Blériot, Wright, Latham…

Gellért Oszkár
Szemelvények a Nyugat című folyóirat természettudományos vonatkozású cikkeiből
fizika, technika, repülés, Blériot, Wright, Latham, Nyugat, Gellért Oszkár
szóelválasztás

Ó, hogy szégyellem magam: ím itt valaki még dalt farag
A mozdulatból, mellyel szádhoz emeled a poharad.
S ottkünn az Ember Fia már
Szállva jár, akár a madár.

Ó, hogy irigylem az új hajósokat:
Hisz szíve mélyén egy titkos vágyat mindenki tartogat.
Hogy, ha már ő nem, éppen az ő fia, éppen
Az én fiam lesz, ki berregő gépen,
Erősebb szárnyakon, mint a lélek szárnya,
Ül elsőként az ég felé szállva.
S most… megelőzik mások, mások, mások.

Mindegy! Büszke vagyok s tűröm a mosolygásod:
Én, én vagyok Blériot, Wright, Latham, – az Emer,
én vagyok a röpülő ember!

Most tele vagyok kegyetlen szerelemmel,
Most ébrednek bennem új nagy áriák,
Bort, bort, ami kábulatba ringat,
Töltsd meg asszony a poharainkat
S reszkessen kezed, míg a szádhoz emeled:
Hogy a nyakadról leszakítom a Máriád,
Hogy az Isten készül koccintani veled!

Föl, föl a fejeddel.
Lelkem viharát ne lohaszd, ne vedd el.
S ne hajladozzon a lelked,
Mint szélben a csüggedt rózsaszál.
Ó, gyönge te… gyöngye szivemnek, emelkedj,
Szállj, száll a fenékről, a magasba szállj;
Nézd a poharam: csordultig a vére –
Szállj, szállj, föl, a szív szinére.

Gellért Oszkár
(1882–1967)
költő, Baumgarten-díjas (1933, 1934), Kossuth-díjas (1949)