The first professor I saw was in a very large room, with forty pupils about him. After salutation, observing me to look earnestly upon a frame, which took up the greatest part of both the length and breadth of the room; he said, perhaps I might wonder to see him employed in a project for improving speculative knowledge by practical and mechanical operations. But the world would soon be sensible of its usefulness; and he flattered himself, that a more noble exalted thought never sprang in any other man’s head. Every one knew how laborious the usual method is of attaining to arts and sciences; whereas by his contrivance, the most ignorant person at a reasonable charge, and with a little bodily labour, may write books in philosophy, poetry, politicks, law, mathematics and theology, without the least assistance from genius or study. He then led me to the frame, about the sides whereof all his pupils stood in ranks. It was twenty foot square, placed in the middle of the room. The superficies was composed of several bits of wood, about the bigness of a dye, but some larger than others. They were all linked together by slender wires. These bits of wood were covered on every square with paper pasted on them; and, on these papers were written all the words of their language in their several moods, tenses, and declensions, but without any order. The professor then desired me to observe, for he was going to set his engine at work. The pupils at his command took each of them hold of an iron handle, whereof there were forty fixed round the edges of the frame; and giving them sudden turn, the whole disposition of the words was entirely changed. He then commanded six and thirty of the lads to read the several lines softly as they appeared upon the frame; and where they found three or four words together that might make part of a sentence, they dictated to the four remaining boys who were scribes. This work was repeated three or four times, and at every turn the engine was so contrived, that the words shifted into new places, as the square bits of wood moved upside down.

Six hours a-day the young students were employed in this labour; and the professor shewed me several volumes in large folio already collected, of broken sentences, which he intended to piece together; and our of those rich material to give the world a compleat body of all arts and sciences; which, however might be still improved, and much expedited, if the publick would raise a fund for making and employing five hundred such frames in Lagado, and oblige the managers to contribute in common their several collections.

He assured me, that this invention had employed all his thoughts from his youth; that he had emptied the whole vocabulary into his frame, and made the strictest computation of the general proportion there is in books between the numbers of particles, nouns, and verbs, and other parts of speech.

Az első professzor, akivel megismerkedtem, egy hatalmas teremben dolgozott negyven tanítvánnyal maga körül. Miután üdvözöltük egymást, látta, hogy azonnal elmerültem egy rámára emlékeztető szerkezet szemléletében, mely akkora volt, hogy kitöltötte a szoba egész hosszát és szélességét. A tudós megjegyezte, hogy én talán nagyon meg fogok lepődni, ha majd világos lesz előttem, miféle terven töri a fejét; ő ugyanis a szellemi tudományok fejlesztését tisztán technikai módszerekkel óhajtja elérni. A világ hamarosan rá fog jönni, milyen hasznos ez, ő pedig joggal hízeleghet magának azzal, hogy nemesebb és magasztosabb gondolat még sohasem született élő ember agyában. Hiszen mindenki tisztában van azzal, milyen fáradtságosak voltak a tudomány és filozófia eddig alkalmazott módszerei; ezek után az ő találmánya segítségével a legbutább ember is jóformán számba se vehető minimális költséggel és egy kis testi megerőltetéssel írhatja egyik könyvet a másik után — lehet az filozófia, vers, államtudomány, politika, matematika, teológia —, anélkül, hogy egy szikrányi értelemre vagy szaktudásra volna szüksége. Ezek után odavezetett a rámájához, melyet minden oldalról körülvettek sorba állított tanítványai. Húsz láb volt egy-egy oldala; az egész szerkezet a szoba közepén állott. A keretet egészen apró fakockák töltötték ki, körülbelül olyanok, mint amilyeneket a hazárdjátékosok pörgetnek pohárból, de azért láttam, hogy nem egyformák. Ezeket a fadarabokat vékony drótok kötötték össze. Minden egyes kockának mind a hat oldalára kis cédulák voltak ragasztva, ezekre a cédulákra aztán ráírták anyanyelvük összes szavait, végigragozva őket minden elképzelhető módban és időben, teljes összevisszaságban. A professzor ezután megkért, hogy most jól figyeljek, mert mindjárt elindítja a készüléket. A tanítványok a mester parancsára mindnyájan markukba ragadtak egy-egy vasforgattyút (ezekből negyven darab volt körös-körül a rámákra szerelve); amint egyet forgattak rajta, a szavak sorrendje teljesen megváltozott. A mester ezután megparancsolta harminchat ifjú famulusnak, hogy szép óvatosan olvassák le a különböző sorokat, amelyek egymás után felvetődtek a gépben, és ahol három vagy négy szó úgy pottyant egymás mellé, hogy azok esetleg valamely mondat részeiként foghatók fel, azonnal diktálják le őket a távolabb várakozó négy ifjúnak, akik az írnokok szerepét töltötték be. Ezt a műveletet háromszor vagy négyszer megismételték, és minden egyes fordulatnál sikerült is a szavakat más és más figurációba keverni aszerint, hogyan bukfenceztek a kis fakockák összevissza.

Fiatal tanítványai napi hat órán át gyakorolták ezt a munkát, és a professzor nagyszámú és óriási fóliaköteteket mutatott nekem, amelyeket ez ideig gyűjtöttek, teli ilyen mondattöredékekkel — ezeket idővel majd össze fogja ragasztani, és e gazdag anyag felhasználásával az összes tudományok és művészetek kimeríthető Corpusával ajándékozza meg a világot. Mindez azonban még rendkívüli módon tökéletesíthető és gyorsítható is volna, ha az összes állampolgárok alapítványt létesítenének azon célból, hogy ötszáz ilyen gépet készítsenek és járassanak Lagadóban, kötelezvén kezelőjüket arra, hogy az egyes készülékek külön eredményeit közös gyűjtőhelyen leadják.

Nem győzte ismételni, hogy ez a találmány már kora ifjúságától kezdve foglalkoztatta, a leggazdagabb szótárakat a legjelentéktelenebb módosító szavacskáig kifosztotta, hogy mind beletehesse a gépbe, matematika szigorúsággal állapítva meg a könyvekben szereplő igék, ragok és egyéb beszédrészek átlagos előfordulási arányszámát.

Szentkuthy Miklós fordítása