A magyar Faust

Mikszáth Kálmán
1885
matematika, fizika, kémia, Hatvani István
szóelválasztás

Lapunk egy barátja kezemhez juttatta „ama szomorú halotti beszédet, mely boldogult emlékű és nagy virtusokkal tündöklő tiszteletes Tudós Tekintetes Nemes Nemzetes és Vitézlő Hatvani István uramnak, a debreceni reformátusok nemes kollegiumának ritka tudományú és fáradhatatlan professzorának halhatlan emlékezetére íratott 1786-ban, midőn az úr a hív és vitéz szolgát bevivé a lelkek országába”.

Írta pedig ezt a halotti beszédet, amint az ócska lapon föl van jegyezve, Naszályi János uram, a poetáknak publikus Praeceptoraa Debrecenben.

  • apublikus pr[a]eceptorlatin nyilvános tanára.

Tekintve, hogy a hosszú versezet (több mint négyszáz sor) még a múlt század végén íratott, s hihetőleg nagytiszteletű Hatvani uram temetésén lett elszavalva (mert családjától, rokonaitól és patrónusaitól külön-külön búcsúztatja el a halottat), minélfogva nem sok ideje volt az összekomponálásra – bámulnunk kell a Naszályi uram költői talentumát, mely könnyedségben, s néhol-néhol lendületes szárnyalásában is messze fölülmúlja az akkori kor verselőit. Mert a nagy debreceni versifikátor, Csokonai Vitéz Mihály még akkor nem volt meg.

Hatvani boszorkánymesterségéről semmi említés sincs e helyen, még célzás sem, amiből nyilván látszik, hogy a híres „Hatvani-mondakör” csak későbbi időkben keletkezett.

A költeménynek csupán egyetlen helye van, amiből mintegy gyanítani lehet, hogy mi lehetett a későbbi mondakör alapja:

Volt a Fizikában Kepler Leibnitz Newton
Kikkel az egeken járt csak nem egy uton
Sőt e naptól számos planeta világot
Kölcsönzött mellyel feljebb-feljebb hágott.
Orvosi kezéről sok beteg szólhatna
S gyógyulása felől tudományt adhatna;
Szólhatná sok szegény, nemes, gróf és báró
Ki már a halálnak völgyében volt járó
Kiket mintegy újra a világra hozott stb.

A halotti beszédben el van röviden mondva a Hatvani élete is.

Született Kishont vármegyében (most már ez is a Pesty Frigyesé) Rimaszombatban, az idők folyásának

Ezerhétszáz tizennyolcadik mentében
Mikor a nap szinte ment a nyíl jegyében

Atyja Hatvani Gergely „Kishont vármegyének egy érdemes tagja – Volt, még ki nem vágta a halál haragja”. Édesanyja Mester Judit. Tizennyolc éves koráig Rimaszombatban nevelődött, onnan a losonci felsőbb iskolába vitték, hol a híres Kármán András volt professzora. Ezen idő alatt a Nógrád megyei viceispán, Gyürky István uram gyermekeit oktatta szép sikerrel.

Öt esztendeig volt a kis István Losoncon, s már itt kitűnt kutató elméje által, midőn innen átment a debreceni kollégiumba, legkiválóbb volt összes tanulótársai között. Domokos Márton mecenáskodik fölötte, s mindennemű protekciókat megszervezvén számára, 1747-ben a külföldi egyetemre indult Helvéciában, olyan nagy híre volt, hogy annak a szele Debrecenbe is megérkezik vala.

Nosza a debreceniek (bizony kegyelmetek is különb város voltak valamikor!) rögtön megszerkesztették a meghívó levelet, hogy jöjjön Debrecenbe, kollegiumi igazgatónak. De a fiatal Hatvani azt felelte e rendkívüli kitüntetésre:

– Keveset szedtem még én a zsákba arra nézvést, hogy azt immár bekössem. Még én előbb tanulni akarok.

S el is ment Belgiumba, hol Müssenbrok és Bernul vezették be a fizikai tudományokba – amikből később csodatételei származtak. Itt nevelték ki „ördögnek”.

Végre 1739-ben hazajött Debrecenbe, s 37 esztendeig vezette a kollegiumot. Fontos szerepet játszott a megyénél is, s kivált vallási kérdésekben országos tekintélyre tett szert, s kétszer is őt küldték Bécsbe hitfelei közbenjáróul a királyhoz.

Nejétől, Csatáry Máriától két leánya és négy fia született, de halálakor ezekből csak négy gyermek élt, Mária, Júlianna és két fia; a fiúk közül, Pál királyi táblai tisztviselőtől így búcsúzik:

Felséges uradhoz tartsd meg hűségedet
Aki szép tisztségre fölemelt tégedet.

A kisebbik fia, István, nem volt otthon a temetés alkalmával. Leányai közül Máriát a szováti tiszteletes úrnál Paksy Andrásnál találjuk férjnél, Juliannát pedig Milesz József debreceni professzor vette el. Öccse, Hatvani Mihály is túlélte még.

Érdekes a versezetben működése felsorolásánál, hogy miként dicséri meg Magyar Agenda című könyvecskéjét, melyben le van írva az úr vacsorája:

Még pedig oly szépen és együgyűképpen
Hogy azt a gyermek is megértheti szépen.

(Deiszen Naszályi János uram nem volt bolond ember, már ő akkor is belátta, ami még most is pium desiderium,b de legalább már általános törekvés, hogy egyszerű nyelven kell írni, s hogy ez az „együgyűképpen való” írás a tökély.)

  • bpium desideriumlatin jámbor óhaj.

…Íme, ez a Hatvani István uram élete, úgy ahogy volt!

Ezt nem igen ismeri a publikum.

De ismeri azt – amelyik nem úgy volt. Ismeri a csodálatos, ördöngős regéket, ismeri a sírok felbontóját, a szellemek és kísértetek parancsolóját, az ördögnek cimboráját, és a híres „Mágyika” birtokosát, aki akkor csinált árvizet, amikor neki tetszett, megcsapolta az asztallábat, s abból tokaji bor csurgott a kannákba, megszánkáztatta a vendégeit, s reggel mindenkinek meg volt kopva hátul a ruhája, amin a hóban csúszott.

Az igazi ember az istennek élt.
A költött ember az ördögnek.
Az ördög embere – túlélte az istenét.

Hatvani 1786-ban halt meg Szent-András havának 18-ik napján, éppen abban az órában, amikor született. (Délelőtt tíz órakor.)

A két vijódó galambot a háztetőn, mikor haldoklott, csak sok esztendő múlva képzelte oda a debreceni ősfantázia.

De Naszályi uram, noha még akkor nem tudhatta, hogy mi módon fog nagy kollégája átgyúródni a halál után, kiérezte halhatatlanságát, midőn ezt énekli az egyszerű professzor koporsója fölött:

És bátor már meghalt, fog élni hírében
Míg jár a fényes nap tizenkét jegyében.

Hatvani István
(1718–1786)
orvosdoktor, a debreceni Kollégium tanára (Forrás: Vasárnapi Ujság 1871. február 5.)
Mikszáth Kálmán
Hatvani István
(Forrás: )
Függelék

A természettudományok oktatása és művelése
a Debreceni Református Kollégiumban

Részletek

Hatvani István (1718–1786) már egy olyan folyamat kezdetén áll, amikor végre Magyarországon is megindulnak az alkotó matematikai törekvések. Bár még ő is a természettudományokat már-már csak lazán összefogó filozófia keretein belül tanította a matézist, gyakorlatilag azonban külön tudománynak tekintette, sőt az egyetlen olyan tudománynak, amelynek az eredményeiben megbízhatunk. Hatvani is használta Weidler művét az oktatásban, de ő már ennél jóval többet tudott. Ismerte a végtelen sorokat, valamint a differenciál- és integrálszámítást.23 Ez utóbbit csak értékelte a tudományos gondolkodás fejlődése szempontjából, de tanításáról még szó sem lehetett, nemhogy nálunk, még Európában máshol sem, mivel erre még nem ért meg az idő. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy még közelítőleg sem tudjuk megítélni, mit és milyen mélységig tudott Hatvani a matematika tudományából, csupán azt látjuk, hogy korának minden fontos és új felfedezését ismerte és jelentőségüket felismerte. Ő az első magyar matematikus, aki a valószínűségszámítást a hazai gyakorlatban alkalmazta is, és az alkalmazás területén újat is alkotott. Például a halálozási statisztikában alkalmazta a nagy számok törvényét.24 A tudománytörténészek őt tartják az első politikai aritmetikával és közgazdaságtannal foglalkozó magyar tudósnak.25

  • 23Vö. Zemplén Jolán: A magyarországi fizika története a XVIII. században. A fizika szaktudománnyá válik. 1964. 101. p.
  • 24Vö. Szénássy Barna: A magyarországi matematika története. Budapest, 1970. 84., 86. és 88. p., ahol bővebb leírás található Hatvani idevágó munkásságáról.
  • 25Vö. Horváth Róbert: Egy ismeretlen magyar politikai aritmetikus: Hatvani István professzor (1718–1786). Acta Universitatis Szegediensis, Acta Juridica et Politica. Tom. IV. Fasc. 3. Szeged, 1958. Különlenyomat, és Horváth Róbert: Hatvani és a magyar közgazdasági irodalom kezdetei. Közgazdasági Szemle 1960. január. 74–91. p.

A fizika szemszögéből nézve ott kell kezdenünk a dolgot, hogy Hatvani komolyabb szintű matematikai tudás birtokában volt, és felismerte, hogy e nélkül nem lehet a természet törvényeit megérteni, tehát a szemléltetés vagy kísérletezés sem nyújthat mérvadó támpontot, ha nem kapcsoljuk össze azokat a mennyiségekre vonatkozó törvényszerűségekkel. Nála már előtűnik a jelenségek kvalitatív vizsgálatához képest az újabb ismeretekre vezető kvantitatív összefüggésekkel dolgozó szemlélet, amely a továbblépés, a tudományos fejlődés egyetlen és érvényes módja mindmáig. Lényegében Hatvani – néhány újabb eredménytől eltekintve – ugyanazokat a fizika tárgykörébe tartozó részeket tanította, mint Maróthi és Szilágyi, csak kibővítetten és úgyszólván egy fokkal magasabb szinten. Tudjuk, hogy a természettudományok művelése szempontjából ő még egyformán matematikus, fizikus, orvos, kémikus és botanikus, de ha ezek közül kiragadjuk a fizikát, akkor nála már azt találjuk, hogy szemléletében és ismeretközlésében ennek a tárgynak az önálló létezési formája rajzolódik ki. Ezért mondhatjuk el róla bátran, hogy ő az első igazi kísérleti fizikusunk. Az általa tanított kísérleti fizikán belül már megjelenik az elektrosztatika, amely viszont még nem volt olyan stádiumban, hogy kvantitatív összefüggések segítették volna megértését, ezért nála mint új tantárgy megmarad demonstrációs-kvalitatív jellegűnek. A Hatvani által használt eszközök egy része, köztük a két „electrica machina” (dörzselektromozó gép) és az elektrofor, ma is megtalálható a fizikatörténeti gyűjteményben. Bár a legendás hírű professzor elő-adásainak tartalmáról nem sokat tudunk, de a rendelkezésünkre álló nem sok adatból is kiderül, hogy tanári működésével a klasszikus fizika minden részterülete helyet kapott a debreceni Kollégium oktatásában. A matematika jelentőségének felismerése a természet jelenségeinek feltárásában késztette őt arra, hogy figyelmét kiterjessze a technikai, mezőgazdasági, műszaki, haditechnikai és közgazdaságtani problémák vizsgálata felé is. Jóllehet nem ad teljes képet a fizika tárgykörén belül tanított részterületekről, mégis egy tőle vett jellemző idézettel érdemes lezárni ennek a zseniális tudósnak a méltatását: „Mivel valóban most azok nagyságát, felületét, tömegét, távolságát, majd az erőket, mozgásokat, sebességeket, időnek a növekedését kell megmérni: ebből következik, hogy a fizika, mechanika, hidrosztatika, hidraulika, geográfia, kronológia, asztronómia nem nélkülözheti a matematikai megismerést.”59

  • 59 Hatvani Introductiojából idézi Zemplén Jolán 1964. 99. p. Az eredeti latin szöveget lásd az Introductio i. m. 55. p.

Nemcsak Debrecenben, hanem országosan is az első komoly kémikusnak Hatvani Istvánt (1718–1786) tekinthetjük. Az 1777-ben Bécsben kiadott latin nyelvű könyvének címrészlete: Thermae Varadienses examini physico et medico subjectae… De natura salium nominatim vero de salibus, qui circa Debrecinum colliguntur… A Nagyvárad melletti meleg vizek analíziséről és a Debrecen könyékén található sók vizsgálatáról van szó a könyvben. A szerző maga mondja el, hogy

mivel a kémia tudománya, legalábbis e század hetvenes évéig a magyar akadémiákon és iskolákban csaknem ismeretlen volt, megpróbáltam valamit adni… 1750-től kezdve hallgatóim a természettudománynak e részében sem járatlanok.70

Hatvani a fizikai kísérletek között néhány kémiai kísérletet is mutatott be. Erről tanúskodik egy megmaradt receptje, amelyen „pro experimentis physicis” jelzéssel a Kollégium számlájára sósavat, kénsavat és salétromsavat rendelt.71 Kísérletei még kvalitatív-analitikusak lehettek. Önéletrajzából tudjuk, hogy a kísérleti filozófiát Johann Henrik Wincler (1703–1770), lipcsei filozófia és fizika tanár „vezetése mellett végezte”, valószínűleg az 1738-ban megjelent Institutiones mathematico physicae experimentis confirmatae című könyvét használhatta vezérfonalul. Ez a könyv csak röviden és általánosságokban szólt a sókról. „Hatvani viszont igen alaposan és a gyakorlattal szoros kapcsolatban tárgyalta a sók kérdését”72, mint az általa tanított kémia részét. Az ő korában még nem voltak meg a kémia szilárd elméleti alapjai, úgyszólván az anyag megismerésének kezdeti fejlődési stádiumában jártak, s minden apró eredmény egy értékes hozzájárulás lehetett a XVIII. század végétől a XIX. század utolsó negyedéig végbement teljes tudományos kiépítésig. A sókkal való foglalkozás részben a kémia elméleti fejlődését segítette, részben pedig a technikai-gazdasági élet számára jelentett hasznot. Hatvani István kémiai munkásságának jelentőségét az utóbbiban kell keresnünk, hiszen ha jól meggondoljuk, az akkori vegytani ismereteket már a kézműipar is igényelte és használta, mint például Debrecenben a bőr-, szappan-, fém-, kerámiaművesség stb. Minden bizonnyal Tessedik Sámuelre, a kollégium diákjára komoly hatást gyakoroltak Hatvaninak a Debrecen környékén található sziksókkal kapcsolatos vizsgálatai, illetve előadásai, s ez a kiváló képességű és akaraterejű tanítvány 1780-ban létre is hívta az első magyar mezőgazdasági intézetet Szarvason.

  • 70 Szabadváry Ferenc–Szőkefalvi-Nagy Zoltán: A kémia története Magyarországon. Budapest, 1972. 118. p.
  • 71Vö. Szabadváry Ferenc–Szőkefalvi-Nagy Zoltán: i. m. 119. p.
  • 72 Szabadváry Ferenc–Szőkefalvi-Nagy Zoltán: i. m. 120. p. Hatvani úttörő munkásságával kapcsolatban lásd még Szőkefalvi-Nagy Zoltán: A gyógyvizek kémiai vizsgálata hazánkban a XVIII. században. Az Egri Pedagógiai Főiskola füzetei. 154. Különlenyomat. Eger, 1959. 612. p.

Ahogyan ez az egész országban történt, minden bizonnyal Debrecenben is, a növények ismerete a városi orvosok „tudományához” tartozott.85 Viszont tudunk arról, hogy a Kollégium tanárai között többen orvosdoktori diplomával rendelkeztek, mint például Debreczeni Király István, Huszti Szabó István, Debreczeni Herczeg János, Kecskeméti Sárközi György, Hatvani István, Milesz József, Csécsi Nagy Imre és később Török József. Valamennyien külföldön szerezték orvosi képesítésüket. Hatvani példájából tudjuk, hogy ezek az orvostanárok valóban foglalkoztak botanikával. A zoológiának még nincs különösebb szerepe náluk; ez is csak leíró jellegű tananyag lehetett. Orvosi munkájuk középpontjában a gyógyítás, az akkor ismert gyógymódok alkalmazása állt. Hatvaniról azt is tudjuk, hogy „diákkórházat” hozott létre a kollégiumban, és maga ápolta a betegeket, sőt mint iskolaorvos mellett ápolószemélyzet is működött. Ő volt Debrecen város és Hajdú vármegye gyógyszertárainak kinevezett felügyelője.

  • 85Vö. Gombocz Endre: A magyar botanika története. Budapest, 1936. 193–194. p.

A Hatvani nevével fémjelzett korszakban is mind az alsó iskolai, mind a felsőfokú tanulmányok között folyamatosan szerepelt a földrajz. […] Bár Hatvanit nem szoktuk a geográfus tanárok közé sorolni, mégis szerteágazó természettudományi munkásságával termékenyen járult hozzá a földrajz fejlődéséhez. 1775-ben csillagászati módszerekkel meghatározta Debrecen földrajzi helyét.

(Forrás: Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtára)