A telefotográfia

Cholnoky Viktor
technika, képtovábbítás, távíró, telefax, Arthur Korn
szóelválasztás

Idegen, görögös hangzású szó, amely csak nemrégiben keletkezett. Keletkezése azonban egybefügg a modern technika egyik legújabb felfedezésével, a képeknek távolba való továbbításával. A találmány Korn Arthur müncheni tanártól származik, aki a villamosság segítségével megoldotta a kérdést, hogy miként lehet egy képet néhány pillanat alatt több ezer kilométerre is eljuttatni.

A kérdés különben nem új. Mióta a múlt században Morse feltalálta a távírógépet, Edison pedig a fonográfot, amely az írást, illetve a hangot közvetíti két egymástól távol fekvő hely között, sokan foglalkoztak a távolba való fényképezés kérdésével is. A megoldás Korn tanárnak sikerült, aki készülékét nemrégiben mutatta be Berlinben a birodalmi postaigazgatóságnak is. Találmánya olyan nagy jelentőségű, hogy néhány sorban érdemes vele foglalkozni.

Ami a készüléket illeti, lényeges részét úgy a feladó, mint az elfogadó állomáson két henger teszi, amelyek egy irányban teljesen egyenlő gyorsasággal forognak. Ezeket a hengereket mindkét állomáson villamos motorok mozgatják, amelyeknek mozgása már magában is megegyező. Ezenkívül azonban egy szabályozókészülék is be van kapcsolva, amely megakadályozza, hogy a két henger forgása a legcsekélyebb mértékben is eltérjen egymástól.

Korn berendezése
forrás · source

A feladó állomás hengere üvegből van, amelyre ráerősítik az áttetsző filmre felvett fényképet. Mögötte sötétkamrában egy úgynevezett Nernst-féle lámpa van elhelyezve, amelynek fénye mindig csak a hengernek egy bizonyos pontjára vetődik. A filmfényképek egyes részei természetesen sötétek vagy világosak. Amint tehát a fény sötét vagy világos foltra esik, több vagy kevesebb fénysugár jut be a henger belsejébe. Megjegyzendő, hogy a hengernek forgásán kívül oldalforgása is van, úgyhogy a fényképnek minden pontja átvonul a fényfolt előtt. Így tehát a képen át változó erejű sugarak jutnak be az üveghenger belsejébe, ahol egy szeléntekercs van elhelyezve. Erre vetődnek a sugarak.

A szelén a kénhez hasonló anyag, és az a tulajdonsága van, hogy a változó világosság befolyása alatt villamos vezetőképessége is változik. Ez a készülék titka. A szeléntekercs egy villamosvezeték útján a másik állomással van összeköttetésben.

Ha tehát a továbbítandó fényképnek éppen egy sötét része esik a fénypont elé, akkor a feladó állomás üveghengerébe nem hatol be sugár, és a szeléntekercs erről a helyről semmit sem vezet át az elfogadó állomásra. Viszont minél világosabb helyek vonulnak el a Nernst-lámpa fénye előtt, annál több sugár jut a szeléntekercsre és a vezeték közvetítésével az elfogadó állomásra.

Felmerül azonban az a kérdés, hogy miként veszi fel az elfogadó állomás a kép világossága szerint változó, de nagyon is gyenge áramokat. Míg például az izzólámpa körülbelül egynegyed Ampère erősségű áram van fölhalmozva, addig a távíróvezeték fényképárama alig tesz ki egytized Ampère-t. Egyenesen ezzel tehát az új képet nem lehet előidézni, hanem csak más áramok kiválasztására lehet használni, amelyek a képet tényleg létrehozzák. Olyan közvetítés ez például, mint a fegyver ravaszának elhúzása. Maga a ravasz alig néhány lépésre dobná el a golyót, de az általa előidézett hatás több ezer lépésre veti ki. Az elektrotechnikában ezt relais-hatásnak nevezzük.

Az elfogadó állomáson, mint már említettük, a feladó állomáséhoz teljesen hasonló és megegyező mozgású üveghenger van elhelyezve. Ez a henger fényérzékeny papirossal van bevonva, amelyet világító Tesla-hullámok hatásának tesznek ki. A hengert a fény itt is mindig csak egy ponton éri. Maguk a Tesla-hullámok azonban a fényérzékeny papirost csak egyenlően szürkére festenék, de képet nem adnának. Itt kezdenek a feladó állomásról jövő fényképhullámok működni. Hatásuk alatt egy galvanométer kezd működni, amelynek tűje a bekapcsolt Tesla-féle készülékre hat, mégpedig olyanformán, hogy a belőle kiáradó hullámok erősebbek és gyöngébbek. Így a fényérzékeny papír a feladó állomás képét teljes pontossággal megrögzíti.

Ezt az eljárást használják kézírások továbbításánál is. Az írásnál olyan tintát használnak, amelynek nincs vezetőképessége. A továbbítás éppúgy történik, mint a fénykép megtelegrafálásánál. Így egy órán belül 500–600 szót lehet telefotografálni, míg gyorsírással 2000 szónál is többet lehet közvetíteni.

Egészben a Korn-féle készülék nagy haladást jelent a távolba való fényképezés terén. További tökéletesítése már az elektromos távolbalátó készülék volna, amely például a telefonnal kapcsolatban a beszélők képét is mutatná egymásnak. Korn tanár reméli, hogy ezt is sikerül neki megoldani. Ez esetben több száz kilométer távolságról is a szó szoros értelmében személyesen beszélhetünk egymással.

Mozgai Pali, a gyermekhős

Arthur Korn
(1870–1945)
német feltaláló

Arthur Korn Németországban született, egyetemi fizikai tanulmányokat folytatott. Eközben ismerkedett meg Shelford Bidwell 1885 körül készült berendezésével. Először elkészítette a berendezés másolatát, majd fokozatosan kezdte azt továbbfejleszteni.

A teljesen átalakított berendezéssel 1902-ben sikerült először képeket továbbítania. 1903-ban kinevezték a müncheni egyetem fizika professzorává, ahol 1908-ig tanított, de kísérleteit természetesen tovább folytatta. 1904-ben már München és Nuremberg között küldött át képeket egy érpáron, ez mintegy 600 mérföldes távolság áthidalását jelentette! Találmányát tovább tökéletesítve 1907-ben már Angliába is sikerrel küldött át fotókat berendezése segítségével, s 1910-ben a telefonhálózaton keresztül Párizs, London és Berlin között rendszeresen használták Korn berendezését.

Arthur Korn egyébként 1914-től a Berlini Technológiai Intézet elektrofizika professzoraként tevékenykedett egészen 1936-ig, majd 1939-ben családjával emigrált és a New Jersey állam Hoboken városában működő Stevens Technológiai Intézet Villamosmérnöki tagozatán tanított haláláig. Készüléke az USA-ban is sikert aratott, az AT&T, az RCA és a Western Union egyaránt folytatott vele kísérleteket.

Dr. Bartolits István: A fakszimiléből telefax lesz

Forrás

Cholnoky Viktor: A kísértet. Válogatás Cholnoky Viktor publicisztikáiból. Összeállította, sajtó alá rendezte, a jegyzeteket és az utószót írta Fábri Anna. Budapest: Magvető Könyvkiadó, 1980. 130–132. p. (Magyar Hírmondó.)