrzött ősetalonokkal való összehasonlítás elvégzésére Szily Kálmánt ajánlotta. A Műegyetem, hasonló felkérésre, Kruspér Istvánt javasolta. A két jelölt 1870 áprilisában, francia szakértő bizottság közreműködésével az összehasonlító méréseket el is végezte. Az összehasonlítás eredménye az 1870 júniusában a képviselőház elé terjesztett törvényjavaslat szövegében a következőképpen van megörökítve:6

„Alapmértéknek a magyar királyi kormány birtokában lévő, az országos levéltárban őrzött azon platina pálca tekintetik, mely a párisi levéltárban őrzött méterrel (Mètre des Archives) bizottságilag összehasonlítva, az olvadó jég hőmérsékleténél annak 1000,00219 milliméterét teszi. Alapsúlyul szolgál a magy. kir. kormány birtokában levő és szintén az országos levéltárban őrzött platinából készült kilogramm, mely a párisi kilogrammal összehasonlíttatván, légüres térben annak 999 933,73 milligrammját teszi”.

A francia levéltárban őrzött két alapmértéken — Mètre et Kilogramme des Archives — azt a két ősetalont kell érteni, amelyeket Marc Etienne Janety párizsi aranymíves 1794-ben készített; ezeket a francia nemzetgyűlés 1799. december 10-én a méter és a kilogramm hiteles megtestesítésének nyilvánította.7

  • 6SÁNDOR VILMOS: A méter-rendszer magyarországi bevezetéséről. A [3] alatt megnevezett kiadvány, 129—156. p.
  • 7COURTIER. J-C.: Le systéme international SI, son avenir, son utilisation par le monde. Courrier de normalisation No. 227. 1972, 497—506. p.

Az 1870—74. évi nemzetközi méter-értekezlet

Az összehasonlító mérések eredményének birtokában már semmi akadálya sem volt a törvényjavaslat végső szövegezésének, s az 1870. június 3-án a képviselőház elé kerülhetett. Ezt a javaslatot azonban akkori törvényhozóink egyéb, sürgősebbnek és fontosabbnak tartott teendők miatt nem tárgyalták, nem is lett belőle törvény. Helyette később, lényegében változatlan, de pontosabban fogalmazott javaslat készült. Ezt az illetékes miniszter 1874. január 26-án terjesztette a képviselőház elő, amely aztán április 20-án 1874. évi VIII. tc. jelzéssel törvényerőre emelte. Ettől az időponttól kezdve Magyarországon a méter és a kilogramm az egyedül és kizárólagosan törvényes mértékegységek.

Az a négy éves késedelem, amellyel a méter és a kilogramm törvényre mértékegységgé nyilvánítása megtörtént, bizonyos tekintetben még hasznos is volt. Időközben ugyanis az egész méter-ügy nemzetközi síkon új programmal gazdagodott, amelynek kimunkálásában Kruspér István és Szily Kálmán tevékenyen résztvett.

A méter-rendszert már használó, valamint a bevezetésőre készüld országok, Magyarországhoz hasonlóan, hitelesnek elfogadható alapmértékeket is kénytelenek voltak szerezni. Ezek egymástól úgyszólván függetlenül és különbözd anyagból készültek. Kívánatos volt azonban, hogy a méter és a kilogramm valamennyi országban pontosan ugyanakkora legyen. Ezt a gondolatot és a megvalósításának egyik lényeges feltételét még az 1867-ben Berlinben ülésező geodéziai világkonferencia egy külön bizottsága fogalmazta meg. Erre hivatkozik az 1870. január 31-i összes üléséről szóló beszámoló Akadémiai Értesítő 4 (1870), 28. p. a következőképpen:

„ajánltassék egy európai méter-prototyp, az egyéb országok számára készítendő példányok anyagának és az összehasonlítás módjának megállapítására egy nemzetközi bizottság, melybe tagokat mindazon államok küldenének, melyek a méter-rendszert behozni szándékoznak; fontos lesz, s óhajtandó, hogy azon bizottságnál a magyar állam is képviseltesse magát”.

A berlini javaslatot a következő években számos, főleg tudományos testület támogatta, sürgetve a mértékek ügyének nemzetközi rendezését és a mértékek egységesítését. A sok oldalról megnyilvánuló kívánságnak eleget téve, a francia kormány 1870 tavaszán felkérte az érdekelt országokat, hogy a méter-ügyben jártas szakembereikkel képviseltessék magukat az augusztus 8-ára Párizsba összehívandó nemzetközi tanácskozáson.

Akadémiánk III. osztályának 1870. május 30-án tartott ülésén Kruspér István és Szily Kálmán beszámoltak párizsi küldetésükről és a Nagy Károly-féle alapmértékeknek a párizsi ősetalonokkal való összehasonlításáról. Az ülésről szóló beszámoló Akadémiai Értesítő 4 (1870), 177. p. a következő közléssel folytatódik:

„Kruspér István és Szily Kálmán urak részéről tett, imént hallott jelentésből kivehető, hogy mily jó hatása van annak, ha honunk a külföld tudósaival szakférfiai által érintkezésbe jön. Az osztály óhajtandónak látja, hogy a f. é. augusztusban Párisban tartandó internationalis gyűlésben szakférfiaink részt vennének, ennélfogva indítványozza, hogy az Akadémia tegyen lépéseket, hogy a kormány a kiküldetésben a magyar tudósokat is részeltesse. Az osztály tekintetbe vevén, hogy most, miután Magyarország politikai önállóságra vergődött, óhajtandó volna, hogy tudományos dolgokban tartott nemzetközi tanácskozásokban is vegyen részt … az indítványt magáévá teszi s azt a mai összes ülés elé hozni határozza.”

Az összes ülés az indítványt szintén elfogadta és úgy határozott, hogy az Akadémia forduljon javaslatával az illetékes minisztériumhoz. Akadémiai Értesítő 4 (1870), 178. p.

Az előterjesztés eredményét a június 27-i ülésről szóló beszámoló Akadémiai Értesítő 4 (1870), 198. p. a következőképpen ismerteti:

„…a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium az Akadémia június 15-i felterjesztésére vonatkozólag, arról értesít, hogy a Párisban f. é. augusztus 8-án a mètre-rendszer ügyében tartandó nemzetközi értekezleten magyar tudósok általi képviseltetéséről gondoskodott; erre Kruspér István és Szily Kálmán akadémiai tagokat már ki is jelölte, mint akik az Akadémia és a m. kir. Műegyetem jelöltjei a mètre-összehasonlítás ügyében tett kiküldetésük alkalmával ezen tárggyal közelebbről megismerkedtek és akkori feladatukat igen szép sikerrel tudták megoldani”

Kruspér István és Szily Kálmán augusztus elején ismét Párizsban volt. Augusztus 8-án 18 ország képviselőinek jelenlétében a tanácskozás meg is kezdődött. Feladata mindenekelőtt, a méter és a kilogramm pontos definíciójának végérvényesnek szánt megállapítása volt. Alig néhány nappal később azonban a francia-porosz háború kitörése félbeszakította az értekezlet munkáját a a küldöttek szétszéledtek. A rövid idő alatt a tanácskozás a kitűzött feladatnak csak egyik részével, a méterrel foglalkozott és ennek ügyében határozott. A konferencia tevékenységének arról a részéről Kruspér István 1871. február 13-án székfoglaló előadásban adott számot.8

  • 8KRUSPÉR ISTVÁN: A párizsi méter-prototyp az augusztusi méterértekezleten. Értekezések a math. és term. tud. köréből 1 1871. VII.

A méter nagysága körül kialakult vita egyik pontja az volt, hogy az újabb délkörmérések eredménye szerint a Mètre des Archives hossza nem egyezik meg annak a XVIII. század végén megfogalmazott definíciójával; Bessel számítása szerint ugyanis a délkör negyedének hossza tízmillió méter helyett 10 000 878,76 m.

„Ezen számok azonban még mindig közelítő értékek gyanánt tekintendők, s újabb fokmérésen által újra változás alá eshetnek, minthogy a fokmérések eddigelé a déllőnek csak aránylag csekély részére terjednek. Ha tehát a mostani törvényes métert kijavítanók is, az eredmény nem, lenne tartós s a most megindult európai fokmérés rövid időn új változtatás szükségét fogja bebizonyítani.”

Az ismétlődő változtatások zűrzavart, bizonytalanságot is okoznának, minden mérési eredményhez meg kellene nevezni, melyik méterben értendők, illetve az összes mérések adatait is helyesbíteni kellene, valahányszor megváltozik a méter mérete. Ezért az értekezlet azt javasolta, hogy a méter maradjon egyenlő a Mètre des Archives hosszával.

A másik vitatott kérdés az volt, hogy vajon az 1870. évi tanácskozás idején a párizsi Mètre des Archives véglapjai ugyanolyan távol vannak-e egymástól, amilyen távol a XVIII. század végén, az ősetalon készítése idején voltak; a méter hosszát ugyanis a négyszög keresztmetszetű platina rúd véglapjainak egymástól való távolsága rögzítette. Ezeket a véglapokat az értekezlet megvizsgáltatta és horpadtaknak, síklapok helyett homorúaknak találták. Kétséges volt, hogy hiteles méternek elfogadható-e. Erre a kérdésre Kruspér István a következőképpen foglalta össze az értekezlet állásfoglalását:

„Amit előadásomban a párizsi méterrúd hosszának bizonytalanságáról mondottam, az tény, ez azonban korántsem bír oly nagy jelentőséggel, mint azt talán sokan gondolják. A hibát az egésznek 1/420000 részére becsültem, ez pedig oly csekély mennyiség, amelynek a csillagászat és országmérés egyedüli kivételével, semmi más tudományra vagy mesterségre észrevehető befolyással nem lesz.”

Az értekezlet állásfoglalása értelmében tehát a Mètre des Archives volt a méter egyetlen hiteles megtestesítője és az is maradt 1889-ig, amikor az új nemzetközi méterprototípus kijelölésére sor kerülhetett.

A háború miatt félbeszakadt értekezlet folytatására 1872-ben kerülhetett sor. Ekkor már 29 ország képviseltette magát; hazánk küldöttei Kruspér István és Szily Kálmán voltak, az utóbbi a kilogramm definíciójával foglalkozó bizottság alelnöke volt. Az értekezletnek ez a második része nemcsak szélesebb körű volt, hanem a feladatai is erősen bővültek. Az eredeti feladatán kívül javaslatot kellett tennie egy nemzetközi szervezet létrehozására, amely a méter-rendszer világméretű elterjesztését intézhetné, ezen kívül pedig még olyan tervet kellett készítenie, amelynek végrehajtásával az érdekelt országok hiteles méter- és kilogramm-etalonok birtokába juthatnának. Az új feladatok, a javaslat és a pontos terv kidolgozása több, mint két évet vett igénybe; az értekezlet természetesen megszakításokkal ülésezett.

Az igénylő országoknak nemzeti etalonokkal való ellátása céljából az értekezlet javaslatára 1874. május 13-án a párizsi Conservatoire des Arts et Métiers műhelyében 260 kg tömegű, 10% irídiumot tartalmazó platinaötvözetet olvasztottak meg, több kiváló szakember irányításával. Ebből az anyagból kovácsolás után hideg húzással 27 ×-keresztmetszetű méterrudat és mintegy 40 kilogramm tömegű hengert készítettek. A kész darabokat megvizsgálva, a méterrudak többsége repedtnek bizonyult, az anyaguk pedig mintegy 3% vassal szennyezettnek.

A méter-rendszer elterjesztésének folyamatos intézésére az értekezlet három szerv életre hívását javasolta. Az Általános Súly- és Mértékügyi Értekezlet — Conférence Générale des Poids et Mesures, röviden CGPM — résztvevői az országuk kormányát képviselik; legalább hat évenkint ülésezve, minden résztvevő országra kötelező határozatokat hoz; a Nemzetközi Súly és Mértékügyi Bizottságnak — Comité Internationale des Poids et Mesures, CIPM — 18 különböző állampolgárságú tudós tagja van, az Értekezlet határozatait készíti elő; a Nemzetközi Súly- és Mértékügyi Hivatal — Bureau International des Poids et Mesures, BIPM — a méter-rendszerű országokkal állandó kapcsolatot tart, közreműködik a nemzeti etalonoknak időnkint esedékes összehasonlításában. A szervezet működésével kapcsolatos költségeket az államok közösen viselik.

Az 1870 nyarán kezdődött méter-értekezlet munkájának befejeztével Kruspér István és Szily Kálmán megbízatása, egyben pedig az Akadémia szerepe a méter-rendszer bevezetésében véget ért; ami tennivaló az ügyben még hátra volt, lényegében állami faladat volt.

Az 1875. évi diplomáciai tanácskozás

Az 1870—74 évi méter-értekezlet javaslatainak valóra váltása érdekében a francia kormány 1875 márciusában az érdekelt országok diplomáciai képviselőit hívta meg tanácskozásra; ennek eredménye volt május 20-án a már említett nemzetközi egyezmény aláírása 18 ország képviselője részéről.

A méter-konvenció három lényeges kérdésben döntött.

  • Az egyezményt aláíró államok kötelezték magukat, hogy a decimális mértékegységek rendszerét bevezetik mihelyt annak feltételei adva vannak;
  • jóváhagyta a méter-értekezlet javaslatát a méter-rendszer elterjesztését intéző szervezetről és annak a javasolt hármas tagozódásban való létesítése mellett foglalt állást, hozzájárulva a költségek közös viseléséhez;
  • a Párizsban 1874-ben készített méter- és kilogramm-etalonokat, a gyártási hibáik és az anyaguk szennyezettsége miatt alkalmatlannak minősítette arra, hogy azok nemzetközi és nemzeti alapmértékként felhasználhatók legyenek.

Magyarország az egyezményben vállalt kötelezettségeit haladék nélkül, az 1876. évi II. tc.-ként iktatta a törvényei közé.

Az 1876—80 években vita folyt arról, hogy az 1874-ben szennyezett anyagból készült etalonokkal mi legyen. Tisztább anyagból készített etalonokkal összehasonlítva, a tulajdonságaikban nem mutatkozott olyan jelentős különbség, amely azokat használhatatlanná tette volna. A vita végül úgy dőlt el, hogy úgyszólván valamennyi ország tiszta, szennyezetlen ötvözetből készítendő etalonokat igényelt; hazánk is így tett.

Ekkor ismét a francia kormány vállalta a kezdeményezést. 1882 augusztusában a londoni Johnson Matthey cégnél 30 méterrudat és 40 kilogramm-hengert rendelt szigorúan előírt tisztaságú platina-irídium ötvözetből.9 A méterrudak ×-keresztmetszetének kialakítása némi előzetes kísérletek után hibátlanul sikerült és 1859-ig valamennyi megrendelt etalon szállítása megtörténhetett. Azok kalibrálását a Nemzetközi Súly- és Mértékügyi Bizottság végezte el. 1889 őszére a francia kormány összehívta Párizsba az első Általános Súly- és Mértékügyi Értekezletet. Ezen a teljesen elkészítsen új etalonok közül egyet nemzetközi méter-prototípusnak, egy másikat pedig nemzetközi kilogramm-prototípusnak minősített. Azóta ez a két prototípus testesíti meg a két alapmértéket. A többi etalont szeptember 24-én sorsolással kiosztották az igénylő országok között. Ekkor jutott hazánk birtokába a 14. sorszámú méter- és a 16. sorszámú kilogramm-etalon. Végül az 1891. VI. tc. még arról intézkedett, hogy a Nagy Károly-féle etalonok helyett az 1889-ben megszerzett méter- és kilogramm-etalon tekintendő törvényes alapmértékeknek.

  • 9SWINDELLS, B.: Centenary of the Convention of the Metre. Platinum Metals Review 19 1975. 110—113. p.

A méter-konvencióhoz 1875 óta még 26 ország csatlakozott, a méter-rendszert azonban sokkal több ország is bevezette. Az 1875-ben létesített szervezet eredeti tagozódásban ma is fennáll és működik; az elmúlt két évtizedbon hozta létre a mértékegységek nemzetközi rendszerét, röviden az SI-t.