A lovak sírásáról

Igen; a ló az ember mellett tűr és szenved. Öröme nyilvánítására van hangja, a nyerítés; fájdalmát azonban nem képes kifejezni. De valóban így van-e? Hallgassuk csak Homéroszt, milyen meleg részvéttel írja le Akhilleusz lovainak, … gyászát gazdájuk legjobb barátja, Patroklosz elvesztén:

De sírnak a lovak a modern irodalomban is, legalábbis Kirgíziában. Ajtmatovot idézzük:

Patakzott a könny Gülszári szeméből. Borsónyi könnycseppek folytak végig pofáján, és hangtalanul lábához hullottak. Életében most sírt először.

A lovak tehát sírnak. Az antik világ nagyjai: Homéroszon kívül Plutarkhosz és Pliniusz, továbbá mint láttuk a modern irodalom szerint is, a ló képes erre az érzelemnyilvánításra. És e nagy szellemek képzelete talán nem is csapongott el túl messzire a valóságtól, midőn síró lovakról írtak. Hallgassuk csak mit mond a modern tudomány. Hans Bauer írja az 1953-ban kiadott Das Buch vom Pferde [Lovak könyve] című munkájában:

„lehet, hogy Homérosznak és Plutarkhosznak igaza van abban, hogy a lovak sírnak »azonban […] a szenvedő állatok könnymirigyei kifelé nem választanak ki nedvességet. A könnyek befelé folynak az orrlyuk felé, ezért hangzik a szenvedő állat lihegése nedvesen.«

A lovak tehát nem viszik a nagyvilág elé bánatukat és fájdalmaikat, s ha nem is könnyeznek — de sírnak befelé, diszkréten. Zimmermann Ágoston professzor szerint a ló érzelmeit — az örömön kívül a vágyakozást, fájdalmat, félelmet — hangjával, éspedig a nyerítés mellett nyihogással, prüszköléssel fejezi ki; lelkiállapotának külső nyilvánítására a fültájak, a fül hegyezése vagy lógatása, továbbá a végtagok és a farok mozgatása szolgálnak. (Ló és ember, 50—51. p.)

Megpróbáltam utánanézni, hogy a fentebb idézett összekötő szöveg szakmailag megállja-e a helyét. Azt, hogy a lovak nem könnyeznek, olyanok igazolták, akik szélsőséges helyzetekben (háború, szülés stb.) ismerhették meg az állatok viselkedését. A befelé való könnyezésre pillanatnyilag autentikus vélemény nem áll a rendelkezésemre. — A szerk.