Anthroposz két passzusa a mathesisről

Marsall László
matematika
szóelválasztás

1.

Jóval egyszerűbb volna meghatározni habár nyersen
ki, micsoda nem vagy, mint azt: ami.
Bizonyosság: az öreg kopasz könyvelő hortyogása
bolhaszínű karosszékben az üres nyári kertben
csak az én gyermek-élményem volt, akár a Csibész
nevű kutya egyetlen hosszú ugatása., Öreg és kutya pusztult,
akkori emlékük meg velem együtt. És ha maradnak
egy túlélő szótárban, mint a szavak: „öreg”, „kopasz”,
„bolhaszínű”, „ugatás”,
de hortyogások és ugatások akusztikai képe,
ábrázolása az „intenzitásnak az idő függvényében” csak a tiéd
még akkor is, ha betűik-hangjaik a törekei alá buknak
beszélőik holtán a megformázott nyelvek, elenyészett királyok,
s ha téged is elér ez a Sors, ahogy a régi görögök nevezték,
nagy-halom „f(x), plusz-mínusz meg Summa Produktum”
jelei alatt nem te rohadsz el, korhadozol,
mert vagy egész, magánvaló, ki tudja hol, örökké.

2.

Hasonlítva magamat Hozzád, aki is a zenével,
mint kedvenc húgával kar-karban ábrázolható,
allegóriákra érzékeny együgyű korszakokban,
s vele együtt olyan mihaszna létező vagyok,
akár az egyhetes káposztáskocka-maradék elmosatlan
kislábosban, és Nyelv-anyácskám sincs másként.
Tudunk ugyan konyhanyelven is beszélni,
vagy írásjeleket vastag káromkodással pótolva szaporán.
Tanultam beszélni magyarul e sorok szerzője – én is,
de mondhatnám a magamét valami nemzetközi
trixi-paxi-trikk-trakk-trágárúl akár.
Csodák csodája az emberi nyelv is, akár a Zene,
de valaki nagyapónak tetsző farkas vonítása is,
meg tölcséresen lefolyó víz hörrögése a kád torkából.
Mégis a Te mindenségedben kis szegénykék vagyunk,
a Tiédben, aki valamennyi nyelvet magadba kerítettél.
Mondjuk magyarul „on-en-ön” – „ine-enütt-u-o”-t aligha
Benned elfér a „blü-lahla-rogac-porib” –
s még mi-mindennémű hang-betű variáció.
Bárki beszélő, mint monogramos étkészlet fiókban
elrendezve, „szakosítva” embernek igen tetszően.
1930 óta tudjuk, mióta Goedellel megszólaltál:
„Gyermekeim, zenék és nyelvek – ti picinyek –:
a matematika végtelen. Gyertek csak, gyertek!
Ebédelni belőlem! Van, hogy rágós a falat.”

Barbara Spencer
Anthroposz, 1956
Owl’s Pleasure Gallery
Jegyzet

Adós vagyok egy ideje egy magyarázattal. Miért is ez a neve a blogomnak. Az anthroposz (αντροπος) görög eredetű szó, jelentése: ember. Ez magába foglal mindent amit el lehetne mondani, de engem mégis egy gnosztikus görög teremtéstörténet ihletett meg. Anthroposz az isten, az égi szférákból, az alsóbbrendű természet csábító, ám halálhozó karjaiba zuhan. Miért? Mert ez volt a tervben, beleszeretett a természetbe és nem tudott nem lezuhanni. Saját esetlegessége volt a végzete. Anthroposz blog

Forrás

Marsall László: Szélketrec. Megjelent és meg nem jelent versek. Budapest: Orpheusz Kiadói Kft., 2002. 432–433. p. (Digitális Irodalmi Akadémia.)