Az Ős feláldozása

matematika, törtek
szóelválasztás

A matematikatörténeti munkák túlnyomó többsége a matematikai tört-fogalom legrégebbi irodalmi előfordulási helyeként Homérosz Íliászát jelöli meg, amely feltehetően a Kr. e. 8. században keletkezett, és valószínűleg a Kr. e. 6. században jegyezték le. Ugyanakkor a Gilgames-eposz – 12 táblás, újasszír kiadása részben a Kr. e. 8. század végén keletkezett táblákon alapul, de pl. a második akkád változata a Kr. e. 2. évezred derekán készülhetett – is jó esélyekkel indulhat e nemes vetélkedésben. Az indiai védikus szövegek is igen régiek tekinthetők, hiszen keletkezésük kora valószínűleg az Kr. e. II. évezred második felére tehető, de szövegüket és dallamukat élőszóbeli hagyomány tartotta fel napjainkig (ezeket csak viszonylag későn jegyzeték le). Közülük az Ős feláldozása egy kozmogonikus mítosz, amely szerint a világ úgy keletkezett, hogy az istenek áldozatul bemutatták az Őslényt. Miután a fizikusok is gyakran eltekintenek az ősrobbanás előtti helyzet firtatásától, mi se ragadjunk le az Őslény keletkezésének problematikáján, inkább tekintsünk meg egy részletet, amely sajnos az „arisztokratikus” egyharmad-kétharmad helyett, csak a „pórias” egynegyed-háromnegyed fogalmát tartalmazza:

Az ő nagysága ekkora,
sőt ennél is nagyobb az Ős:
egynegyede mind ami van,
háromnegyede égi lény.

Háromnegyede mennybe szállt,
egynegyed része itt maradt
s mindenre kiterjeszkedett,
ami evő és nemevő.*

  • * Az ős feláldozása [X. 90.], 3–4. versszak; Weöres Sándor fordítása.

Nagysága éppen ekkora,
És az Ember mégis nagyobb:
E lények negyedrész csupán,
A maradék a Mennybe nyúl.

Háromnegyed rész égbe szállt,
Negyede az, mi létrejött,
Majd ebből terjedt szerteszét
Élő és az élettelen.**

  • ** Az ember feláldozása [X. 90.], 3–4. versszak; Fórizs László fordítása