Teremtés-eposz

fizika, csillagászat, időszámítás
szóelválasztás

Gilgames teremtéstörténete, melyről oly gyakran állítják, hogy hatással volt a Teremtés könyvében megfogalmazottakra, Mardukot, a babilóniai napistent úgy írja le, mint aki parancsaival irányítja a csillagokat.

Székhelyet teremtett az isteneknek.
Csillagkép-hasonuk gyanánt a Lumasi-csillagokat1
az égre fölszegezte.
Megmérte az esztendőt,
felosztá szakaszokra,
tizenkét hónapja fölé eggyel-egyen
három csillagot rendelt.
Megjelölvén az évnek napjait,
Níbirunak2 székhelyet szentelt, köré feszes övet vont.
Hogy ne kísértsen vétek, tévedés:
Enlil3 s Éa4 helyét is kijelölte.
Kaput nyitott5 ki mindkét oldalon,
balra-jobbra erős reteszt rakott föl;
az égbolt tető-csúcsát Tiámat6 legbensőbb bensejébe helyezé.
Fölragyogtatta Nannart7 fényesen, reábízta az ég Őrizetét:
villanjon, mint a zord éj ékszere, sugáraival mérje az időt.
„Hónapról-hónapra, jöjj csak elő, lépj ki az ékes tiarából;
hó elején, a föld fölött ragyogva
hat napon át szarv alakban világíts;
hetednapon fél-koronát utánozz,
sabbátu-napon8 állj szembe a Nappal!
Ha pedig a látóhatáron utólér a Nap tüzes fogata,
attól fogva izzó korongod kisebbedve ragyogjon!
Bubbulu-napon9 közelítsd meg a Nap-pályát, majd
a harmincadik napon újra szemtől-szembe kerülj a Nappal!
Adj jósjelet, útján haladván.
Közeledvén hozzá, ítélkezz!”

Rákos Sándor fordítása
  • 1 Lumasi-csillagok – Az V. agyagtábla az égbolt asztronómiai felosztását és az asztrális naptár rendszerét ismerteti; az időszámítás tekintélye a vallásétól elválaszthatatlan volt, ezért az ókori kelet irodalmi szövegekben gyakran találunk ilyen tudós betéteket. A Lumasi-csillagok Marduk csillagai: e hét égitest Marduk hasonmása. Az állatöv egy részével azonos.
  • 2 Níbiru mitológia – „Átkelő”, csillagnév, talán a tejút vagy egy része.
  • 3 Enlil mitológia – „A levegő ura”, ősi sumer isten, fő kultuszhelye Nippur, a szent város és tudományos központ. Az Kr. e. 3. évezredi sumer pantheon főistene; e szerep innen nyerte az enlilség nevet. A sumer kozmogóniákban főként ő a világ elrendezője, aki egyben a civilizációs vívmányokat (például kapa, balta) adja az embereknek. Főistenségét a babilóni teológia Mardukra ruházza át.
  • 4 Éa – A sumer Enki isten („A föld ura”) akkád megfelelője, akinek ismeretlen eredetű, valószínűleg a Perzsa-öböl partján megtelepedő pre-sumer lakosság nyelvéből származó nevét a népetimológia „A víz háza” értelemben magyarázta. Ez az ősi Perzsa-öböl-parti város, Eridu istene, a víz ura, így jóindulatú az emberekhez, s egyben forrása bölcsességnek és varázslatnak is. Ősi mítoszok szerint Enki/Éa tartja kezében az absztrakt „isteni erő”-t, ami a víznek az öntözéses földművelést folytató Dél-Mezopotámia gazdálkodásában betöltött sorsdöntő szerepére utal. Éa és fia – Marduk – varázsereje ennek csökevénye. A kozmogóniai mítoszok Eridu szentélyeiben kialakult változatai Éát állíthatták a pantheon élére.
  • 5 kaput nyitott – Az ég keleti kapuja, ahol a Nap hajnalban kilép, s a nyugati, ahol az alsó világba tér.
  • 6 Tiámat – A sósvizű tenger, a talajvíz, amiből a világ dolgai közvetlenül kiemelkednek. Eredetileg nőnemű princípium, később különféle alakban (pl. sárkány) képzelik el. Az Apszu és Tiámat kifejezés együtt az őskhaosz, más mitológiák ősvize, amelyből a rendezett világ, a kozmosz kialakult. Az Enúma elis hátterében álló primitív természetmagyarázat sem az őskhaoszt, sem a belőlük kialakult Ég–Föld komplexumot nem tekintette isteneknek, hanem az anyagi világ egészét jelölte e szavakkal. E kezdetleges materializmus azonban a majd kialakuló istenképzet hatása alatt kozmogóniai mítosszá vált, isten-szereplőkkel, s az Enúma elis már isteneknek tekinti a rendezetlen világ, a khaosz korábbi princípiumait.
  • 7 Nannar mitológia – Szín holdisten sumer nevének (Nanna) népetimológiával módosított akkád változata („Ragyogó”).
  • 8 Sabbátu – A telehold napja, a holdhónap 15. napja (sabattu).
  • 9 Bubbulu – Az újhold napja, a holdhónap 28. vagy 29. napja.