A földgáz

Cholnoky Viktor
1911
geológia, földgáz, Kissármás, vízi erőmű
szóelválasztás

A földgáz, még ha Kissármáson terem is, akkor sem sorozható be a nagyon fiatal geológiai alakulatok közé. Nem tíz évvel, nem is száz évvel, de még ezer, sőt tízezer esztendővel sem lehet mérni a korát és ahol rábukkannak, ott kétségtelenül valami nagy kataklizma nyomán támadt tömegtemetője van az ősvilág szerves élete egy részének. A kőszenet termő őserdők és a petróleumot meg földi gyantát termő masztodon-hullák, ahol a föld alatt találkoznak, ott erjed ki lassan a földgáz is és hogy micsoda rettenetes temetők lehetnek ezek ott lenn a föld alatt, annak bizonysága a bakui naftabányák kifogyhatatlansága és az a tény, hogy Amerikában vannak földgázforrások, amelyek immár körülbelül harminc esztendő óta szolgálnak világító, fűtő és mozgató erőforrásul nem is csak egy, hanem három, sőt több népes városnak, anélkül, hogy a teljesítőképességük csak egy milliliterrel is megcsappant volna.

Mindez ma már a tudniillikek közé tartozik. Tudniillik ma már a laikusnak is illik tudni mindezt, annál inkább megkövetelhető volna tehát a gázbeli, világításbeli, nagyvárosokat energiával kötelességszerűen ellátásbeli mindenféle szakembernek, hogy tudják ezt és egészen au faita legyenek az ilyen elementáris igazságaival a geológiának és a paleontológiának. Annál is inkább, mert nekem magánembernek ez a tudásom csupán csak magamnak haszon, tehát kvázi csak úri kedvtelés és tiszteletreméltó amatőrködés tőlem. Ellenben a világítás szakférfiainak nem nobile officiuma ez, hanem, hogy egy másik szép latin kifejezéssel éljek: kutyakötelessége. Mert amit mi csak a magunk úri passziójának a kielégítéséért tudunk, annak a tudásáért nekik fizetés, még pedig horrendus fizetés jár. Értve horrendus fizetés alatt mindig azt a fizetést, ami tulajdonképpen nem a fizikai munkával érdemlődik meg, hanem az új gondolat termelésével, a tömeg orránál való előbbre látással, az értésnek a zsenialitás határát súroló fejlődöttségével. Schwab, az acéltröszt volt igazgatója nem azért kapott évenkint egy millió dollár fizetést, mert mindennap félórával pontban előbb volt ott hivatalos szobájában, nem is azért, mert tudta még másnál is jobban, hogy mi a különbség a tégelyacél meg a hengerelt acél között, hanem azért, mert megérezte, intuitíve, üzleti divinálóképességgel látta meg előre, hogy mi lesz az adott pillanatban az adott vagy kínálkozó alkalmak közül a leghasznosabb és leginkább jövedelmező a gondjaira bízott vállalkozás számára.

  • aau fait – tájékozott, lépést tart az eseményekkel

No, amikor a kitűnő magyar geológusok egyik legkitűnőbbje, a fiatal Papp Károly megtalálta

Kissármáson a földgáz forrásait és amikor olyan európai kapacitások, mint aminő a többi között Lóczy Lajos doktor is, konstatálta róluk, hogy szinte kiapadhatatlanul gazdagok és csaknem az egész világon páratlanul kihasználhatók, akkor már viszont Budapesten a legutolsó lakatoslegény és Teleki-téri ószeres is tudta, hogy a trieszti gázgyárnak itt hagyandó felszerelése és egész mivolta nem ér többet, mint amennyit a vasrészei „bruch”-ban érnek. Már akkor nyilvánvaló volt, hogy a gazométerek elaggott, valóban a mamutok korszakából való öreg és kehes fujtatók, a csővezetékeket pontosan akkor rakták le, amikor a sármási mezők alatt a masztodonokb elhatározták, hogy bevesznek egy jó csomó carminativumot és gázzá alakulnak át tőle, az Auer-harisnyák akkor már úgy pislogtak, mintha előbb már hetek óta viselte volna őket a város tiszteletreméltó gyepmestere, a gáz szinte füllel hallhatóan és szemmel semmiféleképpen sem láthatóan csepegett ki lassú, rossz szódásüveget mímelő cseppentésekkel a lámpáscsapok sárkányain, sőt Horoviczényi, az acetilén-gróf már hegyezte a kalciumkarbidjait, hogy íme, mégis van igazság a világon, annyi robbanás után végre Budapestre is bekövetkezik az ő korszaka is.

  • bmasztodon – őskori, kihalt ormányos emlős

Mindnyájan tudtuk ezt és mindnyájan tisztában voltunk ezzel. A József-körút sarkán a kávéház előtt Dóra, a költő, erről beszélgetett Fischerrel, a messenger boyok legengesztelhetetlenebb ellenségével. A verebek többé nem mignoni megelégedettséggel konstatálták az utca közepén, hogy a főváros íme házi kezelésbe vette át a szemetet, hanem erről fütyörésztek, a Csepreghy-utcában a „simán” a gyermekek nem csigát kergettek, hanem arról beszélgettek, hogy a főváros a szemétipar után ócskavas-kereskedővé is lesz. Mondom, amikor a föld sármási hasznos haragja és igába fogható dühe feltört a földből, akkor már mindnyájan tudtuk mindezt. Nyolcszázezernél több ember tudta ezt, csak éppen két ember nem tudta egész Budapesten. Fatális akcidens, hogy ez a két ember éppen ez a két ember volt, aki az új, immár városi gázgyár igazgatásának és aligazgatósának az ellátására volt részben kiszemelve, részben önfelalkotva.

És nyilván csak a mi kultúrabeli elmaradottságunknak köszönhető, hogy sem Heltai Ferenc, sem pedig Ripka Ferenc nem tudtak semmit arról, hogy Kissármáson kitört a földgáz és maga az édesnek is nevezett anyaföld üvölti bele az ország fülébe, hogy: itt vagyok, ingyen vagyok, azért jöttem, hogy segítsek, ha mással már tehát egyáltalán nem lehet, a dinoszauruszok bélműködésével a főváros gazdálkodásán és adminisztrációján. Ingyen gáz van ott és haszontalanul pöfög el a levegőbe, mert Kissármáson még ma is öntött faggyúgyertyával világítanak, mert csupán egy pár bádogosmester kereshetett volna jóravaló pénzt négyszáz kilométeres csővezetéknek a megkalapálásával és mert az ingyengázból nem telik formás szinekura.

Ikerváron a Batthyányiak nagy vízduzzasztó munkával olyan turbinás villamtelepet állítottak fel, amely világítja és munkaerővel látja el Szombathelyt, Sárvárt és Ikervárt is. Ha jól tudom, a Rába vizét duzzasztották úgy meg nagyköltségű zsilipekkel és annak a vizét pergetik még költségesebb turbinákon azért, hogy három községnek legyen világossága, melege, munkaereje a föld adta forrás hatalmából. De ez magyar vidéki közigazgatás. Tehát elmaradt dolog, középkori dolog, ócska dolog, mert nem tudja, hogy a modern városigazgatásnak nem ez a módszer a madara. Not the lark but the nightingale. Nem a pacsirta, hanem a fülemile, amely, ha akarod neked is szól, ha akarom, nekem szól. De mindig nekik fütyül és mindig reánk fütyül.

Forrás

Cholnoky Viktor: Kaleidoszkóp. Budapest: Az Élet Irodalmi és Nyomda Rt., 1914. 110–114. p. (Bibliotheca Vitae – Az „Élet” könyvei.)