Orvoslás és algebra

orvoslás, sebészet, matematika, algebra, szögfüggvények, Al-Hvárizmi, Apáczai Csere János, Magyar Encyclopaedia
szóelválasztás

A kézzel gyógyítás (borbélyozás)
az elváladtakat egybefoglalja, az egybefoglaltakot elválasztja,
az egyberomlottakot megigazítja, a kelletinél többeket kiirtja,
és az elfogyottakot megújítja.

Apáczai absztrakt definícióját olvasva, felrémlettek bennem a hajdani matematikaórák, ahol algebrai egyenleteket „adjusztáltuk”: összevontunk, bővítettünk, átrendeztünk, egyszerűsítettünk. Valóban, a sebészet mesterségéről szóló szép és plasztikus szöveg, némi fantáziával és alkalmas fogalmi megfeleltetéssel, szólhatna matematikáról is.

Nos, a két szakma „rokonságának” nyomai fellelhetők a tudomány- és művelődéstörténetben is. A középkori Spanyolországban megbecsült mesterember volt az algebrista. Akkoriban nem keltett feltűnést egy borbélyüzlet cégtábláján az Algebrista y Sangrador, azaz Felcser és köpölyöző felirat. A XVI. századi Itáliában az algebra a sebészet mesterségét jelentette. A spanyolok persze, hozott anyagból dolgoztak, hiszen a sebész és a sebészet régies neve mór közvetítéssel, az arab nyelvből került hozzájuk. Akárcsak a matematikába.

Al-Hvárizmi, arab matematikus, Kitáb al-dzsabr val-mukábala (A rövidítés/kiegészítés és törlés/egyszerűsítés tudománya) című műve, 1145 körül, a Koránt is lefordító Chesteri Robert tollából, Ludus algebrae et almucgrabalaeque címen jelenik meg latinul. A fordító, vagy az arab nyelvben, vagy a matematikában nem volt otthon (egyes vélemények szerint egyikben sem), mert a címben szereplő, amúgy nehézség nélkül lefordítható arab szavakat holmi latin betűs átírással helyettesítette. E fordítás címéből származik az algebra elnevezés.

Természetes, hogy a mindennapi foglalkozások felbukkannak a kortárs irodalmi művekben is. Íme, a világszerte ismert példa, egyben a második áprilisi rejtvény:

En esto fueron razonando los dos, hasta que llegaron a un pueblo donde fue ventura hallar un algebrista, con quien se curó el Sansón desgraciado.

Ilyen beszélgetések között értek egy faluba, ahol szerencséjökre akadt valami felcser, aki bekötözte a szerencsétlen Sansónt.

Fordította Győry Vilmos műfordításának felhasználásával Benyhe János

Végül egy megjegyzés: Robert egy másik félrefordítása (sinus) okán vidámság1 költözött be a magyar iskolákba, míg a tudós társaságokban viszály ütötte föl a fejét.2

  • 1sinusmatematika Még Ptolemaiosznál is a szinusztáblázatot joggal nevezhetjük húrtáblázatnak, hiszen abból a kör középponti szögeihez tartozó húrhosszak olvashatók ki. […] A sinus szó maga is a hindu jiva (jelentése húr) szó hibás fordításából ered. Az arab fordító ezt a szót jibá-nak vette át. Az arab írás azonban a magánhangzókat nem tünteti fel, tehát a jiba szót csak jb-nek írja. Az arabról latinra fordító Chesteri Robert a jb-t jaib-nak olvasta jiba helyett. Az arab jaib szó pedig azt jelenti, hogy öböl, és ezt Robert a latin sinus szóval fordította, amelynek jelentése öböl, öl. Így történhetett, hogy a magyarosítás korában a sinus szóból kebel lett, a cosinus-ból pótkebel és az arccos-ból visszáspótkebel a Kazinczy korabeli diákok nagy örömére. Ma már a szinusz szó matematikai szakkifejezés, amelyből a matematikusok tudni vélik, hogy húr-t jelent.” (Nincs királyi út!, 364. p.)
  • 2tudós társaságokban viszály ütötte föl a fejétVállas [Antal], kinek halála hírét az Akadémia akkori főtitkára, Arany János jelentette be az alábbi rövid jellemzés kíséretében: „az exact tudományok terén kitűnő bajnok volt”, pl. egyik akadémiai felszólalásában elismerte, hogy a magyarosítás szép és nemes cselekedet, és még abban sem látott semmi kivetnivalót, hogy egyesek a sinus-t, cosinus-t kebel-nek, illetve pótkebel-nek nevezik, csupán az ellen emelte fel tiltakozó szavát, hogy e két szögfüggvényt több tankönyvszerző kebx és pkebx rövidítésekkel jelöli. (A magyarországi matematika története, 206. és 368. p.).