Az északi koszorú

Charles Fourier
Részlet A négy mozgás és az általános rendeltetések elmélete című műből
földtengely-ferdülés, meteorológia, sarki koszorú
szóelválasztás

Ez a fejezet inkább érdekes, mint szükséges; át lehet ugrani, és át lehet térni a következőre, ahol a 2., a 3., a 4. és az 5. korszakot tárgyalom, amelyek közérthetőbb részletekkel szolgálnak.

Amikor az emberi nem a hatvanadik északi fokon túl veszi majd művelés alá a bolygót, a Föld hőmérséklete jóval enyhébbé kiegyensúlyozottabbá válik majd. A párzás gyakoribb lesz; az északi fény, nagyon gyakorivá válván, megállapodik majd a sarkon, és gyűrű vagy koszorú alakúvá szélesedik. A ma még csak fénylő fluidum új tulajdonságra tesz szert, arra, hogy a fénnyel együtt hőt is sugározzon:

A koszorú olyan méretű lesz, hogy valamely ponton mindig érintkezhessék a Nappal, amelynek sugarai szükségesek lesznek a gyűrű kerületének az átfogásához; ennek a koszorúnak félkör alakúnak kell majd lennie, még a földtengely legnagyobb elhajlásainak az idején is.

Az északi koszorú hatása erősen érezhető lesz az északi félgömb egyharmadáig; látható lesz Pétervárott, Ohotszkban és a hatvanadik fok minden tájékán.

A hatvanadik foktól a sarkig egyre nagyobb lesz a hőség; oly módon, hogy a sark Andalúzia vagy Szicília hőmérsékletéhez hasonló hőmérsékletet fog élvezni.

Ebben a korban az egész bolygó művelés alatt fog állni, ami öt-tíz, sőt tizenkét fokos enyhülést fog okozni a ma még megműveletlen földrajzi szélességeken, mint amilyen Szibéria vagy Észak-Kanada.

A hatvanadik fokkal szomszédos éghajlatok kettős okból fognak megenyhülni: az általános művelés hatására és a koszorú befolyására; ez utóbbi miatt csak mérsékelt szelek jönnek majd a sark felől, mint azok, amelyek Berberia felől érkeznek Genovába és Marseille-be. Ezek az egyesült okok olyan hőmérsékletet fognak meghonosítani a hatvanadik foknál, mint amilyent a negyvenötödik fok teljes művelés alatt álló vidékei élveznek ma, mint Bordeaux, Lyon, Torino, Velence. Így Stockholm, Pétervár, Tobolszk és Jakutszk városai, amelyek a Föld leghidegebb vonalán fekszenek, Gascogne vagy Lombardia melegével egyenlő meleget fognak élvezni, eltekintve a hegyek és a tengerek szomszédságától okozott módosulásoktól. Szibéria tengerpartjai, amelyek ma használhatatlanok, Provence és Nápoly enyhe hőmérsékletét fogják élvezni.

Ennél is jelentősebb javulás, amelyet szintén a sarki koszorúnak köszönhetünk majd, hogy el fogjuk kerülni az összes légköri szélsőséget; a túlzott hideget vagy meleget, a túl nagy nedvességet vagy szárazságot, a túl nagy vihari vagy szélcsöndet; a koszorúnak az egyetemes művelés hatásával egyesült hatása olyan fokozatos hőmérsékletet fog létrehozni a bolygón, amilyen ma sehol sem lehetséges. Azok az éghajlatok, amelyek a Föld legjegesebb éghajlatai, mint a Pétervártól Ohotszkig húzódó vonal, ebben a korszakban kellemesebb éghajlatot fognak élvezni, mint amilyent most a legjobban magasztalt helyeken találni, mint amilyen Firenze, Nizza, Montpellier, Lisszabon, amelyeknek a legderűsebb és legenyhébb ég kedvez. Úgy becsülöm, hogy ezeknek a vidékeknek nincs négy hónapnál hosszabb mérsékelt szép évszakuk; de a sarki koszorú megszületése után a hatvanadik foknak, vagyis a Pétervártól Ohotszkig húzódó vonalnak legalább nyolchónapos szép évszakja lesz, és kétszeres biztos termése. Bizonyításképpen olvassák el azt a jegyzetet,6 amelyben rámutatok a hosszú teleknek és azoknak az egyéb éghajlati zavaroknak az okaira, amelyeknek a bolygó a társadalmi mozgás első szakaszában van alávetve.

  • 6 A telek természetes okán kívül, amely a tengely elhajlása, három véletlenszerű ok van, amelyek együttes fellépése a négyszeresévé teszi a telet annak, aminek lenni kellene, és amelyek megszűnnek a kombinált rendben. Ezek az okok a következők:

    A bolygó és főleg a sarkkal szomszédos földek megműveletlen volta. A sark jégkérge, amely a nap hiányában megkétszerezi a hideg ködök hatását.

    A sark jeges kisugárzásai, amelyek a téli napforduló utáni visszatérése során keresztezik a Nap hatását.

    A koszorú megszületése után a hideg ködök három oka semlegesítve lesz: a Pétervár szélességi fokán fekvő területek, mint már mondottam, biztosabbak lesznek a kétszeres termésben, mint ma Toszkána területei, és a hatvanadik fok szép évszaknak fog örvendeni, tartósabbnak, mint amilyenben ma részesülhetünk a Föld bármely pontján; megmagyarázom ezt.

    Amint a koszorú meg fogja világítani és föl fogja melegíteni az Északi-sark vidékeit, és ezek művelés alá lesznek véve, semmi sem ellensúlyozhatja majd a Nap hatását a tavasz közeledtével, annak az időszaknak a közeledtével, amikor ma második tél születik a jeges szelek hatására, amelyek a sarktól indulván szétterjednek az egész földtekén; ez az oka annak, hogy Franciaországban a telek májusig nyúlnak, és fölemésztik a tavasz legszebbik felét, a közepes nagyságú napokét.

    A koszorú megszületése után az akvilonok vagy sarki szelek mérsékeltek lesznek, még télen is, és enyhíteni fogják a hatvanadik fokot, mivel erre fognak tartani; nem lesznek más hideg szelek, mint azok, amelyek a hatvanadik fok környékén fognak életre kelni; ez a fok, még télen is, kétfelől fog meleget kapni; észak felől éppúgy, mint dél felől. A lombosodás tehát már március hónapban megkezdődik majd Pétervárott, és még korábban a hetvenedik foknál; teljes kibontakozásban lesz Párizsban és a Spitzbergákon február folyamán.

    Ez lenne a természet rendje, ha nem zavarnák meg a szelek és a sarki kisugárzások, amelyek a Nap visszatérése során megállítják a rügyfakadást, és második téllel szolgálnak nekünk, mesterséges téllel az igazi után. Ez a balszerencse sohasem volt szembeszökőbb, mint az 1807-es évben. Az elmúlt tél során úgy látszott, hogy Franciaországban február 15-én véget ért a rossz évszak; a Nap már tüzes volt, és azt hittük, hogy belépünk a tavaszba, amikor az északi és északnyugati szelek új telet kezdtek, amely két és fél hónapon át folytatódott, és május első napjaiig éreztette hatását. E majdnem megszokott kellemetlenség elviselhetetlenné teszi Franciaország éghajlatát. Egy szép évszaknak sem örvendünk itt, mert a hőmérséklet mindig szélsőséges, az átmenetek pedig váratlanok, kivéve az ősz és a tél közöttit; így csak május, szeptember és október három hónapját lehet elviselni Franciaországban.

    Ami a szép évszakot teszi, az a hőmérsékletek jól árnyalt változatossága; egy kis fagy derült időben ugyanolyan kellemesnek tűnik nekünk januárban, mint egy tavaszi nap, föltéve, hogy ez a fagy nem tart sokáig, hogy fokozatosan és megfelelő időben köszönt be, és nem kísérik hideg ködök, borús idők és jeges szelek. Ilyenek lesznek a telek az új rendben. Ekkor a szőlő nőni fog a hatvanadik fokon, és a narancsot az ötvenharmadik és a hetvenedik fokon fogják termeszteni. Varsónak olyan narancserdei lesznek, mint most Lisszabonnak, és a szőlő nagyobb biztonságban lesz Pétervárott, mint ma Mainzban, mert a sarki szelek zefírekké való átalakulása meg fogja óvni a meglepetésektől, amelyek ma az egész Földön az elszegényedés egyik fő okát alkotják.

    A sark jeges hatása túl szigorúakká teszi teleinket január havában, amely természetes időszakuk, és ezek újrakezdődnek január végén, amikor véget kellene érniük. Ez a két körülmény elég ahhoz, hogy valóban utálatos hellyé tegye féltekénket, a negyvenedik fokig Európában, és a harmincadikig Ázsiában meg Amerikában, ahol a hidegek jóval szigorúbbak; mert Philadelphiának és Pekingnek, amelyek Nápoly és Lisszabon vonalán fekszenek, kellemetlenebb és zordabb telei vannak, mint Frankfurtnak és Drezdának, azoknak a városoknak, amelyek tíz-tizenegy fokkal följebb fekszenek.

    Az olvasók azt fogják föltételezni, hogy ha a hideg ködök ilyen kevés dologra redukálódnak az északi mérsékelt égövben, a melegek elviselhetetlenek lesznek az egyenlítő közelében. Ebből semmi sem lesz; más okok elő fogják segíteni az egyenlítő mérséklését, és kevésbé terhesekké fogják tenni a szenegáli nyarakat, mint a franciaországiakat. Szelíd és fokozatos hőmérséklet fogja fölváltani azokat az orkánokat és viharokat, amelyek az egyenlítőtől indulván szétterjednek a mérsékelt égévekre, és az éghajlatok újjá fognak születni a bolygó közepén éppúgy, mint a szélén. Itt nem beszélek azokról az okokról, amelyek enyhíteni fogják az egyenlítői hőmérsékletet, mivel ezek idegenek a sarki koszorú megszületésétől. Összefoglalóan szólva, amikor ezek a különböző enyhítő princípiumok hatást fognak gyakorolni a bolygó légkörére, a legrosszabb éghajlat, mint amilyen a ohotszki és a jakutszki, nyolc-kilenc hónapos szép évszakra számíthat majd, és ködöktől meg orkánoktól mentes égre, amelyek majdnem ismeretlenek lesznek a kontinensek belsejében, és nagyon ritkák a tengerek szomszédságában.

    Magától értődik, hogy ezeket a javulásokat módosítani fogja a hegyek és tengerek szomszédsága, főleg a három földrészcsúcson, amelyek szomszédosak a Déli-sarkkal; ennek nem lesz koszorúja, és örökre a hideg ködök foglya marad. Ez nem fogja megakadályozni, hogy az ezzel a sarkkal szomszédos földek különböző módokon részesüljenek a koszorú hatásában; ez a koszorú, egyéb jótétemények között, meg fogja változtatni a tengerek ízét, és föl fogja bontani vagy ki fogja csapni a bitumenes részecskéket; mégpedig egy sarki citromsav elterjesztésével. Ez a sóval kevert fluidum egyfajta limonádé ízt ad majd a víznek; ezt a limonádét savanyúsónak nevezzük el. Ezt a vizet könnyű lesz megtisztítani sós és citrikus részecskéitől, és visszavezetni az édesvíz állapotára; ami mentesíteni fog attól, hogy víztonnákkal lássák el a hajókat. A tengervíznek ez a sarki fluidummal való felbontása egyike az új tengeri teremtésekhez szükséges előzményeknek. Ezek a teremtések egy sor kétéltű szolgálót adnak majd a hajók vontatására és a halászati üzemek szolgálatára, tengeri szörnyek rettenetes seregét váltván föl, amelyeket meg fog semmisíteni a sarki fluidum beömlése és az a bomlás, amelyet ez a tengerekben fog előidézni. Hirtelen pusztulás tisztítja majd meg az óceánt ezektől az undok teremtményektől, szenvedélyeink őrjöngésének képeitől; ezeket a szenvedélyeket megannyi szörny ádáz háborúi tükrözik. Ezeket a szörnyeket egyszerre sújtja majd a halál, mint ahogy a civilizáltak, barbárok és vadak gyűlöletes erkölcsei is hirtelenül fognak lehanyatlani, hogy helyet adjanak az erényeknek, amelyek tisztelettől övezettek és győzedelmesek lesznek a kombinált rendben, mivel a gazdasághoz és az élvezetekhez fognak vezetni.

    N. B. A Kaszpi-tenger és más belső sós medencék, mint a nagy Aral-tó, a Zareh-, Yellowstone- és Mexico-tavak, sőt a Fekete-tenger is, amely majdnem el van szigetelve a többi tengertől, igen kevéssé és nagyon lassan részesülnek majd a sarki fluidum hatásában. Semmit sem fognak érezni a mélytengeri hullámokból, amelyek a sarktól indulván szét fognak terjedni az óceánokban és a Földközi-tengerben. Ezek a medencék csak a legfinomabb illatokat fogják belélegezni, amelyek magából a koszorúból áradván ki, szét fognak terjedni a légkörben; ez az oka annak, hogy az ezekben a bitumenes víztárolókban élő halakat nem fogja elpusztítani a koszorúból eredő sarki fluidum: ennek kis mennyisége, lassú és észrevehetetlen behatolása lehetővé fogja tenni a halaknak, hogy kettő vagy három nemzedéknél rövidebb idő alatt hozzászokjanak, és életerősebbekké váljanak, mint amilyenek a bitumenes habokban voltak, mint ahogy egy gyümölcs szebbé és életerősebbé válik azon a vad ágon, amelybe beleoltják.

    Következésképpen amint az emberi nem közeledni látja majd a koszorú megszületését, azt fogja művelni a tengerek lakóival, amit Noé művelt a földek lakóival, amelyekből összeterelt több párt a bárkába azok közül, amelyeket meg akart őrizni. A belső sós medencékbe, mint amilyen a Kaszpi-tenger és mások, az emberek át fognak vinni megfelelő mennyiségű halat, kagylót, növényeket és más tengeri termékeket, amelyeket meg akarnak majd örökíteni, és az újjászületés után vissza akarnak majd helyezni az óceánba. Meg fogják várni, hogy az óceán megtisztuljon, és a sarki fluidum mélységi hullámai révén átmenjen a nagy beöntéseken; ezek a hullámok, nagy lendülettel indulván a sarktól, olyan aktívan fogják kicsapni a bitumeneket, hogy ez a hirtelen átmenet minden halat meg fog lepni, el fog kábítani. Csak a hasznos fajok fogják ezt túlélni, mint amilyen a sárga tőkehal, a hering, a makra, a nyelvhal, a ton, a teknős, vagyis mindazok, amelyek nem támadják meg a búvárt, és amelyeket félretettek, hogy majd visszahelyezzék őket a habokba, ezek megtisztítása után, és megóvják őket a sarki fluidum heves meglepetésétől; ehhez a fluidumhoz lassan és fokozatosan szoknak majd hozzá a belső medencékben. Ezek a fajok, amelyek nem kártékonyak, vonzódhatnak majd az új teremtésű halakhoz, amelyek hétnyolcada az ember szolgálója lesz, mint ahogy azok lesznek a táblázatban megjelölt jövendő teremtések földi állatai.

Ennek az eljövendő eseménynek a bebizonyítására várva, figyeljük meg azokat a jeleket, amelyek beharangozzák. Először is a Déli-sarkkal szomszédos és az Északi-sarkkal szomszédos földek formája közötti ellentétet: a három déli földrész kihegyesedik, mégpedig oly módon, hogy távol tartsa a sarki földrajzi szélességek kisugárzásait. Ezzel éppen ellentétes formát figyelhetünk meg az északi földrészeknél; ezek a sarkhoz közeledvén kiszélesednek, e körül csoportosulnak, hogy összegyűjtsék annak a gyűrűnek a sugarait, amelynek egy napon koszorúznia kell ezt; ebbe az irányba öntik nagy folyamaikat, mégpedig úgy, mintha a jeges tengerre akarnák irányítani a kisugárzásokat. Márpedig, ha Isten nem tervezte volna, hogy az Északi-sarkot fölruházza a termékenyítő koszorúval, az e sarkot övező földrészek elhelyezése ostobaságról tanúskodnék; és Isten már csak azért is nevetséges lenne, hogy ezt művelte, mert végtelen bölcsességgel járt el az ellenkező ponton, a déli földrészeken, mert ezeknek teljesen megfelelő kiterjedést adott egy olyan sark körül, amelynek sohasem lesz termékenyítő koszorúja.7

Csak amiatt panaszkodhatnánk, hogy Isten túl messzire tolta a Magellán-fokot, ami pillanatnyi akadályt képez; de az a szándéka, hogy az emberek lemondjanak erről az útról, s a szuezi meg a panamai földszorosokon csináljanak a nagy hajók által hajózható csatornákat. Ezek a munkálatok és megannyi más, amelyek gondolata elborzasztja a civilizáltakat, csak gyerekjátékok lesznek a Világfelsőbbség munkahadseregeinek.

  • 7 [Lesz koszorúja, csak később, mint a másik sarknak.]

A koszorú másik előhírnöke a bolygó tengelyének rossz elhelyezkedése. Ha azt föltételezzük, hogy a koszorúnak sohasem kell megszületnie, a tengelyt a két földrész érdekében egy huszonnegyeddel vagy hét és fél fokkal kellene megdönteni a sandwich-szigeti és konstantinápolyi délkör felé oly módon, hogy ez a főváros a harminckettedik északi fokon feküdjék; ebből az következnék, hogy a Vas-sziget 225. hosszúsági fokán és ennek megfelelően az északi tengerszoros meg Ázsia és Amerika két csúcspontja ennyivel jobban mélyedne bele az Északi-sark jegeibe. Ez a bolygó leghaszontalanabb pontjának föláldozása lenne az összes többi érdekében; ítéljük meg ezt néhány, a sarki és a mérsékelt vidékekre vonatkozó részlet alapján.

Ami a sarki vidékeket illeti, figyeljük meg, hogy mivel az északi tengerszoros a szalaginszkoji fok kiugrása miatt teljesen használhatatlan, nem sokat számítana, ha ez a tengerszoros jobban behatolna a jégbe, mivel már most sem jelent semmit a hajózás számára. A sarkhoz való közeledése viszont ugyanennyivel helyezné lejjebb a jeges övezet legértékesebb vidékét, az arhangelszki öblöt vagy Fehér-tengert, amely igen használhatóvá válnék, mivel a Lappföld északi foka már csak a hatvannegyedik fokon helyezkednők el, Jakobstadnak, az utolsó finnországi városnak a szintjén. A tengeri kapcsolatok könnyen terjednének ki az Ob és a Jenyiszej torkolatáig, amelyek hat fokkal melegednének föl a tengely kiegyenesedése révén, és további hat fokkal annak a hatására, hogy Kelet-Szibéria alkalmassá válnék a művelésre. Ekkor vízi közlekedés alakulna ki a nagy földrész szélső pontjai között: a hoangi könyöktől a Bajkál-tóig szállított kínai termékek kevés költséggel szállnának itt hajóra Európa felé, leereszkedvén az Angarán vagy a Jenyiszejen.

A mi mérsékelt égövünkben a fontos kijáratok, mint amilyen a Sund és a La Manche, az egyenlítőhöz közeledve szintén fölmelegednének négy-öt fokkal. A Saint-Laurent és a Koreai-öböl semmiféle jelentékeny helyváltozást nem szenvedne; az egész Baltikum legalább hét fokot nyerne, és Pétervár Berlin [jelenlegi] magasságában helyezkednék el.

Nem beszélek az egyenlítői vidékekről, mivel egy hét és fél fokos helyváltoztatás közömbössé válik ezeken a földrajzi szélességeken.

A 45. délkör felé Amerika déli csúcsa egy kicsit közelednék az egyenlítőhöz, és ez javára válnék. Ausztrália csúcsa még előbbre csúsznék ugyanabban az irányban; ami pedig Afrika csúcsát illeti, ez a 35. délkörről a 42-re ereszkednék le, és nem lenne kevésbé használható a hajósok számára, akik előbb-utóbb mindenképpen elhagynák a szuezi csatornáért.

Próbáljanak meg az olvasók egy síkon ábrázolt félgömbön olyan szélességi köröket húzni, amelyek megfelelnek ennek a tengely elmozdításra vonatkozó hipotézisnek, és meg fogják látni, hogy ez az egész Föld javára válnék, kivéve néhány, már most is érdektelen vidéket, mint amilyen Kamcsatka. Márpedig Isten az általam megjelölt irányban helyezte volna el a tengelyt, ha nélkülöznünk kellene a sarki koszorút, amivel a ma nevetségesen elhelyezett tengelyünk az egyetemes üdvnek legmegfelelőbb helyzetbe kerül majd. Es ez a koszorú szükségességének és jövendő megszületésének perdöntő bizonyítéka.

Az emberek nem tettek megjegyzést a tengely rossz elhelyezkedésére, mert a filozófiai szellem eltávolít bennünket Isten művének minden meggondolt bírálatától, és a végletekbe sodor bennünket; a Gondviselésben való kételkedésbe vagy a vak és ostoba csodálatba; mint néhány tudóst, akik a pókig, a varangyig és más ocsmányságok csodálatáig mennek el, holott ezekben csak a Teremtő szégyenkezésére láthatunk okot mindaddig, amíg nem ismerjük ennek a rossztéteménynek az indítékait. Ugyanez vonatkozik a bolygó tengelyére; hibás elhelyezkedésének arra kellett volna késztetnie bennünket, hogy helytelenítsük Isten művét, és kitaláljuk a koszorú megszületését, amely igazolni fogja a Teremtő e szemmel látható baklövését. De mivel filozófiai túlzásaink, az ateizmus vagy a bámulat iránti hóbortunk eltérített bennünket Isten művének minden páratlan megítélésétől, sem a munkájához szükséges kiigazításokat nem tudtuk meghatározni, sem azokat az anyagi és politikai változásokat nem tudtuk megérezni, amelyekkel ezeket a kiigazításokat meg fogja tenni.

Kitértem ezekre a részletekre, hogy bebizonyítsam: a földrészek és a földek anyagi megoszlása nem a véletlen műve. További bizonyítékokkal fogok szolgálni már ebben az értekezésben (a kereskedelmi monopóliummal rendelkező szigetvilágot tárgyalva). A véletlen nemsokára el fogja veszteni azt a nagy hatalmat, amelyet a filozófia tulajdonít neki a Gondviselés kárára; az emberek föl fogják ismerni, hogy Isten a legszűkebb határok közé szorította a véletlent; és hogy ami a földrészek formáit illeti, amiről itt szó van, távol attól, hogy a véletlen művei lennének, Isten kiszámította a megfelelő elhelyezkedésüket egészen addig, hogy külön helyet készített elő az egyetemes egység fővárosának. Már most is mindenkit meglepnek azok az egyedülálló és csodálatos előkészületek, amelyeket azért tett Isten, hogy Konstantinápoly hasznos és kellemes város legyen. Mindenki kitalálja belőlük Isten szándékát, és mindenki azt mondja: „Itt kell lennie a világ fővárosának.” Szükségképpen itt lesz elhelyezve, és antipódusán lesz meghúzva az egyetemes egység első délköre.

A sarki koszorúról szólva hozzátenném, hogy ennek a meteornak az előrejelzése nem látszik rendkívülinek, ha tekintetbe vesszük a Szaturnusz gyűrűit: nekünk miért ne adná meg Isten azt, amit más bolygónak megad? Érthetetlenebb-e a sarki gyűrű léte, mint azoké az egyenlítői öveké, amelyek a Szaturnuszt veszik körül?

E két fénylő gyűrű látványának már korábban el kellett volna oszlatnia a Napról alkotott előítéleteinket, amelyet – oly nevetséges módon – lángoló világnak tekintettek. Ezt az égitestet egyedül Herschel határozta meg jól: „Fényóceánban fürdő nagy és csodálatos világ.” A dolog nyilvánvaló volt attól a pillanattól kezdve, hogy megpillantották a Szaturnusz két gyűrűjét. Ha Isten kör alakú burkokat adhat egy bolygónak, gömb alakúakat is adhat neki, és ugyanígy adhat neki sarki gyűrűket, sőt sarki gömbhéjakat; csak azokat az elméleteket kell megismerni, amelyek ezt az elosztást szabályozzák, és amelyek lehetővé fogják tenni bolygónknak, hogy olyan kegyben osztozzék, amelyet eddig csak a Szaturnusz élvezett. Ezt a kegyet más égitestek is megszerezhetik maguknak: vannak olyan örvények, amelyekben mindegyik égitestnek van valamilyen fénylő dísze, egy vagy két sark melegítésére. Ha a mi örvényünk általában nélkülözi ezeket, annak az az oka, hogy az égbolt egyik legszegényebb örvénye, és be fogom bizonyítani, hogy 28 égitestünk és az a további húsz, amelyet még föl kell fedezni, nem más örvénymaradéknál, rosszul szervezett kis seregnél, mint amilyenek a csatában szétvert hadtest menekültjei. Más örvényeknek négy-ötszáz, csoportsorokba rendezett égitestük van; vagyis bolygók bolygóit látjuk, és mindegyiküket sarki gömbhéjakkal, övekkel, koszorúkkal és más díszekkel ellátva. Ha ez a kegy a mi bolygónkat is várja, ez jogos kárpótlás azokért a rossz időkért, amelyek arra ítélték, hogy az első szakaszban ő legyen a legboldogtalanabb az örvény összes égiteste közül.

Különböző véletlenek megzavarhatják a harminckét társadalmi korszak számára megszabott sorrendet; ilyen véletlen lenne egy új égitestnek az örvénybe való belépése, és ez a belépés valószínűnek látszik a rendkívüli távolság miatt, amely a Nap és a nagy bolygók között van. Ezek a kisszámú és egymástól túlságosan elválasztott pályákat leíró csillagok olyan sort alkotnak, amely nem elég szoros, és amelyet áttörhet valamilyen üstökös; ez az esemény különböző módokon mehet végbe, ezek közül említek meg egyet az alábbi lábjegyzetben.8

  • 8 Fölteszem, hogy egy nagy, a Jupiterrel egyenlő méretű üstökös azon a ponton van, hogy megtermékenyüljön, azon a szinten, hogy égitestté váljék. Ez az üstökös arra törekednék, hogy belépjen a sorba, és megállapodjék egy örvényben. Ha a bolygópályák síkjával párhuzamosan érne Napunkhoz, megtehetné, hogy visszafelé haladván a Nap és a Jupiter között foglaljon helyet; ahelyett, hogy tovább követné parabolikus pályáját, spirált írna le, hogy fölmérje a terepet, és egyensúlyi pontot keressen a Jupiter és a Nap között. Spirál alakú pályáját követve egymás után közelítene meg minden kis elszigetelt égitestet, és holdak gyanánt magával vonná őket. A Föld és a Vénusz, amelyek a legnagyobb bolygók, még mindig túl gyöngék ahhoz, hogy bármiféle ellenállást tanúsítsanak egy nagy vonzó világgal szemben, amely megközelítené őket; márpedig az üstökös vonzó lenne attól a pillanattól fogva, hogy megállapodnék Napunknál.

    Ennélfogva ez a betolakodó magával vonná és a holdjává tenné a mi kis bolygónkat, majd nemsokára az egész örvény leggazdagabb és legtermékenyebb égitestévé válnék a Naphoz való közelsége és holdjainak sokasága miatt. Magához csatolná a Vénuszt, a Marsot, a Földet és mindazokat a sötét foltokat, amelyek a Nap és a Jupiter között vannak; ezekből hét-nyolc bolygóból álló csillogó sor állna össze, és ez a Szaturnuszhoz hasonlóan létrehozná a kettős egyenlítői gyűrűt vagy a kettős koszorút a két sarkon; ez a kettős dísz az összes hétholdas égitestet szolgálná, amikor lakóik kialakították a kombinált rendet. (A Szaturnusznak nem volt meg mindig a két gyűrűje, és életútjának végén, amikor társadalmi mechanizmusa vissza fog esni az inkoherens szekták rendjébe, el fogja veszíteni ezeket.

    Ez az üstökösbetörés,* amely elég valószínű, rendkívül örvendetes változás lenne a mi bolygónk számára, mert haladéktalanul új, igen termékeny teremtést váltana ki, amely kikényszerítené a progresszív szekták megbecsülését, meg a civilizált és barbár rend bukását.

    • * [Ekkor még nem tudtam, hogy egy üstökös mindaddig nem léphet be egy térbe, amíg a főillatokból álló, sérült és hiányos csapatát vezető Nap nem szerezte vissza azt az épséget, amelyre az üstökösök lekötéséhez van szüksége.]

    Bolygónk holddá alakulása semmiféle bajt sem okozna az emberi nemnek: a napok és az évszakok rendjében bekövetkező változás elpusztíthatna néhány állat- és növényfajtát, de nem a leghasznosabbakat, mint amilyen a ló, a juh stb., amelyek megmaradnának, hogy növeljék azt a gazdagságot, amelyet az új teremtés adna hirtelen nekünk.

    Az új égitest al-Nappá válnék a számunkra, amely óriási fényt szórna ránk. Ezenkívül megkapnánk bolygóinak járulékos fényét; ezek a bolygók, szomszédos pályákon keringve, egyszerre akár hat holddal is szolgálhatnának nekünk, amikor összegyűlnének pályánk félkörében. Ebből levonhatjuk azt a következtetést, hogy azoknak a nagy üstökösöknek, amelyek rémületbe ejtik az emberi nemet, reményt és nem rettegést kell kelteniük, mivel az örvényben való elhelyezkedésük boldogságunk biztosítéka.

    Ez a változás a lehető legkisebb változások egyike lenne, amit meg lehet jósolni. Megtörténhet, hogy egy üstökös helyett három-négyszáz jelenik meg, amelyek egyszerre állapodnak meg Napunknál az ő javára és a miénkre. Ez az esemény annál is valószínűbb, mert örvényünk, ismétlem, csupán csillagászati töredék, amelyet ki kell egészíteni. Az örvények átlagos kiterjedése négyszáz égitest a Nap körül; s a mi örvényűnk, amelynek csak mintegy harminc égiteste van, nem hasonlít-e azokhoz a seregekhez, amelyekből nem maradt meg több, mint egy mag, mint egy gyönge szakasz, hogy ehhez csatlakozzék az új, utánpótlásul küldött felkelők tömege?

    Amaz égi változások közül, amelyek égitestrendszerünket érhetik, az egyik legérdekesebb az lenne, ha a Tejút föloszlanék, és egyik hadoszlopa megindulna a mi örvényünk felé. Ez esetben abban a varázslatban lenne részünk, hogy néhány ezer éven át csillogó és hiperholdakból vagy holdhoz hasonló közepes fényű csillagokból álló seregek vonulását látnánk. Ez a vonulás összes bolygónk két sarkát fölmelegítené, és művelhetővé tenné, ami megint kikényszerítene egy igen nagyszerű és számunkra fölbecsülhetetlen értékű teremtést.**

    • ** [Tévedés; ez a vonulás nem váltana ki új teremtéseket; ezek oka az örvény belső viszonyaiban rejlik. Ezek a föltevések a mű pontatlan részét alkotják; ma már semmiféle bizonytalanság nem maradt ezekkel a témákkal kapcsolatban; de 1807-ben nem volt biztos szabályom ezekhez a számításokhoz, és önkényesen jártam el. Ezeket a föltevéseket 5854-ben igazítottam ki. Csak abban az esetben léphet be örvényünkbe új holdvonzó égitest, ha a négy holdvonzó egyike haláleset vagy új elfoglaltság folytán kilépne belőle; akkor a belépett égitest csak az alsó Dúr-skála öt holdját csatolná magához, a Merkurt, a Júnót, a Cerest, a Pallaszt és a Vesztát, amelyek a Szaturnusz hét holdjával együtt a Nagy oktáv egészét alkotják. Ez az öt hold a Harmónia negyedik évétől kezdve csatlakozik hozzánk és helyezkedik el bolygónk körül. A Phoebus, amely halott bolygó, és ideiglenes illatforrás szerepét tölti be, abbahagyja a keringést, elveszti a légkörét (ex area elacta) és tejúttá bomlik.

      A Vénusz és a Mars semleges bolygók, amelyek a Földhöz hasonlóan nem egyesülhetnek holdakká egy főbolygó köré. Utólagos számítások, amelyeket különböző bizonyítékok támasztanak alá, azt mutatják, hogy egy százhárom égitestből álló hadoszlop halad előre, hogy a mi örvényünkhöz csatlakozzék, a harmadik hatványról a negyedikre emelje, elvégezze a koncentrálását és következésképpen a világegyetemünkét, amelynek, tekintettel a rendkívüli fiatalságára, mindeddig el kellett halasztania ezt a műveletet; de a Tejút gyors fölbomlása, amelyet nemrég figyelt meg Herschel úr, semmi kétséget nem hagy ennek az eseménynek a közelsége felől. Erre a segítségre 1800 éve van szükség, azóta, hogy a Nap nagymértékben lehanyatlott.

      Biztosíthatjuk a bolygó lakóit, hogy a segédcsapat a belső pusztaságnak több mint a 3/4-én átkelt már; az Értekezésből kiderül majd, hogy miért nem láthatjuk. Két tompa fényű napelőtti csillag vezeti; az Uránusz, a Jupiter és a Szaturnusz három helyettesítőjét hozza magával. Ez utóbbi a hadoszlop megérkezésekor emelkedni fog rangban, és örvényünk Nap előtti csillagzatává fog előlépni; ezzel a mi örvényünk a harmadik helyet fogja elfoglalni a négy közül. A Jupiter ugyanebben az előléptetésben fog részesülni, de azért, hogy a második örvény tartományába menjen át, amely nem a miénk lesz. A Nap előtti csillagok fényes nappal látható árnyalt kristályszínt öltenek; ha útra kelnek, tompa fényt öltenek. A Herschel csillagköddé fog előlépni, egy egyszerű oktávot és a tartalék hadtestet irányítván; ezt az Értekezésben fogom bebizonyítani.]

A Ceres, a Pallasz és a Júnó egymásmellettisége és egymásba kapcsolódása bebizonyította, hogy a pályák sokkal közelebb lehetnének egymáshoz, anélkül, hogy ez torlódást eredményezne; és hogy ezt megelőzzük, úgy gondolom, elég lenne harmincmillió mérföldes távolság a Jupiter és a Szaturnusz között, és ugyanennyi a Szaturnusz és az Uránusz között. Az a háromezer kétszázhatvan millió mérföldnyi hatalmas távolság, amely közöttük van, az égitestek ritkaságából ered; ezek ugyanis kis számuk következtében arra kényszerülnek, hogy ne akkora teret foglaljanak el, mint amekkorát egy négy- vagy ötszáz égitestből álló teljes örvény foglalna el, hanem sokkal szélesebb teret. [A mi örvényünk akkor fog tömörülni, amikor bolygónk összhangba kerül majd a Hold skálájával, és újra hatalmába keríti azt.]

Charles Fourier falanszterének perspektivikus ábrázolása
Forrás: Victor Considérant: Description du phalanstère et considérations sociales sur l’Architectonique. 2e édition, 1848, Paris

François Marie Charles Fourier (1772–1837) francia filozófus, utópista szocialista.

Charles Fourier
Jean Francois Gigoux (1806–94) · olaj, vászon · 162 × 235 cm · Musée du Temps, Besançon
Forrás

Charles Fourier: A négy mozgás és az általános rendeltetések elmélete. (Théorie des quatre mouvements et des destinées générales). Fordította és a jegyzeteket írta Lázár Guy. A fordítást ellenőrizte Ádám Péter. Budapest: Gondolat Kiadó, 1977. (Etikai gondolkodók.)