Amit egy drámaíró a hivatalban tanulhat

G. B. SHAW
biológia, orvoslás, kén, fertőtlenítés
szóelválasztás

Amikor a közigazgatási bizottság tagja voltam [éveken át, a londoni St. Pancras kerületben], ellenőriznem kellett a Közegészségügyi Tanács számláit. A dolog egyszerű volt: átvizsgáltam és jóváhagytam úgy minden tizedik kifizetett számlát, s ugyanezt csinálták tagtársaim is, így azután éppen elég számla került ellenőrzésre ahhoz, hogy a csalás nagy kockázattal járjon.

Kezembe került egyszer egy számla: kéngyertyákról szólt, amelyeket olyan lakások fertőtlenítésére használtak, ahol ragályos betegség fordult elő. Tudtommal kísérletileg is bebizonyították, hogy a kénes füstölés semmit sem ér. A kórokozó baktériumok szeretik és csak szaporodnak tőle. [Úgy tudom, hogy a boroshordókat penészgombák ellen fertőtlenítik kénnel. – A szerk.]

A tisztiorvos elé vittem az ügyet s megkérdeztem, miért költik az adófizető polgárok pénzét haszontalan füstölőszerekre. Azt felelte, hogy a kén, nem haszontalan, hanem szükséges. De – vetettem ellen – a lakásokat a legkevésbé sem fertőtleníti. „De igen” – mondta ő. „Hogyan?” – firtattam én. „Szappanos vízzel és napfénnyel” – világosított fel. „De hát minek akkor a kén?” „Mert a takarító emberek nem hajlandók bemenni egy fertőzött lakásba addig, amíg kénezéssel iszonyú bűzt nem támasztunk benne.”

A számlát jóváhagytam. Pontosan arról volt itt szó, mint Szent Januarius újra meg újra buzogni kezdő alvadt vérének esetében.

Vagy húsz esztendővel később írtam egy darabot, a Szent Johannát, s abban egy érsek szájával azt fejtegetem, hogy a csoda olyan esemény, amely hitet ébreszt, még ha e cél érdekében szemfényvesztés van is a dologban. Ha csak híres drámaíró vagyok, nem szürke közigazgatási bizottsági tag is egy személyben, ez még csak eszembe sem jutott volna. Tudja meg minden színműíró, hogy ha művészi alkotómunkámtól nem szakítok el politikai értekezések írására és politikai testületekben végzendő munkára annyi időt, amennyi alatt húsz darabot írhattam volna, a jellegzetes shaw-i eredetiség, amelyet néhányuk ellenállhatatlannak érez (vagy érzett annak idején) és amely a „művészet a művészetért” jelszavával hadakozókat undorral tölti el, fele annyit sem érne, mint amennyit így ér.

A Túlzó históriák előszavából, 1948–49.

Forrás

George Bernard Shaw: Vélemények, gondolatok. Válogatta és fordította Ruttkay Kálmán. Budapest: Bibliotheca Kiadó, 1958. 39–40. p. (Aurora, 9.)