Mozart betegsége és halála1

Schultheisz Emil
orvoslás
szóelválasztás

A Mozart-irodalom szinte beláthatatlan terjedelmű. A zenetudomány Mozart munkásságának legapróbb részleteit is messzemenően tisztázta és kellően értékelte. Ezzel szemben életrajzában még szembetűnő hiányosságokat észlelünk. Sőt, talán túlzás nélkül állíthatjuk, hogy emberi alakja, orvosi szemmel nézve, még mindig elég elmosódottan áll előttünk. Ma sem vesztette érvényét, amit Bókay János, a nagyhírű orvosprofesszor – és maga is jeles muzsikus – száz esztendővel ezelőtt írt: „Még ma sem eldöntött kérdés, hogy mi okozta Mozart korai halálát”.2

Jóllehet a biográfiák forrásanyaga elég bőséges: saját, valamint nővérének és apjának, Leopold Mozartnak3 a levelei adatokban és leírásokban igen gazdagok, a neves komponista személyére vonatkozó tények helyes értékelését viszont gyakran nélkülöznünk kell. Ez elsősorban betegségeire vonatkozik, amiről pontos képet csupán A. Greither nyújt.4 Ő mai tudásunk kritikus szemszögéből nézve forrásanyagot, részletes és jól értelmezett leírást ad Mozart betegségeiről és haláláról.

A betegség jellegének felderítésére – a levelezés mellett – talán legalkalmasabbak Nicolaus von Nissen dán kormánytanácsosnak, Mozart özvegye második férjének Mozartról írott biografikus feljegyezései, mert a zenetudós állapotára vonatkozó leírásokat, betegségére vonatkozó adatokat, e munkája számára, maga az özvegy szolgáltatta.5

  • 1 Néhány jelentős forrásmunka: Orel, A.: Mozarts Deutscher Weg. (Wien, 1943); Paumgartner, B.: Mozart. (Zürich, 1940); Reitter, C.: Der Stand des Wiener Med. Doctoren-kollegiums (Wien, 1899); Ulibischeff, A.: Mozarts Leben und Werke (Stuttgart, 1859); Tenschert, R.: Mozart. (Leipzig, 1956)
  • 2 Bókay János: Mozart halálának oka. Orvosi Hetilap 50 (1906) No. 3. 233–234. p.
  • 3 Vö. Mozarts Briefe (Berlin, 1912), valamint Bauer, W. A. – Dautsch, O. E.: Mozart. Briefe und Aufzeichnungen. I–VII. Bd. (Kassel–Basel–London–New York, 1962–1975)
  • 4 Vö. Greither, A. publikációjával Deutsche Medizinische Wochenschrift 81 (1956) 121–165. p.
  • 5 Nissen, G. N.: Biographie W. A. Mozart’s etc. (Leipzig, 1828)

Még a legtöbb magyar Mozart-életrajz is egyik kezelőorvosának, Closset dr-nak, ma már tarthatatlan diagnózisát fogadja el („hietziges Frieselfieber”a). Nem kétséges pedig, hogy betegségének ismerete jelentős mértékben járul hozzá élete utolsó szakaszának jobb megértéséhez: betegségeinek, különösen utolsó betegségének lehető pontos ismerete tehát nemcsak orvostörténeti érdekességű.

  • a hietziges Frieselfieber német – lázas köleshimlő.

Hogy utolsó, halálos betegsége könnyebben érthető legyen, vegyük sorra rövid életének rendelkezésünkre álló kórtörténeteit. Nagy segítséget nyújtanak ebben Leopold Mozart levelei, melyekben az éles megfigyelőképességű apa – aki gyakran maga tölti be a „háziorvos” szerepét – a betegségek lefolyásának és tüneteinek igen plasztikus és pontos képét adja.

A gyermek Mozart fárasztó utazásai, kimerítő munkája, gyakori szereplése kétségkívül erősen igénybe vették szervezetét. Az első hét évben azonban komolyabb betegségről nincs adat. Az apa akkori levelei csupán időnkénti „indispositiók”-ról tesznek említést. (Az apa általában csak az általa komolynak ítélt esetekben hívott fiához orvost.)

Az első bécsi úton jelentkezett az első komoly betegség. (Ezt az életrajzok és orvostörténeti dolgozatok is – Greither kivételével – többnyire tévesen ítélik meg.) Édesapja 1762. október 20-i levele messzemenően pontos leírását adja az erythema nodosumnak:b

…néhány krajcárnyi nagyságú, igen piros és kissé kiemelkedő foltot találtam, melyek érintéskor fájdalmat okoztak neki. De csak a sípcsontjain, könyökein és podexén volt néhány. Lázas volt…

  • b erythema nodosum – a bőr (többnyire a lábszáron és a karon) fokozott érzékenységi állapotot kísérő göbös beszűrődése.

Ekkor Dr. J. A. von Bernhard vizsgálta s egy „skarlatszerű” kiütésről szólt. Noha skarlatot expressis verbisc nem mondott, kijelentése mégis tévedésre adott alkalmat. Olyannyira, hogy még néhány éve is jelent meg dolgozat (Reinhard),6 ahol Mozartnak ez a betegsége skarlátként szerepel.

Hogy Bernhard dr. – korának jónevű bécsi orvosa, a bécsi fakultás dékánja, majd az egyetem rektora – nem a mai tudásunknak megfelelő diagnózist állította fel, az érthető. Az erythema nodosum neve először 1808-ban szerepel az irodalomban, Robert Willan: ’On cutaneous diseases’ című művében. Mint önálló kórképet pedig Ferdinand v. Hebra, a nagynevű bécsi dermatológus írja le 1860-ban.7 Mivel Leopold Mozart fent említett levele nemcsak a diagnózisra mutat, hanem talán a fellépett erythema nodosum okát is leírja, amikor egyidejűen fellépő fogfájásról és arcduzzanatról számol be, nincs rá okunk, hogy az erythema nodosumból későbbi tuberculotikus megbetegedésre következtessünk. (Az erythema nodosum az esetek 45–50%-ában nem specifikus tbc-allergia következménye.)8

  • c expressis verbislatin félreérthetetlenül, határozottan, nyíltan kimondva.
  • 6 Vö. Reinhard, W. publikációjával (in: Medizinische Monatsschrift 9 (1956) Vol. I. 320. p.)
  • 7 Hautkrankheiten (Erlangen, 1860)
  • 8 Vö. Lindemayr, W. publikációjával (in: Dermatologische Wochenschrift 127 (1953) Vol. I. 123. p.)

N. Nissen, Mozart feleségének, Constanzának, második férje volt az, aki életrajzi munkájában a komponista „phthisis”-érőld szólt. A tetszetős – bár nem megalapozott – gondolatot több életrajzírója átvette. Feltehetően az erythema nodosummal, ill. focalinfectióvale van összefüggésben a röviddel ezután fellépett ízületi gyulladás. Ennek többszöri fellángolásáról és egy 1766-ban lezajlott, különösen súlyos relapsusárólf szintén az apa számol be; Mozart hangverseny-utazásai alatt fellépett „indispositiói” többször jártak ízületi fájdalmakkal, időnként súlyos anginag kísérletében.9

Rheumás bántalmaival Bókay János is foglalkozott ezelőtt száz évvel az Orvosi Hetilapban megjelent dolgozatában. Következtetéseiben odáig megy, hogy a rheumás láz szövődményeként fellépett endocarditisth jelöli meg a halál okaként.

  • d phthisis – sorvadás; nagyfokú szövetszéteséssel járó gümőkóros folyamat.
  • e focalinfectio – gócfertőzés (Gócon olyan, többnyire rejtetten elhelyezkedő gyulladásos elváltozásokat értünk, melyekben legyengült, de még életképes kórokozók húzódnak meg, és ahonnan ezek vagy az általuk termelt mérgező anyagok időnként a vérkeringésbe jutva más, sokszor távoli szervek megbetegedését okozhatják. E másodlagos megbetegedések fertőzéses vagy immunológiai mechanizmus alapján alakulnak ki.)
  • f relapsus – visszaesés, romlás.
  • g angina – szorongató fájdalom.
  • 9 Lásd Mozart 1764. II. 22. és 1765. IX. 19-i leveleit.
  • h endocarditis – szívbillentyű- és szívbelhártya-gyulladás.

Utolsó kezelőorvosának, Guldner doktornak a véleményéhez csatlakozóan írja Bókay:

…csúzos sokizületi lob, s ezt complikálo savós-hártyalob (endocarditis?) volt a halált okozó betegsége, nem lehetetlen továbbá, hogy a halál előtti napon alkalmazott érvágás a különben is kimerült és meggyengült Mozart gyászos elhalálozását sietteté….10

  • 10 Bókay János: Mozart halálának oka. Orvosi Hetilap 50 (1906) 3. 233–234. p.

Következő súlyos betegsége 1765 novemberének közepén kezdődött Haagban. A betegségen nővére is átesett. Édesapjuk az év novemberi és decemberi levelei a typhus abdominalisi jellemző tüneteit és kórlefolyását írják le: bizonytalan kezdet, hetekig tartó continua,j ködös, időnként deliriumig fokozódó állapot, igen nagyfokú lesoványodás, kiszáradás, a szájnyálkahártya elváltozásai, valamint „diarrhoea critica salutaris”.k Enyhülést csak a konzíliumba hívott Zwenke professzor ópiumkúrája hozott.

Mozart eme betegségével kapcsolatban egy újabb tévedés ragadt meg az irodalomban. Az akkori kezelőorvos – az apa által nem túl nagyrabecsült Hayman dr. – a bevezető bronchitistl félreismerve, a betegség későbbi alakulása folyamán „depositio ad pulmonum”-róln szól, ami aztán az irodalomban szereplő „mellbaj” forrása lett.

  • i typhus abdominalis – hastífusz.
  • j continua – folytonosság, folyamatosság.
  • k diarrhoea critica salutaris – hasmenés ???
  • l bronchitis – hörghurut.
  • m depositio ad pulmonum – lerakodás a tüdőben.

Két évvel később, 1767-ben Olmützben variola veránn esett át. A himlőhelyek erősen elváltoztatták eredetileg igen csinos arcát, amint azt nővére egy késői, 1819. július 2-án kelt levelében írja. Valószínűleg ez a magyarázata annak, hogy minden Mozart-portrét kissé idealizált, de megmagyarázza azt a gátoltságot is, ami társasági életében kialakult.

A következő években kisebb-nagyobb „katharrhusokon”o esett át. Gyakran volt fogfájása, 1781-ben Münchenben pneumoniája.

1784 szeptemberében apjához intézett levelében négy napon át ismétlődő, órákig tartó, hányással, lázzal és izzadással járó kólikáról számol be, amit vizelési zavar követ. Különös jelentőségű ez a beszámoló, mert a vesekólikának, ill. pyelitisnekp ez a leírása arra a szervre utal, ami latensen valószínűleg már évek óta beteg. Betegségének ebben a szakában régi salzburgi barátja, Dr. S. Barisani kezelte. Ettől a betegségtől kezdve igen gyakran panaszkodott általános rosszullétről. Gyakori, kínzó fejfájása volt (levele Puchergerhez 1790 májusában). Nővérének egy levele pedig sárgás-sápadt arcszínéről tesz említést. 1790 szeptemberében betegen indul frankfurti útjára, II. Lipót koronázására. Egy évvel későbbi leveléből már a súlyos depresszió és halálvárás hangja szól.

1791-es prágai utazása és prágai tartózkodása során környezetének is feltűnik különösen rossz egészségi állapota. Kortársa és első életrajzírója, Niemetschek prágai tanár írja: „…Színe sápadt volt, arca szomorú, folyton betegeskedett…”.11

  • n variola vera – a himlő típusos, súlyos formája.
  • o katharrhus, catarrhus – hurut.
  • p pyelitis – vesemedence-gyulladás.
  • 11 Niemetschek, F.: Leben des k. k. Kapellmeisters Wolfgang Amadeus Mozart (Prag, 1798)

Ez kb. három és fél hónappal halála előtt volt, ami már egymagában is ellene szól annak – ami egyes biográfiákban szerepel –, hogy akut fertőző betegség okozta volna halálát.

Betegen és csalódottan hagyta el Prágát. Bécsbe visszatérve, 1791. szeptember 30-án a Varázsfuvolát bemutatóján maga vezényelte s még néhány előadását dirigálta. Október közepén erre már nem volt ereje. Ágyban fekve, órával a kezében követte az előadást. November elején annyira összeszedte magát, hogy szabadkőműves-kantátáját november 18-án vezényelni tudta. Két nap múlva ismét ágynak esett, most már utoljára.

Betegsége egész tartama alatt keményen dolgozott a Requiemen. Állapota rohamosan rosszabbodott. Eddig is meglévő enyhe arcduzzanata fokozódott, kezei, lábai megdagadtak, többször hányt, nyelvét száraznak érezte. Kezelőorvosa, Dr. Closset teljes nyugalmat rendelt. November 28-án Closset Sallaba dr-t, a bécsi közkórház főorvosát hívta konzíliumba. Mindketten febris miliaristq („hietziges Frieselfieber”) diagnosztizáltak és infaustr prognosist állítottak fel. December 4-én teljesen elerőtlenedett, 5-én, kevéssel egy óra előtt halt meg.

  • q febris miliaris – lázas köleshimlő.
  • r infaust – kedvezőtlen, kilátástalan, reménytelen.

W. A. Mozart betegségeit és halála körülményeit vizsgálva, úgy látszik, hogy hosszas szenvedés után, idült vesebetegség következtében uraemiás comábans halt meg. A vesemegbetegedés alapját chr. glomerulonephritist képezhette, mely sekundär zsugorvesébe ment át. Az orvos-írók közül Dr. J. Barraud12 a ’Chronique medicale’-ban már 1903-ban említi a Bright-kóru lehetőségét. Érveit azonban Bókay egy évvel később megjelent, idézett közleményében nem fogadta el.

  • s uraemia – húgyvérűség (a veseműködés zavara miatt kialakuló, a vér maradéknitrogén-tartalmának emelkedésével járó állapot). uraemiás coma – az urémia végső szakaszában bekövetkező eszméletlen állapot.
  • t glomerulonephritis – az érgomolyagoknak az egész vesére kiterjedő, nem bakteriális gyulladása.
  • 12 Vö. Barraud, J. publikációjával La chronique médicale 12 (1905) Vol. I. 287. p.
  • u Bright-kór – vesegyulladás fehérjevizeléssel.

Kiváltó tényezőkként szerepelhettek a rheumás affectiók és gyakori anginák. A nephrosclerosisv mellett azonban, úgy látszik, még egy pyelitis is fennállott (feltehetően nephrolithiasisw alapján). Ezzel kapcsolatban felvetődhet az a – valóban csak akademikus jellegű – kérdés, hogy nem egy pyelonephritisx volt-e a zsugorvese oka?

  • v nephrosclerosis – zsugorvese.
  • w nephrolithiasis – vesekövesség.
  • x pyelonephritis – vesemedence- és vesegyulladás.

Végül néhány szót kell még szólnunk Mozart megmérgeztetésének kérdéséről. Mikor 1791 őszén betegeskedni kezdett, Salierit – az ismert zeneszerzőt és udvari karmestert, nagy riválisát – nyilvánosan Mozart megmérgezésének vádjával illették. Nissen biográfiája pedig hosszú ideig fenntartotta ezt a minden objektív alapot nélkülöző vádat.

Mozart halála előtti hetekben súlyosan deprimált volt; érezte közelgő halálát. Ereje fogytán pedig felmerült benne a megmérgeztetés gondolata is: „…biztos, mérget adtak nekem” (id. Nissen).

Téveszméjét és nyomott hangulatát csak fokozta a requiemet rendelő „szürke ember” időnkénti titokzatos megjelenése. (Mint ismeretes, 1791 júliusában Walsegg gróf egy alkalmazottja requiemet rendel Mozartnál, de kiköti, hogy a mester ne érdeklődjék a megrendelő kiléte iránt, mert azt úgysem tudhatja meg.)

Ilyen alaphangulatot, az utolsó hónapokban jelentkező súlyos depressziókat, éppen renalis insufficientiábany szenvedő betegeknél figyelhetünk meg.

  • y renalis insufficientia – veseelégtelenség.

Ha művészi szempontból halálos betegségének valószínű tisztázása nem is bír különös jelentőséggel, mégis közelebb hozza hozzánk Mozartot, az embert és megmagyarázza élete utolsó szakaszának nagyfokú levertségét, szorongásait és félelemérzését.

Nincs köze betegségéhez, halálához, de nem érdektelen barátsága a híres bécsi magnetizőr orvossal, doktor Franz Anton Mesmerrel. Mozart – aki mint tudjuk, feketehimlőn is átesett, szerencsére bőrelváltozásokon kívül nyomtalanul – felgyógyulása után került barátságba a híres bécsi orvossal. 1768-ban az ő számára írta a ’Bastien und Bastienne’ című „német daljátékát”. Ezt az operát Mesmer saját kerti színházában adatta elő.

Valamiféle orvos-beteg kapcsolat – jóllehet nincs rá közvetlen adatunk – mégis lehetett közöttük, mert Mozart orvosbarátját később sem felejtette el. Alakját a ’Così fan tutte’ című operájában, a doktor alakjában örökítette meg.

Még egy orvosbaráti kapcsolat ismeretes életéből. Gyakori résztvevője volt azoknak a zenei estéknek, melyeket a nagyon nagy hírű protomedicus,z Van Swieten báró rendezett házában.

  • z protomedicus – közegészségügyi miniszterféle.
Wolfgang Amadeus Mozart
Dora Stock · 1789 · Mozarteum, Salzburg
Forrás

Schultheisz Emil: Művészek és orvosok. Sajtó alá rendezte Gazda István. Szakszerkesztő Bodorné Sipos Ágnes. Schultheisz Emil „Fejezetek az orvosi művelődés történetéből” címmel a Magyar Tudománytörténeti Szemle Könyvtára 62. köteteként 2006-ban megjelent munka „Művészek és orvosok” című fejezete. Budapest, 2006. (A Magyar Tudománytörténeti Intézet Tudományos Közleményei, 17.)