Dienesék levelei Babitshoz

matematika, Niels Henrik Abel, Dirichlet, Hadamard, Henri Poincaré, Émile Borel, Weyl, Georg Cantor, Cauchy, Kerékjártó Béla, Bergson, fizika, Albert Einstein, Dienes Pál, Dienes Valéria, Dienes László

Egy más témájú beszélgetés során hívta fel a figyelmem Tverdota György irodalomtörténész a Dienes házaspár és Babits Mihály kapcsolatára. Még aznap este, az M2 csatorna jóvoltából megnézhettem a Dienes Valériáról készített archív portréfilmet, amely első tájékozódásra igencsak alkalmasnak bizonyult. Az írásos dokumentumokhoz való hozzájutás már korántsem volt ilyen egyszerű. Több vargabetűt követően, a Tótfalusi Kis Miklós Nyomdaipari Műszaki Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet segítségével jutottam hozzá az 1982-ben, a Nyomdaipari Szakközépiskola Kiadványai sorozat részeként megjelent csinos kis kötethez (szerkesztette, a szöveget gondozta, az életrajzokat és a jegyzeteket írta Téglás János), amely az alábbi címet viseli. A gyűjteményből tíz Dienes Páltól, illetve Valériától származó, továbbá egy Dienes Lászlótól való levél bizonyult – matematikai szempontból – igen érdekesnek. A levelekből – legalább részben – megtudhatjuk, hogy honnan származtak Babits természettudományos ismeretei, amelyekre égetően szüksége volt az Isteni színjáték fordításához (lásd még: La Commedia – L’Enciclopedia). A kis kötetből átvettem még az idézett levelekhez tartozó jegyzeteket, Dienesék életrajzát, valamint Pál és Valéria műveinek jegyzékét. – A szerk.

A kötetünkben olvasható levelek az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárának Babits-archívumában találhatók. Szövegüket a mai akadémiai helyesírásnak megfelelően közöljük. A leveleket időrendben próbáltuk elhelyezni, a kikövetkeztetett dátumokat […]-jelbe raktuk. Néhány levél esetében üresen hagytuk a […]-jelet, mert nem találtunk biztos nyomot a dátum pontos megközelítésére.

Köszönetet mondunk dr. Dienes Gedeonnak és dr. Czellár Katalinnak azért, hogy a birtokukban levő családi leveleket, naplókat, fényképeket, műsorprogramokat rendelkezésünkre bocsátották, és sok értékes felvilágosítást adtak. Köszönetet mondunk még dr. Gál Istvánnak, Turza Sándornak és az Országos Széchényi Könyvtárnak azért, hogy kis kötetünk megszületéséhez szíves segítőkészségükkel hozzájárultak.

Téglás János

Tartalom

Dienes Valéria és Dienes Pál levelei
1. „Engem máshol kezdett ki az élet, nem volt egy olyan parancsoló valamim, mint neked a poézis. Engem a science precizitása kábított el, de nem volt elég erős megállni a versenyt sok minden egyébbel, szertehúzó vággyal, amik mind egyszerre követelték minden erőmet.”
5. „KEDVES MIHÁLY, az x-ek és ω-ák legfrissebb barátja, jó lesz-e, ha csütörtökön folytatjuk nálad a szám és rend titkainak kikémlelését? …”
7. „Nagyon várlak, ha még jólesnék, függvénytani csemegékkel is.”
17. „Szervusz, megyek törni a fejemet az egész számok kemény szegletein.”
27. meghívó
28. „…hoznád be a Jahrbuch d. Radioactivität számát magaddal…”
39. „Ez matematikus használatra lesz szánva…”
41. „Egyelőre csak a leghaladottabbaknak adok elő „modern” dolgokat pl. Dirichlet-problémát!”
42. „Első közleményem pont május elsején jelent meg a francia akadémiánál. Mivel eredményeim sok tekintetben ellenkeznek a hivatalos (Weyl-féle) elmélettel, június végén átmentem Párizsba, s ott személyesen védtem ki pozíciómat. Eredményképp újabb közleményem jött ugyanott, s épp most küldök el egy nagy értekezést Langevin-nek (Collége de France-i fizikus), akit legjobban sikerült megdolgoznom. Különben Einsteinnel is, a főbb relativity people-lel, most levelezek.”
43. „…foglalkoztál-e a relativitás elméletével…”
44. „Szilasitól hallom, hogy Aladár »költő«. Hát a matematika?”

Dienes László levelei
2. „a Borel-könyv végre ma megérkezett”

Dienes Valéria életrajza és műveinek jegyzéke
Dienes Pál életrajza és műveinek jegyzéke
Dienes László életrajza

szóelválasztás

Négy szerelmem volt: a zene, a matematika, a filozófia, az orkesztika.
Mind a négy révén valami többletet kerestem a világból…

Dienes Valéria

Dienes Pál és Dienes Valéria levelei

Párizs, 1911. április 19.


KEDVES MIHÁLY,


mikor a leveledet elolvastam, az első akaratom az volt, hogy azonnal válaszolok; mégsem tudtam megtenni, mert éppen egy munkám (mondhatom neked, hogy első munkám) befejezése előtt álltam. Az utolsó lapjait írtam egy nagyon sok erőfeszítéssel készült tanulmányomnak, ami az első öntudatos dolgom, s ami előtt semmit sem lett volna szabad kiírnom. Mikor elgondoltam, hittem, hogy igaz; mikor írtam, majdnem gyönyörködtem benne, hogy igaz; most, mikor befejeztem és tudom, hogy ott van Bergson1 íróasztalán, most úgy érzem, hogy sápadt, szegényes dolog az egész, hogy korán volt megírni, korán volt odaadni, hiába tudom, hogy meg kellett írni és oda kellett adni. Majd ha nyomtatásban lesz, elküldöm neked; hogy nézd meg, mit próbáltam eddig és mit akarok ezután csinálni.

Hanem a leveledre de sok mondanivalóm volna! Jobban értelek, mint hiszed, mert mosolygásról, nevetségesről beszélsz, és te tudod, hogy csak akkor nevetünk, mikor nem értünk eléggé. Ha egyszer eljönnél hozzám egy hosszú, őszinte beszélgetésre, megtudnád, hogy én nagyon rosszul ismerem a nevetést. Nem vagyok szomorú, sohasem vagyok talán egészen szomorú, túlságosan szép hozzá az élet, aminek csak az egyik fele az enyém, a másik egy másiké, aki olyan nekem, mint a világosság. Nem vagyok szomorú, de valami nagy kénytelenséggel tolul belém az élet komolysága. Van egy ártatlan komolyság, az állaté, aki még nem nevet. De van egy másik komolyság, azé, aki már nem nevet, s ez az enyém, amin nem tudok változtatni. Nehéz nekem kinevetni valakit, az igazán kacagnivalóból is a komoly felét érzem. Nem vidám adomány ez, de nem bánom, hogy megvan, mert talán segít látni; úgyis olyan nehéz igazán látni.

Mégis, mégis, téged talán jobban látlak, mint bárki mást. Mért hallgassam el, jólesik megmondanom, hogy amit odasejtek a szavaid mögé, az félelmesen hasonlít az én átélt nagy sírásaimhoz, amiknek nem nagyon régen lett vége. Engem máshol kezdett ki az élet, nem volt egy olyan parancsoló valamim, mint neked a poézis. Engem a science2 precizitása kábított el, de nem volt elég erős megállni a versenyt sok minden egyébbel, szertehúzó vággyal, amik mind egyszerre követelték minden erőmet.

Nem véletlenül tettem én neked azokat a kérdéseket. Nem mintha hinni mertem volna, hogy ismerlek ismeretlenül, oh, sokkal jobban tisztelem én az egészen élő, mindenestül élő lelkeket, semhogy jósolni, kitalálni merjem őket. De ott voltál előttem valami ismeretlenségbe takarva; egy ember, aki még tudta érezni azt a csodálatosan nagy gondolatot, amit annyian ismernek félre, s aminek én a megváltozásomat köszönöm; gondolhattam volna rád ilyenforma kérdések nélkül: hogyan élhet tebenned az a nagy szerelme a gondolkodásnak, ami nélkül nem éljük meg, fel sem ismerjük azt a gondolatot? Lehetett volna-e nem hinnem, hogy tebenned élni kell erőknek, amiket még nem próbáltál meg? mit akarhatsz velük, hova szántad őket? Mert nem férnek bele a költészet legeslegtávolabb országába sem. Most ki merem írni, előbb nem mertem, hátha nem lett volna igaz. És az ilyen várásoknak nagyon szomorú a meghazudtolás.

Most tudom, hogy igazak. Másképp talán, mint én végigjártam, te is jársz egy nehéz utat, ahol túlságos sok szépség hívogat, s nehéz a választás. Adhat-e neked valami bizalmat az, hogy valaki arra járt és választott mégis, majdnem úgy, hogy minden, minden megmaradt, amiről azt hitte, le kell mondania. El tudnád hinni nekem, hogy a te belső életed is megtalálhatja a maga nagy gazdag folyamát, ahol összeömlik a soká egymásnak ártó ezer kívánság, s egymást szépíti, igazabbá, teljesebbé teszi. És ha azt mondanám, hogy talán az a nagy kielégítetlenség, amit érzel, csak azt jelenti, hogy nagyon sok erőre van szükséged, s ha az a mindent egybeszorító nagy erő késik az eredménnyel, ennek csak az az oka, hogy nagyon nehéz a munkája, de nem lehetetlen –, tudnál benne hinni, csak addig, míg átfut rajtunk egy gondolat?

Szeretnék segíteni neked; te fiatalabb vagy, mint én, s ha pár évvel ezelőtt engem úgy kérdezett volna valaki, mint én kérdeztelek téged, nagyon szomorú választ kapott volna. Szeretnék valahogy egy gondolatnyit segíteni néked; nem úgy, mint gyöngéknek segítünk, hanem úgy, amint csak az erőseknek lehet, akik még nem ismerik az erejüket, de maguktól is eljutnának oda, ahova el kell jutniok. Sok mindent tudnék kérdezni tőled, és talán felelnék sok mindenre, amit nem kérdezel. Te poéta vagy, malgrè toi,3 annál jobb, mert különben nem lehetnél oly igazán szépen és mélyen az. De más is vagy, kell hogy más is légy, még valami dolgozik benned, és csak lassan tud előtörni, mert nem olyan spontán eldalolása magunknak, aminek a szépségeit te ismered és meg tudod ismertetni. Erő kell neki, külön neki szánt erő, és te meg fogod adni neki, oh, bizonyos. Te tudod, hogy a legnagyobb írók és költők Platón óta filozófusok, és Bergson után még inkább azoknak kell lenniök.

Nagyon várom a könyvedet,4 küldjed, ne késsél vele, a címem ott van a levél elején. És írj nekem olyan őszintén, mint én írtam neked. Nem tudom, milyen helyet kell elfoglalnunk egymás életében, de nem maradhatunk egymásnak idegenek, mert már most se vagyunk azok.

Küldd el a könyvedet, még egyszer mondom, hogy nagyon várom. Őszinte rokonérzéssel köszönt


VALÉRIA

8. rue de la Barouillére

  • 1Henri Bergson (1859–1941) – francia idealista filozófus, 1928-ban irodalmi Nobel-díjat kapott. Nagy hatással volt a fiatal Babits költészetére. (Rába Gy.: Babits Mihály költészete. 313–345. p.), aki több tanulmányt is írt filozófiájáról (Bergson filozófiája. Nyugat 1910. II. 945–961. p.; Bergson vallása. Nyugat 1933. I. 360–364. p.).
  • 2scienceangol tudomány
  • 3malgrè toifrancia hitem ellenére
  • 4 Babits Herceg, hátha megjön a tél is! című verseskötete 1911-ben jelent meg a Nyugat kiadásában.

1. LEVÉL

Fond III/378/1


Babits 1908-tól Fogarason tanított. Elkeseredve ment oda, s a világtól elzárva úgy érezte magát – egyik verse szerint –, mint Ovidius Tomiban. Szeretett volna elkerülni innen, erre a legtöbb reménye 1910 őszén nyílt, de kérvényét, melyben egy szekszárdi, illetve budapesti állásra pályázott, elutasították (Babits levele anyjához. Fond III/57/6.; Éder Zoltán: Babits a katedrán. 72. p.). A zárkózott, magányos költő kétségbeesését csak növelte az, hogy László Béla nevű fogarasi kartársa és barátja 1911. január 11-én a szeme láttára lett öngyilkos (Rába György: Babits Mihály költészete. 369. p.).

Dr. Geiger Valéria,
dr. Dienes Pálné

(1879–1978)
Babits Mihály
(Máté Olga felvétele)

Budapest, 1912. február 12.


KEDVES MIHÁLY,


az x-ek és ω-ák legfrissebb barátja, jó lesz-e, ha csütörtökön folytatjuk nálad a szám és rend titkainak kikémlelését? Különben én csak szombaton vagyok elfoglalva, tégy jobb propozíciót, ha szükség van rá. Jó lenne, ha pár szóval értesítenél, hogy elejét vegyük a félreértésnek.

Szívből üdvözöl leendő barátod


DIENES PÁL

5. LEVÉL

Fond III/375/1
(Levelezőlap)


Babits a Tudomány és művészet (Nyugat, 1912. II. 953–956. p.) című esszédialógusa és a Hadjárat a Semmibe (Nyugat, 1913. II. 536–542. p.) című versének gondolatmenete, filozófiai mondanivalója Cantor halmazelméletének ismeretét és Poincaré tanításának szellemét tükrözik, s azt, hogy a költő tájékozott a matematika rendszereiben. Ez Dienes Pál hatására is vall (Rába: Babits Mihály költészete. 426–427. p.).

Budapest, 1912. április 15.


KEDVES BARÁTOM,


a hét végén – valamint elején és közepén is – teljesen szabad vagyok, szombat du. 3–5 időt kivéve, mit nálam két mérnök foglal le, kik a matematika rejtelmeibe vezető út iránt érdeklődnek. Nagyon várlak, ha még jólesnék, függvénytani csemegékkel is. Épp e végből, ha nem átallod, írd meg a napot. Ez azonban nem lényeges.

Üdvözöl szívből s mihamar elvár


DIENES PÁL

7. LEVÉL

Fond III/375/3
(Levelezőlap)

Budapest, 1912. október 4. péntek reggel


KEDVES MIHÁLY,

az eső hatása alatt veszem észre, hogy megállapodásunk a találkozást illetőleg kiegészítésre szorul. Bármily idő lenne is vasárnap, legalább én ott leszek 11+½-kor a Vígszínházhoz címzett kávéházban, hogy a továbbiak felől intézkedhessünk. – Úgy képzelem, hogy addigra megbarátkozol kissé Picard1 barátunkkal. – Szervusz, megyek törni a fejemet az egész számok kemény szegletein.


PALI

  • 1Émile Picard (1856–1914) – a modern matematikai analízis jelentős képviselője. A komplex függvénytan és a differenciálegyenletek elméletével is foglalkozott.

17. LEVÉL

Fond III/375/7
(Levelezőlap)

[1914]


PAUL DIENES PRIVATDOCENT


a l’honneur de vous présenter son mémoire destiné au Congrès de philosophie mathématique avec ses hommages les plus respectueuses.1

[Dienes Pál egyetemi magántanár mély tisztelettel bemutatja önnek értekezését, melyet a matematikai filozófia kongresszusára szánt.]

  • 1Dienes Pál – a tisztviselőtelepi főgimnázium 1913–14. tanévi értesítője szerint – 1914 húsvétján Symbolisme et realité dans les mathématiques címmel előadást tartott Párizsban a Congrès de philosophie mathématique ülésén.

27. LEVÉL

Fond III/375/32
(D. P. névjegykártyája. Cím: X., Villám u. 19.)



KEDVES MIHÁLY,


ma délelőtt fizikaóráim után megzavarni készültelek azzal a kéréssel, hoznád be a Jahrbuch d. Radioactivität számát magaddal délután. Pali holnap szeretne belenézni, s aztán ismét rendelkezésedre bocsátja.

Várunk a fiaddal1


VALI

  • 1Komjáthy Aladár (1894–1963) – középiskoláit az újpesti gimnáziumban végezte, ahol Babits tanítványa volt. Ezután a budapesti egyetemen tanult, matematikából doktorált 1923-ban. 1919-ben Dienes Pálnak, a budapesti egyetem politikai megbízottjának volt a titkára. Több verse és tanulmánya jelent meg a Nyugatban. 1940-ben Baumgarten-díjat kapott. Babits hozzá írta A fiamhoz című versét (Nyugat 1915. II. 1246–1248. p.).

28. LEVÉL

Fond III/378/16



KEDVES MIHÁLY,


olvasd el vagy olvassuk el együtt ezt a kis értekezést, mely első skicce és ...... a te általad már részben ismert matemati ....... lataimnak. Ez matematikus használatra lesz szánva ....... ha Aladár is átnyögné, Csillag Pálnak1 is küldök egy ....... A kapott megjegyzések esetleges hiányo ....... fogom aztán kidolgozni. Én a jövő hét végén 2–3 hétre elutazok (Máliékhoz Körtvélyesre),2 s nagyon ....... addig elintézni. Azért adtam ilyen keveset. Telefonálj (J. 66–45) vagy gyere ki.

Ölel


PALI

  • 1Csillag Pál (1896–1944) – matematikus. Részt vett a Galilei Kör munkájában.
  • 2Körtvélyesen – Lesznai Annánál 1918 júliusában volt vendégségben Dienes Pál. (Érlelő diákévek, 60. p.)

39. LEVÉL

Fond III/375/25



A levél széle hiányzik, ezért bizonyos részek olvashatatlanok.

Az 1916/17-es tanévben – a tisztviselőtelepi gimnázium értesítői szerint – Dienes Pál munkái a következők voltak: Kísérlet a funkcionál-számítás rendszeres megalapozására, Logika és matematika, Leibniz logikai és matematikai eszméi.

Aberystwyth, 1921. május 2.


KEDVES MIHÁLY,


hozzájutok végre, hogy írhassak neked, mert hogy úgy mondjam hivatalos írnivalóm is van (egy kérés Kerékjártó1 érdekében). De magamon kezdem.

Sok mindenen átmásztam, mióta utoljára együtt voltunk. A nyomorúságból, aggodalmakból (a gyerkőcöket illetőleg) bőven kijutott. Végre láttam, hogy Bécsben lehetetlen talpra állni, félholt város, csak éppen hogy tengődik szegény, hát írtam Párizsba Hadamard-nak2 egy elég hosszú levelet, őszintén előadva (inkább túlozva mint enyhítve) összes viselt dolgaimat és akkori helyzetemet. Moziszínészkedtem akkortájt, s ment is valahogy, de utáltam szörnyen. Hadamard azonnal intézkedett, írt Youngnek3 (sejtvén, hogy itt van állás), és szóval is ráparancsolt, hogy helyezzen el engem (mert éppen akkor volt egy mat. kongresszus). Így kerültem levelezésbe Y.-vel, s ő tényleg bedugott ide. Az Angliába jutás volt kissé nehéz, de Bécsben szereztem osztrák útlevelet (egész jót), s így az is ment valahogy. Február 1-én kötöttem ki Doverben, s három hónap alatt sikerült itt megkedveltetnem magam. Nagyon jó emberek, segíteni akarnak mindenben. Aranyos kis tengerparti város. Nekem az a szerepem, hogy a magasabb (és főleg mélyebb) kontinentális nívót (Párizst) képviseljem. Egyelőre csak a leghaladottabbaknak adok elő „modern” dolgokat pl. Dirichlet-problémát!4 Noch nie dagewesen5 a brit szigeteken. Az egyetem nem karokra, hanem szűkebb department-ekre van osztva pl. Math. Department, Applied Math. Dep.,6 Physics etc. Csak a head of dep.-et7 hívják professzornak, a többi lecturer,8 ha akármilyen öreg is. A professzorság fogalma közel van a középiskolai igazgatóéhoz, de abszolút rendelkezési joggal. Az én jövőm itt biztosítottnak látszik. A fizetésem nem sok, 300 £ egy évre, de kijövünk belőle úgy, hogy a gyerekek Párizsban élnek. S reményem van lényeges emelkedésre.

A családi és egyéb ügyeimről legközelebb (?). Ti. rengetegül el vagyok foglalva. Minden előadást előre leírni (angolul!), s tömérdek írásbeli példa kell az angol studentnek, ami soha nem volt erős oldalam. Azonkívül Y.-nek segítek mindenben. Pl. a könyvtár miserábilis.9 Erre fel Y. kikiáltott Honorary Librarian-nek,10 s tömérdek dolgom van a reorganizációval, listák készítésével, a National Library-val kooperálni etc. S mindezeken felül a jövő évre programot kidolgozni, az egész mat.-i anyagot – amit posszibilisnak ítélek itteni tapasztalataim szerint – két évi kurzusokra szedni, s a jó isten tudja mi (olyan irodásféle is vagyok. Mädchen für Alles11). De hasznossá kell magam tennem. Nemcsak Y. miatt, hanem az angol mumus, a man in the street12 miatt is. Ti. evidensnek kell lenni, hogy szükség van rám.

Mindezeket a Kerékjártó eset teljes megértése végett írtam le neked. Őt ugyanis Young csaknem egészen elejtette. De mégsem véglegesen, úgyhogy én még meg tudnám menteni számára a helyzetet (ami nem énmiattam romlott el, mert afelől most is itt lehetne). Arra kérlek, hogy ítéld meg a helyzetet és főleg a fiút, s ha nem restelled, beszélj vele. Nagyon nem szépen és oktalan módon viselkedett Y.-éknél, legalább is az én értesülésem szerint. Ezért is szeretném hallani a másik felet is. Először is nem dolgozott eleget. Y. meglehetős sokat kíván, de errefelé tényleg dolgoznak az emberek. Másodszor, összetéveszti a tudományos munkásságát a megélhetéssel, ami két egészen különböző dolog. Legjobb esetben egyetemi tanárság formájában egyesíthető, de ekkor is rengeteg rutinmunka és egyéb adminisztratív meg más teszi ki a java részét. Ebből Poincaré13 is alaposan kivette a részét. S viszont az is megesett már, hogy tudós éhen halt, lásd Abel.14 Harmadszor inkorrekt viselkedés sohasem menthető, legfeljebb elnézhető. Erre nézve a fő tény, hogy Y.-né első leveleiben hozzánk K.-ról mint adoptív fiáról beszélt, annyira szerette (okt.), s most véglegesen elejtette. Pedig mi folyton tapasztaljuk ismeretlenül, hogy mennyire jóakaró. Sohase felejthetjük el, mi mindent tett a gyerekeinkért. Y.-ot pedig jól ismerem, ő nagyon jó és feltétlenül becsületes ember. Nagyon valószínű tehát, hogy inkább K.-ban van a hiba. – A kérésem az lenne, hogy kérdezd ki a fiút, s írd meg nekem őszintén, mi a véleményed róla. Nekem feltétlenül kellemetlen lenne, ha az én felelősségemre idejönne s nem válna be. Ide egy becsületes munkás tanár kell, aki üres óráiban – ami kevés lenne – lehet Cauchy vagy Newton. Ahogy Cauchy15 és Newton16 is csinálták. Itt mindenki, a studentek is, annyira derekasan dolgoznak, hogy képtelen helyzetbe kerülne ő is, mi is, ha nem állja a sarat. Viszont ha van rá garancia, hogy jól fog tanárkodni, biztosíthatom, hogy őszre idekerül. Elég fontos ügy, mert én őt igazán tehetségesnek tartom, s így nagyon szeretnék rajta segíteni. –

Nagyon szeretnék rólad sok mindent hallani. Nagyon komolyan hallottam, hogy megházasodtál.17 Ha igaz és ha, amint felteszem, olyan amilyennek lennie kell, nagyon örülök neki. Sok igaz örömöt és szépséget fogsz benne átélni, aminek különben mink, az olvasóid, fogjuk a legtöbb hasznát venni. Bécsben kaptam tőled egy veszettül komoly kötetet.18 Külön nem voltak annyira mélyen vágók, inkább szépek. Így együtt, hatalmas komor lendületet tesznek ki. Borzasztó jó volna, ha ide is küldenél valamit. Tudod, megérdemlem. Írj magadról (vagy magatokról), s küldj újabb verseket. Ha nem is sokat. A régi ragaszkodással szeretlek


PALI


Légy oly jó, juttasd el a mellékelt levelet Kerékjártónak. Azért van angolul, hogy Y. is elolvashassa. Célszerű lenne, hogy Pesten senki se tudja, hogy én itt vagyok. Sok kellemetlenségnek vehetjük elejét így.

  • 1Kerékjártó Béla (1898–1946) – matematikus, egyetemi tanár. 1920-ban bölcsészdoktor a budapesti egyetemen, 1922-től magántanár a szegedi egyetemen. A topológia világszerte ismert képviselője.
  • 2Jacques Hadamard (1865–1963) – francia matematikus és fizikus. Munkássága különösen a differenciálegyenletek elméletében jelentős.
  • 3William Henry Young (1863–1942) – angol matematikus, a differenciál- és integrálszámítással foglalkozott. A francia matematikai iskola híve volt.
  • 4Peter Gustav Lejuenne Dirichlet (1805–1859) – német matematikus. A számelmélet és a matematikai analízis területén ért el kiemelkedő eredményeket. Számításait kizárólag fejben végezte.
  • 5Noch nie dagewesennémet Ilyen még nem volt.
  • 6Applied Mathematics Departmentangol alkalmazott matematika tanszék
  • 7head of departmentangol tanszékvezető
  • 8lecturerangol előadó, docens
  • 9miserábilis (miserable) – nyomorúságos
  • 10Honorary Librarianangol tiszteletbeli könyvtáros
  • 11Mädchen für Allesnémet mindeneslány
  • 12a man in the streetangol az utca embere
  • 13Jules Henri Poincaré (1854–1912) – francia matematikus, fizikus, elméleti csillagász és filozófus.
  • 14Niels Henrik Abel (1802–1829) – norvég matematikus, a modern matematika egyik úttörője.
  • 15Augustin Cauchy (1789–1857) – francia matematikus és fizikus. Nagy érdeme a komplex változójú függvények elméletének megalkotása.
  • 16Isaac Newton (1643–1727) – angol természettudós. Felfedezéseivel gazdagította a matematikát, a fizikát és a csillagászatot.
  • 17Babits 1921. január 15-én vette feleségül Tanner Ilonkát, aki később a Török Sophie írói nevet vette fel.
  • 18Talán a Nyugtalanság völgye című Babits-kötetet köszöni meg, mely 1920-ban jelent meg Táltos kiadásában.

41. LEVÉL

Fond III/375/15

Kremsmünster (Ausztria), 1922. szeptember 4.


TISZTELT HŰTLEN BARÁTOM, MIHÁLY!


Remélem szégyelled magad, mikor eme sorokat olvasod. Így megfeledkezni szegény számkivetett barátodról! Szerencséd, hogy nem vagyok alkalmas haragvásra, s így mégiscsak megpróbálkozok veled. Mert szeretnék mégiscsak hírt kapni felőled, ha csak hébe-hóba is. Most pedig hallj rólam: Hát legelsőbben is: megházasodtam. Erről persze sokat írhatnék, de hát te mint pszichológ, értesz a rövid szóból is. Megállapítottuk Valival, hogy ő annyira csak a maga életét képes élni, hogy az túlságosan az enyém rovására megy. Neki olyan fáradtságos a jelent kiélni, egyik pillanatból a másikba átvánszorogni, hogy az én erőm, életem javarésze is erre ment el. Ő már sok éve nem volt (vagy legalább nekem nem látszott) hozzámkötve lenni, s ez, sok keserves nyavalygás után, bennem is leszerelte az iránta érzett érzeményeket. Mindazonáltal perfekt barátságban voltunk és vagyunk állandóan. Semmi durvaság vagy ridegség nem fordult elő köztünk. Te, ismervén némileg a személyeket, ezt jól rekonstruálhatod egy mokka mellett, ha egyszer jobb valami nem jut eszedbe. Tehát ebből elég.

A gyerekek egyelőre V.-nél vannak. A múlt évet Franciaországban töltötték egy kis gyerektársaságban (7-én) az anyjukkal együtt, s egészen francia csibészek lettek. A kisebbik, Zolti,1 egész elfelejtett magyarul, de persze az könnyen visszajön. Most Pápán vannak a V. anyjánál. Egészségesek, jól fejlődnek. A kicsi, az egy kis tatár és nagy játékos. Saját részéről a püfölést tartja a jogrend legbiztosabb alapjának. Nekimegy akár az anyjának is, teljesen zabolázhatatlan. Mégis mindenütt szeretik, különösen a gyerekek, mert mindig kieszel valami furcsa játékot. Gida2 ellenben a „legjobb” fiú akar lenni. Máris érzelmi viharai vannak (7,5 éves) szerelmi ügyekkel. Neki szüksége van társadalomra. Azt hiszem a másikra meg szüksége lesz a társadalomnak. Látod ilyen az apa, fantáziál. Külsőleg szép kis kölykök.

Szerencse, hogy ismered első feleségemet is (ti. a mostanit), legalább mint volt porkolábomat. Akkortájt Chylinski Sára3 névre hallgatott. Most végleg beszegődött porkolábnak, bár elegáns angolsággal (tudod nálunk már csak angol járja) secretary-nek neveztetik (többek között). Róla csak annyit, hogy pont nekem való aranyos kis feleség a szónak praktikus, tehát igazi értelmében. Most jön velem Angliába.

Magamról. – Öregszem. Komolyodok. (Ugyan milyen is lehettem azelőtt?) Az utóbbi két év alatt sokat dolgoztam, csaknem túl sokat. De kellett, hogy valami becsületes alapot teremtsek a még hátralévő munkáimnak, főleg pedig a rám bízott embereknek és emberkéknek. Az egyetemi előadások kidolgozása, főleg az angol miatt, alaposan elővett, úgy hogy csak itt-ott tudtam csípni időt magamnak a privát munkára. Múlt ősztől kezdve ez sikerült mindig jobban és jobban, úgy hogy tavasszal már szép eredményeim voltak a relativitáselméletre vonatkozólag. Első közleményem pont május elsején jelent meg a francia akadémiánál. Mivel eredményeim sok tekintetben ellenkeznek a hivatalos (Weyl-féle)4 elmélettel, június végén átmentem Párizsba, s ott személyesen védtem ki pozíciómat. Eredményképp újabb közleményem jött ugyanott, s épp most küldök el egy nagy értekezést Langevin-nek5 (Collége de France-i fizikus), akit legjobban sikerült megdolgoznom. Különben Einsteinnel6 is, a főbb relativity people-lel, most levelezek. Szóval, sikerült elérnem, hogy benne vagyok a turmoil-ban7 ismét. Csak kissé belefáradtam a szünet nélküli erőlködésbe.

Lehet, hogy egy év múlva Amerikába megyek. Ha ugyanis nem sikerülne Aber.-ben, ahol most vagyok, lucratívabb8 állást szereznem. A városka egy kedves watering-place,9 becsületes, jó kálvinista emberekkel tele. Tél, azaz hideg nincs, de viszont nagyon nedves és vadul szeles.

A mellékelt könyv. Szerzője nekem kollegám. Ősz hajú, alapos műveltségű lady, körülbelül a legtanultabb az egész frekvenciában.10 Shakespeare-kutatásait nagyon értékelik. Ezt a példányt ő küldi neked azzal a kéréssel, hogy ismertetnéd vagy kritizálnád.

Nagyon szeretném, ha visszamenet – szept. végén – már tudnék neki valamit mondani benyomásaidról. Azért arra kérlek, hogy fusd át mielőbb, s firkants le pár sort róla. Sári – a cókmókokért – pár napra visszamegy Pestre 15–19 táján. Ha lehet, felkeres. Akkor átadhatnál neki egy vastag levelet magadról – magatokról –, valamint valamit jó öreg Macbethről, King Learről. Ha S. nem bír feljutni hozzád, ami valószínű, akkor ugyanezt megtehetnéd először tenmagad, vagy ha ez nem smakkolna, küldhetnéd a lakására (Lónyai u. 7. I. 14/a folyosón). Szóval nagyon illene, hogy valamiképp kirukkolj már egy episztolával.

Magadról és „otthoni” irodalmi viszonyokról, lehetőségekről, fiatalokról, öregekről, Aladárról s egyéb volt vagy lett barátaidról csevegj nekem, ha jól esik. De legjobb szeretnék saját életed alakulásáról és munkáidról hallani. S ha nem átallod, küldj valamit olvasni is belőlük. Úgyis alig látok magyar betűt.

Terv szerint szept. 24-én indulunk Bécsből: Addig Kremsmünster N° 43 a címem, azután pedig University College of Wales, Aberystwyth, England.

Barátsággal, szeretettel üdvözöl téged s mindenkit, aki a tiéd.

Yours, very affectionated11


PAUL


Enclosures: two papers on tensors12 & Miss Winstanly’s Machbeth etc.

  • 1Dienes Zoltán (1916–) – a sherbrooke-i (Kanada) egyetemen a matematikai-pszichológiai kutatóközpont vezetője. 1932-től Angliában élt, Londonban végzett matematika szakot. Az UNESCO matematikai szakértőjeként részt vesz a matematikatanítás megújítására irányuló munkálatokban.
  • 2Dienes Gedeon (1914–) – műfordító, szerkesztő. Jogi végzettsége van. Édesanyja iskolájában orkesztikatanári diplomát szerzett, több mozdulatművészeti játék főszereplője és rendezője volt.
  • 3Chylinski Sára – Dienes Pál második felesége. A harmincas évek végétől külön élt férjétől. Ekkor Párizsba költözött, s Leger-től modern festészetet tanult. Majd az Egyesült Államokban és Japánban élt. A hetvenes évektől New York mellett van iparművészeti stúdiója. (Dr. Dienes Gedeon szíves közlése.)
  • 4Herman Weyl (1885–1955) – német származású amerikai matematikus. Az analitikus számelméletben bevezette a Weyl-féle összeg fogalmát, amely nagy jelentőségű az additív számelméletben.
  • 5Paul Langevin (1872–1946) – francia fizikus.
  • 6Albert Einstein (1879–1955) – a XX. század egyik legnagyobb elméleti fizikusa, a relativitáselmélet megalkotója.
  • 7turmoilangol zűrzavar
  • 8lucratívlatin jövedelmező
  • 9watering-placeangol fürdőhely
  • 10frekvencialatin társaság
  • 11Yours very affectionatedangol Igaz szeretettel köszönt
  • 12Enclosures: two papers…angol Mellékletek: két tanulmány a tenzorokról és Winstanly kisasszony Macbeth-tanulmánya stb.

42. LEVÉL

Fond III/375/16

Oberammergau, 1923. augusztus 7.


KEDVES MIHÁLY,


minthogy nem tudom bizonyosan, kijössz-e kedves feleségeddel ezen a nyáron is erre a barátságos alpesi vidékre, levélben háborgatlak meg a következő kérdéssel: foglalkoztál-e a relativitás elméletével, s volna-e kedved és hajlandóságod Bergsonnak erre vonatkozó könyvéről, mely rövidesen megjelenik magyarul,1 valamelyik rendelkezésedre álló lapban megemlékezni. Azt hiszem, nem kell mondanom, hogy a magyarországi olvasóközönségen kívül engem is, sőt Bergsont is leköteleznéd vele még akkor is, ha csak ezt az alkalmat használnád fel ennek a problémának átgondolására.

Ha igenlőleg válaszolnál (levelezéstől való irtózásodat ismerve igen természetesnek, sőt szeretetre méltónak találnám, ha kis feleséged írna pár sort) akkor intézkedném, hogy a Pantheon a könyv megjelenésekor egy példányt azonnal hozzád juttasson. A könyv nagyon szép, és Pál, a nagy relativitás-szakférfiú, a magyar szövegnek az eredetivel való összehasonlítása közben helyenként szintén erősen megmagasztalja.2 Ezt csak azért mondom hozzá, hogy dicséretemet ne redukáld teljesen a tanítvány bámulatára mestere iránt.

Szép volna, ha a nyáron mégis találkozhatnánk, nagyon szeretném Ilonkádat megismerni és szívből köszöntöm. Téged is a régi baráti érzéssel


DIENES VALÉRIA

  • 1 Bergson: Tartam és egyidejűség. Hozzászólás Einstein elméletéhez című műve Dienes Valéria fordításában 1923-ban jelent meg a Pantheonnál.
  • 2Szilasi Vilmos Feldafingból 1923. október 5-én kelt levelében ezt írta Babitsnak: „Dienes Paliék itt nyaraltak a közelünkben, Oberammergauban. Pali új feleségével s Vali a két fiúval.” (Babits–Szilasi levelezés. 74. p.)

43. LEVÉL

Fond III/378/8

Oberammergau, 1923. augusztus 23.


KEDVES MIHÁLY,


nem vetődtök-e mostanában errefelé? Jó lenne találkoznunk, mert az írás sehogy se fungál. Én élvezem a gyerekeket, a jó levegőt, mászásokat és a papírmárkát. Szilasitól hallom, hogy Aladár „költő”. Hát a matematika? Terólad meg azt, hogy nagy költő lettél. Does it pay?1 Októbertől új a címem (University College). Kaptam végleges állást Swansea-ban.

Ölel régi, de jó barátod


PÁL

  • 1Does it pay?angol Kifizetődő?

44. LEVÉL

Fond III/375/17
(Képeslap)

Dienes László levelei

[1917]


KEDVES URAM,


a Borel-könyv1 végre ma megérkezett. Nálam bármikor megtalálja a Könyvtárban 9 és 2 között.

Őszinte híve


DIENES LÁSZLÓ

  • 1Émile Borel (1871–1956) – francia matematikus. Elsők közt alkalmazta következetesen a halmazelméletet a matematikai analízisben.

2. LEVÉL

Fond III/373/3
(Névjegykártya)

Dienes Valéria (1879–1978) életrajza és műveinek jegyzéke

Babits Mihály Halálfiai című regényének lapjain feltűnik egy fiatal, rendkívül művelt lány, aki szép stílusban írja irigylésre méltón részletes és őszinte leveleit. Hintáss Gittának hívják. Egyetemi hallgató: az egyetem folyosóin „élénk és hangos vitákba merülve, mintegy elemében, magas és szellemi témákról” tárgyal a fiúkkal. Tudománnyal és filozófiával foglalkozik, angol könyvekből idéz, s táskájában Bergson és Freud műveit hordja magával. Sikeresen leteszi a doktori vizsgáját, s közben előadásokat tart, lapalapítással foglalkozik. Ennek a nyurga növésű, intelligens szemű regényhősnek a modellje Geiger Valéria.

Geiger Valéria 1879. május 25-én született Szekszárdon. Apja liberális szellemű ember: ügyvéd és lapszerkesztő. Egyéni becsvágya érdekében nagy terveket szőtt, de minden vállalkozásába belebukott. Szegényen és csalódottan halt meg. A Geiger család szegről-végről rokonságban volt Babitsékkal, s egy ideig közel is laktak egymáshoz. Később Geigerék elköltöztek Szekszárdról, de a nyári szünetekben Valéria visszajárt a rokonokhoz, s a Séd patak partján levő házban néha találkozott a nála négy évvel fiatalabb Babitscsal is.

Geiger Valéria Szekszárdon és Pápán járt iskolába, polgárit végzett, majd a győri tanítóképzőben és az Erzsébet Nőiskolában tanult. Matematikatanítói képesítése ellenére – a kor oktatási rendjének megfelelően – először le kellett érettségiznie, s csak azután iratkozhatott be a budapesti tudományegyetem matematika–fizika szakára. Hallgatta Rados Gusztáv, Eötvös Loránd, Beke Manó és Alexander Bernát előadásait. Közben a Zeneakadémiára is járt, zeneszerzést és zongorát tanult. Egyetemi évei alatt ismerkedett meg Dienes Pállal. A közös kirándulások, a margitszigeti séták, a filozófiai és matematikai viták kezdetben munkatársi, később érzelmi kapcsolatot is teremtettek köztük. 1905-ben együtt doktoráltak: Geiger Valéria matematikából, filozófiából és esztétikából. „A »doktorrá fogadom« ünnepség alatt” – mondta Dienes Valéria egy 1974-es visszaemlékezésében – „az ábécé szerint éppen egymás mellett álltunk; egymás mellé tett kezünkben észrevétlenül kicseréltük a jegygyűrűinket, és már jegygyűrűvel mentünk a »doktorrá fogadom« négy kézfogását elfogadni…”

Házasságkötésük után a Dienes Valéria nevet használta.

Az ifjú házaspár – Pál testvéreivel együtt – élénk társasági életet élt. Baráti körükhöz tartozott Jászi Oszkár, a polgári radikálisok vezére; Madzsar József orvos, a későbbi népbiztoshelyettes; Madzsarné Jászi Alice, a női testkultúra hazai úttörője; Szilasi Vilmos filozófus; Lesznai Anna írónő, Jászi Oszkár felesége; és valószínűleg mindenkinél fontosabb volt számukra Szabó Ervin közelsége. Talán a leveleik bizonyítják a legjobban azt a bensőséges – emberi és eszmei – kapcsolatot, mely 1906-tól kezdve kialakult köztük. Ez év decemberében együtt utaztak Tuniszba, s a szaharai homoksivatagban levő Biszkra-oázisba is ellátogattak. Szabó Ervin révén még közelebb kerültek a kor haladó szellemű mozgalmaihoz: a Társadalomtudományi Társasághoz és a Galilei Körhöz; részt vettek ezek tudományos és népszerűsítő célkitűzéseinek megvalósításában.

Dienes Valéria filozófiai, pszichológiai tárgyú cikkeket, könyvismertetéseket írt a Huszadik Századba, materialista szemléletet tükröző kérdésekről és a lelki élet problémáiról (Újabb lélektani kutatások témájáról) beszélt a Galilei Körben, előadássorozatot tartott a Társadalomtudományi Társaság Szabad Iskolájában (Az én problémája és a monizmus címmel 1907-ben), s tevékenykedett a magyar feminista mozgalomban is. Harcolt a nők jogaiért, azért, hogy „a nőnek jusson ideje arra, hogy foglalkozzon mással is a családon kívül”, mert meggyőződése volt: a női vélemény gazdagabbá, sokszínűbbé teheti a világot.

Nyilvános szereplései a század elején nagy szenzációt jelentettek az emberek számára: „…valószínűleg nem a tárgy iránti érdeklődés hozta oda őket – írta Dienes Valéria egyik levelében Szabó Ervinnek –, legalább is nagy részét nem az, hanem egészen közönséges kíváncsiság, meghallgatni egy filozófus asszony beszédét…” Az érdeklődés és a siker forrása azonban nemcsak a nő volt, hanem a téma; az, hogy elvont dolgokról tudott mindenki számára érthetően beszélni. Egy korabeli újság szerint „játszi könnyedséggel csereberéli a gondolatok hímes köntöseit, tarka színek, költői képek peregnek ajkairól.”

Az 1908/1909-es tanévben a francia fővárosban, a Sorbonne-on tanult, folytatta matematikai stúdiumait, férjével együtt készült a második doktori vizsgára, amelyet 1909-ben Párizsban sikeresen le is tett. Közben A logaritmus elágazó helyekről című értekezését a Magyar Tudományos Akadémia III. osztályának ülésén Rados Gusztáv olvasta fel, míg a francia akadémián maga Picard professzor mutatta be. Dienes Valéria volt a második nő, akinek tudományos munkája a párizsi „halhatatlanok” elé került.

Párizs – ahol még két tanévet (az 1910/1911-es és az 1911/1912-es) töltött a Collége de France-on egész életre szóló élményt, eszmei útmutatást adott számára. A materialista filozófia útját járó Dienes Valéria Bergson előadásait hallgatta Berkeley-ről, Spinozáról és Plotinoszról. Személyesen is megismerkedett a – biológiai idealizmus talaján nyugvó – „teremtő fejlődés” elvét hirdető filozófussal. Eszméje, az intuitivizmus nagy hatással volt rá: „Teljesen átfordította a filozófiai énemet – vallotta 1974-ben –, mert a gondolata újból megfogant bennem. Legelőször azt magyarázta nekem, hogy az ember csak azt a gondolatot érti meg, amelyet magától is kigondolt volna.” Nagy szeretettel, mély átérzéssel fordította le magyarra mestere több művét. Bergson-fordításai a magyar filozófiai nyelv megújítását, irodalmi rangra emelését is jelentették. Ezért a munkásságáért 1934-ben Baumgarten-díjat kapott.

Bergson szelleme elkísérte őt hosszú élete végéig: utat nyitott előtte az orkesztika és a miszticizmus felé, s lehetővé tette e kettő találkozását a harmincas évek misztériumjátékaiban.

A mozdulatművészet – Isadora Duncan modern tánca a Châtelet-ben – már az első látásra nagy hatással volt rá, de csak a harmadik (az 1911/ 1912-es) párizsi tanévben kezdett komolyan foglalkozni ezzel a formabontó művészettel. Beiratkozott Raymond Duncan kolóniájába, s három hónapig tanult itt – a régi görög vázák alakjainak mozgását idéző – gimnasztikát. A Bergson-féle mozdulatpszichológiai gondolat alapján Dienes Valéria dolgozta ki később ennek a mozdulatvilágnak a rendszerét, az orkesztikát. Abból indult ki, hogy „minden eszméleti állapot tulajdonképpen mozdulatelemen lovagol és mozdulatelemen keresztül válik eszméletivé”. „A mozdulatot – mondta 1974-ben Dienes Valéria – négy dimenzióban rendszereztem. Az első, a plasztika, a térre vonatkozik. A másodikban az embert belebocsátottam az időbe, és abból lett a ritmus, a ritmika. A harmadik azzal foglalkozik, hogy a mozgáshoz, az időszintézishez honnan vesszük a hozzávalót. Ez az erőforrás a dinamika, s aztán jön a negyedik dimenzió, amikor ez a háromtagú mond, jelent is valamit. Ezt szimbolikának neveztük el Babits Mihállyal egykor régen.”

Itthon 1912-ben kezdte el tanítani a mozdulatművészetet, de a tudós asszony, a filozófus és matematikus még nem vállalta nyíltan a tánccal való kapcsolatát. Egyik barátnője, Bertalan Vera nevén nyitott tánciskolát Budán. Az érdeklődés hatására 1915-ben már tanulmányt jelentetett meg elképzeléseiről Művészet és testedzés címen. 1917-ben pedig az Uránia Színházban mutatkozott be a nyilvánosság előtt tanítványainak nagy sikerű vizsgaelőadásával. Ezután több fellépésük is volt, még Bécsben és Belgrádban is szerepeltek. Dienes Valéria orkesztikai műsorának nemcsak a mozdulatanyaga volt modern, hanem a mozgással összhangban levő szöveg vagy dallam is. Ady és Babits verseire is tervezett koreográfiát, s 1917-ben már Bartók-zenére táncoltak tanítványai.

A párizsi tanulmányok befejezése után a Tisztviselőtelepen lakott a Dienes házaspár. (Lakáscímeik – a tisztviselőtelepi főgimnázium évkönyvei szerint – így változtak: Delej u. 1., Szabóky u. 59., majd 1913-tól 1916-ig a Villám u. 19., aztán 1919-ig a Család u. 28. számú házban találtak otthonra.) Férje a telepi főgimnáziumban tanított, amelynek igazgatója, Gaál Mózes munkásgimnáziumot is szervezett a környék lakói részére. Ennek munkájában Dienes Valéria is részt vett: az Istvántelki Főműhely dolgozóit oktatta matematikára. De a gimnázium szegény sorsú tanulóinak segítése érdekében szintén tartott jótékony célú előadást: 1910. január 6-án A véletlenről beszélt hallgatóinak.

A tisztviselőtelepi évek alatt tovább erősödött a Babitscsal kötött gyerekkori barátsága. Férje és a költő évekig kollégák voltak Gaál Mózes gimnáziumában. Egymás közelében is laktak, s gyakran ebédeltek együtt Dienesék Villám utcai lakásán. Étkezés után beszélgettek, vitatkoztak: Babits A pokol tercináit idézte, vagy a Gólyakalifa legújabb részleteiből olvasott fel. A tudós házaspár jelentette a magányos költő számára a társaságot, ők teremtettek számára meleg, családi légkört. „Akkortájban úgy éltünk, mint három testvér” – írta Dienes Valéria 1966-ban, s hozzátette, hogy: „Mindennapos együttlétünk pihenés volt neki, amelyet kedve szerint hosszabbíthatott vagy rövidíthetett, érezte, hogy nálunk teljesen szabad, jön vagy elmegy, beszél vagy hallgat, verset olvas vagy valami könyvbe rejtőzik. Senki sem szólítja el, ha még nem játszott eleget.”

Dienes Valéria a forradalmak idején harmadik gyermekét várta, ezért sem volt olyan aktív mint férje, nem lépett be a kommunista pártba, de az az új társadalmi rendszer iránti érdeklődését s rokonszenvét jelezte, hogy a Tanácsköztársaság napjaiban a Társadalomtudományok Szabad Iskoláján előadást készült tartani A család a kommunista társadalomban címmel, s Pápán arról próbált képet adni az érdeklődőknek, hogy Mi a kommunizmus? – Még egy tervezetet is készített a női testnevelés megreformálására.

1919 őszén, a fehérterror idején neki is menekülnie kellett: előbb csak a Tisztviselőtelepet hagyta el, aztán 1920-ban az országot is. Egy ideig Bécsben tartózkodtak, majd elváltak egymástól a tudós pár útjai. Férje Angliába költözött, ő pedig Franciaországban próbált szerencsét: előbb Nizzában, később Párizsban élt. Gyerekeivel együtt csatlakozott Isadore Duncan fivérének, Raymond-nak a művszeti kolóniájához. Ez kommunaszerű társulás volt, amelynek tagjai festészettel, szövés-fonással, kerámiával és tánccal foglalkoztak, ezzel keresték kenyerüket is. Szegénységben, nyomorban éltek, s még Raymond Duncan zsarnokságát is kénytelenek voltak eltűrni. 1923-ban a nélkülözések miatt hazatért gyermekeivel. Előbb édesanyjánál, Geiger Gyulánénál lakott Pápán, majd ismét Pestre költözött. Domokos Lászlóné hívta őt a modern szellemű „Új Iskolá”-jába tanítani. Itt keresték őt fel régi orkesztikás növendékei, s kérték, indítson újra mozdulatművészeti tanfolyamot. A különböző helyeken rendezett óráknak olyan nagy sikerük volt a gyerekek és a felnőttek között, hogy 1929-ben már önálló orkesztikai iskolát nyitott a Krisztina körúton. – Ez egész 1944-ig működött.

Az iskola vizsgaelőadásai nagy közönséget vonzottak nemcsak a szülők, hanem a modern művészeteket kedvelők köréből is. Mozdulatrendszerét már két másik iskolában is tanították. Dienes Valéria, Madzsar Alice és Szentpál Olga intézetében háromévi tanulás után orkesztikatanári diplomát lehetett szerezni.

Dienes Valéria önálló mozdulatjátékokat is alkotott, melyekben – a személyes élményekkel rendelkező Török Sophie véleménye szerint – a „vallás szelleme mellett… fontos szerepet játszik az irodalom is; szívesen táncolnak meg verseket, nem is mindig a könnyű és népszerű fajtából.” Első mozdulatjátékai (Hajnalvárás, Magyar Végzet) a középkori misztériumok hatására születtek meg. Ezekben – és a bibliai témájú parabolajátékaiban (Nyolc boldogság, Magvető, Tíz szűz) – a mozdulatokat a hanggal, énekkórussal, zenekarral kapcsolta össze. Az volt a célja, hogy a hang és a mozdulat szintézise a nézőben alakuljon ki, ezért szándékosan elválasztotta egymástól a kettőt: a mozdulatkórus a színpadon szerepelt, míg az énekkart és a zenekart elrejtette.

Elképzeléseinek megvalósításához alkotó társra talált Bárdos Lajos zeneszerzőben és karnagyban, a Cecília kórus vezetőjében. Több közös munkájuk nyomtatásban is megjelent. Bárdos kórusainak hangján szólaltak meg mozdulatkórusai a Zeneakadémián, a Városi Színházban vagy a katolikus nagygyűlésen.

A két világháború közötti években nemcsak népszerűsítette Bergson eszméit, hanem tovább is fejlesztette tanait az evoluciós logika területén: kidolgozta az evologika elméletét.

Közben filozófiai gondolkodásában erősödött a miszticizmus. A bergsonizmus alapján először az ész mindenhatóságát hirdette, az észt, a tudást mindenek fölé helyezte, s úgy csodálta, mint valami transzcendens lényt, melyből egyedül az emberi értelem részesedik. A misztikában átélte az „Istenbe merülés mámorát is”, mert szerinte amikor az ember belső tapasztalásait fejezi ki „Isten eszközévé, hangjává válik a szeretet és a lélek szabadságának közvetítésében” (Hegyi Béla: Dienes Valéria bölcsessége).

Tehát olyan igények léptek fel benne, melyek már túlvitték az értelem határán, s így filozófiai gondolkodása beleolvadt a teológiába.

Ennek egyenes következménye volt, hogy a huszas évek második felétől – vallásfilozófiai fejtegetéseket tartalmazó – lelkiórákat is tartott, többek között a városmajori imaházban.

Dienes Valéria filozófiai útjának – a materializmustól a teológiáig tartó – alakulását bizonyára befolyásolta házasságának megromlása s válása, de gondolkodását elsősorban három ember terelte ebbe az irányba: Bergson, Prohászka Ottokár püspök és Teilhard. Az Októberi emberek című versében így írt róluk:

Hárman vannak életemben
– Mostanig megméretlenben –
Októberi emberek,
Míg nem jöttek, tévelyegtem.
Nem is tudtam, merre mentem,
És nem voltam én se meg;

A felszabadulás utáni esztendőben egy ideig Angliában volt, Zoltán fiát látogatta meg. 1947 áprilisától ismét Budapesten élt, a Levendula utcában lakott idősebb fiával és annak családjával. Ekkor már a tánctanítás helyett az orkesztika elméleti kérdéseivel foglalkozott, és elmélyült vallásfilozófiai tanulmányokat folytatott, sokat fordított.

Élete végéig megőrizte szellemi frissességét, az új iránti olthatatlan, fiatalos érdeklődését. A tihanyi Nemzetközi Szemiotikai Kongresszuson 1975-ben tartott előadása A szimbolika főbb problémáiról nagy sikert aratott. 1975 februárjának két estéjén a televízió nézőit is csodálatra késztette az a gazdag, izgalmas életpálya, melyről színes, érdekes beszámolót adott a tudós nő. „Négy szerelmem volt – mondta –: a zene, a matematika, a filozófia, az orkesztika. Mind a négy révén valami többletet kerestem a világból…” A mindig újat kereső, a teljességet kutató filozófus asszony kilencvenkilenc éves korában, 1978. június 8-án búcsúzott el örökre szerelmeitől.

Dienes Valéria műveinek jegyzéke

Filozófia, lélektan: tanulmányok, fordítások

  1. Valóságelméletek. (Doktori értekezés.) Budapest: Athenaeum, 1905
  2. A zenei alkotás és hatás lélektanáról. Huszadik Század 1906. I. 502–523. p.
  3. Lélektani megjegyzések a programzenéről. Huszadik Század 1906. II. 201–215. p.
  4. Royce erkölcstana és az etikai racionalizmus. Huszadik Század 1907. I. 137–150. p.
  5. Kísérletek az immateriális és halhatatlan lélek természettudományi igazolására. Ismertetés és bírálat. Huszadik Század 1907. II. 610–626., 702–711. p.
  6. Álomfejtés. Uránia 1908. május. 209–217. p.
  7. Bergson Évolution créatrice-ének ismertetése és méltatása. Huszadik Század 1908.
  8. (Ford.) Ward, Lester F.: A haladás lelki tényezői. Budapest: Grill, 1908. (Társadalomtudományi Könyvtár)
  9. (Ford.) Giddings, F. H.: A szociológia elvei. Budapest: Grill, 1908. (Társadalomtudományi Könyvtár)
  10. (Ford.) Berkeley: Három párbeszéd Hylas és Philonous közt. – Értekezés a látásnak egy új elméletéről. (Életrajzzal és jegyzetekkel ellátta D. V.) Budapest: Franklin ny., 1909. (Filozófiai Írók Tára 21.)
  11. Metafizikai problémák. Emlékkönyv Alexander Bernát 60-ik születésnapjára. Budapest, 1910.
  12. A Nirvána felé (Anando és Jaso beszélgetése). Nyugat 1910. II. 1064–1080. p.
  13. Levél Lesznai Annához. Nyugat 1910. II. 1088–1092. p.
  14. Az intuíció metafizikája. Emlékkönyv Alexander Bernát 60-ik születésnapjára. Budapest: Franklin ny., 1910.
  15. (Közösen D. P.-vel) Tudomány és valóság. Huszadik Század 1910. I. 51–55. p.
  16. (Közösen D. P.-vel) Megjegyzések a bergsoni metafizikáról és a tudományról. Huszadik Század 1910. I. 653–660. p.
  17. (Közösen D. P.-vel és Lánczi Jenővel) Utóhang egy meg nem kezdett vitához. Huszadik Század 1910. II. 159–160. p.
  18. William James (nekrológ). Huszadik Század 1910. II. 353–373. p.
  19. Pikler Gyula Pszichológiája. Nyugat 1911. I. 665–671. p.
  20. A törvényszerűség problémája. Huszadik Század 1912. I. 472–481. p.
  21. Törvénykereső műveletek. Huszadik Század 1912. II. 739–746. p.
  22. Posch Jenő lélektanának elemzése. Huszadik Század 1913.
  23. (Ford.) Bergson, H.: A nevetés. Tanulmány a komikum jelentéséről és négy lélektani értekezés. (Bevezetéssel ellátta D. V.) Budapest: Révai, 1913. (Világkönyvtár 20.)
  24. Dante komédiája (I. A pokol. Fordította Babits Mihály). Huszadik Század 1913. I. 358–363. p.
  25. Rauschburg Pál: Pszichológiai tanulmányok (Ismertetés). Budapest, 1913. Huszadik Század 1914. I. 821–826. p.
  26. Objektív lélektan. Huszadik Század 1914. I. 324–339. p.
  27. A mai lélektan főbb irányai. 1–2. Haladás Könyvkiadó, 1914. (Galilei füzetek 7–8.)
  28. A gondolatátvitelről. Huszadik Század 1915. I. 254–261. p.
  29. Az intuíció problémája. Budapest: Athenaeum, 1915
  30. (Ford.) Binet: Az iskolás gyermek lélektana. (Előszóval és jegyzetekkel ellátta D. V.) Budapest, 1915. (Gyermektanulmányi Könyvtár 6.)
  31. A gyermektanulmányozás módszertanához. A Gyermek 1917.
  32. (Ford.) Bergson, H.: Tartam és egyidejűség. Hozzászólás Einstein elméletéhez. Pantheon, 1923.
  33. A filozófus. Nyugat 1924. I. 564–567. p.
  34. Bergsonizmus az iskolában. Nyugat 1924. II. 346–350. p.
  35. Bergson lélektana. Budapest: Franklin nyomda, 1924. (Filozófiai Írók Tára)
  36. (Ford.) Bergson, H.: Idő és szabadsága. Tanulmány eszméletünk közvetlen adatairól (Bevezetéssel és jegyzetekkel ellátta D. V.). Budapest: Franklin ny., 1925. (Filozófiai Írók Tára)
  37. (Ford.) Bergson, H.: Metafizikai értekezések. (Jegyzetekkel ellátta D. V.) Budapest: Franklin ny., 1925. (Filozófiai Írók Tára)
  38. Bergson filozófiájának alapgondolatai. Religió 1929. I. 54–66. p.
  39. (Ford.) Bergson, H.: A teremtő fejlődés. (Bevezetés D. V.) Budapest, 1930. (Filozófiai Írók Tára)
  40. Az intuíció kérdéséhez. Felolvasás az Aquinói Szent Tamás Társaság 1927. november 23-i ülésén. Nyugat 1934. I. 310–323. p.
  41. Bergson. Athenaeum 1941. március. 30–36. p.
  42. (Ford.) Berkeley: Három párbeszéd Hylas és Philonous között. Filozófiatörténeti szöveggyűjtemény. II. 24–49. p.). Budapest: Tankönyvkiadó, 1960.
  43. (Ford.) Locke: Részletek az Értekezés az emberi értelemről című műből Filozófiatörténeti szöveggyűjtemény. II. 9–20. p.). Budapest: Tankönyvkiadó, 1960.
  44. (Ford.) Locke; John: Értekezések az emberi értelemről. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1964. (Filozófiai Írók Tára)
  45. Ilyennek láttam (Emlékezés Babits Mihályra). Magvető Almanach 1966. I. 243–260. p.
  46. Szabó Ervin. Szabó Ervin 1877–1918. című kötetben 317–323. p.). Budapest, 1968.
  47. (Ford.) Teilhard de Chardin: Hit az emberben. Válogatott tanulmányok (Bevezette: Rónay György). Pécs, 1968
  48. Ismeretelmélet és időreform Prohászka és Bergson gondolkodásában. Vigilia 1974. december. 813–816. p.
  49. Beszélgetés Dienes Valériával. Vitányi Iván tévéinterjúja. Valóság 1975. 8. 83–101. p.

Táncművészet, szövegkönyvek

  1. Művészet és testedzés. Magyar Iparművészet 1915. 7–8. szám
  2. Nyolc boldogság. Székesfehérvár, é. n. Vörösmarty ny.
  3. Az Orkesztikai Egyesület programja. Budapest: Révai nyomda, 1928.
  4. (Antik és középkori tánckultúra, valamint modern mozdulatművészeti iskolák) cikkek a Színészeti Lexikon I–II. kötetében. Budapest, 1930.
  5. A Szent Imre misztérium mozdulatdráma szövegkönyve. Budapest: Madách nyomda, 1931.
  6. A gyermek útja (Közösen Bárdos Lajossal). Budapest, 1935.
  7. Szóval és tettel a magyar leányiskolák testnevelési reformjáért. A Ranolder Intézeti „Klára” Nőipari Középiskola 1937/38. évi Értesítője. Budapest, 1938.
  8. Áve, Világ Királynéja! Kilenc ének Szűz Mária tiszteletére (Közösen Bárdos Lajossal). Rákospalota, 1944.
  9. A mozdulatról. Táncművészeti Értesítő 1964. 2. 47–67. p.
  10. A relatív kinetika alapvonalai. Tánctudományi Tanulmányok 1965/66. 47–75. p. Budapest: MTSZ, 1967.
  11. A mozdulatritmika alapvonalai. Tánctudományi Tanulmányok 1969/70. 91–114. p. Budapest: MTSZ, 1970.
  12. Emlékek és gondolatok az orkesztikáról. Táncművészeti Értesítő 1971. 1. 80–96. p.
  13. Fejezetek az orkesztika történetéből. Táncművészeti Értesítő 1972. 3. 35–49. p.
  14. A szimbolika főbb problémái. Táncművészeti Értesítő 1974. 1. 63–89. p.; Kultúra és szemiotika. Szerkesztette Gráfik Imre és Voigt Vilmos. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1981. 15–37. p.
  15. Az embertest beszéde. Vigilia 1977. 5.

Matematika

  1. (Közösen D. P.-vel) Sur les singularités algébricologarythmiques. Comptes Rendus (Paris), 1909. 149. 972–974. p.
  2. (Közösen D. P.-vel) Essai sur les singularités des fonctions analytiques. Journal de Mathématiques 1909. 6.
  3. Sur les points critiques logarythmiques. Comptes Rendus (Paris), 1909.
  4. (Közösen D. P.-vel) Általános tételek az algebrai logaritmikus szingularitásokról. Mathematikai és Természettudományi Értesítő 1910. 28. 26–31. p.
  5. (Közösen D. P.-vel) Analitikai függvények algebrai és logaritmikus szingularitásairól. Mathematikai és Physikai Lapok 1911. XX. köt. 73–94, 169–197. p., XXI. köt. 1–24. p.
  6. (Közösen D. P.-vel) Recherches nouvelles sur les singularités des fonctions analytiques. Annales scientifiques de l’Écolé Normale Supérieure Paris, 1911. 28. 389–457. p.

Összeállította dr. Dienes Gedeon

Dienes Valéria és
Dienes Pál
(Az OSZK tulajdona)

Dienes Pál (1882–1952) életrajza és műveinek jegyzéke

Dienes Pál 1882. november 24-én született Tokajban. Jómódú, protestáns nemesi ősökkel rendelkező családból származott. Apja, Dienes Barna a Tisza Árvízmentesítő Társulat igazgatói tisztét töltötte be.

Nyolcan voltak testvérek: Klára, Rózsa és Kálmán idősebbek, Lajos, László, Barna és Katalin fiatalabbak voltak Pálnál. Dienes Pál testvéreivel együtt Debrecenben, az alföldi nagy cívisvárosban nevelkedett, tanulmányait a református kollégiumban végezte. Ezután a budapesti tudományegyetemre iratkozott be, s itt szerzett matematika–fizika szakos tanári oklevelet. 1905-ben doktorált előbb Budapesten, majd Párizsban is.

1906-ban megnősült, feleségül vette egyetemista társát, Geiger Valériát.

1907. augusztus 2-án a VI. kerületi (Lovag utcai) állami főgimnázium kötelékéből áthelyezték a X. kerületi tisztviselőtelepi főgimnáziumba. Gaál Mózes igazgató és felesége örömmel, szeretettel fogadta a fiatal tanárt és házastársát. A két család nagyon közeli, baráti kapcsolatba került egymással. Dienesék nemsokára a Tisztviselőtelepre költöztek, s – kisebb megszakításokkal – itt laktak a Tanácsköztársaság megdöntéséig.

1912 elején – felesége révén – megismerkedett Babitscsal, s hamarosan őszinte barátság alakult ki köztük. Természettudományos műveltsége, politikai nézetei és baráti köre nagy hatást gyakorolt a költőre.

Dienes Pál rendkívül sokoldalú tevékenységet folytatott, s harmóniát tudott teremteni a tanítás és a tanórán kívüli nevelőmunka, a közéleti szereplés, valamint a tudományos alkotás között. Idejét matematikai pontossággal oszthatta be, de életének értelmes alakításához felesége, barátai, munkatársai is hozzásegíthették.

Mint tanár szívesen részt vállalt a Gaál Mózes-i pedagógiai elvek megvalósításában. A gimnáziumban matematikát, fizikát, filozófiát és francia nyelvet tanított. Népszerűsítő előadásokat tartott a szülők és környék tisztviselő, munkás lakói részére. Az iskola értesítői szerint 1910. február 17-én a Világfelfogások a fizikában című témáról, február 25-én pedig A repülőgépről beszélt a hallgatóinak. A jótékony célú rendezvények bevételét a gimnázium szegény diákjainak a segélyezésére fordították. Tevékenykedett a Babits által vezetett iskolai önképzőkörben is. 1913-tól 1915-ig a Széchenyi-körnek azt a szakosztályát irányította, mely az idegen népek nyelvének és kultúrájának a megismertetését tűzte ki céljául, s amelyen belül német, angol és francia csoport működött. Az 1915/16-os tanévben tizenhat tanítványával fizikai mérési gyakorlatokat végzett a hőtan és az elektromosságtan köréből, s rendkívül büszke volt arra, hogy egyik diákja (Hornung Andor) bemutatásra alkalmas gőzturbinát és benzinmotort gyártott.

Több tanulmányt írt, melyek magyar és francia nyelven jelentek meg, néhány értekezését pedig bemutatta a Magyar Tudományos Akadémia III. osztályán. Tudományos munkásságának elismeréseként 1908-ban egyetemi magántanári címet kapott, 1912-ben a kolozsvári egyetemre, 1916-ban pedig a budapesti tudományegyetemre kapott meghívást.

Közeli kapcsolatot tartott a kor haladó szellemű mozgalmaival, a polgári radikálisokkal és a szociáldemokratákkal. Aktív tagja volt a Galilei Körnek, előadásokat tartott az egyetemi hallgatóknak, részt vett a Társadalomtudományi Társaság munkájában. 1918. október 31-én, a győztes „őszirózsás” forradalom napján Babitscsal együtt a köztársaság mellett agitált a körúti kávéházakban. Néhány héttel később belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába. A Tanácsköztársaság győzelme után a budapesti egyetem élére kinevezett bizottság vezetője lett, és a Marx–Engels Munkásegyetem megszervezésében is részt vállalt. Közben megírta a Tudomány és társadalom című brosúrát, s – a Vörös Ujság 1919. április 27-i száma szerint – A kommunizmus etikájáról készült előadást tartani a Társadalomtudományok Szabad Iskoláján.

A Tanácsköztársaság megdöntése után egy ideig felesége és ismerősei rejtegették őt a Lónyai utcában, majd kalandos úton – egy teherhajón söröshordóban elrejtőzve – sikerült Bécsbe menekülnie. Ausztriában nehéz körülmények között élt; tanári állást nem kapott. Helyzetének javítása érdekében még a filmszínészi pályával is próbálkozott, statisztált Bécsben – de anyagi biztonságát nem tudta megteremteni. Ekkor levelet írt Párizsba volt professzorának, Hadamard-nak, s kérte, segítse matematikusi álláshoz Angliában vagy az Egyesült Államokban. Hadamard egy strassbourgi kongresszuson az angol W. H. Young figyelmébe ajánlotta magyar tanítványát, a párizsi matematikai iskola tehetséges képviselőjét. Az ő közbenjárására kapott tanári megbízást Aberystwyth-ben, a wales-i egyetemen.

Közben elvált Dienes Valériától, de továbbra is baráti kapcsolatban maradtak egymással. Nem sokára másodszor is megházasodott, feleségül vette Chylinski Sárát, aki modern festészettel foglalkozott.

Aberystwyth-ből 1923-ban Swansea-be került. 1929-ben már a londoni egyetemen a Birbeck College tanára volt. 1945-ben pedig egy újonnan szervezett matematikai tanszék vezetőjévé nevezték ki. Professzorként ment nyugdíjba 1948-ban. Négy évvel később, 1952. március 23-án Londonban halt meg.

Dienes Pál életének utolsó éveiben költészettel is foglalkozott. The Maiden and the Unicorn (A lány és az egyszarvú) című kötetének versei a filozófia, a matematika és a zene ötvözetei, s egy érzékeny, mindenre figyelő ember lelkivilágát tükrözik. [Dienes, Paul: The Maiden and the Unicorn: A Cycle of Poems. London: Fortune Press, 1954]

Dienes Pál hosszú tanári pályafutása alatt – az angolok szerint – sokat tett azért, hogy a modern párizsi matematikai iskola tanításait megismerjék és elfogadják a szigetországban, s elősegítette az angol és a francia tudósok közötti jó személyes kapcsolatok kialakulását is. Legkedvesebb tanítványai közé tartozott H. S. Allen, R. Henstock és a magyar származású P. Vermes.

Tudományos munkássága Angliában teljesedett ki. Jelentős eredményeket ért el a komplex változós függvénytan területén, továbbfejlesztette a Taylor-sorokról szóló elméletet. Foglalkozott a relativitáselmélettel, a differenciálgeometriával, a végtelen mátrixok kérdésével, s a matematikai logika világában is ért el eredményeket.

Dienes Pál műveinek jegyzéke

  1. La série de Taylor sur le cercle de convergence. Comptes Rendus (Paris), 1905. 140. 489–491. p.
  2. A Taylor-sor az összetartási körön. MTA Közleményei 1905. 23. 505–511. p.
  3. Adalékok az analytikai függvények elméletéhez. Mathematikai és Physikai Lapok 1905. 14.
  4. Az absztrakt természettudományok egysége. Huszadik Század 1906. 9. 248–253. p.
  5. Sur les singularités des fonctions analytiques. Comptes Rendus (Paris), 1908. 147. 1388–1390. p.
  6. Sur les singularités des fonctions analytiques en dehors du cercle de convergence. Comptes Rendus (Paris), 1909. 148. 694–698. p.
  7. (Közösen D. V.-vel) Essai sur les singularités des fonctions analytiques. Journal de Mathématiques 1909. 6.
  8. (Közösen D. V.-vel) Sur les singularités algébricologarithmiques. Comptes Rendus (Paris), 1909. 149. 972–974. p.
  9. Analytikai függvények negatívrendű szinguláris helyeinek vizsgálata. Mathematikai és Természettudományi Értesítő 1909. 27. 58–63. p.
  10. Analytikai függvények viselkedése az összetartási körön. Mathematikai és Physikai Lapok 1909. 18. 1–17. p.
  11. Analytikai függvények végtelenségi helyeinek vizsgálata. Mathematikai és Physikai Lapok 1909. 18. 19–29. p.
  12. Sur un problème d’Abel. Comptes Rendus (Paris), 1910. 151. 294–296. p.
  13. (Közösen D. V.-vel) Általános tételek az algebrai és logaritmikus szingularitásokról. Mathematikai és Természettudományi Értesítő 1910. 28. 26–31. p.
  14. (Közösen D. V.-vel) Tudomány és valóság. Huszadik Század 1910. I. 51–55. p.
  15. (Közösen D. V.-vel) Megjegyzések a bergsoni metafizikáról és tudományról. Huszadik Század 1910. I. 653–660. p.
  16. (Közösen D. V.-vel és Lánczi Jenővel) Utóhang egy meg nem kezdett vitához. Huszadik Század 1910. II. 159–160. p.
  17. Sur la sommabilité de la série de Taylor. Comptes Rendus (Paris), 1911. 153. 802–805. p.
  18. (Közösen D. V.-vel) Recherches nouvelles sur les singularités des fonctions analytiques. Annales scientifiques de l’École Normale Supérieure Paris 1911. 28. 389–457. p.
  19. (Közösen D. V.-vel) Analytikai függvények algebrai és logaritmikus szingularitásairól. Mathematikai és Physikai Lapok 1911. 20. 73–94, 169–197. p. és 1912. 21. 1–24. p.
  20. Leçons sur les singularités des fonctions analytiques. Collection Borel (Paris), 1913.
  21. A kisegítő nemzetközi nyelv problémája. Huszadik Század 1914. 1. 42–54. p.
  22. A buddhizmusról. Huszadik Század 1914. 7–9. 93–102. p.
  23. Valóság és matematika – Betekintés a mennyiségtan fogalomrendszerébe. Budapest, 1914. (Galilei füzetek 11–14.)
  24. Symbolisme et realité dans les mathémaliques. Revue de Métaphysique et de Morale. 1914.
  25. Kísérlet a funkcionálszámítás rendszeres megalapozására I–II. Mathematikai és Természettudományi Értesítő. 1916. 34. 154–194., 656–692. p.
  26. Leibniz logikai és matematikai eszméi. Leibniz. Budapest, 1917. Különlenyomat a kötetből.
  27. Logika és matematika. Athenaeum, 1917.
  28. Tudomány és társadalom. Budapest, 1919. (Marx–Engels Munkásegyetem kiadványai. Természettudományi csoport 1.)
  29. Sur la connection du champ tensoriel. Comptes Rendus (Paris), 1922. 174. 1167–1170. p.
  30. Sur le déplacement des tenseurs. Comptes Rendus (Paris), 1922. 175. 209–211. p.
  31. Sur les suites transfinies de nombres réels. Comptes Rendus (Paris), 1923. 176. 67–69. p.
  32. Sur la théorie élektromagnétique relativiste. Comptes Rendus (Paris), 1923. 176. 238–241. p.
  33. Sur la géometríe tensorielle. Comptes Rendus (Paris), 1923. 176. 370–372. p.
  34. Sur l’intégration des equations du déplacement paralléle de M. Lévi-Cività. Rendiconti di Palermo. 1923. 42. 144–152. p.
  35. Sur la structure mathématique du calcul tensoriel. Journal de Mathématiques 1924. 3. 79–106. p.
  36. Sur les differentielles secondes et les dérivations des tenseurs. Proc. Rome Academy. 1924. 265–269. p.
  37. Déterminants tensoriels et la géometrie des tenseurs. Comptes Rendus (Paris), 1924. 178. 682–685. p.
  38. On tensor geometry. Annali di Mat. 1926. 3. 247–295. p.
  39. The exponential function in linear algebras. Quarterly Journal of Math. (Oxford). 1930. 1. 300–309. p.
  40. A new treatment of the theory of inference. The Monist 1930
  41. The Taylor Series. Oxford, 1931.
  42. On the fundamental formulae of the geometry of tensor submanifolds. Journal de Mathématiques 1932. 11. 255–282. p.
  43. Notes on linear equations in infinite matrices. Quarterly Journal of Math. (Oxford), 1932. 3. 253–268. p.
  44. Sur le déplacement d’un n-uple et sur une interprétation nouvelle des coejficients de rotation de Ricci. Proc. Rome Academy. 1933. 17. 119–122. p.
  45. Sur la déformation des espaces à connexion linéaire générale. Comptes Rendus (Paris), 1933. 197. 1084–1087. p.
  46. Sur la déformation des sous-espaces dans un espace à connexion linéaire générale. Comptes Rendus (Paris), 1933. 197. 1167–1169. p.
  47. On the deformation of tensor manifolds. Proc. London Math. Soc. 1933. 37. 512–519. p.
  48. Sur un théorème de M. Fermi. Proc. Rome Academy. 1934. 18. 369–372. p.
  49. On curves in a space of general linear connection. Journal London Math. Soc. 1934. 9. 259–266. p.
  50. On symbols mostly mathematical. The Modern Quarterly 1935.
  51. (Közösen E. T. Davies-vel) On the infinitesimal deformations of tensor submanifolds. Journal de Mathématiques 1937. 16. 111–150. p.
  52. (Közösen R: G. Cooke-kal) On the effective range of generalised limit processes. Proc. London Math. Soc. 1938. 45. 45–63. p.
  53. The logic of Algebra. Hermann, Paris, 1938.
  54. The crisis in Mathematics. The Modern Quarterly 1938.
  55. Sur l’intégrale de Riemann-Stieltjes. Revue Scientifique (Paris), 1947. 85. 259–274. p.
  56. The Maiden and the Unicorn. (A cycle of poems.) The Fortune Press (London), 1948.
  57. On ternary logic. Journal of Symbolic Logic 1949. 14. 85–94. p.
  58. The Taylor series. An introduction to the theory of a complex variable. New York, 1957
Dienes Pál, 1912
(Czellár Katalin tulajdona)

Dienes László (1899–1953) életrajza

Dienes László fontos szerepet játszott a magyar könyvtárpolitikában, jelentős feladatokat vállalt a forradalmi munkásmozgalomban. Szociológus, gyakorlati politikus, publicista, szerkesztő, író és pedagógus volt egy személyben.

1889. március 27-én született Tokajban. Tanulmányait a debreceni református kollégiumban végezte. Ezután a budapesti egyetem jog- és államtudományi karának, később pedig a párizsi Sorbonne-nak lett a hallgatója. 1911-ben doktorált A közgazdaságtan módszeréről szóló disszertációjával.

Diákkorában tagja volt a Galilei Körnek, részt vett a Társadalomtudományi Társaság és a Huszadik Század című folyóirat körül csoportosuló haladó értelmiség munkájában. Tehetségére felfigyelt Szabó Ervin, és a fővárosi könyvtárba hívta őt dolgozni. Szabó Ervin nagy hatással volt Dienes László eszmei fejlődésére, a baloldali mozgalmakkal való kapcsolatteremtésére.

1913-ban feleségül vette Götz Irén vegyészt, aki a Tanácsköztársaság idején – az első nőként Magyarországon – egyetemi katedrát kapott. Dienes László az első világháború idején felemelte szavát a vérengzés ellen, majd a békéért és a demokráciáért vívott harc egyik képviselője lett. Részt vett a polgári demokratikus forradalomban, 1918 őszén belépett a kommunista pártba. 1919. január 1-én megbízást kapott a Fővárosi Könyvtár vezetésére. A Tanácsköztársaság idején népbiztosnak és a munkáshatalom forradalmi könyvtárpolitikájának vezetőjévé nevezték ki. Egyik kezdeményezője volt annak, hogy a Fővárosi Könyvtár felvegye Szabó Ervin nevét.

1919 után emigrációban élt Ausztriában, majd Romániában. 1926-tól 1928-ig a kolozsvári Korunk szerkesztője volt. Politikai meggyőződése miatt el kellett hagynia Erdélyt. Ezután 1931 nyaráig a weimari Németországban élt, majd a Szovjetunióba költözött családjával együtt. Moszkvában a Marx–Engels–Lenin Intézetben dolgozott.

A felszabadulás után visszatért Magyarországra, és 1946-tól haláláig a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár igazgatója és a Budapesti Közgazdasági Egyetem professzora volt. 1953. április 5-én halt meg.

A kötethez fehasznált irodalom

  1. A tisztviselőtelepi állami főgimnázium értesítői. 1907–1919.
  2. Babits–Szilasi levelezés. Összeállította és a bevezetőt írta Gál István. Sajtó alá rendezte és a jegyzeteket írta Kelevéz Ágnes. A Petőfi Irodalmi Múzeum kiadványa. é. n.
  3. Cooke, R. G.: Paul Dienes. Journal London Mathematical Society. 1960. 35. 251–256. p.
  4. Csányi László: Babits és Szekszárd. Tanulmányok Tolna megye történetéből III. Szekszárd, 1972.
  5. Csányi László: Dienes Valéria átváltozásai. Dunatáj 1979. 3. 50–54. p.
  6. Éder Zoltán: Babits a katedrán. Szépirodalmi Könyvkiadó, 1966
  7. Érlelő diákévek. Összeállította és a jegyzeteket írta Kabdebó Lóránt. A Petőfi Irodalmi Múzeum kiadványa, 1979
  8. Hegyi Béla: Dienes Valéria bölcsessége. Hitek, választások. Magvető Könyvkiadó, 1981
  9. Komjáthy Aladár: Bergson filozófiájának alapgondolatai. Dienes Valéria előadása. Nyugat 1930. I. 807–808. p.
  10. Rába György: Babits Mihály költészete. Szépirodalmi Könyvkiadó, 1981
  11. Remete László: Dienes László. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár kiadása, 1964.
  12. Szabó Ervin levelezése. I–II. Szerkesztette Litván György és Szűcs László. Kossuth Könyvkiadó, 1977
  13. Téglás János: Babits tanár úr. Budapest, 1976.
  14. Téglás János: Száztizenhat oldal egy iskola múltjából. Budapest, 1977
  15. Török Sophie: Dienes Valéria: Szent Imre misztérium. Nyugat 1931. I. 273–274. p.
  16. Vezér Erzsébet: Dienes Valéria. Magvető Almanach 1966. 241–242. p.
Forrás

Dienesék levelei Babitshoz. Szerkesztette, a szöveget gondozta, az életrajzokat és a jegyzeteket írta Téglás János. Az utószót írta Gál István és Téglás János. Budapest: Az 54. számú Ságvári Endre Nyomdaipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet kiadása, 1982 [Kézirat gyanánt].

Függelék

A nyomdaipari szakközépiskola kiadványai

Sorozatszerkesztő: Téglás János

  1. Téglás János: Babits tanár úr. 1976.
  2. Téglás János: Száztizenhat oldal egy iskola múltjából. 1977.
  3. Babits Mihály: Az irodalom elmélete. Az 1919-es egyetemi előadások Fábry Zoltán lejegyzésében. A bevezetést írta Gál István. 1978.
  4. Interjúk Babits Mihállyal. Válogatta és a jegyzeteket írta Gál István és Téglás János. 1979.
  5. Babits Mihály: Önéletrajzok és interjúk. Válogatta és a jegyzeteket írta Gál István és Téglás János. 1980.
  6. Babits Mihály: Halálfiai. A regény első változata. Szerkesztette és a szöveget gondozta: Téglás János. Az utószót írta Gál István és Téglás János. 1981.