„…a nyavalya törje ki!”

Guillaume Apollinaire
szóelválasztás

Nemrég megtalálták és publikálták Apollinaire egy 1899-es naplójegyzetét, amelyben a fiatal költő, alakját egy képzeletbeli figurába rejtve, tulajdon tépelődéseiről vall. A nizzai meg a párizsi helyzetre egyaránt jellemzők ezek a sorok, s még inkább a fiatal Guillaume érzelmeire, gondolataira:

Miért nem születtem gazdagnak, mint oly sokan? Miért oly rejtelmes, titokzatos a jövőm, amikor mások, gazdag családok fiai, jövőjüket ünnepségek, tivornyák sorozatának látják, amelyek majdan a házasság végső agyalágyulásába torkollnak … míg én … Jobban tettem volna, ha a gimnáziumban matematikát magolok, és jelentkezem a Központi Mérnökképző Főiskolára, ha igyekszem mérnökként végezni, hogy biztos állásom legyen. De én, ahelyett, hogy tanultam volna, verset írtam, álmodoztam, irodalommal foglalkoztam – a nyavalya törje ki!

Jean Cocteau rajza a költőről · 1917
Apollinaire
Pablo Picasso · 1918

1913-ban […] [Apollinaire] […] mintegy megszabni iparkodik a képzőművészet követendő útját:

Az új festők pedig olyan művészi benyomást keltenek majd bámulóikban, amely kizárólag az egyenlőtlen fények harmóniájából ered.


E merész iskolák ifjú festőinek titkos célja az, hogy tiszta festészetet hívjanak életre. Merőben új képzőművészet ez. Még csak a kezdet kezdetén tart, még nem olyan absztrakt, mint amilyenné válni akar. Az új festők jó része matematikus, ha nem is tud róla – de még nem vetették el a természetet, türelmesen faggatják, hogy feltárja előttük az élet titkait.

Egy Picasso úgy tanulmányozza a tárgyat, mint ahogy a sebész holttestet boncol.


Az új festőknek szemükre vetették geometrikus érdeklődésüket. Pedig a mértani alak a rajz lényege. A mértan – a térnek, a tér arányainak és viszonylatainak tudománya – mindig is a festészet alapvető szabálya volt.

Az euklideszi geometria három dimenziója mindeddig kielégítette azokat a nyugtalan törekvéseket, amelyek a végtelen vágyából születnek a nagy művészek lelkében.

Az új festők nem akarnak geométerek lenni – nem nagyobb mértékben, mint a régiek. De elmondhatjuk, hogy a mértan az a képzőművészetnek, ami a nyelvtan az irodalomnak. Márpedig a tudósok napjainkban nem elégednek meg az euklideszi geometria három dimenziójával. A festők természetszerűen, s mondhatni ösztönösen foglalkozni kezdtek a tér új, lehetséges arányaival, amelyeket a modern műtermek szóhasználata összefoglalón és röviden negyedik dimenziónak nevez.

Apollinaire, a misztifikáció költője
Pablo Picasso · 1967
Guillaume Apollinaire portréja
Pablo Picasso · 1913
Forrás

Réz Pál: Apollinaire világa. Budapest: Európa Könyvkiadó, 1974. (Írók világa.)