Sherlock Holmes

Lente Gábor
kémia, Arthur Conan Doyle
szóelválasztás

Sherlock Holmes minden bizonnyal a történelem legismertebb kémikusa, noha hírnevét inkább magánnyomozói gyakorlatának köszönheti. Az eseteket megörökítő Dr. John H. Watson időnként részletesebben is ír lakótársa tudományos hobbijáról.

Sherlock Holmes fiatalkoráról és családjáról keveset lehet megtudni az 56 rövidebb és 4 hosszabb történetből. A születési dátuma egyes jelek szerint 1854, más következtetések szerint 1861 lehetett. Szüleit soha nem említette, őseiről egyszer annyit mondott, hogy vidéki úriemberek voltak. Hét évvel idősebb bátyja, Mycroft Holmes három történetben is szerepel. Sherlock műveltsége és érdeklődési területei alapján rajongói arra következtettek, hogy a Cambridge-i Sidney Sussex College-ba járhatott egyetemre. Noha Dr. Watson első benyomásai szerint a nyomozó irodalmi tájékozottsága nulla, a későbbi történetekből kiderült, hogy eredeti latin nyelven tudott római kori epigrammákat olvasni (a XIX. század második felében a latin amúgy is kötelező volt minden angol egyetemen), rendszeresen idézett a Bibliából, Shakespeare és Goethe műveiből. Egy ízben Flaubert egy levelének francia mondatával zárt le egy történetet.

Életének legismertebb szakaszában, 1881 és 1904 között a Baker Street 221b alatt élt, hosszú ideig Dr. Watson volt a lakótársa. Háza ma múzeum, bár érdekes módon a 237-es és 241-es házszámú épületek között található meg. 1891 és 1894 között halottnak hitte a világ. Ekkor két évet töltött Tibetben, s megismerkedett a dalai lámával. Utazásairól a norvég Sigerson álnevet használva számolt be. Perzsiában és Mekkában is járt, sőt a khartumi kalifánál is tiszteletét tette Szudánban. Londonba visszatérve folytatta magánnyomozói munkáját. Nyugdíjba vonulása után vidékre, Sussexbe költözött, ahol mind a mai napig elsősorban méhészkedéssel foglalkozik, s könyvet is írt ilyen jellegű tapasztalatairól. A Baker Street 221b címre küldött levelekre ma is rendszeresen válaszol.

Ahogy az idézetek is mutatják, Sherlock Holmes kémiai képzettségének és anyagismeretének nyomozás közben is gyakran nagy hasznát vette. Talajmintákat és elégett dohánymaradványokat szinte ránézésre tudott azonosítani, de cigarettacsikkek és lövedékek elemzésében is nagy gyakorlata volt. Személyiségének sötétebb oldalához tartozott a kábítószer-használat: ha nem akadt elméjének kellő kihívást jelentő probléma, általában kokaininjekciókkal enyhített unalmán, időnként pedig morfint is használt. Ezek a XIX. század második felében törvényes szerek voltak Angliában.

Tudományos tevékenységének elismeréseként 2002-ben az angol Királyi Kémiai Társaság (Royal Society of Chemistry) tiszteletbeli tagjává választotta. Mind a ma napig ő az egyetlen képzeletbeli személy, akit ez a megtiszteltetés ért.

Idézetek

– Fölfedeztem! Fölfedeztem!

A kémcsővel a kezében rohant felénk.

– Fölfedeztem egy reagenst, amely hemoglobinnal aljat ad.

Ha kincset talált volna, akkor sem mondta volna nagyobb örömmel.

– Dr. Watson, Sherlock Holmes – mutatott be Stanford egymással.

– Örvendek – szólt Holmes kedvesen, mialatt nagy erővel szorította meg kezemet. – Ön Afganisztánban volt, amint látom.

– Honnan tudja ezt? – kérdeztem csodálkozva.

– Mindegy az – szólt Holmes nevetve. – Most a hemoglobinról van szó. Ön biztosan érti felfedezésem jelentőségét.

– Kémiailag értékes – szóltam –, azonban kérdés, hogy a gyakorlatban beválik-e.

– Tisztel uram, ez a legérdekesebb felfedezés már régóta a törvényszéki orvostanban. Nem látja, milyen biztos módszer vérfoltokat felismerni? De jöjjön csak!

És megfogta a karomat és odahúzott kísérleti asztalához.

– Vegyünk csak friss vért – mondta, mialatt egy tűt szúrt ujjába és a vért egy vegyületbe csöppentette. – Most adjunk hozzá egy liter vizet, amely által a keverék olyan lesz, mint a tiszta víz. Olyannyira feloldódik benne, hogy csupán egy milliomod részét képezi, azonban biztosan tudom, hogy a reakció be fog állni.

Mialatt beszélt, az üvegbe néhány kristályt dobott bele s azután néhány csöppet öntött hozzá a preparált folyadékból. A tartalom egy-két pillanat múlva már homályos színt mutatott, és valami barnás üledék ereszkedett a fenekére.

A bíborvörös dolgozószoba; Tury Gyula fordítása

Már majdnem hat óra volt, amikor elszabadultam, és az első kocsival a Baker Streetre hajtattam, azon izgulva, nehogy lemaradjak a kis rejtély leleplezéséről. Sherlock Holmest azonban még egyedül találtam, amin hosszú, vékony tagjaival a karosszék mélyébe kuporodva szendergett. Az asztalon sorakozó lombikok, kémcsövek, a sósav átható, tiszta szaga mind arról árulkodott, hogy a napot egyik kedvenc foglalatosságával, vegytani kísérletezéssel töltötte.

– Nos, megoldotta? – kérdeztem, amint beléptem.

– Igen! Báriumbiszulfát volt!

– Nem, én a rejtélyre gondolok! – mondtam.

Az eltűnt vőlegény; Nikowitz Oszkár fordítása

Szobáink mindig tele voltak vegyszerekkel és hajdani bűnügyek ereklyéivel, és ezek a legváratlanabb pontokon bukkantak fel, például a vajtartóból kerültek elő, vagy még ennél is kevésbé kívánatos helyekről.

A Musgrave-szertartás; Katona Tamás fordítása

Mindez a nyári szünet első hónapjában történt. Londonba jöttem, és hét héten keresztül szerves kémiai kísérleteket végeztem. Egy szép napon, már ősszel, a szünet vége felé táviratot kaptam a barátomtól.

A Gloria Scott; Katona Tamás fordítása

Holmes a kis asztalnál ült házikabátban, valami vegytani kísérletet végzett. A kékes fényű Bunsen-lámpa fölött vadul fortyogott valami nagy retortában, a lepárolt cseppek egy kétliteres mérőedényben gyűltek össze. A barátom alig nézett rám, amikor beléptem, és én, látva, hogy a kísérlet fontos, egy karosszékbe telepedtem, és vártam. Holmes néhány csepp vegyszert szippantott fel különböző üvegekből a pipettájával, és a végén egy oldatot tartalmazó kémcsővel állt meg az asztal mellett. Jobb kezében egy darabka lakmuszpapírt szorongatott.

– Sorsdöntő pillanatra érkezett, Watson – mondta. – Ha a papír kék marad, minden rendben van. Ha pirosra változik, egy ember eljátszotta az életét.

Betette a papírt a kémcsőbe. Nyomban piszkosvörösre változott a színe.

A haditengerészeti szerződés; Katona Tamás fordítása
James O’Brien: The scientific Sherlock Holmes. Oxford University Press, 2013. ISBN 978–0199794966
A szerző további írásai itt olvashatók