„Isten mindig matematizál”

Babits Mihály
matematika
szóelválasztás

…sohasem olvastam költőt a filológia kedvéért. Filológiát néha a költő kedvéért (amikor a költő élvezéséhez feltétlenül szükséges volt filológiai problémákkal tisztában lenni.) …

Sőt bibliotékám sohsem szorítkozott a puszta irodalmi „mezőkre”, s bármily távol maradt is elvében a „tudós” névtől, nem hiányzottak belőle a tudományos művek. De a tudomány is irodalom volt itt: világképet adó olvasmány inkább, mint technika és mesterség, Ez nem annyit jelent, hogy a tudományt valami népszerű összefoglalások képviselték: ellenkezőleg, az olvasó, ki e könyvtárat magának berendezte, irodalmi olvasó létére, épp oly kevéssé szívesen vette kezébe ily másodkézi, leegyszerűsített tudomány hígított nedvének kancsóit, mint ahogy nem olvasta volna például Dantét vagy Homérost valami megkurtított s közérthetően kivonatolt ad usum Delphini fordításban, s épp oly mohón kívánta megismerni a Tudomány eredeti nyelvét és módszereit – akár még tolvajnyelvét is –, mint a remekírók eredeti nyelvét és stílusát … A matematikát, az emberi tudás e nagyszerű nyelvét, egész kis szekció képviselte: boldog idők, mikor a fiatalság szabad napjaiból jutott még ily nehéz nyelv tanulására, ily súlyos torna tréningjére is! De a matematika nemcsak nyelv és torna volt; hanem a látható élettörténet egyik fejezete, a szellemi kíváncsiság egyik korszaka. Egy kiesett réteg: mert e matematikai könyvtárkának csak maradékai vannak már. Elajándékoztam egy ifjú tudósnak, ki megteheti, amit a görög mondás szerint az Isten tesz: hogy „mindig matematizál” …

Babits árnyképe
(Hoffmann Edit műve)
Forrás

Pók Lajos: Babits Mihály alkotásai és vallomásai tükrében. Második kiadás. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó, 1970. 130. p. (Arcok és vallomások.)