Irodalmi paródiák

Bárdos József
Arany János, Babits Mihály, Csokonai Vitéz Mihály, Esterházy Péter, Faludy György, Fazekas Mihály, Gyulai Pál, Janus Pannonius, József Attila, Juhász Ferenc, Kányádi Sándor, Kassák Lajos, Madách Imre, Mikszáth Kálmán, Móra Ferenc, Nemes Nagy Ágnes, Ottlik Géza, Örkény István, Tóth Árpád, Verseghy Ferenc, Weöres Sándor

A szerző, foglalkozását tekintve a Kecskeméti Tanítóképző Főiskola oktatója, irodalmi paródiái közül válogattam ki az alábbi, Ponticulus-kompatibilis művészekről szóló írásokat. — A szerk.

ARANY JÁNOS (1817—1882)

A XIX. század közepének kiváló sportembere, tudós, a magyar nyelv utolérhetetlen művésze. Országos rekordját máig sem döntötték meg. Mint edző is igen sikeres volt, tanítványa, Toldi Miklós úgy eldobta a nehéz követ, hogy Buda halála lett belőle.

Jelentős botanikusi tevékenysége, ennek emlékét őrzik kertészeti szakmunkái, a Rózsa és Ibolya valamint a Zrínyi és Tasso, melyekben az egymástól távoli fajták egymásra hatását elemezte.

Tiszteletbeli tagja az autógyártók világszövetségének, miután tőle származik a Lada gépkocsi egyik elődje, a bal-Lada. (A típus másik felének, a jobb-Ladának feltalálója is magyar, Berzsián Ervin Lázár költő és feltaláló.

Sok szállóige származik tőle, például az „Ej, ráérünk arra még!” nem, mert azt barátja, Petőfi Sándor elírta előle.

TOLDI LEÁNYAa

(Előhang)

Mintha százszorszépről méhe szippant mézet,
Messzire szagolván a semmibe nézek,
Toldi Miklós lánya úgy lebeg fel nékem,
Majd egész csupaszon, hogy vereslik képem.
Rémlik, mintha látnám bodrozott sörényét,
Tépett szemöldökét, zöldes körme fényét,
Érzeném mellének feldomborodását,
Kit ma képzelnétek mint Venusnak mását.

Ez volt ám a leány, ha kellett az ágyon,
Nem terem ma párja hetedhét országon,
Ha most feltámadna, bordélyházat nyitna,
Mind ott tolongnátok kegyéért vonyítva.
Hárman sem bírnátok forró derekával,
Izmos combjaival, csókjával, mely rá vall;
Én sem ülnék itthon, de rohannék oda:
Kár, hogy nem született meg e leány soha.
  • aA Toldi-trilógia meg nem írt, ötödik részéből

VOJTINA LETÉSZI

Kormányzati szervek, testületek, pártok,
Tudom én bizonnyal, szavaimra vártok.
Közleményeitek sok-sok sutaságát,
Sok mellébeszélést, iát, mút és gá-gát

Nekem kell egészen magyarrá segítnem,
Mert hogy eszetekbe jusson ez? Még mit nem!
Kezdtem volna már rég, szólnotok sem kéne,
Csakhogy én se értem, paripa-e, mén-e

Avagy kanca volna, s ez tán mégse mindegy.
Barackot fejemre? Vagy elég lesz egy meggy?
Jogszabályok köre, rendelet hatálya,
Szociális háló, korrupció bája,

Többször módosított édes anyanyelvünk:
Visszamenőleg is mázsásokat nyeltünk.
S mivel a költészet terén sincsen erény,
Letészem a lantot: seperjen más serény.

BABITS MIHÁLY (1883—1941)

MIHÁLY KÖNYVE

Petőfi Sándor rajza
Monda az Úr Mamits Mihálynak: Kelj fel,
Eredj, Mihály, nem vagy te tejfel,
Aszott a szó, elbutult az okosság,
És szerte kószál József A. meg Kassák,
Szennyes lapjait szórja Sz., a Mátyás,
Kinek szavától Isten kertje trágyás,
Szabó Lőrinc, Erdélyi szód ihassák,
S Nyugat körül pimaszló más mihasznák!

Szólt, és fölkele Mihály, hogy szavalna,
Holt prófétának hegyre szállt kalapja,
Kit Esztergomba emelt versek ára,
Hogy onnan nézzen át a nagy „csigára”,
Kiáltván az Úrhoz: Sújtsd le őket,
A szerkesztőt, lektorokat, tördelőket,
A Krónikát, Híradót, és az Estét,
Az Aktákat Forró nyomon kövessék,
Mert link kosok közt étkes, aki birka,
S nagyot harapna másba, hogyha bírna.
De jól tudom, hiába béta, alfa,
S dúlt Danaidák, e dús keblű fajta,
Mert teelőtted földi nagyság talmi,
Bár én meg tudnék, látod, érte halni.

Így szólt Mihály, és az Isten hallgatott.
A sivatagban egy teve ballagott.
Maradt káposzta, a kecske jóllakott,
A pénz beszélt, a kutya ugatott.
A költő rímeit csiszolta egyre,
És hangja után elvonult a Mennybe.

CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY (1773—1805)

Gellért Lajos karikatúrája
forrás

Vitézi címe erősen vitatott. Hogy nem Horthy Miklóstól kapta, az egészen bizonyos. A XVIII. század végének ünnepelt költője volt két részletben (akkor költő, ma ünnepelt).

Az L-betűs költők nagy családjába tartozott Petrarcával, Adyval, Catullusszal és Berzsenyivel együtt. Ez utóbbi Lollit, Catullus Lesbiát, Petrarca Laurát, Ady Lédát, Csokonai pedig Lillát imádta. Közeli rokona még a magyar költészetben Juhász Gyula, aki azonban a neki a sors által kijelölt Leokádia helyett tévedésből Annába szeretett bele (meg is bánta).

Csokonaira a formagazdagság és a pénzszegénység, a rokokó hatására a könnyed hangvétel, és tüdőbaja hatására a nehéz levegővétel volt jellemző. Nagy elképzelését, hogy Árpádiász néven megcsinálja a Honfoglalás című filmet, nem tudta megvalósítani, mert a megbízhatatlan francia Lumiére-fivérek nem találták fel időben a filmet. Pedig ő sokkal Francobban megcsinálta volna.

BÁJTELI BÜRÓ

Itt a kisded cél helyett
Célkitűzés szendereg.
Tett helyett a szó a jó,
Valamint a funkci(j)ó.

S hogyha röppen akta-méh
Főelőadó felé:
Gyorsan iktat, eszközöl,
S mert hatályos, bizton öl.

Izgató a kis Kató?
Hívja főigazgató.
Csöppnyi ajkuk kooperál,
Csókra csókkal referál.

S tudniillik van mivel,
Kis kacsó olyat mivel,
Mit lep árnyas lenge elv…
Ügyfél hallgass! — int a nyelv.

BOMBA-DAL

Bomba, rejtett kellemiddel
szállsz a légben, s nézlek én;
Nincs tenálad itt a Földön
bájtelibb, te Hidrogén!

Más poéták — renyhe lelkek —
égnek Urániumért;
Azt se tudják, hol találják,
hol keressék, mennyit ér.

Kertem apró nárcisokkal
végigrakva, öntözöm;
Kis kannámból literszámra
dől a Hidrogén-özön.

Egykor eljő még a napja,
Hidrogénem fölragyog:
Mintha földre szállna csillag;
Ember és polgár vagyok!

S visszatér a boldog óra,
Bomba, míg öleltelek;
És a Földet elborítják
puszta és örök telek.

ESTERHÁZY PÉTER (1950—)

BIZTOSÍTÁSSY REGÉNYb

(töredék)c


Tisztelet1 Ügyféld! Ezúton értesítjük****, hogy az Ön …4 kötvényszám


-----------------------------------------------------------

  • aA műben külön megjelölés nélkül idézetek vannak a teljes magyar nyelv- és irodalomból, valamint a világirodalom összes jelentős/jelentéktelen művéből eredeti/torzított formában etc.
  • bA nagy mű további 9974 oldala szerencsére elveszett.
  • cElőször is mitől „ügyfél” egy ügyfél? Mert fél? És vajh mitől fél az ügyfél? Az ügytől? Vagy az ügy fél tőle? És tényleg: fél-e? Kérdések, kérdések, örök kérdések! To be or not to be! És tubi és galamb is egyszersmind!
  • dNem -suk/sük! Értsük! (?)

-----------------------------------------------------------

  • 1Mindenekelőtt alapos tisztázást kíván, hogy a „tisztelet” szót itt az „üdvözlet”, illetve az „üdv”, a „jókívánat” rokonértelműjeként szerepeltettük-e, azaz e posztmodern szövegnek e helyén vajon főnév*, avagy sem. Mert ha igen, le kell szögeznünk (a királyi többes itt és most és nekünk — csak nekünk! — megengedett, mert van egy nő, aki szeret, ezért egyenesen helyénvaló, habr nagyra becsült N.P. ritkán él vele, mert van egy nő, de nem szereti, úgyhogy ki a fene — esetleg F.N.-e — akarna ilyenkor mocsárról vagy nádasról beszélni — naná, hogy kisbetűvel!) le kell szögeznünk (tehát a szögezésnél tartottunk, amit különben nagyon is hasznos ismeretnek ítélünk, különösen a mai világban — persze a fúrás is jó! Mondtuk is a minap a kisgrófoknak, hogy elvünk a leben und beleben, úgyhogy jobb lesz, ha kapják magukat meg a kalapácsot, és megtanulnak legalább egy szöget beverni, mert ki tudja…**), szóval le kell szögeznünk (most már essünk túl rajta!), hogy szívszorítóan idézi föl elmúlt idők ízeit és illatait, ó, göndör fürtű leányok, ó Fáy, ó Krúdy, ó Első Magyar Takarék! (mit is akarék? — Ez csak vakarék!) (Bocs!) Ellenkező esetben (ellenkezőmindig van) „az ellentmondás viszi előre a világot” avagy „az emberiség története osztályharcok története”. Ez utóbbit szerző*** maga is tanúsíthatja. Mi például ki nem állhattuk a céseket, mert a cébe — ez itt egy elmúlt, tehát történelmi osztály elnevezése — vegyest jártak fiúk és leányok, mert a mi korunk a nagy átmenetek kora (én is mindig átmentem éjjel anyámék szobájába), ahol már koedukáltak is — micsoda szó: koedukál! Jössz velem koedukálni? — de az igazi, a férfias még a miénk volt, a tiszta fiúosztály. Bizony, kemény harcokat — osztályharc! — vívtunk a Libalegelő nevű grundon, ahol egyébként későbbi kiváló labdarúgói erényeinkre is szert tettünk, csak erről nem szeretünk beszélni, bennünk van szerénység. Mi visszatartjuk, pedig nem könnyű visszatartani, sőt ártalmas is lehet! (Lásd!) Ellenkező esetben talán sajtóhiba, és „tisztelt”-nek olvasandó, azaz LEGENDA, ami már önmagában is gyönyörű, lásd Szent István kis és nagy Legendáját valamint Intelmeit az idegenekkel való bánásmódról, ó liebe liberalizmus és koegzisztencia, koedukáció és koenyakesszencia!
  • 4Nem mintha a 2 (kettes) vagy 3 (hármas) ismeretlen volna nekünk, de a 4 (négyes) még az iskolában is jobb. Gyermekek számát tekintve is azon a nézeten vagyunk, hogy királyok, hercegek, grófok (stb, stb várnak a paloták), ha pedig így van, miért ne legyen három vagy még inkább négy gyermek (a gyermek az élet vizét… izét, talán nem ? Mindegy, a fő, hogy ÉN mondtam!), bár ez viszonylagos, hisz nagyapáink idejében***** még

-----------------------------------------------------------

  • *Lásd 43. p.: mitől fő név a főhős neve?
  • **A három pont a szerző mély elgondolkodását van hivatva jelölni, melynek során fölmerülnek emlékezetében a hajdan ködében elmerült hajdani ősei, apja, nagyapja, dédapja, kalapja, valamint gyermekkora, ifjúkora, aggkora, akkora, de akkora, hogy akinek ekkora, az aztán tényleg,…(s megint három pont, de erről meséljenek inkább ifjúságunk deli donnái!)azaz 1999. szeptember 13-án, hétfő délután öt
  • *****de vajh miért épp 5 (öt) csillag van itt, ó, szedő? Tán valamiféle nosztalgikus ötágú csil

FALUDY GYÖRGY (1910—2006)

Kaján Tibor karikatúrája
forrás: Világökörség Karikatúra Magazin

Pokolbélien víg, kiváló magyar költő a XX. század második feléből. Zsenialitását mutatja, hogy akárcsak Einstein, ő sem visel zoknit. Hatalmas alakja kilóg a magyar irodalom történetéből.

Fegyverrel harcolt a fasizmus ellen, később fasisztagyanúsnak találták (nem csoda: valami mégiscsak volt közöttük, ha más nem, egy lövészárok!) Politikai nézeteit tekintve nem válogatós: a Horthy-korban emigrálnia kellett, a Rákosi-korszakban kényszermunkára internálták, a Kádár-korszakot újra emigrációban töltötte. Később mégis megbocsátották neki, hogy üldözték. Már-már külföldre szakadt hazánkfia lett, sőt éppen ki akarták nevezni a legnagyobb magyar emigráns költőnek, amikor 1989 után tévedésből váratlanul hazatért. Mint Csokonai, ember és polgár akart lenni, tényleg csoda, hogy még szabad(mezít)lábon van. Első verseskönyvét Villon álnéven publikálta, azóta is néha összekeverik őket (mindkettő fiatal és zseniális). Az utolsó húsz-huszonöt évben legkedvesebb műfaja az általa megújított szonett. Ezt mutatják kötetei is, a 100 szonett, 200 szonett, 300 szonett, 500 szonett…

MCMIC

Mikor halaskofának öltözött a Hilton
helyettes cárleánya, Sztálin, és kereste
tizenkilenc tizenhetes breton csekista, este
ruhád alatt mi domborul: Petőfi, Villon

vagy Tao Te King-kötet hevíti csókra értem
lilába mardult ajkadat; ropogva halkan
magánzárkám zugában éhesen befaltam
kilenc kerek libát; s a sorsot arra kértem,

kerítsen egy neked való valódi égő
huszáros fogkefét, zenés magyart, de még ő
se tudta akkor azt, amit magam se: Máltán

a zöld Piazza della Santa Broccolin talál tán
reánk a vágy, lehull ruhánk, pokolba ildom,
mikor halaskofának öltözött a Hilton…

FAZEKAS MIHÁLY (1766—1828)

LÚDAS MATYI

(summázat)

(Eredeti1, az akrosztichon alapján szerkesztett,
erősen rövidített2 változat,)

Hajdan egy faluban a Nyíren-é vagy az Erdő-
Háton? vagy hol esett, jószerrel nem jut eszembe
Ámde hisz ez nem az én dolgom, senkit se gyalázok
Tudj Isten hol járt, bizonyos hogy csalfa örömmel
Egyszer lárma esik riogatják széjjel az embert
Zsebbeli ölmérőt plajbászt egy irha kötővel
Főbe verék s kiveték jól meghurcolva hajánál
A mi Matyink könnyen lehet elgondolni hogy anyja
Zengeti a zordont bellebb bellebb morog amíg
Elsikoltja magát kifut öszverikoltja az udvart
Képe azóta nagyon elváltozott néki azonban
Azt onnan sem tűz sem víz nem ütötte ki többé
Szappanos égett bort kent széjjel rajta az udvar
Mely öreg apjának soha nem szállott le nyakából
Int neki félre megyen vele nézd ottan lakik egy úr
Hajdú kukta szakács kertész szoba- s konyhaleányok
Ám no hiszen legyen úgy úgymond áldjon meg az Isten
Lúdjaim árát s költségemet elveszem úgymond
Kérdi az úr ki ezen lúdak gazdája Magam la
Öt-hat férficseléd és szintugyan annyi fehérnép
Legszebb része menő félen már a nap az ember
Titkon bögdöse míg urok óbégatva könyörgött
Egy hintóba fogatni szakács tálaljon azonnal
Már most ám igazán rosszul lett Döbrögi rendes
Érvágó köppöly kristély láncetta borotva
NYáron a legyet szárán csapkodta napestig
Embertársaival jól is végezte a dolgát
Vándorlott egy vén doktornál jó darab ízig
Osztán háromszor veri meg Lúdas Matyi kendet
Lelkének sem alább párját egy kurta forintnál
Tíz lovat is veszek én annyin tán jobbat is ennél
Így bánik s bánjon valamennyi kegyetlen urakkal
Medve szamár disznó eb egér kutya macska tövisek

-----------------------------------------------------------

  • 1A kissé összezavarodottan megrövidült szöveg minden sora Fazekas Mihály époszából való, sajnos az írásjelek valahol kihullottak a szövegből. Egyes irodalomtörténészek az akrosztichon eredetiségét vitatják
  • 2Ki ér rá manapság olyan hosszút elolvasni?

GYULAI PÁL (1826—1909)

NADRAGULYA

Nadragulya, nadragulya!
Mi bajod van? Nézd, a gulya
Téged eszik, most ebédel:
Mi lesz a jó tehénkékkel?!

Nadragulya, nadragulya!
Mi bajod van? Jaj, de mulya
Az a bika ottan hátul:
Szédül szerelme szájátul!

Nadragulya, nadragulya!
Mi bajod van? A raguja
Mind odalesz a pásztornak:
Beléndeket ha rászórnak!

Nadragulyás marhapörkölt:
Ha megeszed, mérge eltölt.
Jaj, Drakula-nadragulya!
Beléndekes a raguja…

JANUS PANNONIUS (1434—1472)

DIGITALIA PRIMAb

Karikatúra a Borsszem Jankóból
forrás
Et digitalia intellecta Romana hetera,
Nos Pannonia sors, Barbara alterego.
Sic genitalia Vera potesta clarissima prima,
Sex nihilissima est: harpia vers deficit.
  • bJanus Pannoniusnak ez az elkallódott epigrammája a neves humanista, Marius Picino szerint, aki maga is megfordult a nagy magyar reneszánsz költő életének nevezetes itáliai helyszínein, egy nyers tölgyfából ácsolt kocsmaasztal lapjára íródott abban az ivóban, amely a Mons Veneri és a Pontus Aberratus sarkán állott, mígnem 1571-ben le nem égett. (Az adat abszolút megbízható, mert a nevezetes tűzesetnél maga Picino is megperzselődött.)

A versnek magyar fordítása egyelőre nincsen.

Magyarázó jegyzetek a serdültebb tanulóifjúság számára:

  • 1digitalia — gyűszűvirág, melynek főzetétől minden nagyra tágul (pl. a pupilla); Janus Pannonius feltehetően itt Itáliának arra a felszabadító hatására utal, melytől mintegy „kinyílott a szeme”.
  • 2intellecta Romana hetera — azokra a művelt olasz kurtizánokra kell gondolnunk, akik az antik kultúra legjavát nagy mesterségbeli tudással, élvezetesen és élményszerűen adták át a reneszánsz alkotóknak.
  • 3Pannonia sors, Barbara — a költő szemrehányással illeti anyját, Barbarát, amiért a „Pannonius” névre keresztelte őt, akit ezért Ferrarában, a híres Quarino mester iskolájában gyakran összetéveszettek a líbiai származású Emen Thalival.
  • 4sic — kiejtésével kapcsolatban felmerült a magyaros, tehát „s”-es ejtés lehetősége (lásd még a „sors” szót!); ha ezt elfogadjuk, kérdéses, vajon hosszú „í”-vel ejtendő-e; a „sex” szó ejtésében mindenképpen ragaszkodjunk a latinos formához!
  • 5potesta… prima — nem teljesen egyértelmű, hogy melyik részre vonatkozik (pars pro toto?); talán a megnevezett hölgy bizonyos értelemben rendkívüli képességeire (tehetség?) utal; el kellene mélyedni benne.
  • 6Vera clarissima — az egyik leghíresebb ferrarai hetéra; Janus Pannonius mindennapos vendég volt szalonjában (itt állt az ágya is).
  • 7sex nihilissima… etc. — e sorban a szerelem ihletforrás jellegének fiatalos túlhangsúlyozása figyelhető meg.
  • 8nihilissima est — harpia: egyes vélemények szerint ez a kifejezés Könyves Kálmán magyar király híres, szállóigévé vált mondásának („Boszorkányok pedig nincsenek!”) késői szövegvariánsa; véleményünk szerint a szövegösszefüggést tekintve ez nem valószínű, mindenesetre nem bizonyított.
  • 9vers deficit — a költői elhallgatás (melyről itt szó esik) okát jól érzékeltetik az itáliai és magyarországi életviszonyok különbségét hangsúlyozó ellentétpárok (digitalia — genitalia; Romana — Barbara; clarissima — nihilissima; hetera — harpia;) Janus Pannonius ez utóbbival, mely egyben e kis epigramma csattanója is, a nő kétarcúságára hívja fel a figyelmet.

JÓZSEF ATTILA (1905—1937)

(aki vállalkozott)

AZ ANYJA

Már egy hete csak az anyjára
gondolok mindig, meg-megállva,
annak, ki ajánlott levélben
az APEH-től üzent serényen.
Eddig őszinte ember voltam,
tébéztem, áfáztam és adóztam,
hát küldje ellenőrjét másra,
miért pont én legyek elásva?
Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen óriás ő,
csak megfogja a pénztárkönyvet…
én felkötöm magam, ha csönget!

***

Én mondom, még nem nagy

az ember,

de képzeli, hát néha csal.
Kísérje két szülője szemmel,
a vám- és adóhivatal.

***

Ki belekezd, az mind csalódik végül,
vagy így, vagy úgy, hogy maga

próbál csalni.

Ha kap hitelt, a szája belekékül,
s ha nem, abba fog belehalni.

EZÜST PERELŐ

A padlásablakon kibújva,
úgy este hat felé, mint gólyahír,
pereltem volna fújva újra,
de tudtam, gyermek-énem visszasír,

s a káka kék acélja lebben,
nyírfők ezüstjén csilla füst forog,
s a puszta űrbe szúrva szebben
merengenek a csonka csillagok.

A nedves éj motozva eszmél,
penész világom redves, ó, szeresd,
ki szisszenőbb akármi szesznél,
a kocsmagrízben úszó ószerest!

JUHÁSZ FERENC (1928—)

Gedő Lipót karikatúrája
forrás

A második világháború után kibontakozó fiatal nemzedék egyik vezéralakja. Erre a szerepre nemcsak termete, de bajuszának mérete is alkalmassá tette. Apám című eposza meg-jelenése után azt hitték, Petőfi támadt fel. Később még feltámadt néhányszor, például hogy megírhassa Anyám című eposzát is.

Nagyszüleit és dédszüleit kihagyva azóta csak a több millió évvel ezelőtt élt rokonairól stb. ír verseket az általa szabadalmaztatott mindent-egy-be-kell-írni-kötőjellel-helyes-írás sze-rint, melynek eredményeként egy sora bekerült a Guiness-rekordok közé is, a világirodalom leghosszabb soraként.

Tőle ered az a mély filozófiai megfigyelés, hogy a csütörtök a babonák napja, és ilyen-kor a legnehezebb. (Persze akkoriban még nem volt Libress, amely, mint tudjuk, a nehéz na-pokban is!…)

A DEVONKORI KŐSZÉN-RÉTEGEKVALLOMÁSA
AZ EMBERISÉG ATOMKORI PUSZTULÁSA UTÁNI IDŐKET
MEGELŐZŐ ÉVMILLIÓK TENYÉSZETÉRŐL


(szelet)


Ó, feketeszárnyú éjszakai-hüllő-lebegésű-zárvetermő-libegéssel-teli-hótakaró-vakaró-matató
Ó, hajnali remete-bárgyú kerék-küllő-ősóceán-hullámzattal fellengve-lezúgó-vérzivatarba-tak
Ó, ballábas rettenet-vonaglású fenéken-ülőgumósorozattal-tapadó tapadós-ragadós-huzatos-k
Ó, hívatlanul álmaimba bevánszorgó boglár-koronás-keretes-panorámás égbekiáltó-kiálló-beá
Ó, legalább-negyvennyolc-oldalas versezetemnek-kereken-száznégyezer-soros-ős-futamítóján
Ó, de akár oldal-párokat is lihegő-rihegők-tipegők ál-birizelgetéséről kihagyott leporelló-vers
Ó, a tejút-homlokpántos algavirággal-megpspékelt tündérlilaságú mocsárba-zuhantatott-hidro
Ó, a mocsár-mélységek iszap-sürüségűen fellihegősödött árvalányhaj-tenyerű véglénykupako
Ó, de vigyázat az érthetőségnek a kék-lila-sárga-hupimálna-Zöld Lovag-bátorságú árnyékbok
Ó, csakis Én tudom elbóbitáztatni amőbák rettenetes-tetejű tehénszemekkel megvert tetűtoló-
Ó, a soha-megnem-történtséggel szétterpesztett üde és virágállat-korál-morálzatú lepiszkoltats

KÁNYÁDI SÁNDOR (1929—)

Nagygalambfalván született, de a híres erdélyi kányádi kányák leszármazottja, madártani őseinek köszönhető lírájának magasröptű szárnyalása és légies csapongása. Ennek ellenére nem rokona sem Kánya Katának, sem Vas Gerebennek.

Különleges képessége az ághegyenjárás, ezen a téren csak Orbán Ottóval és Weöres Sándorral említhető egy napon, ám az utóbbi kettő nem tudott ághegyen járni.

Igazi közéleti gyermekköltő. Nyelvi-politikai bravúrjai közül is kiemelkedik az a török-magyar barátság erősítésére hívatott politikai röpiratverse, amelyben egy török követ, akit több más török követ, visz magával egy török követ, s mindezt teszi a török hódoltság idejének Erdélyében, azaz nem teszi, mert lerészegedvén elakadt (pedig kezében a lakat, azaz a megoldás kulcsa), ám ha kijózanodik, nyilván majd mindenkit megkövet e török követ (bár hogy így lesz, azért sem a szerző, török követ, sem én nem a török követ).

Korszakos jelentőségű a Vannak betétek… című ciklusa, melyből néhány részletet a Lakkcipőfelsőrészkészítők Világszövetsége kamáslibetétei közé is beiktatott.

VANNAK BETÉTEK

SZABÁSZATI

Vannak betétek,
hol ér zakódnak
ujja véget, és
váll s hát evégett
jól feltolódnak,
mint friss bégetés
teletölt rétet,
erdőt, folyókat —
neve válltömés.

PÉNZÜGYI

Vannak betétek, hol zúg árfolyam,
bankok, fiókok, stelázsik és olyan
férfiak, kiket a szenvedély tüzel,
ha egy formás, magas kamatláb közel,
s a nők — a drágák, kecsesek, édesek —
sírni tudnak, ha a kamatláb esett.

SZÁRNYAS

Vannak betétek,
hol nők vére kék,
drága e vétek,
mint intim betét,
mivel tevétek
védi szőrzetét.

Szárnyast is kapol,
viselni kereszt:
úgy kidomborul,
mint Mount Everest,
s hiába lapul,
ha néha ereszt.

Vannak betétek,
hol illat remeg,
mint szűz cselédek
hűs ajka remek,
mint bús csalétek,
csábítja… (orrod).

STB.

KASSÁK LAJOS (1887—1967)

SZÁMTALAN VERS

Zsögödi Nagy Imre metszete
Mi nem vagyunk kövérek, és soványak sem vagyunk,
sem elhájasodott kriplik a peremvárosok széléről,
ahonnan atyáink kék trikolórral felrepültek az égre,
miközben fényes paloták tetején dögösen pikuláztak.
De mi már nem táncolunk többé. Ülünk alánk:
forró örömben szuszogva, mint egy vasbeton lokomotív.
Tegnap még ettünk, holnap már csak iszunk talán a medve bőreire.

Igen! Mi nem! Sőt! Kitör belőlünk a sőtnél is rőtebb ragyogás,
és nem egyelünk, nem ötölünk, nem hatolunk már,
de fából, papírból, kenyérgalacsinból megcsináljuk Eiffelt,
meg más gyereket, sokat, hogy fusson, szaladjon, rohanjon,
mint egy Withman-zokogás Ámerikában, ahonnan magam is,
mert én is Ámerikából jöttem, Párizs, Budapest, Nagykőrösön át
és mesterségem címere érett nők testébe ütődve repül,
mint fejünk felett a nikkelszamovár!

MADÁCH IMRE (1823—1864)

AZ ASSZONY TRAGÉDIÁJA

Bortnyik Sándor:
Kassák Lajos portréja
1920
forrás

Asszony
Be van fejezve az evés, igen.
A háj dagad, s a pendely megreped,
Évmilliókig szabhatom megint,
Míg egy derékbőséggel végezek.

Lucifer
S e sok próbára mégis azt hiszed,
Hogy új fogyókúrád nem hasztalan?

Asszony
Korántse vonz ily dőre képzet,
A célt, tudom, még százszor el nem érem.
Mit sem tesz. A cél voltaképp mi is?
A cél megszűnte az örök zabának,
A cél soványság, az élet hízás,
S az asszony célja a fogyás maga.

Lucifer
Valóban szép vigasz, már hogyha még
A fogyókúra volna legalább nagy,
De holnap gúnyolod, mitől ma fogysz,
Bábistenség volt, ami keskenyített.

Asszony
Igaz, igaz, de mindegy, bármi hitvány
Volt a fogyókúrás recept,
Fogyasztott, és így szent volt módszere.
Mindegy, gyümölcs vagy melasz, gabonacsíra
Vagy zöldségtál formájában hatott-e,
Soványította dús termetemet.

Angyalok kara
Szabadon hízás s fogyás közt,
Választhatni, mily nagy eszme,
S lesni ősi mérlegünket,
Egy dekával több nem lesz-e.

Asszony
Ah, értem a szót, és fogom követni.
Csak az a háj! Csak azt tudnám feledni!

Az Úr
Mondottam, asszony, fogyj, hogy hízva hízzál!

MIKSZÁTH KÁLMÁN (1847—1910)

Jankó János rajza

Jó palócok és tót atyafiak házasságából született Nógrádban, ahol akkoriban még nagy dolgok születtek (lásd Madách Imre, Szontágh Pál, Veres Pálné esetét), mégpedig direkte skriblernek a vonal alatt a Szegedi Naplónál. Tejtestvére volt Gárdonyi Géza és Tömörkény István, akiket vele együtt már csecsemőkorukban Tisza Kálmán zöld posztóval bevont kártyaasztala körül kergettek, ha nem voltak hajlandók K. und K. szabadalommal ellátott Jókai-féle kétfedelű csappantyúval felszerelt anekdotikus cumisüvegből szívni a dualista nemzeti anyatejet írói vénájukba.

Különös házasságának titka, hogy a szertartást Szent Péter esernyője alatt tartották Beszterce ostrománál. A háborús felfordulás keltette zűrzavar miatt fordulhatott elő, hogy a második felesége első férjének első felesége lett a második felesége, amihez képest szinte semmiség a Noszty fiú esete Tót Marival.

Kedvenc élete az első, kedvenc étele a második fogás volt: legszívesebben a jó zsíros, teperts túrós csuszát ette első, második (sőt, egyes kortárs visszaemlékezések szerint harmadik) fogásnak is. Máig is enne, ha meg nem halt volna.

A POLGÁRMESTER ZSEBE

Kiskömlőd afféle elfeledett, poros, alföldi városka, ahol még a templomról is hámlik a vakolat. Kérdeznénk csak meg itt Pesten bárkitől, hol is van, rávágnák hamar, hogy hol másutt, mint a Dunánál. Amire azt mondaná az én jó principális pajtásom:

— Nézd, amice, Nagykömlőd tényleg ott van, s egy igazi pesti polgár, aki életében nem járt még túl a Dunasoron, mégse lehet olyan apróságokra tekintettel, hogy egy Kömlőd nagy-e vagy kicsiny.

Nem úgy a Kiskömlődiek! Ha hinni lehet a krónikáknak (és miben higgyen az ember, ha nem éppen ezekben?), ők bizony még Mária Teréziát is megkeresték, hogy kordialiter mit kóstálna, ha ők lehetnének a nagyobbik. Hogy aztán mi lett a dolog kimenetele, arról hallgatnak a derék polgárok, sejthető okokból. Lám-lám, Mária Terézia se mindig értette meg az emberek óhajait, bármilyen nagy szíve is lett légyen, mint azt róla olykor mesélik (s mint sok-sok szívébe férkőzött magyar testőre meg is tapasztalhatta tán).

Kiskömlőd hát kicsiny maradt, s nemcsak nevében, de terjedelmében is. Ennek is megvolt a maga oka. Amikor ugyanis a század végén mindenféle huncut nadrágos emberek jelentek meg, hogy megvegyék a putrisoron túli mocsaras legelőt a vasútépítéshez, a jó kömlődiek mindjárt átláttak a szitán:

— Nem úgy van a! — rikkantotta a nagytanácsban az egyházi kurátor. — Igaz, hogy mostanáig az a mocsár sömmire se vót jó, de ha ezök a gyüttmöntek pízt adnának érte, mégis kincs löhet az, el ne adjuk sömmi módon!

Hallgattak rá: nagytudományú férfiú volt, vagy négy évig koptatta az iskolák padjait, s főleges, hogy hetedíziglen kiskömlődi, ergo mind igaz, amit mond.

Most is jól látott a jövőbe, a dologból nem akármi sült ki: a vasút Kiskömlőd helyett Nagykosztergár felé térült, s ezért aztán áru, ember mind elkerüli a városkát mai napiglan is.

Különben is nagyon célszerű emberek az itteni polgárok. Mindig megfogják a dolgok legegyszerűbb végét. Amikor legutóbb is a parlamenti urak kimódolták az elvett ingatlanok visszaadását, Kiskömlődön olyan bizottságot fundált a képviselőtestület, amelyben csak az egyházak képviselői ültek benne. Nem is estek itt egymásnak egy-egy iskoláért, miegymásért, mint másfelé a bolond népek. Szépen leírták, mit hogyan adnak vissza maguknak, aztán aláskribálták: előbb az egyik oldalon a nemes képviselőtestület, aztán másikon, az egyházak nevében. Még a nap is lemosolygott rájuk ekkora bölcsesség láttán. Nem is morgolódott senki. Ugyan kérem, kinek kell manapság iskola? Utoljára tán az a szegény Eötvös Józsi akart velük valamit. Csak baj van avval!

Bezzeg más volt a leányzó fekvése, amikor a főtéren álló kispalota került szóba. Vegye meg a város! Csak hát ki a város ilyenkor? Generális kérdés. A képviselőtestület? A képviselők personaliter? Megvette volna ez is, az is, no de quo modo? Mert a hogyan itt a probléma! Kiderült, a városnak nincsen módja rá, mert üres a pince-padlás, s ha föntről áldás nem jön, tán még a saját jutalmukat se tudják kifizetni! Az pedig már nem akármilyen szégyen volna! Aztán a kispalota egyszer csak belecsusszant a polgármester zsebébe. No de ebből már mégiscsak skandallum lett! Hogyisne! Egyedül az egészet, a többiek meg csak az éhkoppot nyeljék?

Egyik párt is, másik is csak rugódozott a dolog ellen! Még deputáció is jött az ügyben akkoriban Pestre. Nem is tudom, mi lett volna szegény Kiskömlőd jó hírével, ha nem futnak bele egy jeles férfiúba, aki — minő szerencsés véletlen — épp az egyik helybéli potentát rokona. A rokonság pedig igencsak meg volt akkoriban elégedve a polgármesterrel. Ők tudják, miért. Utique adjunk hálát az égnek, rokon volt, s meg is válaszolta a petícióra, hogy nem kompetens az ügyben, mert hivatalosan nem is értesült a dologról, meg aztán különben sem sérti a törvényt, hogy valaki házat vegyen, ha jobb dolga nincsen. Szegény polgármesternek is laknia kell valahol!

De a jó kiskömlődiek csak szimatoltak, mígnem a helyi újság megírta, hogy rémhír az egész. Mert hogy nem is a polgármester vette meg a kispalotát, hanem egy olyan társaság, amelyikben egy fia kömlődi polgár sincsen! Csak rágalom, az egész! Az igaz, hogy ettől a cégtől a polgármester azon nyomban megvette az inkriminált épületet. Miét ne vette volna, ha az egyszer eladta. De az meg miért is tartotta volna meg, ha nem kellett neki? Megvenni is csak azért vette meg, hogy eladhassa. Világos ez, mint a nap! És ugye így már egészen más a dolog! Korrupció szóba se jöhet. Tisztán utilitáris, magánjellegű üzleti vállalkozás ez! Jöhet most szuperrevízió is akár, nincsen ebben egy mákszemnyi csalafintaság. Csak jobb, ha nem valami zsivány pestié, hanem egy kömlődié a palota!

Kiskömlőd nyugalma mégiscsak fel volt dúlva. El is határozták a hoppon maradottak, hogy összefognak. Tárgyalták is aztán itt Pesten napokig, hogy a következő választáson mért bukott akkorát a kormánypárt, mitől lett annyira ellenzéki egyszerre a nemes város. De hát mit tudták ők, hogy megmondta már egy évvel a választás előtt a kormánypárt helyi korifeusa a protestáló ellenzék vezérének (aki mellesleg szólván a felesége unokaöccse), hogy „nem köll!”, s ezzel a dolog el is volt intézve.

Még szerencse, hogy szegény polgármester nem esett nagyot, mert egyből megválasztatott az egyháztanács bölcs férfiai által gazdasági tanácsadónak. Ami megint csak mutatja, hogy Kiskömlődön az emberek nem mennek szomszédba egy kis józan észért. Mert ha feleannyit összekapar a templom felújítására, mint amennyit magának bezsebelt, nem lesz az Alföldön ennél gazdagabb háza Istennek. Adja ég, hogy így legyen, s akkor aztán előbb-utóbb Kiskömlőd naggyá lészen valahára.

MÓRA FERENC (1879—1934)

RHÓZSASZÍN ANALFABÉTc

Major Henrik karikatúrája
forrás

An-ALFA-BÉT-Aszamár,
Bolond birka babirkál,
GAMMA-darak gágognak,
DELTA-paszt dugnak dognak,
Hájas hapsi hahotáz,
BerTA-Után töri frász,
Kopasz KAPPA-n
Körme koppan,
ÜPSZ-ILON-ka
Talpra toppan,
KSZI-sszen kígyó,
Anakonda,
Amit oda-
Ny-OMIK-RON-da;
Csélcsap csávó csókolász,
Lopakodik LAMBDA-rázs,
SZIGMA-lac szipogva szúr,
PI-ros pipacs kipirul;
Hallga IÓ-TA-
nácsaimat:
PHI-nom falat
KHI nem marad;
EPSZ-ILON-ka érzi este,
Biz bájos a beste teste,
DZÉTA-lány
É
-TA-lányos,
THÉTA-lányé arányos;
-nükének -nyögése,
PSZI-chológus dünnyögése
Idehallik, no meg a
RHÓ-zsaszínű
OMEGA.

  • cEzt a versikét azoknak a csökkent értelmű kiscsoportos óvodásoknak ajánlja a szerző, akik éppen most ismerkednek a szanszkrit, a héber és a görög nyelv alapjaival. A még kisebbek eljátszhatnak egyszerűen a betűk ábécé-rendbe rakásával!

NEMES NAGY ÁGNES (1922—1991)

MACSKA-RONDÓ

A macska kinn dorombol
A farka lóg a romból
Miákolása rombol
Hogy lesz belőle rondóm?

Miákolása rombol
A fark kilóg a romból
Agyamban bús karambol
Hogy lesz belőle rondóm?

Agyamban bús karambol
Nem lesz belőle rondóm!
A macska benn dorombol
Kirúgom udvaromból

OTTLIK GÉZA (1912—1991)

Felsőozorai és kohanóczi Ottliknak született, de katonának állt, ám később ettől is elállt. Iskoláit iskolákban, katonaiskoláit Kőszegen, jólszegett egyenruhában végezte. Sokáig nem tudott dönteni Észak és Dél illetve Kelet és Nyugat között, ezért aztán élete végéig talonban maradt. Már fiatalon felajánlották neki a szív-királyi és a bridzs-királynői címet, de ő, némi habozás után a Hajnali háztetőket (és a marhapörköltet) választotta. Kedvenc itala a Törless-pezsgő, kedvenc olvasmánya a Musil iskolaévei című regény.

Kényelemszerető, akkurátus ember volt. Minden szót kétszer is megrágott stilisztikailag csiszolt műfogsorával, mielőtt papírra vetette volna. (Csoda-e, ha egy se kelt ki közülük?!)

Keveset írt, azt is főleg kártyarovatokba. Zsenialitását mutatja, hogy főművét is más kezével, saját naplója alapján (esetleg más naplójával a saját keze alapján, netán a saját naplójával a más keze alapján, avagy a saját kezével a más naplója alapján) is meg tudta írni. Ez érződik másik, Nem oda Buda! című, sokat emlegetett művén is. Az erre vonatkozó feltételezéseket az erőteljes cáfolatok is alátámasztják. Életművére a misztikus fikció, illetve a fiktív misztika, más vélemények szerint a misztifikáció jellemző.

ISKOLA A LÁTHATÁRTALANBAN

Egy teleírt kéziratlapokba csomagolt összekötözött Medvét kaptam a napokban. Először kitettem a teraszra, de aztán megéreztem, micsoda emlék. Onnan. Túl.

— Betegek voltunk — mondta Medve.

Százszor, ezerszer elmondta, azóta sem felejtettem el. A kora őszi katonaiskola aranyló levelei ma is előttem vannak. Amint a parancskihirdetésnél megláttam azt a szőke hölgyet, akiről aztán teljesen megfeledkeztem. Kedd volt, írja naplójában Medve. Vagy hétfő, mert az ilyet nagyon pontosan kell felidézni.

Persze nem voltunk betegek. Ezt Medve nem tudhatja. Csak én vagyok tanú rá, aki akkoriban tejbegríz után mindig kakaószóratot tettem a lábzsákomba.

— Ló! — mondta Schulcze tiszthelyettes.

De ez már később volt. Előbb Medve. Aztán Ló, és végül Szeredy. De ő különösen. Igaz, az időnek akkor egészen más értelme volt számunkra. Nem volt értelme. És idő sem volt. Csak a napok, az ébresztő, a felkelés, a fürdő, a vizelde oldala, meg a lépcsőház, amelynek köveit kivájta az idő vasfoga a lábunk alatt. Keményen és határozottan. De észrevétlenül.

Ekkor történt, írja naplójában Medve, hogy megszöktünk. Közel volt a határ. A fegyelemnek nem volt határa. De mi akkor nem örültünk ennek. És nem is szöktünk meg. Nem sikerülhetett volna. Aztán megérkezett az anyám, mondja Medve. Egy igazi, fővárosi, parfümös Anyamedve. Éreztem, nekem is ilyen lesz egyszer.

Amikor aztán Kolozsvárott összefutottam veled, már nem voltam ennyire kívánós. A város romokban állt. Legyünk pontosak, majdnem lángokban hevert. De a verseit ideadta. Rossz versek voltak, én mégis reménykedtem, hogy ebből az egészből még lehet valami. Hiába, a téliszalámis zsemlét mindig tusolni küldték előre. Nem is illett volna másként. Sajnos a kézirat itt megszakad.

— De én biztosan tudom, hogy a folytatás is jó — mondja Esterházy Péter, aki a saját kezével írta ezt a könyvet.

Pedig még meg se született akkoriban.

ÖRKÉNY ISTVÁN (1912—1979)

Örvényes ésszel Pistinek született önkényesen távol Örkénytől, büntetésből nevét is erről a Pest megyei településről kapta. Szülei jómódú patikájában nőtt fel, már gyermekkorában szívesen játszott hőmérőkkel. Ezek közül is — családi visszaemlékezések szerint — kedvencei az egypercesek voltak.

Örömét lelte a macskajátékban és a vérzivatarban. Ez utóbbi kedvéért direkte zsidónak született Magyarországra. (Elvetemültségét mutatja, hogy az előbbi kedvéért viszont nem született macskának Sziámban.) Mindenesetre így sikerült kibrusztolnia, hogy a szegény, háborús időkben államköltségen (munka)szolgálati útlevéllel téli kiküldetésre mehessen a Donhoz. Innen — valószínűleg pechére — később hazatért.

Jó volt még römiben, kanasztában, négykezesben, vasúti menetrendben (lásd Vérrokonok című MÁV-információs kiadványát!), öltönyben-nyakkendőben valamint Tótékban is.

Mióta meghalt, halhatatlan.

EGYPER(E)CES NOVELLA

Oda: vagyok, aki vagyok. Odavagyok. Érted.

Vissza: a feleségem. Odavan. Értem.

(— Perec?

— Peretlek.)

Érted?

Nem értem.

TÓTH ÁRPÁD (1886—1928)

ESTI MAGÁNYOS

Magam ülök a másik oldalon,
Lila rádió nyakkendőm, dugom,
Míg én, egy fa, rágcsálok egy dalon,
Füledbe, ki angyal vagy, nőm, hugom.
Oly álmos lettem közben, hogy szemem
Csak fogpiszkáló tartja nyitva már,
Titokban odanyúlok, s elveszem,
Miközben béke csöndje trombitál.

Most nézlek bús, lehunyt pillákon át,
S nem látok semmit. Jaj, sötét talány:
Mért nem ragyog smaragd, rubin, achát?
Vagy mégse vagy? Vagy szellem vagy csupán?
Vagy megvakultam volna? Vagy az est
Fekete fénye fed előlem el?
A rádiómat hallgatom, s a test
röpül, az éter mint hullám emel.

És most kitágul fülcimpám, figyel,
Szimatolja a csípőd vonalát,
Míg transzba esve vérzem, égi jel,
Mi lerobog, és lassan vonul át
Egy érzés rajtam, mely, mint hó, kemény:
Hogy mért nem égek én is, mint a kő,
Egy szőkeségért, amelyik szegény
Olyan kopasz, hogy az már széditő.

VERSEGHY FERENC (1757—1822)

Kiváló költő, matematikus, teológus, nyelvész, nyelvújító, énektanár hitszónok, hárfaművész és nyelvművelő verseny. Tudott görögül, héberül, latinul, németül, franciául, olaszul, sőt magyarul is. Már gyermekkorában elküldték a sóhivatalba (apja ugyanis ott dolgozott), de aztán magára talált.

Korát messze megelőzve azt vallotta, hogy írjunk mindent úgy, ahogy ejtjük (Aszt a héccencségit, naccerű egy ideja!) Kortársai is kiejtették ettől kezükből a tollat.

El akarta törölni a „ly” betű használatát, ekkor azonban fő ellenfele, Révai Miklós mellé költőnk volt jakobinus börtöntársa, Kazinczy Ferenc is felzárkózott, mondván: miért legyen a mai fiataloknak könnyebb megtanulni az akadémiai helyesírást?! Azóta ezt nevezik a hagyomány elvének. (Mijen kár pedig: Verseghy javaslata tejjesen és akadájtalanul megjavította volna a hüjék hejesírását is!)

Versei egy részét a cenzúra elöl el kellett rejtenie, ezért ma sem könnyű megtalálni őket. Ezek némelyike azonban (pl. Az első egyesülés) erotikus tartalma ellenére sem tartozik a párttörvény hatálya alá.

KLÁRIHOZ

Jer, Klárika, oh! patakunkra tekints!
Nézd, gondgyaidat veri vissza, te kints.
Mért hull a könyúd ama hűtelenért?
Itt áll szeretőd, aki hív, aki ért.

Vedd kézbe, s e pásztor alélva eped.
Kár bágyatagon lebotsátni fejed.
Nézz szerte! mezőnk tsupa rőt nefelejts.
Szól szép kikelet szava: „Rajta, felejts!”

Ég áld, ha mosojgva enyelksz ma velem,
A nyájam odább legelészve megyen.
S míg ajkad az ajkamon ajkadoz, oh…
Oj édes alább is, oj andalitó…

WEÖRES SÁNDOR (1913—1989)

A hatszemű háromverebesek családjába tartozó rigó-féle a XX. század második feléből. Kodály Zoltán korán fölfigyelt fiatalon írt öreges versére, később is gyakran nyúlt a költő szájába, hogy kivegye onnan a szót.

Pszichés adottságai folytán szabadon kóborolt a világmindenségben, mint holdbéli csónakos. Bóbitája miatt sokáig búbos vöcsöknek nézték, ezért lett szálka a hatalom szemében. Később sikerült kiszedni onnan.

Mint igazi gyermek, mindent magának akart, ahogy ezt meg is fogalmazta a „Csak én bírok versemnek hőse lenni” kezdetű szonett, melyet nem ő, hanem Babits Mihály írt. Ő szerezte viszont többek között a Gilgames-eposzt, a Carmina Buranát, Po Csü-Ji verseit és a fél régi magyar irodalmat. Állítólag fordítóként is kiváló, több versét magyarra fordította.

TISZTA BARBÁR ZENE

melyet a mindenséget átfogó
isteni áramlatból
ragadott meg a költő


Trampla sotangó, grambi tobandó,
tergez berg ezáldal,
srimpi kitengő, krumpu csugantó,
keregel gerden ál dal.

Gürdüli fördem, türküli csörgen
gálog bárom fájdar
szerteli torbán, kordoli pörkem
keregel gerden ál dal.

Börböle nyalga, trömbe batalka
etter gatter szájtal
rezgez atyánga, püszkezi galba
gerden kergen ál dal.

Magyar fordítás:

SZERELEM

Gólyatöcs,
Gólyatöcs,
Ősszel-télen jó a fröccs.

Gólyaláb
Gólyaláb
Lelkem gyermek-ködnyaláb.

Békanyál,
Békanyál,
Tavasz után jön a nyár.

Békalen-,
Békalen-,
Békalencséd meztelen.

Libatop,
Libatop,
Dadogva tapogatok.

Libahúr,
Libahúr,
Szívemen te vagy az úr.
forrás