La Commedia – L’Enciclopedia

Dante Alighieri
matematika, fizika, csillagászat, földtudományok, földrajz, biológia, technika, tudósok

Kezembe került az Isteni színjáték egyik régi kiadása, amely elavult jegyzetanyaga mellett részletes tárgymutatót tartalmaz. Arra gondoltam, hogy meg kellene próbálni a korabeli ismeretek enciklopédiájaként emlegetett művet „kifordítva” megközelíteni. Az érdekesebb tudományos vonatkozású tárgyszavakat általános, biológia, csillagászat, fizika, földrajz, földtudományok, kémia, matematika, technika és tudósok csoportokba soroltam, majd a tárgyszavakat összekapcsoltam, a Kardos Tibor korszerű magyarázó jegyzeteivel kiegészített szövegrészekkel. A verssorok számozása a forrásmutatóban szereplő kiadás sorszámaival egyezik meg. Köszönöm Kardos Juliannának, a jegyzetszövegek felhasználásának engedélyezését. – A szerk. (2000. október)

Az első közlés óta 16 év telt el, így célszerűnek láttam az összeállítás korszerűsítését és kibővítését. Az Isteni színjátékból idézett részleteket hármas csoportokban adom közre: először olasz eredetiben, utána Nádasdy Ádám, majd Babits Mihály fordításában. Az idézetekhez tartozó jegyzeteknél minden esetben közlöm a forrást is. – A szerk. (2016. január)

szóelválasztás

« Considerate la vostra semenza:
fatti non foste a viver come bruti,
ma per seguir virtute e canoscenza. »


„Gondoljatok a származásotokra:
Nem holmi állatnak születtetek,
hanem keresni nagyságot s tudást!”

„Gondoljatok az emberi erőre:
nem születtetek tengni, mint az állat,
hanem tudni és haladni előre!”

Pokol XXVI 118

« …Ritorna a tua scienza,
che vuol, quanto la cosa è più perfetta,
più senta il bene, e così la doglienza. »


„…Hiszen tanultál tudományt:
Minél tökéletesebb valami,
annál inkább megérez jót is, kínt is.”

„…Tudományod úra e titoknak,
mert megtanít, hogy kínja mint a kéje
több lesz a tökéletesebb dolognak”

Pokol VI 106

Részlet Simonyi Károly Ti jobban féltek… című írásából:

„[…] Nézzük az ókori világkép jellemzőit: A Föld a Világegyetem közepe és körülötte hierarchikus rend van. A hierarchikus azt jelenti, hogy mindennek megvan a maga természetes helye. A nehéznek lenn, a könnyűnek fönn. A föld, a víz, a levegő, a tűz egymást körülölelő rétegben helyezkedik el. Ezt a Hold szférája foglalja magába. Ez tehát a szublunáris világ. Itt zajlik mindennapi életünk. Majd jönnek az égi szférák: a Merkúr és a Vénusz szférája, azután a Nap, majd rendre a Mars, a Jupiter és a Szaturnusz szférája. Végül mindezeket a csillagok szférája zárja önmagába.

A csillagok szférája fölött van az üdvözült lelkek birodalma.

A testnek a hierarchiában elfoglalt helye ezúttal a mozgását is meghatározza. A nehéz lefelé, a könnyű felfelé mozog, míg az égi szférák természetes mozgása a körpálya.

A középkori ismeretek enciklopédiájában, a Divina Commediában Beatrice így magyarázza ezt Danténak:

Paradicsom II 112–123

« Dentro dal ciel de la divina pace
si gira un corpo ne la cui virtute
l’esser di tutto suo contento giace.
Lo ciel seguente, c’ha tante vedute,
quell’esser parte per diverse essenze,
da lui distratte e da lui contenute.
Li altri giron per varie differenze
le distinzion che dentro da sé hanno
dispongono a lor fini e lor semenze.
Questi organi del mondo così vanno,
come tu vedi omai, di grado in grado,
che di sù prendono e di sotto fanno. »


„Az isteni, békés Mennyen belül
forog egy test, amelynek erejéből
létezik mind, amit magába zár.
A következő ég, a sokszemű,
e létet osztja sokféle dologgá,
szétválasztva és tartalmazva őket.
A többi égbolt mind a maga módján
irányítja sajátosságait
hatása és céljai érdekében.
A világnak e testrészei, látod,
fokonként így működnek: a hatást
fölülről kapják, s adják lefelé.”

„Fenn az isteni-béke lakta égben
forog egy test, melynek amit gyűrűje
befog, heverve nyugszik erejében.
Következő ég, csillagok sürűje,
szétosztja ezt, hogy ezer bennefoglalt
s mégis más lényben árad el derűje.
S a többi körök a sok színt, a sok fajt
s erőt használva, amit tőle kaptak,
viszik, kit merre a Cél és a Mag hajt.
A világ e szervei így haladnak,
mint íme látod, fokról-fokra szállva,
s fellebbről kapnak, és alábbra hatnak.”

Ez tehát a középkor világképe, az ókor világképének leegyszerűsített, lélekkel telített változata […]”

Az 1472-es mantovai kiadás egy oldala

Mutató

Általános

Biológia

Csillagászat

Fizika

Földrajz, földtudományok

Kémia

Matematika

Technika

Tudósok

Zádor István könyvdísze az 1913-as Révai-kiadáshoz

Pokol

Dante és Vergilius a Pokol bejáratánál
Edgar Degas · 1857–58
Pokol III 133–136

« La terra lagrimosa diede vento,
che balenò una luce vermiglia
la qual mi vinse ciascun sentimento;
e caddi come l’uom cui sonno piglia. »


„A bánatos földből szél tört elő,
mely lilásvörös villámot csiholt
s megbénította érzékeimet:
mint aki elalszik, úgy elterültem.”

„Szellő eredt a könnyes partokon túl
s a szellő vörös villámot cikázott,
amely megfosztott minden tudatomtul
s elestem, mint kit ájulás igázott.”

  • 133. sor: A középkorban is élt az az ókori hiedelem, hogy a föld kigőzölgéseiből támad a szélvihar, majd a felhőkbe ütközik, és így váltja ki a villámot és a dörgést. A földrengést e felfogás szerint a föld mélyében zúgó szél támasztja, de Dante költői gondolata, hogy ez a szélvihar a szenvedők sóhajaiból támad. – Kardos Tibor jegyzete.
Pokol-ábrázolás
dombormű · Narbonne Cathedral, Aude
Pokol IV 23–24

« Così si mise e così mi fé intrare
nel primo cerchio che l’abisso cigne. »


„És belépett a völgyet övező
nagy Első Körbe, s bevitt engem is.”

„S elindult és az első körbe vitt bé,
mely a nagy mélységet gyürűzni kezdi.”

  • 23. sor: A Pokol egy lefelé keskenyedő tölcsér, melyet egyre kisebb körök fognak gyűrűbe, egyre súlyosabb bűnök büntetésének helyei. Az első kör: a tornác. A Pokol-tölcsér körei lefelé haladva egyre szűkülnek. – Kardos Tibor jegyzete.
A Pokol térképe
Sandro Botticelli · 1480 · színes rajz pergamenten · Biblioteca Apostolica Vaticana, Róma
Pokol IV 106–111

« Venimmo al piè d’un nobile castello,
sette volte cerchiato d’alte mura,
difeso intorno d’un bel fiumicello.
Questo passammo come terra dura;
per sette porte intrai con questi savi:
giugnemmo in prato di fresca verdura. »


„Egy büszke várkastély lábához értünk:
hétszeres fal övezte magasan,
s egy szép folyócska védte gyűrűként.
Mintha föld volna, átkeltünk ezen,
beléptünk hét kapun bölcs társaimmal,
és bent egy zöld füvű, friss rétre értünk.”

„Ős kastély alá ért a kis sereg most,
mely hétszer van kerítve, mint a börtön,
s melyet körűl egy szép kis csörgeteg mos.
Ezen átmentünk, mint a kemény földön;
s átnyitva e bölcsekkel hét kapúkon,
megálltam túl egy réten, üde zöldön.”

  • 106. sor: „Ős kastély” – a Filozófiát jelképezi; hétszeres kerítése a bölcselet hét része: fizika, metafizika, etika, politika, gazdaságtan, matematika, dialektika. – Kardos Tibor jegyzete.
Dante Pokla
Jonatas Borges · 2005 · Forrás: flickr
Pokol IV 130–144

« Poi ch’innalzai un poco più le ciglia,
vidi ’l maestro di color che sanno
seder tra filosofica famiglia.
Tutti lo miran, tutti onor li fanno:
quivi vid’io Socrate e Platone,
che ’nnanzi a li altri più presso li stanno;
Democrito, che ’l mondo a caso pone,
Diogenés, Anassagora e Tale,
Empedoclès, Eraclito e Zenone;
e vidi il buono accoglitor del quale,
Diascoride dico; e vidi Orfeo,
Tulio e Lino e Seneca morale;
Euclide geomètra e Tolomeo,
Ipocràte, Avicenna e Galieno,
Averoìs, che ’l gran comento feo. »


„Majd, szempillámat kissé fölemelve
láttam a mindent tudók mesterét,
ahogy a bölcsek családjában ül.
Mind körülrajongják nagy tisztelette,
de Szókratész és Patón amazoknál
előrébb áll, a mesterhez közel.
A véletlen-hívő Démokritoszt,
Diogenészt, Anaxagoraszt, Thaleszt,
Empedoklészt, Hérakleitoszt, Zénónt;
láttam a gyógyfüvek rendszerezőjét,
Dioszkoridészt: láttam Orpheuszt,
Tulliust, Linoszt, intő Senecát.
Euclides földmérőt, Ptolemaioszt,
Hippokratész, Avicennát, Galénoszt;
Averroëst, a legfőbb magyarázót.”

„S jobban kinyitva szemem kapuját,
ott láttam ülni a Tudók vezérét,
hol körben ült a Bölcselő Család.
Mind őt csodálák, mind csak őt dicsérék;
láttam közöttük Plátont, Szókratészt,
kik többieknél közelebb kisérék.
Demokritoszt, ki száműzé az észt,
és Empedoklészt, Anaxagorászt,
Thalészt, Heraklitoszt, Diogenészt,
Zenót, s ki leirt minden kvalitást,
Dioszkorideszt: s Linuszt, Orfeusszal
Tulliuszt s Senecát az etikást;
mérő Euklidészt, Ptolomeusszal
Hippokratészt, Galénuszt, Avicennát
s Averroëszt a Kommentáriussal.”

  • 131. sor: Arisztotelész – a középkor második felében a bölcselet legnagyobb tekintélyének számított, különösen Aquinói Tamás értelmezésében. – Kardos Tibor jegyzete.
  • 136. sor: Démokritosz (Kr.e. 460–370) – a naiv materializmus korai görög képviselője, szerinte a világ ésszerűtlen atomok véletlen eredője. – Kardos Tibor jegyzete.
  • 137. sor: Empedoklész (Kr.e. 484–424) – görög természetfilozófus a négy alapelemből (föld, víz, levegő, tűz) magyarázta a világ létét; Anaxagorasz (Kr.e. 500 körül született) – kisázsiai származású athéni filozófus, végtelenül kicsi csírákból, az atomokból magyarázta a világot. – Kardos Tibor jegyzete.
  • 138. sor: Thalész (Kr.e. 585 körül) – milétoszi filozófus a világegyetem őselemének a vizet tartotta; Hérakleitosz (Kr.e. 500 körül működött Epheszoszban) – a naiv dialektika legnagyobb alakja, a tüzet tekintette őselemnek, és hangsúlyozta az örök változást; Diogenész (Kr.e. 412–324) – cinikus filozófus, Athénban tanított, elvetette a világ javait, szembehelyezkedett a társadalommal, s eszerint is élt. – Kardos Tibor jegyzete.
  • 139. sor: Zénón – Dél-Itáliában, Eleában élt, Kr.e. 460 körül, és alapvető ellentmondások feltárásával akarta bizonyítani az érzéki tapasztalat ingatag voltát. – Kardos Tibor jegyzete.
  • Dioszkuridész (Kr.u. I. század) – könyvet írt a növények „qualitásai”-ról, azaz gyógyító képességéről; Linosz és Orpheusz – énekesek a görög mitológiában. – Kardos Tibor jegyzete.
  • 141–143. sorok: Seneca (Annaeus Seneca Kr.e. 4 körül–Kr.u. 65) – sztoikus római filozófus, Nero császár nevelője. A görög Eukleidész (kb. 328–235) – a geometria megalapozója. Hippokratész (Kr.e. 470–356) és Galénosz (kb. 129–200) – híres ókori orvosok, akik a tapasztalatra építették az orvostudományt. Még tovább ment a XI. század híres orvosa, az arabul író Avicenna (Abu Ali Ibn Szina, 983–1037) a materialista gondolat egyik előfutára, aki Arisztotelészt is magyarázta. – Kardos Tibor jegyzete.
  • 144. sor: Averroës (Ibn Rusd) (1126–1198), – arab bölcselő bizonyos értelemben panteisztikus materialista felfogásban magyarázta Arisztotelészt. – Kardos Tibor jegyzete.
Dante Pokla
Bartolomeo di Fruosino · 1420 körül
Pokol V 1–3

« Così discesi del cerchio primaio
giù nel secondo, che men loco cinghia,
e tanto più dolor, che punge a guaio. »


„Az Első Körből így szálltam alá
a Másodikba: szűkebb gyűrű ez,
de több benne a kín s több a jajszó.”

„Igy másba szálltam át az első körből,
kevesebb hely van kerítve e mással
s annál több fájdalom, mely jajba föltör.”

  • 2. sor: A Pokol-tölcsér körei lefelé haladva egyre szűkülnek. – Kardos Tibor jegyzete.
Pokol X 13–15

« Suo cimitero da questa parte hanno
con Epicuro tutti suoi seguaci,
che l’anima col corpo morta fanno. »


„Erre van eltemetve Epikurosz
és számos követője: őszerintük
a test halálakor meghal a lélek.”

„Epikurusznak és minden hivének
lesz temetőjük földi bűnükért ez,
kik azt mondják, hogy testtel vész a lélek.”

  • 13. sor: Epikurosz (*Kr.e. 341) – athéni bölcselő a szellem gyönyörűségét tette meg bölcselete alapjává, nem hitt a túlvilágban. – Kardos Tibor jegyzete.
Utolsó ítélet
Giotto di Bondone · 1305–6 · Aréna-kápolna, Padova
Pokol XII 36–44

« Ma certo poco pria, se ben discerno,
che venisse colui che la gran preda
levò a Dite del cerchio superno,
da tutte parti l’alta valle feda
tremò sì, ch’i’ pensai che l’universo
sentisse amor, per lo qual è chi creda
più volte il mondo in caòsso converso;
e in quel punto questa vecchia roccia
qui e altrove, tal fece riverso. »


„De úgy emlékszem: éppen mielőtt
itt lenn járt az, ki Distől elregadta
a fenti Körből a dús hadizsákmányt,
e bűzös mély völgy minden kődarabja
úgy rengett, hogy azt hittem: a világ
szerelmet érez (melytől – így tanítják –
a mindenség többször káoszba fordult);
ekkor történt, hogy ez az ősi szikla
itt is meg másutt is végigrepedt.”

„De (ha tudásom e felől se csorba)
mikor lejött Az, ki a drága prédát
a felső körből Distől elrabolta,
ő előtte rendült e csúf vidék át,
hogy féltem, titkos átomvonzalomtula
(mint mondják, hogy már többször) újra szétállt
a Mindenség s chaosba visszafordul;
s ez repesztette ezt a régi bástyát
itt s másutt össze ily iszonyu zordul.”

  • 40. sor: Empedoklész – (lásd Po IV 137) tanította az „atomvonzalmat”.
  • aDante csak „amor”-t írt, mégsem hat anakronizmusnak, hiszen Empedoklész elméletéről van szó. – A szerk.
Utolsó ítélet
Giotto di Bondone · 1305–6 · Aréna-kápolna, Padova
Pokol XXI 7–15

« Quale ne l’arzanà de’ Viniziani
bolle l’inverno la tenace pece
a rimpalmare i legni lor non sani,
ché navicar non ponno – in quella vece
chi fa suo legno novo e chi ristoppa
le coste a quel che più viaggi fece;
chi ribatte da proda e chi da poppa;
altri fa remi e altri volge sarte;
chi terzeruolo e artimon rintoppa –; »


„Ahogy télen a velenceiek
hajógyárában forr a sűrű kátrány,
mellyel a sérült hajókat kenik,
hisz olyankor nem járhatják a tengert:
van, aki újat épít, más tömíti
sokat futott gálya réseit,
ki elöl kalapál, ki hátul illeszt,
ez foltot varr, az vitorlát javít,
kötelet sodor, evezőt farag;”

„Mint szívós kátrány és szurok ha forrnak
télen a velencei arzenálban
amivel rossz hajókat orvosolnak
ha nincs hajózni jó idő s a gyárban
egyik új deszkát ácsol, régi bordát
foldoz a másik, mely már járt az árban,
egyik a gálya farát, másik orrát
kalapácsolja, evezőt faragja,
kötelet fonja, varrja a vitorlát:”

Pokol XXIX 109–111

« “Io fui d’Arezzo, e Albero da Siena”,
rispuose l’un, “mi fé mettere al foco;
ma quel per ch’io mori’ qui non mi mena. »


„Én arezzói voltam – szólt az egyik –,
máglyára vitt a sienai Albert,
de itt egészen más okból vagyok.”

„Arezzóban születtem” – válaszolta –,
„Siénai Albert máglyára külde,
de más vitt tűzbe, és más vitt pokolba.”

  • 109. sor: Griffolino d’Arezzo – alkimista volt. Dante elítéli az alkímiát, éppen úgy, mint az asztrológiát. – Kardos Tibor jegyzete.
Pokol XXIX 133–139

« Ma perché sappi chi sì ti seconda
contra i Sanesi, aguzza ver me l’occhio,
sì che la faccia mia ben ti risponda:
sì vedrai ch’io son l’ombra di Capocchio,
che falsai li metalli con l’alchìmia;
e te dee ricordar, se ben t’adocchio,
com’io fui di natura buona scimia”. »


„De hogy megtudd, ki osztja véleményed
Sienával szemben, hát nézz ide,
és arcom megadja neked a választ:
Capocchiónak vagyok én az árnya,
fémhamisító, alkimista voltam;
emlékezz csak (ha valóban te vagy),
mily jól majmoltam a természetet!”

„De ha kérded, ki jár kezedre itt
Siéna ellen, megfelel tenéked
arcom, csak élesítsed szemeid,
s Capocchiót meglátod, hogy mivé lett.
Alchimiával érceket koholtam
emlékezhetsz, ha jól sejtem kiléted,
a természetnek mily hű majma voltam.”

  • 136. sor: Capocchio – firenzei mulattató, alkimista, pénzhamisításért égették meg Sienában. – Kardos Tibor jegyzete.

Purgatórium

Purgatórium III 37–44

« State contenti, umana gente, al quia;
ché se potuto aveste veder tutto,
mestier non era parturir Maria;
e disiar vedeste sanza frutto
tai che sarebbe lor disio quetato,
ch’etternalmente è dato lor per lutto:
io dico d’Aristotile e di Plato
e di molt’altri”; […] »


„Érjétek be, ti emberek, a van-nal!
Ha mindent meg tudnátok érteni,
nem kellett volna, hogy Mária szüljön;
s akiket láttunk meddőn vágyakozni,
olthatták volna tudásszomjukat –
mely így inkább örök gyászukra van.
Platónta értem, Arisztotelészre,
meg sok-sok másra.« […]”

„Ne várd hogy a quián túl tudj kerülni,
halandó! mert ha mindent látni tudnál,
Máriának nem kellett volna szülni,
sem annyi szomjnak epedni a kutnál:
mert mind vágyók lettek volna látók,
kiknek ma vágyuk örökös kinuk már:
Aristotelest értve, s értve Plátót,
és értve sok mást… […]”

  • 37. sor: „Ne várd, hogy a quián túl tudj kerülni” – vagyis az okság elvét kikerülhesd. Dante az okság elvére a skolasztikus latin kifejezést használja. – Kardos Tibor jegyzete.
Purgatórium IV 61–84

« […] “Se Castore e Poluce
fossero in compagnia di quello specchio
che sù e giù del suo lume conduce,
tu vedresti il Zodiaco rubecchio
ancora a l’Orse più stretto rotare,
se non uscisse fuor del cammin vecchio.
Come ciò sia, se ’l vuoi poter pensare,
dentro raccolto, imagina Siòn
con questo monte in su la terra stare
sì, ch’amendue hanno un solo orizzòn
e diversi emisperi; onde la strada
che mal non seppe carreggiar Fetòn,
vedrai come a costui convien che vada
da l’un, quando a colui da l’altro fianco,
se lo ’ntelletto tuo ben chiaro bada”.
“Certo, maestro mio,”, diss’io, “unquanco
non vid’io chiaro sì com’io discerno
là dove mio ingegno parea manco,
che ’l mezzo cerchio del moto superno,
che si chiama Equatore in alcun’arte,
e che sempre riman tra ’l sole e ’l verno,
per la ragion che di’ , quinci si parte
verso settentrion, quanto li Ebrei
vedevan lui verso la calda parte. »


„»Ha Castor és Pollux lenne a társa
a Tükörnek – szólalt meg –, mely a fényét
vetíti fölfelé is, lefelé is,
akkor az Állatöv fő ragyogása
a Medvékhez még közelebb haladna
(hacsak nem hagyta el szokásos útját).
Hogy ezt megértsd, képzeld magad elé,
hogy Sion hegye és ez a hegy itt
úgy helyezkedik el a Földgolyón,
hogy bár a látóhatáruk közös,
más-más a féltekéjük; s így az út,
melyen Phaëthón rosszul kocsizott,
az egyik hegytől ugyebár emerre,
a másiktól meg amarra halad.
Mindezt jól fölfogod, ha belegondolsz.«
»Valóban mesterem – mondtam –, soha
nem láttam át, amit most már megértek
(nem volt hozzá elég a felfogásom):
a Legfelső Mozgó középköre
(ezt ‚egyenlítőnek’ hívják az értők),
mely mindig ott van Nap és tél között,
a fenti okból annyira van innen
észak felé, amennyire le délre
a zsidók látták annak idején.”

„[…] »Ha Castor s Pollux, az égnek ikre,
volna a Nappal, amelynek sugárát
föl és le folyton forogtatja tükre:
a Medvékhez még közelebb csudálnád
az Állatövnek napsütötte részét,
ha el nem hagyta még a régi pályát.
Hogy ezt megértsd, a Földgolyó egészét
gondold magadban, s gondolj rá Sionra,
s e hegyig onnan képzeletbe’ nézz szét:
lásd, mindkettőnek egy a horizontja,
de más a féltekéje; s így a pálya,
melyen kocsizni vész volt Phaetonra,
olyan, hogy kell, hogy ettől balra járja
a Napszekér, s amattól járja jobbra,
ha tiszta ésszel tekintesz reája.«
»Mester, bizony, soha világosabbra
nem gyult fény bennem; most belátja elmém,
mely mostanig vakságnak vala rabja,
hogy mely Aequator a tudósok nyelvén,
és nap és tél közt örökös határ,
a közép kör a nagy forgások tervén
innen, mitőlünk, északtájon áll,
a mondtad okból; míg Palesztinától
azon égtájra, hol tanyáz a Nyár.”

  • 55–84. sorok: A Nap mint egy forgó tükör járatja sugarát a Ráktérítőtől a Baktérítóig. Ha tehát valaki a mi északi féltekénken áll, a Ráktérítőnél feljebb, és keletre néz: a Napot jobbra látja, azaz délre; ha azonban a Baktérítőnél lejjebb áll, pl. a Purgatórium szigetén, akkor északon tűnik fel előtte, a Medve csillagkép irányában. – Kardos Tibor jegyzete.
  • 61–62. sorok: Az elbeszélés idején a Nap a Kos jegyében járt, tehát az Ikreknél délebbre. – Kardos Tibor jegyzete.
  • 72. sor: Phaethón (Phaithón), – a Napisten fia elnyerte apjától, hogy hajthassa a napszekereket, de a lovak elragadták és lezuhant. – Kardos Tibor jegyzete.
  • 79. sor: Aequrátor – egyenlítő, a középkori csillagászatból került a földrajzba fogalomként. Itt a legfelsőbb ég, a Kristályég középső körét jelenti. – Kardos Tibor jegyzete.
Purgatórium V 37–38

« Vapori accesi non vid’io sì tosto
di prima notte mai fender sereno, »


„Nem láttam égő párát sebesebben
az esti eget végigszántani,”

„Derűs éjjel az eget fénylövellő
megízzott gőz gyorsabban nem hasítja,”

  • 37. sor: A középkorban arisztotelészi nyomokon azt tartották, hogy a meteorok izzó gőzök. – Kardos Tibor jegyzete.
Purgatórium XIX 1–3

« Ne l’ora che non può ’l calor diurno
intepidar più ’l freddo de la luna,
vinto da terra, e talor da Saturno »


„Mikor a nappalból maradt meleg
már nem birkózik meg a Hold hidegével,
földi hűvössel, Szaturnusz fagyával;”

„Midőn az elmúlt nap hevét a holdnak
hidegje már legyőzi, mert a földről
s a Saturnusról hűs párák omolnak,”

  • 3. sor: A Saturnus középkori felfogás szerint hideg bolygó, tehát hideg éjet hoz. – Kardos Tibor jegyzete.
Purgatórium XXI 52–54

« secco vapor non surge più avante
ch’al sommo d’i tre gradi ch’io parlai,
dov’ha ’l vicario di Pietro le piante. »


„Száraz pára sem tud följebb hatolni,
mint az a három lépcsőfok, amelynél
Szent Péter megbízottja őrködik.”

„Száraz gőz sincsen mely messzebbre szállna
mint ama gádor harmadik fokáig
ahol e helynek szent Pétere áll ma.”

  • 52. sor: száraz gőz – forró levegő, mely felszáll, s szelet okoz. – Kardos Tibor jegyzete.
Purgatórium XXV 37–75

« Sangue perfetto, che poi non si beve
da l’assetate vene, e si rimane
quasi alimento che di mensa leve,
prende nel core a tutte membra umane
virtute informativa, come quello
ch’a farsi quelle per le vene vane.
Ancor digesto, scende ov’è più bello
tacer che dire; e quindi poscia geme
sovr’altrui sangue in natural vasello.
Ivi s’accoglie l’uno e l’altro insieme,
l’un disposto a patire, e l’altro a fare
per lo perfetto loco onde si preme;
e, giunto lui, comincia ad operare
coagulando prima, e poi avviva
ciò che per sua matera fé constare.
Anima fatta la virtute attiva
qual d’una pianta, in tanto differente,
che questa è in via e quella è già a riva,
tanto ovra poi, che già si move e sente,
come spungo marino; e indi imprende
ad organar le posse ond’è semente.
Or si spiega, figliuolo, or si distende
la virtù ch’è dal cor del generante,
dove natura a tutte membra intende.
Ma come d’animal divegna fante,
non vedi tu ancor: quest’è tal punto,
che più savio di te fé già errante,
sì che per sua dottrina fé disgiunto
da l’anima il possibile intelletto,
perché da lui non vide organo assunto.
Apri a la verità che viene il petto;
e sappi che, sì tosto come al feto
l’articular del cerebro è perfetto,
lo motor primo a lui si volge lieto
sovra tant’arte di natura, e spira
spirito novo, di vertù repleto,
che ciò che trova attivo quivi, tira
in sua sustanzia, e fassi un’alma sola,
che vive e sente e sé in sé rigira. »


„A tiszta vér, amit szomjas erek
nem isznak föl (és ezért megmarad,
mint asztalon az érintetlen étel),
a szívben kap erőt, hogy létrehozza
egy ember tagjait (ahogy a vérünk
az ereinkben fut, táplálva őket).
Majd tovább változva leszáll a szervbe,
amit nem mondok ki; onnan lövell
más vérére, természetes edénybe.
Ott eggyé válik a kétféle vér:
az egyik tűrő, a másik cselekvő
(hiszen tökéletes helyről szivárgott).
Ekkor a férfivér működni kezd:
besűrűsödik, majd életre kelti
azt, ami anyagából összeállt.
Most lélek lesz a cselekvő erőből,
mint egy növényé (annyi a különbség,
hogy a növény kész, ez még alakul);
De hogyan lesz az állatból gyerek?
Ezt még nem érted; ez a feladat
egy nálad bölcsebbet is félrevitt:
ő azt tanította, hogy más a lélek,
és más a »lehetséges értelem«,
mert ehhez külön szervet nem talált.
Tárd ki az igazságnak kebledet,
és értsd meg, hogy mihelyt kialakul
a magzatban véglegesen az agy,
az Első Mozgató örömmel látja:
milyen mester a természet, s lehel
újabb lelket belé, mely képes arra,
hogy a már működőket önmagába
beszívja s velük egy lélek legyen,
mely él, érez, és öntudata van.”

„A vérnek színe-java, nem szivódva
be szomjas erekbe, megmarad,
mint maradék-kenyér asztalra szólva
s alkotó erőt nyer a szív alatt
építni embertestet (ahogy épít
az is, mely az erekben szétszalad),
s átszűrődvén, eljut – nem volna szép itt
jelezni, hova; más vérét keresve,
más testben, mely természetes edényt nyit.
S ott, vér a vérrel egybekeveredve,
az egyik elfogad, s a másik alkot,
hatékony helyről, a szívből, eredve.
Működni kezd, és titkosan kavarg ott:
megalva elsőbb, s megélesztve aztán
mit anyagul sürűvé összehajtott.
És a ható erő lelket fakasztván
növény lelkéhez hasonlít, azonban
az révben van már, ez csak fél-utaztán.
Mert tovább munkál, míg érezve mozzan,
mint a tenger puhánya; és belőle
érző szervek bontakoznak ki sorban.
Igy fejlődik ki, így halad előre
az Erő, fiam, mely a szívből árad,
míg minden tag megéled rendre tőle.
De eszes lénnyé hogyan lesz az állat,
azt még nem látod; oly pont ez, amelyben
bölcsebb ember is tévedett tenálad,
mert nem a valót tanitotta, mert nem
gondolta egynek az észt és a lelket,
mert az észt nem látta alkotni szervben;
de te nyisd föl az Igazságra lelked,
és tudd meg, hogy mihelyt az agyvelőnek
alkotása a magzatban kifejlett,
szent kedve gyullad a Legfőbb Erőnek
a Teremtés e remekén, mit erre
új szellem fuvatával lehel ő meg,
hogy az ott önnön erejét keverje
az ott találttal, s egy lélek lehessen,
mely él és érez és emlékszik: elme.”

  • 37–45. sorok: Dante abban a hiszemben van, hogy a sperma nem más, mint desztillált vér. – Kardos Tibor jegyzete.
  • 63. sor: A bölcs, aki a nemzés teóriájában tévedett, Arisztotelész híres magyarázója, Averroës volt. (Lásd Po IV 144) – Kardos Tibor jegyzete.
Purgatórium XXV 91–93

« E come l’aere, quand’è ben piorno,
per l’altrui raggio che ’n sé si reflette,
di diversi color diventa addorno; »


„És mint a levegő eső után
Máshonnan jövő sugarak miatt
sokféle színnel díszesen ragyog,”

„És mint a lég ha dús páráktul ázik,
mert a napsugár rajta visszapattan,
tarka szinekkel ívben kivirágzik:”

  • 25–93. sorok: A szivárvány születése – The Rainbow
Purgatórium XXVII 1–6

« Sì come quando i primi raggi vibra
là dove il suo fattor lo sangue sparse,
cadendo Ibero sotto l’alta Libra,
e l’onde in Gange da nona riarse,
sì stava il sole; onde ’l giorno sen giva,
come l’angel di Dio lieto ci apparse. »


„Mikor az első napsugár remeg
ott, ahol vérét adta Alkotója,
s a Mérleg altt van éppen az Ebro,
s a Gangesz vize forr a délidőtől –
így állt a Nap most: már esteledett,
s mi megláttuk Isten víg angyalát.”

„Mint mikor első sugarai érnek
oda, hol vérét ontá Alkotója;
Ebro fölött lebeg az égi Mérleg;
s dél tüze tűz le a Ganges folyóra:
úgy állt a nap, midőn föltünt vidámon
az Úr angyala; (estre száll az óra).”

  • 1–4. sorok: Dante ismét kozmikus távolságokat idéz: a szemben levő féltekén középen, vagyis Jeruzsálemben, most kel a Nap. Spanyolországban éjfél van (az „égi Mérleg” csillagképe ragyog az Ebro fölött), keleten, Indiában, a Gangesre „a déli verő” tűz le, a Purgatóriumban pedig most száll le az este. – Kardos Tibor jegyzete.
Purgatórium XXIX 118–120

« quel del Sol che, sviando, fu combusto
per l’orazion de la Terra devota,
quando fu Giove arcanamente giusto. »


„(a Nap-kocsi, mely útjáról letérve
elégett – a Föld könyörgött ezért,
s titokzatosan ítélt Jupiter).”

„de sőt, mely egykor villámsújtva lángolt,
mert ferde útra ment, a Nap szekére,
midőn a Föld kérésére lesújtá
Zeus: szegényes evvel összemérve.”

  • 117–120. sorok: Phaethón (Phaithón), a Napisten fia elnyerte apjától, hogy hajthassa a napszekeret, de a lovak elragadták és lezuhant. – The Rainbow, 18. p.
Purgatórium XXIX 136–138

« L’un si mostrava alcun de’ famigliari
di quel sommo Ipocràte che natura
a li animali fé ch’ell’ha più cari; »


„Egyikük mestere Hippokratész,
akit a Természet azért teremtett,
hogy ő gondozza kedvenc lényeit;”

„Az egyiken látszott, hogy nagy előde
Hippokratés, ki a természetet
az emberérdek hálójába szőtte.”

  • 136–138. sorok: Lukács apostol – az Apostolok cselekedeteinek szerzője, orvos volt, mint Hippokratész. – Kardos Tibor jegyzete.

Paradicsom

Paradicsom IV 22–24

« Ancor di dubitar ti dà cagione
parer tornarsi l’anime a le stelle,
secondo la sentenza di Platone. »


„S jó okkal ütközöl meg azon is,
hogy lám: a csillagokba visszatérnek
a lelkek – ahogy Platón hirdeti?”

„Kételyt kelt benned az is nemkülömben,
a lélek csillagába visszatér-e?
(amint Pláton volt ilyen értelemben).”

  • 22–24. sorok: Dantéhoz eljutott Platón tanítása: minden léleknek megvan a maga csillaga, onnan száll le a testbe, és oda is tér vissza. – Kardos Tibor jegyzete.
Paradicsom IV 49–54

« Quel che Timeo de l’anime argomenta
non è simile a ciò che qui si vede,
però che, come dice, par che senta.
Dice che l’alma a la sua stella riede,
credendo quella quindi esser decisa
quando natura per forma la diede; »


„Amit Timaiosz a lelkekről állít,
az nem az, ami itt tárult eléd;
ő szó szerint érti, amit beszél:
hogy visszatér a csillagba az lélek,
ahonnan (őszerinte) kiszakadt,
mikor a Természet formául adta.”

„Nem fedi hát, mit itt időzve lát-hall
a lélek, a Timaeus-féle érvet:
ki csak, amit mond, annyit ért szavával
mondván, hogy csillagukba visszatérnek
a lelkek, honnan a Természet őket
formának küldte testbe, mikor éltek.”

  • 50. sor: Platón-nak Timaiosz filozófusról elnevezett párbeszédes műve, melyben e kérdésekről szól. – Kardos Tibor jegyzete.
  • 54. sor: A lélek a test formáló leve, „formája”. – Kardos Tibor jegyzete.
Paradicsom VIII 22–28

« Di fredda nube non disceser venti,
o visibili o no, tanto festini,
che non paressero impediti e lenti
a chi avesse quei lumi divini
veduti a noi venir, lasciando il giro
pria cominciato in li alti Serafini; »


„Hideg felhőből nem csap le a szél
(se látható, se láthatatlan) úgy,
hogy ne látszana lomha lassúságnak
ahhoz képest, ahogy ezek a fények
jöttek felénk, abbahagyva a forgást,
mit fönt kezdtek, a Szeráfok között.”

„S hideg felhőből nem száll láthatatlan
vagy látható szél oly gyorsan világgá,
hogy lomhának ne tessék mozdulatban
az előtt, ki itt felénk szállni látná
e sok égi fényt, mely szeráfi karban
kezdett forgását ide lebocsátá.”

  • 23. sor: látható szél – látható szeleknek tartották a villámokat s a hulló csillagokat, melyek az arisztotelészi fizika alapján úgy keletkeznek, hogy forró gőzök ütköznek bele az atmoszféra hideg rétegeibe. – Kardos Tibor jegyzete.
Paradicsom VIII 67–69

« E la bella Trinacria, che caliga
tra Pachino e Peloro, sopra ’l golfo
che riceve da Euro maggior briga,
non per Tifeo ma per nascente solfo, »


„S a szép Trinacria – mely Pachymus-
s Pelorus-fok között a nagy öbölnél,
hol Eurus ront neki, ott füstölög
(a kéntől, és nem Tüphón vad dühétől!) –”

„S merre Pachino és Peloro közt vág
égnek a füst, szép Szicilia öble,
ahol a lombot forró szelek fosztják,
nem Typhoustól: kéntől gőzölögve:”

  • 70. sor: nem Typhoustól: kéntől gőzölögve – Antik hiedelem szerint az Aetna egy belé zárt óriás, Tüphousz hánykolódásától (lásd Po XXXI 124) dobja ki magából a tüzet és követ. Dante már fizikai magyarázatra törekszik. – Kardos Tibor jegyzete.
Paradicsom VIII 120–123

« Non, se ’l maestro vostro ben vi scrive”.
Sì venne deducendo infino a quici;
poscia conchiuse: “Dunque esser diverse
convien di vostri effetti le radici: »


„Nem működne, ha jól írja a Mester!«
Eddig jutott logikus érveléssel,
s levonta: »Nyilván más-más gyökerű
az emberek sokféle ténykedése:«

„Nem; ha igaz, mit bölcsedből tanúltál»
Idáig vitte síma, szép fokokkal
az érvelést; és: »Ládd-e« – szólt lezárva, –
»Nem esnek össze tények az okokkal.”

  • 120. sor: bölcsedből – Arisztotelészből. – Kardos Tibor jegyzete.
Paradicsom IX 82–87

« “La maggior valle in che l’acqua si spanda”,
incominciaro allor le sue parole,
“fuor di quel mar che la terra inghirlanda,
tra discordanti liti contra ’l sole
tanto sen va, che fa meridiano
là dove l’orizzonte pria far suole. »


„»A legnagyobb völgy – így kezdett beszélni –,
mely vízzel van kitöltve (eltekintve
a tengertől, mely övezi a Földet),
két szemben álló part közt messze nyúlik
a Nappal szemben, hogy emitt delel,
amott a horizonton van a Nap.

„»A legnagyobb völgy, hol vizek pihennek,
hacsak nem mondod« – kezdte ily szavakkal –
»a földövező Óceánt ilyennek,
ellenkező partok közt, szembe nappal
oly messze nyúl, hogy délvonalra válik
a horizont, míg partot érsz a habbal.”

  • 82. sor: A Földközi-tengerről szól. – Kardos Tibor jegyzete.
  • 85. sor: szembe nappal – azaz keletre. – Kardos Tibor jegyzete.
  • 86–87. sorok: A Földközi-tenger oly nagy kiterjedésű, hogy a Nap a keleti partján, Jeruzsálemben délponton áll, amikor nyugati partjain, Gibraltárnál épp hogy felkel. E korban ez volt a hiedelem, jóllehet a két pont között egyáltalán nincs kilencven hosszúsági fok, csupán negyvenkettő. – Kardos Tibor jegyzete.
Paradicsom X 7–9, 13–21

« Leva dunque, lettore, a l’alte rote
meco la vista, dritto a quella parte
dove l’un moto e l’altro si percuote;


Vedi come da indi si dirama
l’oblico cerchio che i pianeti porta,
per sodisfare al mondo che li chiama.
Che se la strada lor non fosse torta,
molta virtù nel ciel sarebbe in vano,
e quasi ogne potenza qua giù morta;
e se dal dritto più o men lontano
fosse ’l partire, assai sarebbe manco
e giù e sù de l’ordine mondano. »


„Emeld föl tehát, Olvasó, szemed
a fönti körökbe velem, ahol
egyik mozgás metszi a másikat,


Nézd, onnan indul ki a ferde kör,
mely hordozza a bolygókat, hogy így
teljesítsék a Föld kéréseit;
mert ha a pályájuk nem volna ferde,
sok égi erő nem találna célba,
s lent holt maradna sok-sok lehetőség;
és ha a síktól jobban vagy kevésbé
hajlana el, az nagy zavart okozna
mind fönt, mind lent a világműködésben.”

„Emeld hát vélem, olvasó, a helyre
szemed a szent körök közt rátalálni,
ahol két mozgás egymást metszi szelve;


Nézzed, hogy’ indul onnan egyik ágban
a ferde kör, mely hord minden planétát,
hogy ne legyenek bajok a világban.
Ha nem rézsút tenné az égi sétát,
sok égig érő lenne szinte holtan
s vesztené el lenn minden nyomatékát.
S ha több vagy kisebb szög alatt hajoltan
térne ki: lenn is, fenn is rés maradván
rendjén, baj esnék a világsodorban.”

  • 9. sor: a két mozgás – az égitestek napi mozgása keletről nyugatra (az Aequatoré) és a bolygók évi mozgása nyugatról keletre (a Zodiacusé, az ún. ekliptika) a tavaszi napéjegyenlőség pontján metszi egymást. – Kardos Tibor jegyzete.
  • 14. sor: a ferde kör – a Zodiacus, melynek ferdesége biztosítja az évszakok rendjét. – Kardos Tibor jegyzete.
Paradicsom X 28–34

« Lo ministro maggior de la natura,
che del valor del ciel lo mondo imprenta
e col suo lume il tempo ne misura,
con quella parte che sù si rammenta
congiunto, si girava per le spire
in che più tosto ognora s’appresenta;
e io era con lui; […] »


„A természet legkiválóbb segéde,
mely égi bélyeget nyom a világra
s fényével méri nekünk az időt,
a fent említett ponttal egyesülve
spirális köreit úgy járta éppen,
hogy naponta korábban érkezett;
s én benne voltam […]”

„A természetnek legnagyobb cseléde,
mely földünk égi erővel itatja
s időnként méri fényes lábu lépte,
ép az említett körön át haladba
kerengett útja csigáin, melyekben
magát naponta korábban mutatja,
s én vele szálltam; […]”

  • 28–30. sorok: A Nap. – Kardos Tibor jegyzete.
  • 32–33. sorok: útja csigáin – spirális útján, mert tavasszal napról napra korábban kel. – Kardos Tibor jegyzete.
Paradicsom X 97–98

« Questi che m’è a destra più vicino,
frate e maestro fummi, ed esso Alberto »


„Aki itt jobboldalt mellettem áll,
testvérem volt s tanárom: Kölni Albert;”

„Ez, aki engem jobbról áll kisérve,
a Kölni Albert, a Testvér, a Mester,”

  • 98. sor: Albertus Magnus – német teológus, filozófus és természettudós. – Kardos Tibor jegyzete.
Paradicsom X 139–148

« Indi, come orologio che ne chiami
ne l’ora che la sposa di Dio surge
a mattinar lo sposo perché l’ami,
che l’una parte e l’altra tira e urge,
tin tin sonando con sì dolce nota,
che ’l ben disposto spirto d’amor turge;
così vid’io la gloriosa rota
muoversi e render voce a voce in tempra
e in dolcezza ch’esser non pò nota
se non colà dove gioir s’insempra. »


„S mint mikor reggel megszólal az óra
– amint ébred Isten Menyasszonya,
hogy dallal csábítgassa Vőlegényét –,
s az alkatrészek egymást húzva-tolva,
»dim-dim«, csilingelnek oly édesen,
hogy hű lelkünk duzzad a szeretettől”

„Miként az óra, csengve-bongva tarkán,
az Úr arája keltét jelzi reggel,
s zeng Jegyeséhez, szent szerelmi dalt tán,
hol kerekek fogózva kerekekkel
tin-tin szavát mind oly remekbe csengi,
hogy duzzad a jók lelke szeretettel:
úgy láttam én, hogy ütemét kerengi
a szent kerék, s felelget hangra hangot,
oly édesen, hogy nem sejtheti senki,
csak ott, hol az örök Kéj ver harangot.”

  • 139–146. sorok: Mechanikus (súlyhajtásos, fogaskerekes, foliot-szabályozós) óra. – A szerk.
Paradicsom XIII 101–102

« o se del mezzo cerchio far si puote
triangol sì ch’un retto non avesse. »


„Hogy félkörbe rajzolni lehet-e
háromszöget, mely nem derékszögű?…”

„sem, hogy félkörbe háromszöget írván
az mindenképen derékszögü lesz-e?”

  • 101–102. sorok: Azaz van-e a Thalész-tétel alól kivétel? – Nádasdy Ádám jegyzete.
Paradicsom XVII 13–15

« “O cara piota mia che sì t’insusi,
che, come veggion le terrene menti
non capere in triangol due ottusi, »


„Ó, drága törzsököm, itt vagy az égben,
és ahogy belátják a földi elmék,
hogy nincsen háromszög két tompaszöggel,”

„Óh drága törzsem! ki Paradicsomba
jutván, miképen látják földi elmék,
hogy háromszögbe csak egy fér be tompa:”

  • 17. sor: Mert a háromszög szögeinek összege [az Euklidészi geometriában – A szerk.] nem lehet több 180 foknál. – Kardos Tibor jegyzete.
Paradicsom XVII 37–42

« “La contingenza, che fuor del quaderno
de la vostra matera non si stende,
tutta è dipinta nel cospetto etterno:
necessità però quindi non prende
se non come dal viso in che si specchia
nave che per torrente giù discende. »


„A véletlen, mely nem lépheti túl
anyagi világotok lapjait,
az Örök Látásban megjelenik,
ám ettől még nem lesz szükségszerű
(ahogy a folyón leúszó hajó
sem függ a szemtől, amely figyeli).”

„A véletlenség, mely matériátok
nagy könyvén túl nem terjed, mind lefestve
az örök Szemben, melybe én belátok;
s véletlen voltát azért mégse vesztve,
mintahogy nem lesz szabva gálya mente
attól, ha partról szem kiséri lesve.”

  • 37–38. sor: Véletlenek csak a Földön (az anyagi világban) történnek; az égboltokban minden anyag romolhatatlan és minden mozgás szükségszerű (= megjósolható, szabályos). – Nádasdy Ádám jegyzete.
  • 39–40. sor: Értsd: az Örök Látás (= Isten) előre látja a véletlen, esetleges dolgokat is, de hagyja őket történni, nem avatkozik be. – Nádasdy Ádám jegyzete.
Paradicsom XX 1–6

« Quando colui che tutto ’l mondo alluma
de l’emisperio nostro sì discende,
che ’l giorno d’ogne parte si consuma,
lo ciel, che sol di lui prima s’accende,
subitamente si rifà parvente
per molte luci, in che una risplende; »


„Mikor a világ fénybe-borítója
már úgy alászáll a mi féltekénktől,
hogy világossága szép lassan elfogy,
az ég, mely addig csak őtőle izzott,
sok apró fénypottal tűnik elénk,
melyek mind azt az egyet tükrözik.”

„Mikor az, ki fölgyújtja a világot,
estére fél-egünket odahagyja
s köröskörűl a nappal színe sápad,
az ég, mely fényét eddig tőle kapta,
ezer kis lánggal ég föl hirtelenbe
(de azért csak egy, csak ő ragyog abba’).”

  • 5–6. sorok: Dante korának felfogása szerint nemcsak a Hold, de a csillagok is a Naptól kapják fényüket. – Kardos Tibor jegyzete.
Paradicsom XXII 139–153

« Vidi la figlia di Latona incensa
sanza quell’ombra che mi fu cagione
per che già la credetti rara e densa.
L’aspetto del tuo nato, Iperione,
quivi sostenni, e vidi com’si move
circa e vicino a lui Maia e Dione.
Quindi m’apparve il temperar di Giove
tra ’l padre e ’l figlio: e quindi mi fu chiaro
il variar che fanno di lor dove;
e tutti e sette mi si dimostraro
quanto son grandi e quanto son veloci
e come sono in distante riparo.
L’aiuola che ci fa tanto feroci,
volgendom’io con li etterni Gemelli,
tutta m’apparve da’ colli a le foci;
poscia rivolsi li occhi a li occhi belli. »


„Láttam Latona lányát fényleni
a foltok nélkül (amelyek miatt
úgy hittem: sűrűbb vagy ritkább helyenként).
A fiad képébe, Hüperión,
jól belenéztem; láttam, hogy mozog
a közelében Maia és Dione.
És onnan a mérsékelt Jupiter
tűnt szemembe, apja és fia között.
Láttam mozgásuk változásait,
és mind a hétnek megmutatkozott
a sebessége és a mérete,
és külön-külön égi lakhelyük.
A kis porond, ahol bőszen csatázunk,
hegyektől tengerekig látható volt,
amint az örök Ikrekkel forogtam.”

„Láttam Latóna lányát, ama folttól
menten, mely miatt (láttad, hogy csalón-é)?
ritkább-sürűbb szőttesnek néztem olykor.
Kiálltam a fényt, mely Hyperióné
(az ő fia), s szomszédságába’ leltem
gyermekeidet, Mája és Dióné!
Láttam a mérsékletet Juppiterben
apja s fia közt, most megértve, mért nem
maradnak hárman mind egy-tájú helyben.
És mind a hét most megmutatta nékem,
milyen nagyok, mily sebesen keringnek,
s mily távol vannak egymástól az égen?
S látszott a Kis Gömb – gőgje szíveinknek –
amint az örök Ikrekkel forogtam;
hegy-völgyein szemeim égve csüngtek,
mignem a szent Szemekbe visszaloptam.”

  • 139. sor: Dante a Holdat („Latóna lányát”) most arról az oldaláról látja, mely mindig elfordul a földtől, s ahol nincsenek foltok. – Kardos Tibor jegyzete.
  • 142. sor: Hüperion – a Napisten atyja. – Kardos Tibor jegyzete.
  • 144. sor: Maia – Atlasz leánya, Hermész anyja; Diónénak leánya Aphrodité. – Kardos Tibor jegyzete.
  • 145–146. sorok: Jupiter a mérsékelt fény atyja, a hideg Saturnus, és fia, a vörös Mars között. – Kardos Tibor jegyzete.
  • 147. sor: E három bolygó egyre változtatja távolságát a Naptól. – Kardos Tibor jegyzete.
Paradicsom XXVII 99–111

« e nel ciel velocissimo m'impulse.
Le parti sue vivissime ed eccelse
sì uniforme son, ch’i’ non so dire
qual Beatrice per loco mi scelse.
Ma ella, che vedea ’l mio disire,
incominciò, ridendo tanto lieta,
che Dio parea nel suo volto gioire:
“La natura del mondo, che quieta
il mezzo e tutto l’altro intorno move,
quinci comincia come da sua meta;
e questo cielo non ha altro dove
che la mente divina, in che s’accende
l’amor che ’l volge e la virtù ch’ei piove. »


„s a leggyorsabb égboltba fölkapott.
Ennek a részei, távol s közel,
oly egyformák, hogy meg nem mondhatom,
melyik részébe hozott Beatrice.


»A világrend, amelynek közepe
nyugodt, és minden akörül forog,
itt kezdődik, és egyben itt a vége.
Itt már nincs ‚hol’ – Isten elméje van csak:
ott gyúl az ezt forgató szeretet,
s az erő, melyet esőként továbbad.”

„Egyforma annak fényes, magas üdve
minden részén, hogy még csak azt se sejtem,
hogy Beatrice mely tájába vitt be.


»A Mozgás, mely mindent forgatva bölcsen
csupán a középpontot tartja tétlen,
itt indul, e legtágabb ívü körben.
S ez az ég már nincs semmiféle térben,
csak az Úr lelkében, mely lángra kelti
hajtó szerelmét s zápor erejét fenn.”

  • 100–111. sorok: A Kristályégről, a legtágabb és leggyorsabb égi körről szól, melynek másik neve Első Mozgó. Ezen túl már csak Isten végtelen és mozdulatlan Empyreuma terül el, maga a szeretet és a fény. – Kardos Tibor jegyzete.
Paradicsom XXVII 115–117

« Non è suo moto per altro distinto,
ma li altri son mensurati da questo,
sì come diece da mezzo e da quinto; »


„A mozgását nem más égbolt okozza;
viszont ez adja a többiekét,
ahogy a tízet a kettő s az öt.”

„Nem oszlik ez ég mással mérhetőre,
de mint a tíz az ötöddel s a féllel,
minden más égkör úgy van mérve tőle.”

  • 116. sor: Tíz kettővel osztva ötöt ad ki, öttel osztva kettőt. – Kardos Tibor jegyzete.
Paradicsom XXVII 142–144

« Ma prima che gennaio tutto si sverni
per la centesma ch’è là giù negletta,
raggeran sì questi cerchi superni, »


„De mielőtt a január tavasz lesz
az elhanyagolt századnap miatt,
majd felragyognak e felső körök”

„De mielőtt január nyárba fordul
a számba-nem-vett századnap miatt,
az égi körök tengelye csikordul,”

  • 142–143. sorok: A Julius Caesar-féle naptárban elhanyagolták a nap egy századrészét, emiatt kilencven évszázad múlva a januárnak tavaszra kellett volna esni, ha a szökőév beiktatásával nem segítenek rajta. A Gregorián-naptárban kijavították a késést. – Kardos Tibor jegyzete.
Paradicsom XXXIII 133–136

« Qual è ’l geomètra che tutto s’affige
per misurar lo cerchio, e non ritrova,
pensando, quel principio ond’elli indige,
tal era io a quella vista nova: »


„Mint mértantudós, aki azt kutatja:
a kört hogy mérje meg, gondolkodik,
de a szükséges elvet nem találja,”

„Miként a mérnök, ki a kört szeretné
megmérni, töpreng, hogy titkába lásson,
de mérő elvét hasztalan keresné:
ollyá tett engem ez uj látomásom”

  • 133–135. sorok: A kör négyszögesítése (melynek mérőelve az átmérő és a kerület viszonya) – a régi tudomány sokat hajszolt problémája volt. Azóta kiderült, hogy megoldhatatlan. – Kardos Tibor jegyzete.
Galilei példánya
Dante portréja
Sandro Botticelli · 1495 · tempera, vászon · 54,7 × 47,5 cm · magángyűjtemény
Források
  • http://www.divina-commedia.it/
  • Dante Alighieri: Isteni színjáték (La Commedia). Fordította Babits Mihály. A jegyzeteket írta Kardos Tibor. 5. kiadás. Budapest: Európa Könyvkiadó, 1968.
  • Dante Alighieri: Isteni színjáték. Fordította és a jegyzeteket írta Nádasdy Ádám. Szaklektor Mátyus Norbert. Budapest: Magvető, 2016.
  • Carl B. Boyer: The Rainbow–From Myth to Mathematics (A szivárvány. A mítosztól a matematikáig). Princeton, New Jersey: Princeton University Press, 1987.
Függelék

Ponori Thewrewk Aurél: Divina Astronomia