Tovább fog élni a marosvásárhelyi református temetőben Bolyai Farkas pónyik almafája

Oláh Anna
Bolyai Farkas, pónyik alma
szóelválasztás

Gazdaságainkat is mind tsak úgy folytatjuk
Mint a parasztoktól látván tanulhattyuk.
Parasztok formálják gazdák társaságát,
Tudományformába nem öntjük ez ágát.

Borosnyói Lukáts János: Régi és uj Vásárhely.
Marosvásárhely, 1836–37

Bolyai Farkas életének legfontosabb állomáshelyei – Bolya, Enyed, Kolozsvár, Göttingen, Domáld és végül Marosvásárhely – gyümölcs-, és szőlőtermesztő vidékekhez kötődtek. A gazdálkodás alapjaival már kisgyerekkorában, apja bólyai birtokán megismerkedett. Bolyai Gáspárról kortárs ismerősei azt állították, hogy ha sokáig élt volna, minden talpalatnyi földet termőfölddé varázsol.

Bolyai Farkas külföldről hazatérve 1801 szeptemberében megnősült és a fiatal pár Domáldra költözött, a Kis- és Nagyküküllő vízválasztóján lévő kis birtokra, ami anyai örökségének volt része. A domáldi birtokon – a nyugaton tapasztaltak birtokában – Bolyai Farkas néhány éve alatt tündérkertet varázsolt. Szabályozta a birtokát és egyben a faluhatárt képező patakot úgy, hogy dombos kertjén kacskaringós mederbe terelte, vízesést, sziklakertet alakított ki, gyümölcsfa-iskolát hozott létre, szőlőket telepített, vadregényes lugast emelt a domb tetején.

Bolyai pontosan ismerte a faiskolák jelentőségét. Mind enyedi, mind göttingeni évei alatt tapasztalhatta az iskola mellett működő gazdaságok fontosságát. Enyeden nemcsak tangazdaságszerűen folyt mezőgazdasági oktatás mivel a kollégium birtokai biztosították az iskola bevételének nagy részét is. Itt tehát igazi gazdálkodás folyt. A göttingeni hortus oeconomicus a mai egyetemi kutatóközpont szerepét töltötte be. Az erdélyi diákok itt ismerkedetek meg Európa legkülönbözőbb tájairól ide telepített gyümölcsfajtákkal, valamint a termesztésükhöz szükséges földrajzi, időjárási követelményekkel. Hazatérésük után korszerűsítették a Kárpátok lejtőin évszázadok óta honos gyümölcs- és szőlőgazdálkodást.

Bolyai gyümölcsfáit a legkomplexebb tudományos értékelésekből leszűrt következtetések alapján telepítette és kezelte. Gyakorlati tapasztalatait azonnal a átadta tanítványainak is. Híres pomológus tanítványai, mint pl. albisi Bod Péter, Vajda Dániel, vagy Vályi Elek a gyümölcs- és szőlőgazdálkodó szakemberekként nemzetközi hírmnevet szereztek.

2011-ben Bolyai Farkas halálának 155. évfordulójára emlékezünk. Sokféleképpen lehetne felidézni a híres professzor, a legnagyobb matematikus – Bolyai János apja – emlékét, a vásárhelyiek életében betöltött szerteágazó szerepét, személyiségének máig ható sugárzását. Különcségéről számos anekdota maradt az utókorra. Utolsó évéhez egy szokatlan cselekedet fűződik – megírta saját maga gyászbeszédét JELENTÉS címmel. Életében számtalan gyászbeszédet írt kollégái, ismerősei temetésére. Halála előtt egy évvel úgy döntött, hogy saját maga számára is megírja gyászbeszédét. A különleges szöveg a mai ember számára egyszerre jelentette életfilozófiai tapasztalatainak összegzését, pedagógiai hitvallását, nevelői végrendeletét a következő generációk számára és búcsúját a földi élettől. A Jelentést kinyomtatta, és elküldte ismerőseinek.

Bolyai ebben „végrendeletben” külön kitért a temetésével kapcsolatos szertartásra, amiből néhány sort idézünk:

Meghagyás…

…se pap… sem egyéb cérémonia, még harang se legyen; az oskola csengettyűje szólhatna,… Kéretnek a Keresztények! hogy csak annyi jöjjön, a hány szükséges,… Emlék se legyen: hanem ha valaki egy pojnik almafát ültet a ház [itt sírhant] eleibe; a gyümölcsét szedőktől vagy róla oltóktól vegye köszönetét!

Bolyai végakarata teljesült. Temetése alatt nem szóltak a vártemplom harangjai, csak a kollégium kis harangja. 1857 tavaszán János fia egyik öccséhez címzett levelében, amit Bólyára küldött ezt írja:

Vajda pedig arra kér, hogy hozz magaddal két ponyik vagy poenics (vagy hogy írják?) oltoványt, egyiket az Öreg, másikat a Szabó János sírjára ültetendőt;1

  • 1 Benkő Samu: Bolyai-levelek. Kriterion, 1975, 240.o.

Vajda Dániel és Szabó János Bolyai Farkas két tehetséges diákja volt. Szabó tehetséges festő lett, ő készítette Bolyairól azt a közismert portrét, amit Marosvásárhelyen a Bolyai Múzeum falán láthatunk. Közeli barátságban volt Bolyaival, gyakran az egykori professzornak köszönhette súlyos anyagi gondjainak enyhítését. Bolyai előtt halt meg néhány évvel, nekrológját is Bolyai írta. Másik igen tehetséges diákja, majd jó barátja volt Vajda Dániel is az 1810-es években. Bolyai őt választotta fia mellé házitanítónak, később is atyai jó barátja maradt. Bolyai halálának nyarán települt vissza Vajda Marosvásárhelyre, de csupán néhány hónapot tölthettek együtt. Előzőleg évtizedekig levelezett Bolyai a Nagykőrösön élő egykori diákjával. Arra készültek, hogy kézirathagyatékukat egymásra bízzák. Úgy tűnik Vajda teljesíteni akarta egykori tanára almafával kapcsolatos végrendeletét. Talán Bolyai kérte meg Vajdát halála előtt, hogy az igen nagy szegénységben elhunyt Szabó János sírja mellé is ültessen egy pónyik almafát. Érdekes művelődéstörténeti adat lehet az, hogy Bolyai Farkas domáldi facsemete-iskolájából Bólyára is kerültek pónyik almafák. Más források szerint:2

Dicső Lajos, egykori hálás tanítványa pónyik almafát ültetett sírjához.

23 éven át mindössze ez a fa jelölte Bolyai Farkas nyughelyét

Jelentésében kifejezett akaratja szerint.

  • 2 Koncz József: A marosvásárhelyi evang. ref. kollégium története. Marosvásárhely, 1896, 311. p.

Ez az almafajta – amit Bolyai honosított meg az erdélyi viszonyoknak megfelelően – az elmúlt százötven év alatt szinte teljesen kipusztult Erdélyben.

A különleges végrendeletnek Erdély határain túlra is híre ment. 1879 augusztusában dr. Dux Adolf (1822–1881) újságíró, műfordító, a Pester Lloyd főmunkatársa – aki főként német nyelven írt cikkeiben a magyar kultúrát népszerűsítette – ellátogatott Marosvásárhelyre. Az érdekelte, hogy az „alma-fejfa” csak legenda, vagy valóság? Koncz József volt a vendéglátója, megmutatta Duxnak Bolyai egykori szállását, kertjét, majd a temetőben megmutatta az almafát. Látogatásának benyomásait Dux a Pester Lloyd lap 1880. február 4-i számában La tombe du savant című írásban foglalta össze. Az írás a Bordeaux-i Mémoires de la Société des Sciences physiques et naturelles egy különlenyomatában is megjelent. Dux így kezdi az írást:3

A tudós sírja

Egyetlen szobor, egyetlen kő nem jelzi, pedig ez egy kimagasló egyéniség nyughelye. Ismervén a dolgok szokásos rendjét, ez sír bizonyára fölülmúl minden építészetileg impozáns emlékművet és az azt ékesítő dicsérő feliratokat. De az, aki itt nyugszik e pázsit-tető alatt, határozott akaratát fejezte ki arra nézve, hogy ne emeljenek neki mauzóleumot. Legfeljebb egy almafát szeretett volna nyughelyére, emlékeztetve arra a három almára melyek oly nagy szerepet játszottak az emberiség történelmében. Így jelezve Éva és Paris almáját, akik rabszolga sorba taszították a földet, és Newtonét, aki visszahelyezte azt a csillagok sorába…

Oláh Anna fordítása

Az írás ezekkel a sorokkal végződik:

…le pommier pojnik devra toujours être conservé et soigné avec amour

vagyis az almafát örökké szeretettel kell majd védeni és ápolni.

  • 3 Dr. Adolf Dux: La tombe du savant. Extrait du Pester Lloyd du 4 février 1880. Extrait des Mémoires de la Société des Sciences physiques et naturelles de Bordeaux. t. V. (2e Série), 1er cahier.

Bolyai almafája 100 évig élt, majd kiszáradt. A gondos utókor új csemetét ültetett a régi helyére. Ez a fa áll ma is a sír mellett, idén éppen 55 éves és a Marosvásárhelyre érkező turisták egyik leglátogatottabb helye.

Ma ezt a fát a természet, betegségek, és az ember csapásai közepette a kipusztulás veszélye fenyegeti. Senki nem viseli gondját, nem óvja a kártékony sírszomszédoktól. Így történhetett, hogy a fa egyik oldalát szinte teljesen megcsonkították, és a törzséről több főágat levágtak. A sírszomszéd nem tudhatta, hogy mit cselekszik: azt hitte, hogy Bolyai-almafája egy átlagos fa, ami az ő sírjára folyamatosan szemetel. Nem tudta, hogy kegyeletsértést követet el, ha megrongálja a „fejfát”.

A megcsonkított almafa

Veress József, a temető gondos őre, időnként megnézi, hogy él-e még a fa? A tavasszal egy fő ágát le kellett vágnia, mert egy vihar letörte, és akkor látta, hogy még egy jó méterrel alább is korhadt, száraz.

A Bolyai Pedagógiai Alapítvány – tapasztalva a rongálást – elhatározta, hogy felhívja a sírhoz látogatók figyelmét az almafa jelentőségére. 2006-ban, Bolyai halálának 150. évfordulójára a református temető kuratóriumánál kérvényezte az almafa hivatalos védetté nyilvánítását. Eljárt a jelenlegi környezetének kialakítása érdekében, kovácsoltvas kerítéssel vette körül, valamint a kerítésen elhelyezett egy táblát is, amely tájékoztatja az odalátogatókat az almafa történetéről, ritkaságának, kegyeletének fontosságáról.

Az almafa védetté nyilvánítási ünnepségét a Bolyai Pedagógiai Alapítvány 2006. november 1-én tartotta a Bolyaiak sírjánál. Jelen sorok írója méltatta Bolyai Farkast, és emlékeztetett arra, hogy immáron Petőfi székelykeresztúri körtefája, valamint Csoma Sándor csomakőrösi diófái mellett van még egy védett fa Erdélyben – Bolyai Farkas almafája. A Bolyai Líceum diákjai ünnepi öltözetben felolvastak Bolyai végrendeletéből, és a sajtó jelenlétében igen sok egykori bolyaias diák, tanár, és vásárhelyi polgár megállat egy gyertyát gyújtani a Bolyaiak sírjánál, vagy koszorút helyezett el az almafát körülvevő kerítésre.

Az emléktábla a zentai Bolyai Farkas Alapítvány a Magyarul Tanuló Tehetségekért közösség ajándéka.

A kerítés Szilveszter István – egykori bolyais diák – cégének adománya.

Bolyai halálának 150. évfordulóján védetté nyilvánított, bekerített almafa
A kerítésen olvasható emléktábla

A mindenkori utódok feladata – Dux Adolf szavait idézve – szeretettel ápolni, gondozni ezt a fát, amíg él.

Ha kipusztul, ültessenek újat!

De mi van, ha nincs újabb csemete, hogyan ültessünk újat?

2011 tavaszán egy régi bolyais diák, ma már ugyanott tanár – Jakab Barna, a Bolyai-kultusz elkötelezett ápolója – tanítványaival kiment a marosvásárhelyi református temetőbe és talán az utolsó Bolyai által honosított almafáról oltványokat metszett. Saját maga elhozta Budapestre, ahonnan Dániel Éva Bolyai-kutató javaslatára és közreműködésével az Újfehértói Gyümölcstermesztési Kutató és Szaktanácsadó Nonprofit Közhasznú Kft. gondjára bíztuk. Az intézet egyik fő feladata a gyümölcsfák törzskönyvezése, meggy, szilva és alma tájfajták felkutatása és begyűjtése, beszemzése, szaporítása. Ők állítják össze a magyar tájfajta gyümölcsök adatbankját is, ahová ez év tavaszán Bolyai pónyik alma fajtája is bekerült. Elvégezték Bolyai pónyik almájának törzskönyvezését, genetikai adatainak feltérképezését, vállalták annyi csemetének, fának a megőrzését, amennyi a további szaporításhoz szükséges. Az új csemeték felcseperedtek, és 2011 őszétől már új helyre ültethetőkké váltak. Ezeket majd meg lehet vásárolni. A csemetékhez eredetiség bizonyítványt állít ki mind a kutatóintézet, mind az eredeti oltványokat biztosító Bolyai Pedagógiai Alapítvány. Csak és kizárólag ezeknek az okmányoknak a birtokában nevezheti majd bárki saját fáját, csemetéjét, oltványát Bolyai-almafának.

Igényelni a Bolyai Pedagógiai Alapítvány címén lehet.

2011. szeptember 7-én Kispesten, a Bolyai János Általános Iskola előkertjében elültették az első két – Újfehértóról érkezett – pónyik almafa-csemetét. Így emlékezett az iskola arra a művelődéstörténeti eseményre, hogy a két zseniális matematikust, Bolyai Jánost és apját, Bolyai Farkast 100 évvel ezelőtt helyezték közös sírba a marosvásárhelyi temetőben. A sírjuk melletti védett almafáról származó oltványokból nőnek majd fel az iskola Árpád utca felőli udvarán elültetett fácskák.

A kispest.hu ezt írta az eseményről:

Évről-évre megemlékezik névadójáról a Bolyai János Általános Iskola. Ezúttal az adott alkalmat az emlékezésre, hogy 100 évvel ezelőtt temették közös sírba Bolyai Jánost és apját, Bolyai Farkast. A tegnapi ünnepségen részt vett a dédunoka, Bolyai János, valamint Oláh Anna Bolyai-kutató és Hernádi Paula képzőművész, aki a névadó születésének 200. évfordulójára, 2002-ben tűzzománc-portrét készített Bolyai Jánosról. Az önkormányzatot Gajda Péter polgármester, Vinczek György alpolgármester és Nagy Péter humánszolgáltatási igazgató képviselte az eseményen.

A polgármester és a Bolyai-leszármazott segítségével most elültetett pónyik almafácskák oltóvesszői a két Bolyai marosvásárhelyi sírja mellett nőtt védett fáról származnak, és az Újfehértói Gyümölcskutató Intézetben fejlődtek oltványokká. Ahogy az iskola falán elhelyezett emléktáblán is olvasható, a pónyik almát Bolyai Farkas terjesztette el Erdélyben, és végrendeletében is ezt kérte sírjelként.

Az ünnepség végén a facsemeték származásáról szóló tanúsítványokat vehette át Röhrig Éva igazgató a kutatóintézet képviselőjétől és Oláh Annától. »Legyen büszke az iskola arra, hogy itt virágzik majd a két kis fa, és vigyázzon rá« – kérte a Bolyai-kutató.

A világhálóra is felkerült az a kisfilm, amit az ünnepségen készített a kerületi TV stúdió.

A továbbiakban szeretnénk kezdeményezni a fajta hungarikummá nyilvánítását, hiszen teljes mértékben megfelel a minősítés törvénytervezetben foglalt szabályoknak miszerint:

a magyar történelem legnemesebb hagyományait és évszázados értékeit egy átfogó értéktárban kell összesíteni.

Részét képezi ugyanis a

nemzeti és az egyetemes történelem során felhalmozott és megőrzött […] elméleti és tapasztalati érzékinknek. […] olyan megkülönböztetésre, kiemelésre méltó nemzeti érték, amely több évszázada vagy nemzedékek során

alakult ki, és ma kipusztulóban van.

Bolyai almafája, amelyet a hazai körülmények igénye szerint nemesített ki hajdan a „domáldi tündérkertben”

a határon túli magyar nemzeti kisebbségek, közösségek adott országban elismert csoportosulása által nyilvántartott vagy gondozott nemzeti értékek gyűjteménye

részét kell képezze – írja tovább a fent idézett törvénytervezet. Reméljük, hogy nemsokára az Újfehértón szaporított pónyik almára is rákerülhet a MAGYAR ALMA minősítés. Újrahonosítása, megismertetése bő almatermő magyar vidékeinken, azt eredményezheti, hogy Bolyai pónyik almája keresett magyar alma lesz a külföldi piacokon is.

Surányi Dezső szakértő a régi magyar ellenálló gyümölcsfajták közé sorolja a pónyik almát, mások számára, ízvilágára, zamatára nézve, az összes eddig általa kóstolt alma közül kiemelkedik.

Miért kell sok almát fogyasztanunk? Gyümölcsszakértők és orvosok egyaránt úgy ítélik meg egyedül az alma az a gyümölcs, amit más ételekkel is együtt ehetünk, anélkül, hogy erjedés lépne fel és szinte azonnal energiát nyerhetünk belőle. Ezt már az ókorban is tudták róla, ezért is nevezték a gyümölcsök királynőjének. Nagyon könnyen tudjuk tárolni, addig amíg, a tavaszi friss gyümölcsök megjelennek a piacon. Megtalálható benne a fehérje, rostanyag, keményítő, sók, almasav, cukor, csersav. Magas a foszfor, a vas, és a nátriumtartalma. Magas foszfor-tartalmának köszönhetően sokat segíthet főleg azoknak, akik szellemi munkát végeznek, vagy gyenge az idegzetük. Az alma nagyon jó tisztító és gyógyító hatással van az alábbi betegségekre: ételmérgezés, bélhurut, vérhas, coli baktérium okozta bélfertőzés, vesekő, gyomorbántalmak. Gyógyítja a reumát, a köszvényt, mivel sói oldják a húgyköveket. Az alma, mint gyümölcs, savas ugyan, de mégis a szervezetet lúgosítja, hiszen organikus sói semlegesítik a fehérje bomlástermékeiből származó savakat. Kiválóan gyógyítja a hörghurutot, és a felső légúti betegségeket egyaránt. Éppen ezért álljon itt egy erdélyi ajánlás, amit a világhálón tett közzé a szerző. A www.szekelygyumolcs.ro internetes oldal egyik fontos üzenete:

»Tegyünk közösen, hogy a fennmaradt gyümölcsfáink termésének íz-, illat- és zamatvilágát unokáink is élvezhessék!«
A BOLYAI PEDAGÓGIAI ALAPÍTVÁNY tanúsítja, hogy
Kispesti Bolyai János Általános Iskola területén
2011. szeptember 7-én elültetett pónyik almafákat
a marosvásárhelyi református temetőben,
– Bolyai Farkas sírja mellett –
található almafáról származó oltványokról szaporította az
Újfehértói Gyümölcstermesztési Kutató és Szaktanácsadó Nonprofit Közhasznú Kft
Oláh Anna, Zárug Péter Farkas
alapító kuratóriumi elnök
Bolyai Pedagógiai Alapítvány
2011. szeptember 7.

Petőfi védett körtefája Székelykeresztúron. 1849. július 30-án Petőfi Székelykeresztúron, a Gyárfás udvarházban töltötte a segesvári csata előtti utolsó éjszakát. Állítólag itt írta utolsó versét a házi kisasszony emlékkönyvébe. A fa ma dróttal, cementtel „megkötve”, összetartva, ápolva őrzi Petőfi emlékét. forum.blikk.hu
Kőrösi Csoma Sándor védett diófái Csomakőrösön. A két védetté nyilvánított diófa-matuzsálemek ágai bármikor letörhetnek, ezért a korona mielőbbi visszavágása szükséges. Ezt a kovásznai polgármesteri hivatal és a katasztrófavédelem szakemberei állapították meg, és írásbeli folyamodvánnyal fordultak a megyéhez a fák koronájának visszametszése végett. (Elektronikus forrás)
Az első Újfehértón szaporított pónyik almafa-csemete
Bolyai Farkas portréja
A Bolyaiak sírja Marosvásárhelyen, mellette a pónyik almafa
A védetté nyilvánítási ünnepség
Az avatás előtt bolyais diákok által szüretelt pónyik alma és almakészítmények
Jakab Barna tanár és diákjai oltványokat gyűjtenek a jelenlegi – 55 éves almafáról
Az oltványokat Dániel Éva és Oláh Anna Bolyai kutatók átadják az Újfehértói Gyümölcstermesztési Kutatintézet munkatársának – Budainé Veres Ágnesnek
Az első csemeték ünnepélyes ültetése a kispesti Bolyai János Általános iskolában. (VII. Bolyai János – a matematikus dédunokája és Gajda Péter, Kispest polgármestere)
Képek az ünnepségről
Forrás

Elektronikus kézirat.