Brassaï Zoltán (eredeti nevén Halász Gyula) magyar származású francia fotóművész 1931-ben készült képén egy gyönyörű, műterem befűtésére is alkalmas kályhát látunk, melynek megnövelt fűtőfelülete (felső kétharmad rész) gondoskodik a keletkező égéstermékek magas hőmérsékletének hasznosításáról:

Brassaï Zoltán: Picasso műtermében (1931)

Naivul azt hihetnénk, hogy minél kisebb a kéménybe távozó égéstermékek hőmérséklete, annál jobban használható egy kályha. Ez a fűtés hatékonyságát tekintve persze igaz lehet, de nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a füst 100 °C alá való hűtése már csak azért sem célszerű, mert a nedvességből, valamint a hidrogén égéséből származó vízgőz már a füstcsőben elkezd cseppfolyósodni. A füstcsőből lecsurgó, koromtól és kátránytól szennyezett víz a füstcsőilleszkedéseken, vagy a kürtőnyakon kicsorogva, elbűzösíti és bepiszkítja a helyiséget.