Ákos bácsi

Marsall László
matematika, matematikatanár
szóelválasztás

Matematikatanárom, öreg Ákos bácsi,
amikor összeütköztünk az utcasarkon…
„Tiszteletem tanár úr.” – „Szerencséd, hogy öregapádnak szólítottál.”
Kezet nyújtott, először és utoljára, a keze, mint kopott fehérek kréta.
„te csak úgy nekimennél az öregnek?
én meg csak úgy nekimennék a fiatalnak?
Csókollak. – Volt egy szirakúzai zsarnok – ezt jegyezd meg!
elliptoid alakú szobát készíttetett a kihallgatandóknak,
nagyobbat, mint ez a cukrászda itt!
egyik fókuszában a két gyanusított sutyorgó,
ő meg a másik fókuszában jóelőre ott.
De voltak nyílások, és per definiciónema, az ellipszis már csak ilyen,
minden áldott szavukat meghallotta.
Ha olyan vagy, mint ő, kövesd a hegyek között zakatoló kopaszt!
Nekem már nem kell, én már megvénültem.
Csak a halottak érdekelnek, meg néha a magadfélék,
meg a pelenkás unokák.”

  • aper definitionemlatin, matematika definíció szerint
Forrás

Marsall László: Szélketrec. Megjelent és meg nem jelent versek. Budapest: Orpheusz Kiadói Kft., 2002. 344–345. p. (Digitális Irodalmi Akadémia).