Korunk tobzódik a piktogramokban, ikonokban. Utóbbit a számítástechnika terjeszti, mértéktelenül. Némely program valamennyi ikonját megjelenítve, nem marad helyünk a képernyőn a munkára. Az irodalom — eddigi ismereteim szerint — kevésbé fertőzött. De, nézzünk mindjárt egy klasszikus példát:

A Helységnévtárban következő két sor foglaltatik Szelistyéről: „Szelistye, Szeben megyében, szelistyei járás, 3750 lakos, 1064 ház, tsz. Nagyszeben, jb. helyben. piktogram.”

Ötödfél-száz évvel előbb, Szilágyi Mihály őnagyságának gubernátorsága idején még nem lehetett volna ennyit írni Szelistyéről. Akkor még nem volt annyi lakosa, se vasútja, se távíró drótja, se méhköpűje, se postakürtje. Hanem azért mindezekből a felsoroltakból egy sem az, ami hiányzott, valamint most se tudja még a Helységnévtár a legbecsesebbet, amije van.