A tetvek is gyengítették Napóleon seregéta

orvoslás, kiütéses tífusz, typhus exanthemicus, rickettsia
szóelválasztás

A tetvek, és nem a kemény oroszországi fagyok győzték le Napóleon seregét az 1812-es hadjárat idején – állítja egy amerikai történész most megjelent könyvében. Stephan Talty szerint Napóleon seregének sorsa még jóval azelőtt megpecsételődött, hogy az első puskalövés eldördült volna. 1812 tavaszán több mint hatszázezer katona indult Oroszország ellen, a hadsereg létszáma meghaladta Párizs akkori lakosságát – olvasható a Der Spiegel online kiadásában.

  • aA cikk eredeti címe A tetvek győzték le Napóleon seregét, nem az orosz fagy, de ezt túlzónak és szezációhajhásznak találtam. – A szerk.

A történész 2001-ben egy horrorisztikus litvániai felfedezés nyomán kezdett el foglalkozni a témával, amikor Vilniusban egy kétezer csontvázat rejtő tömegsírra bukkantak. Kezdetben a KGB áldozatainak hitték az elhunytakat, majd azt feltételezték, hogy Litvánia náci megszállása után németek végeztek a helyi zsidó lakossággal. Ám amikor tüzetesebben megvizsgálták az övcsatokat és gombokat, a régészek rájöttek, hogy Bonaparte Napóleon seregének katonái nyugszanak a tömegsírban.

A kutatók DNS-mintát vettek az áldozatok fogazatából, a további laboratóriumi vizsgálatok pedig kimutatták a katonák földi maradványaiban a kiütéses tífusz (typhus exanthemicus) kórokozójára utaló nyomokat. A fertőzőbetegség kórokozóját ruhatetűben élősködő rickettsia (Rickettsia prowazekii) sejtparazita terjeszti.

Stephan Talty The Illustrious Dead: The Terrifying Story of How Typhus Killed Napoleon,s Greatest Army (Nevezetes halottak, rémítő történet: Miként végzett a tífusz Napóleon legnagyobb seregével) című művében részletesen taglalja, miként történhetett, hogy 400 ezer katona sohasem tért vissza szülőföldjére.

A történész mindenekelőtt a hadvezetés hozzá nem értését, hanyagságát okolja – senki sem törődött azzal, hogy már a Moszkva felé vezető úton hirtelen „hullani” kezdtek a katonák.

A kidőlt férfiak láttán mindenki kezdetben részegségre gyanakodott, ám a hadjárat első áldozatai nem reménytelen alkoholisták, hanem súlyos betegek voltak. Az igen rossz higiéniás körülmények miatt a katonák eltetvesedtek.

A fertőzéstől számított 10–14 napon belül jelentkeztek az első tünetek – láz, izomfájdalmak, fejfájás, rossz közérzet. A láz 4–5. napján jelentek meg a kiütések: először a hónaljban, majd a törzsön és a végtagokon. A sötétlila kiütések közepén apró bevérzések alakultak ki. (A kis erekben megtelepedő kórokozók érgyulladást okoznak.) Egyrészt a toxikus állapot, másrészt az érelváltozások eredményeként agyi tünetek, például hallucináció is kialakultak.

A könyv szerint a hadjárat első hetében hatezren betegedtek meg, a későbbiekben a tífuszosak, s ennek következtében az elhunytak száma gyorsan növekedett. Azok a katonák pedig, akik felgyógyultak, olyan gyengék voltak, hogy egy pohár vizet is csak nagy nehézségek árán tudtak az ajkukhoz emelni.

Mire a hadsereg Moszkva alá ért, olyannyira legyengült, hogy képtelen volt bevenni a várost. Így Napóleon parancsára 1812. október 19-én a katonák Franciaország felé vették az irányt.

A visszaúton a kiéhezett, láztól gyötört francia katonák a litvánokat leginkább zombikra emlékeztették. Némelyeket annyira gyötört az éhség, hogy a vilniusi egyetem laboratóriumaiban formaldehidben tartósított preparátumokat is megpróbálták elfogyasztani.

Az oroszországi hadjárat egyik legelső és talán mindmáig a legjobb ábrázolását M. Minard francia hídmérnök készítette 1869-ben. Közli Edward R. Tufte az Envisioning Information című kötetében. by Graphics Press