A nevemre

Marsall László
matematika, Fejér Lipót, imaginárius szám
szóelválasztás

Akad-e magyar pályázó
a nevemre ácsingoló:
a MARS recseg ALL ellebeg
robbanó papírszelet.
Ki akarna felkalászló
lenni vadzab – „marsalllászló”?
Ha fordítja, kiteríti,
ha LLA-SRAM-má merevíti,
betű-kódos elpompázló,
csak a lelke gyöke bánja.
Nevet forgat visszájára,
„társalkodna MARSSAL Vénusz”,
ifjúi bőr vagy vén hús,
nem lesz Széchy Mária
utókori párja.

Magyar író ilyen néven
űrkabinos a mesében,
„vastag valót” nem vigyázza,
„idegenesség” az ára.
Ki nevemre magyarít,
idegbaj felé kanyarít,
kormányt, origót összezavar
máris puhogó kormos avar.

Vagyok négyzetgyök mínusz egy
a komplex függvénytanban,
Fehér Lipi-bának ajánlva,
az ember ilyennel mire se megy,
sem számrendszer, sem egyszeregy, –
nevemmel nem lesz imaginárius páva,
maradok vessző, – gerelyek rezgő tolla
hulltomban emelkedve, emelkedtemben hullva.

Fejér Lipót
(1880–1959)
magyar matematikus, az MTA tagja, az ELTE professzora
Forrás

Marsall László: Szélketrec. Megjelent és meg nem jelent versek. Budapest: Orpheusz Kiadói Kft., 2002. 366–367. p. (Digitális Irodalmi Akadémia.)