„csűrik, csavarják, védve látszatot: / centrikus és excentrikus körökkel”

John Milton
Részlet az Elveszett Paradicsom VIII. könyvéből
csillagászat, asztronómia, naprendszer, ptolemaioszi világkép
szóelválasztás

Summázat. Ádám az Égitestek mozgása felől tudakozik; rejtélyes választ kap, s intelmet, hogy inkább egyéb, tudásra érdemesebb tárgyak után kutasson;…

Elhallgatott az angyal, ám a hangja
Ádám fülében édesen dorombolt,
hogy még tovább beszélni hitte, s állt
fülelve, majd hálás-ocsúdva szólt:

„Köszönetül minő szolgálatot
tehetnék néked egyenlőt, te égi
történész, ki oly bőkezűn csitítod
tudományszomjamat, s méltóztatol
barátian hozzám leszállni és
velem tudatni kifürkészhetetlen
sok dolgot, mit csodálkozó örömmel
veszek fülembe. Alkotónknak illő
dicséret érte! De némi kételyem
maradt, amit csupán te oldanál meg.
E szép művet, ha nézem, a Világot
(Eget, Földet), s arányaik felől
becslést teszek: porszem magocska csak,
atom a Föld az Égbolthoz s temérdek
csillagához képest, mik érthetetlen
tereken át (távuk mutatja s gyors
napi megtértük!) kerengni látszanak,
csak hogy a Föld, e pici pötty körül
derítsenek sugárt, nap-éjt, s különben
– bármíly nagyok – létük haszontalan;
eszmélkedvén, azon csudálkozom, hogy
a bölcs, fukar Természet az arányt
itt hogy vétette el: hogy tékozolva
oly sok nemesebb testet alkotott,
sokszor nagyobbakat csupán e célra,
úgy tetszik, s pályagömbjeikre nap-nap
ismétlődő, veszett forgást szabott;
közben a nyugvó Föld, mely könnyedebben
járhatna kisebb úton, önmagánál
nemesebbtől szolgálva, moccanatlan
betölti célját, s kapja végtelen
gyors légi útjuk fény- és hő-adóját,
oly rohamét, mit szám már nem jelöl.”

Szólt ősatyánk, de arca megmutatta:
nagy titkokon tünődik.


A Szférák Harmóniája projekt kiállítása a Zeitgeist Galleryben. A kiállított alkotások Kevin Cooley és Phillip Andrew Lewis munkái. A kiállítás 2014. április 26-ig tekinthető meg

Most Ádám kétségére Rafael
jóakarattal, könnyedén felelt:

„Nem feddelek, hogy így faggatsz, kutatsz.
Az Ég Isten eléd tett könyve, benne
olvasd csodás müvét, évszakjait,
óráit, napjait, éveit tanuld!
Hogy ezt elérd, mit számít, vajh az Ég
vagy a Föld mozog, ha jól számítsz. A többit
elrejté bölcsen a nagy Építész
ember, angyal elől, nem tárta föl
titkát, hogy ne kutassa az, kinek
csodálni illik. Ám ha épp akarják,
fürkészhetik az Ég szerkezetét:
vitára hagyta, tán csak, hogy mulasson
fura eszméiken, midőn a Menny
modelljét szerkesztik, s a csillagok
útját kiszámítják, hogy e roppant gépet
mint forgassák. Fölépítik, cserélik,
csűrik, csavarják, védve látszatot:
centrikus és excentrikus körökkel,
epiciklusokkal róják gömbjeik –
gömb gömbben…
1ab Eszméidből azt gyanítom,
utódaid követnek majd, s hiszed:
nem szolgálhatnak fényesebb, nagyobb
testek sötét kicsiknek. Ég se futhat
ily útat, míg a Föld pihen, s csak ő
élvez előnyt. Vedd észbe, ami nagy
vagy fényes, az nem mind nemes. A Föld,
habár az Éghez képest csöpp, sötét,
bővelkedhet igaz javakban inkább,
mint a szikkasztón perzselő Nap. Ennek
erénye önmagában hasztalan,
csak a földben gyümölcsöző, mi meddő
sugárait fogadva fölvirul.
Mégsem a Föld szolgái mind e fények,
hanem a Föld lakossának, neked.
Nagy az Ég tére? Hadd beszélje néked
Mestere fenségét, ki íly teret
alkot, s határait íly messze vonta,
hogy értsd ember: nemcsak honodban élsz, de
épületben, mi túl nagy hogy betöltsed;
kis hajlékban lakol, s a többi tér
az Alkotó céljára van, mit Ő tud.
E számtalan körök sebes futását
mindenható voltábul értsd, amely
testi lénynek is szellemgyorsaságot
adhat. Engem nem nézel lassunak, ki
reggeltől épp hogy Délig az Úr lakából,
a Mennyekből az Édenig röpültem,
neves számmal ki nem fejezhető
nagy távot. Ezt azért erősgetem,
hogy lásd be, kételyed oktalan. Forog
az Ég? – ezt rád hagyom, eszembe sincs
állítani, mégha a földlakónak,
neked látszatra úgy is van. Az Úr,
hogy rejtse útját emberek szemétől,
oly messze tette Földtől az Eget,
hogy íly magas valókban földi szem
tévelyegjen, s ne érjen el sikert. És
ha a Világ központja a Nap, s a Nap
valamint egymás vonzása-hajtva a bolygók
körötte táncolnak más-más körökben?
Vándorfutásuk föl, le, rejtekezve,
előre-, visszafutva vagy megállva –
haton2 már láthatod. S ha épp a Föld
a hetedik, ha állni látszik is,
s három mozgást fut észrevétlenül?
Mindezt vagy a szférák művének értsd,
mik rézsút, egymás ellen forganak, vagy
vitasd el a mozgást a Naptul és
a csillagok fölött ama láthatatlan,
éjjel-nappal vadul pörögni képzelt
éj-nap-gömbhéjt – amit hinned nem is kell,
ha a Föld forog, vagyis keleten maga
pördül nappalra, s napsugár-nem-érte
oldalán éjre, míg másik felét
a Nap süti. S ha épp a Föld bocsát fényt
áttetsző légen át a földi holdra,
csillagként nappal megvilágosítva,
mint éjjel őt a Hold? S ha föld van a Holdban,
mezők, lakósok? Foltjait hihetnéd
felhőknek, s felhőből eső esik,
s eső termést sarjaszt a lanyha földből
az ottlakóknak étkül? Fölfedezhetsz
egyéb Napokat Holdakkal, vegyítvén
férfi- s nő-fényt3 – e két nem élteti
a Világot, s minden bolygón ott lehet
élettel együtt. Mert vitatható, hogy
a Természetben íly nagy tér leledzék
élő lélek nélkül, kihalt, kopár,
s csak fénylenék, csak épp, hogy mindegyik gömb
szemer sugárt küldjön e lakható
Földre oly messziről, s visszaverődjék
hozzá e fény… Így van, avagy nem így…
Avagy a Nap, az ég királya kel föl
a Földön, vagy a Föld kel a Napon?
Kezdi a Nap sugár-útját keletről
vagy nyugatról csöndes körét a Föld, mely
dorombolón szúny, s ártatlan forog
tengelye körül, s lép egyenletesen,
s az enyhe léggel téged is cipel:
íly titkokkal elméd ne ingereld,
hagyd Istenre, féld őt, szolgálj neki!
Más teremtményeivel, mint néki tetszik,
hagyd, bárhol bármit hadd tegyen! Örülj
annak, mit néked itt adott: e Kertnek
s szép Évádnak! A Menny magas neked, hogy
megtudd, mi megy ott végbe. Légy szerényen
bölcs, és csupán a dolgoddal törődj;
ne álmodj más világokról: mi lények,
míly helyzetben, rangban lakoznak ott!
Érd be avval, mi föltárult neked:
nemcsak a Föld – a legmagasztosabb Ég!”

Felelt Ádám ocsúdva kételyéből:
„Elégtételt adtál, tökéletest,
szűz égi Értelem, sugáros Angyal!
Bonyodalmam oldva élni oktatál
egyszerüen: kanyargós gondolattal
ne törjem meg az édes életet,
amelytől Isten parancsolta távol
a gondot, hogy ne kínozzon, ha csak nem
magunk keressük hiú kiváncsisággal
s messzebolygó eszmékkel. Mert bolyongni
hajlik az ész, a képzelet szünetlen,
mig intésből avagy tapasztalásból
nem higgad: hogy nem messzi és ködös,
gyakorlat-távol dolgoknak tudása
a bölcseség, de köznapi dolgoké,
s mi túlcsapong ezen – köd és üresség,
vagy szemtelenség, s a legfontosabb
dolgainkban, miket kutatni kell,
ez tesz ügyetlenekké.…

Jánossy István fordítása
  • 1centrikus és excentrikus körök – Ptolemaiosz geocentrikus rendszere ilyen bonyolult pályákon mozgatta az égitesteket.
  • a

    To ask or search, I blame thee not; for Heaven
    Is as the book of God before thee set,
    Wherein to read his wonderous works, and learn
    His seasons, hours, or days, or months, or years:
    This to attain, whether Heaven move or Earth,
    Imports not, if thou reckon right; the rest
    From Man or Angel the great Architect
    Did wisely to conceal, and not divulge
    His secrets to be scanned by them who ought
    Rather admire; or, if they list to try
    His laughter at their quaint opinions wide
    Hereafter; when they come to model Heaven
    And calculate the stars, how they will wield
    The mighty frame; how build, unbuild, contrive
    To save appearances; how gird the sphere
    With centrick and eccentrick scribbled o’er,
    Cycle and epicycle, orb in orb:

    VIII, lines 66–84
    John Milton: Paradise Lost, London: F. C. and J. Rivington [etc.], 1817.
  • b Simonyi Károly fordításában: „írva kört körbe, centrikus, excentrikus gyűrűkkel, ciklus, epiciklusokkal”. Lásd Simonyi Károly: Ti jobban féltek… (A kopernikuszi fordulat) Természet Világa 126 (1995) 10 437–441. p. (termeszetvilaga.hu)
  • 2A hat bolygóA hat bolygó Milton szerint a Hold, a Merkur, Venus, Mars, Jupiter és Saturnus. A hetedik bolygó Ptolemaiosz rendszerében a Nap, a kopernikusziban a Föld. A három mozgás a kopernikuszi rendszerben 1. a Föld napi forgása saját tengelye körül, 2. évi keringése a Nap körül, 3. az ún. „libratio” vagy „precessio”, a Föld tengelyének mozgása a földpálya (ekliptika) síkjához viszonyítva. Ez a napközpontú magyarázat feleslegessé yteszi az egy más ellen forgó szférák és az „éjjel-nappal vadul pörögni képzelt éj-nap gömbhéj”, a Primus Mobile feltételezését. A humanista Milton nyilvánvalóan az egyszerűbb égi mechanikát feltételező kopernikuszi elmélet felé hejlik.
  • 3férfi- s nő-fény – az előbbi eredeti, közvetlen, az utóbbi visszavert, közvetett fény.
John Milton portréja
részlet · ismeretlen művész · 1629 körül · National Portrait Gallery, London

John Milton (London, 1608. december 9.–Chalfont, 1674. november 8.) angol költő, politikus, a barokk irodalom egyik legnagyobb alakja. Legismertebb műve az Elveszett Paradicsom című eposz (Paradise lost, 1667). Erőteljes, szónoki prózája és költészetének választékossága óriási hatást gyakorolt a 18–19. század irodalmára. Költeményei mellett Milton több röpiratot publikált az emberi jogok és a szabad vallásgyakorlás védelmében, és Oliver Cromwell titkáraként aktív részt vállalt az angol polgári forradalomban.

Forrás

John Milton válogatott költői művei. Fordította Jánosházy György, Jánosy István, Kálnoky László, Képes Géza, Nemes Nagy Ágnes, Szabó Lőrinc, Tandori Dezső, Tellér Gyula, Tóth Árpád, Vas István. Az utószót Szenczi Miklós írta. A jegyzeteket Jánosházy György, Szenczi Miklós, Várady Szabolcs állította össze. A szöveget az eredetivel egybevetette Szenczi Miklós és Tótfalusi István. Budapest: Európa Könyvkiadó, 1978. VIII. könyv. 1–39, 63–194. sor.