Fazekas 1819-ben indította meg és haláláig (1828) szerkesztette, s nagyrészt maga írta a Debreceni Magyar Kalendáriomot. Célja az volt, hogy a naptár és az országos vásárok jegyzéke mellé az akkori kalendáriumokban szokásos babonás időjóslások helyett hasznos, ismeretterjesztő és könnyű, de erkölcsnemesítő olvasmányt adjon a közönségnek, elsősorban a parasztságnak. Saját verseit (kilencet), népszerű stílusban írt csillagászati cikkeit, más szerzők néhány versét jelentette meg a Debreceni Magyar Kalendáriom köteteiben, ezenkívül néhány tucat rövid prózai írást közölt bennük: érdekes esetek leírását (valószínűleg fordítások ezek egykorú német, esetleg francia újságokból), erkölcsnemesítő történeteket és anekdotákat, gazdálkodási tanácsokat. A Debreceni Magyar Kalendáriom meglehetősen népszerű volt; akkor nagyon magas, öt—hatezer példányszámban jelent meg egy-egy évfolyam. Felvilágosodott szellemével, babonaellenes programjával korában magas színvonalat jelentett és fontos népnevelő hivatást tölthetett be.

Fazekas vállalkozásának sikeréről A Debreceni Kalendáriom tisztelt kedvellőihez című cikkében számol be. Halála után Földi János kollégiumi perceptor (nem azonos a költő—természettudós dr. Földi Jánossal!), majd Szücs István, Debrecen történésze folytatta a szerkesztést. A vállalkozás 1856-ig állott fenn, s csak a szabadságharc idején szünetelt egy darabig.

Debrecenben azelőtt is adtak már ki kalendáriumokat. Itt jelent meg az első magyar nyelvű cisio 1592-ben; s 1593-ból, 1616-ból és 1701-ből is tudunk kalendáriumjellegű kiadványokról.

Julow Viktor jegyzetei alapján

A debreceni első kalendáriomba, melyből az
időjövendölés kimaradt

Ez a költemény a Debreceni Magyar Kalendáriom 1819-i első kötetének élén, névtelenül jelent meg. Tömören és meggyőzően fejti ki a Debreceni Magyar Kalendáriom babonaellenes programját. Fazekas maga is fontos írásának érezte, mert az 1826-i kötetben javított formában, nevének kezdőbetűivel újra kiadta.

Szép idő lessz-é vagy homályos hólnap?
Nem nagy országban, de csak egy megyében:
Ily kevésről is nyomosan felelni
Senkise tudna.

Hát az esztendő lefolyása millyen
Változásokkal fog előhaladni?
Mely’k hazug lélek meri azt előre
Sorba leírni?

A boszorkány, a levegői sárkány,
Tátos és tündér, kik az ostobáknak,
A setétbenn űlt babonás világban,
Bábjai vóltak,

Szent hevétől a szabad értelemnek
Mind elolvadtak, valamint az ablak
Zúzmarázból egy hideg éjtszakán nőtt
Cifra virági.

Óh, dicső nemzet! Te! ki hajdanában,
A vitéz korbann, egekig ragyogtál,
A világosság kiderült korában
Éjbe maradnál?

Nem! dehát tőlünk ne reménylj, ne kívánj
Sem csudát, sem hogy kikoholt időkkel
Mégse szűnjünk meg csalogatni a még
Gyenge hitűket.

A nap és hold s a nagy üregbe forgó
Csillagok közzűl bizonyos, hogy egy is
A teremtőtől kiszabott határát
Át nem ugordja.

Hogy tehát a tél, tavasz, a meleg nyár
És az ősz mely’k nap jön elő, s mikor lesz
Hóld világának bizonyos negyedként
Fogyta, telése,

Mint fogyatkoznak meg a hóld vagy a nap
És mikor pontban — ki lehet tanúlni
Rendes útjokból. De mivel nem értünk
Így az időhöz:

Végyük el használt mai jó napunknak,
Holnapunk gondját az egekre bízván,
Várjuk el vígan; de azért kezünket
Öszve ne dugjuk!

Társaságunknak ne legyünk heréi,
És ne kívánjuk, hogy elénkbe szórja
Nem velünk együtt keresett vagyonját
A takarékos.

Munka, gondosság! ezek, amik által
Várhatunk vídám napokat napunkra;
S nem szorúlunk a panaszos kenyérért
Más küszöbéhez.

[Előszó]

Megjelent az 1819. évi Debreceni Magyar Kalendáriomban (a Kalendáriomnak nincs lapszámozása), név nélkül. Nem lehet kétséges, hogy Fazekas munkája. A Debreceni Magyar Kalendáriom legfőbb érdemeként ugyanazt emeli ki, mint az ugyanebben a kötetben megjelent kalendáriumi bevezető vers (A debreceni első kalendáriomba, melyből az időjövendölés kimaradt), amelyet 1826-ban nevének kezdőbetűivel ismét kiadott.

Érdemes Hazafi!

Ímé, most jelenik meg előtted első ízben a DEBRECENI MAGYAR KALENDÁRIOM, melynek elkészítésében teljes igyekezetünkkel azon voltunk, hogy az a benne lévő jó rend által, a legszükségesebb dolgok szorgalmatos feljegyzésével, a helytelen jövendőmondások kihagyásával és a mostani pallérozott magyar ízléshez alkalmaztatott s tiszta magyarsággal készült toldalékokkal mind a tudós, mind az együgyű publikum előtt való kedvességet megnyerhesse.

Mi légyen a kalendáriomnak valóságos tárgya és igaz célja — azt kellene gondolni, hogy az közönségesen tudva van: de éppen ellenkezőképpen van a dolog. Mert nagyobb része az embereknek még a mi hazánkban azt tartja annak, főcéljának, hogy az, mint valamely mindentudó lélek által készített jövendőmondó könyv, az idő járását, annak nemcsak a hold fertályaival, hanem még naponként való változásait is, esztendővel s többel is, előre megmondja. Holott egy az, hogy a kalendáriomokban az idő változásairól szóló csalárd jövendölések éppen nem az égvizsgáló bölcsektől1 származnak, mivel azok magok megesmérik, hogy az emberi tudomány sok tapasztalás után is még annyira nem mehetett, hogy nem esztendővel, de avagy csak egy hónappal is elébb az idő mivoltát teljes és csalhatatlan bizonyossággal meg tudná jövendölni. Más az, hogy ha meg lehetne is előre mondani, hogy mikor milyen idő lesz: úgy minden vidéknek, sőt minden helységnek más kalendáriomot kellene készíteni. Mert ezerszer megtörténik, hogy egy helyen meg is únják az emberek a gyakori esőzéseket, s a másik határon szárazságról panaszolkodnak sat[öbbi].

  • 1égvizsgáló bölcsek — csillagászok.

A régi Lőcsei és a Lőcsei formára készült Győri Kalendáriomokban2 nemcsak az időről, hanem az érvágásról, köpölyözésről, purgáció-bevételről,3 haj- és körömmetszésekről, ártalmas és szerencsés napokról való jövendölések is voltak naponként felvéve; de amelyek az akkor dicsőségesen uralkodó és halhatatlan emlékezetű felséges MÁRIA TERÉZIA igen bölcs parancsolatjára annakutána kihagyódtak — amint megtetszik az 1757-ik esztendőbeli Győri Kalendáriomból.

  • 2A régi Lőcsei…Lőcsei Kalendáriom; a leghíresebb régi magyar naptár. Első fennmaradt példánya 1626-ból való.
  • 3purgáció — hashajtás, hashajtó.

Mármost, midőn — Istené legyen a dicsőség! — a magyar égen a tudomány és az értelem világa napónként felsőbb grádusra4 emelkedik, micsoda lélekkel akarnánk a még eddig rossz szokásban megmaradott időről való jövendölésekkel az együgyűeket vakítani, a tudósok előtt pedig magunkat nevetségesekké tenni?

  • 4grádus — fok, lépcsőfok.

Aki csakugyan nagyon szeretne bétekinteni a jövendőket fedező kárpit alá és kivánná látni, ha csak egynéhány nappal is előre, az időnek következendő változásit: azt, hogy kívánságának valamennyire eleget tegyünk, a t[isztelt] kisszántói Pethe Ferenc5 úr Időprófétájára s annak útmutatása szerént a pókokhoz igazítjuk; kalendáriumunkat pedig az üres levegőből merített jövendőmondások helyett gyönyörködtető, szívet nemesítő, tanító és közhasznú toldalékokkal kívánjuk kedvessé és érdemessé tenni.

  • 5kisszántói Pethe Ferenc — a modern mezőgazdálkodás egyik érdemes propagálója, a Nemzeti Gazda című lap szerkesztője. Időpróféta vagy időváltozást jövendölő pókok (Pest, 1816.) című könyvéről van szó, amelyet a szerző Quatremère-Disjonval nyomán készített.

Ilyen módon elkészítve ajánljuk ezt, tiszta és használni kívánó célból, az érdemes hazafiaknak. Éljenek ennek szolgálatjával addig is, míg jövendőben tökéletesebbíthetnénk.

Ha minden részben termékeny időket nem ígérhetünk is, mivel azok az Isten titkaiba vannak elrejtve, mindazáltal arra van szabadságunk, hogy békességes, szerencsés és áldásokkal teljes boldog esztendőt kívánjunk minden rendű hazánkfiainak.

Az uralkodó planétáról

Megjelent az 1819. évi Debreceni Magyar Kalendáriomban név nélkül, mint a rövidebb csillagászati cikkek általában. Fazekas szerzősége a téma és a stílus alapján egyaránt bizonyosra vehető. Megerősíti ezt A Debreceni Kalendáriom tisztelt kedvellőihez című cikk is.

Uralkodó vagy igazgató planétának mondódik ebben az esztendőben Jupiter nevű bujdosó csillag;6 éppen nem azért, mintha olyan erővel bírna, s a mi Földünkkel olyas szoros öszveköttetésben volna, hogy az ezt körülvevő levegőben történő változásokra, tudniillik az idő viszontagságaira és így az esztendő száraz vagy nedves, meleg vagy hideg voltára nézve legkevesebb részben is tehetne valamit; hanem csak annál fogva, mivel a régi rómaiak, valamint a hét napjait némely esmeretesebb és nevezetesebb égitestekről nevezték el, p[éldának] o[káért] Dies Solis (Nap napja), Dies Jovis (Jupiter napja): úgy azon hét égitesteket, egymás után való következéssel, az esztendőkre is felosztották. De hogy azoknak, külön-külön, a mi levegőegünkben lévő időváltozásokra nézve, — a Napot és Holdat kivévén — legkisebb munkásságok is volna, egyátaljában nem igaz; és így esztendőnként az úgynevezett uralkodó planétáknak tulajdonítódott száraz vagy nedves sat[öbbi] természet, a mi Földünkre nézve, csak a több eddig szokásban volt időről való helytelen jövendőlések közé tartozik. Ezen itt szóban lévő Jupiter csillagról, de nem mint igazgató planétáról, alább lészen emlékezet.

  • 6bujdosó csillag — bolygó.

A tél

Milyen a nyugodalomra rendeltetett éj a nappali terhes munka alatt eltikkadt embereknek és más állatoknak, mely a jóltévő csendes álom által a megfogyatkozott erőt ismét kipótolja: olyan a tél az esztendő több szakaszai között a természeti munkás és tenyésztető erőre nézve. Ez enged pihenést a Földnek, hogy a rajta lakó és élő állatok táplálására új erőt vehessen. Ez mintegy álomba meríti a plánták országát, hogy elkészítse azokat az új termésre. Kezdődik ez a szükséges része az időnek 1818. eszt. december 22. napján 4 ór. 29 m. d. u., mikor a Nap a Bak-jegybe lép és nekünk legrövidebb nappalunk és leghosszabb éjtszakánk van. Aki az esztendő több részeit szorgalmatos munkával és gondos takarékossággal maga hasznára fordította: annak víg és jó telet ígérhetünk.

A tavasz

A minden állatokba és plántákba új életet lehellő tavasz elérkezik március 21. napján, éppen délkor, midőn t. i. a Nap a Kos-jegyet eléri és a nap az éjtszakával egyenlővé lesz. Ekkor a megújult természet int a munkára, a jóltévő Nap melege feloldozván a téli fagy által lekötözve tartott Földet. — Áss, nyiss, nyess, mess, vess: jól jársz!

A nyár

A gyümölcsös, és az aratás idejét elhozó nyár béáll június 23-án 9 ó. 26 m. d. e., midőn a Nap a maga legfelsőbb pontjára, azaz a Rák-jegyre felhág és nékünk leghosszabb nappalt és legrövidebb éjtszakát okoz. — Aki mint vetett, úgy arat.

Az ősz

Az örvendetes őszt mely a természet Urától téli élelmünkre rendelt minden javait a munkás természetnek tökélletesen elkészítve kezünkbe adja, elérjük szeptember 23. napján 11 ó. 23 m. d. u., midőn a Nap a Mérték-jegyhez7 érkezvén ismét egyenlő nappalunk és éjtszakánk lészen.

  • 7Mérték-jegy — a Mérleg csillagkép.

A Nap fogyatkozásairól

Debreceni Magyar Kalendáriom 1819.

Ebben az esztendőben négy ízben láttatik a Nap néminémű részben meghomályosodni vagy elfogyni; melyet okoz a mi Földünket és a Földdel együtt a Napot kerülgető Holdnak éppen a Föld és a Nap közé való menése, melynél fogva a mi Földünknek vagy egy vagy más részén lakók szemei elől a Napot kisebb vagy nagyobb mértékben eltakarja, úgyhogy az mintegy megfogyatkozni láttatik. Ezen négyízbeli fogyatkozásai közül a Napnak nékünk, európaiaknak egyike sem lészen látható.

A Hold fogyatkozásairól

Kétszer megy a Hold a mi Földünk árnyékába, úgy t. i., hogy a Föld, a Nap és a Hold között egyenes lineába8 lévén, a Föld árnyéka kisebb vagy nagyobb mértékben a Holdra vetődik, és annak már teljességben lévő világát kisebb vagy nagyobb mértékben meghomályosítja. Ezen kétrendbéli holdfogyatkozások közül csak az egyiknek a vége lészen minálunk látható. Történik pedig ez október 3. napján és kezdődik 4 ó. 2 m. d. u., a közepe lészen 4 ó. 50 m., a vége pedig 5 ó. 38 m. est.

Meg kell jegyezni, hogy a Napbéli fogyatkozások mindég csak újságkor,9 a Hold fogyatkozásai pedig csak holdtöltekor lehetnek.

  • 8linea — vonal.
  • 9újságkor — újholdkor.

Jupiterről

Debreceni Magyar Kalendáriom 1819.

Jupiter legnagyobb minden bujdosó csillagok10 között. Noha százhárommillió és száztizennégyezer német mértföldekre esik a Naptól; mégis minden bujdosó csillagok között elevenebb az ő világossága. Ennek általmérője huszonháromezer-kétszáz német mértföldeket tévén, kétezernégyszázhatvanszor nagyobb a mi Földünknél s százhatvanszor kisebb a Napnál. A Nap körül való útját elvégezi négyezer-háromszázharminckét napok alatt; amely útja tészen hatszáztizennyolcmillió-négyszázhuszonnyolcezer német mértföldeket, úgyhogy minden minutában el kell néki futni mintegy kilencvennyolc német mértföldeket. A maga tengellye körül minden tíz órában egyet fordul; amely sebes fordulás cselekszi, hogy a két pólusok felé sokkal laposabb a mi Földünknél. Mikor legmesszebb vagyon a mi Földünktől, esik hozzá százhuszonkétmillió-kilencszáznyolcvanezer német mértföldekre; mikor pedig legközelebb van hozzánk, akkor esik hetvennégymillió-nyolcszázhúszezer német mértföldekre. Négy holdjai vagynak, melyek körülötte forognak. Nem tapasztaltatnak Jupiterben azok a viszontagságok,11 melyek a mi Holdunkban; hanem sok mocskok láttatnak tányérján, melyek néha kiszélesednek, néha öszvehúzódnak. Jupiterben egy esztendőnek hossza a mi mértékünk szerént tizenegy esztendő és 317 nap; de mind nappaljoknak, mind éjtszakájoknak hossza csak öt órányi.

  • 10bujdosó csillag — bolygó.
  • 11viszontagságokitt „felszíni egyenetlenségek”.

Márs planétáról

Debreceni Magyar Kalendáriom 1820.

Ebben az esztendőben, valamint minden más esztendőkben is, az idők járásának bölcs igazgatója maga az Úristen, aki »az esőknek elrendelt határt tett« (Jób, 28. r.), aki maga azt mondja (5 Móz. 11. r.) »Adok esőt alkalmatos időben a ti földetekre, mind idején, mind későn való esőt«, másutt pedig (Ámós 4. r.) így szól: »Megverlek titeket szárazsággal és ragyával«12 sat[öbbi]. — »Az Isten változtatja meg az időket és az időknek részeit« (Dán. 2. r.). — Nem Mars planéta lészen tehát az a hatalmas uralkodó, mely, amint némelyek akarják, ebben az esztendőben szárazságot hozna a mi földünkre és csak egyszer-másszor engedné, hogy valami kevés eső légyen. — »Ne engedj az eféle jövendőmondó beszédének« — (5 Móz. 3. r.).

  • 12ragya — gabonarozsda, üszög.

Márs a régi pogányoknál a hadakozás istene volt, akiről nevezték el a régiek ezt a planétát, kétségkívül azért, mivel ennek tüzes veres világa van. Egyébaránt ez a Márs — valamint minden más planéták vagy bujdosó csillagok is — hideg és setét test, mint a mi Földünk és a Hold; és a világosságot néki a Nap súgárainak benne való megütközése adja. — Háromszor kisebb a mi Földünknél és a maga (képzelt) tengelye körül, a mi óránk szerént, 44 és fél óra alatt fordul egyet: és így az abban lévő teremtéseknek egy nappaljok és éjtszakájok a mienknél hosszabb huszonegyedfél órával a mi óránk szerént. — A vastagsága,13 vagy egyik színétől a másikig, egyenes lineába általellenbe gondolva, 1140 mértföld; a kerülete pedig 3579 mértföld. — A mi Földünktől közép messzeségében van 30 841 498, azaz harmincmillió nyolcszáznegyvenegyezer négyszázkilencvennyolc mértföldnyire. A Nap körül való útját, mely Jupiter és a mi Földünk közt esik, elvégezi hatszáznyolcvanhét napok alatt.

  • 13vastagsága — átmérője.

A Napról

Debreceni Magyar Kalendáriom 1821.

Uralkodó planétává teszik erre az 1821. esztendőre nem az égvizsgáló tudósok, hanem a kalendáristák a Napot.

Planéták vagy bujdosó csillagok azok a homályos égitestek vagy földek, melyeknek tulajdon világosságok nincs, hanem azt valamely tulajdon fényével tündöklő naptól veszik. Ezenkívül a bujdosó csillagok, amint a nevek is mutatja, nem egy helyben állanak, mint a mi Napunk, és azok a töméntelen sok napok, melyek irtóztató messzeségek miatt kicsinyeknek látszván, csillagoknak neveződnek, hanem a magok napját szüntelen körülkerülgetik. A mi Napunk tehát, — mind azért, hogy csak a maga tengelye körül egyhelyben forog, mind annál fogva, mivel tulajdon világosságával, fényességével és melegítő erejével nemcsak az, hogy maga bír, hanem a tudósok eddig való tapasztalása szerént 11 földet vagy plánétát és 20 holdat világosít14 is és melegít — nem plánéta. Ami az ő uralkodó tulajdonságát illeti, mely áll az ő kellemetesen ingerlő világosításában és éltető, tápláló s vidító melegítésében, azt nemcsak ebben az 1821. esztendőben, hanem a többiben is lehet tapasztalni.

  • 1411 földet vagy plánétát és 20 holdat világosít — A 11 planéta az akkor ismert 7 nagybolygó és a néhány évvel előbb felfedezett 4 első kisbolygó. A holdak adata téves. Fazekas korában mindössze 14 holdat ismerhettek.

A Nap roppant nagy égitest, melynek temérdeksége vagy egész teste egymillió és négyszázezerszer nagyobb a mi Földünknél. Az ő átmérője vagy vastagsága, t. i. egyik szélétől fogva a másikig, 112-szerte nagyobb, mint a mi Földünké; úgyhogy, ha ilyen nagyságú földet, mint a miénk, melynek átmérője 1720 mértföld, száztizenkettőt tennének egymásra: úgy érnének ezek együttvéve a Napnak egyik szélétől a másikig.

Hogy pedig az a rettenetes nagy test oly kicsinynek látszik nékünk, okozza az a képtelen messzeség, amennyire tőlünk távol van: mert mikor legközelebb van hozzánk, januárius elején, akkor 20 millió és 500 ezer, mikor legtávolabb van, július elején, 21 millió és 200 ezer mértföldnyire van a Földtől. Középtávolságában pedig 20 millió és mintegy 600 ezer mértföldnyire. Mely, hogy micsoda képtelen messzeség légyen, abból meg lehet ítélni, hogy a tudósok kalkulussa15 szerént az ágyúgolyóbis azzal a sebességgel, mellyel a kilövéskor halad, 25 esztendő múlva érne el a Földről a Napba.

  • 15kalkulus — számítás.

Vénus planétáról

Debreceni Magyar Kalendáriom 1822.

Erre az 1822. esztendőre következik a felvett rend szerént ideális uralkodó planétának16 Vénus, az a hajnali és esthajnali csillag név alatt közönségesen esmeretes szép planéta, mely a mi Földünknél ötször kisebb és a maga tengelye körül 23 óra és 20 m. alatt fordul egyet; a Nap körül való útját pedig 224 nap, 16 óra és 49 min. alatt végezi el, mely idő az abban lakó teremtéseknek egy esztendőt tészen.

  • 16ideális uralkodó planétának — csak elméletben uralkodó bolygó, nem ténylegesen, mint az asztrológusok tanítják (lásd Az uralkodó planétáról című cikket).

Merkurius planétáról

Debreceni Magyar Kalendáriom 1823.

Ezen planétáról is, valamint a többiekről, nem úgy szóllunk, mint valamely uralkodó s az idő járását igazgató planétáról, mert az nem ide való: hanem mint olyan égitestről, vagy bújdosó csillagról, mely a Nap körül forog, mint a többi planéták, és a mi Földünk. Merkurius a Naphoz legközelebb jár, melytől közép távolságban 8 millió mértföldnyire van. A Nap körül való egész útja tészen 50 millió mértföldet; melyet elvégez 87 nap, 23 óra, és 16 minutum alatt, a mi számlálásunk szerént; mely az abban lakó teremtéseknek egy esztendőt tészen. A maga tengelye körül megfordul 24 óra, 5 min. és 30 min. secundum alatt. Ezen bujdosó csillagnak átmérője vagy tengelye 608 német mértföld, a kerülete 2198 mértföld; területe pedig 1 538 600 négyszegmértföldet tészen; a mi Földünknél 16-szor kisebb.

A Holdról

Debreceni Magyar Kalendáriom 1824.

A Hold szinte oly homályos test, mint a mi Földünk; és a maga világosságát a Naptól vészi. Kétféle mozgása van: egyik az, mellyel a Földet 27 napok alatt megkerüli; a másik az, mely szerént a Földet a Nap körül való útjában szüntelen kísérvén, egy esztendő alatt a Nap körül is egyet kerül. Az ő középszerű messzesége a Földtől 50,960 ❑ mértföld. Felső színe 684,622 ❑ mértföld; egész masszája vagy testessége pedig 300,416 kubikmértföld;17 a felső színe18 tizennégyszer kisebb a Földnél; a golyóbisra pedig ötvenkétszer kisebb, mint a Föld.

  • 17kubikmértföld — köbmérföld.
  • 18felső színe — felszíne.

Saturnusról

Debreceni Magyar Kalendáriom 1825.

Míg Uránus fel nem találódott: ezen planétát tartották az égvizsgálók legtávolabb valónak vagy legkülsőnek a mi Napunk alkotmányos világában; mint amely a Naphoz középtávolságban 199 millió mértföldnyire van; és azt, a mi esztendőnk szerént, 29 esztendő és 164 nap alatt kerüli meg egyszer, mely idő az abban lakó teremtéseknek egy esztendőt tészen. A Nap 90-szer gyengébben világosítja Saturnust, mint a mi Földünket; azonban az ennél 1020-szor is nagyobb lévén: a bölcs teremtő rendelt mellé hét holdakat, és az atmosphaerában gyűrű formájú, s a Naptól világosságot kapó testtel vette azt körül, melynek belső széle Saturnushoz 5800, a külső pedig 11,600 mértföldre van, vastagsága19 tészen 600 mértföldet.

  • 19vastagsága — átmérője.

A Debreceni Kalendáriom tisztelt kedvellőihez

Megjelent az 1826. évi Debreceni Magyar Kalendáriomban. Fazekas (20) és (21) alatt a Kalendáriomnak ebben a kötetében újra közölte az 1819. és 1820. évi Kalendáriom elé írt versét.

Hét esztendeje már, hogy ezen — minden hazug és szükségtelen jövendölésektől tiszta — Kalendáriom a két magyar haza előtt legelőször megjelent; és a nemes magyar nemzetet érdeklő dicsekedéssel s tartozó háládatossággal megvalljuk, hogy ez, azólta mindég, reménységünket feljülhaladó kedvességgel is fogadtatott.

Jól céloztak tehát, első esztendei tapasztalásunknál fogva, mindjárt a második rendbeli, azaz az 1820. esztendei Kalendáriomnak elejére nyomtatódott azon allegóriás versek, melyek így kezdődnek: Lám nem igaz! hogy ama tehetetlen gyermeki korból Felserdült virgonc ifjú (a magyar nemzet) ne szeretne leszállni Vázparipájáról, sat[öbbi] — melyeket, valamint az első vagy 1819. esztendei Kalendáriomunk elein lévőket is: Szép idő lesz-é vagy homályos holnap? sat[öbbi] — mint ezen Kalendáriomnak mindenkori mottóját — ezúttal a toldalékok közt ismét ide tészünk.

Most még egyre kívánjuk figyelmetessé tenni érdemes olvasóinkat. T. i. az 1819. esztendőben, midőn ezen Kalendáriom kezdte a maga pályáját: a több magyarországi kalendáriomokban felvett rend szerént, az uralkodó planéta22 volt Jupiter; mely rendet mi is mindeddig megtartván, minden esztendőben szóllottunk valamit a következett planétáról, de nem úgy mint uralkodóról; most pedig, amidőn erre az 1826. esztendőre ismét Jupiter következne: jelentjük, hogy az azokról való értekezés — valamint a Jove principium (fuit):23 úgy cum Jove finis erit,24 — ezentúl elmarad: hanem ahelyett más, részszerént gyönyörködtető, részszerént szükséges és hasznos dolgokkal fogjuk Kalendáriumunkat bővíteni.

  • 20 ???
  • 21 ???
  • 22uralkodó planéta — lásd Az uralkodó planétáról című cikket.
  • 23a Jove principium (fuit) — Jupiterrel kezdődött.
  • 24cum Jove finis erit — Jupiterrel fog végződni.

Esmerkedés a csillagos éggel

Megjelent az 1826. évi Debreceni Magyar Kalendáriomban, F. M. jelzéssel.

Hogy az ég rakva van számlálhatatlan nagyobb és kisebb csillagokkal, azt minden szem láthatja; de hogy azoknak nagyobb része mindég ugyanazon helyheztetésben25 van egymáshoz, egynehány pedig helyét változtatja, azt csak a figyelmező veheti észre.

  • 25helyheztetés — helyzet.

Az álló csillagok saját fényekkel ragyoknak, melynél fogva úgy lehet nézni azokat, mint ugyanannyi napokat, és csak véghetetlen távolságok miatt látszanak kicsinyeknek; a mozgó csillagokat ellenben a Nap világosítja, mint a Holdat. Amazok állócsillagoknak (stellae fixae), ezek bujdosóknak (planetae) neveződnek. Ha az ember az állócsillagot merően nézi, mindjárt észreveheti, hogy annak fénnye rezeg; ha pedig nem rezeg, akármely nagynak és fényesnek lásson is az, bizonyos jele, hogy bujdosó csillag; és ha az ember szemmeltartja, azt is fogja észrevenni, hogy hellyét változtatja. Az üstökös csillagok is mozgók, ritkán jelennek meg, és akkor minden csillagoktól könnyű megkülönböztetni.

Az állócsillagok, egymáshoz való helyheztetések szerént, különbféle hasonlatosságot mutatnak, melynél fogva elosztotta azokat a képzelődés hol több, hol kevesebbszámú csapatokra; egy ilyen csapat csillagot csillagzatnak (constellatio) neveznek: ilyenek a Göncöl, Fiastyúk, Kaszás s a többek.

Ha a Hold járására figyelmezünk, csakhamar észrevehetjük, hogy újulásától fogva, midőn t. i. alkonykor nyúgoton feltetszik, minden nap jó darabot halad kelet felé, míg meg nem telik, midőn estve kél fel és reggelre megy le, azután pedig naponként fogyván, mindég későbben jő fel, míg végre keleten egészen el nem fogy reggelre. Jegyezzünk meg p[éldának] o[káért] egy estvén valamely szembetűnő csillagot a Hold körül, következő estvén meg fogjuk látni, mennyit távozott attól keletre 24 óra alatt.

Ellenben az is tudva van, kivált a mezei emberek előtt, hogy a Fiastyúk Szent György-napra lemegyen nyugoton, azaz nem látjuk többé az égen egész aratás tájig, amidőn szürkületkor keleten ismét feltetszik; Sz[ent] Mihály-nap táján reggeli 4 óra körül már fejünk felett van. November közepe táján estve kél fel, reggel megy le; februárius közepe táján már hatodfél órakor este fejünk felett van; Sz[ent] György-napra esthajnalon ismét láthatatlanná lesz.

Valamint a Fiastyúkot, úgy minden csillagokat, vagyis minthogy ezek egymástól nem távoznak, az egész csillagos eget rá lehet lesni, hogy nemcsak 24 óra alatt láttatik körülöttünk egyet fordulni, hanem azonkívül keletről nyúgot felé mozog napról-napra, míg esztendő múlva ismét vissza nem kerül arra a helyre, melyen jegyzése kezdődött.

A véghetetlen mindenség nyargalja-é körül napról-napra a mi 5400 mértföldnyi kerületű Földünket; vagy ez hömpölyödik addig egyet? és vajjon ugyanazon mindenség fordul-é egyet esztendőnként, vagy a Föld kerüli addig körül a Napot? az arról való elmélkedést hagyjuk máskorra. Különben az ebbéli ítélettétel kinek-kinek ítélő tehetségétől függ. Annyi bizonyos, hogy a Nap tavaszkezdettől fogva nyárkezdetig naponként feljebb-feljebb láttatik járni észak felé, attólfogva lejjebb-lejjebb dél felé, egész télkezdetig: ezt a szélességet az ég derekán keresztül méltán nevezhetjük tehát Napútnak (Ecliptica). Ezen az úton jár a Hold is, hol feljebb, hol lejjebb tartván, ezen járnak a bujdosó csillagok is.

Minthogy pedig a Nap ezen tetsző26 útját 12 hónap alatt végzi el, a Napút 12 egyenlő részre osztódott, és mindegyik részen egy-egy csillagzat szerkesztetett öszve: ú[gy]m[int]


Kost Bika, Kettős, Rák, az Oroszlánt váltja fel a Szűz, Mérőt Skorp, Nyilazó, Bak, Vizező s a Halak.


Ezeket közönségesen Égi Jegyeknek nevezik (Signa Zodiaci v[agy] Eclipticae), lehet Napút Jegyeinek is nevezni.

  • 26tetsző — látszólagos.

Télen tiszta kemény időben a csillagok ragyogóbbak és szembetűnőbbek: de éppen akkor a felfelé való mereszkedésben nem minden talál gyönyörűséget. Akinek tehát kedve van a csillagos éggel való néminémű esmerkedéshez és azon való jártassághoz, kezdje el azt március első napjától fogva Gergely-napig (mert azután a Hold nevekedő világa ebben az esztendőben a csillagokat homályosítja), 7 órától fogva 9-ig tiszta csendes estvén, vagy ha addig az idő nem engedné, József-naptól húsvétig.

Elsőben is keresse fel az Éjszaki-sark csillagát (Stella polaris), mely az ég csillagai közt csak maga láttatik mindég azon egy helyen állani. — Erre így lehet ráakadni: a Nagy Göncöl két hátulsó csillagától képzeljen az ember egy egyenes szálat (linea)27 nyúlni felfelé, az a szál alkalmasint nekimegy az Éjszaki-sark csillagának, mely akkora nagyságú, mint a Göncöl nagyobb csillagai közül egy és nálunk olyan magasságra látszik éjszak felé, mint a Nap nyáron 10 óra tájban kelet felé. Ettől a csillagtól egyenesen lefelé szembetűnik két csillag közel egymáshoz; képzeljük ezeket Kis Göncöl két hátulsó csillagának, az Északi Sarkcsillagot rúd végének, könnyű kicsinálni aprókból a többit is, úgy hogy heten osztán csaknem hasonlók kicsinyben a Nagy Göncöl hét csillagaihoz. — Már most menjünk a Napútra.

  • 27linea — vonal.

A Fiastyúktól nyári nyugotra lefelé látunk két jeles csillagot egymás felett, a felső nagyobbacska, az alsón alól balra van egy kisebb is; ez a három csillag a Kos-csillagzat fejében van, a többi csillagai mind aprók.

Ha a Fiastól a Kaszás felé indulunk, akadunk délfelé dűlő V-forma állásban öt csillagra, ezek a Bika homlokát képzeltetik (nevek Hyades). A V déli ágán lévő sokkal nagyobb a többinél és veresses fényű (neve Aldebaran), nevezik Bikaszemnek is: a Bika szarva hegyeire is könnyű két csillagot lelni, három mutatja magát ahhoz illőnek, de a két alsóbbikat kell választani; a Fiastyúk (Plejades) a Bika marjában van; amely apróbb csillagok ez alatt és a Bikafő alatt látszanak, azok felszedett két első lábait jegyzik.

Ebben a jegyben tartózkodik most Szaturnus bujdosó csillag, mely a Bika csillagaitól abban különbözik, hogy nem rezeg, mint azok; a többi bujdosó csillagoktól pedig abban, hogy mindeniknél haloványabb fényű.

Minthogy a csillagos égnek itt a legpompásabb része, térjünk ki egy kevéssé a Napútból és esmerkedjünk meg a Bikától keleti délre eső szép csillagokkal.

Ha a Fiastól kezdve a Bikaszemen keresztül egyenes szálat vonunk, két fényes csillag közé megyen az, melyek közül a keletre eső nagyobb és feljebb áll a másiknál: képzeljük ezen két csillagot egy Orion nevű vitéz két vállába; a fejébe egy rakás apró csillag esik; ama három egy sorba közel egymáshoz álló igen szép csillagot, melyet Kaszásnak hívunk, nézzük úgy, mint derekát övező kardszíjja három boglárját, és az ezek alatt lévőket, mint felkötött kardját; ezektől lejjebb délre egy fényes a keleti térdébe esik; nyúgot felől való lábát felhúzza, mintha feljebb akarna hágni, térdén is egy csillag, sarkán is egy kicsiny, a lába hegyén legnagyobb, melynek Rigel a neve; paizsát a Bika felől apró csillagok karimázzák) forma állásban; keleti vállától felemelt karját is ki lehet csinálni apró csillagokból, buzogányjával együtt, mellyel a Bika fejét arányozza; ezek a Téjútban esnek. (Téjútnak — Via lactea — neveződik az a világos ködforma sűrű apró csillagokból álló menetel, mely itt az észak keleti részéről jövén, Orion nyúgoti oldala mellett délre lemégyen.)

Oriontól keleti délre ragyog az ég legpompásabb és legnagyobbnak látszó Sirius vagy Canicula csillaga.

Ha ettől balra tartva felfelé annyira haladunk, amennyire hozzá jobbra az Orion keleti vállát jegyző nagy csillag esik, érünk egy ehhez hasonló, de Siriusnál kisebb csillagot, a neve Procyon. Innen egyenesen felnézvén, csaknem fejünk felett látunk két egyenlő nagyságú, a Procyonnál valamivel kisebb csillagot, a kelet felől való feljebb áll a másiknál. Ez a két csillag a Kettős fejében van; a nyúgotinak Castor, a keletinek Pollux neve; ehhez tartoznak mindazok a tetszetős csillagok, melyek közte és az Orion keleti válla közt a Téjútig esnek.

A Kettőstől balra déli kelet felé látszik egy kis csomó ködöcske, mely, valamint a Téjút, csak nézőcsőn látható apró csillagocskák csoportja; neve Praesepe, lehetne talán Zsomboknak nevezni; keletre két kis csillag van közel hozzá egymás felett; ez a Rák megesmértető jele; a többi hozzátartozó csillagok aprók.

Ezen ködöcskétől kelet felé mintegy kétannyira, mint ez a Kettőshöz esik, találunk hat csillagot, nyúgot felé görbülő sarlóhoz hasonló állásban, ezek közt a felső második legkisebb, az alsó, mely a sarló nyele végét teszi, legnagyobb, neve Regulus; amazok az Oroszlán fejében és nyakában, e’ pedig a szügyében van, nevezik Oroszlánszívnek is. Ha vajjon ezt találtuk-é meg? vonjunk a Nagy Göncöl két hátulsó csillagától egyenes szálat lefelé, ez a szál csaknem éppen nekimegy az Oroszlánszívnek. Ha szemünket nyári napkelet felé vetjük, ott látunk ragyogni egy nagy csillagot, mely a Nagy Göncöl déli oldala két csillagával csaknem egy sorba esik, neve Arcturus; ha az Oroszlánszívtől ehhez szálat vonunk, útba akad egy ezeknél valamivel kisebb csillag, neve Denebola, ez az Oroszlán farka tövébe, vagyis felkunkorodva lehajló farka bojtjába, e közt és a sarló közt lévő kisebb pedig a farába esik. Most ebben az Oroszlán-jegyben múlatoz Jupiter bujdosó csillag, Vénusszal, a Hajnalcsillaggal vetekedő fényével, de mivel nem rezeg, könnyű az Oroszlán csillagaitól megkülönböztetni.

Téli napkeleten mostanában tetszett fel egy jeles csillag, neve Szűzkalász (Spica Virginis), az Oroszlánfark-csillaghoz, Denebolához igen annyira esik, mint Arcturushoz, úgyhogy ez a három csillag, Denebola, Spica és Arcturus, csaknem egyenlő háromszegben áll; amely hat szembetűnőbb csillagot a Szűzkalász és az Oroszlánfark csillaga közt látunk, mind a Szűz-jegyhez tartozik; ezek közt az észak felől valót Vindemiatrixnak, Szüretelőnek nevezik; a Szűzet fővel az Oroszlán felé kell képzelni; lecsüggő kezében tartja a Szűzkalász-csillagot.

Eddig vannak azok a Napútban lévő hat égi jegyek, melyek tavaszkezdet tájban minden tiszta estvén látszanak.

Ha ezen előadás oly szerencsés lehet, hogy magát érthetővé, a nevezett csillagokat pedig esmerhetőkké teheti és kedvellőkre találhat: folytatódni fog a következő esztendőkben is.

Folytatása a csillagos éggel való esmerkedésnek

Az 1827. évi Debreceni Magyar Kalendáriomban jelent meg.

Aki a múlt esztendőben előszámlált csillagzatokkal megesmerkedett, bizonyosan kívánja szaporítani esméretét az esztendő minden részeiben.

Arra elmúlhatatlanul megkívántatik, hogy az ember magát olyan állásba helyheztesse, melyből az északi és déli pontot igazán meghatározhassa. Az így eshetik meg: szerezzen két egyenes pálcát vagy lécet és mintegy egy ölnyi zsineget; kössön ennek egyik végére valami kis terhet, mely azt, mikor a másik vége feltartódik, egyenesen lehúzza; most már válasszon olyan helyet, melyből az eget mind észak, mind dél felé mennél szabadabban láthassa; szúrja le az egyik pálcát, úgy hogy az mennél egyenesebben, merőn, vagy függőleg álljon; távozzon el attól dél felé 10. v[agy] 12 lépésnyire; ott, képpel észak felé fordulva, keresse fel az északi Sarkcsillagot és addig mozogjon, míg azt éppen a leszúrt pálca felett nem látja; ekkor emelje fel zsineges kezét a Sarkcsillag felibe és ismét addig mozogjon, mígnem a zsineg a Sarkcsillagon keresztülvágván a leszúrt pálca eránt függ; és arra a helyre, melyet függője a földön mutat, szúrja le egyenesen másik pálcáját, úgy hogy az a Sarkcsillaggal és az elsőben leszúrttal éppen egy sorba essen. Aki az ilyen két jelt állandóvá kívánja tenni, azon legyen, hogy mind a kettő legalábbis egy ölnyi magos légyen.

Ha az ember az eképpen felállított két jele közül az északi megett állván a másik iránt néz, akkor meglehetős tökélletességgel az igazi délpontnak néz; és viszont, ha amattól néz emez iránt, igazán északra néz.

Képzeljen már az északi ég aljáról egy vékony szálat, vagyis minthogy az ég öblösnek látszik, egy vékony abroncsot fel az északi sarkpontig, attól feljebb a feje felett lévő tetőpontig (zenit), és onnan tovább a déli égaljáig: ez a képzelt abroncs az eget kétfelé osztja, ún. n. keleti és nyúgoti részre: akárhol légyen az ember a föld hátán, mikor a Nap ezen általa képzelt abroncsra feljut, és az általa felállított déli jel árnyékát az északi jel iránt veti, éppen abban a percben van dél azon a helyen, az esztendőnek minden napjaiban; méltán nevezhetjük tehát ezt az abroncsot delelőnek vagy röviden déllőnek (meridianus), és minden égitestről, mikor erre az abroncsra jut, azt mondhatjuk, hogy déllőn áll vagy delel (culminat), az égnek akár északi, akár déli részén légyen.

Mikor kerül valamely csillag déllőre, azt úgy vehetjük észre, ha egyik jelünk megett állván, a félszemre vett csillagot mind a két jelünkkel egy sorba vagy színelve találjuk.

Jegyezzük meg, hogy azok a csillagok, melyek nálunk sohase mennek le, mint p[éldának] o[káért] a Nagy és Kis Göncöl csillagai, minden 24 óra alatt kétszer kerülnek déllőre, ú[gy]m[int] egyszer az Északi-sark felett, másodszor pedig 12 óra múlva a Sark alatt.

Az eddig előadottakra való figyelmezés elmúlhatatlanul szükséges mind a csillagok megesmérésére, mind pedig azoknak esmérése után az éjjeli órák meghatározására.

Esmerkedjünk már így elkészülve a csillagzatokkal és csillagokkal hónaponként.

Januáriusban

A Kos csillagzatban szembetűnő három csillagot, melyek március estéin lemenőfélen egymás felett meglehetős távolságra vagynak, ennek a hónapnak elején 7, közepén 6 óra tájban, sokkal közelebb egymáshoz déllőre találjuk; ezektől keletre van a Fiastyúk, attól nyárikeletre a Bikafő; tovább a Kettős csillagai, és ezek közt találjuk ebben az esztendőben Saturnus bolygócsillagát.

Ha a Kosfőtől nyúgot felé vetjük szemünket, látunk négy egyforma nagyságú csillagot, melyek csaknem egyenlő távolságra egymástól egy nagy négyszegben állanak: a nyúgot felől való kettő közül az északinak neve Scheát, a délinek Markáb, a Kos felől való délinek Algenib: ez a három a Pegazus v[agy] Szárnyasló csillagzatban van; a negyedik pedig Androméda nevű csillagzat fején; most éppen csaknem fejünk felett ragyog egy csillag, Alamach nevű, ez az Andromeda lábán; e közt és a fején lévő közt kettő az ölében, ezek közt is a nagyobbiknak neve Mirách; e közt és a fején lévő közt apróbbak vannak mejjén, vállán és kiterjesztett karjain. Pegasustól nyúgotra lemenőfélen ragyog egy sorban három csillag, a közbülső első nagyságú, neve Athair, ezek a Sas (Aquila) csillagai.

Ezen hónap elején, mihelyt a csillagok tetszenek, ha észak felé fordulva szemünket felvetjük, látunk a Téjútban, csaknem felettünk, több aprók közt öt egyenlő nagyságú csillagot * * * ** ilyenforma állásban, ezek Cassiopéja csillagai: ez a csillagzat, valamint a Nagy Göncöl, nálunk sohasem megyen le, hanem egymással általellenben az Északi-sark körül forognak, úgy hogy a N. Göncölt, mely most az Északi-sark alatt van, reggeli 6 óra tájban, fent a Cassiopéja esteli hellyén, ezt pedig oda alant amazén találjuk.

Cassiopéjától nyúgot felé menő téjútban szembetűnik egy hat csillagból álló nagy kereszt, ez a Hattyú (Cygnus) csillagzat: nyúgotra lenyúlt fején egy kisded csillag; hosszú nyaka közepén még kisebb; hasán és kiterjesztett két szárnya csuklóján egy-egy nagyobb; farkán pedig legnagyobb, és ennek neve Deneb; eltátott ajkaira, szárnyai hegyeire és széjjelálló lábaira is jutnak apró csillagok.

A Hattyútól észak felé ragyogó első nagyságú csillag a Lant (Lyra) csillagzatban van, neve Véga, a Hattyú felől két kicsiny vagyon mellette, és ezt a hármat együtt, hasonlatosságánál fogva, a mezei emberek Fúró-csillagnak hívják.

Cassiopéját követi a téjútban kelet felől Perseus, kevéssé meggörbült sorban álló három csillagával, ezek vállán, oldalán és csipején vannak: a Fiastyúk felé lenyújtott térdén egy csillag; lábafeje pedig két csillaggal végződik; a Perseus térdén és az Andromeda lábán lévő Alamach közt, amely csillagok egy rakásban vagynak, a Meduza fejét jegyzik, melyet Perseus kígyóhajainál fogva tart, ezek közt a nagyobbik Algol nevű és ez a Fiastyúkkal és a Kos nagyobbik csillagával egyenlő háromszegben áll. Perseus után kelet felé ragyog egy első nagyságú csillag a Kocsis (Auriga) ölében, neve Gidó (Capella), dél felől mellette három kicsiny, hegyes hosszúkás háromszegben. Ez az egy első nagyságú csillag, mely vállunk soha le nem megyen.

A Koson alól, amely szembetűnő csillagok az ég déli részét elfoglalják a Cet (Cetus), vagyis kétlábú és halfarkú nagy tengeri csuda csillagai; fejét a Kosfő és Fiastyúk alatt öt jelesebb csillag fogja körül; ezek közt a nagyobbik, mely kelet felé álló orrahegyén van, Menkár nevű; az ezek alatt lévők, nyakán és keletre görbült lábain; a nyúgot felé egymás után következők pedig temérdek derekán és farán vannak, végső csillaga legnagyobb.

Februáriusban

Orion szép csillagait ezen hónap estéin délen előttünk találjuk; lábai alatt kucorog a Nyúl (Lepus); négy kis csillagból éppen Rigel alatt, felálló két fülét, azok alatt egyből az orrát, attól alább egyből előre nyújtott első lábát; a kelet felé kanyarodó egynéhányból pedig felgörbült derekát könynyű kicsinálni.

Sirius ezen hónapban 8—9 óra közt jut déllőre; ezt a legszebb állócsillagot egy seggen szolgáló nagy Kutya (Canis major) szájánál kell képzelni; a tőle nyúgotra eső kisebb, a Nyúl felé nyújtott első lábafején, az alatta lévők pedig derekán, farán és hátulsó lábain vannak.

A Kis Kutyán (Canis minor) csak két csillag látszik, úgy mint Procyon a farán, ettől nyári nyúgot felé egy kisebb a nyakán.

Márciusban

Ezen hónap estéin Procyon kerül déllőre; felette vannak a Kettős égi jel csillagai. A Kettős nevezet alatt két egymást átölelő ifjat kell képzelni Castor és Pollux névvel. Mikor Procyon déllőn áll, akkor az éppen felette lévő két szép csillag közt a felső Castor fején, az alsó pedig a Pollux fején van; ezektől Orion felé találunk két hasonló csillagot, a felső van a Castor térdén, az alsó a Polluxén; tovább ismét kettőt, egyiket a Castor, másikat a Pollux lábánál. Jegyezzük meg, hogy a Nap, mikor nyáron legfentebb jár, csak igen kevéssel hág feljebb a Castor lábánál lévő csillagnál.

Procyon után éppen egy órával delel a Rákzsombok, felette és alatta lévő egy-egy kis csillaggal. Ekkor Procyon és Regulus közt, a Rákzsombok alatt látunk egy rakás csillagot; ezeket úgy kell nézni, mint egy Vízikígyó (Hydra) fejét; ezektől téli kelet felé haladva, lejjebb van egy azoknál nagyobb, neve Alphard, ez a Vízikígyó szíve eránt esik; az ezektől lejjebb-lejjebb csavargós sorban következők testének többi részét jegyzik.

Ebben az esztendőben ennek és a következő hónapnak esthajnalain láthatni Márs bolygócsillagát; verhenyes fénynyéről könnyű a többi bolygócsillagoktól megesmerni; azután a Nap körül lévén, nem láthatni szeptemberig, attól fogva pedig december végéig fel fog tetszeni reggeli hajnal előtt.

Áprilisban

Közepetáján ennek a hónapnak Denebola 10 óra körül jut déllőre; ekkor a Vízikígyót, vele szomszédos két csillagzattal legjobban fel lehet venni: ugyanis Denebola alatt, az ég déli részén láthatunk hat kisded csillagot félkarikában, ezek egy kelet felé boruló talpas csészét (Crater) karimáznak, mely a Vízikígyón fekszik, ott a Vízikígyó teste legörbül az ég alja felé két csillagig, onnan ismét felhajlik a Szűzkalász felé, hol a csészéjénél nagyobb négy csillag tűnik szembe, feljül összébbálló kajsza28 négyszegben; ezek a Holló (Corvus) csillagai, mely hasonlóan a Vízikígyón áll; a Csésze felől lévő alsó, a fején; azon alól egy kicsiny az orrán; a felső megemelt szárnya búbján; a keleti felső, mely mellett egy kisebb is van, és neve Algoráb, szárnya hegyén; az alsó pedig lábánál van; ettől a Vízikígyó még tovább nyúlik kelet felé a Mérték29 alsó csillagáig, melyről júniusban lesz emlékezet.

  • 28kajsza — ferde.
  • 29Mérték — a Mérleg csillagkép.

Májusban

Elején a hónapnak, esteli 10 órakor a Holló déllőre jő, a Nagy Göncöl csillagai pedig felettünk vannak; ugyanakkor délen szembeáll velünk egy apró csillagok tömött csoportja, melytől Denebola téli nyúgotra, Arcturus pedig téli keletre esik; ez a rakás csillag Berenice csomóbakötött hajfürtje (Coma Berenices).

A hónap végefelé 9 óra tájban delel a Szűzkalász, midőn az a nagy háromszeg, melyet ez, a már nyúgotra hajlott Denebolával és még keletre eső Arcturussal formál, szépen tűnik szem elébe. Jupiter bolygócsillagot is most a Szűzkalász körül találjuk.

Júniusban

Arcturus e hónap elején 9 óra körül déllőre kerül; tőle nyári nyúgotra látunk hét csillagot félkarikába, ez az Északi Korona (Corona Borealis), nagyobbik csillagának neve Gyöngy (Gemma): a mezei emberek ezt a Koronát félkenyérnek nevezik.

A Koronától a N. Göncöl rúdja végéig van három jeles csillag, ellapult háromszegben, a felső Bootes fején, a két szélső két vállán esik, keleti karját feltartja, a N. Göncöl rúdja végén is feljül, hol a markát három kis csillag jegyzi, könyökét is egy nagyobb; derekánál is van egy nagyobb és egy kisebb: Arcturus a két térde közt esik, keletre tőle három kisded, egyenes háromszegben keleti lábaszárán, a nyúgotra lévők pedig nyúgoti lábán vannak.

Amennyire van Arcturushoz téli nyúgot felé a Szűzkalász, igen annyira hozzá téli kelet felé találunk egy szembetűnő csillagot, úgyhogy ezek hárman egy nagy háromszegben állanak, melynek felső csúcsán Arcturus: a most szemrevett csillag a Mérték (Libra) felső serpenyőjében van, neve Zubeneschemáli; ettől téli nyúgot felé lejjebb hasonló nagyságú Zubenelgenúbi, a másik serpenyőjében.

Júliusban

A Mértéktől téli keletre ragyog egy rakás szép csillag a Skorpióban (Scorpius), ezek közt a legnagyobb első nagyságú neve Antáres; ez a két mellette lévővel a Skorpió derekán; ezektől a Mérték felé három egyforma nagyságú az orrán és két első lábán; a többi apróbbak széjjelhányt lábain; Antárestől pedig keleti dél felé az ég aljáig látszók csavargós farkán vannak.

A Skorpiót kelet felől követi a Nyilas (Sagittarius) a legtömöttebb téjútban: három csillag meggörbült sorban egymás felett, mutatja kézívét; ezektől nyúgot felé egy a nyila hegyét, melyet a Skorpió farkának irányoz; a kézívtől nyári keletre eső rakás csillagot a Nyilas fején, vállain és kézívét felvonó karján kell képzelni.

Jegyezzük meg itt, hogy a Nap, mikor télen legalantabb jár, sohase megyen le egészen sem Antáresig, sem a Nyilas kézíve felső csillagáig, hanem csak a fejét lepő csillagokig.

Ezen hónap közepe táján 10, végefelé 9 óra tájban, ha az ember éjszak felé fordul, csaknem feje felett talál négy csillagot, nyúgot felé elszűkült négyszegben; ez a négy csillag a Sárkány (Draco) fején van; nyúgot felé kibocsátott fúlánkja hegyét is egy kis csillag jegyezi; csavargós kígyótestét azok a csillagok ábrázolják, melyek a fejétől egy darabig észak felé, azután nyúgotnak fordulva, a feje és a Kis Göncöl közt, azután ismét északnak kerülve a Nagy és Kis Göncöl közt, rendetlen sorba egymás után következnek.

Ugyanakkor tájban, ha dél felé fordulunk, találunk a déllő abroncs körül két jeles csillagot, nem messze egymáshoz, a keletre eső valamivel nagyobb és lejjebbecske áll a másiknál: képzeljük ezt a keletit egy arccal felénk álló nagy ember fején; mind a két vállára találunk két kisebb csillagot; nyúgoti vállától lenyúló könyökére egyet; lejjebb a kezefejéhez kettőt, mellyel egy vastag kígyót markol; keleti könyökén is van egy csillag, de ettől keze kelet felé fordul és két csillagnál a kígyó hátulsó részét markolja; két térdénél is van egy nagyobb csillag; ez a Kígyótartó (Ophiuchus), de lássuk a kígyóját is: ennek fejét a Korona alatt egy csoport csillag jegyzi; attólfogva következő csillagokon lekísérhetjük csavargós testét Ophiucus nyúgoti markáig; onnan két lába közt el, keleti markáig és azon feljül is még egy csillagig, hol a farka keletre csavarodik és a Sas felé egy csillagon végződik.

A Kígyótartó keleti válla mellett van V-formában öt kisded csillag egy Kis Bika fején, melyet Ponyatovszki Bikájának neveznek.

Amely csillag a Kígyótartó fején lévőtől nyári nyúgot felé esik, az a Herkules fején van, kit fővel dél felé, farral pedig féltérden állva éjszak felé kell képzelni, és hozzátartoznak mindazok a csillagok, melyek a Fúró, Sárkányfő és Korona közt találtatnak.

Ennek a hónapnak elején 10, végefelé 9 óra körül az északi ég alján déllőn lehet látni a Gidót (Capella).

Augusztusban

Ezen hónap elején 10, közepén 9, végén 8 óra tájban delel csaknem felettünk a Fúró-csillag (Vega), egy órával későbben a Sas három jeles csillaga között Athair; ugyanekkortájban felettünk esik a Téjút hosszában a téli nyúgot felé repülő Hattyú.

A Sas három csillagától lejjebb délre van csaknem egyenlő nagyságú négy csillag félkarikában; ezek az ifjú Antinous csillagai; a keleti előrenyújtott kezén; második a vállán; harmadik a hasánál; ez alatt negyedik lecsüggő térdén; ettől nyúgot felé, éppen legtömöttebb része felett a Téjútnak, kettő felhajlott sarkánál és lábujjainál esik.

A Nyilastól nyári keletre találunk két csillagot egymás felett, ha az ember jól megnézi a felsőt, kettősnek látja: ezek a Bak (Capricornus) szarván és homlokán vannak; alább pedig egynéhány apró a szakállán.

Ebben a hónapban nézzünk végig a Napútnak azon égi jelein, melyeket eddig széjjelszórva esmérhettünk meg. A Szűzkalászt, melyet márciusban téli keleten láttunk, most 9 óra körül nyúgoton lemenőfélen találjuk: akkor a’ volt szembetűnő az égi jelek sorján, hogy a Kos után következők a Kettősig feljebb-feljebb állottak, azután következők pedig lejjebb-lejjebb a Szűzig: most pedig látjuk, hogy a Mértéknél lejjebb áll a Skorpió, annál még lejjebb a Nyilas; attól ismét feljebb áll a Bak; annál feljebb a Vízöntő, melyhez tartoznak a már keleten ismét előkerült Kosig szembetűnő csillagok, melyekkel majd októberben esmerkedhetünk meg bővebben; ezektől feljebb a Kosfőig kell képzelni a Halakat, de amelyeken csak egy tetszetős csillagot sem találunk; ezekről decemberben lesz emlékezet.

Ennek a hónapnak estéin csak a Nagy Medvét (Ursa major) is meg lehet esmerni: farkas Medvét csak az égen csinált a képzelődés: a Nagy Göncöl rúdját jegyző három csillagot tehát egy medve elnyúlt farkán kell képzelni; két első kereke csillagait a farán, a két hátulsót pedig derekán: ezektől annyira, mint amennyire ezek a két elsőhöz vannak, két kisebbet a nyakán, tovább egyet az orra hegyén; a fejét aprók lepik; a nyaka és orra alatt hosszú háromszegben három csillag jegyzi első lábát; a Göncöl két hátulja alatt méghosszabb háromszegben három, egyik hátulsó lábát; ezektől távolabb kettő egymáshoz közel másik hátulsó talpát.

A Kis Göncölt is egy hosszúfarkú Kis Medvén kell képzelni (Ursa minor), úgymint négy kerekét a derekán; rúdját, mely a Sarkcsillagon végződik, a farkán.

Szeptemberben

Esteli 8—9 óra körül fejünk felett találjuk Denebet a Hattyú farkán; ha ekkor észak felé fordulunk, kelet felé látjuk Cassiopeját, nyúgot felé a Sárkányfő csillagait: amely szembetűnőbb négy csillagot és a Sarkcsillag és Deneb közt látunk, azok a Cepheus csillagai; dél felől kettő a vállain, ezektől egy a Sarkcsillag felé a köldökénél; egy pedig Cassiopeja felé hajló térdénél esik.

Ugyanakkortájban kerül déllőre a Sastól téli keletre, Algenibbel és Markábbal éppen egy sorban négy kisded csillag, eldűlt kótaforma négyszegben; ezek a Delfin fején, ezektől nyúgot felől lejjebb eső ötödik lehajlott farkán vannak.

Októberben

Ha a Delfintől téli kelet felé nézünk, annyira, mint amenynyire ez esik a Bakfőtől, találunk rendes háromszegben három kisded csillagot és a háromszeg közepén egy negyediket, úgyhogy ezt a figurát egy háromszegre felkötött gombostetejű kalapnak lehetne képzelni; erről legkönnyebb ráakadni a Vízöntő (Aquarius) égijei csillagaira: ezek közt a közbülső csillag a markánál van, mellyel vízedénnyét válla iránt felemelve tartja; a háromszeghez közel nyúgot felé egy csillag keleti vállán, ettől a Bakfő felé másik nyúgoti vállán; e közt és a Bakfő közt kettő egymás mellett, a Bak felé nyújtott kezénél esik: a Vízöntő edénnyéből kiömlő víznek elsőben kelet felé, azután félkarikában dél felé forduló folyását kisebb-nagyobb csillagok jegyzik, és azt Fomahand nevű első nagyságú csillagnál egy Hal (Piscis notius) nyeli el: az első nagyságú csillagok közt ez a Fomahand jár nálunk legalantabb.

Novemberben

Pégazusban Scheát és Markáb 8—9 óra körül együtt jutnak déllőre, ezt a szárnyas lovat, melynek csak az eleje van meg, háttal dél felé és hassal észak felé kell képzelni; Markáb a marjánál30 van, attól alább téli nyúgotra egy kisebb a nyakán; alább egy a fején; attól feljebb nyári nyúgot felé egy az orránál, Scheát a combján; ettől téli nyúgotra kettő a szügyén; nyári nyúgot felé pedig kettő egymás mellett egyik térdén; másik térdére és körmeire is találkoznak apró csillagok; Algenib a hasánál esik.

  • 30marja — a két előlapocka köze (állatoknál).

Decemberben

Az utolsó égi jel, úgymint a Halak (Pisces) csillagzata van még hátra, de ennek egy szembetűnő csillaga sincs: mindazáltal, hogy e híjjával se legyünk, keressük fel ezeket is.

A Pégazus déli két csillaga, úgymint Markáb és Algenib alatt lévő közön találunk hosszúkás kerekded állásban egynehány apró csillagot, melyekből egy, fővel nyúgot felé fekvő kárász- vagy keszegformájú halat rajzolhatunk; ez az egyik Hal; másikat a Kosfő és Andromeda feje közt csaknem hasonló állású csillagokból ábrázolhatjuk ki, csakhogy ezt fővel eszak felé kell képzelni: mindenik Hal farkára egy-egy galand31 van kötve, melyek a Kosfő alatt egyenesen délre, a Cet nyakszirtján egy szembetűnő csillagnál jőnek öszve; ezeknek csavargásait is apró csillagok követik.

Akik az előszámlált csillagokkal megesmerkedhettek és azoknak delelését az elől ajánlott jelek segedelmével szerek32 meghatározni: azoknak számára készült egy Csillagóra,33 melynél fogva minden tiszta éjjel megtudhatják, hány óra, hány negyed és félnegyed (vagyis, ha az ilyen régi magyaros számlálás módját sok mostani magyar nehezen vehetné fel, németesen is legyen mondva, hány fertály és félfertály) légyen. Ez a Csillagóra, minthogy több levelet foglalna el, a Kalendáriomból kihagyódott: de akik hasznát kívánják venni, ugyanott, ahol ezen Kalendáriomot veszik, esztendőnként megkaphatják.

A csillagos éggel való esmerkedés pedig ezután is fog folytatódni.

  • 31galand — szalag.
  • 32szerek — képesek, ügyesek.
  • 33Csillagóra — 1826-os évszámmal jelent meg önálló füzetként Debrecenben, Tóth Ferencnél, a Debreceni Magyar Kalendáriom nyomdászánál, a címlapon Fazekas Mihály nevével. Ma már legfeljebb tudománytörténeti érdekessége van, kiadásunk nem közli.

Esmerkedés az égitestekkel

Megjelent az 1828. évi Debreceni Magyar Kalendáriomban, név nélkül. Közvetlenül utána következik, cím nélkül, Fazekasnak Hogy forog-é földünk? kezdetű verse. Kétségtelenül Fazekas munkája. Szorosan kapcsolódik a két előző évi, hasonló tárgyú cikkhez, azokkal együtt a csillagászati alapfogalmak fokozatosan felépített rendszerét adja. A népszerű cikk közlései nagyjából megfelelnek a tudomány egykorú állapotának.

A véghetetlen Mindenség nyargalja-é körül napról-napra a mi 5400 mértföldnyi kerületű földünket vagy ez hömpölyödik addig egyet? és vajon ugyanaz a mindenség fordul-é egyet esztendőnként vagy a Föld kerüli addig körül a Napot? ezekre való felelettel 1826. esztendőbeli Kalendáriumunk az utána következőket tette adósokká. Lássuk tehát, mint teljesíthetjük azt.

Ezek a kérdések azólta támadtak, miólta az emberi nemzet gyermeki korából kikelvén, és lelki tehetségei kijjebb-kijjebb fejtődzvén, ráesmert magára, hogy e földön lévő minden állatok felett ő az, kit a Teremtő ide rendelt, felséges munkáinak vizsgálására, megítéllésére és csudállására, hogy ezek által megszenteltessék az Ő neve.

Az ember minden tudománnya közt legnagyobbra ment a mérés és számvetés mesterségében. Aki semmi írást nem tanult is, tudja, hogy a hordó üregét meg lehet mérni hány akós vagy csebres, ha abból az italt iccénként ki s be nem töltögetik is; a szántóföldet hány köblös, mérős vagy vékás, ha azt elébb maggal bé nem pergetik is; tudja, hogy még az idő is el van osztva órákra és negyedekre. Aki már olvasni tud, látja a kalendáriumban, hogy a Hold változásai és a Nap és Hold fogyatkozásainak kezdete, nagysága és vége pontosan ki vannak számítva és megjövendölve. Aki a földmérés tudományát csak megízelítette is, tudja, hogy a Földön két tárgynak egymástól való távolságát ki lehet találni, ha lánccal vagy öllel nem mérődik is meg, csak mind a két tárgyat lehessen két megmért szempontból látni; szinte úgy valaminek magosságát is, a nélkül, hogy annak tetejéről zsineget kellene lebocsátani. Nagyobb tudománnyal megmérődött sok égitesteknek mind Földünktől, mind egymástól való távolsága, útjaiknak mennyisége és mineműsége, és ezeknek pontosan lett kiszámítása által határozódhattak meg a Föld minden részeinek valóságos fekvései és a különben felmérhetetlen tengerek területeinek minden pontjai; és azólta utazhatnak a hajósok ezernyi mértföldeket a sík vízen a nélkül, hogy eltévelyednének, sőt, ha a szélvész dühössége messze találja is őket hányni útjokból, mihelyt az idő kiderül, meg tudják határozni, mely részén légyenek a Föld golyóbissának, mennyire vetődtek el útjokból és jó széllel mennyi idő alatt érhetnek feltett céljokhoz. A Föld golyóbissának körületét pedig nemcsak megmérte már az ember, hanem több ízben körül is hajókázta azt, nyúgot felé indulván és kelet felé jövén vissza, és megfordítva; és hogy azt észak és dél felé mindeddig véghez nem vihette, abban az örökös jéggel fedett tengerek akadályoztatják, amelyeken való keresztülhatást még eddig ki nem találhatta.

Hogy tehát a Föld nem lapos, hanem gömbölyű, és hogy nem rézbikák tartják, hanem a Teremtő ezt is, mint más égitesteket, a Sz. írás szerént (lásd Jób XXVI. r. 7. v.), mint a semmin úgy függesztette fel; és hogy mikor nálunk dél közepe, akkor a Föld golyóbissának keleti oldalán este, nyúgotin reggel, lábunk alatt, velünk általellenben lévő oldalán pedig éjfél van: azt már az emberi nemzetnek férjfiúi korra jutott jelenvaló idejében csak az nem képzelheti, aki még azt sem foghatja meg, hogy lehetne másutt nyár, mikor nálunk tél van, melyről pedig még a gólyák is bizonyságot tennének, ha szóllani tudnának. Arra a furcsa kérdésre is, hogy ha a Föld gömbölyű, hogy nem hullanak le róla az alsó oldalán lévők? és kútjaikból hogy nem ömlik ki a víz? csak azok vetemednek, kik még nem érhették azt fel ésszel, hogy a Teremtő a Föld golyóbissának mozdulhatatlan fundamentomát annak kellő közepére helyheztette, és hogy annál fogva nekünk Földön lakóknak csak a Föld belső közepéig van lefelé, a Föld külső színe pedig köröskörül az ég felé, és így mindenütt felfelé van, és azért semmi róla fel az ég felé nem eshetik, sőt ami legnagyobb erővel felvettetik, az is hozzá visszahúzódik és leesik.

Minthogy azonban a Nap, Hold és csillagok keleten feljönni és nyúgoton lemenni látszanak, és minthogy 24 óra alatt kerülnek vissza arra a helyre, melyről tetszettek elindulni: nem helytelen kérdés az, hogy vajjon azok kerülik-é körül minden 24 óra alatt a Föld golyóbisát vagy ez fordul azalatt egyet? de van mégis egy hatalmas, mely már csak magát is ezt a felvett kérdést istenkísértéssel és vallástalansággal vádolja: ez amaz öreg vakbuzgóság, ezt kell tehát elsőben megkérni, hogy minekelőtte átkot kiáltana, gondolja meg jól, hogy Szent Dávid CIV. zsoltárában az a vers, melyben a Föld fundamentomának és oszlopinak mozdulhatatlanságáról szóll a sz[ent] poéta, és amelyet az értetlenség a Föld forgása ellen való cáfolhatatlan bizonyságnak gondol, oly bölcsességgel teljes mondás, melyből a Teremtő felséges munkáiról való helyes ítélet tetszik ki. Ugyanis az Isten Lelkétől vezéreltetett Szent Dávid tudta azt, hogy a Mindenható valamint az egész természetet, úgy abban a Földet is örökös mozgásra, munkásságra és változásra teremtette; és korántsem úgy képzelődött arról, mint valamely kőművesi munkához hasonló rakományról, mely ha felfordítódik, azonnal széjjelomlik, hanem úgy nézte és írta le annak alkotását, mint egy ügyes gyártó által készült kerékhez hasonlítható remekművet, melynek tökélletessége nem abban áll, hogy felfordulva széjjel ne bomoljon, hanem abban, hogy legsebesebb forgásában is fundamentomából avagy agyából oszlopai ki ne mozduljanak; de gondolja meg a vakbuzgóság még azt is, hogy a Mindenható valamint az írásoknak, úgy minden ő felséges munkáinak vizsgálására a maga képére és hasonlatosságára formált embert teljes hatalommal ruházta fel.

Lássuk tehát elsőben is a Földet, hogy ha ez fordul, milyen sebességgel kelljen annak a fordulásnak véghezmenni.

Ha valamely golyóbist keresztüllyukasztunk, rajta vesszőt dugunk által és a golyóbist azon forgatjuk, bizonyos, hogy a kellő dereka legnagyobbat kerül és így legsebesebben forog: a Földnek is tehát kellő derekán34 képzeljünk egy helyet és lássuk micsoda sebességgel kelljen annak haladnia, hogy 24 óra múlva arra a pontra kerüljön vissza, melyről elindult.

  • 34kellő dereka — egyenlítője.

A Föld kellő derekának kerülete 5400 mértföld, egy ilyen mértföldben van 4000 öl, és így 5400 mértföldben 21 600 000 öl.

Egy nap áll 24 órából. 1 órában van 60 elsőrendbeli minutum35 v[agy] apród; 1 apródban van 60 másodikrendbeli minutum36 v[agy] perc, és így 24 órában 86 400 perc van (ez a perc mintegy annyi kis idő, mely alatt a folyvást utazó egyet lép): ezekből könnyen kiszámíthatja, aki nem restelli, hogy ha a Föld 24 óra alatt, avagy 86 400 perc alatt egyet hömpölyödik, tehát a kellő derekán lévő egy-egy hely azalatt 21 600 000 ölet, egy perc alatt pedig 250 ölet halad. Valóban nagy sebesség, mert egy perc alatt az ágyúból kilőtt golyóbis csak 100 ölet mehet, és így a Föld dereka harmadfélszerte sebesebben haladna az ágyúgolyóbisnál.

  • 35elsőrendbeli minutum vagy apród — perc.
  • 36másodikrendbeli minutum vagy perc — másodperc.

Ha ezt sokaljuk, ám állítsuk meg a Földet és forgassuk körülötte az égitesteket s lássuk, milyen sebesen forgathatjuk.

De értsük meg a dolgot, hogy t. i. a Nap, Hold és bolygócsillagok nem mind egyforma távolságra vannak tőlünk, és az állócsillagok is nem az ég boltozatjára vannak szegezve, hanem azok is a végtelen üregben, mint semmin vannak felfüggesztve.

A Hold legközelebb van Földünkhöz; távolsága, elhagyván rövidség okáért a százas számokat, legalább 48 000 mértföld; az a karika, melyet kell tennie, ha a Földet 24 óra alatt körül akarja járni, 320 000 mértföld; eszerént egy perc alatt negyedfél mértföldet kéntelen haladni.

A Nap távolsága tőlünk 20 millió, útja pedig, melyet tenne a Föld körül, 125 millió mértföld; ha 24 óra alatt ennyit mehet, úgy egy perc alatt 1400 mértföldnél tovább vetődik.

Ne járjuk sorra a bolygócsillagokat, hanem lássuk a legmesszebbiket, Uranust, ez a Földtől 400 millió mértföldnyire esik (elhagyván, valamint a Napnál, a százezreseket), útja, melyet tenne 24 óra alatt a Föld körül, 2500 millió; és így egy perc alatt 29 ezer mértföldet menjen, különben kimarad az időből.

Már eddig is kinek nem kóvályog a feje? Sohase fárasszuk az állócsillagokat, mert azok oly temérdek messzeségre vannak, hogy az ember még arra a tehetségre nem juthatott, hogy a legközelebbiknek is távolságát meghatározhassa; elégedjünk meg inkább azzal a 250 öllel, melyet Földünk kéntelen tenni egy-egy perc alatt, ha a nyári terhes napokat és téli unalmas éjtszakákat magunkra nem akarjuk hosszabbítani, mert ha a Nap kerülné körül a Földet és egy perc alatt csak 250 ölet haladna: úgy ahelyett, hogy most a leghosszabb nyári napon csak 16 óráig sütheti a mezei munkást, akkor egy végbe 40 esztendeig perzselné.

Itten állapodjunk meg, mert az a kérdés adja elő magát, hogy ámbár az előszámlált égitesteknek olyan sebességgel való foroghatása, mint kiszámítóda, természet rendét botránkoztató képtelenség; de ki áll jót érte, hogy azoknak az égitesteknek távolsága annyi, amennyinek rövideden ki vannak mondva. Felelet: az égvizsgálók, kik a Napnak és Holdnak mindenkori fogyatkozását, vagy értelmesebben szólva, azoknak Földünkkel egy sorba való jövetelét, úgyszintén a bolygócsillagokét is, számtalan időkre meg tudják határozni, pedig az hogy telhetne ki tőlük, ha azoknak egymástól való távolságát és útjaiknak mennyiségét nem tudnák: hiszen akárki is csak úgy határozhatja meg, mikor érhet valahová, ha tudja bizonyosan, hogy mennyire van az, és ő mennyire mehet egy nap vagy egy óra alatt. Hanem ha valaki mégis azt kívánná tudni, hogy micsoda mesterséggel vihetik azokat a méréseket véghez? arra mit tudna az ember annál egyebet mondani, amit mondana annak, aki szeretné tudni, hogy csinálják az órát, t. i., hogy töltsön inasesztendőt és legénykedjen,37 majd megtudja.

  • 37legénykedjen — azaz töltse ki a legényéveket (segédéveket) mielőtt mester lehetne.

Természetesebb kérdés az, hogy ha csakugyan el kell hinni, hogy a Nap 20 millió mértföldre is van hozzánk, képtelen nagynak kell annak lenni, minthogy mindenfelé annyi meleget és világosságot szolgáltathat; azonban nagyobbnak látszik a Holdnál, pedig a Hold 48 000, a Nap pedig 20 millió mértföldre van téve, és így negyvenezerszer távolabb tévén, annyi ezerszer is nagyobbnak kellene tehát néki lenni a Holdnál.

Valósággal nagy is az! felette igen nagy! olyan nagy, hogy minden közönséges képzeletet feljülhalad! Képzeljük a Nap golyóbisát belől üresnek; képzeljük annak kellő-közepére a Föld golyóbisát és hozzá a Holdat kétannyi távolságra, mint amennyire most van, mégis megforoghatna a Nap üregében a Föld körül, úgy hogy az oldalát seholse korholná.38 Ha pedig valaki még ennél is nyilvánabb kívánja tudni, hogy mekkora légyen a Nap golyóbissa a mi Földünkhöz képpest, válasszon 56 egyenlő nagyságú rézkrajcárt; nézzen ki a ház közepén vagy akárhol olyan egyenes tágas helyet, melynek széle-hossza két közönséges lépésnyire legyen; ennek a helynek közepetájáról húzzon egyenes szálat a széle felé krétával, szénnel vagy akármi jegyző eszközzel; rakja le arra sorjába az 56 krajcárt, úgy hogy mindenik egymást érje; ekkor vegye fel a hely közepetáján letett első krajcárt; szúrjon a helye közepére egy szeget; kössön ahhoz olyan hosszú cérnát vagy madzagot, melynek másik vége, ha még ahhoz egy krétát, üszköt vagy szeget köt, a végső krajcár külső széléhez érjen; most már firkáljon azzal az 56 krajcárnyi hosszú madzaggal, húzóson tartva, köröskörül egész karikát: képzelje azt a nagy karikát a Napnak, egy krajcárt pedig a mi Földünknek: mert éppen akkorák egymáshoz képest, ha t. i. mindeniknek golyóbisát derekán keresztülvágva gondoljuk.

  • 38korhol — horzsol, súrol.

Hogy lehessen pedig ezt az egész mesterséget krajcár helyett új ezüst garassal vagy egyenlő kis pitykékkel és az 56 helyett kevesebb darabokkal is kirakni, az kinek-kinek ügyességétől függ: mindazonáltal váltókrajcárt venni fel azért rendesebb, mivel azon a hasonlatosságot még tovább lehet folytatni; ugyanis, ha olyan egy váltókrajcárt veszünk a Föld kereksége képének, melyen kétfejű sas39 van, azon Európát annyinak képzelhetjük, mint a sasnak egyik feje körül lévő karikát, és abban édes magyar hazánkat annyinak, mint a kétfejű sasnak szemefénnyét.

  • 39kétfejű sas — az osztrák császári címer.

Egy astronomiai értekezés után

Megjelent 1828-ban a Fazekas szerkesztette Debreceni Magyar Kalendáriomban, az Esmérkedés az égitestekkel című cikk után csatolva. Erre utal a vers címe.

Hogy forog-é főldünk? azt kérdeni már ma nem illik.
Azt inkább illik kérdeni: merre forog?
Ennekelőtte kik azt csak előre forogni gyaníták,
Most azt vallják, hogy visszafelé csavarog.
Még úgy lenne bajos, ha megállana, mégpedig éppen
Egy szemfényt vesztő éjtszaka állana meg:
Minthogy az ész vaksága pokol; s örök élte csak ott van,
Hol neki mennyei fény tiszta világa ragyog.

Az 1828. esztendőre való kalendáriomhoz

Saját kezű kézirat. Töredék. A Debreceni Magyar Kalendáriomban jelent meg.

Ha már az eddig előadattak után megengedjük is hogy a Föld minden 24 óra alatt sebessen egyet forduljon, még azzal a nyughatatlan emberi elme meg nem elégszik, mert látja hogy az állócsillagok számlálhatatlan tábora egy esztendő alatt egyet láttatik fordúlni, mely nagy fordúlást a legközönségesebb mezei cseléd is, legalább a Fiastyúkon és a Kaszáson észre szokott venni: ha tehát akárki is, aki legelőször ül hajón, látván, hogy a víz partján, és azon túl lévő dólgok nagy mozgásban vannak, midőn a lába alatt lévő hajó feneke mozdulatlannak tetszik, felteheti magában azt a kérdést, ha valjon földindulás van-é a szárazon, vagy a hajó halad? Éppen ahhoz hasonló okok adják magokat elő annak a kérdésnek feladására, hogy valjon az egész égi sereg fordúl-é egyet-egyet esztendőnként, vagy a föld teszen az alatt egy nagy kerülletet. De itt még egy más bökkenő is van, mert a Nap nem teszi ezt a látszató nagy fordúlást az álló csillagokkal, hanem midőn azok nyúgot felé haladozni láttatnak, a Nap tőllök kelet felé maradozik: a kérdés tehát 3 részből áll:

1. Vagy a csillagok keletről nyúgot felé, a Nap pedig nyúgotról kelet felé mennek, a Föld pedig csak helyben forog?

2. Vagy az állócsillagok serege helyben marad, és mind a Nap, mind a Föld kereng, mintha egy száraz malom kerekéhez hasonló nagy karikának egymással átalellenében levő két fogán ülnének, vagy mint mikor két kis leány lábaikat öszve tévén, és ujjaikat egymáséba kapcsolván póron-póront40 forganak.

3. Vagy állanak mind a csillagok, mind az azok száma közzül való Nap, és a Föld fordul a Nap körül, mint a száraz malom kereke talpán ülő a bálvány41 körül, vagy mint a pányván járó ló kereng a lovász körül?

Csak ezen 3 feltételnek egyikére való nyomós és megnyugtató felelet magyarázhatja meg a tapasztaláson épült tüneményeket.

  • 40póron-póron — (mai alakjában pórum) körbeforgó páros gyermekjáték.
  • 41bálvány — szárazmalomban a középső nagy tengely.